Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-05-11 / 19. szám

Fiatalok imádkoznak Biztos kézben van az életem A3d imádkozik, az nincsen egye­dül Van vele valaki. S ha többen imádkoznak: eggyel többen vannak, mint ahánynak lenni látszanak. Ott van közöttük valaki, aki felé oda­fordulnak. S ebből kitűnik, hogy az imádság nem tett — pláne „jótett“! 1—_ hanem magatartás. Annak tudo­másulvétele, hogy nem vagyok egyedül. Élni abban a tudatban, hogy valaki velünk van. Nem akár­ki, s nem akárhogyan. Valaki, aki nagyon hatalmas és nagyon jóságos, szigorú, de igazságos. Valaki, akire fel lehet nézni, s akitől tanácsot le­het kérni. Valaki, aki segíthet és mindig kész segíteni. Valaki, aki meghallgat és megért. Aki nagyon szeret és akit nagyon lehet szeret­ni. Valaki, aki olyan közel van hoz­nám, hogy a könyökömmel érinthet­ném, s aki megáll mögöttem és a vál­tamra teszi a kezét. Valaki, akit ügy szólíthatok: Atyám, s aki test­véremmé lett a Názáreti Jézusban. S most ennek az elsőszülött Testvé­remnek a nevében szólhatok Hozzá. így indulhatok el egy nap, egy hét, egy esztendő útjára, ezzel a bi- Ealommal és ezzel a reménységgel: „Urunk, lásd elterveztünk valamit. Most arra kérünk: adj sikert abban, ami belőle neked tetszik. S ami el­lenedre van, azt gátold meg. Segíts, hogy alázatosan és vidáman elfo­gadjuk azt, amit te terveztél felő­lünk“. S ahogy telnek a napok s elénk' hozzák az élet kérdéseit, ezt mind meg lehet beszélni Vele. Akár az efélét is: „Ügy szeretnék magamnak valami új holmit és nincsen reá péúzem, hogy megvegyem. Köszö­nöm, hogy ezt is elmondhatom ne­ked. Te ruházod a mező virágait. Add meg nekem is, amire szüksé­gem van, hiszen gyermeked vagyok". Az nem véletlen, hogy Jézus így tanította tanítványait: „Ti pedig így imádkozzatok: Mi Atyánk,...“ A keresztyén ember azért sincs soha magában, mert mindig együtt van valamiképpen a másik emberrel, a felebaráttal. S éppen együtt kellene odaállanunk az Atya elé. Valahogy így: „AtyánSk olyan nagy türelem­mel vagy hozzánk, s nem fordítasz hátat neküiik. Mi pedig sokszor olyan türelmetlenek vagyunk egy­mással. Te tudod, hogy ma is cser­ben hagytuk egymást. Adj új egyet­értést közénk." A magány, néha sors, de sokszor a magunk vétke. Aki velünk van az egyedüllétben is, kivezethet eb­ből. „Uram olyan egyedül vagyok, nincsen senkim. De te azt ígérted, hogy soha nincsen egyedül az, aki veled van. Engem is kimenthetsz magányomból. Add, hogy megtanul­jak másoknak segíteni és szolgálni". Aki észrevette a másik embert, öz egyre szélesebb mozdulattal ölel oda Isten elé mindenkit, akit a sze­me elér. Felelősek vagyunk egy­másért, mert Isten egymásra bí­zott bennünket. „Űr Jézus, jöjj a mi falunkba. Szükségünk van reád. Bo­csásd meg bűneinket és tégy min­ket új emberekké, akikben kedved leled. Taníts minket egymást szeret­ni és egymásnak megbocsátani“. Ahogy tágul a látóhatár, az imád­kozó ember Isten szemével tanulja látni a világot. Imádságába belefér a földkerekség: „Úristen, kezedben vannak a népek és fajok. Szabadíts meg miniket minden előítélettől. A te oltalmadba ajánljuk mindazokat, akik a népek közötti megértésért és és békességért munkálkodnak." A megnyílt szemű ember szívében egyre több a hálaadás. „Téged di­csérlek Uram, hogy olyan sok szép minden van a földön; reggeli nap­kelte s a virágok szinpompája és a madarak dala. Hadd hulljon szépsé­ged ragyogásának sugara szívembe", * E néhány imádság példa csupán. Utat akar mutatni az imádkozó életbe, ahol olyan természetes az Is­ten felé fordulás, mint a virógke- hely kitárulása a nap felé. Egy szó, egy mondat, egy sóhaj, egy fohász néha csak az egész, de az őszintén s szívből fakad: Uram, köszönöm, — Uram kérlek, — Uram adj taná­csot. A gyermek mozdulata ez, aki sötétben is ösztönösen rátalál anyja kezére. S az imádkozó fiatalok rá­jönnek, hogy ifjúságuk megtelik erővel, örömmel, lépteik biztosabbá lesznek, céljuk világos, munkájuk szolgálat Annak társaságában, aki azt mondotta: Jöjjetek énhozzám mindnyájan... És azt is: Zörgesse­tek és megnyittatik nektek. G. 1. Biztos kézben van az életem, Az én Uram hű kezében. Csillagnak sem jobb az égen, Kis madárnak a fészkében. 2. övéihez hű az Isten, Élteti szép kertjeiben. Megkönyörül kis gyermekén És hordozza áldott kezén. 3. Akár szükség, akár jólét Szent karjából ki sosem tép. Gyermekének jó barátja, Gondviselés Édesatyja. 4. örvendezzél kicsi sereg, Megőriz a te Istened. Megvalósul minden terve, Elhull minden ellensége. 5. Bármit elvesz vagy bármit ad — Kegyelmes jó Atya marad. Biztatóan szava csendül: „Én tartalak meg egyedül.’’ Svéd gyermekének. Bűnösök A farizeusoknak és vámszedők­nek nem tetszett, hogy Jézus bűnö­sökkel állt szóba éá egy asztalhoz ült le velők. Zúgolódtak ellene, mert azokkal barátként beszélge­tett. Mi, amikor az ő lábnyomait ke­resgéljük: jó, ha elgondolkozunk rajta, hogyan követhetjük Mesterünket A mai emberben is ott van a Lé­lek, mely sokszor mélyen van, le­pel alatt van, de melynek keresé­sében meg nem lankadhatnak Krisztus követői. Szerelővel beszélgetünk. Lassan indul. Aztán úgy pöfög a szava, mint a keze által kijavított kipufo­gók. Igen, azt hiszi rólunk minden­ki, hogy mi gazemberek vagyunk... Azt mondunk be, amit akarunk... Nehéz becsületesen élni... de jó... de lehet! Földművelő ember. <5 sem meste­re a szónak. Meg-megáll. Szeretne a homlokunk mögé látni, őszinte a másik? Ki ért bennünket? A váro­siak?... Igaz, van ennivalónk... Mi nem 8 órát dolgozunkEz a leg­nehezebb munka. Fiatal vasutas házaspár. Mindket­ten dolgozni járnak. Jól és hűsége­sen. Nincs lakásuk. Lelki dolgokról kezdünk velük beszélgetni és ők mindig csak visszatérnek: nincs la­kásunk. Sok probléma* annyi, ahány em­ber. Vagy még több? A mélyben azonban ott van mindenütt az em­beri lélek nyugtalan keresése, a bűnös ember kiutat nem találó ver­gődése. Emberi életek, sorsok, tragédiák hívják a Mester követőit: jöjjön va­laki, üljön le mellém, beszélgessen velem. A problémákat komolyan kell venni Sokszor unalmas, mikor egy-egy ember a saját bajait sorolja. Isme­rős, régi nóta — gondoljuk és me­gyünk tovább. Pedig itt van a görcs, a csomó, melyen elakadt egy élet, mely kínozza és gyötri. Miért nem próbáljuk kibogozni? Talán nehéz? Vagy nincs időnk? Rohan az élet. Sietnünk kell nekünk is és nem érünk rá, hogy földi, e világi prob­lémák mögül kivárjuk a lelket. Ami talán nem is olyan független azok­tól, mint először véltük. Komolyan barátja kell vennünk embertársaink kérdé­seit, időt kell áldozni nekik. Hallgatni kell tudni Mindig áldás, ha valaki tud hall­gatni. Nemcsak azért, mert sok be­szédben sok a vétek. Beszélni sokan tudnak és szeretnek. Különösen ma­gáról beszél szívesen az ember. Egy fiatal ember Haladt a biztos agglegénység felé. Udvarolt már sok csacsogó lánynak. Mind kedves volt, sokat beszélt, csak ő nem tudott egynek sem kinyílni, csak azt nem érezte, hogy egy is vele törődne. Aztán egyszer találkozott valaki­vel, aki rá hallgatott, figyelt. So­kat beszélt neki. Életében először, hiszen eddig azt mondták róla: maf­la, beszélni sem tud. Most valaki hallgatott és ő sokat beszélt. Kibe­szélte magát. Boldog házasság lett belőle. Áldott alkalom egy csendes be­szélgetés. Mikor megkönnyebbedik egy szív, kitárul egy ember. Áldott dolog, ha van: hallgató ember. Szeretni akarni kell Ez furcsán, hangzik. Erőltetni mindent lehet, csak a szeretetet nem. De Isten akarja, hogy minden em­ber üdvözöljön és az igazság isme­retére eljusson. Komolyain venni más bajait, időt áldozni, hallgatni csak Isten szeretetével lehet. Szere­tet nélkül nem megy. Rohan az élet. Nincs időnk. Nem vesszük komo­lyan más baját, mert a miénk is ne­héz, hiszen nem adtuk át Jézusnak. Nem tudunk hallgatni, mert keve­set vagyunk csendes helyen ma­gunkban Krisztussal. Krisztus szeretetére vágyó embe­rek, bűnösök várják barátaikat. Embereket, akik Krisztustól tanul­tak a bűnösök barátaivá, embertár­saik barátaivá lenni. Fábry István A KERESZTYÉN EMBER SZABADSAGA D. Jacob cottbusi püspök előadást tartott a berlini egyetemi hallga­tóknak. erről a témáról. Előadásá­ban hangsúlyozta, hogy a keresz­tyén szabadságot nem lehet azonosí­tani a szokványos polgári szabadság­eszmével, amely a valóság fényé­ben ábrándnak bizonyul. Az ember nem élhet Robinson-életet, hanem számot Ikell vetnie a történelmi és társadalm-i adottságokkal. Konfirmandusoknak A gyülekezet felnőtt tagja leszek: részt vehetek a gyülekezet életében Persze erre eddig ds meg volt a lehetőség. Ahogy a konfirmációi elő­készítő órán tanultátok, már a ké­rész tségker a gyülekezet tagjaivá lettetek. Mégis leginkább úgy volt eddig, hogy a gyülekezet életében részvételetek a gyermekbibliakörre, vagy legfeljebb a gyermekistentisz­teletre korlátozódott. — Most széle­sebbre nyílik a kapu és elétek tá­rulkozik az egyház egész gazdag élete sokféle alkalmaival és szol­gálati területével. Az első ezek közül mindenek fe­lett az istentisztelet Az istentiszteleten, mint tanultátok, a lelkész szolgálatán keresztül Isten átadja ajándékait az igében és a szentségekben. Az Űrvacsoráról már írtunk egyszer, most szólunk néhány szót az igehirdetésről. Benne Isten szól hozzánk. Hirdetteti törvényét. Amikor Isten törvényét halljuk, megvilágosodik előttünk az Ö aka­rata, A mi Teremtőnk, akinek egész életünkkel tartozunk azt várja tő­lünk, hogy engedelmesek legyünk, mert csak így lehetünk igazán bol­dogok itt a földön és nyerhetjük meg az örök boldogságot is az íté­let napján. Nem kell hát találgat­nunk, hogy mit tegyünk, hogyan és miképpen döntsünk az életünknek ebben, vagy abban a kérdésében, mert Isten napról-napra eligazít bennünket. A törvény egyúttal ha­sonló egy tilalomfához is, amilyene­ket útkereszteződéseknél, vagy ve­szélyes helyen látunk. — Megmu­tatja, hogy merre nem szabad, nem ajánlatos menni. Milyen cselekede­tek ejtenek kárt Istenitől kapott éle­tünkben és okozhatják örökre kár­hozásunkat. — De, amikor a tör­vény így megmutatja, hogy mi Isten akarata és mit nem szabad tennünk, akkor rögtön tükörré lesz szá­munkra, mert rádöbbennünk, hogy hányszor és hányféleképpen kerül­tünk már szembe Isten akaratával és melyek azok a bűneink, amivel megkárosítottuk magunkat, vagy embertársainkat. A törvény meg- ítélőnkké lesz és vádol Isten előtt. Itt szólal meg Isten másik üze­nete számunkra az igehirdetésben. „Nincsen immár semmi kárhoztatá- suk azoknak, akik Jézus Krisztusban hisznek" „mert úgy szerette Isten a világot, hogy az 6 egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete le­gyen.“ — Mint tudjátok ez, az evan­gélium, az örömhír. Amikor az istentiszteleten, az igehirdetésben el­hangzik az örömhír, mi bizonyosak lehetünk abban, hogy Isten Jézus Krisztusért megbocsájtja bűneinket és újra gyermekeinek tekint ben­nünket. Itt kapjuk az igehirdetés­ben éppenúgy, mint az Űrvacsorá­ban Istentől a legnagyobb ajándékot. — Egy fiú kirándulni indult édesapjá­val. Édesapja vitte a nehéz hátizsákot és ő boldogan lépkedett mellette. Egyszer aztán eszébe jutott, hogy ő akarja vinni a hátizsákot. Apja hiába mondotta neki, hogy nehéz lesz, ő csak erőszakoskolott. ,,Hát jó, vidd!(t — mondta az édesapja és a vállára akasztotta. A csomag bizony egykettőre súlyos teherre vált. Először összeszorította a száját és továbbvitte. Aztán már szeretett volna tőle szabadul­ni, de édesapja azt mondta: ,,Vidd csak! — Te akartad.“ A homlokán folyt a ve­ríték, halántékán kidagadtak az erek, úgy érezte leszakad a válla. — Egyszer aztán megszólalt az apa: „Add ide!(( — Boldogan hajította le vállairól a köny- nyelműen felvett terhet. Isten is ezt mondja az evangéli­umiban: „Add ide! — Ne vidd to­vább a bűneid terhét, amit köny- nyelműen vettél magadra.“ — De jó is ezt meghallani. | A bibliaórák Ezek is igehirdetési alkalmak; K különbség az, hogy i.tt a lelkésszel, vagy bibliakör vezetővel együtt ke­ressük a Biblia betűi között Isten hozzánk szóló üzenetét. A 'bibliaóra arra is alkalmas, hogy elmondjuk azokat a kérdéseket, amelyekre sze­retnénk az igéiből választ kapni és itt testvéri közösségben keressük együtt a választ. Itt épülhetünk egymás hite által: elmondhatjuk egymásnak 'hitbeli tapasztalatainkat, mit cselekedett velünk Isten, ho­gyan szólt hozzánk az otthoni el- csendesedéseiinkben. Ez Utóbbit ne­vezzük bizonyságtételnek. A birbSia- óra drága lehetősége az együttes imádság is. Beteg valaki, kísértései vannak, gondok nehezednek rá, a bibliakör tagjai vele imádkoznak Isten bíztatása alapján. Így köny- nyebbedik a teher. A gyülekezet közösséggé formálá­sát szolgálják a szeretetvendégségek. Itt is hangzik igehirdetés, vagy vagy olyan előadás, amely keresz­tény életünk valamely kérdésére ad választ, vagy igazít el. Esetleg kis műsor veszi körül az igehirdetést. A szeretetvendégség legnagyobb ajándéka azonban az, hogy itt le­hetőség nyílik egymás megismeré­sére. A gyülekezet tagjai a hétköz­napi életben elég ritkán találkoznak egymással általában. Néha még egy háziban lakók is csak futólag isme­rik egymást. Itt egymás mellé ke­rülnek az emberek és a szeretetven­dégség meleg légkörében megnyíl­nak a szívek egymás felé. Megis­merjük egymás életét, munkáját» bajait és örömeit és mint jó test­vérek ezután igyekszünk egymás­nak segíteni. Nagyon sok 'gyülekezetben énekkar is van. Az énekkar tagjai arra vál­lalkoznak, hogy Isten igéjének üze­netét tolmácsolják az ének hang­jain a gyülekezetnek, vagy Isten dicsőségét magasztalják, vagy a gyü­lekezet imádságát az ének hangjain mondják el Istennek. Erről bőveb­ben is olvashattatok az Evangélikus Élet múltkori számában. A fiatalok minden gyülekezetben nagyon sze­retik az énekkart és szívesen vesz­nek részit szolgálatában. Most csak még röviden soroljuk fel azokat a lehetőségeket, amelyek előttetek vannak a gyülekezet éle­tében. Ilyenek az úgynevezett „vallásos estek". Ezeken rendszerint azt ismerhet­jük meg, hogy a keresztény embe­rek hite, hogyan mutatkozik meg a kultúráiban, tudományban, munká­ban stb. Az egyházzenei áhitatok, hangversenyek stb. ugyanazt a célt tartják szem előtt, amit az ének­karról mondottunk. Az orgona hangjain pl. Bach J. S. olyan szé­pen szólaltatta meg a zene nyelvén értők előtt Isten igéjét, hogy őt ezért „ötödik evangélistának“ is ne­vezték. — A különböző gyülekeze­tekben élő emberek testvéri közös­ségét építik a különböző konferen­ciák és evangélizációk. A gyülekezet életében való rész­vétel nemcsak áldott lehetőség* hanem szent kötelessége is minden megkonfirmált keresztyénnek. Mezősi György BESZÉLQETÉ Kedves Gyerekek! Olyan fiúról mondok nektek egy igaz tör­ténetet, aki nem mindig hitte el azt, amit a felnőttek mondtak neki. Szeretett temp­lomba járni, szívesen elment a gyermek­bibliakörbe is, de bizony imádkozni nem sze­retett. De egyszer olyan élménye volt, hogy teljesen megváltozott véleménye az imádko­zásról1. Nagyon szeretett sportolni. Erős, egészséges és becsületes fiatal ember volt az edzője. Egy alkalommal mérkőzésre utaztaik. Edzőjé­vel egy szobában kaptak éjjeli szállást. Már ágyban voltak, amikor még valamit szeretett volna kérdezni az edzőjétől, de az behunyta szemét és nem válaszolt. Azt hitte a fiú, hogy már elaludt. De pár perccel később megkérdezte az edző, hogy mit akart kér­dezni az imént. „Hát még nem alszik?’’ — tkérdezte a fiú. „Nem — felelte — imádkoz­tam.” Nagyon elcsodálkozott ezen a fiú. Azt tudta, hogy a pap a templomban, édesanyja otthon szokott imádkozni, de hogy egy fia­tal, életerős férfi imádkozik, ez nagyon meg­lepte és egyben ez a magatartás meg is szé- gyenítette. Ez a példa többet ért számára minden unszolásnál, rábeszélésnél. Ettől fogva ő is rendszeresen imádkozott. Jó tudni azt, hogy Istennel mindig Vehet S ISTENNEL beszélgetni. A nap bármely órájában, e világ bármelyik pontján. Meghallgat mindig. Ne gondoljátok, hogy imádságotokkal zavarjátok Istent. Sőt, elvárja tőletek, hogy elébe vigyé­tek örömötöket, bánatotokat, mert Krisztus Urunk azt ígérte, hogy Isten meghallgat min­ket, ha az ő nevében imádkozunk. Minden imádságot meghallgat Isten? Bi­zonnyal, de nem teljesíti minden kérésünket. Ügy tesz Isten, mint a jó szülő. Azt teljesíti kéréseink közül, ami javára van testünknek, lelkűnknek. Azért, mert szeret és tudja, mire van szükségünk! Isten akarja, hogy rendszeresen imádkoz­zunk. A tanítványok is arra kérték Jézust, hogy tanítsa őket imádkozni. Jézus a Mi- atyánk-ra tanította őket. Ebben az imádság­ban benne van minden, amit Istentől kérhe­tünk. Ezenkívül kedves gyermekimádságaitok is vannak. Vajon imádkozzatok-e őket? Aki imádkozik, soha nincs egyedül. Isten vele van és azoknak serege, akik a világ különböző részein ugyanabban az órában imádkoznak. Az ima összekapcsol Istennel és összeköt az Istent imádók seregével. Imádság nélkül nem lehet igazi keresztyén élet. Imádság a lélek lélegzetvétele. Ugye nem akarjátok, hogy lelhetek elpusztuljon, kiszikkadjon, mint a száraz föld? Ezért: imádkozzunk. Garami Lajos bácsi Konfirmációkor Tavasszal konfirmálnak a gyerekek. Öröm tölti el a gyermekszíveket. Beleülnek édesanyjuk ölébe Ügy kérnek bocsánatot őtőle. Hogyha nékem édesanyám élne. Beleülnék én is az ölébe. Mint a harmat a virág kelyhébe Ügy néznék fel két könnyes szemébe. Mint mikor a napsugárt a tavasz köszönti, Oly bálával köszönném meg én is őnéki. Hogy felnevelt engem és gondomat viselte. Imádkozni tanított és az istent dicsérte. De mivelhogy én ezt nem tehetem meg . Tegyétek meg helyettem is gyerekek. Imádkozzatokat az édesanyátokért. Csókoljátok meg az ő áldott két kezét. Árvái Anna VI. ált. o. tan. Kondoros Krisztus Urunk tanítványai BERTALAN Bertalan apostolról azt mondják az írás­magyarázók, hogy azonos azzal a Nátánáellel, akiről János evangéliuma első fejezetében olvasunk. Rendszeres bibliaolvasó ifjú volt. Komolyan vette Isten szavát, aki az igében azt mondja, hogy bűnösök vagyunk és Szabadítóra van szükségünk. Mint a sötét éjszakában álló őr várja a reggel fényét, úgy várta Bertalan a Szabadító érkezését. Akkor tudta meg, hogy a várva-várt Sza­badító már megérkezett, mikor Jézussal találkozott. Jézus anélkül, hogy valaha is látta volna, megismerte őt és belelátott a szívébe. Bertalan érezte, hogy nemcsak ember az, aki előtt áll. Boldog volt, hogy az Űr Jézussal találkozott. Tanítványa lett. Azt mondják, hogy Jézus halála után misszioná­riusként dolgozott Fülöppel és még Indiába is eljutott. Kinczler Irénke néni Egyetemes hitvallások Így nevezzük a hitvallási iratok első nagy csoportját. Az egész világon élő keresztyének hiszik, tudják és vallják ezeket vallásküiönb- ség nélkül: evangélikusok, római- és görög­katolikusok, reformátusok, stb. Három egye­temes hitvallási irat van: Az apostoli, r.iceai és az Athanázius-féle hitvallás Ezek közül legismertebb az apostoli hitvallás, melyét „Hiszekegyének is nevezünk, mert mind a 3 hitágazata ezzel a szóval kezdődik: „hiszek”. Az Atya, Fiú, Szentlélek. Szentháromság egy igaz Istenbe vetett hitünk rövid foglalata. Minden istentiszteleten ennek szavaival te­szünk vallást a kegyelmes Istenbe vetett hi­tünkről és felállva, fennhangon szoktuk el­mondani. Hegyháti János bácsi

Next

/
Thumbnails
Contents