Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1958-12-07 / 49. szám
L HOL VOLT AZ EGYHÁZ öt-hatezer éve? Emberi szem számára bizony alig észrevehetően, kis patakként csörgedezett, olykor talán a kutató tekintet sem igen láthatta meg, mintha eltűnt volna. A visszanéző hívő ember az üdvtörténet kezdeteit a Szentírásból ismeri, de csak a leglényegesebbet, azt is nagy vonalakban. Noé, Ábrahám... Hány ezer évet mondjunk.? Az emberi kutatás számára bizony kevés megfogható „anyag” adódik, amit szorosabb összefüggésbe hozhatunk a bibliai történéssel, Isten választottjainak Htjával, legalább is ami a legrégebbi időket illeti. Hanem éppen ezért vessünk néhány pillantást arra a területre, amely külső kerete volt az üdvtörténetnek a legdöntőbb másfélezer évben. Egyelőre u Kr. e.-i 5—3. évezredet vizsgáljuk. PALESZTINÁT — Szíriát is szükségképpen hozzászámítva — földrajzi helyzete rendkívüli módon megkülönbözteti. Területének legfontosabb része ugyanis az a 100 'km széles és 500 km hosszú szakasz, amely három földrészt köt össze: Európát, Ázsiát és Afrikát. Nyugatra tenger, keletre sivatag. Vándorló népek, portyázó seregek okvetlen rátaláltak. Az itt lakók élete általában rendkívül mozgalmas volt. A K.armel-hegy ősrégi barlangjaiban a kutatások nyomán világosan megkülönböztethetők a különféle települési rétegek. De nemcsak generációk váltották egymást, hanem népek is, és ez a csere általában nem a legcsendesebben történt. Egyik véres harc a másikat követte, s aránylag hosszú békét, vagy viszonylagos biztonságot csak azok remélhettek, akik egy- egy erős városfejedelemség védelmébe húzódhattak. Ekkoriban ugyanis egységes birodalom nem volt Palesztinában; a kisebb-nagyobb helységek képeztek politikai, gazdasági és katonai egységet, olykor védelmi, máskor támadó céllal. (Jó példa erre Ábrahám harca a „királyokkal”, 1. Móz. 14.) Nem csoda, hogy ezeknek az embereknek „Békesség!” volt a köszöntése, s emit ma úgy mondunk, hogy újó emberem”, az a héber bibliában — szóról-szóra lefordítja — így hangzik: „békességem embere”. Az átlagos életkor rendkívül alacsony lehetett. Bevett szokás volt, hogy a sikeres ostromot az ellenségnek legteljesebb lemészárlása követte. Az életfogytiglani rabszolgaság volt a jobbik eset ilyenkor a legyőzőitek számára. Azok a Palesztina— Szíriái halmok, amelyeket ma az arabok tell-eknek neveznek, (így különböztetve meg őket a természetes hegytől, a dzsebel-től), mind ilyen tragédiák sorozatát takarják: virágzó települést dúlt fel az ellenség, s a felégetett, lerombolt városka gazzal benőtt, vagy homokkal befútt tetején idővel új élet indult, mely pár év, vagy évtized múltán hasonló sorsra jutott, és így tovább. ERŐS VÄRRA volt szükség S fölépült a világ legrégibb városa, Jerikó. Hatalmas kőfalak, fenyegető körbástyák emelkedtek az égnek: az ásatások nyomán mindez világosan kivehető. Eddig — kb. az 5. évezred elejéig — barlangokban, vagy állatbőr-sátrak- ban laktak az emberek, ebben a korban azonban megjelenik a kőház! Talán új nép vonult be s okult az előző rossz végéből: jobb technikával rendelkezvén várat emelt, s benne templomot is. Igen, templomot! Képzeljük el: istentisztelet Jerikóban, 6—7000 évvel ezelőtt. Kinek a tiszteletére? Elsősorban bizonyára a holdistenére, hiszen Jerikó neve ezt jelenti. S a napéra, csillagokéra. Ismert és ismeretlen, jó és rossz szellemek tiszteletére. Csak hogy megmeneküljenek! Ugyan hol is találhatnánk szabadítót?! ÉS ISTEN, az egyetlen igaz Ür, ekkor már készítette annak az Erős Várnak az alapjait, amely soha meg nem rendülhet, hogy betöltse a vágyakozás ádventjét. Addig azonban, míg ez a Vár hatalmasan kiemelkedik a zűrzavarból, még sok időnek kellett eltelnie. Ezt kutatja s fogja még kutatni a következőkben visz- szanéző szemünk. Bodrog Miklós Dzsida Jenő: KRISZTUS Krisztusom. én leveszem képedet falamról. Torz hamisításnak érzem vonalait, színeit, sohase tudlak ilyennek elképzelni, amilyen itt vagy. Ilyen ragyogó kék szeműnek, ilyen jóllakottan derűsnek, ilyen kitelt arcúnak, ilyen enyhe pirosnak, mint a tejbeesett rózsa. Én sok éjszaka láttalak már, hallgattalak is számtalanszor, én tudom, hogy te egyszerű voltál, szürke, láradt és hozzánk hasonló. Álmatlanul csavarogtad a számkivetettek útját, a nyomor, az éhség siralomvölgyeit s gyötrő aggodalmaid horizontján már az eget nyaldosták pusztuló Jeruzsálemed lángjai. Hangod fájó hullámokat kavart, mikor a sok beszéd után rekedten újra szólani kezdtél. Megtépett és színehagyott ruhádon vastagon ült a nagy út pora, sovány, széltől, naptól cserzett arcodon bronzvörösre gyűlt a sárgaság s két parázsló szemedből sisteregve hullottak borzas szakálladra az Isten könnyei. LATTUK-HALLOTTUK Egy kis cselédlány szomorú története Diákkorom legmegrázóbl élménye volt Kosztolányi De zső „Édes Anná”-jának elolvasása. Mikor nyolcadikos gimnazista koromban magyar tanárunk — akinek mindig hálás leszek, hogy a magyar irodalom szeretetére megtanított — egyik dolgozatnak ezt a címet adta: Legkedvesebb olvasmányom — akkor én Kosztolányi felejthetetlenül szép regényéről írtam. Érthető izgalommal ültem be a moziba, hogy megnézzem kis bájos, egyszerű, mindig dolgos, gazdáit hűségesen szolgáló cselédlánynak, ennek az igaz embernek a tragédiáját. A film alkotói a nagyszerű regényből szinte hibátlan, felejthetetlenül szép és művészi filmet alkottak. Nem volt könnyű dolguk, hiszen a regény lélektani regény és lélektani eszközökkel is dolgozik. Egy egyszerű, tiszta leány lelkét mutatja be és azt, hogy ez a tisztalelkű leány a sorozatos megaláztatások, kínzáa regényből készült „Édes I sok, embertelenségek folytán Anna” című filmet, ennék a ' hogyan jut el a kettős gyilkosIPOLYVECE Október 31-én múlt 50 esztendeje annak, hogy az ipoly- vecei templomot felszentelték, az első istentiszteletet pedig 75 évvel ezelőtt, 1883-ban tartották benne. Erre a kettős évfordulóra emlékezett a gyülekezet november 16-án, amikor is D. dr. Vető Lajos püspök a hívek kívánsága szerint meglátogatta az egyházközséget. A teljesen megtelt templomban a püspök Máté evangéliumának 25:31—46. alapján az utolsó ítéletről prédikált. Prédikációjában többek között ezt mondotta: „Isten iránti szeretetünk mindaddig üres beszéd vagy képmutatás, amíg az nem embertársaink iránti szerete- tünkben valósul meg. A szentlecke részletezi, mit ért Jézus felebaráti szeretet alatt. Küzdeni az éhínség ellen, a nélkülözések ellen, a rabság ellen. Ha ez egyes esetekben kötelesség, nyilvánalóan kötelesség az egész emberi társadalmat tekintve is. Jézust tehát nem akkor követjük csupán, ha éhező embereknek adunk valamit, hanem általábanvéve, ha az emberi szenvedéssel, nyomorúsággal, betegséggel és rabsággal vesszük fel a harcot é$ azok leküzdését mozdítjuk elő... Mi tehát, mint keresztyénék, helyeseljük azt, hogy jobb legyen a társadalmi, és állami rend, mint eddig volt Ádventi zenés áhitat Budahegyvidéken Advent első vasárnapján este a pesterzsébeti ének- és zenekar zenés áhítaton szolgált a budahegyvidéki gyülekezetben. Az Igét Bencze Imre pesterzsébeti lelkész hirdette. J. S. Bach két erőteljes és tömör hangzású korálja nyitotta meg a művek sorát, majd a Magnificat bői Mezőfi Tibor énekelt egy áriát. (Szövege: Lk. 2.19. alapján.) A jól formált dallamrészeik legfőbb erénye a világos és érthető szövegikiejtés volt. Praetorius: lm, földreszállt Emmanuel című kompozícióéneke mellett Farkas Ferencnek egy angol karácsonyi népi dallamra készült feldolgozását énekelte a vegyeskar hangulatos és könnyed előadásban. Az áhítat második felében dr. Gárdonyi Zoltán három művét hallottuk. A szólóhangra írt 148. zsoltárt Miskolczi Erzsébet lágy szoprán hangja nagyon közel hozta hozzánk. 749. énekünk vegyeskari feldolgozása (Mondjatok dicséretet) és különösképpen a zenekari kíséretes 62. zsoltár nyerte meg legjobban a hallgatóság tetszését. A 10 éves pesterzsébeti ;a és Kodály Zoltán: Adventi énekkar és a zenekari együtVegyük komolyan Isten igéjét tes Bencze István tanár hozzáértő vezetésével sikeresen oldotta meg feladatát. Míg az énekkar és a szólisták a zene nyelvén, Bencze Imre lelkész Isten Igéjével tett tanúbizonyságot az új Advent- ben ismét közeledő Jézus Krisztusról. Szavad a 100. zsoltár költőjével együtt csengtek: „Vígan énekelj az Ümak te egész föld!” De Advent ujjongó hangulata mellett meghallottuk az Ige alázatra és bűnbánatra hívó szavát is. Jó volt ez a kettősség: Ige és ének, dicsérő öröm és bűnbánatra serkentő kegyelem. És bennünk e kettősség egy nagy várakozássá olvadt össze: Jézus Krisztus, a Megváltó közeleg! Csorba István és ne legyen háború. Ennek érdekében szívesen dolgozunk és fáradozunk. Tesszük ezt az örökkévaló Isten előtti és az utolsó ítélettel számoló felelősségtudatban. Az ige világosan beszél: Krisztus Urunknak azok kedvesék, akik az emberi nyomorúság, betegség és rabság ellen fáradoznak.” Az istentisztelet után tartott díszközgyűlésen Matuz Pál lelkész az egyházközség történetét ismertette. Ipolyvecén már 1798-ban evangélikus leányegyház volt. mely a kiscsalomjai anyaegyházhoz tartozott. A jelenlegi templom 1882—1883-ban épült. A századfordulókor az ipoly- vecei leányegyháznak van temploma, iskolája, tanítói lakása és levita-tanítója. 1903- ban kerül szóba a gyülekezet anyásodása és ennek előkészítéseként 1904-ben már lelkész! lakást építenek, de az új papiak 5 évig üresen áll. Csak 1909-ben választják meg az első ipolyvecei lelkészt. — 1928- ban új iskolát és tanítói lakást építenek. 1936-ban Szekeres József egyháztag a templomban betonkarzatott építtet, 1943-ban pedig nagy áldozatkészséggel új orgonát szereznek be a hívek. 1944/45 telén a községben folyt harcok alatt a templomot több gránáttalálat érte. de az iskola és lelkészt lakás is ‘háborús sebekkel volt tele. A gyülekezet csak 1946-ban tudja használhatóvá tenni erősen megrongált templomát és ettől kezdve minden évben épít rajta valamit. 1956-ban pedig kívül-be- lül renoválja és egészen rendbehozza. 1949-ben gyülekezeti ház építését is megkezdték, ez az építkezés azonban félbemaradt. A gyülekezet ma is csupár 375 leiekből áll, de ezt a kicsiny gyülekezetét egyház- éí templomszerető, hitvalláshű és áldozatkész hívek alkotják Ilyen kevesen ezért tudna! egyházközséget fenntartani. A délutáni istentisztelet igehirdetés! szolgálatát Csákc Gyula püspöki titkár végezte Este 6 órakor pedig vallásos ünnepély volt a templomban melyen Szabó József nyug püspök, balassagyarmati lelkész tartott előadást. Csákó Gyula Ságig, odáig, hogy amikor kicsordul szenvedésének pohara, kést ragad a kezébe és önki-* vületében gyilkos lesz. Soha nem volt cselédünk. Munkáskörnyezetben nőttem fel, így magam közvetlenül soha nem tapasztalhattam, hogy vajon tipikus volt-e a vidékről felkerült kis cselédlányoknak az a. szomorú sorsa, amit Kosztolányi könyve és az Édes Anna című film megmutatott. Talán sem a könyv, sem a film nem is akar típus-esetet csinálni Édes Anna szomorú sorsából, hanem ennél sokkal többet. A film túlnő a kis cselédlány életén, és megrázóan, mindenki előtt világosan egy letűnt kor letűnt társadalmi osztályának minden jellegzetességét: a zsarnokságot, a másik ember kihasználását, az embertelenséget ítéli meg. Azt a magatartást, amelyik a másikat nem veszi emberszámba, még csak nem is gondol arra, hogy a másiknak is — ha csak egyszerű cseléd is — lehet érző lelke, mert az is ember. Mi keresztyének nem mondhatjuk, hogy Édes Annának joga volt megölni gazdáit és nem menthetjük fel a gyilkosság vádja alól. Édes Anna vétkezett az ötödik parancsolat ellen. De előbb öt — az ő ártatlan, tiszta lelkét ölték meg — gúnyos szóval, kifinomult vagy durva embertelenséggel, kihasználták őt, hogy azután, mint a kicsavart rongyot, eldobják. Ki a nagyobb vétkes? Van-e jogunk Édes Anna tette felett ítélkezni? Csak akkor lenne, ha — ami szintén jogunk, sőt kötelességünk lett volna, nekünk, keresztyéneknek —, nem hallgattunk volna az embertelen lélekgyilkolások láttán. Eszembejut a filmben szereplő orvos. Édes Annán kívül az egyetlen pozitív, melegséget árasztó valaki. Mikor védelmezi Édes Annát, az egyik detektív megkérdezi tőle: Talán ön is kommunista? Nem kérem, keresztyén és humanista vagyok! — válaszolta az öreg orvos. Keresztyén vagyok! Emberséges ember vagyok, aki a másikban szeretem az embert, a testvért, az Isten lelkes teremtményét! Tartozunk egymásnak azzal a szeretettel és megértéssel, amellyel Isten szeretett és megértett bennünket, amikor egyformán mindannyiunkat megváltott Fia, a Jézus Krisztus által! így van-e? Nézzük meg ezt a nagyon szép filmet és utána adjuk meg a feleletet. Juhász Géza *ftTPüT"mTri PTJ nrun „Legyenek a ti derekaitok felövezve, és szövétnekeitek meggyújtva, Ti meg hasonlók az olyan emberekhez, akik az ő urokat várják ...” Lk. 12, 35—36. öcsike 'még nem járt iskolába, de vasárnaponként hűségesen részt vett a gyermekbibliakörön, gyerm<?kis- tentiszteleten. Karácsonyra vettem néki egy verses-kisbibliát, abból szo'kott olvasni neki esténként édesanyja, vagy Babi, a nővérkéje. Egyik gyermekistentiszteleten a tíz szűz példázatáról beszéltem (Máté 25, 1—13.) és többek között azt mondtam, hogy amint az öt okos leánynak mindig volt olaj a mécsesében, úgy kell, hogy a mi szívünkben mindig ott legyen Isten igéje, mert csőik így tudjuk készen várni Jézust, aki visszajön. Legjobb, ha el- alvás előtt is még Isten igéjét olvassuk, mert nem tudjuk, nem Isten angyala ébreszt-e fel álmunkból azzal, hogy Jézus jön. Nem sokkal azután történt, hogy öcsike szülei színházba mentek és a két gyereknek meghagyták, hogy vacsora után — amit a nagymama ad nekik — feküdjenek le, mert ők későn jönnek haza. Éjfél is elmúlt, mire a szülők hazaértek. Babi aludt, öcsike azonban az ágyban ült, ébren volt még, bár látszott, hogy már alig bírja nyitva- tartani a szemét. — Öcsikém, te miért nem alszol? — kérdezte tőle az édesanyja? — Azért, mert Babi nem olvasott nekem a kisbibliából. Tudod, mit prédikált vasárnap Bandi bácsi! Én azt akarom, hogy mindig legyen olaj a mécsesemben. Olvass nekem, édesanya, a kisbibliámból — de hamar, mert már nagyon álmos vagyok ám! És úgy aludt el, hogy édesanyja olvasott neki a kisbibliából. Mikor ezt a történetet hallottam öcsike édesanyjától, arra gondoltam: milyen jó lenne, ha mindig ilyen készen tudnánk várni Jézust. Ha komolyan tudnánk venni Isten igéjét, mint ez a kisgyermek! A Bibliatársulatok Világszövetségének becslése szerint 20 százalékkal kellene emelni világszerte a bibliák nyomtatását, ha minden igényt ki akarnánk elégíteni és 80 vagy 100 százalékkal kellene akkor, ha a biblia terjesztésére vonatkozó minden lehetőséget ki akarnánk használni. Néhány adat: Izraelben 25 százalékkal több bibliát igényeltek, mint amennyire számítottak. Brazíliában váratlan módon átlépte az eladott bibliák szánra a milliós határt. — Lengyelországban 750 ezer példányt adtak el — az eddigi legmagasabb számot ebben az országban. Az új afrikai Ghana államban több nyelven is készítettek bibliát. — A Szovjet- unióbeli baptistáik 10 000 bibliát adtak ki. A túlnyomó többségében római katolikus Venezuelában 100 000 példányban adták el János evangéliumát. Thai- földön 1957-ben 500 000 bibliát adtak el, 100 000-rel többet, mint a megelőző évben. Belga- Kongóban 1957 nyarán néhány nap alatt 25 000 bibliát, 57 000 Üjszöve séget és 125 000 bibliai részletet adtak el. Sajnálatos viszont, hogy a londoni bibliatársulat anyagi eszközök híján 1957. évi termelését egyötödével kénytelen volt csökkenteni. Hasonló a helyzet az amerikai bibliatársulatoknál is. ISTENTiSZTELETI REND EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: Groó Gyula Felelős kiadó: Juhász Géza Szerkesztőseg és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Üllői út 24. Telefon: 142—074. Előfizetési ára egy évre 60,— Ft, félévre 30,— Ft. Csekkszámla: 204x2—VIII. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott. ZRÍNYI NYOMDA Felelős: Bolgár Imre. Budapesten. december 7-én, vasárnap Deák tér de. 9 (úrv.) Haíenscher Károly, de. 11 (úrv.) Kékén András dr., du. 6 szeretetvendégség. Fasor: de. fél 10 (gyerm.) Mezősi György, de. 11 (úrv.) Mezősi György, du. 5 Adventi-est, du. 6 Koren Emil. Dózsa Gy. u. 7. de. féi 10 (úrv.) Koren Emil. Üllői u. 24. de. fél 10. Drenyovszky János. de. 11 Drenyovszky János. Rákóczi út 57/b. de. .10 (szlovák) Szilady Jenő dr., de. háromnegyed 12 Grünvalszky Karoly. Karácsony S. u. 31. de. 10 Grünvalszky Károly. Thaly K. u. 28. de. 11 Bony- nyai Sándor, du. 6 Bácskai Gusztávné. Kőbánya de. 10 Veö- reös Imié. ciu. ü. szer. vend. Ja- kus Imre Utász u. 7. de. 9 Jakus Imre. Vajda P. u. 33. de. fél 12 Sülé Károly. Zugló de. 11 (úrv.) Scholz László, du. 4 szeretetven- dégség, du. 6 Scholz László. Gyarmat u. 14. de fél 10 Karner Ágoston. Rákosfalva de. fél 12 Karner Ágoston. Fóti u. 22. de. 11 (úrv.) Gádor András. Váci u. 129. de. 8. Gádor András. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Szabó István, du. 6 Szabó István. Soroksár-űjtelep de. fél 9 Szabó István. Rákospalota MÁV-telep de. fél 9. Rákospalota de. 10. Kp. Kistemplom du. 3. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákosszentmihály de. fél 11 Tóth-Szőllős Mihály. Bécsikapu tér de. 9 Várady Lajos, de. 11 Várady Lajos, du. 7 Madocsai Miklós. Toroczkó tér de. fél 9 Zászkalicziky Péter teol. Gbuda de. 9 (gyerm.) Komjáthy Lajos, de. 10 (úrv.) Urbán Sándor teol., du. 5 Komjáthy Lajos. XII., Tarcsay V. u. ll. de. 9 Csonka Albert, de. 11 Csonka Albert, du. fél 7 Ruttkay Elemér. Budakeszi de. 9 Danhauser László. Pesíhideg- kút de. fél 11 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 9 (úrv.) Kendeh György, de. 10 (gyerm.) Bottá István de. 11 (úrv. ) Kendeh György; du. 6 (úrv.) Bottá István. Németvölgyi u. 138. de. 9 Rezessy Zoltán dr. Kelcnvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. ll Visontai Róbert. Nagytétény du. 3. Visontai Róbert, Albertfalva de. 7 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10 Kaposvári Vilmos. Csepel de. 11, du. G.
