Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-12-21 / 51-52. szám

Úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta..." Mit ábrázol ez a rajz? Ügy Van, a betlehemi istállóban karácsony estéjét. Ott látjuk a gyermek Jézust a jászolban feküdni, mellette Mária és József, körülötte az istálló állatai, tehenek, bárányok, előtte ott térdelnek a pászto­rok, akik bejöttek a mezőről, hogy imádják a kisdedet, fö­löttük ott ragyog a csillag, mely idáig vezette őket. És az egész rajz fölött lát­hatunk egy felhőből kinyúló kezet: az Isten kezét. Ez a kéz nagyon fontos ezen a rajzon. Ha nem lenne rajta, akkor az egész rajz nem ábrázolna mást, mint egy szép, érdekes jelenetet arról, hogy egy kis gyermeket hogyan vesznek kö­rül szeretettel emberek és állatok. De ez a kéz, az Isten keze, fejezi ki igazán azt, hogy mit is ábrázol ez a rajz, sőt, azt, hogy tulajdonképpen mi is a karácsony. Karácsonykor megszületett a gyermek Jézus erre a vi­lágra. De nem akármiért és akárhogyan. A felhőből ki­nyúló kéz azt jelenti, hogy Isten akaratából, Isten cselek­véséből. Ö akarta úgy, Ö cse­lekedte úgy, hogy leküldötte a földre egyszülött Fiát. Aho­gyan énekeskönyvünk 351. számú énekében mondja Lut­her; „Menj Fiam, bételt az idő — Egyszülöttjéhez szála — Légy a veszélyben segítő S a betegek gyámola. Én szí­vemnek ékessége Veled leszáll az üdv s béke, A bűnt s ha­lált töröld el.” Tehát Isten azért cselekedte ezt, • hogy megmentse az embereket, üd­vösséget és békességet hoz­zon, a bűntől és az örök ha­láltól megszabadítson. Ilyen küldetése van annak a kicsiny gyermeknek, aki ott fekszik a jászolban. Isten így szerette ezt a világot és minden em­bert. Nem tudta tovább néz­ni, hogy az ember bűnben él és ezért menthetetlenül elver szett, hanem meg akarta men­teni. És ezt úgy tette, ahogyan a rajzon látjuk. Mintha most tette volna az a kéz oda azt a kis bölcsőt, hogy lássák az November 23-án, az egyházi esztendő utolsó vasárnapján Káldy Zoltán, a déli egyház- kerület püspöke szolgált a bu- dapest-fasori gyülekezetben. — A gyülekezet és a presbitérium nevében Surányi József pres­biter köszöntötte egyszerű, me­leg szavakkal a szolgálatra ér­kező püspököt. A délelőtti ige­hirdetésben, az előírt perikó- pával kapcsolatban, Isten di­csőségét és hatalmát megmu­tatva a mindeonapi életben való bátor és jókedvű szolgá­latra buzdította a püspök a gyülekezetét. Az igehirdetés után megrendülve hallgatta a gyülekezet Kod’ály Zoltán 114. Zsoltár feldolgozását a fasori énekkar előadásában Peskó Zoltán vezénylésével. Este 6 órakor egyházzenei áhítat volt a templomban, a bűnös ember találkozik a Jézus Krisztus által. Azért Őáltala, hogy minden ember megértse, elhiggye: Isten azt akarja, hogy minden ember eljusson az üdvösségre. Ez pe­dig csak az által a kisgyer­mek által lehetséges, aki ott fekszik a jászolban. A jászol körül térdeplő pásztorok hitték, hogy az Is­ten Fia jött le közéjük. Meg­tapasztalták Isten szeretetét és ezért imádták a kisgyerme­ket. Karácsonyikor térdeljünk le mi is Jézus elé, higgyünk benne, mert bőségesen meg­tapasztalhattuk általa Isten szeretetét. Azét az Istenét, aki ma is tartja a világ fölött amelyen Káldy Zoltán püspök hirdette az igét. Az Isten Lelke által megújult szív örömét és háláját énekben és zenében tudja kifejezni — mondotta igehirdetésében. — A zenei programban Peskó György szolgált orgonajátékával, ami­ből különösen kiemelkedett Bach J. S.: Passacaglia c-moll és Liszt F.: Preludium és fuga B-A-C-H, valamint Jemnitz S.: I. Orgonaszonátája, amely ez alkalommal került először bemutatásra. Szepessy Mária nagy átérzéssel és jó hangke­zeléssel adta elő Händel: Te Deum-át és Hummel: Hallelu- jáját. Káldy Zoltán püspök szol­gálata, és az egyház zenei áhí­tat élményei lelkiekben gazda­gították a gyülekezetei. emberek: itt az Isten meg- | kezét és megáldja azt szerete- mentő szeretete köztünk. Ka- tével. rácsonykor a szerető Isten és ' J. G. A Budapest—fasori gyülekezet bensőséges napja Ajándékozzuk meg egymást-! Karácsonykor Isten szerete­te egészen közel jött hozzánk Emberekhez. A menny lejött a földre: Isten Fia egy csen­des éjszakán megszületett a világba, hogy megváltson min­den embert. Azóta tudjuk, hogy Isten mennyei Atyánk és hogy mi mindnyájan gyer­mekei vagyunk. Ez az ünnep örömnapunk nekünk, mert. ilyenkor újból halljuk azt a jó hírt, amit Isten a világ szá­mára küldött: Van Megvál­tónk! Szeret az Isten engem is, téged is! Isten szeretetével a mi szí­vünket is szerető szívvé akar­ja formálni: így leszünk meg­váltott gyermekei. Kará­csonyt az ünnepel igazán, aki tudja, hogy Isten szereti és ezt a szeretetet viszi mások­nak is. Ahol ez megtörténik, oda bekopogott az Ür Jézus az Ö angyalaival. Hogy az Úr Jézus az ö angyalaival közöttünk jár és mennyei ajándékát, a szere­tetet hozza, annak a jele az, hogy ezen az estén megaján­dékozzák egymást az embe­rek. Ne felejtsétek el, hogy Isten azt akarja, hogy ezen az estén ti is örömszerzőkké, szeretetet hozókká legyetek! Szívetek szeretetét apró kis jelekben ti is megmutathat­játok azoknak, akik körülöt­tetek vannak. Ezeken át Jé­zus kopog majd be szerettei­tek szivébe. Mik legyenek ezek a jelek: ebben szeret­nénk nektek segítségül lenni. Az alábbiakban kis kará­csonyi emléktárgyak készíté­sében szeretnék segítségtekre lenni. Nem kell hozzá más, mint szeretet, kedv, karton­papír, ragasztó és egy-két apróság. 1; Színes kartonpapírból vágjunk ki az ábra szerint csillag-, harang-, kör- vagy karácsonyfa-formát. Fekete tussal írjunk rá egy rövid igét: „Isten szeretet", „Jövel Uram Jézus!" stb. Színes sza­lagra fűzzük rá: szép könyv­jelzőt kaptunk. (Változatok: a csillagminta végére több sor sárga szalagot ragasszunk: a betlehemi üstökösre emlé­keztet. Fehér kartonpapíron az ige mellé fenyőágat, gyer­tyát is rajzolhatunk. (A kivá­gott formákat karácsonyfa dí­szítésére is használhatjuk.) 2. Zöld kartonpapírból vág­junk ki karácsonyfaformát, tetején csillaggal, szár nél­kül. A csillagot ezüstpapír­ral ragasszuk le. írjunk a zöld mezőre egy igét. Ve­gyünk egy rövid hurkapálcát, egyik végét vágjuk be és tűzzük közé a karácsonyfán- j kát. Majd az egészet helyez- j zük kis cserépbe, vagy erő- \ sítsük tű segítségével parafa­dugóra. A dugót bevonhatjuk színes papírral. 3. Készítsünk betlehemet a karácsonyfa alá. — Sötét de­korációs kartonból vágjunk ki az ábra szerint egy párta­formát. Osszuk az egészet há­rom mezőre, a középső legyen a legnagyobb. A mezőkbe két- ' oldalt vágjunk ki karácsonyfa- 1 ormát. A középső mező felső részébe egy csillagot sugarak- j kai, alája egy jászlat. A ki-1 vágás után a karton színtelen részére ragasszunk végig szí­nes. lehetőleg sárga színű át­látszó papírt. A két esik nyo­mán (a szaggatott vonal jelzi) hajtsuk be a lapot, állítsunk mögé égő gyertyát, 4. Tojásból, kartonból álló kis angyal. — Kartonból vág­junk ki kb. 10—14 cm magas­ságú hegy nélküli kúp pa­lástját. (a) Ragasszuk össze, vagy kapcsoljuk össze a két oldalát, hogy álló kúpot kap­junk. Felső részén keskeny csíkokban vágjuk be. (b) — Édesanyánkat kérjük meg, hogy fújjon ki (és ne törjön meg) egy tojást. A tojásra arcot rajzolunk és vattából halat ragasztunk a tetejére. Kész az angyal feje. (c) — Azután a kúp két oldalát a kezek helyén bevágjuk a kéz szélessége szerint. Kezeket vágunk külön papírból és bedugjuk a kivágott nyíláso­kon. (d) — Végül bekenjük ragasztóval a kun tetején levő csíkokat és ráhelyezzük a tojás nyakfelőli részét, hogy jól odaragadjon. ÁBátszó papírból szárnyat ragasztunk az angyal hátára. Kinczler Irén Feldíszített fenyőfa, csillogó gyertyák, várva várt kedves ajándékok — ugye, ezt jelenti a karácsony? Ezt mindnyájan jól tudjátok. Talán még vissza is emlékeztek arra az időre, amikor izgatottan lestétek, hogy mikor ny'lik ki a szoba ajtaja s pillanthatjátok meg a csillogó karácsonyfát s alatta megkereshetitek a nektek elkészített kedves ajándékot. Miért éppen a feldíszített zöld fenyő hirdeti nékünk a karácsony megérkezését? A karácsonyfa régi ismerősötök. Évről évre találkoztok vele, de a szavát talán még soha nem hallottátok. Figyeljetek csak ide! Aki érti a szavát, az sok mindent meg­tudhat a feldíszített zöld fenyőfától. A KARÁCSONYFA ÍGY BESZÉL Messzi, be­havazott sűrű erdőből jöttem el hozzátok. Nem egyma­gámban vol­tam. Elindulá­som előtt elkö­szöntem kedves barátaimtól, a sudár tölgyfáktól, levelüket lehullatott bükkfáktól, fehér kérgű nyírfáktól. Mindegyik le­hullatta lombját, most olya­nok, mintha halottak lené­nek. Keresztül süvít rajtuk a zord téli szél. Látjá­tok, én azonban most is zöld vagyok. Nem ártott ne­kem se fagy, se szél. Most is élek. Azért jöttem közétek, hogy Jézusra emlékeztesselek benneteket, aki mindig, örökké él. Azt mondotta magáról: Én vagyok az élet! Nemcsak mon­dotta ezt, hanem meg is mu­tatta, hogy erősebb az elmú­lásnál. Ellenségei keresztfára feszítették s meghalt, de har­madnapon feltámadott. A ke­resztfán úgy látszott, hogy a halál az erősebb. Én azt hirde tem azonban, hogy Jézus a ha­talmasabb. Arról is tudok be­szélni, hogy miért kellett Jé­zusnak meghalnia a kereszt­fán. Az ördög bűnre csábította Ádámot és Évát. Ettek a til­tott fának a gyümölcséből. A halál útján elindult ősszüle- in knete Isten megígérte, hogy elküldi a Megváltót, Jézust, aki megszabadítja az emberi­séget a bűntől. Minden kará­csonykor azt hirdetem, hogy Isten megtartotta szavát, sze- retetből elküldte Fiát a világ megváltására. Karácsonykor a zöld fenyő feldíszítve áll szobánkban. Ágain gyertyák égnek. Figyel­jetek csak! A gyertyáknak is van szava, A KARÁCSONYFAGYERTYA ÍGY BESZÉL: Isten prófé­tái arra biztat­ták a Messiás­ra várakozó­kat, hogy épít­senek az Űr ígé­retére. Ézsaiás próféta így jö­vendölt: „A nép, mely sötétség­ben jár, lát nagy világosságot. Akik lakoznak a halál árnyé­kának földében, fény ragyog fel fölöttük.” Az ígéret valóra vált. Jézus megszületett. A pásztorok sötét éjszakában vi­gyáztak nyájukra. Váratlanul megjelent közöttük Isten an­gyala. Egyszerre fényözön bo­rított be mindent. A világos­ság elkergette a sötétséget. Erre emlékezzetek, amikor lát­játok, hogy fénnyel borítom be a zöld karácsonyi fenyőt. Még a csillagszóró röpdöső csillagai is ezt hirdetik: Fölra­gyogott a mennyei fény a bet­lehemi sötét éjszakában. Arra is gondolhattok, hogy Jézus Krisztus a világ világosságá­nak mondotta magát. Ahol megjelent, eltűnt a b.űn sötét­sége. Szava ma is megvilágo­sítja azt az utat, amely az örökkévalóságba elvezet. Gyer­tek ide közelebb hozzám. Lán­gocskám fölé tartsátok hideg kezeteket. Ugye, milyen ha­mar fölmelegedtetek. Azt hir­detem én néktek,-hogy Jézus­ból nemcsak fény árad, hanem meleg is. Neki Irgalmas szíve van. Fel tudja ma is melegí­teni a fagyos kezeket, az ön­zés. szeretetlenség, az enge­detlenség, - szófogadatlanség, lustaság, hazudezás bűnétől megmerevedett jéghideg szí­veket. Ne feledjétek, hogy ka­rácsony mindig azért érkezik, hogy megváltozzék az életünk, jobbak legyünk, Istennek, szüléinknek, nevelőinknek, embertársainknak nagyobb le­gyen bennünk az öröme. Jé­zus ezt mondotta tanítványai­nak: „Ti vagytok a világ vi­lágossága”. Karácsony elmú­lik. Engem leszednek a kará­csonyfáról, ha nem égek el az ünnepek alatt, ti azonban vi­lágítsatok tovább. Legyetek Isten földre szállott szeretete- nek hírnökei. Karácsonyfa, csillogó kará­csonyi gyertya, mind kedves. Ti azonban bizonyosan arra figyelte'.ek mindig legjobban, hogy mi van a fa alatt, milyen ajándék vár reátok. Ahogy kézbe vettétek, elkezdődött a vidám játszadozás. Olyan sür­gős volt mindig a játék, hogy nem is értetek rá meghallgat­ni az ajándékok beszédét. Pe- I dig a karácsonyi ajándékok is ‘ tudnak beszélni. Figyeljetek csak a szavukra! A KARÁCSONYI AJÁNDÉKOK ÍGY BESZÉLNEK Mindegy, hogy mi a nevünk: hajas baba vagy villanyvonat, örömet akarunk szerezni nektek. Vegyétek ezt észre! Amikor megpillantottak benünket ott a fa alatt, vessetek egy pillan­tást kedves szüléitekre is. Örülnek ők is, mert lát­ják a ti örömötöket. Azt se titkoljuk el előttetek, hogy miért szereznek néktek örö­met. Mert szeretnek titeket. Higgyétek el nekünk, hogy minden játék kedvesebb, ha benne meg tudjátok látni a szülői szeretet jelét. Ha észre tudjátok venni azt, hogy szü­léitek boldogok, hogy meg­ajándékozhatnak titeket. Űk csak adnak s talán cserébe nem kapnak tőletek semmit sem. Talán a játék lázában karácsony este még megkö­szönni is elfeleditek, amit kap­tatok. És ők mégis örülnek s jövő karácsonykor ismét meg­ajándékoznak titeket. S ez mindaddig tart, amíg ti is megtanuljátok, hogy nemcsak ajándékot elfogadni jó, hanem ajándékozni is. Azt se hallgathatjuk el előt­tetek, hogy nemcsak a szülői, rokoni szeretet hirdetői va­gyunk. Hiszen szüléitektől, ro­konaitoktól máskor is kaptok ajándékot, nemcsak kará­csonykor. Vegyétek észre azt, hogy mi Isten szeretetének va­gyunk hírnökei. Évről évre azért érkezünk meg, hogy sok­sok gyermeknek elmondjuk a nagy örömhírt, drága evangé­liumot: Jézus megszületett! Isten megajándékozta a vilá­got! Amint illő dolog, hogy szüléiteknek megköszönjétek azt, hogy megajándékoztak benneteket, úgy illő dolog az is, hogy elmondjátok köszönő szavatokat a Mennyei Atyá­nak. Hiszen azért van kará­csony, azért örvendeztetnek meg szüléitek, mert Jézus megszületett! + Karácsony estén, amikor megálltok a csillogó kará­csonyfa előtt, gondoljatok a zöld fenyő, a karácsonyi gyer­tya és a karácsonyi ajándékok szavára. Ha megteszitek ezt, szíveteket bizonyosan betölti a karácsonyi öröm. Ferenczy Zoltán Mennyből jövök most hozzátok 1534-ben már négy gyermek van Luther otthonában és ka­rácsonyra megszületett a kis Margit is. Bölcsője mellett a jó családapa és ügyes peda­gógus új játékkal lepi meg a gyermeksereget. Egy gyerek oda áll a bölcső mellé, ő az „angyal”. A többiek pedig be­jönnek kívülről. Ekkor kezdi mondani az angyal a kará­csonyi üzenetet: „Mennyből jö­vök most hozzátok:..”'— És így mondja tovább egészen az ötödik vers végéig a jól is­mert karácsonyi éneket. A hetedik verset már együtt mondja az egész gyermekse­reg: „Jertek hát mi is örvend­jünk ...” Majd egyenként kez­dik a gyerekek üdvözölni a já­szolban fekvő kis Gyermeket. Elsőnek a kis ötéves Magda mondja el mondókáját, majd utána sorban a többiek. A 14. vers közepén a gyermekek ki­terjesztik kezüket és együtt éneklik a befejező sorokat. Mi­korra vége van a játéknak, a kipirult gyermekarcok nem­csak a játék izgalmáról ta­núskodnak, hanem arról is, hogy megérezték valamit a karácsonyi üzenet öröméből. — Kedves gyermekjáték és mi gazdagabbak lettünk az egyik legkedvesebb karácsonyi éne­künkkel. 1. Mennyből jövök most hozzá­tok, és ímé nagy jó Irrt mondok, Nagy örömet majd hirdetek, Mely- lyen örvend ti szívetek. 2. E mai n<:p egy kis Gyermek Szűztől születők tinéktek, A gyer­mek szép és oly ékes Vigasságra kellemetes. 3. Már lehozta az életet, Mely Istennél volt készített, Hogy ti is véle éljetek, Boldogságba örvend­jetek. 4. Fz lecz néktek a jegy róla: Imé. fekszik a jászolban: Ott meg­találjátok ötét Kitől menny s föld teremtetett. 5. Ez Ür Krisztus mi Istenünk, Nyavalyáinkból kimentönk: E’ lé­szen az Idvezítő Minden bűnünk­ből kivévő. 6. Nyílj meg szívem! s lásd meg jobban Ki fekszik itt a jászolban? Ez a Gyermek bizonyára a szép Jézus, Isten Fija. 7. Jertek hát, mi is örvendjünk, A pásztorokkal bémeniünk, Lássuk mit adott az Isten Hozzánk való szerelmében. 8. Állatoknak Teremtője, Miért vagy ily szegénységbe? Hogy fek­szel az asszú-szénán? Szamár s ökrök közt aluván. 9. Nincs-é senki e világon Ki 1 tégedet béfogadion? Nintsen-é me­leg helyetekéd, sem gyengén r?-ngő bcltsőtskéd? 10. Néked bársonyod s tafo** ’ Asszúszéna lágy oámátskád, Noh nagy ditső Király vagy, most ímé mely szegénv vagy. __ 11. Oh én szerelmes Jézusom, Édes Megváltó Krisztusom: Jövel tsinál tsendes ágyat Szívemben* magadnak házat! 12. Oh kedves vendég nálam szállj, Bűnömtől ne iszonyodjál Jöjj bé hozzám te szolgádhoz, Sze-> gény megtérő juhodhoz! 13. Én lelkemnek rejtekébe Zár­kózzál bé szekrényébe; Hogy el ne felejthesselek. Sőt örökké dítsérjelek. 14. A mennyei magas Égben Istennek ditsőség légyen, Ki szent Fiját küldé értünk, Hogy Meg­váltónk lenne nékünk. Luther éneke a Debreceni Énekeskönyvben (XVIII. század vége) Vértesi Und olt '▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼VVTVVVVVVVVV'JVt ISTENTISZTELETI REND December hó 28-án, vasárnap Deák-tér de. 9 (úrv.), de. 11 (úrv.), du. 6. Fasor de. 1-10 (gyermek), de. 11. du. 6. Dózsa Gy. út 7. de. 7.10. Üllői út 24. de. V2IO, de. 11. Rákóczi út 57 b. de. 10 (szlovák), de. 3Al2. Kará­csony S. u. 31. de. 10. Thaly K. u. 28. de. 11, du. 6. Kőbánya de. 10. Utász u. 7. de. 9. Vajda P. u. 33. de. V2I2. Zugló de. 11. (úrv.). du. 6. Gyarmat u. 14. de. 7-,10. Rákosfalva de. 1 12. Fóti út 22. de. 11. (úrv.). Váci út 129. de. 8. Újpest de. 10. Pesterzsébet de. 10. du. 6. Soroksár-Ujtelep de. V29. Rákospalota MAV-telep de. V2S). Rákospalota de. 10. RP. Kistemnlom du. 3. Pestújhely de. 10. Rákosszentmihály de. 7-jll. Bécsikapu-tér de. 11. du. 7. Toroczkó tér de. Va9 Óbuda de. 9. (gverm.), de. 30 (úrv.). du. 5. XII., Ta^csav v. u. 11. de. 9. de. 11. du. ú:?7. Pesthidegkút de. V2II. Kelenföld de. 8, de. 11, du. 6. Németvölgyi út 138. de. 9. Kele^vötgv de. 9. Budafok de. 11. Nagytétény de. 8. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11, du. 6. Kis pásztor cneke Betlehemi éjben angyalének szól: Istenem, te szólítsz. szolgái! tudja jól. Betlehemi pásztor mind hozzád siet. Jó Uram, fogadj be '— így kér kis híved. • Betlehemi csillag szívemben ragyog. Tudom, mit jelent ez: Jézusé vagyok. Bodrog Miklós EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: Groó Gyula Felelős kiadó: Juhász Géza Szerkesztőseg és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Üllői út 24. Telefon; 142—074. Előfizetési ára egy évre 60,— Ft, félévre 30,- Ft. Csekkszámla: 2í)4j.2—VIII. A r visít ja a Magyar Posta 1 példányban nyomatott.___ ZR ÍNYI NYOMDA Felelős: Bolgár Imre.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents