Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1959-08-23 / 34. szám
KP. BERM. BP, 72. XXIV. ÉVFOLYAM, 34. SZÄM 1959. AUGUSZTUS 23. Rszágos evangélikus hetilap ÄRA: 1,40 FORINT Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának ülésére elutazott a magyar delegáció Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága Rho- dosban (Görögország) tartja ez évi ülését. Az ülésen a magyarországi református és evangélikus egyházak képviselői is részt vesznek. A magyar delegáció tagjai: Dr. Bartha Tibor debreceni református püspök, Káldy Zoltán evangélikus püspök és Muraközy Gyula református lelkipásztor, az ökumenikus Tanács főtitkára. A magyar delegáció augusztus 17-én este indult el Rhodosba a Feri-hegyi repülőtérről. Elutazásuk előtt Káldy Zoltán püspök a Központi Bizottság üléséről a következőket mondotta: — Az Egyházak Vílágtanácsa 1948-ban alakult meg Amsterdamban azzal a céllal, hogy előbbremozdítsa a keresztyén egységet és biztosítsa az egyházak együttműködését közös feladataik megoldásában. Azóta a tagegyházak száma több mint 170 lett. A tagegyházak között van a mi Magyarországi Evangélikus Egyházunk és a testvér Református Egyház is. Azoknak a keresztyéneknek a száma, akik 75 nemzetből az Egyházak Világtanácsában egyházaik révén képviselve vannak kerek számban 180 millió. Az Egyházak Világtanácsa hat évenként világgyűlést tart. Legutóbb Evanstonban volt ilyen világgyűlés. A közbeeső időben a 90 tagú Központi Bizottság intézi az ügyeket. A Központi Bizottság évenként tartja üléseit. A megalakulás óta a Központi Bizottság ülésezett már Chichesterben, Torontóban. Rolleban, Lucknowban, Evanstonban, Davosban, Galyatetőn, New-Havenben, Nyborgban. ' — A Központi Bizottság idei ülése aug. 19—28-ig lesz, az Egei tenger egyik szigetén, a Görögországhoz tartozó Rhodo s-ban. Delegációnk repülőgépen teszi meg az utat Athénig, onnét pedig az Égéi tengeren hajóval Rhodos-ig. — Sajnos Dr. Vető Lajos püspök- akit az evanstoni vi- 'lággyűlés a Központi Bizottság tagjává választott- betegsége miatt nem tud résztvenni az ülésen. Én helyettesítem 6t— Nagyon örülünk, hogy a szovjetunióbeli ortodox •fegyház is elküldi megbízottait az ülésre.— A Központi Bizottság rhodosi ülésének tárgysorozatában szerepel Vissert Hooft főtitkár évi jelentése, továbbá a Világtanács hivatali szerveinek és bizottságainak jelentése. — A jelentéseken kívül gazdag tanulmányi anyag szerepel az ülésen. A következő témákról hangzanak majd el előadások: 1. A vallásszabadság. 2. A keleti és nyugati egyházi hagyományok 'a keresztyénség életében. 3. Az evangélizáció teológiája. 4. A Biblia helye és használata. 5. Nemzetközi kérdések.- Az előadásokat megbeszélések ••követik. A plenáris üléseken kívül jelentős munkát végeznek az egyes albizottságok. — A Központi Bizottság ülése készíti elő az 1961-re Ceylon szigetére tervezett világgyűlést is. — Abban a reményben utazunk Rhodosba, hogy a Központi Bizottság ülése jó munkát fog végezni és a magyar delegáció segíthet ebben a jó munkában. Bízunk benne, hogy az ülés jó szolgálatot tehet a keresztyén egység és az egyházak együttműködése megvalósításában. Reméljük azt is, hogy az egyházak őszinte együttműködése által előbbre vihetjük a népek megbékélésének és a világ békéjének ügyét. világ. írja: Káldy Zoltán püspök KÍNAI KÉPEK Y. T. Wu elnök Bartha püspökkel. T. Y. Sheng szerkesztő Y. C, Tu professzor A protestáns missziói munkának — amelyet Morrisson Róbert skót misszionárius kezdett el Kínában — három ága volt: a szorosán vett igehirdetői, a nevelői és orvosi munka. A háromágú missziói munka irányítását különböző külföldi missziói társaságok végezték, ugyancsak ezek gondoskodtak a személyi utánpótlásról és az anyagi feltételek megteremtéséről. Bár a kínai protestáns keresztyének maguk is hoztak anyagi áldozatot a munkáért és a kínai lelkészek maguk is hamar munkába álltak, mégis a missziói munka lényegében a külföldi misszionáriusok kezében volt. A másfélévszázados missziói munkának gyümölcse az a 700 000 protestáns keresztyén, aki ma Kínában éL A „Hármas Önállósági Mozgalom" A kínai népnek 1949-ben történt felszabadítása után Kína lerázott magáról minden idegen hatalmat és befolyást. A nemzeti élet minden területén a maga lábára állt és igyekezett felszámolni minden olyan tényezőt, amely kisebb vagy nagyobb mértékben a gyarmatosítással összefüggött. A külföldi misszionáriusok is — akiknek munkája nem egyszer ötvöződött és keveredett a gyarmatosítással — elhagyták Kína földjét. A kínai protestáns keresz- tyénségnek a maga lábára kellett állnia. Elérkezett a nagykorúsodás- hoz. Saját magának kellett megoldania valamennyi problémáját, amelyek a külföldi misszionáriusok távozása nyomán előállottak. A nagy változással együttjáró kezdeti nehézségekkel megküzdve a kínai protestáns keresztyénség összefogására létrehozták az ún. „Hármas önállósági Mozgalma”-1. Erős hangsúly van az önállóságon. A kínai protestáns keresztyénség önállóan — a külföldi missziói társaságoktól függetlenül — akarja intézni életét. A „hármas” megjelölés pedig az önkormányzásra, önterjesztésre és önfenntartásra vonatkozik. Önkormányzás A felszabadulás óta eltelt 10 esztendő alatt nyilvánvalóvá lett, hogy a kínai protestáns keresztyénség valóban képes az önkormányzásra. Nincs szüksége arra, hogy külföldi egyházak és külföldi misszionáriusok igazgassák. Jól megáll a maga lábán. Ennek pedig csak örülnünk kell. A „Hármas önállósági Mozgalom” élén olyan képzett és széleslátókörű emberek állnak, mint Y. T. Wu elnök, Y. H. Ting püspök, C. Y. Cheng püspök. C. W. hi lelkész, S. P. hi titkár, W. H. Kiang lelkész, Y. C. Tu professzor, P. Y. Huang lelkész és még mások. Valamennyit úgy ismertük meg, mint akiknek nagyon drága Jézus Krisztusba vetett hitük és mint akik Isten és a rájuk bízott gyülekezetek előtti felelősséggel kormányozzák a kínai protestáns egyházakat. Szívvel-lélekkcl végzik szolgálatukat és mernek bátran új utakra lépni Jézus Krisztushoz való kötöttségében.. Jól látják az egyháznak a társadalommal való összefüggéseit is. Nagyon szeretik kínai népüket. Pontos tájékozottságuk van az egyházak nemzetközi szerepéről. Nagyobb részük külföldet járt ember. Hónapokat töltöttek Amerikában, Svájcban, Angliában, egyikük- másikuk Indiában és a Szovjetunióban is volt. Kína óriási területén (százszor akkora mint hazánk) az egyes protestáns keresztyén gyülekezetek több esetben nagyon messze esnek egymástól. Ilyen helyzetben szükséges, hogy a központi egyházkor- mányzás mellett az egyes gyü- lezetek is tudjanak a maguk lábán járni. A kisebb-nagyobb gyülekezetek e tekintetben is jól állják a vizsgát. Szépen gondoskodnak magukról. Jó volt hallani C. W. Li lelkésznek, a „Hármas önállósági Mozgalom” titkárának azt a megállapítását, hogy az egyes gyülekezetek tele vannak kezdeményező erővel. Igen sok jó elgondolással segítették már a központi vezetőséget is. Egyébként egyházszervezetük demokratikus: presbitériumok és gyülekezeti bizottságok végzik a gyülekezetek igazgatását. A klerikalizmus ellen küzdenek. A gyülekezetek élén elegendő számú felavatott lelkész és teológiai képzettségű gyülekezeti munkás áll. Több női munkaerő is dolgozik. Önterj’e sztés A „Hármas Önállósági Mozgalom” másik tevékenysége az önterjesztés. Miután a külföldi misszionáriusok elhagyták Kínát, az evangélium, továbbadásának szolgálata a kínai keresztyének feladata lett. Ezt a munkát is igyekeznek hűségesen végezni. Az persze magától értetődő, hogy egy szocialista államban — ahol a különböző vallásoknak egyforma joga és szabadsága van és ahol az állam a vallások jogait egyformán védi — a kínai protestáns keresztyének nem a régi módszerekkel végzik az evangélium továbbadásának szolgálatát. A felszabadulás előtt a külföldi misszionáriusok sokszor bementek egy-egy buddhista istentiszteletre és azt megzavarva próbálták a jelenlevő buddhistáknak az evangéliumot hirdetni. Ma Kínában Jézus Krisztus evangéliuma terjesztésének nincs semmi akadálya, de ilyen módszerekkel az nem lehetséges. E# csak akkor volna lehetséges, ha a Kínai Nép- köztársaság alkotmánya kimondaná, hogy a keresztyén vallásnak a többi vallásokkal szemben elsőbbséget biztosít Viszont egy szocialista államban — ahol vallásegyenlőség van — ez teljességgel lehetetlen. De ez az „elsőbbség” biztosítás még más okból is kivihetetlen. A múltban ugyanis éppen ez az „elsőbbség és ki- véteiezettség” tette ellenszenvessé a keresztyén vallást a gyarmatosító hatalmak által elnyomott kínaiak előtt. Az imperialista hatalmak katonai erejükre támaszkodva Kínával kötött egyenlőtlen szerződésekbe állandóan belevették a misszionáriusoknak Kínába való belépésének biztosítását. Így mindjárt kezdettől fogva a kínaiak szemében a misszionáriusok egy kategóriát képeztek az ópiummal, hadihajókkal, ágyúkkal, kikötők lefoglalásával, kártérítésekkel, területi engedményekkel, területenkívüliséggel. Mivel a keresztyénség ilyen sekben szerepelt, az önálló nemzeti életét kiharcoló Kína semmiféle „elsőbbséget” nem biztosíthatott a keresztyén vallásnak. Inkább az a csoda, hogy a többi vallásokhoz hasonlóan a keresztyénségnek is megadta a vallásegyenlöséget. Mindezekből következik, hogy „keresztyén elfogultság”- gal vagy valamiféle „felsőbb- rendűségi magatartás“-sal nem lehet az evangéliumot továbbadni. Csak a türelem, az alázat és a szeretet útján. A kínai protestáns keresztyénség egyáltalában nem feledkezett meg a mennybement Jézus parancsáról: „Menjetek el széles e világra és tegyetek tanítványokká minden népeket...” De ezt a szolgálatot új utakon végzik. Elsősorban arra törekszenek, hogy Jézus Krisztus evangéliumát tisztán hirdessék templomokban, gyülekezeti termekben, istentiszteleteken, gyermekistentiszteleteken, konfirmációi órákon, bibliaórákon, családi áhítatokon. Nagyon jól tudják, hogy a tisztán hirdetett evangélium az igazi missziói cselekedet. A lelkészek újra és újra hangsúlyozzák, hogy a „megfeszített és feltámadott Jézus Krisztust” akarják hirdetni. De távol akarnak tartani az igehirdetéstől minden elvontságot, homályosságot. És azokra a konkrét kérdésekre nézve akarják Jézus Krisztust hirdetni, amelyekkel Kína népe és a kínai keresztyénség találkozik. / Meggyőződtünk arról, hogy a kínai protestáns lelkészek valóban az ige mélyére igyekeznek hatolni és igehirdetéseik valóban Jézus Krisztus evangéliumának hirdetései. Több istentiszteleten, több igehirdetőt hallottunk. Jólesett hallanunk az evangélium tiszta csengését ajkukon. Az evangélium hirdetésének hangerősítője mindig a tett. Ezért mondották mindig nyomatékosan a kínai lelkészek: „hirdetni... cselekedni... hallani... tenni ..Az evangélium továbbadása csak úgy lehetséges, ha a kínai keresztyének között az evangélium nem marad elröppenő szó. hanem életté válik. Nagyon jól tudják, hogy az életté vált evangélium igazi missziói cselekedet. Ezért a kínai protestáns keresztyének mindenütt ott vannak, ahol népük jólétének emeléséről, boldogabb életének kialakításáról van szó. Püspökök, lelkészek és gyülekezeti tagok nem immel-ám- mal, hanem lelkesen, hitből fakadóan építik az új kínai életet. Valamennyi püspök, lelkész és gyülekezeti munkás évente egy hónapot dolgozik a gyárakban, kommunákban és más munkahelyeken. Az istentiszteleteken gyakran vesznek részt buddhisták, taoisták és a konfucianizmus hívei. Sokszor évekig hallgatják Jézus Krisztus evangéliumát, míg végül is kérik felvételüket a keresztyén egyházba. A lelkészek arról beszéltek, hogy gyakran van keresztelés. Önfenntartás Egyébként három teológiai főiskolán képezik ki a lelkészeket. Az utánpótlás elegen- úew ' i >*i•— — A kínai protestáns keress- tyének 1950. óta semmiféle külföldi missziói társaságtól nem kapnak anyagi támogatást. Anyagilag is a maguk lábán állnak. Mint elmondották, először bizonyos zökkenővel járt ez az átállás. De ma már Isten iránti hálával beszélhetnek arról, hogy a gyülekezeti tagok áldozatából minden anyagi szükségüket fedezni tudják. Így mondják: „Amint nőtt a felelősség, nőtt az anyagi áldozat is”. Megtanulták a helyes gazdálkodást is. Feleslegesre vagy kevésbé fontosra nem költenek. Hit és cselekedetek Luther és a reformáció óriási jelentősége abban van, hogy a bűne miatt nyugtalan lelkiismeretű ember számára felfedte a feledés homályába merült örök igazságot: „Az ember hit által igazul meg a törvény cselekedetei nélkül.“ A kárhozattól rettegő, a tör1- vénynek eleget tenni nem tudó embernek valóságos felszabadulás volt a Pál apostol szavaiban megszólaló isteni útmutatást követve elindulni a hit útján. Egyházunk népe ma is a hitnek ezen a lelkiismereti szabadságot biztosító útján jár. Nem veszünk nyakunkba semmiféle jármot, ami a törvény rabságába kényszerítene bennünket. Az üdvösség elnyerése érdekében nem kell kegyes jócselekedeteket vég- hezvinnünk, mert azt Krisztus érdeméért ingyen kegyelemből nyerhetjük el. Ebben a tekintetben világos egyházunk tanítása. Emellett a világos felismerés mellett ma mintha annak a hangsúlyozása maradna el, amit Jakab apostol mond a mai vasárnap oltári igéjében (2, 17): ”A hit, ha cselekedetei nihcsenek, halott önmagában.” Sokszor nem gondolunk arra, hogy az igazi hit „valami szorgos, tevékeny dolog, nem kérdezi, hogy kell-e jót cselekedni, hanem szüntelenül a jó cselekvésében van’’ — amint Luther mondja. A jócselekedetek nélküli hit: halott hit. Jakab apostol nyilvánvalóan megmondja, hogy semmi haszna az olyan hitnek, amelynek cselekedetei nincsenek. Ha valaki elnézi, hogy a felebarátja szűkölködik eledelben vagy ruházatban, holott segíthetne rajta, az halott hitű ember. Mi haszna az ilyen hitnek? A felebarát javát munkáló keresztyén életnek van értelme, a másik ember békéjét, jólétét szolgáló szeretetnek van hivatása ebben a világban. A hit és cselekedetek szoros kapcsolatára mutat az is, hogy Máté evangélista egymásután említi Jézusnak az alamizsnálkodásról és az imádkozásról mondott szavait. Ugyanaz a veszély fenyegeti inmdkozásunkat is, mint cselekedeteinket, hogy képmutatóvá válik: nem Istenhez, hanem embereknek imádkozunk. Ezért van szükség a „belső szobára”, ahol titkon imádkozhatunk a mi Atyánkhoz a meghallgattatás bizonyosságában. Az Istennel a belső szoba csendjében titkon kapcsolatot tartó keresztyén ember minden bizonnyal tud hitből titkon jót cselekedni. yető Béla ,
