Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-04-06 / 14. szám

HÚSVÉTI EMLÉK A húszas években történt. Fiatal ember voltam, tele ambícióval, ál­mokkal. Az élet letarolta ifjúi remé­nyeimet. Nem tudtam munkához jutni. Alkalmi munkából tengettem magam. Nyelvtudásom gyarapítására kerültem Burgenlandba, a várak or­szágába. Távoli rokonaim éltek itt. Magyarul nem tudtak beszélni, csak nagynéném törte úgy-dhogy a ma­gyart. a népes család többi tagja nem. Itt éltem közel egy évig. Itt töltöttem életemben a legemlékeze­tesebb húsvéti ünnepeket. Nagyszombaton úgy szorgoskodott a falu népe a temetőben, mint ná­lunk halottak napja előtt szokás. Mindenki rendbe hozta szerettei sír­ját. Akadtak jó emberek, ismerősök, akik az elhagyott síroknál pótolták a hozzátartozók kegyeletét, szerete­dét. A temető sarkában elszáradt koszorúk máglyába rakva; ezekből lett a tűzijáték este. A gyéreitek meggyújtották a fenyőkoszorúkat és a magasba dobva sercegve lobogva keringtek a koszorúk az alkonyat­bán. Elégettek egy szálig minden régi virágot. A temető megújultan, ünne­pélyesen várta a feltámadás reggelét. Az utolsók közt hagytam el a teme­tőt. Egy fekete gránit-sírkövön ma­gyar feliratot olvastam. A gondola­taim minduntalan visszatértek a te­metőbe. Szép szokás ez így várni a feltámadás ünnepét. Szinte hozzáké­szültek a feltámadáshoz. Valami ün­nepélyes hangulat volt az emberek között. Gyönyörű húsvét reggelre ébred­tem. A házban már halkan zsongott az élet. Gyorsan öltözködtem. Az ab­lak alatt ünnepiruhás, ünnepélyes arcú emberek mentek lefelé, ikicsi­nyek, nagyok egyaránt. Mindenki a temető felé tartott. A mi családunk is. Nem kérdeztem semmit. Kiértünk fi temetőbe. A sírokon fehér hóvirág. Az emberek a sírok körül. Most kelt a nap. A temető közepén a kereszt körül fekete ruhás férfiak nagy cso­portja. A tani tó rendezi őket. Mi is Legrégibb megálltunk Ferdinánd sírjánál. Itt volt talán az egész falu. Innen-onnan ünnepélyes halk beszélgetés foszlá­nyai. Valami különös csillog a sze­mekben. Elfogódott a szívem. Most kezdtem érteni, miért jött a sírok közé a falu apraja, nagyja... Megkondult a to­ronyban a kis harang. Fődetlen fő­vel állt mindenki. Csend lett, csak a harang beszélt. Ez is elhallgatott. A férfi csoport közepéből megvillant a tanító karvezetői pálcája és fel­csendült örök szép húsvéti énekünk: „Jézus én bizodalmám, örök életre vezérem”. Azután erősödött a hang... mert a második verset már a sírok körül állók is énekelték. Szállt az ének szívből, igazán. Szememből 'két könnycsepp hullott Ferdinánd sír­jára. Vajon azért-e, hogy én akkor még nem sirathattam el, vagy azért, mert a lelkemből még soha nem érzett boldog hiísvéti hit szakadt fel? Nem tudom. Énekelnem kellett. Most éreztem életemben először igazán a húsvét szépségét. Lelkem­ben éreztem a feltámadás hitét. Hosszú sorúkban vonultunk haza. Visszanéztem a temető kapujára. Nem volt kiírva, de a lelkemben égett a szó: „feltámadunk!” Rozsnyai Jenő Szenteld meg AZ ÜNNEPNAPOT Húsvét fényében... Húsvéthétfő. — 1. Kor. 15, 54—58. — Lk. 24, 13—36. Húsvét másodnapján saját feltámadásunkra gondolunk' és ennek örvendezünk; Az ünnep második napja egészen ránlkvonatkoztatja azt a nagy eseményt, amit az első napon ünnepeltünk. Krisztus feltámadott, mi is feltámadunk! Aki előtt Krisztus feltámadásának a ténye felragyo­gott, az mindent ebben a fényben tud szemlélni. , A rómaiak lakóházába a fény nem oldalról, falba vágott ablakokon áramlott be, hanem felülről. A kedvező időjárás miatt a ház tetején hagyhattak világító nyílást. Egészen más így a fényhatás, mint a mi otthonunkban. Felülről jön a fény. Húsvét egy ilyen nyitott felső ablak. Ha innen áramlik a fény, mindent más megvilágításban látunk, mint a megszokott módon. Ez a keresztyén életszemlélet: mindent húsvét fényé­ben látni! Ebben a szakaszban is azt figyelhetjük meg, hogy Pál apostol is ilyen felső-megvilágításban lát mindent. 4 Húsvét fényébe került a halál és így elvesztette igazán ijesztő jellegét. Jézus Krisztus legyőzte a halált, miránk is feltámadás vár. A keresztyén ember nem kisebbíti a halál tényét, s hatalmát. Tud­juk mi jól, hogy valamennyien meghalunk, méghozzá egyedül; lesz egy olyan temetés, amelyről mindenki hazamegy, csak én nem: az én teme­tésem. S ez igaz mindenkire, foglalkozásra, műveltségre, vallásra stb. való tekintet nélkül. Ahogy Ady mondja: a halál lovai „kengyelt oldanak, megállanak, mindig van szabad paripa s mindig van gazdátlan nyereg. S aki előtt megállanak elsáppad és nyeregbe száll.“ Egyszer mindegyikünk nyeregbe száll... Mi tudjuk jól, hogy a halálban nem arról van szó, hogy kirepül a lelkünk porhüvelyéből, hogy jobbik részünk leveti bilin­cseit s végre nem kell rabságban élnie, hanem valóban meghalunk min­denestől. S azt is tudjuk, hogy nem természetes a halál, hanem büntetés mirajtunk, olyan zsold, fizettség, amit minden bűnös ember megkap, de húsvét óta azt is tudjuk, hogy Istennek nem utolsó szava a halál az ember felé. Föltámadunk! A keresztyén ember számol ezzel a csodával* saját maga és szerettei halálát is (húsvét fényében látja. 2 Húsvét fényébe került a bűn. Nagypénteken nyilvánvaló lett* ■ hogy micsoda irtóztató hatalom a bűn. Az Isten Fiát megölte az ember. Az emberi gonoszság az égre csapott fel. Minden összefogott az Ártatlan ellen, zsidók és pogányok egészen egyek voltak ebben a bűnben. Nagypénteken megmutatkozott, hogy nagyhatalom a bűn. De a bűnnél is van nagyobb hatalom! — hirdeti húsvét. Isten hatalma. Azóta mi keresztyének nem nézünk -megigézetten a bűnre s nem keseredünk el saját és mások bűneinek láttán, hiszünk a bűnnél is nagyobb hatalom-: ban, a bűnbocsátó Istenben. 3 Húsvét fényébe került az egész élet. Keresztyén szolgálatunk * húsvét erejéből táplálkozik. Mert volt húsvét, azért álljatok meg rendíthetetlenül a hitben, nem csapott be az Isten, nem vezetett félre a Krisztus. Minden szavát, ígéretét feltámadásával pecsételte meg. Mun­kálkodjatok csak minél többet az Ür ügyéért, hiszen él az Űr, nem hiábavaló a fáradozástok' az Ürban — buzdít Pál apostol. A keresztyének azóta nem egy halott Jézusra emlékezve cselekszenek jót kegyeletből* emlékezve rá, a drága halottra, Ihanem egy élő Űr Krisztus elé készülnek* aki elszámoltat és jutalmat ígér. A húsvéti hír kell, hogy mozgásba* lendületbe hozza az embert, ahogy Luther mondja egyik húsvéti prédi­kációjában; „Minden erőnk abban van, hogy Krisztus húsvéti győzelmét csakugyan szívünkre vesszük és rendíthetetlenül hisszük. ‘ Éljünk hót húsvét erejével, ne csak megszokott megvilágításban nézzük az életet* hanem húsvét fényében! , Hafenscher Karoly :iiiBiwiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiii[iiiiiiiiiiiiriiiiiiiiiii!iimiiiniiniiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiniiniiiiiiiiiiiiiinin)iiiiiiiii!HiiiiiiiiMiiiiininiiiiinniiiiiiiiiiininniiuiiuiiii Úz étd kiiduL *,HÚSVÉTI BÁRÁNYUNK, a Krisztus megáldoztatott. Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, .:. ha­nem tisztaság és igazság kovászával”, — írja Pál apostol (1. Kor. 5,7—8). Ezek a mondatok ünneplésre vagy pontosabban ünneptartásra hívják fel a koríntusi gyülekezetei. Mivel •pedig ugyanakkor az áldozattá lett Krisztusra, mint „húsvéti bárányra” figyelmeztetnek és a „tisztaság és igazság kovásztalánsógával” való ünneptartásra köteleznek, azért ezek a mondatok arra mutatnak, hogy az apostol velük a húsvét ünneplésére céloz. Hogy a keresztyén egyházban húsvét ünnepét ünnepelték, annak ez a legrégebbi emléke. Az apostol ezt a levelet valószínűleg 55 tavaszán a zsidó „egyházi esztendő” ünnep­rendje szerint nem sokkal húsvét előtt írta: ezért is hívja fel a gyüle­kezetét húsvét megünneplésére. Átvette talán az első keresztyén gyülekezet a zsidók ünnepeit? A zsidó származású keresztyének megtartat­ták a szokásos zsidó ünnepeket, hi­szen Jeruzsálemben részt is vettek a templom istentiszteletein. Azonban á pogányszánmazású keresztyének gyülekezetei a zsidó ünnepeket nem vették át, aminthogy nem is létesí­tettek „zsinagógát” és nem tartottak annak rendje szerint istentisztelete­ket sem. Sőt nagyon tanulságos az, hogy Pál apostol egyenesen tiltja ünnepek átvételét és főként a szom­bat megtartását: az Ctestamentum- ban rendelt ünnepek •— a szombat is, — csak „árnyképei az eljöven- dőknek”, de az igazi valóság „Krisz­tus teste”, ti. az egyház (Kol 2,16— 17). A zsidó egyházi év ünnepeire is áll az, amit az apostol az egész tör­vényre nézve mond: Krisztus vált- sága által annak „vége van (Róm. 10,4). MIÉRT ÜNNEPELTE akkor mégis az apostoli keresztyénség a hűsvétot? Nem Jézus feltámadásának „emlé­kezetére” tartották ezt az ünnepet, hanem azért mert Jézus feltámadá­sával valami eladdig elképzelhetet­len történt: Isten új világának haj­nalhasadása. Ezért lett a hét első napja „az Űré”. Hiszen amikor a gyülekezet a hét első napján össze­gyülekezik, felragyog Isten népére a Jézus feltámadásából kiáramló isteni dicsőség visszfénye. Ezen a na­pon a gyülekezet ujjongva éli át, hogy van Ura, nem maradt Jézus halála után „árván” (Jn 14,18) és hogy Krisztusáé. Ezért az egyház szá­mára a hét első napját mindig Jézus feltámadása szenteli meg, mert ott ragyog rajta a feltámadott és meg- dicsőült Krisztus dicsőségének vissz­fénye. UGYANEZ ADTA ÉS ADJA MEG ma is húsvét ünnepének eredeti és igazi értelmét. Ezen a napon a gyü­lekezet emlékezik is: viszaidézi em­lékezetébe, ami az első felejthetet­len húsvét hajnalán történt. De több­ről van szó, mint visszaérnie kezesről ünnepünk vagy éppenséggel elmerengésről* a visszahozhatatlan múlt ragyogó ese­ményének felidézéséről. „Azért halt meg és elevenedett meg Krisztus, hogy mind holtakon, mind élőkön uralkodjék”, — mondja Pál (Róm 14,9). Feltámadásának fénye belera­gyog a sírok mélyébe, ahol halotta- ink pihennek: Krisztus előhívja őket, hogy az ő népeként éljenek. De hív­ja élő gyülekezetét is, hogy ne a holtak közt keresse és ne mint egy­kor élt „nagy embert” vagy mint „prófétát” és „vallásalapítót” tisz­telje, hanem éljen Ő vele és neki, aki „az Atya jobbján él és uralko­dik”. HŰSVÉT ÜNNEPÉVEL kapcsolat­ban sok mindenféle kegyes népszokás és örömünnep alakult ki: a néprajz tudósai ezekről tanulságos értekezé­seket és színesen érdekes könyveket tudnak írni. Falun nálunk is meg­van még belőlük itt-ott valami. Vá­rosi ember többnyire inkább csak a húsvéti bárányra, a húsvéti kalácsra és sonkára gondol, no meg a piros­tojásra, mely lángra lobbantja az édesipar dolgozóinak képzeletét, hogy az üzleteket megtöltsék különféle ké­szítményeikkel. A húsvéti nyúl és a pirostojás az ébredő tavasz jelképévé lett: sokszor beszélnek húsvétról is úgy, mint a tavaszi életújulés öröm­ünnepéről. De a tavaszi életújulás — bármennyi új életerőt és életörömöt is váltson ki bennünk, — csak a ter­mészet állandó változásainak egyik mindig visszatérő mozzanata. Amennyire felbuzog ilyenkor az Isten által a természetben elrejtett életerő és ennek öröme, ugyanany- nyira magán hordozza ez a múlandó­ság bélyegét és ölében rejti a halál kiirthatatlan csíráit. Jézus feltáma­dása nem a mindig visszatérő tava­szi életújulás jelképe, hanem húsvét Jézus győzelmét hirdeti a múlandósá­gon és halálon. Az egyház az evan­géliumnak azt a bizonyos üzenetét hirdeti, hogy amikor Isten előhívta a kereszten kínos halállal kivégzett Jézust sírjából, Krisztus legyőzte a halált, erőt vett a múlandóságon, utat tört a természet változatlan tör­vényszerűségén keresztül is az örök és változhatatlan életnek, amelyre Isten a világot teremtette és az em­bert elhívta. JÉZUS FELTÁMADÁSA ezért je­lent hívőknek örömüzenetet. Minket keresztyéneket pedig nemcsak az élet bizonyosságával tölt el, hanem re­ménységet is ad nekünk embertár­sainkra, népünkre és az egész világ­ra nézve. Ez a reménység pedig arra kötelez, hogy magunkat szolgálatba állítsuk és mint a!kik Urukéi csele- kedjük, ami jó és mozdítsuk elő fe­lebarátainknál, népünkben és az egész világban mindazt, ami a jót, az előbbrehaladást, népünk és a né­pek javát és boldogulását szolgálja. Csak így Urunk a feltámadott Jézus. dr, Karner Károly Gyülekezel! hírek — Nagypénteken az oltárterítő szí­ne: fekete; a húsvéti ünnepeken az oltárterítő színe; fehér. — Az ösküi gyülekezetben már­cius 4-től 7-ig igehirdetés-sorozat volt. Szolgálatokat Dombi László íel- péci lelkész végezte. — A maglódi templom orgonáját 26 000,— forintos költséggel újjáépí­tette és Isten dicsőségének szolgála­tára Judica vasárnapján adta át a gyülekezet ünnepi istentisztelet ke­retében. — A hernádbüdi gyülekezetben március 20 és 22. között böjti ige­hirdetés-sorozatot tartott Puskás Já­nos egyházmegyei segédlelkész. — A surdi gyülekezetben bojt első hetében igehirdetés-sorozatot tartott Lágler Béla esperes, böjt második vasárnapján pedig hivatalába iktat­ta a gyülekezet új tisztviselőit: Dob- ri Sándor felügyelőt, Varga Lajos másodfelügyelőt, Sási József gond­nokot, Czigoth Mihály, Sári János, Sási Lajos és Vass István presbite­reket. — A porrogszentkirályi gyülekezet­ben böjt első hetében dr. Pusztay László surdi lelkész szolgált igehir­detéssel. — A dunaharaszti egyházközség újonnan megválasztott presbitériu­mát március 30-án, délutáni isten- tisztelet és közgyűlés keretében ik­tatta be tisztségébe Harkányi László, az egyházközség lelkésze. A közgyű­lés Isten iránti hálával emlékezett meg arról a 25 esztendőről, ami a gyülekezet önálló működésének kez­dete óta eltelt. A körmendi gyülekezetben már­cius 23-án iktatta hivatalába Tekus Ottó esperes, a gyülekezet új gond­nokait és presbitereit. — A Hajdú-szabolcsi egyházme­gye leik eszi munkaközössége már­cius 10—11-én ülést tartott. Igehir­detéssel, előadással szolgáltak: Bal- ezó András, Smid Lehel, Lábossá Lajoß, Tarján Béla, Gáncs Aladár, Rőase István és Endreffy Zoltán. Kimagasló eseménye volt a gyűlés­nek Golhvitzer nyugatnémet profesz- szor „A keresztyénség és az atom­fegyverek” című tanulmányának megbeszélése. A meggyőző erejű ta­nulmánnyal kapcsolatban a munka- közösség határozatot hozott. D. Niemöller Márton hessen-nas- saui egyházkerületi elnök (püspök) 8 éves szolgálati ideje lejárt. Az egy­házkerület zsinata legutóbb megtar­tott ülésében D. Niemöller Mártont újból elnökévé választotta. ISIENIISZTELEIi REND Budapesten, 1958. április 6-án, Húsvétvasárnap. DEÁK TÉR de. 9 (úrv.) Hafenscher Ká­roly, de. 11 (úrv’) D. Ordass Lajos, du. 6 Dóka Zoltán. — FASOR de. fél 10 (gyerra.) Sülé Károly, de. 11 Koren Emil, du. »7 Sülé Károly. — DÓZSA GY ÚT 7. de. fél 10 Mezöei György — ÜLLŐI ÚT 24. de. fél 10, de. 11. — RÁKÓCZI ÚT 57/b, de. 9 (úfv., szlovák), de. 10 (szlovák) dr Szi- lády Jenő, de. háromn. 12 — KARÁCSONY 5. U. 31. de. 10. — THALY K. U. 28. de. 11 (úrv.) Bonnyai Sándor, du. 6 Bácskai Gusztávné. — KÖBANYA de. 10 Koren Emil — UTÁSZ U 7. de. 9 Koren Emil — VAJDA PÉTER U. *33. de. fél 12 Sülé Ká­roly. — ZUGLÓ de. 9 (gyerm.) Scholz László, de. 11 (úrv.)* Scholz László, du. 6 Drenyovszky János. — Gyarmat ü. *14, de. fél 10 (úrv.) * Drenyovszky János — RÁKOSFALVA du. 5 (úrv.) Bcholz László. — FÓTI ÚT 22. de. 11 (úrv.) Gádor And­rás. — VÁCI ÚT 129. de. 8 (úrv.) Gádor András. — ÚJPEST de 10 (úrv.) Blázy Lajos. — PESTERZSÉBET de. 10 (úrv.) Bencze Imre, du. 7 Bencze Imre. — SOROK- SAR-ÚJTELEP de fél 9 (úrv.) Szabó Ist­ván. — RÁKOSPALOTA MÁV-TELEP de. fél 9. — RÁKOSPALOTA de. 10. — RP. KIS- TEMPLOM du. 3 — PESTÚJHELY de, 10 (Úrv.) Kürtösi Kálmán. —- RÁKOSSZENT­MIHÁLY de. fél 11 (úrv.) Tóth-Szöllős Mi­hály, du. 5 Tóth-Szöllőg Mihály. BÉCSIKAPU TÉR de. 9 Madocsai Miklós de. 10 (német, úrv.) Várady Lajos, de Vá- radi Lajos du. 6 (úrv.) dr. Cserigődy Lajos. — TOROCKO TÉR de. 8 (úrv.), de. fél 9 Csengödy László. — ÓBUDA de. 10 (úrv.) Komjáthy Lajos, dú. 5 Komjáthy La-» jós. — XII. TARCSAY V. U. 11. de. 9 (gyerm.) Szűcs Sándor, ’de. 9 Danhauser László, de. 11 Danhauser László, du. 5 (né­met) Szűcs Sándor, du. fél 7 Feltámadás* történet — DIANA U. 17 de fél 9 Csonka Albert. — BUDAKESZI d*e. 9 Ruttkay Ele­mér — PESTHIDEGKÚT (SZENT ISTVÁN U.) * de. fél 11 Sztehló Gábor, — KELEN­FÖLD de. 8 (úrv.) Kendeh György, de 11 (úrv.) Keiideh György, du. 6 (úrv.) dr. Re- zessy Zoltán. — NÉMETVÖLGYI ÚT 138. de. fél 9 (úrv.) df. Rezessy Zoltán. — AL­BERTFALVA reggel 7 Visontai Róbert. — KELEN VÖLGY de. 9 (Visontai Róbert. — BUDAFOK de. 11 Visontai Róbert. — NAGYTÉTÉNY de. 8 Schreiner Vilmos. — CSILLAGHEGY de. fél 10 Kaposvári Vilmos. — CSEPEL de. li, du„ 7. 1958, április 7-én, Húsvéthétfőn DEÁK TÉR de. 9 (úrv.), de. 11 (úrv.), du. 6 — FASOR de 11, du. 7. ÜLLŐI ÚT 24. dé. 11, du. fél 7. — RÁKÓCZI ÚT 57/b. de. ló (szlovák), háromnt 12 — KARÁ­CSONY S U. 31. de. 10. THALY K. U. 28. de 11, du. 6 — KÖBANYA de 10 — UTÁSZ U. 7 de. 9. — VAJDA PÉTER U. 33. de fél 12 — ZUGLÓ de. 11 (úrv.), du. 6. GYARMAT U. 14 de. fél 10. — FÓTI ÚT 22 de. 11 (úrv.), — VÁCI ÚT 129. de. 8. — ÚJPEST de. 10 (úrv.). — PESTERZSÉ­BET de. 10 (úrv.), du. 7 (úrv,). — PEST­ÚJHELY du. 6. — RÁKOSSZENTMIHÁLY de. fél 11 (úrv.), du 5, BÉCSIKAPU TÉR de. 11, du. 6 (úrv.). — TOROCKO TÉR du. 6. — ÓBUDA de. 10 (úrv.), du. 7 (úrv.). — XII. TARCSAY V. U 11 de. 11, du. fél 7. — PESTHIDEG- KÚT ’(SZENT ISTVÁN U) du. 6. — KE­LENFÖLD de. 11 (úrv.), du. 6 (úrv.). — NÉMETVÖLGYI ÚT 138 du. 5. — KELEN- VÖLGY de. 9. — BUDAFOK dCj lla — NAGYTÉTÉNY du. A HALÁLRÓL NEM SZERETÜNK beszélgetni. Ez nem olyan problé­mánk, amit végeredményben meg le­hetne oldani. De elénk toppan az életünk folyamán jónéhányszor, és egyszer véglegesen. Néha elég egy parányi jel, hogy figyelmeztessen rá. Amint Ady Endrét forró nyárban egy útjába sodródó sárguló falevél: — „Párizsban járt az ősz“. A halál ellen harcot vív a tudo­mány és a technika. Er is el ered­ményeket, amiért hálásaknak kell lennünk. Ilyen az emberi átlagos életkor emelkedése. Az ókorban leg­feljebb 25—30 éves átlagkort ért el az emberiség, ma az életkor-átlag férfinál 46, nőnél 50 év. Ebben része van mindannak az egészségügyi fej­lődésnek, ami az utóbbi századok­ban végbement. A halált néhány lépéssel — két évtizeddel I — hátrább szorította az ember! Ha pedig az egyénekre nézünk: Hány évet mentett meg sokak élete számára egy új gyógyszer feltalálása, vagy a hírközlés fejlődése! A rádió megszakítja adását és szétsugározza a közleményt: ilyen és ilyen gyógy­szerre lenne szükség azonnal egy élet megmentésére. Néhány perc múlva az országban valahol az in- terurbán telefonon már fut a közlés: van nekünk, küldjük autón... A szá­guldó mentőautó vagy a betegszál­lító repülőgép az élet versenyfutása a halállal: ki ér oda hamarább? A HALÁL GONDOLATA ELLEN IS folyik harc az ember életében. Radnóti Miklósnak, akit a zsidóül­dözések idején 1944-ben a Győr mel­letti Abda községnél az elhurcoltak között agyonlőttek, négy évvel ko­rábbról van egy kis megrázó verse (Együgyü dal a feleségről). A halál­sejtelem aznap nyilván bekúszott már a férfi leikébe. Felesége este jön haza. Most érkezett, egész nap messze járt, kezében egy nagy mákvlrágszlrom s elűzi azzal tSlem a halált. Igen, így hessegeti el a károgó mada­rat lelkűnkből valami kis hirtelen felvillanó öröm vagy az életnek apró szépsége. De el­űzi a halál gondolatát az élet tpva- gördülése is* Vár a kötelesség, elfog­laltak az óráink. Milyen jó ez, ezért isi A halált persze visszaszorítani le- hét, de kiküszöbölni nem az emberi életből.’ Ahogyan nincs az a gép, vagy anyag, amely el nem kopnék, meg nem öregednék, nincs az az em­beri szervezet sem, amely betegség nélkül is ne tartana a halál felé. Is­ten a mi földi testünket úgy alkotta, hogy rá van állítva a halálra. Többet kellene gondolnunk a halál természetességére! DE LÁZAD ELLENE minden ben­nünk! Nemcsak a szenvedésért, amely megelőzi! Ritkább eset a fájdalom- mentes, gyors halál. Istenes eleink nem is örültek neki, mert úgy vél­ték — és igazuk volt —, hogy nem jó Isten elé felkészületlenül indulni. De félelmes a halálban az ismeret­lenség is. Mintha egy olyan sötét szakadékba löknék bele az embert, ahol még senki nem járt. Nem egy­szerű az élettől sem búcsúzni. Sok minden és mindenki van itt, amit és akit szeretünk. Azt hiszem azon­ban, hogy mindez magában még nem adja meg a haláltól idegenkedés ma­gyarázatát. Talán öntudatlanul, de az a rettenetes a halálban, hogy mö­götte hátha vár az Isten! így mon­dom: „hátha“ — mert sok ember nem hisz az utolsó ítéletben. De ez a „hátha“ mégis nyugtalanító kérdőjel. Az agy, a szív vagy a tüdő műkö­désének megszűnésével áll be a ha­lál. Ezért- nevezték ezeket a szerve­ket már régebben a „halál kapui* nak“. A halál felett győzelmes élet­nek is lehet „kapuja“ bennünk: ez a húsvéti hit. Krisztus feltámadásá­val olyan reménység nyílott meg előttünk, amely a halál kérdésében végső és tel­jes megoldást ad. EBBEN A HITBEN a halál te* vább, felfelé vivő lépcsőfokká válik. Ezért beszélhetett így Bonhoeffer lel­kész. a Hitler-idők áldozata: „Jöjj halál, legnagyobb ünnep az örök sza­badság felé vívó úton, és törd össze múlandó testünk és megvakult lel­künk korlátáit!“ És esért imádkozott igy Assisi Ferenc: „Áldott légy, Uram, a testi halálért, a mi testvé­rünkért!“ Veöreös Imce ■■•***■ «tURa»* ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents