Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-03-09 / 10. szám

Fontos ülések Borsod-Hevesben

Külföldi egyházi hírek

Öreg Aáchs Mihály (1646—1708)

A borsod-lhevesi egyházmegye tanácsa február hó 10-én ülést tartott Miskolcon. Az ülésen Balikó Zoltán esperes előterjesztette espe- resi jelentését és nagyszabású előadásban ismertette az egyházi helyzetet. Rámutatott arra, hogy az idejekorán meg nem oldott kérdések megmérgezik az egyház belső életét. Az elmúlt esztendőben sok részletmunka mögött nem rajzolódott ki a helyzethez mérten átgondolt egyházkormányzati koncepció megnyugtató körvonala.

Az esperesi jelentéshez igen sokan hozzászóltak és termékeny eszmecsere alakult ki. Ennek eredményeképpen

az egyházmegyei tanácsülés táviratban köszöntötte az Egyetemes Egyház elnökségét: Mihály- fi Ernő egyetemes felügyelőt, D. dr. Vető Lajos püspököt és Grünvalszky Károly főtitkárt, abból az alkalomból, hogy újból elfoglalták szolgálati helyüket.

A megüresedett egyházkerületi felügyelői tisztségre a tanácsülés dr. Fekete Zoltánt hozta javaslatba és elrendelte az egyházközségek ilyenirányú tájékoztatását.

A tanácsülés (hálával emlékezett meg arról a jelentős segítségről, amit a Német Demokratikus Köztársaság evangélikussága D. Grüber berlini prépost vezetésével gyűjtött össze és juttatott el egyházunknak.

Az egyházmegye lelkész! munka- közössége a következő napon, február Ll-én tartott ülést. Ezen az ülésen az esperes ismertette D. dr. Vető Lajos püspöknek a január hó 23-án Budapesten tartott országos esperesi értekezleten adott tájékoztatóját, és az ezt követő eszmecserét.

Az egyházmegyei lelkészi munka- ■ közösség ezután

egyhangúlag határozati javaslatot fogadott el, amelyben kifejezi egyetértését azzal a Nyilatkozattal, amelyet a tárgyalások befejezése alkalmából az Egyetemes Egyház elnöksége és az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke közü6en kiadott és amely az Evangélikus Elet 1953. évi január hó 26-i számában jelent meg. Reménységgel tekint egyházi életünk további menetére s eltökélt szándéka, hogy a Nyilatkozatban foglalt módon támogatja kormányunknak népünk békéje és jóléte érdekében tett erőfeszítéseit.

A sajtóosztály HÍREI

— A tavaly megjelent „Feltárna* dott” (Húsvéti Evangélium.) című képes kiadványunkból néhány száz példány visszamaradt. Ezeket az idén — mivel ezúttal nem adunk ki húsvéti ünnepi kiadványt — leszállított 4 Ft-os árban ajánljuk fel megvételre gyülekezeteinknek. Tekintettel a kiadvány időszerűségére, a közelgő húsvéti ünnepekre, kérjük, hogy megrendeléseiket mielőbb eszközölni szíveskedjenek.

Köszönetét mond Túróczy Zoltán püspöknek az elmúlt esztendő során végzett áldásos szolgálataiért s bizalommal és szeretettel köszönti D. dr. Vető Lajos püspököt, kérve őt, hogy a beköszöntő beszédében körvonalazott módon, Isten igéjéhez kötött Ielkiismercttel, Hitvallási Irataink mutatta úton valamennyi lelkészét munkatársának elfogadó szeretettel kormányozza az egyházkerület népét.

KETTŐS PÁLYÁN

Oh pergő por, szülőanyám te,

'főied kaptam csontom, húsom.

A földi lét biztos karám-e Vagy csapda csak. Nem is tudom.

Lelkem a végtelenbe száll,j-e S zengj az örökről száz húron? Vagy égi szárnyaidat vágd le Es ballagj szürkén az úton?

Testemet kín kötözi már le,

De vágyam csillagokat jár be:

A Nap bátyám s a Hold húgom..,

Kettős pályám Uram te zárd le. Mindegy már, ég, föld, fény vagy

[sár-e?

Csak te ragyogj rám Krisztusom!

Rumy Erzsébet

DR. NIEMÖLLER MARTON január 14-én volt 66 éves. Születés- napi ajándékul a Stimme der Gemeinde című egyházi lap kiadóvállalata egy kis kötetet adott ki, amely Niemöller 1951—57-ben mondott beszédeit tartalmazza.

Meghívó

i A fasori evangélikus templomban

£ 1958. március 16-án, vasárnap I' este 6 órakor hangverseny lesz. £ Közreműködik: Peskó Zoltán * orgonaművész és Molnár Eva, a I Magyar Állami Opeiraház tagja.

5 A műsort ismerteti Mezősi

6 György lelkész.

S 1. Bach J. S.: Pastorale S Korálelő játékok:

5 2. Bach J. S.: Miatyánk...

3 Von Gott will ich nicht las- 3 sen..,

r 3. Gárdonyi: Jászéi legenda a 4. Molnár Éva énekel, e 5. Franck C.: Priere

[j 6. Kodály: Kyrie I Benedictus

S 7. Franck C.: Korái fantázia 5 a moll.

BESZÉDES SZAMOK

Párizs bíboros érseke, Feltin megszámlálta Párizs katolikus lakosságát. A számlálás eredménye: Párizs városában 626 131 lélek, vagyis a lakosságnak 16 százaléka a katolikus egyház tagja. Gondozásukat 1155 lelkész végzi. Tehát átlagban 6000 hívőre jut egy lelkész.

Moszkvai meghívás

Nyikoláj moszkvai metropolita háromhetes látogatásra meghívta a Szovjetunióba D. Wilm westfáliai egyházkerületi elnököt és D. lwand bonni teológiai professzort. A metropolita meghívásában annak az óhajának ad kifejezést, hogy a látogatás szolgáljon az oroszországi ortodox egyház és a németországi evangéliumi egyház barátságos kapcsolatainak megerősítésére.

Választáviratában D. Wilm elnök megköszönte és elfogadta a meghívást.

Prágai meghívás

D. dr. Heinrich Vogel a berlini Humboldt egyetem teológiai karának dékánja január folyamán egy hetet töltött Prágában. Előadásokat tartott a prágai' Commenius egyetemen, a prágai egyházmegye lelkészei előtt és az egyik gyülekezetben prédikált.

Hírek a romániai evangélikusok életéből

A bukaresti új evangélikus templom felszentelése után, az elmúlt ősz folyamán több gyülekezetben tartott Argay György püspök karxonika Vi- zitációt, így: Nagylakon, Aradon, Temesvárt, Apatelken (Makra) és Fáz ekasvarsán dón. Nagylakon, a szlovák nyelvű esperesség székhelyén Hodász Lászlót szentelte lelkésszé. Hodász László az első szlováknyelvű hívő, aki a kolozsvári protestáns teológián végezte el tanulmányait. A felszentelést szlovák nyelven végezte Argay püspök. A felszentelés szolgálatában részt vett Molnár Rezső nagylaki szlovák esperes, Dénes Béla aradi esperes, dr. Rapp Károly kolozsvári teológiai prodékán és dr. Lengyel Lóránt teológiai tanár. A hatalmasméretű templom zsúfolásig megtelt hívekkel, mintegy 3000-en vettek részt az ünnepségen. — A fazeíkasvarsándi gyülekezet ez évben ünnepli templomának 50 éves fennállását. A templom külső és belső tatarozását már a múlt évben megkezdték. — November 17-én ünnepség keretében emlékezett meg a kis, mindössze 72 lelket számláló pankotai gyülekezet (Csiky Gergely szülőhelye!) temploma 20 éves fennállásáról. A templomot ez alkalomra kívülről és belülről renoválták, vaskerítéssel vették körül és bevezették a villanyvilágítást. Az ünnepségre nagy számmal jöttek el a környező gyülekezetek evangélikusai. A szomszédos apatelki 146 lelkeit számláló szlovák—magyar gyülekezet teljes énekkarával jött át. Az evangélikus gyülekezetek lelkészeinek üdvözlő szavai után sorra szólaltak fel a református és az ortodox egyház lelkészei, valamint a katolikus egyház küldöttei. Valamennyien a felekezeti és nemzetiségi egyetértés, testvéri megértés, továbbá az emberiségre oly szükséges béke ügye mellett tettek hitet.

MOSTANI ÉNEKESKÖNYVÜNK

alapjául a régi dunántúli énekeskönyv szolgált, az pedig elsősorban Aáchs Mihály „Zengedező Mennyei Kar“ című énekeskönyvéből merített amit hosszadalmas neve miatt népünk x’öviden „Ögraduál”-nak nevezett. Tudjuk, milyen nagy szerepet játszik keresztyén életünkben az énekeskönyv, méltó hát, hogy megismerkedjünk mai énekeskönyvünk ősével, a Zengedező Mennyei Kar című könyvvel, s mindenekelőtt annak szerkesztőjével, a 250 éve halott Idősebb Aáchs Mihállyal.

Élete egyháztörténelmünk legnehezebb korszakába esik. Ekkor dühöngött legjobban az ellenreformáció, a bécsi udvar és a római katolikus főpapság vezetésével. A Vas megyei Kemenesszentmártonban született 1648-ban. Szüleiről és tanuló éveiről semmiféle adatunk nincs. Első adat abból az időből való, amikor a wittenbergi egyetemen tanul. Mint szegénysorsú diákot, Wittnyédy István taníttatta saját költségén. Wittnyédy Zrínyi Miklósnak, a nagy költőnek volt bizalmas barátja és jogtanácsosa. Aádhs Mihály tehát korán megismerkedett azzal a hazafias szellemmel, amely hazánkat meg akarta szabadítani a gyűlölt német igától. Aáchs Mihálynak, aki időközben győri segédlelkész lett, menekülnie kellett a Wittnyédyvel való kapcsolatai miatt. Győrött elvették az evangélikusok és reformátusok épületeit, s a^lElkészeknek menekülniük kellett. Aáchs két évig ette a számkivetés és bujdosás keserű kenyerét, míg végül is a Sopron megyei Farádon választották meg lelkésznek.

De még egy évet sem tölthetett Farádon, amikor a hírhedt Szelep- csényi hercegprímás sorba Pozsonyba idéztette az ún. vértörvényszék elé a protestáns lelkészeket. Míg a szomszédos lelkészek jámboran engedelmeskedtek a hercegprímás! idézésnek, addig Aáchs megvetve a jezsuita-bíróságot, nem engedelmeskedett az idézésnek, hanem felcsapott bujdosónak, akikkel akkoriban tele volt az ország.

THÖKÖLY IMRE kardja alatt

gyülekeztek a bujdosó kurucok, hogy megvédelmezzók hazájukat, otthonukat, templomukat. Mikor Thököly seregei a dunántúli részeken jártak s az egész magyarság a győztesen előre nyomuló fejedelem pártjára állott, Aáchs Mihályt ott találjuk a kuruc vitézek között, mint tábori lelkészt.

Majd a nemescsói gyülekezet választotta meg papjának Aáchsot. Népszerűségben és tekintélyben egyre emelkedett. Megbecsü'esét az a tény is mutatja, hogy az 1687-iki országgyűlés evangélikus rendei előtt Aáchs Mihály tartott Pozsonyban megnyitó istentiszteletet.

Aáchs nemescsói tartózkodása alatt tette híressé és megbecsültté nevét azzal, hogy „Arany Lántz” címen imádságos könyvet adott ki, amivel igen nagy hiányt pótolt. A XVII. század végének sokat szenvedett evangélikusai nagyon megbecsülték eat a könyvet. De még későbbi idők evangélikusai is buzgón használták. Százötven év alatt tizenegy kiadást ért el az imádságos könyv.

Ennél is fontosabb azonban Aáchs énekeskönyvének a kiadása. Teljes címe ez: „Zöngedező Mennyei Kar, az az németből magyarra fon- díttatott, szép isteni dicséreteket és hálaadó énekeket más magyarul szerettetett énekekkel együtt magában foglaló könyvetske”. Terjedelme 264 oldal volt.

A* énekeskönyvet Aáchs Mihály szerkesztette Lővei Balázs győri lelkész és Tatay István téti lelké62 közreműködésével.

Aáchs Mihály saját szerzésű énekeit mai napig is énekeljük, mint szívünkhöz nőtt énekeket. Aáchs szerzeményei mai énekeskönyvünkben a következők: Minden e földön csak elmúlandó, 410. Magas egekben lakozó Felség, 264. Szívem keserűségét, 381. Ennek az utóbbinak az a nevezetessége, hogy a versfejekből hátulról visszafelé olvasva, „Michael Acs” olvasható ki.

Ezek az énekek teljesen magukon viselik annak a kornak és helyzetnek a hangulatát, amelyben a szerző élt. Időrendi sorrendben az első ének a „Szívem keserűségét” kezdetű volt, amely Aáchs első vagy második bújdosása idejéből való Egészen határozottan festik ezt a helyzetet a következő versek:

Szívem keserűségét,

Szomorú könyörgését,

Szánd, Uram, bujdosását,

Síolgád nyomorúságát.

Második éneke már nemcsak egyéni érzéséből fakad, hanem ebben az egész anyaszentegyház közös fájdalmát és könyörgését tolmácsolja, így könyörög Istenhez a csapósok elfordításóért:

Magas egekben lakozó Felség,

Tekints lo hozzánk, kegyes Istenség,

Lásd, mely igen nagy, Uram, ez ínség,

Melyben nyomorog a kéfesztyénségé

Ennek az éneknek a keletkezési idője valószínűleg az ún. ■„ gyászos évtized”-re esik, amikor a gályarabok szenvedései és az eperjesi vértörvényszék borzalmai nehezedtek rá egyházunkra.

Harmadik éneke a Krisztushoz vágyódó, vele egyesülni kívánó léleknek a megnyilatkozása, erőteljes közvetlenséggel, ritmikus szép formában:

Minden e földön csak elmulat» <36,

Semmi sincs itten megmaradandó,;

Ne kívánd, lelkem, a mulandókat,

Keressed inkább az égi jókat.

A Zengedező Mennyei Kar na4 gyón népszerűvé vált egyházunké ban. A nehéz időkben híveink ezek-: be az énekekbe öntötték fájdalmukat reménységüket. Nyolcvannyolc év alatt tizenkét kiadást éri meg, mégpedig az egyházunkra ott kedvezőtlen XVIII. században.

Egyházunk elismerését Aáchs hály abban tapasztalta meg, hogy) Rákóczi uralma alatt, Bercsényi Miklósnak, a főgenerálisnaik védelme alatt összehívott esperessé«! gyűlés főesperessé választotta. Rákóczi zászlajának dicsősége idején, 17084 ban halt meg, 62 éves korában.

Íme, ennyi történelem húzódik! meg énekeink mögött! Egyházunk múltja, nagyjaink hite lüktet énekeskönyvünkben. Méltán vált nemzedékek evangélikusai előtt drágává. Legyen az számunkra is!

Dr. Ottlyk Ernő

Árvízi hajósok és énekesek

A pesti árvíz. Most van százhúsz éve, ■f*- hogy Magyarország fővárosát egy márciusi éjszakán elöntötte a jeges Duna. A beszélő pesti falakon, a belvárosban, itt is, ott is megtalálod a táblát, s rajta a vonást: idáig ért az árvíz. Mikor volt? 1S38 március

13-án, kedden kezdődött. A feltorlódott jégtáblák kiszorították a vizet s a víz, mint egy hömpölygő folyam, ráömlött Pestre. A főváros éppen akkor kezdett épülni-szépülni az ocsúdó nemzet erejéből, mert a bécsi császár, aki az ország királya volt, a török kitaka- rodása óta nem ért rá törődni evvel a várossal. Széchenyi István már fölvázolta, mit kell tennünk a csodálatos fekvésű Pest-Budáért. A Duna partján sorra épülnek a sárga, szép klasszicista stílű paloták. Pesten van már a magyar irodalom központja. Már működik a Magyar Tudományos Akadémia, már játszik a Nemzeti Színház. Vörösmarty versei, Jósika Abafi-ja izgalomban tartják a lelkeket. Valami hiányzik még a szépséghez és eleganciához: az emberi jellem próbatétele. Egy nemzet építésében a férfinevelés döntő szerepet játszik. A tömeg akkor kezd hinni a társadalom összetartó erejében, mi- dőn igazi erőfeszítést lát, embereket, akik megvalósítják a nemzeti erőt. Azt, hogy valaki minden előny nélkül, váratlanul, mintegy a lelkiismeret hangjára feláldozza magát a többiekért.

A pesti belvárosban, a Ferenciek-temvlomá- nak falán, ott látható az árvízi hajós: Wesselényi Miklós, ahogy Holló Barnabás kitűnő domborműje megörökítette mozdulatait. Ez az ember volt az, aki a roppant kétségbeesésben nem esett kétségbe. Csónakba ugrott s menteni kezdte a háztetőkön, padlásnyílásokban s a fákon remegő embereket. Alti olvasta Jókai Kárpáthy Zoltánját, már találkozott vele. Vörösmarty nyomban az árvíz utáni napokban megörökítette híres versében. Cs"k k*"~'t>l. tan cselekedett. Főút volt, semmi gondja. De Wesselényi ny'l- ván a kiválasztottak fajából való volt, mert

égette a belső tűz: az együvé-tartozás érzése. Nem a mágnásbeliekért, mindenkiért. Ember volt a javából, őszinte, egyenes, igaz lélek. Az ilyen ember szembeszállt a Dunával, ropogó jégtáblákat vetett meg, fölegyenesedett a gerendák és zuhanó háztetők közt a szűk pesti utcákon. Vizes ruhája ráfagyott a testére, házát, lovait elvitte az ár, családját mások helyezték el biztos házba. Éhesen és elcsigázva, három nap és három éjszakán át menti az embereket. Megfulladt lovak és tehenek, összeomló házak s csónakon járó kalózok, barbár vámszedők és rablók közt jár-kel a jeges, piszkos árban néhány emberével s csodát mivel akaratával. Az újraépülő Pest ezt a nemes jellemű, becsületes férfiút kapta örökségbe nevelőnek. MegilletŐ- déssel és büszkeséggel gondolunk rá. Nem a hatalomba kapaszkodva, nem szemfényvesztéssel és ügyeskedéssel vált naggyá, hanem önnön készségével. A hősök már hősiességük előtt magukban hordják a nagyság készségét.

TFZesselényinek társai is voltaik, nekünk itt nagyon is megemlíteni való férfiak. Nemrég elolvastam Wesselényi árvízi napló-, ját, melyet 1888-ban tettek közzé a Vasárnapi Újságban. Egyszerűen, röviden s tárgyilagosan irja meg a történtéket. A legérdelcesebb napló a magyar naplók irodalmában. Wesselényi leírja, hogy március 14-én délután, midőn társai már kidőltek, Prónay Albert háza előtt eveznek el. Prónay a ház altánián áll és pipál s nézi a szédítő látványt. Wesselényi rákiált: „Nem szégyei,ed magad, Albert? Te itt pipálsz, mikor százak fulladnak a vízbe!" S Prónay valóban elszégyellte magát, tüstént tutajt barkácsolt össze embereivel s Wesselényihez szegődött, házát megnyitotta az árvízkárosultaknak, titkárát és gyermekei nevelőjét is magával vitte a.tutajra. Ez a nevelő nem volt más, mint Tavasy Lajos, a híres

pedagógus, később a pesti ev. gimnázium igazgatója a szabadságharcig, aztán 1848—49- ben hős honvédszázados, Bem tisztje, majd osztrák közlegény s végül — mert Pestre nem engedték vissza — az iglól gimnázium tanára. Tavasy 1877-ben halt meg. 1927-ben a pesti ev. gimnázium Tavasy emlékezetére hála- ünnepet tartott, annak előadása, Koch István tanulmánya Tavasyról, mit sem tud arról, hogy ki volt a második árvízi hajós 1838-ban a magyar fővárosban. Tavasy nem volt közlékeny ember, úgy látszik ezt elhallgatta.

Márpedig ez nem elhállgatnivaló. Wesselényi mentési munkájának legelején felismerte, hogy előbb kell biztonságba helyeznie a földszintes házak lakóit, a Józsefváros szegényeit, ráérnek aztán törődni a biztosabb kőfalú házakban szorongó gazdagoklcal. Tavasyban lelkes segítőre talált e gondolat végrehajtásában. Március 14-ről 15-re virradó éjjel Tavasyval rengeteg embert ment meg a biztos haláltól. Reggel öt órakor holtra- fáradtan átadja a mentési munkák irányítását Tavasy Lajosnak (akkor még Teichen- gräberuek hívták). Miután pihent egyet, egy ütér^f oly tátják a munkát tovább. A legdrámaibb eseményeket együtt élik át, kettejük hidegvérén múlik százak és százaik élete. A Práter utcában például egy leroskadt háztetőről harminc embert mentenek meg roppant erőfeszítéssel és ügyességgel. A Nemzeti Múzeumban, a Ludovikában és a Károlyipalotában helyezik el a megmentett emberek ezreit. Tavasyval együtt megszervezi két nappal később Wesselényi az újjáépítési munkákat, a romok eltakarítását s az élelmiszer- szállításodat is. Március 21-én, mikor a viz leapadt s Wesselényi a mentő-munkát befejezte, megérkezik a császár rendelkezése: Wesselényinek semmi hatáskört ne adianak. A Habsburgok mindig féltették magukat a mások népszerű: ’jétől.

Az emberiesség e hőseihez hozzá kell raj*

eolni a megtévelyedett embert is, minthogy jelentékeny ember volt: Ján Kollár, a lellcész és költő, aki a szörnyű vész napjaiban nem is leplezetten biztatta a pesti tót hajóslegényeket, hogy csak a németeket és szlávokat mentsék, másokkal ne törődjenek. Ugyanakkor csengő verséket írt a népszabadságról s az emberségről. S rendszeresen titkos politikai jelentéseket küldött a bécsi rendőrminiszternek, aki e fáradozását figyelmesen honorálta is. Az árvíz, mint a színpadon szétcsapó függöny: kitárta az emberi jellemeket. Kcllár különös szavai kéziratban maradtak ránk.

e maradt ránk egy másik lelkész kézirata is, mégpedig egy költemény. Ezt a költőt Székács Józsefnek hívták, ő is ev, lelkész volt, s a mai Deák téren működött, ugyanabban a házban, ahol Ján Kollár. Az árvízről írt versek 1közt őszinte hang)jvai, tiszta erkölcsiségével messze kimagaslik ez a „Fohász a budapesti özönvíz napjai után”. Eötvös József nem véletlenül becsülte ezt a verset. Olvassuk el igaz áhítattal a két utolsó strófát:

A földi Jólét romjain imádunk,

Kengő kebellel, Isten! tégedet.

Mert vádo'ólsg vallia érzetoé-yünk:

Méltán sujtád tévelygő népedet.

De építünk vallásunk szent szavára.

Hogy tűrő vagy s kegyednek nines határa:

S mely most csarás'"’I büntet, szent kezed, Borús úton derűs célhoz vezet.

Maradi reményünk, ő világok atyja,

Légy őrünk, vértünk, te lé-y mir lenünk. Neked szenteljük megtérő kebellel Si-a!mak hangián árva él tü k Tedd a rsapást áldássá! a múlóból Fejts múlhatatlant, fejts enyhét - M~ okból,

S add, hogy kevés éveknek vesztesége Évszázadoknak legyen nyeresége!

Az árvizek, akár a háborúk, megrá-zák a várost, kiválasztják a hősöket és ármántfito- dókat, pozirív és nenativ példaképeket élő s elkövetkező nemzedékeknek.

Szalatnai Rezső