Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-11-16 / 46. szám

Belecska evangélikusainak öröme

As ősheresstyén gyiileheset emlékei Jeruzsálemben

A pápaválasztás, püspökavatás hetében egy jelentéktelen esemény történt. Rádió és napilapok nem emlékeztek meg róla, de a szeretet távíróján párszáz ember örömmel vette a hírt: Lackner Aladárt szülőfalujában, Belecskán november 7-én pappá szentelik.

Belecskán nincs papunk, leánygyülekezete a szomszédos keszőhideg- kuti egyháznak. Szép temploma van, kétszázegynéhány híve és nem is akármilyen! Akik ilyen szeretettel tudnak áldozni templomuk karbantartására. egyházfenntartásra, azokat erős szálak fűzik Isten országához.

A falu orcája is kedves. Tiszták útjai, sok szép új ház tanúskodik a szorgalomról. A kéményeken töméntelen gólyafészek, tavasztól őszig víg kelepeléssel jelzik a gólyák a keresztelőket.

Most harangok zúgnak, eljegyzésre hívnak. A gyülekezet egyik fia eljegyezte magát Isten szolgálatával.

Magas alakját körülveszik Luther- kabátos szolgatársai. A menet élén Káldy Zoltán püspök, dr. Pálfy Miklós dékán és Benczúr László püspöki titkár. Mögöttük Groó Gyula, a Sajtó- osztály vezetője kíséretében Jaan Kiivit észt evangélikus érsek. A menetet a szomszédos gyülekezetek lelkészei zárják be.

Nem rendkívüli eset, hogy egyházunkban papot szentelnek, de a be- lecskaiaknak igen. Mert itt még ilyen sohasem volt.

Ez az első papszentelés

Meghatott fényes szemek kísérik Szeretettel az oltárig Aladárt. Az ő Alijukat. Hét éve hallgatják igeszolgálatait. A diákét, aki a Bibliáról elmélkedik. A teológusét, aki tanulja az Írásokat. S most magasodik igazán föléjük Luther-kabátos alakja, amikor élethivatásának vállalja az ige hirdetését és. átveszi az egyház megbízását a szolgálatra.

Szentvacsorát vesz. Ünnepélyes a csend az egyedül térdelő mögött. És a néma imádságok szinte emelik a mennyezetet.

— Kész vagy-e...?

Határozott a hang: — Kész va- gyok!

Könny szivárog az édesapa szeméből. S amikor körülállják lelkésztársai új szolgatársukat az áidást- kérő ősi énekkel, szinte érzékelhetően felfedezni a tizedik áldót: az Egyház Urát. .

Első püspöki szolgálata

Káldy Zoltán püspöknek ez a papszentelés. Nyakán még szokatlan a püspöki aranykereszt. És az embereknek itt, Tolnában még rájár a szája az „esperes úr”-ra. Pár hete még esperesünk volt, akihez ügyesbajos dolgainkkal gyakran benyitottunk.

Éppen egyházmegyéjében van első püspöki szolgálata. Hallgatjuk prédikációját. — Krisztus szerelme szorongat minket — így kezdődik igéje.

— Imádkozó szeretettel kívánjuk, hogy mindennél jobban szeresd a Krisztust, aki szolgálatába hívott. Tanuld meg az embereken keresztül szeretni Krisztust. És Krisztus oldaláról nézz a emberekre, hogy meglásd bennük a véren váltott embart. Legjobban úgy tudod az emberek iránti szeretetedet megmutatni, hogy az evangéliumot hirdeted nekik.

— Áldjon meg Isten ajkadon tiszta igével, jó példát adó élettel ebben a szent szolgalatban.

Áldó keze megpihen az új lelkész fején. Kézfogása az egész egyházé, testvéri csókja Isten népének köszöntése.

Megáldjuk mi is igével új testvérünket. A gyülekezet úgy ül kis templomában, mintha álmot látna. Az egész magyar egyházat.

Pedig még sokkal többen vagyunk itt

i

Az első érsek Belecskán!

A világ evangélikus keresztyén- ségének köszöntését is elhozta valaki ennek a kis gyülekezetnek. Jaan Kiivit észt evangélikus érsek áldja meg a falucska lelkész-fiát.

Köszönti a gyülekezetét is. — Ma a távolságok összezsugorodtak, csak az a nagy kérdés szorongat minket, közelebb jutottak-e az emberek egymáshoz?

— Hű sáfárságot vár tőlünk az Isten ebben a szeretet-szolgálatban. A gyülekezet ne feledkezzék meg arról, hogy felszentelt lelkészei az Űr

Az elmúlt hetekben a napi sajtó hírül adta, hogy Közép-Európa legnagyobb őskeresztyén sírkamrájára bukkantak Pécsett, a megyei könyvtár átalakítása során. A sírkamrában nyolc sírt találtak.

Nem ez az első őskeresztyén lelet Pécsett. Az eddigi kutatások során a mai Dóm tér és környéke területén egy őskeresztyén temetőt fedeztek fel. Téglasírok, sírkamrák, egyszerűbb és díszesebb sínkápolnák kerültek itt elő mégpedig olyanok, amelyek nemcsak Magyarországon, de Olaszországon kívül egész Európában páratlanok.

Az első emlékre 1780-ban bukkantak rá a Várplébánia építésekor, amikor egy kápolna és egy könyvtár-épület lebontására került a sor. Itt egy festett sírkamrát találtak, amely 4,80 m mélységben van a föld alatt. A feltárás csak 133 évvel később folytatódott.

A festett sírkamrák freskóinak stílusa és tárgya a IV. század végére utal. Ezek a sírok és a falfestmények kb. 1600 évesek. A festmények magas művészi színvonalat mutatnak és az itáliai őskeresztyén falfestészet legnemesebb hagyományait őrzik.

szőlőskertjének munkásai. Hordozza szeretettel, imádsággal, felelősséggel munkájukat.

Szavai visszacsengenek füleinkben még akkor is. amikor a tejfel- sűrű ködben eltűnő autó után integetünk. Meghatottad, hálásan a kapott élményekért és igékért.

Az első papi szolgálatnak

is tanúja voltam.

Meghitt családi körben vacsoráztunk együtt az új pap-testvérrel. Hárman lelkésztársai is. helyet kaptunk az asztalnál, mi később indultunk. Énekeltünk vacsora után. Mindenki énekelte a kedves egyházi énekeket. Szívből, a vallásos ember boldog örömével. Leányok, fiúk, férfiak, asszonyok.

Az egyik lelkész szeretettel tolmácsolta az egyházmegye papjainak köszöntését.

— Kezdődnek a káplánévek. Megismered az ország több gyülekezetét. Mi visszavárunk ide. Itt nőttél fel. Ez a vidék, ahol rokon a fél megye evangélikussága, számontart Téged. Ismered őket, tudod hogyan közelítsd meg őket. Szükségünk van itt Rád. Visszavárunk mindnyájan.

Néhány mondat volt első szolgálata. Bizonyságtétel törhetetlen bizodalmáról.

— Jézust akarom szolgálni...

Elfogódott kéz-szorításunkban,

testvéri ölelésünkben az a kívánság rejlett, hogy minden szolgálatát ugyanez a hit töltse be.

H. Németh István

Valamennyi emlék között a legszebb az I. számú festett sírkamra. Falait egészen elborítják a freskók (sajnos, sok helyen a vakolat megrongálódott már). Ha belépünk ebbe a sírkamrába, tekintetünk azonnal megakad a csodálatos szép Krisztusmonogramon: X. P. A sírkamra keleti felén Éva alakja és Jónás próféta történetéből vett jelenet, nyugati felén Noé a bárkával és egy olajágat hozó galamb, továbbá Mária és a Háromkirályok látható. A mennyezetre festett Krisztus-mo- nogramram körül pedig pávák, galambok és virágok. Ez utóbbiak nyilván az örökélet dicsőségét és szépségét akarják kifejezésre juttatni.

K. Z.

A Sajtóosztály HI El Sí

— Közöljük a lelkészekkel és a gyülekezetek iratterjesztéseivel, hogy rövidesen megjelenik a Keresztyén Énekeskönyv újabb kiadása. Ara 40.— Ft. Gyülekezeti iratterjesztések 10% kedvezményt kapnak. Megrendelhető — készpénz fizetés ellenében — a Sajtóosztály iratterjesztésében.

MANAPSÁG annyi érdekesnél érdekesebb őskori és ókori leletről érkezik hír, hogy egyik-másik fontos ásatási eredmény egészen elsikkad a mindennap rohanó forgatagában. Ilyenek azok a leletek is, amelyeket egyes Jeruzsálem környékén talált sírokban tártak fel.

Több mint 80 évvel ezelőtt, 1873- ban Jeruzsálemtől délkeletre egy temetkezési helyet találtak sok ún. „osszuárium“-mal, azaz csontládiká- val, amelyeken héber és görög nyelvű feliratok voltak. Régi temetkezési szokás szerint, amelyet már Jézus és az apos tolok korában is alkalmaztak, a sírkamrákban, mint amilyenbe Jézust is temették, a halottakat többnyire koporsók nélkül, lepe dőkben fektették le: így temették el Jézust is. Egy idő múlva a tetemek megmaradt csontjait többé-kevésbé díszes ládikákban, az ún. ..osszuáriu- mok''-ban gyűjtötték össze és ezekre — sokszor csak nagyon sietve — ráírták a halottak nevét is. Az osszuá- riumokat pedig továbbra is a sírkamrákban őrizték. Az említett temetkezési helyen héber írással Sa- lomé, egy Juda nevű írástudó, Jézusfia Simeon, Eleázár (Lázár), valamint egy Simeon nevű pap Salam- szion leányának neveit, görög írással pedig a Jézus, Nátánáél, Hedeia, Maria stb. neveket találták feljegyezve. Jézus neve mellett, mely háromszor is előfordult, kétszer a kereszt jele is ott volt. Akkoriban egyesek azt a feltevést kockáztatták, hogy a betániai Lázár családi sírhelyét találták volna meg. Bár az egyik hozzáértő archeológus szerint a temetkezési hely valószínűleg az 1. századból származik, az említett feltevés nagyon is fantasztikusnak látszott: nem is lehetett alátámasztani. (Hogy Jézus neve többször is előfordult, csak azt mutatta, hogy abban az időben milyen gyakori volt a ,,Jézus", mint személynév.)

1945. SZEPTEMBERÉBEN Jeru-. zsálerh egyik „külvárosában“, Tal-1 piothban 11 oeszuáriumot találtak. Ezeket a kiváló zsidó régész, Suke- nik ismertette. Közülük három arám, kettő pedig görög felírást mutatott. Az arám nyelvű feliratokon „Simeon Barsaba”, „Mirjám, Simeon leánya” és „Mát’“ (Mattatlbiás) volt olvasható, a két görög nyelvűn pedig Jézus neve állott egy-egy másik szóval, amelynek érielmét eddig nem sikerült világosan megállapítani. Az osz- szuáriumok közül egyeseken világosan fel lehetett ismerni a kereszt jelét is, úgyhogy Sukenik azon a véleményen volt, hogy a kereszt jelét keresztyének alkalmazták és hogy ezek az osszuáriumok a jeruzsálemi keresztyénség legrégibb régészeti emlékei. Érdekes, hogy a „Barsaba“ név ezen kívül csak az Újszövetségben (Csel. 1,23 és 15,22) fordul elő. A feltárt sírból előkerült I. Agrippa király (Kr. u. 42’—43, v. ö. Csel 12,1) egy pénze is. Ez valószínűsíti, hogy a sír a Kr., & \A század közepetájáról való.

ÉRTHETŐ, ha e leletek eredete és értelme vitás. De Sukenik pro- feszor értelmezését, amelyet olyan kiváló régészek is támogatnak, mint a francia Parrot, alátámasztja egy újiabb lelet. Nemrégiben az Olajfák Hegyének oldalában egy temetkezési helyet tártak fel, amelynek egyes sírjai kétségkívül a „heró- desi korszakból“, azaz a Kr. u. 1. századiból származnak. Az előkerült számos osszuáriumon feltüntetett nevek közt ilyenek találhatók: Jairus (v. ö. Mk 5,22; Lk 8,41), Salome (v. ö. Mk 15,40; 16,1); Márta, Mária, Simon. Jóna fia (v. ö. Mt 16,17). Jelenlegi ismereteink szerint nincs ugyan elegendő alap arra az állításra, hogy a bibliai Jairus stb. sírjait találták volna meg. De régészek bizonyosra veszik, hogy e sírokban keresztyének voltak eltemetve. Ezt bizonyítja, hogy az egyik osszuáriumon az ún. „konsztantinuszi monogram" látható: ez ennek a monogramnak a legrégibb példája, egy másikon pedig az I X B betűk olvashatók: ezeket ahig lehet másként feloldani, mint „Jészusz Chrisztosz Baszileusz“ (Jézus Krisztus, Király).

Parrot, akinek a jeruzsálemi Szentsír-templomról írott könyvéből ezeket az adatokat közöljük, joggal mondja, hogy mindebben tükröződik a húsvéti nyitott sír visszfénye.

dr. Karner Károly

Egyházzenei hangverseny

A Budapest-kelenföldt templomban kantáta-est lesz november 16-án délután 6 órakor. Bemutatásra kerül Bach J. S. 172. és 56. kantátája, valamint, Gárdonyi Zoltán: 62. Zsoltár és Sulyok Imre: 92. Zsoltár. Énekei a kelenföldi vegyeskar, Sulyok Imre vezényletével. Közreműködik a Budai Egyházmegye zenekara és Trajiler Gábor ((orgona).

Zenés áhítat lesz november 23-án este 7 órakor a fasori templomban. Közreműködik Peskó Gyöngy orgonaművész, Szepessy Mária operaénekesnő. Igét hirdet KÁLDY ZOLTÁN, a Déli Egyházkerület püspöke.

Műsor:

1. Közének

2. Oltári szolgálat

3. Bach J. S.: Esz-dur prelúdium

és fuga

4. Händel: Te Deian

5. Bach J. S.: Passacaglia c-moll

6. Igehirdetés

7. JEMNITZ SÁNDOR: I. ORGONA« SZONÁTA, BEMUTATÓ ELŐADÁS

8. Hűmmel: Hallelujr

9. Közének (Offertorium)

10. Befejező oltári szolgálat

11. Liszt F.: Preludium és fuga Bach nevére

ŐskearcsstYén emlékek Pécsett

Két forrás

MÓRICZ ZSIGMOND most megjelent versei (Magyar Helikon kiadása) meglepetésként hatnak az olvasóra, mert általában nem igen tudták, hogy a nagy regényíró költeményeket is írt. Még, leginkább a gyermekek tartják számon Móricz nevében a költőt, hisz a „Boldog világ" gyermekversei, az olyan, mint „A török és a tehenek", feledhetetlenek. A magyar nyelv természetes versritmusa zeng bennük oly feledhetetlenül. A versíró Móricz Zsigmond úgy rakta a sorokat egymás alá, ahogyan az élő szó kibuggyant az ajkán. Ady nevezte el Móriczot a „rímtelen versek nagy magyar poétájának”, s igaza volt. Móricz nem ismerte lírájában a formát, sem a klasszikust, sem a nyugatit, nem is kísérletezett velük. Visszament a forráshoz, a nyelv ősi ritmusához s többnyire rímtelenül, tagoló formában, régi énekeink és himnuszaink hangján írta költeményeit. Ez a középkori magyar költészet éledt újra a reformációs magyarságban, ott újból erős és természetes, nyelvünk törvényeihez igazodik a ritmika s akkor is kitűnő. mint például Tinódinál vagy Zrínyinél, midőn rímelése fahangúnak hat az ismétlődő vala-valákkal.

Nem véletlen tehát, hogy a versíró Móricz Zsigmond zsoltárokat költ át s lépten-nyomon meglepi az embert ritmusának és szavainak harmóniájával, a magyar vers igazi jellemével, evvel a dísztelen, első olvasásra darabosnak ható, harmadik-negyedik olvasáskor már mélyen szíven ütő s meggyőző ritmussal. Hallgassuk csak Móricz Zsigmond 131. zsoltárát:

Szívem Uram nem fuvalkodott fel.

Nem is néztem föl rád kevély

szemmel,

Nagy dolgokra, túlságra nem

vágytam,

Erőm fölött csodákra nem jártam. Nem kísérték bátran:

Csendesítem, sőt némítom lelkem, Hogyha Uram titkaidat sejtem;

Mint csecsemő az anyai ölben.

Oly csecsemő a lélek én bennem, Bízom Uram csendben.

Nemcsak a ritmika őszinte, mert az élő beszédből ered. hanem a mondanivaló is az. Van olyan felfogás, hogy a szabadvers elrugaszkodik a valóságtól, fellegjáró líra, melynek semmi felelőssége nincs a nemzettel s az idővel. Móricz versei épp azt mutatják, menynyire felelős volt az író legszubjektívebb közléseiben is, ezekben a versekben, sóhajaiban, fájdalmas csapások alatt nyögve (mikor meghal két kisfia, mikor magára marad, mikor a halált érzi, mikor üldözik igazságosztó szaváért). Micsoda hang ez, mikor Ady után kiált, mintha egész nemzedéke sikoltana:

Tág tüdővel hadd messzi kiáltom, zengjen a hangom, dördüljön a szóm a magyar pusztákon, a magyar sziveken, hogy visszazengje a Kárpát és tovazúgja Adria és minden élet itt:

hogy mi vagy, nékem: magyarnak: embernek: sejtnek ó, fölszabadító! Fölszabadító!

Megrendítő s a legmélyebb vallomás a Kesergő, melyben nemzetét — országát siratja. Ez a magyar sorstragédia költeménye, az igazi. De az erő, a megtámadhatatlan erő sugárzik belőle ugyanakkor. íme egy részlet:

Bal karom lenyesve, szívem fölött jár a kés, jobbkarom lekötve, mezőimre dűl a vész, lábaim üszkösen, koponyám lékesen, erőm, velőm, vérem fogy.

öh, de csak fújjátok, habzsoló vad szátokkal, csak tajtékozzátok a förtelmes vádakat, vágjatok, messetek, rúgjatok: ítéljetek: van még nékem istenem!

Ez a hit nemcsak visszatérő motívuma a Móricz-verseknek, hanem az egész verskötet döntő mondanivalója. Nem könnyen jutott e hithez az író, nem vette át, létrejött benne. Az ilyen hitnek van hitele, sugárzik, mint a rádium. Erdélyben döbben rá Móricz a magyar emberségre, ott érzi lelkén a boldog fordulást:

Hogy a köd mélyén ember és ember

egymás kezét, egymás szívét keresi, mint eltévelyedett gyerekek az élet vad vásárjában és óh. csoda: egymást nem értők, együtt mennek tovább, bokrok s bozótok, farkasok és kígyók szigorú telében egymást meglelik'.

VAJDA PÉTER a másik forrás, melyre rá kell mutatni. A reformkor gyermeke volt, 1808-ban született 1846-ban halt meg. Ha megéli a szabadságharcot, ott lobog talán egyenlő láng-magassággal Kossuth, Petőfi, Táncsics mellett. Két évvel előbb halt meg; rejtélyesen, akár Zrínyi vagy Kölcsey. Tudjuk, hogy Szarvas evangélikus gimnáziumának, igazgatója volt, s költő, regéujfiró, műfordító, tudomány-népszerűsítő szellem, az ezerszárnyú lelkek közül való, aki nem képes pihenni, viszi, ragadja magával, akit úton ér. Petőfi olyan verssel siratta meg Vajda Pétert, hogy szebb emléket nem tudunk mondani ennél. Vajda Péter a népet akarta nemzetté formálni. Nemcsak pedagógiával, hanem szép szóval, azaz írói erővel. Ezt mutatja most megjelent gyűjteménye, válogatott prózai költeményei és beszédei. (Magvető Könyvkiadó kiadása a Magyar Könyvtár sorozatban.) Egyenes jellem volt, azért nőtt nagyra a szarvasi porban, jól látott, szabad lélek volt, mélységes hitű igaz férfi, tehát reformációs alkat.

Kézen fog minket s kivisz a szabadba, a déli ég sugárzásába. Alighanem ez az Alföld hatalmas egének igazi élménye, nem a táj élménye. hanem a roppant sugárzódé:

„Légy tehát köszöntve a költőiül, déli nap: legyenek köszöntve heves sugaraid, és a fény, mely az éjfélnek győző ellensége.

Hatalmasan állasz te az ég közepén, ragyogásod. versenytársat nem. ismer, fényed diadalt nyerő.

Ködök szállhatnak elődbe a völgybül, fölhők lephetik el a hegyeket, villámok csapko- lódhainak az ormokon: te erőd dicsőségében mosolyogsz reájok, fényeddel dolgozol gyomraikba: ők eltűnnek, és a megalázott föld köszönetét mosolyog elődbe.”

Ez az ő hangja, a természet szerelmeséé, aki ott leli meg istenhitét, a szabad ég alatt. „Az egekben is van nekem barátom, igen éber és örökké derült. Napnak nevezik őt mások, én lelkem barátjának nevezem. Mikor ő a Bakony kék ormain föltekint és fehér világot hint a sötét völgyekbe, én már rég lesem őt, s mint vásárfiát mások, úgy veszem első sugarait” — vallja máshelyütt, örök éberséget, fényt és erőt kérve a naptól. Végigszemléli az olvasóval az égboltot, nappal és éjszaka, tavasztól új tavaszig. Végigkísér minket gyermekkori emlékein, megáll mély s igaz tisztelettel édesanyja és édesapja emléke előtt. Vajda Péter szülei jobbágyok voltak, annál szebb az ének, melyet a költő szüleiről mond. Vele vagyunk, midőn könyvkötősegédként bejárja Európát s ellesi, ami ió hazavihető népe számára. Mindez visszatükröződik írásműveiből.

Szarvason elmondott Erkölcsi Beszédei egyikében, 1843-ban, így szólt ez a reformációs lélek:

„Isten testvérül teremte az embert embernek, hogy karonfogva menjenek a tökély és boldogulás pályáján e!őre; a természet egyenlő szeretettel alkotá gyermekeit és nem jogo- za fel senkit kényvraságra; és nem alacso- nyíta le senkit rabszolgává, a keresztyén vallás (és ti örömmel és kevélyen vállfátok magatokat keresztyéneknek) szeretettel ajánl, szeretetet parancsol, szólván: szeressed istenedet (és ő az igazság és jogok istene) mindenek fölött, szeresd felebarátodat, mint ten- magadat; és az emberek mégsem testvérei egymásnak, a kényuraság és rabszolgaság még nincs száműzve, a keresztyéni szeretet könyvekbe van eltemetve, vagy csak üresen hangzik a levegőben. Bizony, bizony mondom nektek: isten országa még nem érkezett el a földre, mert az igazság vagy nincs felfedezve, vagy nem fogadtatik el, vagy elnémulni kénytelen és sok testvéreink a jogbul kivetkeztetve sírnak.”

Források zenéjénél kötöttünk ki, örök-jó forrásainknál. Szalatnai Rezső