Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1958-08-24 / 34. szám
D. dr. Vető Lajos püspök beszámolója a stockholmi lefegyverzési és együttműködési konferenciáról Szükségesnek tartom, hogy mindenekelőtt azt mondjam el, hogy mint egyházi vezetőember, miért veszek részt a béke-világmozgalomban. Be kell vallanom, ennek egyházi-vallási okai vannak. Már az első világháborúval kapcsolatban felébredt egyes nagy keresztyén emberekben a felelősség az emberiség békéje iránt. Még jobban erősödött ez a felelősség a II. világháború alatt és után. Így és főleg ennek következtében jött létre az Egyházak Világtanácsa is. Ennek egyik fő feladata éppen a világ- béke védelme lenne. Azért szükséges elsősorban az egyházak egységének a keresése és előmozdítása, hogy az egyházak szava érvényesülhessen a háború és a béke kérdésében. Nem vitás ugyanis, hogy a vallás, közelebbről a keresztyén vallás a békesség vallása, s Krisztus maga azokat mondja Isten Fiainak, akik a békességért dolgoznak ezen a világon. Papok a Béke-Viiágtanácsban Azt mondhatná azonban valaki, hogy elég, ha egy papi ember az Egyházak Világtanácsában, egyáltalán az egyházban végez békemunkát, minek részt venni még a Béke Világtanács által rendezett stockholmi békekcng- resszuson is, egyáltalán a béke-világmozgalomban? Egy az, hogy a két világháború tapasztalatai szerint az egyházak nem tudják önmagukban megakadályozni a háború kitörését. Mbs(; is már régen tisztában vannak az atomháború fenyegető veszélyével, de nincs elég erejük, és az egységük is hiányzik hozzá, hogy nagyon határozottan és nagyon komolyan lépjenek fel a háború ellen a saját kormányaiknál i és híveiknél. Példa erre, hogy egy évvel ezelőtt az Amerikai Egyesült Ál- P lamokban tartotta az Egyházak Világtanácsa évi rendes gyűlését. Ekkor I kimondták, fel kell szólítani a nagyhatalmakat, hogy első lépésként az általános leszerelés felé, szüntessék be atom- és hidrogénbomba-kísérleteiket, s nagyon jó lenne, ha valamelyik nagyhatalom egyoldalúan beszüntetné robbantásait s így jó példával járna elöl. De mi történt azóta? A Szovjetunió kormánya a következetes békepolitikájának eredményeként, valamint támaszkodva a világ népeinek békevágyára, egyoldalúan beszüntette kísérleti robbantásait, az Amerikai Egyesült Államok és Anglia — nem! És — sajnos — maguk az amerikai keresztyén egyházi vezetőemberek csak nagyon erőtlenül tették szóvá ezt az ügyet a saját hazájukban, szintúgy az angolok, pedig ők maguk hozták az említett határozatot. Tehát: Még nagyon gyenge az egyházak összefogása ahhoz, hogy világháborút tudjanak megakadályozni. Ez vonatkozik a római pápára és a katolikus egyházra is. A békéért érzett felelősség tehát arra késztet, hogy az egyházak erejét sem lekicsinyelve, még nagyobb erők és még nagyobb összefogás után nézzünk. Együtt a Föld összes békeerőivel A második érvem amellett, hogy a béke-világmozgalomban részt veszek: a Béke Világtanács által vezetett és irányított világ-békemozgalom földünk összes békeeröit össze akarja fogni a háború elkerülése s a béke védelme céljából, tekintet nélkül arra, hogy az egyes békeszerető embereknek mi a világnézeti, politikai, vallási stb. meggyőződése. Mert a világbékét csak a világ összes békeszerető emberei együttes erőfeszítéssel tudják megmenteni. Ez világos. De eddig még nem sikerült az emberiség történelme során komoly, tartós békét létesíteni. S ez éppen onnan van, mert e békeerők még sohasem fogtak össze a béke védelme érdekében. Most van először az emberiség háborúktól viharos történelme folyamán béke- világmozgalom. Amikor a legnagyobb a veszély, akkor van a legközelebb a segítség. Bízom benne, hogy ez a nagyobb összefogás jó eredményre fog vezetni. És mert békeszerető ember vagyok, hogyan maradnék ki ebből, az emberiség történelmében eddig páratlan, emberi megmozdulásból? Vitás kérdéseket békés úton kell rendezni Harmadszor szeretnék rámutatni arra, hogy a békét nem azzal védjük meg, ha csupán az egy véleményen levő, egy vallási vagy világnézeti álláspontot képviselő embereket fogjuk össze, hanem éppen az szükséges a békéhez, hogy az egymással ellentétes állásponton levő emberek fogjanak össze abból a célból: 1. hogy vitás kérdéseiket békés úton rendezzék, 2. hogy azoknak a kezét lefogják, akik megrögzött gonoszságból és ostobaságból háborút zúdítanának az emberiség nyakába. Mert könnyű azoknak jóban lenni egymással, akik egy véleményen vannak, vagy akiknek azonosak az érdekeik. Itt nem is fenyeget háború. Ellenben nagy a veszély akkor, ha az embereiknek különbözők az érdekeik és a felfogásuk. Éppen ezért kell a különböző felfogású, de békeszerető embereknek összefogni s a békét együttesen megvédelmezni. Ilyen célkitűzések és elvek vezetik a béke-világmozgaknat. Ilyen megfontolások alapján hívták össze a stockholmi békekongresszust is. Útban Stockholm felé De most már vegyük közelebbről szemügyre ezt a nagyszabású kongresszust. Gondolatban utazzunk el magunk is Stockholmba, Svédországnak ebbe a szép fővárosába! Most voltam harmadszor Svédországban. Kétszer korábban repülőgépen tettem meg oda-vissza az utat, most azonban, mivel éppen Berlinben volt előbb dolgom, vonattal utaztam. Persze, közben van a tenger, amely Németország és Svédország közt kto. ICO km széles. Amikor a vonat a tengerpartra érkezett, a vasúti kocsimat több más kocsival együtt egy komphajóba tolták, onnan útitársaimmal együtt ennek a kb. 3500 regisztertonna súlyú hajónak felső részébe mentem fel, ahol étterem, kávéház, fedélzeti napozó s mindenféle kényelem van. A négyórás tengeri út igen szép volt. A tengeren nem volt már kánikula, mint előbb a vonatban, hatalmas sirályok röpködtek a hajó után, útközben több hajóval találkoztunk. Estefelé érkeztünk meg a svéd tengerparti városba, Trelleborgba, ahol a vasúti kocsinkat egy villanymozdony húzta ki a hajóból, s hamarosan összeállították a szerelvényt, amely villanyvon- .tatással óránként 120 km-es sebességgel másnap reggelre Stockholmba érkezett. A magyar delegáció már pár nappal előbb odaérkezett repülőgépen, s közülük ketten s néhány svéd fogadtak az állomáson. Csakhamar már ott is voltam a kongresszusteremben, egy erre a célra berendezett sportcsarnokban (Eriksdalhallen). Itt országonként voltak elhelyezve a delegációk, a mienk elég közel az elnöki asztalhoz és az előadói pódiumhoz. Több mint hetven ország volt képviselve, volt nem egy olyan delegáció, amelynek több mint 100 tagja volt. Á magyar delegáció a sajtótudósítókkal együtt 12 tagból állt. Az összes delegátusok száma kb. 1300 volt. Minden felszólalást 10 nyelven tolmácsoltak, s ültrarövidhullámú adókkal sugároztak szinte egyidejűleg, amit nyakba (Folytatás a 2. oldalon) Együtt a héhéért Augusztus 15-én békenagygyűlést tartottak az ország minden részéből összegyülekezett evangélikus, refomiátus, baptista, metodista és unitárius lelkészek Budapesten, a Bartók-teremben. A rendkívül népes értekezletet az elnöklő Bartha Tibor református püspök nyitotta meg. Az elnöki emelvényen többek között helyet foglalt D. dr. Vető Lajos püspök, az értekezlet előadója, Győry Elemér református püspök, Esze Tamás főgondnok, Koren Emil püspökhelyettes s a megjelent külföldi vendégek közül Bohuslav Pospisil, a Csehszlovákiai ökumenikus Tanács titkára, Werner Meynecke, német demokratikus köztársaságbeli lelkész. Bartha Tibor püspök megnyitó beszédében mindenekelőtt meghatott szavakkal emlékezett meg Frédéric Joliot-Curie-nek, a Béke Világtanács elnökének el'hunytáról. „Az emberiség egyik legjobb fiát gyászoljuk“ — mondotta többek között megemlékezésében. Javasolta, hogy az értekezlet az Országos Béketanács elnökségéhez küldött táviratában fejezze ki gyászát és fájdalmát és kérje, hogy az elnökség hozza ezt megfelelő módon és formában a Vi- lág-Béketanács tudomására. Ezután a gyűlés 1 perces néma felállással tisztelgett a békemozgalom nagy halottjának emléke előtt. Az elnöklő püspök köszöntötte azután az értekezlet vendégeit: Horváth Jánosi, a Művelődésügyi Minisztérium Egyházügyi Hivatalának elnökét, Veres Pált és Grnák Károlyt, a hivatal főelőadóit, Pesta Lászlót, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának al- elnökét, Herling Jakabot, az Országos Béketanács titkárát, Bohuslav Pospisilt, Werner Meyneckét és Rüdiger Schmidt lelkészt, valamint megjelent hitveseiket. Közölte, hogy D. Bereczky Albert püspök, aki nemrég érkezett vissza külföldről, egészségi állapotára való tekintettel nem jelenhetett meg az értekezleten, levélben köszöntötte a konferenciát és arra Isten áldását kérte. Bejelentette, hogy az értekezletnek egyetlen tárgy sorozati pontja van: D. dr. Vető Lajos püspök beszámolója a stockholmi békekonferenciáról. A beszámolót lapunk vezető helyén közöljük. A több mint kétórás, nagy tetszéssel fogadott előadást az elnöklő Bartha Tibor püspök köszönte meg. „Vető Lajos püspök testvérünk jó és hűséges szolgálatot végzett Stockholmban és itthon is, amikor tapasztalatairól közöttünk beszámolt” — mondotta az elnök. Az előadáshoz többen jelentkeztek hozzászólásra. Dr. Tóth Endre, református teológiai professzor hozzászólásában emlékeztetett az 1925. évi stockholmi egyházi világgyűlésre, amely igen komoly nyilatkozatot adott ki a világbéke érdekében. A nyilatkozat azonban sajnos, pusztába elhangzó szó maradt és az egyházak életében szinte semmi hatása nem volt. Virágh Gyula ózdi evangélikus lelkész arra mutatott rá, hogy a nagyhatalmak közül a Szovjetunió jár következetesen a béke útján. A világ keresztyén népeit igen nagy felelősség terheli abban a tekintetben, hogy rajtuk is múlik az emberiség békéjének ügye. Bohuslav Pospisil, aki a magyar egyházak meghívására a Balaton mellett tölti szabadságát, hozzászólásában arról beszélt, hogy az egyházak mindannyian egy hajóban eveznek, viharos tengeren. Az a feladatuk, hogy biztos partot érjenek. A nemrég megtartott prágai ökumenikus békekonferencia legfontosabb követelése volt: mozgósítani kell a közvéleményt annak érdekében, hogy helyezzék világszerte törvényen kívül az atombomba használatát. Ezt éppen a keresztyéneknek kell a leghatározottabban követelni, hiszen a múltban, éppen az utolsó két világháborúval is kapcsolatban, igen sok mulasztás és vétek terheli az egyházakat, amelyek nemcsak, hogy nem tudták megakadályozni a háború kitörését, de még meg is áldották a fegyvereket. A keresztyén embernek a háború minden formájára határozott nemet kell mondani. Az atomfegyverek használata az emberiség teljes pusztulását jelentené. Nem gyávaság, az élet puszta féltése késztetett bennünket az ellenük való harcra, hanem éppen a bátorság, az Istentől kapott élet igenlése. Az egyház a történelem minden korszakában megtalálta a maga helyét. Meg fogja találni az atomkorszakban is. Szamosközi István református esperes felszólalásában rámutatott arra a lelkületbeli különbségre, amely a háború és béke kérdésében a keleti és a nyugati emberek között mutatkozik. Az elmúlt esztendőben utazásai során alkalma volt arra, hogy erről személyesen is meggyőződjék. A szocializmusban élő emberek felismerték életük célját, s tudják, hogy ezt a célt érdemes megtartani és megvédeni. Ebben a célban a szocializmusban élő emberek tömegei egységesek. Nyugaton viszont nincs az embereket összefűző egységes értelme az életnek, Wemer Meynecke lipcsei evangélikus lelkész hozzászólásában megköszönte a feléje hangzott üdvözletét, azt, hogy szabadságát Magyar- országon töltheti és azt is, hogy jelen lehet ezen az értekezleten. Ha komolyan keresztyének akarunk lenni, ennek le kell vonni a következményeit és .legalább meg kell próbálni az evavngélium szerint élni. Schweitzer Albert az elveszett ju'h példázatáról szóló bibliamagyarázatában azt mondta, hogy a pásztor nemcsak a juhnak a lelkét mentette meg, hanem az egész juhot is. Nekünk is törődnünk kell nemcsak a reánk bízott hivék lelki üdvösségével, hanem földi életével is. Amikor a háború és béke kérdéséről van szó, foglalkoznunk kell a háború gazdasági és társadalmi hátterével és okaival is. Olyan társadalmi viszonyokat kell teremtenünk, ahol azért nem akar senki sem háborút, mert azon senki sem kereshet. A béke nem álom, hanem feladat, amelyért lehet és kell küzdeni. A hozzászólások után Huszty Káli mán konventi előadó határozati javaslatot terjesztett elő, amit az értekezlet egyhangú lelkesedéssel elfogadott. A nyilatkozatot, amelyet az alábbiakban közlünk, az értekezlet az Országos Béketanács elé terjesztette. „összegyülekeztünk, hogy saját magunknak és egyházaink népének a lelkiismeretét ébreszteni és ébren tartani segítsük. Nyilatkozatunk nem új, de mégis megújuló erővel kell, hogy hangozzék, mert az idei nyár ismét nagy nyugtalanságot hozott a világ életébe. Kinyilvánítjuk, hogy a megbékélés, szeretet és barátság lelkületéveü gondolunk a világ minden népére, a jelen pillanatban különösen azokra a közel- keleti népekre, akiknek a még ki sem vívott, vagy alig elért szabadságát és függetlenségét gyarmati uralom igyekszik letörni. A hatalmak pénze és a pénz hatalma miatt ismét szakadék szélére jutott a világ békéje. Ilyen világhelyzetben lelkipásztori kötelességünknek érezzük, hogy újból kifejezzük szolidaritásunkat a béke híveivel. Tisztelettel gondolunk az isteni gondviselésre és annak emberi eszközeire, akik legutóbb a stockholmi leszerelési és együttműködési világkonferencián, de más felelős világfórumokon is az enyhülésért küzdenek. Azok mellett állunk, akik a békés együttélésnek, a tömegpusztító fegyverek feltétlen megsemmisítésének, az erőszak megfékezésének, a tömeges emberi nyomorúság és az emberiség tömeghalála ellen való világméretű küzdelemnek bátorszívű harcosai. Imádságainkban meg nem szűnünk hordozni azokat az államférfiakat, akik a legnagyobb felelősséget viselik a legkritikusabb helyzetekben, hogy megtalálhassák a találkozás és megértés útját, a béke útját a népek boldogulására. Istennek az emberi nemzetséghez való örök irgalmában bízva folytatni lógjuk harcunkat a háború erőivel, a halállal szemben, mint akik hisznek az élet győzelmében.” Az értekezlet az elnöklő püspök zárószavaival és a Himnusz elének- lésével ért véget. G. i:l,!lll:i.lilllí llI!:ili:!:i!l!IIIIMll!l!lililllllllllllllllllil!l!IBil!lllllllllllMlllllllllllHllllllllll»ll[lllllllllllll!lllllllll!l!!!l!lll!l!!!ll!!!!i!lll!iniHlllíl!lll!l lelő Lajos ptispöh Koppenhágába «fazon D. dr. Vető Lajos püspök hétfőn, 18-án reggel repülőgépen Koppenhágába utazott, az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának ülésére. A püspök tagja ennek a bizottságnak. Ugyancsak elutazott dr. Bartha Tibor református püspök és Muraközy Gyula, a református kon- vent külügyi bizottságának vezetője is, akik szintén részt vesznek a konferencián. Vető püspök ezenkívül még két konferencián vesz részt ebből az alkalomból. Egyik az Egyházak Világ- tanácsa nemzetközi ügyekkel '.foglalkozó bizottságának konferenciája, a másik az Európai Egyházak konBereczky Albert 65 éves D. Bereczky Albert, a dunamel-1 léki református egyházkerület püs- i pöke, a református zsinat és Egyetemes Konvent lelkészt elnöke 65 éves. Az évforduló alkalmából a főpásztort köszöntők között ott a helye Magyarországi Evangélikus Egyházunknak és az evangélikus sajtónak is. Nemcsak a református egyház, hanem az egész magyar protestantizmus sokat köszönhet Bereczky Albertnek. Közöttünk is sokan vannak, akik még a keresztyén diákmozgalom immár lezárult egyháztörténeti korszakából áldott emlékeket és gazdag ajándékokat hordoznak szívükben Bereczky Albert ferenciája. Ez utóbbi folytatása an- naik a nagy jelentőségű munkának, amely tavaly nyáron az ugyancsak dániai Liselundban megkezdődött. Elutazása előtt Vető püspök nyilatkozott egyházunk sajtójának. „Fő feladatomnak azt tekintem — mondotta —, hogy egyházunk és az Egyházak Világtanácsa közötti jó viszony helyreállításán fáradozzam, amely jó viszonyt az ellenforradalmi események megzavartak. Remélem, hogy munkám nem lesz hiábavaló és sikerül tisztáznunk a vitás kérdéseket. Ezzel is hozzá kívánok járulni a világ feszültségeinek enyhítéséhez“ — fejezte be nyilatkozatát a püspök. akkori szolgálatából. Az embertelenség és megpróbáltatás gyászos esztendeiben sokan néztünk reménységgel és erőt merítve példaadására. A felszabadulás után ő volt az első és sokáig szinte az egyetlen, aki új utat mutatott a reformáció magyar- országi egyházainak az épülő szocializmus világában. Ezt sem felejtjük el és ezért is el nem múló köszönettel tartozunk. Istennek adunk hálát életéért és szolgálatáért és Istent kérjük, hogy életét és szolgálatát ajándékozza még sokáig mindannyiunknak, az • egész magyar protestantizmusnak. g:
