Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-09-14 / 37. szám

Hifiéi, bizakodva, reménykedve

(Máté 6,34—34.)

A ma embere terveket kovácsoló ember. Elképzeli, megtervezi a jövőt és igyekszik azt meg is valósítani. Minden ember kitűz maga elé valami célt, amit holnap, holnapután, évek múlva el akar érni. Ez már a gyermekben is benne van. Még olyan iskolásgyermeket nem láttam, — akitől ha megkérdezték: mi akarsz lenni kisfiam? — ne vágta volna rá, hogy mozdonyvezető, mérnök, orvos, vagy valami más. Fiatal szerelmesek hosz- szú esti sétákon szövik a boldog terveket: jövendő házaséletük terveit. Hányszor állunk meg kirakat előtt és kiszemeljük, hogy a jövő havi fizetésből ezt, vagy azt megvesszük. Hányszor ül férj és feleség papírral és ceruzával a kézben a családi asztal mellett, számolgatnak, tervezgetnek: hol egy könyvszekrényt szeretnének a közeljövőben venni hol egy télikabátot. A mérnökök rajzasztalán tervek bontakoznak ki: egy új gyár vagy lakótelep képe; építik a jövendőt. A pedagógusok céltudatos nevelői munkával az ifjúság jövendőjét formálgatják, alakítják. A minisztertanács ülésén terveket beszélnek meg és fogadnak el: építik az ország jövőjét — ahogyan mondani szoktuk.

Lehel-e tervezgetni?

Mindenki tervez, előre néz, célokat tűz ki, a jövendőt igyekszik építeni. És ez a lázas tervezgetés, úgy iátszik, ellentétben van mindavval, amit Jézus Krisztus mond a mai vasárnapi igéjében. Ne aggodalmaskodjatok a holnap felől — mondja. Mintha csak azt mondaná ebben a bibliai szakaszban a mi Urunk, hogy haggyunk fel minden terveztetéssel, a jövendő építésével, törődjünk bele mindenbe, úgy ahogy van, hiszen úgy is tehetetlenek vagyunk, mert a jövendő útjai kifürkészhetetler'ek. Tényleg ezt mondja itt Jézus? Tényleg egy mindenbe belenyugvó, semmittevő életről beszél nékünk, amelyben csak a ma érdekelhet? így van-e ez?

Kétféle tervezgetés

Kétségtelen, mi keresztyének valljuk, mert hitbeli meggyőződésünk, hogy a jövendő Isten kezében van. Ö valósít meg mindent életünkben. Pe ez nem jelenthet egy mindenről lemondó, a jövendőt készen kapó, sült galambot váró keresztyénséget. Emlékezzünk csak arra, hogy Pál apostol mennyire ostorozza azokat a keresztyéneket, akik Krisztus újra eljövetelét várva semmit nem dolgoztak, semmivel rém törődtek. Hol van hát az igazság?

Tervezgetni, a jövendőn munkálkodni kétféleképpen lehet. Reménykedve, bizakodva — és aggodalmaskodva, a mával nem megelégedve, a jövendőtől félve. Jézus Krisztus ez utóbbitól óv bennünket. Mert sajnos, nagyon sokszor az a helyzet, hogy minden tervezgetésünk mögött a jövőtől való félelem, az a bizonytalanság húzódik meg; jaj, mi lesz velem holnap? Mindenáron biztosítani akarjuk a holnapi eledelt, ruhát, terveink valóraváltását, mert e nélkül bajba jutunk.

Bizodalmas hittel

Jézus Krisztus ezt a mentalitást helyteleníti. Aggodalmaskodással senki nem növelheti meg termetét egy arasszal sem. A kishitűség — hit nélküli élet. A keresztyén ember bizodalmas hite a mát és a holnapot is Isten kezében tudja. Éppen arra akar minket, keresztyéneket Jézus eben az igében megtanítani, hogy a mi egész életünknek Isten az Ura. Aki a holnap felől aggodalmaskodik és reménytelenül, bizakodás nélkül néz a holnapba, az a mában sem tudja meglátni Isten gondviselő sze- retetét. Milyen nagy hittel mondja Luther a Kis Kátéban az első hitágazat magyarázatában: „(5 ...ad nekem ruhát és lábbelit, ételt és italt, házat és gazdaságot, feleséget és gyermeket, szántóföldet, barmot és mindenféle jót. Testemet s életemet naponként mindennel bőven ellátja. Megoltalmaz minden veszedelem ellen. Megvéd és megőriz minden gonosztól. És mindezt csupán atyai, isteni jóvoltából s irgalmasságból cselekszi...” El sem képzelhető a mennyei Atyáról, aki szerete- tét a Jézus Krisztusban oly hatalmasan megbizonyította irántunk, hogy ne gondoskodna gyermekeiről.

A keresztyén embernek nem szabad elfelejtenie: csak hittel élhet reménykedő, bizakodó életet. Mert a keresztyén ember reménysége túlmutat e földi életen: Isten országa felé. Erre a reménykedő, bizodalmas hitre akar Jézus minket megtanítani.

Tervezgessünk, építsük a jövendőnket? Feltétlenül. Célok nélkül nem élhet az ember ezen a földön. De nem kétségbeesve, aggodalmaskodva, hanem mindig a máért hálát adva Istennek, reménykedve és bizakodva, mint akik tudják, hogy nem bizonytalanra futnak, hiszen az az Isten, aki eddig is szerető Atyaként gondoskodott rólunk, ezután is velünk lesz és áldását adja terveinkrer jövendőnkre.

J. G.

I!l!liliiiiíi:ii|jl:l!l;l!il!l!|i|ill|ii!;!;il|:l:l!i!l!líl!l!lll!l!l!l!lllíl!l!l!l!l!l!l!l!l!|||||!ll|jl!lílll!lil!l!l!l!l!líll|ii!l!ll|!l!|||!l!|||!i!l!lllli!|j|!!!!il!lilllil!lliilllllllliilll!l!lillli]

NAPRÓL—NAPRA

IIÉTFÖ: — Zsolt. 96, 13. — Isten igazsága elítéli a bűnt, hűsége felmenti a benne hívőket.

KEDD: — Ézs. 62, 5. — Isten az anyaszentegyház tagjainak az üdvösség ígéretét adja.

SZERDA: — Zsolt. 19, 8. — Az Isten igéje élő beszéd, melynek nyomán élet és hit fakad.

CSÜTÖRTÖK: — Ézs. 28, 16. — Jézus Krisztus az alapja, erős fundamentuma életünknek.

PÉNTEK: — Zsolt. 119, 41. — Az Űr megtartja nékünk adott ígéretét.

SZOMBAT: — Mai. 3, 18. — Az Isten különválasztja az utolsó ítéletkor az igazakat és gonoszokat.

ISTENTISZTELETI

BUDAPESTEN;

SZEPTEMBER HÓ 14-EN

Deák tér de. 9 (úrv.) Hafenscher Károly, ■de. ll (úrv.) dr. Kékén András, du. 6. dr. Kékén András. — Fasor de. fél 10 (gyerm.) Sülé Károly, de. 11 Rimár Jenő, du. 7 Sülé Károly. — Dózsa Gy. út 7. de fél 10 Mezősi György. — Üllői út 24. de. fél 10, de. 11. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. háromnegyed 12. — Karácsony S. u. 31. de. 10. — Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bácskai Gusztáv- né. — Kőhánya de. 10 Takács József. — Utász u. 7. de. 9. Veöreös Imre. — Vajda Péter u. 33. de. fél 12 Takács József. — Zugló de. ll (úrv.) Drenyovszky János, du. 6 Scholz László. —Gyarmat u. 14. de. fél 10 (úrv.) Scholz László. — Rákosfalva de. fél 12 Scholz László. — Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Eulcz Pál. — Váci út 129. de. 8 Dulcz Pál. — Üjpest de. 10 Blázy Lajos. — Pesterzsébet de. 10 Szabó István, du. 7 Szabó István. — Soroksár-Ü.t- telep de. fél 9 Szabó István. — Rákospalota—MAV_te!ep de. 9 — Rákospalota de. 10. — Rp. Kistemplom du. 3.

— Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán.

— Rákosszentmihály de. fél 11 Tóth-Szől- lős Mihály.

Bécsikapu tér de. 9. Csengődy Lajos, de. 11 Madocsai Miklós, du. 7 Madecsr.i Miklós. — Torockó tér de. fél 9 Madocsai Miklós. — Óbuda de. 9 (gyerm.)

EVANGÉLIKUS ELET

A Magyarországi Evangélikus Egyeteme? Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: Groó Gyula Felelős kiadó: Juhász Géza Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Üllői u. 24. Előfizetési ára egy évre 60,— Ft, félévre 30,— Ft.

Telefon: 142—074. Csekkszámla: 20412—Vili. lö 000 példányban nyomatott.

ZRÍNYI nyomda

Felelős: Bolgár Imre.

Komjáthy Lajos, de. 10 (úrv.) Komjáthy Lajos, du. 5 Sárkány Tibor. — XII. Tar- csay V. u. 11. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Ruttkay Elemér, du. fél 7 Csonka Albert. — Diana u. 17. de. fél 9 Danhauser László. — Pesthidegkút (Szent István u.) de. fél 11 Csonka Albert. — Kelenföld de. 8 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, de. 11 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6 Bottá István. — Németvölgyi út 138. de. 9 Bottá István. — Kelenvölgy de. 9 Schreiner Vilmos. — Budafok de. 11 Schreiner Vilmos. — Nagytétény de. 8 Visontai Róbert. — Csillaghegy de fél 10 Kaposvári Vilmos. —• Csepel de. 11, du. 7.

Lelkészcsere hirdetés

Nyugat-békési egyházmegyében

működő lelkész cserélne. Vasútállomás lelkészlaktól 5 perc. A város 7 kilométerre, ahol gimnázium és reál- islcola van. — Javadalom: 3 szobás lakás mellékhelyiségekkel, villany- világítás, államsegéllyel együtt 1500,— Ft havi fizetés, 800 négyszögöl príma háztáji föld. Lélekszám: 850. Felvilágosítást nyújt: Esperesi Hivatal, Orosháza, Győry Vilmos tér 4.

— Pedálos orgonaharmónium eladó. Cím a kiadóban.

— 12 változatos Angster-orgona eladó. Cím a kiadóban.

— Megvételre keresünk kizárólag nyomólég rendszerű nagy hangerejű harmó- niumot. Részletes leírást kérünk. Ev. lel- készi hivatal, Nyíregyháza, Luther tér 14.

— Nyugdíjas tanítónő egy-két gyermek korrepetálását vállalná októbertől ellátásért, lakásért hétfőtől szombatig, vagy egy-két gyermek kisebb gondozását. Leveleket nyugdíjas tanítónő, Tahitótfalu, Ady út címre kérek.

— Balatoni üdülőhelyen élő idősebb magányos evangélikus asszony kisebb nyugdíjjal rendelkező társnőt keres salát házába. Csendes, békés otthonra találhat. Érdeklődők írjanak: Evangélikus lelkész! hivatal, Budapest, JC.. Kápolna u. 14. címre.

Gyülekezeti hírek

— Szentháromság utáni 15. vasár nap az oltárteritő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Mt 6, 24—34: szószéki igéje: 2 Tessz 3, 6—13.

— A vasi egyházmegye lelkészi munlkaközössége békebizottságot alakított. A bizot.ság célja, hogy az egyházi békemunka kérdéseivel foglalkozzék és kapcsolatot teremtsen a megye Hazafias Népfrontjának békemunkájával. A bizottság tagjai: Te- kus Oltó esperes, Fülöp Dezső, Ben- kő Béla, Bánfi Béla, Kiss Gyula, Fliegenschnee Frigyes és Lehel Ferenc lelkészek.

— A nógrádi egyházmegye augusztus 28-án Balassagyarmaton egyház- megyei közgyűlést tartott.

— A borsod-hevesi egyházmegye lelkészi munkaközössége augusztus 25-én Miskolcon ülést tartott.

— A Teológiai Akadémia szeptember 5-én kari üléssel megkezdte ez- évi munkáját. A kollokviumok 15-én, az új tanév szeptember 29-én kezdődik,

— A diósgyőri gyülekezet most renovált templomát D. dr. Vető Lajos püspök szeptember 7-én szentelte fel a délelőtti istentisztelet keretében.

— Arnóton szeptember 14-én gyülekezeti napot tartanak. A gyülekezetei ebből az alkalomból meglátogatja D. dr. Vető Lajos püspök, aki igehirdetéssel szolgál.

— A dunaharaszti egyházközség új lelkészét, Lukács Lászlót szeptember 14-én, a délelőtti istentisztelet keretében iktatják be hivatalába. ,

— SEGÉDLELKÉSZ ÁTHELYEZÉSEK: A Déli Egyházkerület püspökihelyettese augusztus 15—i hatály- lyal Dóka Zoltán Budapest—Deák téri segédlelkészt Pécsre, Cserháti Sándor pécsi segédlelkészt Békéscsabára, Cselovszky Ferenc békéscsabai segédlelkészt Kecskemétre és ifj. Blázy Lajos szegedi segédlelkészt Tisz af öld várra helyezte szolgálattételre.

— A váci egyházközségben augusztus 10-én gyülekezeti nap volt, amely alkalomból a dunakeszi gyülekezet látogatott el a gyülekezetbe. A szolgálatokat a két gyülekezet lelkészei végezték.

— CSALÁDI HÍREK: Juhász Dezső főagronómus és Temesvári Mária augusztus 30-án házasságot kötöttek Pestlőrincen. Az esketést a vőlegény bátyja, Juhász Géza, a Sajtóosztály kiadó-szerkesztője végezte.

— Schmidt János nyugdíjas lelkész, a kalaznói, majd a györkönyj gyü- lékezet volt lelkésze augusztus 26-án 69 éves korában Pakson elhunyt. A gyülekezet nagy részvéte mellett Sólyom Károly paksi lelkész temette el. A sírnál az egyházmegye nevében Mihácsi Lajos dunaföldvári, a volt gyülekezete nevében Takó István györkönyi lelkész búcsúztatta.

— Fazekas János, a szentantalfal gyülekezet 56 éven át volt kántora és 36 éven át volt tanítója 76 éves korában elhunyt. A gyülekezet nagy részvéte mellett temették el.

Szentháromság ünnepe u. 15. vasárnap — 2 Tessz 3, 6—13.

A mindennapok keresztyénsége

Á italában természetesnek tartjuk, hogy életünket két nagy, egymás-.

** tói sokszor független részre osztjuk. Így egy „templomi“, keresz-i tyén és egy „profán“, hétköznapi életre. Bizonyos határesetektől eltekintve, ez a felosztás helytelen és káros. Épp mai szentigénkben mond Pál ellene az ilyen életfolytatásnak.

A „rendetlenül élni” itt nem valami általános erkölcstelen életet jelent, hanem éppen azt, hogy a tesszalonikai gyülekezet tagjai vallásos meggondolások alapján, megtagadják a hétköznapi, munkás életet. Krisztus visszajőve telére várva nem dolgoznak, hogy minden idejüket hitük növelésére, a várakozásban töltsék el. Élelmüket sem szerzik meg maguknak, hanem szinte természetesnek véve a dolgot, más gyülekezetek adományaira szorulnak és más gyülekezetektől várják a segítséget. Erre írja le Pál az azóta (más formában ugyan) közmondássá változott: „...ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék” mondatot.

ívjai gyülekezeteinkben a tesszalonikai probléma nem kérdés. Ma természetesnek tartjuk azt, hogy az embernek meg kell dolgoznia a mindennapi kenyérért és gyülekezeteinkben egyre kevesebb azoknak a sziáma, akik munka nélkül szeretnének megélni. Olyanok meg igazán nagyen-nagyon kevesen lehetnek (én még eggyel sem találkoztam), akik a tesszalonikaiak mintájára vallásos meggondolások alapján nem akarnak dolgozni. így végeredményben ez az ige szó szerinti formájában nem alkalmazható mai gyülekezeti életünkre.

Abban a tekintetben mégis van mondanivalója, ami mozgató rugója Pál apostol szavainak, ti., hogy képtelenségnek és végtelenül károdnak tartja a „profán” és a „vallásos” életfolytatás egymás elleni kijátszását. Még hitbeli okokból sem szabad és nem lehet a hétköznapjaink és vasárnapjaink között valamiféle ellentétet fabrikálni.

E

z a megállapítás egyben azt is jelenti a mi szempontunkból, hogy

tulajdonképpen nem ismerünk két részre szakadt keresztyén életet. A kéresztyénségem nem csupán arra való, hogy a templomok falai közé zártan, vagy csöndes, imádságos órákra korlátozva legyen csupán. Annak komoly kihatása van a mindennapokra. Ezért nevezhetjük ke- resztyénségünket, — ha az igazi keresztyénség — a mindennapok kérész* tyénségének.

Csak egy példa: fiatal éveimben nagyon-meghökkentett egy magát hivő katolikusnak valló ember számomra érthetetlen cselekedete. Az volt a szokása, hogy napjában többször is elővette az imakönyvét és nem törődve környezetével, buzgón imádkozott. Még becsültem is magatartását. Csak akkor vált érthetetlenné előttem a szokása, amikor egy esetben imádkozás közben valaki véletlenül rálépett a lábára. Azt a káromkodás- és szidalomzuhatagot. ami akkor kicsúszott a szájából, nem lehet leírni és elmondani. Aztán, mint aki jól végezte a dolgát, tovább imádkozott. De akkor valami itt nem „stimmel”! Itt valami hiba van a barátom hite körül, aki olyan nagy lelkinyugalommal tér át imádságából a kocsisokat és a régi őrmestereket is megszégyenítő káromkodásra.

T7 z így bizony nem megy! Amikor imádkozom, akkor keresztyén ■*•** vagyok, amikor pedig éppen tegyük fel, hogy káromkodom (ami már magában is bűn), akkor nem vagyok keresztyén, ahhoz semmi köze a hitemnek: ez képtelenség. Mert — még egyszer — a mi keresztyén- sógünk a mindennapi csöndes, hivő életfolytatás, amely nem ismer bénító korlátokat, hanem bátran cselekszi a mindennapi feladatokat is keresztyén módra.

Erre biztat bennünket Pál apostol a mai igénkben. Fogadjuk meg

útmutatását és tanácsait. Bátran tehetjük, mert a leírt szavak mögött biztosítékul ott áll fedezetként Pál hite és életfolytatása.

Vámos József

MELYIKÜNK ne ismerné magyar népmeséinknek ezt a kedves fordulatát? A kincs-kereső, csodaszerkereső, vagy győzelem-kereső fiatal hős találkozik a százesztendős öregasszonnyal. Tiszelettudóan köszönti, öreganyámnak szólítja, tudakozódik nála. A válasz: „Köszönd meg, hogy öreganyádnak szólítottál!“ És követ- keizik a jótanács, amelyiknek nyomában megkerül a kincs, a csodaszer, sikerül kivívni a győzelmet.

De gondoltunk-e már ennek a mesebeli fordulatnak a mélységére? Arra, hogy a fiatalok az öregeknél tanácsot, útbaigazítást lelhetnek, de azt csak akkor nyerhetik meg, ha igazi gyermeki tisztelettel közelednek hozzájuk. Mert az öregek titkokat tudnak, elrejtett kincsek lelőhelyét ismerik.

Fehér hajú öregasszony jóságos arca néz felém a múltból: az én kedves öreganyám arca. Emlékszem, nagyon szerettem a szobájába besurranni. Mert a vén fiókosszekrény is titkokat és kincseket rejtett, abból is került elő mindig valami,

Í

amit ajándékképpen magammal vihettem, sütemény, vagy babaruha- b nak való selyemdarab. A lelke fióI kosszekrényéből pedig mesék és versek kerültek elő, azokkal is én lettem gazdagabb. Mennyi Petőfi- verset tudott! A szabadságharc idején kisleány volt. Egyszer Kossuth Lajos járt náluk és a kis Luizát ölébe vette. Csodálattal néztem rá: látta Kossuth Lajost! j EGYIK EMLÉKEM mindig szólj morúságot kelt bennem. Elpana- I szóltam neki, hogy nem kapok a noteszomba való, vékony kis ceruzát. Erre elővett egy ceruzavéget, és elkezdte farigcsálni, hogy örömöt szerezzen nekem. Sikerült is annyira körülfaragnia, hogy beleillett a noteszomba. Még be is festette valamivel, hogy szebb legyen. Nagyon szép úgy se lett, s máig is szomor- kodom azon, hogy akkor nem örültem jobban a kis ceruzának, mint

ahogy örültem. Ha most meglenne még, biztosan a világ legszebb ceruzájának tartanám, mert benne volt az én kedves öreganyám szívének minden meleg szeretete. De a gyermekek sokszor hálátlanok a szeretetért. Én is az voltam.

Magát szegényíti meg az ifjúság, ha nem kell néki az öregek jótanácsa, útmutatása, ha tiszteletlenül rohan el mellettük, és útmutatásukat megvetve, keresi a kincset, a csodaszert, a győzelmet.

„Köszönd meg, hogy öreganyádnak szólítottál“? Ma még az édes szülőket is minden egyébnek szólítják és emlegetik a gyerekek, csak nem édesanyámnak, édesapámnak. Mit várhatnak tőlük az öregek? Hiszen a tiszteletlenség, szere- tetlenség járványmódra terjed az egész világon. Mi Jézus Krisztus evangéliumával szeretnénk útját állni,

HA PÁL APOSTOL Római levelének 16. fejezetét olvasom, mindig melegség járja át a szívemet. Rómába írja, ahol még nem járt, de ahol sok keresztyént név szerint ismert. Egyiket testvérének, másikat rokonának, az idősebb asszonyokat édesanyjának nevezi. S ez végtelenül több, mint az „öreganyám“ megszólítás a mesék hősei ajkán. Mert ez azt jelenti, hogy a keresztyén gyülekezet egy nagy család. Krisztusban mindenki testvérem, apám és anyám, aki együtt dicséri velem az Ö nevét. Édesanyám csendesen pihen már a temetőben. De ha szeretetházunk fehér hajú nénikéi sétálgatnak a Virágos udvaron, mintha mindegyik édesanyám lenne.

Amikor Ting kínai püspök nálunk járt látogatóban — karácsony este is átjött a szeretetházba —, megkérdeztük tőle, van-e Kínában is ilyen otthon öregek sEámára. Azt felelte, nincsen, mert ott szégyennek tartaná a család, ha akármilyen távoli rokonról is nem maga

gondoskodnék. — Talán Kína a földkerekségnek az az országa, amelyikben legjobban él az öregek tisztelete. Senki nem titkolja a korát, hiszen ott az öregséggel tisztelet jár. Azt olvastam, hogy Kínában szinte illik megkérdezni: „Mi az ön dicsőséges életkora?“ S ha valaki keveset mond, vigasztalni illik, hogy majd csak megöregszik. Ha többet, azt kell felelni: „Fogadja szerencse* kívánataimat!“

Persze azért nincsen olyan földi ország, ahol az öregségnek ne lenne terhe. A Prédikátor költői képekben szemlélteti az öregkor sok nyomorúságát (12. fejezet), amikor az ajtók kívül bezáratnak és a malom zúgása halkabbá lesz... s az öregkor éveit olyan éveknek nevezi, amelyekről azt mondjuk: Nem szeretem ezeket.

EGYIK „ÖREGANYÁM“, egyik 90 felé járó kedves nénikénk azért mondja minden látogatójának, minden nála fiatalabbnak, akivel találkozik: „Csak meg ne öregedjék!“ Homályosan lát, állandóan szédül, nehéz teher neki az öregség, jót akar kívánni. Ilona nénink kíván- ! sága egyikünkön se teljesedik. Mind megöregszünk. S ameddig Isten I életben tart, azért teszi, hogy a nyomunkban indulóknak titkokat valljunk meg, és kincskeresésükben útbaigazítsuk őket.

Levelet kaptam néhány hónapja. Boldog menyasszony írta: „Szinte alig tud-om felfogni, hogy ezentúl közösen hordozhatom a terhet valakivel, naponta kenősen mehetünk az Ür elé. Szeretném külön drága ajándéknak tekinteni azt az édesanyát, akit a saját, régen porladó édesanyám helyett vehetek körül a szeretet apró, naponkénti jeleivel.“ Így indult az új otthon felé. Jövendőbelije öregedő édesanyjában nem a félelmetes anyóst látta, hanem az édesanyát. Mert szívében Jézus Krisztus soha el nem fogyó szere* tétével indult. Túrmezei Erzsébet