Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1958-06-08 / 23. szám
Üdvözöljük az V. Magyar Békekongresszust! KÖZEGYHÁZI H Írek Ülést tartott a Déli Egyházkerület Tanácsa Május 27-én ülést tartott a Déli Egyházkerület Tanácsa, amely majdnem egy éve tartotta legutóbbi ülését. Halaszthatatlanná vált, hogy az egyházkerület igazgatásának legsürgősebb kérdéseivel foglalkozzék. Csak most került sor az 1957. évi zárszámadás és az 1958. évi költségelőirányzat jóváhagyására, az 1957. évi és az 1958. évi templomépítési offertorium odaítélésére. A Tanács úgy határozott, hogy az 1957. évi templomépítési offertoriumot az építkező Rákoscsabai egyházközségnek, az 1958. évit pedig a Nagymágócsi gyülekezetnek juttatja. (Itt talajsüllyedés következtében került válságos helyzetbe a templom.) A Gyülekezeti Segély országos gyűjtésének az egy- egyházkerületre eső részét 1958-ben a következő egyházak között fogja felosztani az egyházkerületi tanács egyenlő arányban: Szentetornya, Kispest, Kiskunhalas, Péteri, Galga- györk, Felsőnána. Ez utóbbi határozatokat a tanácsülés a Gyülkezeti Segély egyházmegyei előadóinak értekezletén kialakított javaslata alapján hozta meg. Foglalkozott a tanácsülés még az ezévi kötelező offer- toriumok, az egyházkerületi járulék (katedratikum) megállapításával, az egyházkerület képviseletével az Egyetemes Nyugdíjosztályban, mint tanácsban és a számvevőszék jelentésével. Az ülést Sikter András esperes imádsága után Darvas József egyházkerületi felügyelő nyitotta meg. Bejelentette, hogy az egyháztanács több tagja levélben fordult hozzá és kérte az elnökséget a tanácsülés egybehí- vására. A maga részéről is szükségesnek látta a tanácsülés egybehívá- sát s erre még május elején levélben kérte D. Ordass Lajos püspököt. A püspök válaszában közölte, hogy ő is szükségesnek tartaná a kerületi tanács egybehívását, azt az egyházi viszonyok szerinte való megítélése miatt mégsem áll módjában megtenni. Ezekután az egyházkerületi felügyelő maga hívta össze az ülést. A tanács megállapította, hogy egybehí- vása az Egyházi Alkotmány 110, íjában biztosított módon törvényes volt. Miután Zászkaliczky Pál 1958. január 17-én püspökhelyettesi tisztéről lemondott, törvényeink rendelkezése szerint tisztében a püspöki székhelyen illetékes esperes helyettesíti. Ez jelenleg Koren Emil, a Pesti Egyházmegye esperese. A felügyelő őt kérte fel, hogy a tanácsülésen az egyházi elnöki tisztet lássa el. A tanácsülés megállapította, hogy a Déli Egyházkerület felügyelői tisztét változatlanul Darvas József tölti be, aki tisztéről sem szóban, sem írásban le nem mondott. Örömmel fogadta, hogy az egyházkerület annakidején nagy szótöbbséggel megválasztott felügyelője ismét aktíven kapcsolódik be az egyházkerület ügyeinek intézésébe. Darvas József felügyelő hosszabb tájékoztatóban behatóan elemezte egyházunk helyzetét. 1950. február 21-én tartott székfoglaló beszédének megállapításaihoz kapcsolódva rámutatott arra, hogy az egyházi válság előidéző okait első sorban nem személyi, hanem elvi kérdésekben kell keresnünk. Nem személyi torzsal- kadásokról van szó — mondotta —, hanem arról, hogy az evangélikus egyházba is betörtek és elég szélesen érvényesültek 1956. október 23. után az ellenforradalmi tendenciák. Ezek a tendenciák egyházunkban azáltal érvényesültek, hogy az állam és az egyház viszonyában kialakult hibák korrigálása helyett az állam és az egyház közötti együttműködés kialakult gyakorlatának revíziójára került sor. Az egyházkerületi tanács a következő felterjesztéssel fordult a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsához: 1957. március 24-én jelent meg a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 22. számú törvényerejű rendelete, mely 1956. október 1-ig visszamenőleg úgy rendelkezik, hogy „A magyarországi... evangélikus egyház püspöki, egyházkerületi, egyetemes felügyelői... állásának betöltéséhez, illetve felmentéséhez a Népköztársaság Elnöki Tanácsának előzetes hozzájárulása szükséges...” Ezen rendelet érteimében a Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem Tanácsa 1957. december 23-án tartott ülése felhívta a Déli Egyházkerület Tanácsát az 1957. évi 22. sz. törvényerejű rendeletben meghatározott változások bejelentésére, valamint arra, hogy a törvényrendelet által előírt hozzájárulásokat kérje a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsától. Az Egyházegyetem Tanácsa felhívásának eleget téve, az egyházkerületi tanács az alábbi felterjesztéssel fordul a Népköztársaság Elnöki Tanácsához: A Déli Evangélikus Egyházkerület püspöki szolgálatát 1950. június 27- től 1956. október 30-ig megszakítás nélkül D. Dezséry László püspök látta el. Időközben, 1956. október 5-én, a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának Elnöki Tanácsa D. Ordass Lajos püspököt, aki D. Dezséry Lászlót megelőzően töltötte be a püspöki széket és akit a Budapesti Uzsorabíróság Külön Tanácsa KB. XIX/I. 15.428/1948/15. sz. ítéletével elítélt, 1956. október 5-én kelt B/törv. 1584/1956/2. sz. ítéletével, bűncselekmény hiányában felmentette. Az állami felmentést követően az Evangélikus Egyházegyetem Törvényszékének teljes ülése, 1956. október 8-án hatálytalanította a D. Ordass Lajos püspököt sújtó korábbi egyházi ítéletet s őt minden joghátrány alól mentesítette, — rehabilitálta. Ezzel egyidőben, vagyis 1956. október 8-án D. Ordass Lajos püspök mindaddig, amíg püspöki szolgálatának akadályai el nem hárulnak, püspöki tisztéről lemondott. 1956. október 30-án D. Dezséry László püspök levélben közölte az egyházkerület tanácsával, hegy — püspöki státusának fenntartása mellett — átadja a Déli Evangélikus Egyházkerület vezetését D. Ordass Lajos püspöknek és ezzel kívánja megoldani azt a konfliktust, amely kettőjük azonos püspöki illetékességéből származik. Az 1956. december 12-én tartott egyházkerületi tanácsülés tényként fogadta el D. Ordass Lajos püspöknek a püspöki székbe történt visszatérését, D. Dezséry László püspököt le- mondottnak tekintette és püspöki státusának kérésével nem foglalkozott. D. Dezséry László püspök, miután az egyházkerület az ő további egyházi szolgálatának az ügyével nem foglalkozott, 1957. május 27-én beadta nyugdíjazása iránti kérvényét. Ennek alapján az Egyházegyetem Nyugdíjosztálya az ő részére 1957. június 1-től püspöki nyugdijat folyósít. Ezen személyi változásokat az 1957. évi 22. számú törvényerejű rendeletnek megfelelően az Egyházkerület Tanácsa a Művelődésügyi Minisztérium Egyházügyi Hivatala útján ezennel tisztelettel felterjeszti, kéri a Népköztársaság Elnöki Tanácsát: szíveskedjék az idézett rendelet alapján ezekben a személyi változásokban, elsősorban D. Dezséry László püspök ügyében döntést hozni. A felterjesztés szövegét Dr. Száléinál Rezső és Káldy Zoltán felszólalása után a tanácsülés egyhangúlag elfogadta és úgy rendelkezett, hogy az ülés elnöksége az Egyházügyi Hivatal útján terjessze fel a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsához. Új Ildi re költözőit a Sajtóosztály Amint már az elmúlt számokban is közöltük olvasóinkkal, az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály a Puskin u. 12-ből átköltözött az Egyetemes Egyház épületébe, Budapest, VIII. Üllői út 24. I. alá. Ez az átköltözés az Egyetemes Sajtótanács ezév januári ülése határozatának a végrehajtása volt. Az^ átköltözés június 1-én befejeződött. Kérjük a lelkészeket és a hittestvéreket, hogy mind az Evangélikus Élet és Lelkipásztor szerkesztőségét és kiadóhivatalát, mind az iraíterjesztésünket, mind a könyvelést új címén keressék. A Sajtóosztály telefonszáma és csekkszámla-száma változatlan marad. Az Evangélikus Egyetemes Egyház Békebizottsága nevében szeretettel és bizalommal üdvözöljük az V. Magyar Békekongresszust, s mindazokat, akik ezen a kongresszuson hazánk népének béke utáni vágyát s a béke megvédésére irányuló akaratát képviselik. Üdvözletünk magában foglalja a magyar evangélikus lelkészek egységes és világos vallomását arról, hogy népünkkel együtt mi is szeretjük és akarjuk a békét. Szeretjük és akarjuk, mert emberek vagyunk, életre és alkotásra, békére és fejlődésre teremtett emberek. Szeretjük és akarjuk, mert keresztyének vagyunk, s a mi Urunk és Megváltónk kötelességünkké tette a szeretet cselekedeteinek és a békéltetés szolgálatának végzését is. Szeretjük és akarjuk, mert lelki- pásztorok vagyunk, tehát Isten előtt felelősek a ránkbízott nyáj földi életéért is, mennyei üdvösségéért is. Öt egyházmegye lelkészei gyűltek össze a Deák téri templomban, hogy a béke és barátság hónapjának keretében az egyház békefeladatairól értekezzenek. Az ülést Görög Tibor esperes igemagyarázata nyitotta meg. Az előadások sorában Gadó Pál fizikus az atomerő kérdéséről, Prőhle Károly a Teológiai Akadémia tanára széles bibliai alapvetéssel a keresztyén ember és egyház béke és barátsági magatartásáról tartott előadást. Az egyházi delegáció Szovjetunióban tett útjáról tartott beszámolót Koren Emil esperes és Griinvalszky Károly főtitkár. Az ülés, amely végül Sikter András esperes áhítatával zárult, az, alábbi nyilatkozatban foglalta össze véleményét: „Öt egyházmegye — a pesti, pestmegyei, bács-kiskun, budai és fejérkomáromi egyházmegye — lelkészeinek Budapesten tartott értekezlete örömmel és teljes szívvel vallja és vállalja a béke és barátság hónapjának célkitűzéseit. Ismét egy jele ez annak, hogy népünkkel egyek vagyunk. De vallja és vállalja azért is, mert teljes szívvel a béke szolgálata mellett áll annak tadatában, hogy soha oly világot átfogó, minden népet és embert létében érintő kérdés nem fűtötte még az embert vallási, faji, nemzetiségi és világnézeti különbségekre való tekintet nélkül, mint a háború ellenzése s a béke akarása. Hitünk és szolgáló szeretetünk indít arra, hogy az emberi együttéléshez nélkülözhetetlen jó rendet védjük, megoltalmazzuk háborús támadástól a családi otthonokat s a nép életét és munkájának gyümölcseként megszerzett és megépült javait. TiszÜdvözletünkben benne van egy kérés is. Kérjük az V. Magyar Békekongresszust, tegyen meg mindent azért, hogy a világ bele ne zuhanjon a mindent elpusztító atomháború mélységébe, s amikor ezért a célért küzid, legyen tudatában annak, hogy minden jó és üdvös törekvés mögött ott van a magyar evangélikus lelkészek szava és akarata is. S végül benne van üdvözletünkben a reménység is. Az a reménység, hogy Isten szeretete a jóakaratú emberek millióinak összefogásán keresztül el tudja oszlatni a háborús lelküietnek és félelemnek világra boruló felhőjét, s meg tudja menteni az emberiséget annak az életnek a számára, mely felett a béke és alkotás világossága ragyog. Mi a magunk hitének szavával Isten áldását kívánjuk azokra, akik a Magyar Békekongresszuson és szerte a világon ezért a nagy célért tudnak összefogni, szólni és cselekedni. Dr. Kékén András iában vagyunk azzal a félelmetes valósággal, hogy egy ma kísértő háború nem lokalizált csatározás, nem is népek érdekelnék ütközése, hanem világméretű pusztulás veszedelme, a gyűlölet démoni erejének elszabadulása, amely nem csak szenvedést, nyomort, és halált hoz, hanem letörli az ember arcáról Isten képének utolsó maradványait is. De ez a félelem nem nyűgöz lé bennünket, mert nem a félelem lelkét adta nekünk az Isten, hanem erőnek, szeretetnek és józanságnak lelkét. Ezért mi, akik az evangélium hirdetésének szolgálatában állunk, hirdetjük az evangélium gyümölcseiből táplálkozó életet is, az egymással megbékélő szíveket, az emberi kölcsönös megértést s azon alapvető törékvést, hogy azt keressük, ami összeköt és ne azt, ami elválaszt. Valljuk, hogy Isten teremtési rendje szerint egy vérből származunk, tehát azt tartjuk előre haladásnak, ha a népek és hatalmak természeti és meggyőződésben különbözőségek ellenére is a megértést és egymásra- találást keresik. Ezért nagy reménységgel és azzal a meggyőződéssel te* kiütünk mind az V. Magyar Béke- kongresszus, mind a nagyhatalmak diplomáciai erőfeszítései, mind a százmilliókat átfogó béke világmvn- ka, mind annak legközelebbi gyűlése, a stockholmi Leszerelési és Együttműködési Világkongresszus elé, hogy a háború elkerülhető, a béke erőssé és tartóssá építhető s a béke erői — a békéltetés bibliai szolgálatától az atomerő békés felhasználásáig — életünk meg jobbítására használhatók s ez az egész emberiség jóléte és boldogsága felé vezet.“ A Népek Barátsági Hónapjának egyházi hírei /egtj. :etek Ügy ébredt a napsugár is, mint mi: nyúj- tózlkodott, hunyorgott, óvatosan törte át a hajnali ködöt s aztán, mint aki hirtelen mozdulattal ugrik ki az ágyból, széles, erős sugárzással birtokba vette a világot. Ebben a napfény-pompában érkeztünk meg Leningrádba, a fehér éjszakák legendás városába, ahol a levegőben, kőben és vízben Nagtf Péter szelleme él, ahol a Néva partján egykor Dosztojevszkij ballagott s ahol a Téli Palota előtt tíz nap alatt megváltoztatták a történelmet. Nem tudom, az influenzában legyengült szervezet játéka volt-e, de az itt töltött három napon a rendkívül zsúfolt program közben mintha éber álomban jártam volna, úgy elevenedtek meg képek és jelenetek. Ott álltunk a Néva partján, a Téli Palota mögött. Tanja, a csinos, fiatal idegenvezető színesen mesélte a város történelmét. Jegyzet- füzettel kezünkben írtuk az adatokat. De közben Dosztojevszkij alakja képzett meg előttem: itt sétált hátratett kezekkel ezen a parton, míg ugyanúgy vitte a fehér jégtáblákat a széles víz, mint most. Tanja kellemes leányhangja mélyebb tónusban csendült: Dosztojevszkij özvegyének emlékirataiból zsongtak bennem a sorok. Hatalmas ércszobor. Falconet mintázta — hallom — s a kőtömböt, melyen áll, egy darabban hozták ide hajón: 1 600 000 kg súlyú. A ló kígyón tapos s nyergében Nagy Péter óriás alakja néz át a Néván, hol vára és palotái épültek 250 évvel ezelőtt. Szinte mozdul a karja s intésére nő ki a földből ez a pompás, egységes stílusú, romantikus és bájos, kanálisokkal át- meg átszelt többmilliós város, mely nem oly régi, mint Moszkva, de jobban leheli a történelmet, mint amaz. A Petro Paulovszkája (Péter-Pál erőd) közepén templom. Tornya büszkén fut 120 m magasan az égbe. Bent cári sírok katafalkjai között lépeget csoportunk s a hallatlan értékű pompás szentképfalat nézi. De én bűvölten állok egy aranylemezektől csillogó barokk szószék előtt: kemény szavú szónokot hallok róla szólni. Tolsztoj neve csendül, innen hirdették ki ellene az egyház átkát. Efről a szószékről nem evangéliumot hirdettek, hanem átkot. Évtizedek óta néma a szószék — cári sírok úgy sorakoznak alatta, mintha hallgatnák a némaság kiáltását s kint körülötte nő az élet.,. Amott a Mencsikov-palota s az egyetemi épületek. Ma 14 000 hallgatója, ucav De,a termek és folyosók diákzsongásában s a könyvtárak csendjében én egy szőke fiatalember alakját keresem, s ha volna időnk, bizonnyal ráakadnék a tudományos dokumentumok és könyvek ezreinek rengetegében munkája korszakalkotó gyümölcsére: Reguly Antal ural- táji térképére s nyelvészeti kutatásainak kézirataira. A napfény úgy önti el ezt a csodálatosan szép, világoszöld épületkolosszust, a Téli Palotát a Varcova téren, mintha csak az amott A leningrádi Astoria Hotel előtt Orlov leningrádi baptista lelkésszel tipegő kisgyermek játékainak kulisszája volna, de Tanja szavai nyomán ez az áhitatos, napsugaras csend megtelik történelemmel, tengerészsapkák szalagját lebegteti a szél, egy régi világ falait ledöntő ostrom zajlik itt, — amott emelkedik a tengerészakadémia, az Admiralitás utánozhatatlan szépségű oszlopos tornya, a másik irányban nem messze a Mars tér mellett látjuk azt a páncélkocsit, amelyről 1917-ben Lenin beszélt, Finnország felől érkezvén. Még távolabb ott áll a Szmolnij hatalmas épülete, a második összoroszországi kongresszus s az első szovjet kormány helye. Az előttem elfutó képek és jelenetek között arcok emelkednek ki. Szakállas, mosolygós, tagbaszakadt nagy ember: Orlov, a leningrádi baptisták elnöke, vezető prédikátora. Otthonában kínált rendkívüli szívességgel ebédet s amikor nem tudtunk mindent elpusztítani, amit szeretetük. felterítetí^ elmenőbey, —gse* bünkbe dugdosták a banánt, narancsot, cukrot. A keresztyén szeretet levegője vett körül ebben az otthonban, az emeletes faházban, szinte kispolgári konzervativizmussal berendezett szobákban, világoskék függönyök között, ahol a bibliai faliképek alatt állt a televízió s amott a frigidaire. Amikor esti istentiszteletükön egyszerű templomukat zsúfolásig megtöltő kétezer hívük sorfala közölt vonultunk be, a szószékhez érve már könnyes volt a szemünk ezeknek a csillogó szemeknek, kendőt lobogtató kezeknek, a Krisztusról szóló bizonyságtételek felé forduló arcoknak láttán. Prédikáltunk nekik mi is. Száztagú énekkaruk vezetésével énekelték búcsúzára az „Isten velünk, viszontlátásra’’ kezdetű éneket s ismét kendőt lobogtatva néztek ránk. A zsúfolt sor közt elmenőben karok nyúltak felénk testvéri kézszorításra s nem kis élményünk volt, amikor ezt hallottuk itt-ott: én is lutheránus vagyok. Nincs belőlük gyülekezetnyi, ide járnak hát a baptistákhoz, ahol térítés nélkül szeretettel látják őket. Jártunk a Vladimir hercegről elnevezett pravoszláv templomban, ahol értékes, Nagy Pétertől kapott „Kazáni Madonnát‘‘ őriznek. Híres ikon, amelynek másával igen sok templomban találkoztunk. A templomban ma nyolc lelkész szolgál és három diakónus. Vezetőpapjuk büszkén hordja papi ruhája fölött a mellén azt a kitüntetést, amit a háborúban tanúsított hősi magatartásáért kapott. Minden reggel és este van liturgikus istentiszteletük, gyakran igehirdetéssel. A vasárnapiak persze ünnepélyesebbek. Noha a városban több működő templom van, nincsenek pa- rokiális körzetek. A hívek abba a templomba járnak, amelyikbe akarnak. A pravoszláv egyház a perselyekbe tett adománytíkból s a szentelt gyertyák eladásából tartja fenn magát anyagilag. Jártunk a tízezer lelket számláló leningrádi római katolikus egyház templomában is, amelynek tornyán kereszt helyett kakas van. Itt két lelkész szolgál. Híveik lengyel és német eredetűek. Érdekes élményünk volt a szinagóga, amely Európa legnagyobb zsinagógája. 5000 ülőhe- lues* gyönyörű épület. Huszonötezres könyvtár ruk van és 400 darabból álló értékes tóratá* ru!k. A tóraszekrény fölött a mogendóven neonnal világít s nagyünnepen a mellékes épületeket is zsúfolásig megtöltve húszezer hivő szorong itt. A hitközség 300 000 tagból áll. Ebben a városban, mely a látogató számára kifogyhatatlan élménytár, a 70 múzeum között kiemelkedik az Európa-szerte is egyik legnagyobb múzeum, a Téli Palota helyiségeit is elfoglaló Ermitázs. Több mint kétmillió műkincset őriznek itt. Összes folyosóinak hossza 20 km. Legnagyobb terme ezer négyzetméteres. A festmények között \két eredeti Leonardo da Vinci kép (a világon összesen 14 db van), Rafael, Lorizetti, Michelangelo, Tizian, Velasques, Murillo, Greco, Rembrandt, Rubens, van Dyck tömegével. Ez csak a képanyagból ízelítő. Ki győzné sorolni a többit! Egy másik múzeumban, az Orosz Múzeumban pedig a bibliai tárgyú képek ragadták meg különösen is a figyelmünket. Bruni érckígyója, FlavicZkij Vértanúk c. képe, Ge utolsó vacsorája, endori javasasszonya s a többi. Mélyen tanulságosak voltak a régi orosz egyházi művészet termei s külön élmény a múzeum hallatlan értékű arany- és ékszergyűjteménye, melyet páncéltermekben őriznek. Ki győzné mesélni az utcákat, épületeket, áruházat, szobrokat, a moszkvaihoz hasonló szépségű Metrót, a színházakat, hol egy orosz operát s egy csodálatosan szép balettet láttunk, a stadiont a tenger partján s a történelmi Péter-Pál erődöt, amelynek börtönében sínylődött Lenin testvére, s ahol börtöncella hideg homályában írta Gorkij a Nap gyermekei c. regényét. Amikor három, élményekben rendkívül gazdag nap emlékével suhant velünk az autó a repülőtér felé, úgy érzem egyik legjelentősebb mondanivalóját adta búcsúzó emlékül a város. Mert akkor láttuk, hogy ez a város, amely 900 napig állott ostrom alatt, amely megismerte a háború ezerarcú félelmét s ahol ma egyetlen háborús nyomot nem látni, nem abban óvatoskodik, hogy háborús védelmi övezettel vegye magát körül, hanem a békés élet védelmi övezetével: hatalmas, széles gyümölcsös-övezet veszi körül a várost. Alma, körte, szilvafák várták a tavaszt er- dőnyi sávban, hogy rügyet bontsanak, virágot nyissanak s gyümölcsöt érleljenek. Ez volt az utolsó kép, mit láttunk belőle, amikor gépünk búgva emelkedett a felhők fölé. Koren Emit
