Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-01-25 / 4. szám

nyíregyházi színfoltok A NÉPEK VILÁQA KERESZTYÉN SZEMMEL MAR A GYÜLEKEZET EGÉSZE sajátos színfolt ha­zai egyházunk térképén. Vá­rosi gyülekezet — vélné az avatatlan, pedig a tizennyolc és félezer léleknek csak kiseb­bik fele él a „nyíri főváros­ban”; a többiek a „bokrok”, azaz nagyobb tanyaszerű te­lepülések lakói, a Várostól né­hány, olykor tíznél is több kilométernyi távolságban. Balczó András igazgató-lel­kész igazít el a több mint két­százéves gyülekezet jelenlegi életéről. Hogyan igyekeznek helytállni a szolgálatban, mik a terveik — ilyen lendülettel talán csak fiáról beszélne, aki európai nevű öttusa-bajnok. VASÁRNAPONKÉNT 7—7 istentisztelet van a városban s a bokrokban. Kint a kialakult havirend szerinti helyeken, bent a nagy- és kistemplom- ban (utóbbi pár éve létesült) s az Élimben (erről még lesz szó). A nagytempl omba több mint 2000 ember fér be, ebből 1600 ülhet. „Közönséges” va­sárnapokon a gyülekezet tagi­jainak bő tizedrésze vesz részt áz istentiszteletek valamelyi­kén; nagyobb ünnepek isten­tiszteletei zsúfoltak. Az ada­kozási készség is kielégítő: az egyházközség nem szorul segít­ségre, hanem rendszeresen tá­mogat kisebb gyülekezeteket. A Közalap bizton számíthat rá. Mindez úgy lehetséges, hogy a gyülekezetépítésben a keresztyén reménység vezet bennünket: örömmel élünk lehetőségeinkkel. A GYÜLEKEZET jelentős szeretetszolgálatot végez. Két evangélikus szeretetintézmény működik Nyíregyházán. A na­gyobb az Élim egészségügyi gyermekotthon. Több mint három évtizede alapították nyomorék gyermekek ottho­nául. Számos testileg fogyaté­kos fiú s leány nyert itt lelki otthont s kisebb-nagyotob mértékű testi gyógyulást is. Üjabban idióta gyermekeket is ápolnak, sőt már ezek vannak többen. Értük s más beutalta­kért az állam jelentős hozzá­járulást fizet. Összesen 34 gyermeket 4 gondozónő ápol és egy óvónő. A gondozók egyike-másika évekkel ezelőtt ugyanitt maga is gondozott volt. Vezetőjük, Szokol Ilona több mint harminc éve végzi ezt a szolgálatot; a többiek is szakképzettek és gyakorlottak. Az elmúlt évben építkezéssel bővítették az otthont. Az egyik helyiségben vasárna­ponként istentiszteletet tarta­nak, hetenként egyszer pedig bibliaórát. Ezeken az alkal­makon a ház népének szám­baj öhető tagjain kívül a kör­nyékbeli hívek is részt vesz­tek. UGYANCSAK RENDSZE­RESEN tartanak bibliaórákat — mint a gyülekezet hét más helyén is — a szeretetotthon­ban. Itt 12 öreg nénit gondoz­nak, 60—80 évesek, kettejük már állandóan fekszik. Az ápolásban s általában a házi­munkában ki mint tud, se­gít. Egy szakképzett gondozót is alkalmaznak. A közvetle­nebb irányítást itt Endreffy János nyug. lelkész látja el. Évi hat egyházközségi offer­torium, a gondozottak hozzá­járulása, s nem utolsósorban a hívek külön adományai biz­tosítják az öregotthon lakóinak ellátását. Hála Istennek, egyik szeretetintézményünk se szo­rul egyházközségen kívüli tá­mogatásra. Amikor az egyházi éneklés felől érdeklődünk, a másik két gyülekezeti lelkész „át­utalja” a riportert Gáncs Aladár orgonaművészhez, aki a gyülekezetnek segédlelkésze is, bár szolgálata túlnyomó- részt az orgona mellett jelöli ki helyét. A GYÜLEKEZETI ÉNEK­LÉSNEK döntő lökést adott az új énekeskönyv — kezdi beszámolóját a musica sacra avatott szolgája. 1955 óta kü­lön énekórákon (heti egy, vagy több alkalommal) igye­keztem az ide eljáró egyház- tagoknál elérni azt, hogy az új énekeket jobban is­merjék. Ezeken az órákon s az énekkarral való fog­lalkozás alkalmain is azt ta­pasztaltam, hogy himnológiai magyarázatomat érdeklődés­sel hallgatták. Az istentiszte­leti éneklésünkben három problémát látok: 1. A tempó. Évek során a vontatottság lassacskán enyhül. Persze Csehszlovák egyházi kül­döttség járt a Szovjetunióban november hó folyamán. Láto­gatásukkal a Szovjetunlóbeli egyházak képviselőinek 1957- beli látogatását viszonozták. A küldöttség tagjai: dr. Hro- mádka prágai teológiai dékán, dr. Soucek prágai professzor, Pospisil, a Csehszlovákiai Ökumenikus Tanács titkára, Ondra lelkész, a cseh testvér­egyház képviseletében, Zsiak András egyetemes felügyelő, dr. Katina püspök, dr. Michal- ko, a modori teológia pro- dékánja, Bartho egyetemes titkár, az evangélikus egy­ház képviseletében, Czimorek püspök ,a sziléziai evangélikus egyház részéről és dr. Varga Imre püspök, a református egyház részéről. A két ország egyházainak vezetői közös távirattal fordultak a genfi leszerelési bizottsághoz a nuk­leáris fegyverekkel való kí­sérletezések megszüntetése ér­dekében. csak hosszú, türelmes munká­val lehet segíteni. 2. A hibás dallamvóltozatok. Ezek kiirt- hatatlanoknak látszanak. Csak az 1. pontban megjelölt „gyógymód” segíti idővel. 3. A ritmikus éneklés a leg­több templomos embernek szokatlan, de nem akarok be­letörődni, hogy ritmikus éne­keket kiegyenlítetten, jelleg­zetes, magávalragadó lendüle­tüktől megfosztva énekelje­nek. A javulásra annál is több a remény, mert a gyülekezet szívesen énekel, s így 'bizo­nyára szaporodik azok tábora, akik szívből és jól énekelnek. AZ ÉNEKKAR lelkes csa­pat: haitvan tagú, négy szólamú I vegyeskar. Szívügyük az is­tentiszteleti karének-szolgá­lat, az evangélikus egyházi zene megszólaltatása. Sőt: hall­gatása is! Erre hang lemezbe­mutatóinkon van alkalmuk. Bach h-moll miséjének rész­leteit például két óra hosszat hallgatták feszülten s aztán újráztattak. S ez annál is érde­kesebb, mivel a kar tagjai túl­nyomórészt nem értelmiségi foglalkozásúak — de az efféle korlátok már úgyis országo­san düledeznek. Havonta egy­szer éneklünk, különleges al­kalmaktól eltekintve. Kivéte­les öröm számunkra, ha más egyházközségek énekkarát lát­hatjuk vendégül zenés áhíta­ton, meghallgathatjuk egymást s kicserélhetjük tapasztalata­inkat. Mindent egybevetve: ha lassan is, de haladunk előre. Istennek legyen hála érte. Megköszönjük a testvéri szavakat s búcsúzunk. KORÁNTSEM teljes ez a kép a nyíregyházi gyülekezet­ről, de talán bepillantást nyújt életének egyik-másik rétegé­be. Isten egyháza itt él, s Ura hitet munkál benne. Bodrog Miklós A szlovákiai evangélikus egyház köreiben élénk vissz­hangra talált az Evangélikus Életben közölt cikksorozat a Debrecenben tartott nemzet­közi egyházi békekonferenciá­ról. Az egyház értelmiségi lap­jában, a Cirkevné Listy-ben méltatják a cikksorozatot, ki­emelvén- azt a megállapítását, hogy a debreceni soknyelvű egyházi találkozó a pünkösdi megértés szellemét valósította meg. Hírt adtunk már arról, hogy a szlovákiai evangélikus egy­ház keleti egyházkerületének püspökévé dr. Katlovsky Ist­vánt választották. Kassa váro­sában ő a negyedik püspök. Az első Liefmann Mihály volt 1666-ban, a második püspök Heutschy Fülöp, akit 1683-ban választottak meg. Krcsméry Gyula a város harmadik evan­gélikus püspöke (1953—1958), az ö örökébe lépett dr. Kat­lovsky István. A tudomány megállapítása szerint az embervilágot há­rom fő emberfajta alkotja: a kaukázusi (fehér), a mongo­loid (sárga) és a negroid (fe­kete) faj. E három fajon belül helyezkedik el a népek és nemzetek tarka sokasága, a népek világa. Embervilágunk­nak ez a megoszlása a törté­nelemelőtti időktől kezdve mérhetetlenül sok véres há­borúnak és vértelen küzde­lemnek lett a forrásává. A faji kérdés és a népek viszo­nya egymáshoz századunknak is változatlanul egyik fő kér­dése. Hogyan tekintünk mi keresztyének az emberfajok és népek meglétére, és mi a feladatunk az általuk megha­tározott, megosztott világ­ban? Isten igéjében főleg két történet igazít minket útba. A bábeli szétosztás Az egyik a bábeli torony- építés jól ismert története (1. Móz. 11.). Ebből a bibliai történetből sokan arra követ­keztetnek, hogy az emberiség­nek fajokra és népekré oszlása Isten büntetése az ellene for­dult embervilágon. A Szent­írásban azonban már előbb szó esik fajokról és népekről (1. Móz. 10.). Ez arra utal, hogy ezek megléte kezdettől fogva ott volt Isten teremtő szándékában, tehát Isten jó ajándéka. Isten teremtett vi­lágában nincs két egyforma falevél, nincs két egyforma ember; nincsenek egyforma népek és emberfajták sem: különbözőségeik, különféle ké­pességeik és kultúrájuk terem­tésbeli ajándék és Istentől eredő megbízatás arra, hogy a maguk színeivel, sajátosságai­val gazdagítsák egymást és szolgáljanak az emberiség nagy családjában. így látjuk a fajok és népek eredeti ren­deltetését Isten teremtett vi­lágában. ^ Közbejött azonban a bűn­eset, az emberiség letérése a teremtésben néki rendelt jó útról. A bűn nemcsak Isten­től szakított el, hanem — az önzés közösségromboló ereje folytán — szembefordította egymással a fajokat, a népe­ket is. A bűn démonikus ha­talma és Isten büntető ítélete következtében így lettek a fa­jok és a népek különbségei ellentétté, elválasztó korláttá, feszültségek és háborúk szaka­datlan forrásává. Ez éppen a Bábel tornyáról szóló bibliai történet fő mondanivalója. A pünkösdi egység A másik fontos igehely a Cselekedetek könyve elején található pünkösdi történet: vigasztaló és világító ellen­képe a népek bábeli megoszlá­sának. Arról hallunk benne, hogy a Szentlélek kitöltésekor a legkülönfélébb népekből, fa­jokból és nyelvekből álló so­kaság vált eggyé Isten igéje hallgatásában és megértésé­ben. Amikor Jézus Krisztus­ban az ember újra megtalálja istent, ledőlnek az ember és ember, nép és nép, emberfaj és emberfaj közé emelt vá­laszfalak is. Szűnik a bábeli zűrzavar, megtörik az emberi­ség egységét megosztó, szét­romboló bűn ereje. A Szent­lélek Isten minden embert hiv és gyűjt: az egyházban egységet és békességet teremt fajok, népek és nyelvek kö­zött. Krisztus egyházát nem sajátíthatja ki egyik vagy másik nép, emberfaj, világ­rész: az egyformán minden­kié, az egész emberiségé. Ben­ne Isten egyetemes, minden­kinek szóló szeretete öleli át és forrasztja egységbe a kü­lönböző fajok, népek, kultúrák és korok emberét, különbsé­geikre való tekintet nélkül. „Nincs zsidó, sem görög, sem szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő, mert ti mind­nyájan egy vagytok a Krisz­tus Jézusban” (Gál. 3, 28.). Milyen nagy ajándéka Is­tennek a megváltás! Nemcsak egyéni életünkben ad szaba­dulást bűneink, a Sátán és a halál hatalmából, hanem gyó­gyítja és megújítja azt is, amit a bűn az .emberiség éle­tének szélesebb síkjában tönkretett. Valóban „új terem­tés” a régi, megromlott és megosztott teremtettségben. Keresztyén feladatok Ismerjük Isten igéjének azt a sorrendjét, hogy — különö­sen az apostoli levelekben — először Isten cselekedeteiről, kegyelme ajándékairól esik szó; de utána a mi cselekede­teink, hozzánk való felhívások következnek. Isten igéje ezen a területen is feladatokat állít elénk. Megítéli önzésünket, szeretetlenségünket. A keresz­tyén felebaráti szeretet nagy parancsolata állandó felhívás hozzánk azoknak az ellenté­teknek áthidalására és eltávo­lítására, amelyek világviszony­latban és szűkebb körben egy­formán jelentkeznek különbö­ző népekhez és emberfajokhoz tartozásunk miatt az emberi­ségben. Mint keresztyéneknek a leghatározottabban el kell ítélnünk minden faji önteltsé­get és megkülönböztetést: a „színesek” kevesebbre értéke­lését és visszaszorítását a Föld javaiból, a kultúra és tu­domány jó ajándékaiból való részesedésben. Mint keresztyé­neknek küzdenünk kell a nemzeti önteltség, a népek kö­zötti gyűlölködés ellen: Krisz­tusban minden nép, minden ember a testvérünkké lett; ér­tük Krisztus ugyanúgy meg­halt, mint értünk. Krisztus meg váltott j ai na1 valóban békességszerzőkké - Mt. 5, 9. — kell lenniük ebben a megosztott világban! Szóve: és élettel hirdetniük kell, szét kell sugározniuk maguk körül az evangélium ereje által te­remtett, Krisztusban adott új és igazi egységet ember és ember között. De ugyanakkor a szeretet kifogyhatatlan ere­jével és állhatatosságával kell segíteniük abban is, hogy erre a sokat szenvedett ember­világra ne szakadjanak rá egy új háború elképzelhetetlen gyötrelmei. Tehát fáradniuk, küzdeniük kell a világ relatív egységéért is, a földi békes­ségért, a feszültségek, a gyűlö­let és ellentétek csökkenté­séért, annyira, amennyire ez csak lehetséges és rajtunk áll. így töltjük be ebben a vonat­kozásban a krisztusi szeretet törvényét. Közben pedig előre tekintünk Isten örökkévaló or­szágára, ahol a keresztyén re­ménység szerint véget ér és teljességre jut az emberiség rész szerint való, idői egysége. Mert ott Isten lesz minden mindenekben. „ • Dr. Nagy Gyula Negyven éves a cseh testvéregyhás Az elmúlt év decemberében ünnepelte a cseh testvéregy- ház negyven éves fennállását. 1918. decemberében jött létre ez az egyházi alakulat a cseh­országi evangélikus és refor­mátus egyházak egyesülésé­ből. Az ünnepi hálaadó isten­tiszteleten a prágai Salvator­Toronyépítés Mezőlak társgyülekezete, Nagyacsád 1958-ban templo­mához új tornyot épített. A hálaadó istentiszteleten a ha­rangok a templomtól különálló toronyban szólaltak meg. Mes- terházy Ferenc keszthelyi lel­kész igehirdetése után Tóth Sándor helyi lelkész ismer­tette a négy évig tartó torony- építés történetét. A 350 lelkes kis gyülekezet szinte a maga erejéből építette fel a 15 m magas tornyot. A gyülekezet | templomban dr. Viktor Hajek zsinati elnök prédikált. A cseh testvóregyház négy hiitvallási irat alapján áll: az Ágostai Hitvallás (1530), a Második Helvét Hitvallás (1556), a Cseh Hitvallás (1575) és a Testvér- közösség Hitvallása (1762). Nagyacsádon reménységgel néz jövője felé, hiszen új tornyából a békes­ség szolgálatára hívogatnak harangjai. A hálaadó isten­tiszteleten köszöntötték a gyü­lekezetei Enyingi Győző, helyi református lelkész, Boros La­jos somlószöllősi, Szakái Ár­pád takácsi lelkészek. Szűcs Lajos mezőlaki gondnok a társgyülekezetek köszöntését tolmácsolta, majd Kiss Sándor volt gyülekezeti tag üdvözlő versét olvasta fel a lelkész. \ lesliéreqyházak éleiéből S^Lpáczai Qsere anos em [ékezete bben az évben emlékezünk meg Apáczai Csere Já­nos halálának 400. évforduló­járól. Az emberek értékelése és rangsorolása a legtöbb eset­ben megvalósíthatatlan fel­adat, de a legnagyobbak érté­kelése mégis könnyű, mert az átlagosból messze kiemelked­nek, nagyságuk így vitatha­tatlan. Ilyen szinte mindenki fölé emelkedő egyéniség a magyar nevelés területén Apá­czai Csere János, aki rövid — 34 évig tartó — élete folyamán megalapítója lett a magyar neveléselméletnek és filozó­fiának. Nagyságának megértéséhez ismernünk kell korát. A XVII. század eleje Európában nagy átalakulásokat érlelt. Angliá­ban a parlament indított har­cot a királyi hatalom ellen és ezzel előkészítette az angol polgári forradalmat. Francia- országban és Poroszországban a fejedelmi hatalom számolta fel a nemesség rendi hatalmát, politikai uralmát. A szellemi életben is nagy átalakulások kora ez. Ekkor kezdődött meg az új termé­szettudományos világnézet ki­alakulása, a filozófiában Ba­con a tapasztalatot, Descartes pedig az észt helyezve előtér­be, megkezdődik a tekintély trónfosztása. Az egyházakon Jbelül is jelentős mozgalmak indultak. A református egy­házban a tanok merev értel­mezésével szemben lépnek fel a puritánusok. Ez egyúttal de­mokratikus társadalmi törek­véseket is jelentett, mert az egyházközségben a presbitéri­um vezetőszerepét hangsúlyoz­ták a fedelmi önkény és a me­rev papuralom ellenében. A katolikus egyházban viszont a janzenismusnak nevezett irányzat vette fel a harcot a jezsuiták dogmatizmusával. Természetesen ezek a szelle­mi és politikai mozgalmak nem egykönnyen jutottak el a tömegekhez, hanem elsősorban a szellemi vezetöréteg körében Í hatottak és érvényesültek. Az új tanok elterjedése, általá­nossá válása csak hosszú és nehéz harcok árán valósulha­tott meg, beleütközve az em­berek műveletlenségébe, közö­nyébe, merevségébe és nem utolsó sorban az akkor fenn­álló hatalmi helyzetbe. páczai Csere János nagy érdeme, hogy ebben a nagy átalakulásokkal terhes korban, a nagy szellemi zűrza­varban biztosan tájékozódott, a haladás mellett szállt síkra, sőt nem egyszer korát meg is előzte. Élete Erdély aranykorára esik. Bethlen Gábor, I. és II. Rákóczi György idejére, mikor Erdély viszonylag békés élete, nagyszerű gazdasági felemel­kedése, széleskörű nemzetközi kapcsolatai megadták a kellő hátteret Apáczai Csere János fejlődéséhez. Erdély hanyatlá­sa már utolsó életéveire esik, tehát nagy hatással már nem volt rá. 1625-ben, a barcasági Apá- czán született, valószínűleg jobbágycsaládból. Iskoláit a kolozsvári kollégiumban kezd­te, majd 1644-től Gyulafehér- I váron tanult. Döntő jelentősé- | gü évek ezek! Az akkori okta­tás és nevelés ugyanis telje­sen megmerevedett és lélek­telen munka volt. A legfonto­sabb tárgyak a latin nyelvtan és a szónoklattan, a számtan­nak csak elemi ismereteit ta­nították, viszont nem egysze* a héber nyelv is szerepelt a tantárgyak között. Az iskolák­ban szigorú fegyelem uralko­dott, a tanulás pedig főleg a szövegek és szabályok üres, lé­lek és megértés nélküli bema- golását jelentette. (Verbaliz mus.) 0 maga írja le, hogy 16 éves korában pontosan tudta a nyelvtani szabályokat, de a nyelvet magát nem értette. A reális tárgyak: földrajz, tör­ténelem tanítása szinte telje­sen hiányzott még az akkori iskolákból. Tanulóévei idején azonban már különböző reformmozgal­mak indultak meg a magyar iskolákban. Tolnai Dali János 1638 és 42 között Sárospatakon kezdte meg a puritánus esz­mék hirdetését, amelyek a ko­lozsvári iskolához is eljutot­tak. Gyulafehérváron pedig már valószínűleg érezhető volt Comeniusnak, a nagy cseh ne­velőnek e. hatása. így Apáczai Csere János fiatal korában megismerkedhetett a régi ne­velés minden fonákságával, de ugyanakkor lelke fogékonnyá vált az új tanok irányában is. ^fejlődésében új szakaszt je- 1 lentettek a hollandiai évek. 1648-tól 53-ig a külön böző holland egyetemek (Ley­den, Utrecht) hallgatója. 1651- ben Hardervijkben a teológia és filozófia doktora is lesz, de tanulmányait a keleti nyelvé­szet területén is folytatja. Ezen a téren még Gyulafehér­váron szép eredményeket ért el, mert hat keleti nyelvet megtanult! Hollandia volt abban az idő­ben szellemi és anyagi téren egyaránt Európa egyik legfej­lettebb országa. Itt ismerhette meg Apáczai Csere János kö­zelről a purit&nus tanokat, Descartes modern racionalisz- ttkus filozófiáját, de fogé­kony elméjére nagy hatással voltak Hollandia műveltsége és gazdagsága is. Ott is fel­ismerték viszont rendkívüli képességeit, legalábbis erre vall, hogy az utrechti egyetem o keleti tudományok tanszé­kére meghívta. Apáczai Csere János azonban nem fogadta korra már kialakult hivatás­tudata más célok felé hajtotta. T emond a biztos és gyors ^ érvényesülésről, hazajön, hogy nagy terveit valóra vált­sa. A színtér: Gyulafehérvár, itt akarja a magyar műveltség felemelését és az egész nem­zet szellemi megújhodását megindító mozgalmát kibon­takoztatni. Rövid időn belül kétféle, ellenkező hatást ér el: tanítványaiban lelkesedést, eszméihez törhetetlen ragasz­kodást, a haladásért áldozat- készséget váltott ki, ugyan­akkor azonban a felsőbb ható­ságoknál rosszallást, vádasko­dást kapott, majd 1656-ban, miután II. Rákóczi György halállal is megfenyegette, ál­lásától való elmozdításra ítél­ték. Így került a kolozsvári particula (a gyulafehérvári kollégium fiókiskolája) élére, ahol már bemutatkozáskor meglátszott, hogy a megfé­lemlítés hatástalan volt. „Ide­je felébredned, te álmos, má­moros, hályogos szemű ma­gyar nép!" - mondotta a be­mutatkozáskor. A kolozsvári iskolát rövid idő alatt felvirá­goztatta, de 1659 szilveszte­rén a korai halál elragadta, vagy ahogy Bethlen Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents