Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1958-04-13 / 15. szám
Hirdesse a lelkész az igét lelkünk megtartására és életünk jobbítására „Ezer szállni van összeszőve a templom és az élet“ — mondotta beiktatásán Korén Emil. fi fasori, grviilfíkfízfít. iíi foTUvszt* „(Az eqiietleti utunk” Dr. öartiia Tibor tiszántúli református püspök beiktatása a debreceni nagytemplomban A sok jeles történelmi eseményt látott debreceni nagytemplom zsúfolásig megtelt a tiszántúli kerület lelkészeivel, tisztségviselőivel és a debreceni gyülekezetek tagjaival, hogy tanúi legyenek a kerület új püspökének dr. Bartha Tibcrnak a beiktatásán. A több mint nyoleszáz hivatalos résztvevő között ott voltak Horváth János az Állatni Egyházügyi Hivatal e'nöke munkatársaival, Győry Elemér és Darányi Lajos püspökök, a különböző felekezetek, az Országos Béketanács, a megye és város és a helyi Népfrontbizottság képviselői. Az Evangélikus Egyházat D. dr. Vető Lajos püspök és dr. Pálfy Miklós teológiai professzor képviselték a beiktatáson. . tus gyülekezet elnöksége, élükön Sza- mosközy István esperessel, a.baptista egyház képviseletében Szabó László elnök, a methodista egyház képviseletében Hecker Ádám szuperintendens, a magyar ortodox egyház képviseletében Berki Feriz protoierei Itt voltaik az új lelkész volt gyülekezetének, a kőbányai gyülekezetnek tagjai is szép számmal, hogy búcsúzzanak lelkészüktől és köszöntsék új szolgálati helyén. Az új lelkész beiktatását Blázy Lajos újpesti .lelkész, a pesti egyházmegye főjegyzője végezte dr. Kékén András Deák téri lelkész és dr. Kosa Pál rákoskeresztúri lelkész segédletével. Blázy Lajos,2 Tim. 1,7—14 alapján hirdette az igét. Három dolgot emelj ki az igéből: l.Isten akaratának- megtestesítői vagyunk az evangélium hirdetésére. Sem a lelkész, sem a gyülekezet nem önmagáért van. 2. Az egészséges beszéd példáját őrizze meg a gyülekezet és a lelkész is. 3. Boldogan tapasztalhatja ez a gyülekezet is és lelkésze is a szolgálatba küldő Űr megsegítő erejét. Bár a fasori gyülekezetnek álig ötven esztendős önálló múltja van, mégis hatalmas bizonyságai vannak Isten erejéről, mellyel erősítette hitét és szeretetét. Következik a beiktatás aktusa. A gyülekezet új lelkésze átveszi az oltárt bibliát, a templom kulcsát és a lelkészi hivatal pecsétjét, majd az egyházmegye luther-kabátos lelkészei igével megáldják őt. A gyülekezet énekkarának szép éneke után — Händel Messiásából a Halleluját éneklik — Koren Emil •igehirdetését halljuk. Nem beköszöntő beszédet ihond, hanem a nagyGyőry Elemér dunántúli püspök felszentelő igehirdetése és áldása után az új püspök letette az esküt, majd igehirdetése után megtartotta püspöki székfoglaló beszédét. Először arról beszélt, hogy a múlt helyes értékelése milyen pozitív lépéseket hozott létre az egyház minden területén. A jövő tekintetében pedig tovább kell mennünk az eddigi úton, figyelembe véve a tanulságokat és a jót jobban csinálva. Most a gyümölcstermés ideje következett el és a pásztori, a lelki gondozást 'kell fő- feladatnak tekinteni, hogy a helyes felismerések minden lelkésznek és minden református hívőnek a kincsévé váljanak. Az. egyház és állam viszonyáról szólva hangsúlyozta, hogy ez a viszony az ellenforradalmi események miatt nagy mértékben megromlott, a bizalom megingott. Ha a lelkészek és hívek nem elégszenek meg az elvi nyilatkozatokkal, hanem élik is a népi demokrat ikus rendszerben adott viszonyt, akkor Isten nevelő munkája gyümölcstermővé teszi szolgálatunkat nemcsak az egyházban, hanem a hazafiúi kötelességek- terén is. Az új püspököt egymás után üdvözölték mély benyomást leeltö székfoglalója után az egyházi és világi testületek képviselői. Az Evangélikus Egyház nevében D. dr. Vető Lajos püspök a következőket mondotta üdvözlő beszédében: „A református egyház ünnepi eseményében mi, evangélikusok is szívből osztozunk. A mncfyar protestantizmus útja töri élelmünk tanúsába szerint közös üt, melyen reformátusok és evangélikusok kéz a kézben járnak évszázadok óta ... s mögöttünk Jrvő évtized r.z egyázaink közötti testvéri együttműködés legszebb korszakai közé tartoznak. A szocializmus útjára lépett népünk körében, együtt igyekeztünk a protestantizmus helyét megkeresni és megtalálni. Együtt jöttünk rá arra, hogy a szocializmusban a keresztyénségnek megvan a helye s nemcsak nem szűkült le munkaterületünk hanem új lehetőségek tárultak elénk. Gondolok itt mindenek előtt a béke védelme érdekében kifejtett közös munkánkra. Nehéz utat téttünk meg az elmúlt 10 esztendőben. De az eltelt évek s még az ellenforradalom is, amely megpróbálta egyházainkat letéríteni az ige világosságában és lelkiismeretűnk ösztönzésére megtalált és helyesnek tapasztalt útról, igazolják, hogy nem tévedtünk. Ma már a viliág összes keresztyén egyházai foglalkoznak a béke védelmének kérdésével s a vele kapcsolatos problémákkal. Idehaza meg azok is, akik korábban értetlenül nézték útkeresésünket a szocializmusban, elismerik, hogy van út az egyház számára és a keresztyénség számára a. jövő felé. Az ellenforradalom s annak következményei sajnos mintha lazítottak volna testvéri kapcsolatainkon. Ügy gondolom, hogy ez csak a felszínen történhetett így. A jő kapcsolatok kiépítése és fenntartása elsősorban a személyes kapcsolatokon múlik. Dr. Bartha Tibor püspök úrban olyan egyházi férfiút ismerhettem meg az elmúlt évtizedben, aki protestáns egyházaink együttműködésének készséges híve és műnk,álója.” P. M. Egyházzenei hangverseny A fasori evangélikus templomban (Bu- I dapest, VII., Gorkij fasor 17 alatt) 1958. április 20-án este 6 órakor Peskó György prágai útja előtt HANGVERSENYT rendez. Közreműködnek: Peskó György orgonamüvész, Neuenstein Frigyes operaénekes, Peskó Zoltán orgonaművész kísér. Áhítatot tart: Koren Emil esperes. A műsort ismerteti: Mezősi György s. lelkész. MŰSOR: 1. Bach, J. S.: Preludium és fuga G- dur 2. Neuenstein Frigyes énekel. 3. Cernohorsky, B. M.: Tokkáta C-dur, 4. Janacek, L.: Postludium, 5- Bach, J. S.: Tokkáta — Adagio és Fuga C-dur, 6. Neuenstein Frigyes énekel, 7. Franck. C.: Korálfantázia á-moll. HÚSVÉTKOR KRISZTUS URUNK diadalt aratott a bűn, halál és Sátán felett. Kitört a sír börtönéből, így \telt tanúságot arról, hogy az élet hatalmasabb, mint a halál. Akik igehirdetését hallgatták, azok tudták, hogy feltámadása az örök élet diadalát hirdeti. A húsvéti esemény ezt a mindeneket érintő újságot adta tudtára a világnak, hogy lehet örökké élni! Aki szembenézett már a halál mindent megrontó uralmával, aki igazán szereti övéit és nem elégszik meg azzal, hogy csak 30 vagy 40 évig van velük együtt, az érdeklődik afelől, hegy mimódon lehet kiszabadulni a hálái hatalmából, mi módon lehet elnyerni az örök életet. Krisztus Urunk számított erre az érdeklődésre. Halála előtt nagy gondja volt tanítványaira. Az Úrvacsora szerzésekor kegyelmével megajándékozta őket s megmutatta nekik, hogy mí- módon lehetnek vele egyek halála után is. Testét, és vérét adta nékik. E világból való elköltözése előtt pedig azokra gondolt, akik tanítványai szavára hinni fognak benne. Őket is részesíteni akarta halál feletti diadala gyümölcséből, ezért szerezte a Keresztség Szentségét. Luther Márton így írt a Kereszt- ségről: „Az egyetlen vigaszunk és ittunk, mely az isteni javakhoz és t szentek közösségébe elvezet." Valóban a Keresztség üdvösségünk egyetlen útja, nélküle nincs örök életünk.' A KERESZTSÉG ÉLETÜNK ELSŐ ALKALMA VOLT. mikor Isten megszólított. Igaz ez nem simogató szó volt, hanem kemény isteni tett, Hiszen bűnös szívvel jöttünk bele ebbe a világba. A bűn pedig nem kerülhet Isten közelébe. A bűn az, ami halálunkat és Istentől való el- vetettsógünket, kárhozatunkat okozza. Mivel Isten az életünkben folytatni akarja a húsvéti eseményt, vagyis örök életet akar nekünk adni. azért a keresztelésünk' alkalmával megölte bennünk a bűnt. Isteni kegyelem az, hogy mi ebből nem éreztünk semmit. Pál apostol erről így ír: „Ú-emberiink övele (Krisztussal) megfeszíttetett." ' Milyen különös: örök életünk a halállal kezdődött. Azért, hogy folytatódhasson a feltámadással. Mert Krisztus is ezt az utat járta meg. Azért járatja velünk a Keresztségben Isten Krisztus útját, hogy nekünk > adhassa Urunk halálának és feltámadásának gyümölcsét, az örök életet. Mért Ö nem, akarja, hogy Krisztus halála kárba vesszen. Hiszen Jézusnak nem kellett volna megismernie a halált, benne nem volt bűn, ő nem volt a sátán hatalmában. Keresztre érettünk feszíttetett, feltámadása is érettünk történt. Kitört a sír börtönéből, hogy mi is utána mehessünk. A KERESZTSÉG ELKÖTELEZÉS a keresztyén szont életre. A Biblia „újjászületés fürdőjének” említi a Keiiesztséget. Mindén születés csak lóezdete egy meginduló életnek. A Keresztség kezdet. Isten első nagy lette, amiben megszólít bennünket, aminek folytatódnia kell. Isten megszólító szavára válaszolnunk kell. Ö nem kényszerrel tereli be az embereket az örök életbe. Kegyelmét annak adja, aki kéri ezt. Gyermekségünk idején, amikor megkereszteltek, akkor még nem tudtunk szólni néki, de szavát nem lehet felelet nélkül hagyni. Isten a Keresztségben jött felénk, ezen az „egyetlen úton” kell nekünk is hozzá menni. Közöttünk ott van, napról napra növekedik az áthághatatlan akadály, a bűn. Ezzel kell felvenni a harcot naponként. Ügy folytatódik a Keresztség az életünkben, hogy naponként meghalunk a bűnnek és naponként feltámadunk Krisztusnak, Ez nem a mi benső küzdelmünk csupán. Hiszen, akj megkeresztel- tetett Isten Szentlelikét kapta. Az Atyának és Fiúnak és Szentiéleiknek nevében kereszteltettünk meg, ez kötelez minket a szent keresztyén életre. Luther így ír erről: „Mindnyájan Isten gyermekei vagyunk — jónak, irgalmasnak, tisztának, igaznak, igazságosnak, egyenesnek. békeszeretőnek s még ellenségeinkhez is jószívűnek kell lennünk. Mert Isten neve ezt munkálja azokban, akik benne megke- resztelkedtek.” ISTEN MUNKA JA, amit bem nünk megkezdett, a halálunkban ér véget. Aki igazán naponként szembe néz a bűneivel s keményen harcol ellenük, az kénytelen megállapítani, hogy nem tud velük végezni. Mindig újabb és újabb tör elő a szívből, vagy a régiek jelentkeznek más formában, új erőben. .,A bűn halála ebben az életben akkor válik teljessé, amikor az ember testileg is meghal és porrá lesz.” — írja Luther. Ekkor lesz teljes az, amit Isten megkezdett bennünk keresztelésünkkor. Mivel minden akadály elvétetik életünkből, elnyerjük az örök életet. De csak azok, akik egész életük folyamán abból a kegyelemből éltek, amit a Keresztségben Istentől kaptak. Csak annak adatik a Keresztség ajándéka, akinek az élő Krisztusban van a hite. Féke minden hamis biztonsággal! Krisztus Urunk beszél arról, hogy lesznek, akik hiába zörgetnek nála az íitélet- . kor. hiába mondogatják. hogy I ..Uram! Uram!’ kizáratnak az örök j életből. Hit nélkül a Keresztség j ítéletet munkál. Olyan, mint Kain I homlokán a bélyeg. Arra emlékezteti Istent, hogy egyszer elkezdődött valami az életünkben, de ennek azért nem lett folytatása, mert mi ellene álltunk Isten szeretetének. Mennyei Atyánk felkínálta nekünk az örök életre vezető utat, ha ezen nem jártunk, nem juthatunk el az i üdvösségbe, örvendj! Isten a Ke- I restségben gyermekévé fogadott! i ri! azon az úton, amelyiken elindított. Feltámadás vár reád és örök I élet! Ferenczy Zoltán Krisztus Urunk feltámadása A bét első napján pedig A sírbolthoz közeledik Néhány asszony füsztrekkel És iüatos kénetekkel. S bár szemük ezt alig hitte: A kő el volt hengerítveJ Bementek hát, őt keresték: Nem találták az Ür testét. Míg ezen megdöbbenének. Két férfiú állt melléjek Fényes, fehér öltözetben, S az asszonynép mind megretten. Orcájukat lehajtották Es azoktól ezt hallották: Holtak közt, ti fehérnépek. Élőt minek kiesnétek? Nincs itt, hanem feltámadott! Szavaira gondoljatok, Amiket még akkor mondott. Mikor Galileában volt: Szükség, hogy az ember Fia, Kinek el kell fogatnia, A keresztfán halált haljon, S harmadnapra feltámadjon! Erről megemlékeznének. Mikor pedig hazatértek: Elmondták a tizenegynek. Azután a többieknek. Két Mária: Jakab anyja. Es Magdolna és Johanna Mondta el ezt még aznap A tizenegy apostolnak. De azok ezt be nem vet tök, Üres szónak tekintették; Nem hitték a csodás dolgot, Amit asszonybeszéd mondott. Péter mégis odafutott, S amikor a sírhoz jutott; Csak lepleket talált ottan, S hazament nagy meghatottan. Vietórisz József A z estharang már régen elmondta altató- ^dalát, de még mindig halkan hullott a hó a fáradt falu fölé. . . A tél, mint egy óriási, fehér puha pehelypaplan takarta be a be- hunytszemű kis falusi .házakat. Csak a Kovács Miskáék palatetős házának ablakában virrasztóit valami világosság ... Különös ember volt ez a Kovács Mihály. Már régen elszakadt Istentől is, emberektől is. Magának való, magának élő, mozdulatlan arcú, hallgatag gazda volt. Nem- bántott ő soha senkit, de nem ii igen állt szóba senkivel. Csak dolgozott, meg élt a családjának. A felesége, Rozika és a nyolcéves kisfia, Andriska volt számára az egész világ és az egész, emberiség. Andriska még néha eljárt játszani a pajtásokkal, Rozika még benne élt hétköznap a faluban, vasárnap a templomban. De Kováds Mihály csak magának élt, otthon, a bezárt kapu mögött. El is nevezték hamarosan „Kapus” Kovácsnak. Ezen az éjszakán „Kapus" Kovács már másodszor nézi meg a kaput: be van-e jól zárva?! — Miért nem alszik? Mitől fél?! Ugyan ki járhatna erre, ezen a csendes, álmos éjszakán?! A halkan hulló hópelyhek riadtan repülnek szét „Kapus” Kovács kemény, komor arcárólNem csoda, hogy ilyen komorrá keA LAMPAERNYO ményedett az arca, hiszen a Halál ólálkodott a háza körül... Andriska, a kedves, kicsi Andriska, akiért élt, ott feküdt nagy betegen az ágyon... Rozika most váltotta, rajta a borogatást és az anyák örök angyalarcával sírva- nézte a lázas kis fiát. A lámpa fénye még tüzesebbé lette a. lázban gyötrődő gyermeket. Rozika- felállt. Valami papírt keresett lámpaemyönek, hogy Andriska szemét ne bántsa annyira a fény. Hirtelen nem talált mást, csak azt az újságot, amit vasárnap vásárolt a templom kapuban. Amíg vitte a lámpa felé, egy pillanatra eszébe jutott, hogy mennyire megszidta ezért is az ura, meg a templomért,' is .. . Most mégis feltette a lámpára Ügyes, asszonyi mozdulattal megtűzte, nehogy leessen — a lámpaernyő... „Kapus” Kovács ott ült az asztalnál... Nézte a szemefényét, a szenvedő, halállal birkózó Andriskát. Azután eszébe jutott ez az egész mai nap. Milyen borzasztó! Hogy fel tud fordulni egyszerre a világ. Hogy össze tud törni ilyen rövid idő alatt a boldogság. fcrr Nem is gondolt eddig semmi komolyra. Igaz, hogy már néhány napja fekszik a gyerek, de hogy ez legyen belőle?!... — Mit is mondott ma az orvos — ismételte magában. — Itt már csak az Isten segíthet! — igen, így mondta. Es mintha valami hozzá hajló testvéri ölelés lett volna a szat'ában. Azután a tisztelendő úr is itt volt. Meglátogatni az Andriskát. Azt mondta: „Isten kezében vagyunk, Mihály!” — Az lehet — mondta csendesen önmagának — de itt már minden elveszett... Kemény arcán úgy peregték le a könnyek, mint a feketén lehulló csillagok az augusztusi éjszakán. Aztán halálos fáradtan belebámult — a lámpaernyőbe ... Egyszeresek odavilágosodott valami a szeme elé. Néhány sor a lámpaernyőnek megtett újságból. Vastag, fekete betűikkel ott állt előtte ez a mondat: „Jézus Krisztus azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett!” „Kapus” Kovács nézte, nézte sokáig ezt a mondatot. Egy elfelejtett régi emlék kezdte lassan átmelegiteni a szivét. Amikor ott állt egyszer a konfirmációi oltár előtt, és látta, igen, látta egész tisztán maga előtt öt... Jézus Krisztust.. . ...Kapus” Kovács lassan felállt. Térdre ereszkedett az asztal mellett, mintha az oltár előtt lenne. A kezét összekulcsolta: — Ide jöjj Uram! Te... Te... még meggyógyíthatod! En tudom!... En hiszem!... Aztán odament az ágyhoz és átölelte síró asszonyát. Hajnalig ketten ültek és ketten imádkoztak a betegágy mellett... Reggelre csendes, egyenletes lélegzéssel, kisimult arccal aludt Andriska. Amikor kinyitották az ablakot, a gyermek is kinyitotta a szemét. Ez a szem tiszta volt és reájuk mosolygott ... Élt... és újra az övék volt... Ödakünn a vasárnapi templorpba hívogatott a harang szó... Rozika hálaadó szívvel templomba készülődött... „Kapus” Kovács utánaszólt. — Várjál, én is elmegyek ... Rozika sugárzó arccal nézett az urára. A szemlében egy boldog könnycseppen ragyogott a csoda: Egyszerre kapta vissza a fiát és az urát. Az ajtóból mégegyszer visszajött. Megeső- lkolta a fiát, aztán, lassan levette, meg simogatta és megcsókolta a — lámpaernyöt Friedrich Lajos? i A Volt valami jelképes ebben a lelkészbeiktató istentiszteletben. Nem egy külön ünnepi istentiszteletre gyűltek össze a fasori gyülekezet hívei. A nagyheti esti igehirdetéssorozat keretében, április elsején iktatták be Koren Emil esperest, a fasori egyházközség lelkészi állásába. A Nagyihét keddjénok ezen az esti istentiszteletén zsúfolásig megtöltötték a hívek a szép fasori templomot. Istentiszteletre jöttek, mint a hét minden egyes napján, hogy Jézus i Krisztus szenvedéséről, haláláról éá I. feltámadásáról halljanak, de ugyan- j akkor köszöntötték új lelkészüket is. Adja Isten, hogy mindig így legyen: a gyülekezet és lelkésze min- i chg az ige körül találkozzanak, a Jézus Krisztusról szóló bizonyságig- i tel meghallgatására gyülekezzenek i i össze. í , Reszt vettek az istentiszteleten az 1 ; A lami Egyházügyi Hivatal képvi- \ \ Sclői, D. dr. Vető Lajos püspök, i Grunvalszky Károly főtitkár, a Teo- ( lógiai Akadémia és a Sajlóoszíály ! képviselői, a Pesti Egyházmegye lel- ] :KPS7.PÍ Í3 g7himC7'Ó/lriP p r-w-. á ' heti igehirdetéssorozat aznapi ige jé- . nek (Ézsaiás 6,1—8.) alapján Isten I bűnöket elfedező kegyelméről be- j szél. Arról tesz bizonyságot, hogy; Jézus Krisztus által a gyülekezet és a szolgáló lelkész bűnei is elfedez- \ tettek. Az istentisztelet plán díszközgyűlésre maradt együtt a gyülekezet, ahol Kappel Mátyás, a gyülekezet helyettes felügyelője ünnepélyesen átadta Koren Emilnek a gyülekezet díjlevelét, amit a lelkész közvetlen szavakkal köszönt meg. A díjlevél ősi szövegének három mondatával kapcsolatban beszélt a gyülekezet pásztorának kötelességeiről. Az egyik mondat így hangzik: hirdesse (ti. a meghívott ée beiktatott lel- j kész) az igét lelkünk megtartására és életünk jobbítására. Evvel kap-1 esolatban az új lelkész többek kö-1 zott a következőket mondotta: A ' kettő — lelkünk megtartása és éle- 1 tünk jobbítása — nem választható ; el egymástól. Ezer szállal van összeszőve a temp óm és az élet. Az egész emberiségnek közös, nagy emberi feladatai vannak és ebben nekünk, mint keresztyén embereknek, Istentől» kapott küldetésünk alapján is részt kell vennünk. A közgyűlésen többen köszöntötték ! ä beiktatott lelkészt és a gyülekező- I izamosköiy István református espe- es, Szabó László, a baptista egyhá; :lnöke, Hecker Ádám methodiste izuperintendens, Káldy Zoltán es- Jeres, Croó Gyula a Sajtóosztálj igyvivője, Gaudy László a volt pest így házközség részéről (köszön tésé- >en rámutatott arra az érdekes tény- e, hogy a pesti egyházközség éle- ében ez a 21. lelkészbeiktatás), dr íósa Pál a pesti lelkészek részéről Ir. Göttche Ervin egyházmegyei felügyelő az egyházmegye gyülekezet: levében, Göllner Gusztáv a búcsúzé :öbányai gyülekezet nevében, Karc ■‘ál kőbányai református lelkész, Sü- e Károly lelkész a fasori gyüleke- et részéről; Dobos Lajos pedig a fa- ori, ifjúság nevében. A közgyűlés befejezéseképpen Kőén Emil lelkész válaszolt a köszönésekre. Köszöntjük mi is a fasori evan- íélikusokat és lelkészüket és kíván- uk nekik, amit Káldy Zoltán espe- es mondott köszöntésében: E melett a templom mellett ne ménjét I az élet, hanem jöjjön be az élei , templomba, mert régen rossz, he ■irekesztjük az életet. Lehessen ide whozni Krisztus elé kintről bút iajt, örömöt, mindent; és hangoz- ék úgy ebben a templomban a lel- észek ajkáról az ige, hogy azt ki ehessen vinni az életbe. J. G.