Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-07-19 / 29. szám

a hit; titkaiból — I. Tim. 2, 5—6 — Sokan azt hiszik, hogy a hit valami nagyon könnyű dolog. Mintha az egész egy szó ké­nyelmes kimondását jelentené: •— „Hiszek!” — és ebben a pil­lanatban valami vakmerő va­rázslat módjára elsimulna Istennel való minden elinté­zetlen ügyem. A hit nem könnyű dolog! A hit nem egyszerű elhivése valaminek, — Nem pusz­tán elhivése egy igazságnak, vagy egy valóságnak. Gyer­mekkorunkban olvastuk, hogy van Fekete-tenger és van Niagara vízesés. Elhittük, el­fogadtuk és talán halálunkig ott hordjuk felírva a tudásunk tábláján. De ez a hit csak a tudásunkat gazdagította. A hit nem egyszerű elhivése vallásos igazságoknak. — Valaki ötven évig hallgathatja Isten Igéjét. El is hiszi annak igazságát, csak éppen nem en­gedi be a szívébe, mint a fel nem nyitott fedelű kancsó a záporozó forrásvíz alatt — és egy lépéssel sem került köze­lebb az Isten országához. A hit nem ez! Nem csupán is­meret. Valami más! A hit nem is hangulat — mint ahogy sokan gondolják. -— Nem a boldogtalan ember ábrándja arról, hogy őt mégis szeretik. Nem a kivert koldus álma arról, hogy őt mégis várják haza valahol egy kará­csonyi otthonba. Nem a me­nekülés fehér mámora köny- nyek, keresztek és temetők között. A hit találkozás és élet! — Találkozás Jézus Krisztussal és Benne való élet! Mindig úgy kezdődik, hogy valakinek a boldog, vagy síró szeme Jézus tekintetével találkozik és többé nem tágít Tőle. És e sorsdöntő pillanat­ban felszámolja a bűneit, a kívánságait, a keresztjeit és elindul Utána, övele és Őben­ne él. Ügy, ahogy ö akarja. Az ö gondolatai és parancsai szerint. Az ö erejével! Nehéz a hit, mert minden­től el kell szakadni, mégis könnyű a hit, mert Jézusban mindent megtalálok. Benne lehet hinni! Lehet azért, mert Jézus éppen olyan volt, mint é n. Rajtam csak az tud segí­teni, aki ismeri bűneim és az életem nyomorúságát. — Egy­szer egy nagymamát temettek. A kicsi unokát felöltöztették fekete ruhába. Fekete szegé­lyű zsebkendőt adtak a kezé­be és amikor mindenki sírva búcsúzott egy fehérhajú, ked­ves élettől, a kis unoka vidá­man nézte, hogy kergetözik két tarka pillangó a koporsó felett. — Hiába szeretnek minket emberek, mindenki más lepkét kerget: senki sem ért meg teljesen és úgy, mint ö, Jézus Krisztus. Nincs olyan szomorú, magányos vándorút, amin Ő végig ne ment volna. Nincs olyan csalódás és nincs olyan halál, mint az övé. ö tudja, mert Ö átélte a fájda­lom szörnyű szótárát. Ismeri bűneimet és kísértéseimet is. Éppen úgy viaskodott a bűn­nel és a kísértéssel, mint én. De ismer minden utat és emelkedést a magasságok felé. Hiszen O ezeket is végigjárta. — Idegen hegyóriások között, akik a magasságok felé tör­nek, — idegenvezetőket fo­gadnak. Jézus a mi idegen- vezetőnk Isten országa felé. Nem ismerjük a magasságo­kat, de Jézust igen. Ö a mi Szabadílónk és Vezetőnk az Isten felé. Jézusban nemcsak azért le­het hinni és bízni, mert ö ismeri az utat, nemcsak azért, mert ö akar is segíteni, ha­nem azért, mert Neki van ereje is hozzá. Isten Szentlel­ke van rajta. És a Szentlei­ket annak adja, akinek akar­ja. Az ő ereje nemcsak el­indulás, nemcsak út, hanem megérkezés is! Nem olyan, mint amikor az egyik koldus azt mondja a másiknak: tudom, hogy éhes vagy, de nézd az én tarisz­nyám is üres. Nem úgy, mint­ha egy beteg azt mondaná a kórházi ágyon a másik beteg­nek: tudom, hogy szenvedsz, szeretnék is segíteni rajtad, de látod az én vérem és az én erőm is kiömlött. — Jézus kihullott vére, az erő palást­ja. ' A bocsánat ölelésében megtarthat engem a bűneim és a kísértéseim között. Ke- resztsége beír az Isten anya­könyvébe és úrvacsorája a bo­csánat karjaival Isten szívére ölel. Nagy állomásokon egymás mellett futnak a sínek és a vonatok. Űtjukat és megér­kezésüket egy láthatatlan ki­csi eszköz: a váltó irányítja. A hit az életünk váltója. Ugyanaz az állomás, ugyan­azok a sínek, a kocsik, csak a hit átváltja, megváltja az éle­tünket és rajta át az utunk haza kanyarodik Isten boldog és örök országába. Hiszek a Jézus Krisztusban! Friedrich Lajos SOLFERINO Az elmúlt hónapban, jú­nius 24-én volt száz esztende­je annak, hogy Solíerino oiasz városka határában az osztrák sereg a franciákkal és az olaszokkal megütközött. A >,solferinói csata” határkővé vált az európai történetben. Döntő lépést tettek itt az olasz egység felé s egyben sú­lyos vereség érte a Habsburg- ház nagyhatalmi törekvéseit Solferino azonban elsősorban nem ennek révén vált emlé­kezetessé. A csatatéren meg­jelent egy genfi bankár, Henri Dunant; személyesen is érdekelve volt az ütközet ki­menetelében, a pénze után fu­tott, mivel — többek között — III. Napóleon is adósai kö­zé tartozott, egymilliárd frank sorsa forgott a kockán. Amit azonban ott látott, a solferi- nói csatatéren, feledtette vele a pénzt s minden egyebet. 40 000 halott teteme borította a terepet s majd ugyanannyi sebesült feküdt vérében. A szanitéc-szolgálat teljesen cső­döt mondott, s rengeteg em­ber pusztult el nyomorultul, akiken pedig — ha időben történik a segélynyújtás — lehetett volna segíteni. A lelke mélyéig megrendült Dunant ott a helyszínen meg­tette, ami tőle telt: sérülteket kötözött be, templomokat s lakásokat rendezett be szük­ségkórházakká — persze mindez annyi volt az emberi szenvedés tengerében, mintha valaki kagylóhéjjal akarná ki­merni az óceánt. — A solferi- nói élmény nem hagyta töb­bé Dunantot nyugodni; emlé­keiről könyvet írt s az éle­tét tette fel erre az ügyre: ál­lapodjanak meg a hadviselő felek, nemzetközi érvénnyel, a háborús sérültek gondozásá­nak biztosítására. Kormányo­kat ostromolt beadványokkal, uralkodóknál instanciázotf, agitált, cikkeket írt, felébresz­tette és megrettentette a lel­kiismereteket és meghódította a közvéleményt. Meggyőződé- ses keresztyén ember volt s nem kétséges, hogy vállalko­zásának legmélyebb indító oka bibliás hite. Így jött létre 1864-ben, öt esztendővel a sol- ferinói mészárlás után Cenf- ben a nemzetközi kongresz- szus, melyből a genfi egyez­mény s a Vöröskereszt in­tézménye született. Azóta a világ csataterein megjelent a vöröskeresztes lobogó s e jegyben mérhetetlenül sok történt a háború áldozatainak megsegítésére. A vöröskereszt jelét minden művelt nemzet tiszteletben tartja — így kel­leje legalábbis lenni. Persze ezzel is, mint annyi más tisz­teletre méltó jellel és intéz­ménnyel, gyakorta rútul visz- szaéltek. E visszaélések azon­ban nem homályosíthatják el a nemes törekvés jelentősé­gét. Minderre ma visszaemlé­kezni, úgy véljük, rendkívül időszerű. Több okból is. Egy­felől s legfőképp azért, mivel az emberi tudomány, a hadi- technika fejlődése jórészt le­hetetlenné tette a genfi egyez­mények érvényesülését. A sol- ferinói csatát elöltöltő fegyve­rekkel vívták. Az első világ­háború mérgesgázfelhői, kor­látlan búvárhajó-háborúja s a második világháború bom­baszőnyegei válogatás nélkül hoztak halált s pusztulást ka­tonákra és polgári lakosságra, semmisítettek meg hadicélo­kat épp úgy, mint kórháza­kat, templomokat és műem­lékeket. S mindezt betetőzte Hirosima, az első atombomba robbanása s az ennek nyo­mán támadt, máig is ki­ható mérhetetlen pusztulás. Az az egy lövedék a solferinói csata áldozatainak többszörö­sét pusztította el néhány perc alatt s. gyilkos sugárzásának ma is, évtizedek múlva is nyomorékok s haldoklók a szenvedői. Az atomfegyver végképp s elkendőzhetetlenül nyilvánvalóvá tette, hogy a háború semmit sem old meg s azt is, hogy ma már más a feladat, mint Dunant idejé­ben. Nem a háborús áldozatok szenvedéseinek enyhítéséről kell gondoskodni nemzetközi Siófokon (Fő u. 111.): minden vasárnap de. 11 órakor, Balaton­kenesén (ref. templom): július és augusztus minden második és negyedik vasárnap du. 2 órakor, Balatonvilágoson (Drenyovszky villa. Alsóújtelep 81. sz.): július és augusztus hó második és ne­gyedik vasárnapján du. 5 órakor. Zamárúin a református kápolná­ban a hó 2. vasárnapján de. 11 órakor, a hó 4. vasárnapján du. 2 órakor. Balatonszárszón az Evangélikus Üdülőben minden vasárnap de. 10 órakor, a református templomban a hó 2. vasárnapján este 8 órakor, a hó 4. vasárnapján de. 10 órakor. Balatonszemesen a protestáns templomban a hó 2. és 4. vasár­napján de. fél 9 órakor. Balatonlellén a református temp­lomban a hó 1. vasárnapján este fél 8 órakor, a hó 3. vasárnapján de. 9 órakor. Balatonbogláron a református templomban a hó 1. vasárnapján du. 6 órakor, a hó 3. vasárnapján de, fél U órakor. i egyezményekkel, hanem a há­borút magát kell kiküszöböl­ni az emberiség életéből! Mert az atomkorszakban nem arról van szó, hogy megmentsük az életnek a csataterek sebesült­jeit, hanem arról, hogy meg­mentsük az emberiség életét a végső katasztrófától. Mire e sorok megjelennek, reménység szerint ismét ösz- szeül tanácskozásainak folyta­tására a külügyminiszterek konferenciája Genf ben — ab­ban a városban, ahol kilenc­venöt esztendővel ezelőtt a vöröskereszt egyezménye lét­rejött. Az emberiség remény­séggel és várakozással tekint Genf felé; reméli és várja, hogy létrejött ott a megértés, a józanság és felelősség lég­köre, amely további lépéseket tesz lehetővé a nagy cél: a háború kiküszöbölése érdeké­ben. Amikor a százéves évfordu­lón Solferinóra emlékezünk, óhatatlanul összekapcsolódik e megemlékezéssel a Hirosi­mára gondolás. Hiszen alig fél hónap múlva, augusztus 9-én, a Prágai Keresztyén Békekonferencia indítására, az egyházak világszerte bűnbá­nati napot tartanak és azért könyörgnek, hogy a hirosimai rémtett soha többé meg ne ismétlődjék az emberiség éle­tében. A hirosimai atomfel­hő árnyékából tekintünk a genfi konferencia felé is; ab­ban a felelősségben, amire az emberiség történelmének ez az eseménye: Hirosima indít és kötelez bennünket. Groó Gyula Fonyódon a protestáns temp­lomban a hó 1. vasárnapján de. fél 10 órakor, a hó 3. vasárnapján du. 2 ófakor. Balatonfenyvesen a hó l. vasár­napján de. 11 órakor, a hó .3. va­sárnapján du. 4 órakor. evangélikus élet A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő' Gádor András Felelős kiadó: Groó Gyula Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII., Üllői út 24. Telefon: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60.— Ft, fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412,—Vin. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott Zrínyi Nyomda, felelős: rolgár toisrv Istentiszteletek a Balaton partján A LÄMPAGYÜJTOGATÖ Esténként a régi Budán megjelenik a „hosszúbolos“ ember. Valamit megmozdít a gázlámpákon és égni kezde­nek a lámpák. Világosság és fény lesz az éjszakában. Nem ő adta a fényt, a vi­lágosságot. Ö csak felélesz­tette a lángot. Ö csak moz­dított valamit... Aztán eltűnt a lámpák alatt... Senki nem tudja a nevét. Senki nem látja az arcát. Az emberek pedig boldogan siet­nek hazafelé és otthonosan mondják: — kigyúltak a lám­pák! .., Vajon, amerre én járok, ar­rafelé mit mondanak az em­berek?! Visz-e az életem fényt és örömöt, otthont és békességet, hitet és reménységet?! Ahová megérkezem, mond­ják-e az emberek vidáman és boldogan: — kigyúltak a lámpák! (L.) — Szentháromság ünnepe utáni 8. vasárnapon az oltár- térítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Rom. 8,6—9; szó­széki igéje: Máté 9,9—13. * — Evangélikus vallásos fél­óra lesz a Petőfi-rádióban jú­lius hó 26-án reggel 8 órakor. Igét hirdet: Harkányi László egyetemes főtitkárhelyettes. * — Finn lelkész Magyaror­szágon. — Huszonöt esztendő­vel ezelőtt az Evangélikus Teológiai Fakultás hallgatója volt egy finn lelkész is, Ka- ranko Jouko. Huszonöt év után most újra ellátogatott Magyarországra. Finn hazájá­ban állandó érdeklődéssel kí­sérte magyar evangélikus egy­házunk életét, olvasta kiad­ványait, újságjait. Jól beszél magyarul. Vasárnap, július 19-én a fasori evangélikus templomban végzi az igehir­detés szolgálatát. Karanko Joukót lelkészi karunk szá­mos tagja ismerte és szerette meg annak idején Sopronban. Kívánjuk, hogy magyarországi tartózkodása is mélyítse kö­zöttünk a szolgatársi szere- tetet, egyházaink és népeink kölcsönös megismerését és megbecsülését. * — A Sajtóosztály jelenti, hogy a közeljövőiben megjele­nik a traktátus-sorozat máso­dik füzete: Groó Gyula: Élet kenyere. (Tanítás az úrvacso­ráról.) A képekkel illusztrált füzet ára: 5 Ft lesz. * — Lelkészszentelés lesz va­sárnap a Deák téri templom­ban. — Július 19-én, vasárnap 6 órakor, három végzett teoló­gust szentel lelkésszé Káldy Zoltán, a Déli Egyházkerület püspöke: ifj. Harmati Bélát, Lábossá Lászlót és Ifj. Zász- kaliczky Pált. Adja nékik Is­ten az Ö Szentleikét, hogy ha­zánk és egyházunk javára és Isten dicsőségére kezdjék és végezzék szolgálatukat. * — Szabó József ny. püspök, az Északi Egyházkerület püspökhelyettese, Pásztor Pál putnoki lelkészt a Diósgyőr— Vasgyári egyházközségbe ad- minisztrátor-lelkészi szolgá­latra kiküldte. * — Az Egyetemes Kántorké­pesítő Bizottság a fóti Man- dák Mária Intézetében július 21—24-ig négynapos kántori tanfolyamot tart. — A tanfo­lyam a már működő kántorok számára nyújt zenei tovább­képzést és az új énekesikönyv és új korálkönyv anyagával foglalkozik. Részvételi díj na­pi 20 forint. Augusztus 24—28-ig ugyan­itt négynapos karvezetői tan­folyam lesz. Ez a tanfolyam karvezetéssel, az énekkarok munkájával foglalkozik és a munkához anyagot is ad. Rész­vételi díj napi 20 forint. J elentkezés: Kántorképesí- tő Bizottság, Bp. VIII. Puskin u. 12. címen. Jelentkezésihez mellékelni kell: 1. Lelkészi ajánlólevél, 2. Rövid életrajz, 3. Orvosi bizonyítvány. Jelent­kezés a lelkészi hivatal útján történik. Felvételről a Bizott­ság értesítést küld. Kövess engem! Es mikor Jézus onnan tovább ment, látott egy embert ülni a vámszedőhelyen, akinek Máté volt a neve és Így szólt neki: Kövess engem! Az pedig felkelt és követte őt. Mikor pedig asztalhoz telepedett a házban, íme, sok vámszedő és bűnös ment oda és Jézussal meg tanítványaival az asztalhoz teleped­tek. Látva ezt a farizeusok, így szóltak a tanítványainak: Miért eszik a ti mesteretek a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt? Mikor ezt Jézus meghallotta, azt mondta nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegek­nek. Menjetek el, tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmassá­got akarok és nem áldozatot. Mert nem az Igazakat hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket. Mt 9,9—13. Jézus Krisztus megváltói küldetése hangzik felénk a mai igéből, ö a bűnösöket jött hívogatni. Mire hívogat benünket Jézus Krisztus? Jézus hívogatása ebben foglalható össze: Kövess engem! Amikor ez ott a vámszedő asztal előtt elhangzott, Máté nem tétovázott. Elindult Jézussal. A felszólításban erő volt, ami eiől nem lehetett kitérni. Mennie kellett! Ezzel az elindulással megváltozott Máté egész életfolyása. Ott hagyta a vámszedőasztalt — kenyérkeresetének biztos — ha nem is megbecsült — forrását. Ezzel a cselekedetével kül­sőleg is szakított azzal az életfolyással, ami együtt járt a vám­szedői hivatallal. Jézus ma bennünket hív az ö követésére. Szavának ma is ereje van. Máté az élő Jézust kísérhette földi vándorlásaiban. Ezért kellett neki elhagynia munkahelyét, foglalkozását. A ma élő keresztyén ember is az élő, mert feltámadott és megdicsőült Krisztus hívását hallja és Ót kell követnie. Krisztus követő­jévé lenni, jelenti azt, hogy kitárt szívvel és nyitott fülekkel kell hallgatni Isten üzenetére. Nem elzárkózva, nem elhagyva talán életünknek egyik vagy másik életterületét, hanem meg­nyitni egész életünket az Ige előtt, befogadni Öt, felvenni ma­gunkba az ö indulatát és szolgálni az emberek között az Ö szeretetével és szolgálatával. Krisztust követni felelősséget is jelent. Már a döntést ki­mondó „igen” ólomsúllyal nehezedik rám. De ha vállalom a tanítványi hivatást, akkor ez a teher is megkönnyebbül. Krisztus követője a gyülekezetben él s a gyülekezet minden kérdése iránt felelősséget érez. Egyházban él, tehát az egész egyház szolgálatát, örömét, nyomorúságát és keresztjét is kell hordoznia Krisztus követője nem állhat meg némán az egész emberi­séget érintő kérdések előtt sem. Hiszen azit az Urat szolgálja, annak az Ümak a követője, aki a Békesség fejedelme. Mint keresztyén is felelős Isten színe előtt mindazért, ami itt ezen a földön történik. Ha ezt nem éli meg, akkor csak távolról követi a Mestert. Olyan távolról, hogy már szavát sem hallja Krisztust követni nehéz, de szép feladat. A Megváltó Jézus Krisztus, mint gyógyító Orvos, ma ben­nünket akar gyógyítani. Kigyógyítani bűnös és rossz életfoly­tatásunkból. Ö a bűnösök megtartója! Téged is keres. Nem az igazakat jött hívogatni, hanem a bűnösöket. Karner Ágoston ISTENTISZTELETI REND BUDAPE STEN JÜLIUS HO 19-ÉN Deák tér de. 9 (úrv.) Ha­fenscher Károly, de, 11 (úrv.) Káldy Zoltán, du. 6 Káldy Zoltán (lelkészszentelés)^ Fasor de. ll (úrv.) Karanko Jouko, du. 7 Mezősi György, Dózsa Gy. u. 7. de. 10 Mezősi György. Üllői út 24. de. fél 10 Grünvalszky Károly, de. 11 Grün- valszky Károly. Rákóczi út 57/b. de. háromnegyed 12. Karácsony S. u. 31. de. 10. Thaly Kálmán utca 28. délelőtt 11 Bony­nyai Sándor, du. 7 Bonnyai Sán­dor. Kőbánya de; 10. Utász u. 7. de.. 9. Vajda P. u. 33. de. fél 12. Zugló de. ll (úrv.) Karner Ágos­ton. Gyarmat u. 14. de fél 10 (úrv.) Scholz László. Rákosfalva de. 8 Scholz László. Fóti u. 22. de. 11 (úrv.) Gádor András. Váci u. 129. de. 8 Gádor András. Új­pest de. 10 Blázy Lajos. Pest­erzsébet de. 10 Bencze Imre. Soroksár-újtelep de. fél 9 Bencze Imre. Rákospalota MAV-telep de. fél 9. Rákospalota de. 10. Rp. Kistemplom du. 3. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákosszent­mihály de. fél 11 TóthrSzőllős Mihály. Bécsikapu tér de. 9 Madocsai Miklós, de. 10 (német-úrv.) Groó Gyula, de. 11 Madocsai Miklós, du. 7 (úrv.) Várady Lajos. Toroczkó tér de. fél 9 Várady Lajos. Óbuda de. 9 (gyermek) Komjáthy Lajos, de. 10 (úrv.) Komjáthy Lajos, du. 5 Komjáthy Lajos. XII. .Tarcsay V. u. 11. de. 9, de. 11 Várady Lajos, du. fél 7 Ruttkay Elemér. Budakeszi de. 9. Pesthidegkút de. fél ll Ruttkay Elemér. Kelenföld dé. 8, de. ll, du. 6. Németvölgyi u. 138. de, 9. Kelenvölgy de. 9 Benes Miklós dr. Budafok de. 11 Benes Miklós dr. Nagytétény du. 3 Benes Miklós dr. Albertfalva du. 7 Benes Miklós dr. Csillag­hegy de. fél 10 Kaposvári Vilmos. Csepel de. 11, du. 7. NAPRÓL-NAPRA HÉTFŐ — ZSOLT. 77,14 — Hivő emberek mindig boldogan tesznek vallomást arról, hogy Isten, akivel együtt járnak, együtt élnek, milyen csodálatosan nagy Isten! Ez a vallomás teie van hálás visszaemlékezéssel arról, hogy milyen „nagy dolgokat cselekedett velünk az Űr!” Kihulló könnycseppek a templompadökon, kibuggyanó imádságok; csendes estéken — mind erről beszélnek. KEDD — ZSOLT. 85,10 — Hivő emberek sokszor tesznek vallomást arról, hogy akkor volt igazán szép az életük, ami­kor a csodálatosan nagy Isten cselekedett bennük. Amikor emberek számára élő betűk voltak a Bibliából, megbocsátó ölelés a Krisztus keresztjéből és szerető szolgálat Krisztus alá- hajló életéből. Ilyenkor csakugyan Isten dicsősége lakozott körülöttük a földön, SZERDA — 1. SÄM. 26,23 — Hivő emberek sokszor tesznek vallomást arról, hogy életük, munkájuk, szolgálatuk és szere- tetük azért volt mindig izgalmasan fontos, mert tudták, íhogy mindez Isten szeme előtt történik. A hűséges Isten — hűséget vár a gyermekeitől. CSÜTÖRTÖK — 1. MÓZ. 21,22 — Hivő emberek sokszor tesznek vallomást arról, hogy életük szépségének, erejének, nyugalmának titka: Jézus Krisztus volt. Pál apostoltól a kórházi ágyig, a bűneivel harcoló embertől a temetőkapuban árván maradó emberi szívig de sokan mondták el már: „Mindenre van erőm Krisztusban!.. PÉNTEK — HŐS. 1,10. — Hivő emberek sokszor tesznek val­lomást arról, hogy keresztyén életük és keresztyén szerete- tük gyermeki szeretetből, hálából és hűségből született. Vidám és boldog visszhang volt azoktól, akik meghallották az otthoni, az atyai szót. SZOMBAT — SOF. 3,9 — Hivő emberek sokszor tesznek vallomást arról, hogy keresztyén életük döntő lehetősége az volt, hogy segítségül hívták az Űr nevét. Imádság volt hivő életük hatalmas háttere. így lettek mindnyájan a tiszta szív és a tiszta szó népe, Isten országának, békés serege« <r.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents