Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-11-02 / 44. szám

A mztyfcxztUelelleH adás&áfy Máté 18,23—35. ISTEN SZAMOT AKAR VETNI Nem lehet ez alól kibújni. Hiába nem akarjuk. Hiába mondjuk: mi iköze Istennek az én életemhez. Sá­fárok vagyunk, akiknek megbízatá­suk van. Számot kell adnunk arról, mire használtuk életünket, erőnket, tudásunkat, testi és szellemi képes­ségünket. Az ember nem akar számot adni. Éppen ez a bűn egyik lényeges vo­nása. Az ember azért evett a tiltott fáról, hogy olyan legyen, mint az Isten. Azt akarta, hogy ne legyen fölötte Isten. Ne legyen fölötte az az Isten, aki számadásra hívja. A bűn nem más, mint elfordulás attól az Istentől, aki számon kéri minden cselekedetünket. A SZÁMADÁS ELÉ KERÜLŐ EMBER; ADÖS A bűn adóssá tesz Isten előtt. Igaz, hogy rengeteget rombol a bűn a föl­di életben is. Minden bűnre bünte­tés jön. Sok bűn végződik például betegséggel. Sok ember a beteg­ágyon eszmél fel: nem lehet büntet­lenül vétkezni Isten törvénye ellen. De a bűn mindezen túl adóssá tesz Isten felé. Isten elégtételt követel. Adósa vagy Istennek! AZ EMBER INKÁBB FORDÍTVA GONDOLKODIK Az ember nem arra szokott gon­dolni, hogy ő adósa Istennek, hanem, hogy folyton kérünk, szinte követe­lünk Istentől valamit: egészséget, sok pénzt, földi örömöket stb. Meg kell azonban tanulnunk, hogy Isten semmivel sem tartozik nekünk. Ö mindent kegyelemből ad. Bűneink miatt semmi jót nem érdemiünk tő­le. Egv valamit érdemiünk, egy va­lami jár nekünk a bűn miatt: a halál. A bűn zsoldja a halál. Ko­moly és megdöbbentő igazság ez. AZ EMBER NEM TUD FIZETNI ISTENNEK Miért nem? Azért, mert Isten előtt az embernek minden cselekedete bű­nös. Jócselekedeteinkikel nem tehet­jük jóvá a bűnt. Isten a szívet vizs­gálja. Lehet, hogy kifelé jót cselek­szel, például adakozol az egyház cél­jára, de mi van a szívedben? Ha a jót nem örömmel és nem érdek nél­kül teszed — Isten előtt nem ér semmit. Isten többet kíván a fari­zeusok kegyességénél: A törvény be­töltésénél valami többre van szük­ség, mint a külső cselekedetre. A szívnek, érzületnek is jónak kell len­nie. Isten a szívet vizsgálja. És ott fészkel a szívben a bűn, amíg Krisz­tus meg nem tisztítja azt a szívet. Egy-két jócselekedettől a szív nem tisztul meg. Egy-két rákötözött jó gyümölcstől a rossz fa nem lesz jó fává és nem fog jó gyümölcsöt te­remni. De ha a szív megújul, akkor az új szívből magától származnak a jócselekedetek. De mi tudja megújí­tani, megtisztítani az ember szívét? Egyedül Isten bűnbocsátó kegyelme. EZ A SZOLGA IS KEGYELMET KAPOTT Belátta, hogy nem tud fizetni és kegyelemért könyörgött. Eddig rend­ben is van. Csakhogy a kegyelmet nem fogadta el igazán. Nem fogta fel, mit jelent: kegyelemből élni. Nem vette komolyan, 'hogy a szív­nek is meg kell változnia. A kegyel­met nem azért kapta, hogy vissza­éljen vele, hanem, hogy új életet kezdjen. A kegyelem azt jelenti, hogy 'kezdj új életet és nem azt, hogy nyugodtan vétkezz tovább. Is­tentől azért kapuink bűnbocsámatot, hogy mi is tanuljunk megbocsátani. AKI NEM TUD MEGBOCSÄTANI, ANNAK NINCS BŰNBOCSANATA Isten irgalmas volt hozzánk Krisz­tusban, mi is legyünk irgalmasok. Senki nem vétkezhet annyit elle­nünk egy életen át sem, amennyit mi vétkezünk Isten ellen csupán egyetlen napon. Adósságunkat szin­te óráról-órára növeljük. Isten ezt az óriási szakadékot áthidalta meg­bocsátó szeretatével. Aki találkozott ezzel a szeretettél, annak életében valósággá válik a Miatyánk 5. ké­rése: Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az el­lenünk vétkezőnek. Gáncs Aladár Jubileumi hangverseny Pesterzsébeten Az elmúlt vasárnap Pesterzsébe­ten jártam. Amint beléptem a templom kertjébe, férfiak, asszo­nyok fogadtak szíves vendégszere­tettel. Üdvözöltek, mint régi isme­rőst. Közel egy évtizede ismerked­tem meg velük, a pesterzsébeti gyü­lekezeti énekkarral. Azóta is ugyan­azok az arcok, csupán egynéhány fejen több az ősz hajszál, mint ak­kor. Lelkesedésük is ugyanaz, ha lehet, ma még egy fokkal lelkeseb­bek. öntudattal és Isten iránti há­lával mondják: tíz éves az ének­karunk, ezért rendeztük ezt a mai hangversenyünket. Tíz évvel ezelőtt bizony nehéz munkába fogott a két Bencze test­vér: Imre, a lelkész és István, a karnagy. Énekkar szervezésébe kezdtek. Peremvárosban ez nem kis feladat. Ugartörés számba megy ez ott, ahol kevés a már gyermekkor­tól muzsikára nevelt zeneértő. És ha nehéz is volt a szervezés mun­kája, sok cipőtalpra és még több szeretetteljes hívogató szóra volt szükség, az eredmény mégis szép lett. Körülbelül a mai létszámmal megkezdték a munkát. Akik eddig legfeljebb csak hallgattak muzsikát, most maguk is zeneművelők lettek. Szorgalmas, kitartó munkájuknak termett a gyümölcse. Egyre nehe­zebb műveket tanultak, évről-évre több lett a megtanult kórusművek száma. Sőt: zenekar szervezését is tervbevették. Nagy öröm volt szá­mukra, mikor már egy teljes Bach- kantátát tűzhettek műsorukra sa­ját ének- és zenekarral. Most pedig elérkeztek munkájuknak egy mér­földkövéhez: az énekkar fennállá­sának tizedik évfordulójához. Nagy szó ez! Aki énekkari munkát végez, tudja, hány próba, milyen energia fekszik tíz év közös és hűséges fá­radozásában. és karnagy érdeme: a szerzőé is. A Gárdonyi-műveket szívesen éneklik az énekkarok. Gyülekezeti szem­pontból is értékes művek; a szöve­gek mind igéből vettek, a feldolgo­zás alapjául választott dallamok ismert templomi énekeink, zenéjük pedig közérthető és első hallásra is megkedvelhető. A szerző előadásá­ban hallottuk a ,,Mi Atyánk, ki vagy mennyekben” énekünk dallamára írt orgonafantáziát. Szemmellátha- tóan örültek a hívek, mikor a szép muzsika szövevényében felismerték az ismerős dallamot. Egyesek örö­müket még leplezni sem tudták, az orgonával együtt dúdolták az éne­ket. A zenei áhítat színvonalát emel­ték a szólisták szolgálatai: Mis- kolczy Erzsébet énekművésznő szép szopránját, és Sikolya István ope­raénekes kultúrált hangját csak di­csérhetjük. Meglepetés volt Mezőfi Tibor gyönyörű basszusa, átérzett éneklése. , Várady Lajos lelkész igehirdetése a 103. zsoltár alapján csak még job­ban alátámasztotta, miért kell ne­künk az Istent' dicsérni énekben és zenében egyaránt. Nagy élményt jelentett számunk­ra a pesterzsébeti énekkar szolgá­lata. Ez a nap és ez a jubileum bi­zonyítéka annak, nemcsak a belvá­rosi gyülekezetekben lehet énekkart szervezni. Nem a helyi adottságok a döntők, hanem az, hogy a kar­nagy és a lelkész egy célért, egy­más munkáját támogatva, egyetér­tésben tud-e dolgozni. Ahol ez meg­van, ott mindig lesznek hűséges hí­vek, akik készek lesznek akár év­tizedeken keresztül is híven szol­gálni a gyülekezetei és annak urát, a Jézus Krisztust. Trajtler Gábor Gyülekezeti hírek — Szentháromság ünnepe utáni 22. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Mt 18, 23—35; szószéki igéje: Zsid 13, 1—9. — A tiszaföldvári gyülekezet októ­ber 12-én szeretet vendégséget tar­tott. Október 31-én közös protestáns reformációi ünnepély keretében a helybeli református templomban szolgálnak a gyülekezet lelkészei és a gyülekezeti vegyeskar. — A Cscmgrád—szolnoki egyház­megye lelkészt munkaközössége szeptember 17-én Szentesen, októ­ber 15-én Csanádalbertiben tartotta havi ülését. A két ülésen előadást tartottak Bárifai Lajos, Uzon Lász­ló, Benkóczy Dániel, Zalán Pál lel­készek és Zoltai Gyula esperes. A nógrádi egyházmegye lelkészi munkaközössége október 22 én Ba­lassagyarmaton tartotta ülését. Az ülésen egyházi újságírásunk kérdé­seiről tartott előadást Groó Gyula, a Sajtóosztály ügyvivő lelkésze, Koren Emil püspökhelyettes pedig külföldi útjairól számolt be. Az értekezleten résztvett Benkő Győző, az Egyház­ügyi Hivatal megyei főelőadója is. CSALÁDI HÍR: ttzv. Tompa Mihályné, szül. Tamaska Jolán, Tompa Mihály, volt kissomlyói lel­kész felesége, 79 éves korában Bo- bán elhunyt. Temetése október 15- én volt Pápán. — A miskolci evangélikus temetőben több olyan sírhely, sírbolt van, melyet: használati jogát a hozzátartozók nem újították meg a használati díj kifizeté­sével és a síremlékekről sem intézked­tek. Ha ez 1959 november 1-ig nem tör­ténik meg, az egyházközség azokkal rendelkezni fog, az elhagyott síremléke­ket áthelyezi, értékesíti és a vételárat a temető fenntartására fordítja. Bővebb felvilágosítás az egyházközség pénztárá­ban. ISTENTISZTELETI REND BUDAPESTEN November hó 2-án Deák tér de. 9 (úrv.) Friedrich Lajos, de. 11 (úrv.i Hafenscher Károly, du. 6 Hafenscher Károly. Fasor de. fél 10 (gyerm.) Sülé Károly, de. 11 (úrv.) Me­zősi György, du. 7 Sülé Károly. Dózsa Gy. u. 7. de. fél 10 (ürv.) Mezősi György. Üllői u. 24. de. fél 10 Grünvalszky Ká­roly, de. 11 Grünvalszky Károly. Rákóczi u. 57/b, de. 1» (szlovák) Szilády Jenő dr. de. háromnegyed 12 Drenyovszky János. Karácsony S. u. 31. de. 10 Drenyovszky János. Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bácskai Gusztávné. Kő­bánya de. 10 Takács József. Utász u. 7. de. 9 Veöreös Imre. Vajda P. u. 33. de. fél 12 Veöreös Imre. Zugló de. 9 (gyerm.) Karner Ágoston, de' 11 (úrv.) Karner Ágoston, du. 6 Scholz László. Gyarmat u. 14. de. fél 10 Scholz László. Rákos- falva de. fél 12 Scholz László. Fóti u. 22. de. 11 (úrv.) Dulcz Pál. Váci u. 129. de. 8 Dulcz Pál. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 (úrv.) Bencze Imre, du. 7 Szabó István. Soroksár-Üjtelep de. fél 9 (úrv.) Szabó István. Rákospalota MÁV-telep de. fél 9. Rákosplaota de. 10 Rp. Klstemplom du. 3. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákosszentmihály de fél 11 Tóth-Szőllős Mihály. 11 Várady Lajos, du. 7 Benes Miklós Toroczkó tér de. 8 (úrv.) fél 9 Mado csai Miklós. Óbuda de. 9 (gyerm.) Kom­játhy Lajos, de. 10 (úrv.) Komjáthy La jós, du. 5 Komjáthy Lajos. XII., Tar csay V. u. 11. de. 9 Danhauser László de. 11 Danhauser László, du. fél 7 Rutt kay Elemér. Budakeszi de. 9 Ruttkai Elemér. Pesthidegkút de. fél n Csonk; Albert. Kelenföld de. 8 (úrv.) Kendet György, fél 10 (gyerm.) Bottá István de. 11 (úrv.) Kendeh György, du. 6 Dr Bezessy Zoltán. Németvölgyi u. 138 de 9 Dr. Rezessy Zoltán. Kelenvölgy de. ! Schreiner Vilmos. Budafok de. u Schrei ner Vilmos. Nagytétény du. 3 Schreinei Vilmos. Albertfalva du. 7 Schreiner Vil­mos. Csillaghegy de fél 10 Kaposvár Vilmos. Csepel de. 11, du. 7. A Sajtóosztály H2KEI F elhívjuk cikkíróink figyelmét, hogy a jövőben az Evangélikus Elet részére írt kéziratokat 2 gépelt pél­dányban küldjék be szerkesztősé­günkhöz. 1 gépelt oldalra, ritka sor­távolsággal 30 gépelt sor kerüljön, 1 sor 60—65 betűből álljon. Bekezdé­seiket beütéssel kell kezdeni. Ameny- nyiben a kézirat nem felel meg a nyomdai kívánalmaknak, azokat át- gépeltetjük és az átgépelés munka­díját a cikkírói tiszteletdíjakból le­vonjuk. Közöljük a lelkészekkel, hogy megjelent a Konfirmációi Káté. Ara: 10.— Ft. Gyülekezeti iratter­jesztések csoportos megrendelés ese­tén 10% iratterjesztési kedvezményt kapnak. A jubileumi hangverseny első ré­szében Bach művei szerepeltek mű­soron. A két Bach-művet a kórus és a zenekar szépen, tömören adta elő, valósággal bitvallásként hang­zott a hallgatók felé a kezdőkorál: „Az Ur gondot visel.“ Csodálatos hit sugárzik ezekből az egyszerű ko­rátokból! És amelyik énekkar szívé­hez közelnűttek ezek a korálok, ott a zene életté, a szöveg igévé válik. Ügy éreztem, itt így történt’ A zenés áhítat második felében dr. Gárdonyi Zoltán professzor mű­veiből szólaltattak meg néhányat. Különösen a 62. zsoltár ének- és zenekari feldolgozása ragadott meg bennünket. Ez nemcsak az énekkar NAPROL-NAPRA HÉTFŐ: — Zsolt 68, 5—6. — Az egyedülmaradtak vigasztalást és erős támaszt, Atyát találnak Istenben. KEDD: — Péld 10,18. — Kevélység és felfuvalkodottság: az embert helyezi a középpontba Isten helyett. SZERDA: — Zsolt 136, 3—4. — Van miért magasztalni az Urat, soha el nem múló kegyelmével cselekszik életünkben. CSÜTÖRTÖK: — Ézs 43,18—19. — Az Isten szüntelenül újítja az ember életét és a Hozzá való viszonyt, ezért nem állapodhatunk meg a réginél. PÉNTEK: — Ézs 54,4. — Az Ür az ő "álasztottait — éppen azért, mert ö cselekszik — megőrzi a kudarctól. SZOMBAT: — Zsolt 86, 9. — Az egész teremtett világnak dicsőíte­nie kell Urát. EMLÉKEZZETEK! Szentháromság ünnepe utáni 22. vasárnap. — Zsid, 13, 1—9. Ezek a napok az emlékezés napjai. Október 31-én a reformáció nagy eseményére emlékeztünk — ma az élők sokasága az elhunytak sírjait állja körül. Az emlékezés napjaiban arcok és hozzájuk fűződő események ele­venednek meg újra előttünk. Emlékezésünknek azonban nem szabad meg­maradnia a múlt idők eseményeinek felidézésénél és a régi veszteségek feletti újbóli bánkódásnál. Az emlékezés mindig tanít. Ilyen értelemben szólít fel bennünket a mai ige is emlékezésre. Emlékezéseinkben vonjuk le az előttünk elmen­tek életének tanulságait, mert Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Ugyanúgy munkálkodik a mi életünkben is, mint az övékében, ugyanazzal a mértékkel mér nékünk is, mint nékik, és a feltámadás reménysége, amely az örökkévaló Jézusról prédikál, lehet a mi reménysé­günk is, mint az övék volt. Emlékezésünket három irányból tereli helyes mederbe Isten. Emlékez­zünk az előttünk jártaknak az Igéhez való viszonyáról, figyeljünk életük végére és kövessük hitüket. Hogyan szólották nékünk Isten beszédét reformátoraink — erre kell gondolnunk különösen az elsőnél napjainkban. De hálásan kell vissza­emlékeznünk azokra az igehirdetőkre is, akiknek ajkán megszólalt felénk Isten és azokról a szülőkről — édesapákról és édesanyákról is —, akik először kulcsolták imára kezünket és vezettek el bennünket kézenfogva a gyülekezetbe, az igehallgatás helyére. Azt tanuljuk tőlük, hogy „jó dolog, hogy a szív kegyelemmel erősíttessék meg“. Isten bűnbocsátó kegyelmét hirdették nékünk tisztán reformátoraink, ezt az üzenetet továb­bították lelki tanítóink és ehhez a kegyelmes Istenhez utalnak bennünket azok az imádságok is, melyeket szüléinktől tanultunk. Ez a kegyelem, amit ők hirdettek és amiben ők hittek, erősítheti meg napról napra a mi szivünket is a bűnökkel vívott harcban, a betegségek és mepróbáltatások idején és a halálnak félelmetes óráján. A kegyelem tisztán hirdetett és örömmel befogadott igéje az életet szép gyümölcsökkel gazdagítja. Legszebb ezek közül- a szeretet, amely válogatás nélkül tesz jót közeli hozzátartozókkal és idegenekkel, az otthon lakóival és a betérő vendéggel egyaránt. De különösen megértő és segítő­kész a gyötrődő felebaráttal szemben. A szép családi élet is ilyen gyü­mölcs. Az élettárs iránti hűség és megértés, a gyermekek tisztességben való nevelése. De az élet javaihoz való helyeg viszonyulásra is vezet a kegyelem igéje. A harácsoló, másakat kizsákmányoló lelkületet kiűzi a Fiát is nékünk adó Isten naponkénti gondviselésében való hit, hogy „nem hagy el, sem el nem távozik tőlünk“. Megelégedéssel vesszük tőle a „má mindennapi kenyerünket, ma“. Ezeket a gyümölcsöket ott látjuk mind­azoknak az előttünk jártaknak életében, akik Isten kegyelméből éltek és így érthető számunkra, hogy miért értek jó véget — hogyan tudták lelkű­ket megbékélt szívvel Isten kezébe ajánlani életük végén és miért veszi őket körül még ma is a köztisztesség megbecsülése. Mindez pedig arra tanít és buzdít bennünket, hogy kövessük hitüket. ..Az igaz ember hitből él.“ Azok az igaz emberek is, akikre e napokban emlékezünk, hitbeli és testszerinti jóemlékű elődeink is ebből éltek. Isten bűnbocsátó kegyelmében hittek és ez erősítette meg őket családjuk, népük és mindenek számára hasznos, jó gyümölcsökkel ékes életre. A hitnek ezen az útján járva érhetünk mi is boldog véget, ahol felragyog előttünk az örökkévaló boldog életet adó, örökkévaló Jézus Krisztus arca. Mezősi György <^<^aK§cgaü^cgaBSC§a<§c§ah<®cgaK§cgaK!c§^^ Halottkultusz, vagy az élők szolgálata? NOVEMBER 2. Halottak napja. A mienk ugyan néhány héttel később lenne, de sokfelé egyszerire ünne­peljük. Ilyenkor néha még hetekig is megmaradnak a halottak napjának jellegzetes virágai, a szép krizánité- mok. A nap, ami erőt még megha­gyott a nyárból, azt most adja ki, s az iitt-ott himbálózó sángia levele­ken csodálatos szépséggel ragyog át. SZÉP ILYENKOR a temető. Az a rengeteg színfolt, virág és szépen rendbelhozott sír. Az élő hozzátarto­zóknak meg kell emlékezniük el­hunyt hozzátartozóikról, az úton le­vő gyülekezeti tagoknak a hazaénke- zettékiről. Ilyenkor ez a megemléke­zés imponáló, ünepélyes. Jól van ez, de az ember — különösen egyes vi­dékeken — szörnyű halottkultuszt alakított ki. Mintha kirakatver­seny lenne a temetőben. Attól kell félnünk, bele fog veszni evangéliu­mi népünk is a halottkultusz külső­ségeibe. Ugyanakkor pedig elfelejti szolgálni az élőket az evangélium­mal. Pedig ez lenne fő feladata. A temetői istentiszteletiektől, a novem­ber 1-én este különösen hangsúlyos igeszolgálattól — fáznak sokan. Vigasztaljátok, vigasztaljátok né­pemet! — így szól Istenetek. (Ézs. 40,1.) Vonjátok el a sírtól, vezessé­tek az élő Krisztushoz a lelkeket! Vannak, akik nagyon jól érzik ma­gukat egy-egy sírnál. Tudok olyan fiát vesztett édesanyáról, aki éveken át mindennap friss virágot, minden héten más virágdíszítést vitt elhunyt fiának. Sokan álltak meg nap nap után a sírnál, és hallottam, amint mondogatták:: Olyan a sír, mint egy oltár. Bálványoltár — gondoltam magamban. A temetőben le kell ró­nunk kegyeletünkéit, de a temető­ben is, a gyászban is feltámadott Urunk szavára kell figyelnünk és figyelmeztetnünk. Az Ö szava te­remt életet. Ö maga mondja, hogy szavát a halottaknak is meg kell hallaniuk, és — akik hallják, azok élnek. Ragadjuk meg a Benne ada­tott örökéletet! TEMETŐKET JÁRVA mindig fi­gyelem a jellemző sírfeliratokat; egy időben gyűjtöttem és csoportosítot­tam is őket. Azért kérlek, most jöjj velem, kedves olvasóm, s míg lelked ezekben a napokban megremeg az elválás, a múlandóság gondolásától. álljunk együtt olyan síremlék el'6, amelyekre hívő szívek vésték a be­tűket. Ezek elszíntelenedve, bemo- hosodva is vigasztalást, Krisztusban való örök életet hirdetnek. Karrarai márvány, angyalos sír­emléken ezt olvasom: „Én mondom nektek, hogy a sí­runk nem ijesztő és nem hideg. Ha élő hitet vittünk abba, s forrón szerető hű szívet“. A halálról ilyen vallomást tesz a hívő lélek: „A halál nekem nem fekete bör­tön, Egy ajtó bezárult itt lenn a földön, S egy ajtó kinyílik ott fenn az égen. — Ez a halál.“ Más valaki így kiált: „Ha ez a vég, akkor ne féljetek!* Fővárosi temetőben Jézusához imádkozik valaki: „Édes Jézusom, ne légy bíróm, hanem Üdvözítőm!“ Istenéhez így indul a fáradt utas: „Az utat most már megfutottam. Lerázhatom porát nyugodtan. Új ég s új föld tűn elé... Megyek örök fényed felé.“ Édesanyjától így búcsúziic kedves családja: „Ragyogjon rád, édes jó anyánk, S veled egykor mindnyájunkra. Krisztus szelíd s örömünnepet su­gárzó arcaV Ez a kis versike igen megragadta figyelmemet: „Isten ihozzád, béke véled, Túl d síron szebb az élet!" Szándékosan hagytam utoljára az alábbi sírfeliratot: „Hétköznapdkat kell élnünk, dől- gosokat, nem faradokat, Hogy mi-> kor a harmadnap közelit, a követ el tudjuk hengeríteni a sír széliről.“ EZ A MI FELADATUNK, akik még a síron innen vagyunk. Szolgál­juk folyamatosan az élőket az élő Krisztus igéjével! Álljunk a sírók, az emberileg annyira vigasztalanok, az összetöretettek mellé s ezekben a napokban minél erősebben kiált­suk az Ö szavát: „Én vagyok a fel­támadás és az élet: aki hisz énben- nem, ha meghal is, él; És aki csak él és hisz én benn ein, soha meg nem bal“. (Jn. 11,25—26.) Pásztor Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents