Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-06-01 / 22. szám

Egy esti beszélgetés eredménye Ján. 3,1—15 SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAP­JÁNAK ősi evangéliuma egy istent- kereső ember alakját állítja elénk: Nikodémusét. De nem önmagában, hanem Jézussal együtt, úgy, aho­gyan ezt az emberi életet az Isten Fia kézbevette. Ebben az evangéliumi szakaszban látszólag nem történik semmi: Jé­zus és Nikodémus csak beszélget. Nincsenek lázasan rohanó esemé­nyek, nincsen közönség, tetszés vagy nemtetszés-nyilvánítás. § a mi századunk vágtató eseményekhez szokott embere, aki megszokta azt, hogy az embereket milliókban szá­molja, igazán jelentéktelennek tart­hatja ezt a tudósítást, hiszen csak két ember beszélgetéséről szól. Pe­dig mindig nagy esemény az, ami­kor egy lélek őszintén kitárulkozik és még nagyobb, amikor a megnyílt lélek befogadja az ige magvát. Itt pedig ez történt. Hogy valami jelen­tős ment végbe, azt a művészek ész­revették, ez az éjszakai beszélgetés sokszor ihlette meg a képzőművé­szeket. ÉRDEKES. HOGY EZ A TÖRTÉ­NET egy szót Sem szól arról, hogy mi lett a beszélgetés vége. Attól kezdve, hogy Jézus megkérdi Niko- démust: „te Izrael tanítója vagy és nem tudod ezeket?’’ — Jézus veszi át a szót és igét hirdet Nikodémus- nak. De, hogy nsm volt hiábavaló ez a beszélgetés, azt sokkal később ugyan, de mégiscsak olvashatjuk éppen ennek az evangéliumnak a tudósításában. Jn. 19,39-ben ez áll: ^.eljött Nikodémus és hozott mirhá­ból és aloéból való kenetet, mintegy száz fontot...” ti. Jézus temetésé­re. Ekkor már nyilvánosan, senkitől sem félve, hiszen már úgyis tudta mindenki róla, hogy Jézus tanítvá­nya. íme, Jéfcus beszélgetésének az eredménye: egy istentkereső ember­ből tanítvány lett. Az Ő igéje nem tért vissza üresen, megtermetté a gyümölcsét. És most figyeljük meg azt, ho­gyan folyt le az éietctátalakító be­szélgetés. — Nikodémus éjszaka megy Jézushoz, talán nem is a fé­lelem miatt, hanem a meleg éghaj­lat miatt. Keleti neves tanítók ilyenkor fogadták tanítványaikat, amikor a nap melege már nem bá- gyasztott s a hűvös éjszakában job­ban ment a gondolkodás, amikor már nem volt zaj s a nyugalom csendje honolt. Az éjszaka különben is, mintha mindig alkalmasabb vol­na a lélek kitárulkozására, mint az ezergondú nappal. Nikodémus kérdéseivel megy Jé­zushoz, s Jézus titkait akarja meg­érteni. Az ige megteremheti gyü­mölcseit kemény bezárt szíveknél is, de kétségtelenül áldásosabb az ered­mény, ahol kérdésektől megdolgo­zott talajba hullhat. NIKODÉMUS BEMUTATKOZIK. így kezdi: mi tudjuk... Jellemző emberi bemutatkozás... arra ala­pít, amit elsajátított, amit megta­nult, megismert. Mi sok mindent tu­dunk már Rólad, Jézus..; Mi is­merjük a tanításodat is. Mi ez? Be­vezetés? Kapcsolópontkeresés? Bi­zalom jele? Vagy taljp némi büsz­keség is? Nikodémus meglepődik. Jézus vá­lasza ugyanis az, hogy valami más kell az Isten országához, mint egy­szerű ismeret. Mintha azt mondaná Jézus: „Hiába akármilyen ismeret, még az én tanításomnak az isme­rete is, ez még önmagában nem üd­vözít. Egészein újjá kell lenni ahhoz, hogy valaki az Isten országába be­jusson. Még a teológusnak is, még a tudós embernek is újjá kell szü­letnie.” Fülünkbe cseng egy másik jézusi mondat: „ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, sero- ! miképpen sem mehettek be a mennyeknek országába” (Máté 18,3). Nikodémus tovább kérdez. Mi módon, hogyan születhetik az em­ber újonnan? Ez az ember érzi te­hetetlenségét. Már hallotta: „ami testtől született, test az”. Tudja, hogy nem tudunk kibújni a bőrünk­ből, magunktól nem tudunk egészen mássá lenni. De a Lélek tehet cso­dát, a Lélek megújíthat, ami az em­bernél lehetetlen, az még lehetséges az Istennél. S a Délek éppen ezen fáradozik: újjáteremt embereket. Az emberi tehetetlenségbe belemagaso­dik a kereszt. A menthetetlenül el­veszett embereket megmentő ke­reszt. Valahányszor rátekintünk, mindig bizonyosak lehetünk az Isten mentő szeretetéről, életet s nem. a pusztulást munkáló akaratáról. Szentháromság vasárnapján nem a Szentháromság titkáról szól az ősi evangélium, mégis Róla beszél ez a történet: Nikodémus Jézusnál ismeri meg az Atya kegyelmét a Lélek által. H. K. BÉKE ÉS BARÁTSÁG JEGYÉBEN üdvözlet DRÁGA HITTESTVÉREINK! A béke és barátság hónapjának kedves alkalmát felhasználom arra, hogy tolmácsoljam nektek a romá­niai zsinat-presbiteri evangélikus egyház híveinek és lelkipásztorainak forró testvéri köszöntését és szívből jövő áldáskívánásait. Elválasztó határok és messzi távol­ságok felett is szoros testvéri egy­ségbe fűz minket Krisztusban való hitünk, evangélikus múltunk meg­szentelt hagyománya és közös küz- delmeiink a Krisztus üdvözítő evan­géliumának követésében, Isten or­szágának e földön történő építésé­ben. Gondjaitok a mi gondjaink is, sikereiteknek mi is örvendünk. Ve­letek vagyunk imádságainkban és veletek együtt fáradozunk a jobb, igazságosabb és békésebb élet kiala­kításán. Sok bizonyságunk van rá, hogy ti is a nagyobb és erősebb test­vér gondoskodó szeretetével gondol­tok reánk. Épp ezért megragadom ezt a ked­ves alkalmat arra is, hogy hálás kö- szönetünket tolmácsoljam nektek azért az értékes testvéri segítségért, Erdélyből amit egyházi sajtótermékeitek rend­szeres megküldése által nyújtotok nekünk. Ezekből nemcsak egyháza­tok felől nyerünk pontos tájékozta­tást, hanem írásaitok által sok lelki épülést és hasznos indítást nyerünk egyházi munkánk számára. Legfő­képpen azonban az egymáshoz tar­tozás érzését és öntudatát erősítik bennünk. Ezért nagyon áldott szol­gálatot végeznek közöttünk. Kifeje­zem azt a reménységemet, hogy ezen­túl talán mi is többször tudunk élet­jelt adni magunkról. Tiszta, szerető szívünkből kíván­juk, hogy az Ür oltalmazza meg drá­ga egyházatokat, Szentlelke által építse és gyarapítsa azt naponként úgy, ahogy felettünk is hűségesen őrködik, biztosítja számunkra egy­házi munkánk zavartalanságát és jó előmenetelét minden téren. Jelen gondjaitok között legyen az Ür se­gítségetek és áldja meg bőségesen az Isten országáért végzett minden munkátokat. Argay György püspök, Kolozsvár ISTENTISZTELETI REND Budapesten 1958. június hó 1-én Deák tér de. 9 (úrv) Dóka Zoltán, de. I 11. (konf.) Kékén András dr., du. 6. | Hafenscher Károly. Fasor de. fél 10. (gyerm.) Mezősi György de. 11. Mezősi György, du. 7. Sülé Károly. Dózsa Gy. 7. de. fél 10. Sülé Károly. Üllői út 24. de. fél 10., de. 11. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Szilády Jenő dr„ de. három­negyed 12. Karácsony S. u. 31. de. 10. Thaly K. u. 28. de. 11. Bonnyai Sándor, du. 6. Bácskai Gusztávné. Kőbánya, de. 10. Takács József. Utász u. 7. de. 9. Veö- reös Imre. Vajda P. u. 33. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló* de. 10. (konf.) Scholz László, du. 6. Scholz László. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Drenyovszky János. Rákosfalva, de. fél 12. Drenyovsz- ky János. Fóti u. 22. de. 10. (konf.) Gá­dor András, du. 5. konf. szeretetvendég- ség. Gádor András. Újpest, de. fél 10. (konf.) Blázy Lajos, du. 5. szeretetven- dégség, Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Nagy István, du. 7. Bencze Imre. So- roksár-Üjtelep de. fél 9. Nagy István teol. Rákospalota MAV-Telep de- fél 9. Rákos­palota de. 10. Rp- kistemplom du. 3. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rá­kosszentmihály de. fél 11. Tóth-Szőllős Mihály, du. 5. Tóth-Szőllős Mihály. Bécsikapu tér de. 9. Juhász Géza, de. 11. (konf.) Várady Lajos, de. 7. (úrv.) Madocsai Miklós. Toroczkó tér 8. (úrv.) de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 10. (konf.) Komjáthy Lajos, du. 5. (konf. szeretetvendégség) Komjáthy Lajos. XII. Tarcsay V. u. 11. de. 9. Deák János dr. de. 11. Deák János dr. du. fél 7. Dan­hauser László, Budakeszi de. 9. Csonka Albert. Pesthidegkút de. 8. Huttkay Ele­már, de. fél ll. Ruttkay Elemér. Kelen­föld de. 8. Rezessy Zoltán dr. de. 11. (konf.) Kendeh György, du. 6. (konf. szeretetvendégség.) Németvölgyi u. 138. de. 9. Bottá István. Kelenvölgy de. 9. Schreiner Vilmos. Albertfalva de. 7. Schreiner Vilmos. Budafok de. 11. (konf.) Visontai Róbert. Nagytétény du. 3. Schreiner Vilmos. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de, Hrf dcu -Jt Gyülekezeti hírek — Szentháromság vasárnapján az oltárterítő színe: piros. A vasárnap oltári igéje: Jn 3, 1—15; szószéki igéje: Ef 1, 3—14. Az ecsenyi gyülekezetben május 18-án Lágler Béla esperes hirdette az igét. A gyülekezet 12.000 Ft-os költséggel villamosította templomát és parókiáját, és önkéntes áldozat- vállalással belülről megújította. Az esperes a polányi jiliában is végzett szolgálatot. — CSALÁDI HÍREK: Völgyes Pál: balassagyarmati segédlellkész és Siklósi Mária pünkösdkor tartották eljegyzésüket. — özv. Onódy Giáfoor- né, a dunaíöldvárj gyüitelkezet hűsé­ges tagja és az Evengélitous Étet régi olvasója 66 éves korában elhunyt. Temetése május 10-én volt az egész gyülekezet nagy részvéte mellett. — Kozma Sándor né szül. Molnár Eszter, a pomázi evangélikus gyü­lekezet felügyelőjének hitvese, la­punk hűséges olvasója életének 66. házasságának 39. esztendejében hosz- szú szenvedés: után, május 19-én meghalt. Temetése 23-án volt Po~ mázon. . HELYREIGAZÍTÁS. Május 18-i számunkban közölt híradásban tévesen közöltük, hogy az Evengé- hkus Élet országos szerkesztőbizott­sága ülésezett. A valóságban csak a szűikefob szerkesztőbizottság tartott egésznapos értekezletet. — A május 25-i számban közölt Evengéllkus Figyelő című cikk Kodlády Zoltán képének aláírása téves. A helyes aláírás: A nemrég elhunyt Lühnsi- dorf Károly raiza Kodály Zoltánról. — Üres albérleti, vagy társbérleti szo­bát keresek Budán, vagy belterületen megegyezéssel. Czövekh Béláné, Mali- novszky fasor 17. — Templomok építését, tatarozását vállalom. Cím a kiadóban. — 3 garderob-szekrénynek is alkalmas iratszekrény eladó a fasori lelkészi hi­vatalban. — Négytagú evangélikus család — Budán, Szép Ilonánál — megbízható, főzni tudó. lehetőleg németül Is beszélő bejárónőt keres mindennapra, kb. 6 órai elfoglaltságra. Cím a kiadóban. Szentháromság vasárnapja. — Efezus 1,3—14. Szent élet Krisztus dicsőségére Szentháromság vasárnapján úgy olvasunk és hallgatunk igét, úgy beszélünk és cselekszünk, mint akik szentek akarnak lenni, mert a mi Istenünk is szent. Miért lehetünk szentek? — Mert Isten ezt akarja és mert erre vá­lasztott ki minket. — Ez az ige felsorolja, hogyan tette lehetővé Isten azt, hogy szent életet éljünk. Beszél Istennek a mennyekben elhatározott akaratáról, arról hogy ő már a világ teremtése előtt gondolt reánk. —• Ez a gondolat szinte szédítő! — Azután a tékozló fiákat megszánta és Krisztus által lehetővé tette, hogy nyitva az út vissza, Isten felé. Krisztus távozása után pedig vezetőnek, magyarázónak és vigasztalónak adta Szentleikét, hogy a „Veletek leszek mindenkor“-nak a valóságát érez­zük és azzal éljünk. Gondoljunk még itt Istennek arra a munkájára* amely nem független az előbbiektől, de mégis más oldalról mutatja meg a szent élet lehetőségét. Ez a bűnbocsánait! Lehet szent életet élni, mert van bűnbocsánat! Egy végnélküli bűn-lánc lenne az életünk, ha nem volna bűnbocsánat. De a bűnbocsánat elszakítja az egymásba kapcsolódó bűn-láncszemeket és új kezdeteket biztosít számunkra. Péter a keserves sírás után újat kezdett. Pál a damaszkuszi út után újat kezdett. És Dá­vid a bűnbánat imádsága után szintén újat kezdett. Az úrvacsora utáni hálaadó imádságban is mindig ehhez kérjük az erőt. Mi a célja a szent életnek? — Elsősorban nem a hasznosság, hanem az Isten dicsőítése. Ez az ige már azzal az egyszerű ténnyel, hogy az Isten és Krisztus dicsőségét annyiszor említi, erre hívja fel a figyelmün­ket. Ezzel szemben általános dolog, megszoktuk a hívő élettel kapcsolat­ban is azt a kérdést: hasznos ez, érdemes-e? Ha valami haszon származik belőle, akkor csinálom, ha nem, akkor nem törődöm vele. Nos, Isten di­csőítése még ha nem látszik is haszontalannak; Isten mégis ezt akarja. Ezért a hívők élete legyen hasznot nem váró, önfeledt, önzetlen Isten­dicsőítés, annak a kegyelemnek dicsőítése, amelyet Krisztusban kaptunk. E dicsőítés által válik a hívők élete hasznossá. Kik lehetnek szentek? — Ebből az igéből úgy látjuk, hogy minden Istenen, illetőleg Krisztuson múlik. Ö áldott meg lelki ajándékokkal, Ö választott ki a világ teremtése előtt, Ö határozta el már eleve a fiúvá fogadásunkat, Ö szerkesztett egybe Krisztusban és pecsételt el az ígéret Leikével, vagyis mindent ö cselekedett. És ezt a mindent cselekvő mun­káját jóra és üdvösségre fordítja és minden ember felé elvégzi. És eny- nyiben az, hogy ki lehet szent, valóban teljesen Istenen múlik. Mert az nyilvánvaló, hogy ha Isten ezt a jó munkáját el nem végzi valakin, ak­kor az hiába tenne bármit is, lehetetlenség lenne Istennel szemben va­lamit elérnie. De — és ez igen fontos — mégsem lesz mindenki szent* mert nem akar mindenki szent lenni. Vannak, akiken hiába van Isten áldása; vannak, akiket hiába választott ki a Krisztusban, adta nekik a Szentlelkét, mindez hiábavaló lesz rajtuk, kárba vész, mert ők nem akarják a szent életet. Mitsem törődnek Isten munkájával, vagy esetleg nem is ismerik azt. Nos az ilyenek nem lesznek szent életűek! Azért, ha az első lépést illetően Isteneh és Krisztuson múlik minden és ha a legfontosabb is, ez a második lépés rajtunk múlik és ez sem lényegte­len. Ezért hangzik a figyelmeztetés ezen a napon: szentek legyünk és feddhetetlenek Öelőtte! Völgy es Pál A Sajtóosztály HIHEI — Közöljük a lelkészi hivatalok­kal és vevőinkkel, hogy Sajtóosztá­lyunk e hó végén átköltözik az Üllői út 24. szám alatti Egyetemes szék­ház épületének I. emeletére. Irat- terjesztésünket és könyvelésünket május 25-től már ott keressék fel. Postán küldött megrendeléseiket is erre a címre küldjék. Sajtóosztá­lyunk csekkszámla számai és tele­fonszáma változatlan marad. dz éld fcéukz MÉG MA IS SÚLYOS kérdés katolikusok és protestánsok közötti házasságkötésnél a reverzélis. Igaz, hogy ebben a dologban ma már nem élvezi a reverzálishoz minden­képpen ragaszkodó római katolikus egyház az államhatalom támogatá­sát, mint azelőtt. Régebben a rever- zális, azaz a születendő gyermekek vallására nézve kötött előzetes meg­egyezés hivatalos állami aktus volt, amelynek az állam később is ér­vényt szerzett. Hiába akarta volna e,gy evangélikus édesanya — aki há­zasságkötésekor a katolikus egyház javára reverzálist adott — iskolába lépő gyermekét a katolikus férjének beleegyezésével evangélikus hittan­ra járatni. Kényszerithették arra, hogy gyermeke katolikus hittanra járjon. A mai magyar állam — nagyon helyesen — meghagyja a szülők és gyermekek döntési szabadságát. Ép­pen ezért jó tudni evangélikus szü­lőknek, akik a házasságkötésük előtt meggondolatlanul rfeverzálist adtak, hogy ez őket nem köti. Másvallású férjükkel közös elhatározással nyu­godtan neveltethetik gyermekeiket az evangélikus egyházban. Annál is inkább fontos erről beszélni, mert legtöbbször nem is annyira a kato­likus jegyes, hanem annak szülei erőltetik ki a reverzálist. ELŐBB AZT MONDOTTUK, hogy ma már nincs állami tisztvi­selő előtt köthető reverzális, és mégis úgy beszélünk a reverzálisról, mint amit gyakorolnak. A helyzet ugyanis az. hogy a római katolikus egyház folytatja reverzálist követelő kényszerét és addig nem esket meg vegyesvallású párt, amíg aló nem írják az egyházi belkezelésben ma­radó kötelezvényt a plébánián, vagy a sekrestyében. Ez a módszer kény­szerítette a protestáns egyházakat is, hogy ők is jegyzőkönyvbe fog­lalják esküvő előtt azt a nyilatko­zatot, ha a vegyesvallású pár pro­testáns vallásának kívánja vala­mennyi születendő gyermekét. A különbség a két eljárás között azon­ban igen nagy. A katolikus egyház lelki kényszert alkalmaz, mert nem esketi meg másképpen őket; mi pe­dig megesketjük akkor is, ha a gyermekek vegyesvalláisúafc lesznek. Sőt a katolikus felet egyháza eltiltja az oltári szentségtől, amivel a mit' egyházunk — ha néhol meg is te­szik kényszerűségből — jogosan so­hasem élhet. Nálunk tehát a lelké­szi hivatalban aláírt ilyen jegyző­könyvnek az a jelentősége, hogy a nem kényszerből, hanem önként kö­tött közös megállapodást ünnepé­lyes formába öntik a jegyesek. A baj azonban az, hagy a római katolikus egyház merev álláspontja miatt hihetetlen lelkiismereti vál­ságba kerülnek a katolikus embe­rek házasságkötésük alkalmából. Ennek következtében lelki válságba sodorják az evangélikus felet is, mert nem teszik neki lehetővé, hogy legalább sajátnemű gyermekei kö­vethessék ősi evangélikus hitét. Ezen a kérdésen njár nem egy je­gyesség felbomlott, és sok esküvőt zavart meg a szülők haragja vagy a házastárs fájdalma. Amíg ez a katolikus eljárás meg­marad, nem tehetünk mást, mint hogy a katolikus félnek próbáljuk megmagyarázni egyházának helyte­len magatartásét. De próbáljuk a jegyespárnak megmfttatni azt is, hogy az evangélikus fél csak látszó­lag szenved kevesebb hátrányt, ha római katolikus templomban eskü­szik, tehát reverzálist ad ellenünk. Valójában később legtöbbször meg­hasonlásba kerül, amikor látja, hogy hitével egészen magára marad a családjában. És gyermekei közül senki sincs, akivel együtt dobbanna a szive énekben, imádságban, a templomban. A MOSTANI VASÁRNAPON íkoníirmélnak legtöbb helyen or­I szagunk evangélikus templomaiban. Az oltár előtt elhangzó konfirman- I dús hűség-elhatározások egyik leg­súlyosabb problémaként éppen a re-' verzálist hordozzák magukban. Bár­csak sok fiatal szívót erősítené meg Isten, hogy a rájuk bízott drága kincs, a reformációban megtisztított evangélium ne menjen veszendőbe kezükön, éppen akkor, amikor to­vább kellene adniok gyermekeik­nek. DE MI NEM LEHETÜNK ember­telenek akkor sem, ha más egyház az! Bármennyire is mindent el kell követnünk azért, hogy evangélikus egyházunk tagjai ne tagadják meg hitüket reverzális-adással — ha már mégis megtörtént, nagy szeretettel kell visszavárni őket, mint az atya a tékozló fiait. Érezzék meg, hogy mégis ide, hozzánk, ebbe a lelki ott­honba tartoznak! Sok hűséges, sőt szolgáló egyháztag lett már nálunk olyanokból, akik egyszer könnyel­műen aláírták azt a kényszer-köte­lezvényt. Én. mint lelkipásztor, ezt a magatartást gyakoroltam és meg­hatva láttam, amint ennek követ­keztében sok esetben az ilyen evan­gélikusok esküvőjük után hozzák magukkal katolikus házastársukat a templomunkba és a gyermekeik is — olykor nem is csak a saját ne­mükön levők, hanem mind — a mi egyházunkba nőnek bele. Én hiszem azt, hogy az egyházunk szereteté- nek, igazságának, evangéliumhirde­tésének nagyobb ereje van minden ellenünk aláírt papirosnál! Veöreös Imre N APRÓL-N APR A HÉTFŐ: — 1. Krön 29,15. — Isten az ő országában készít számunkra örök lakhelyet. KEDD: — Dán 9,9. — Isten legnagyobb ajándéka az ember számára a bűnök megbocsátása. SZERDA: — Zsolt 41, 5. — Szükségünk is van a bűnbocsánatra —* mert bűnbánó szívvel kell bevallanunk: vétkeztünk az Űr ellen. CSÜTÖRTÖK: — Zsolt 110,3. — Az Úr összegyűjti az utolsó napon az üdvözültek seregébe övéit. PÉNTEK: — Zsolt 90,13. — Ezt a napot .várja reménységgel minder» hívő keresztyén. SZOMBAT: — 1 Kir 17,16. — Addig a napig itt a földön Űr a ml Istenünk, aki gondot -visel reánk. JLG.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents