Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-08-17 / 33. szám

EGY LÁTOGATÁS „A Magyar Népköztársaság biztosítja a polgárok lelkiismereti szabadságát és a vallás szabad gyakor­lásának jogát. A lelkiismereti szabadság biztosítása érdekében a Magyar Népköztársaság az egyházat különvá­lasztja az államtól.* Majna-Frankfurt városi tanácsá­nak határozatából közéleti férfiak­ból és tudósokból álló küldöttség utazott ez év májusában Japánba, hogy a helyszínen tanulmányozza az első atombombatámadás következ­ményeit. A küldöttséghez még Gies­sen és Offenbach városának kül­döttsége is csatlakozott. A küldöttek között három evangélikus lelkész is volt. Ezek egyike: Robert Berger a Stimme der Gemeinde“ augusztus 1-i számában beszámolt a küldöttség tapasztalatairól. E beszámoló né­hány fontosabb részletét közöljük. 5,Útközben három gondolat foglal­koztatott; 1. A Japánban ledobott atombom­bák, Németországnak voltaik szánva. Ha a háború tovább tart, német te­rületre hullottak volna. 2. Adenauer az ún. taktikai atom­gránátokat a „tüzérség továbbfej­lesztésének" nevezte. Egy ilyen löve­dék hasonló hatású, mint « Hiroshi- mára ledobott bomba. , 3. A jelenlegi atomfegyverek ha­tása az első atombombáiknak két­ezerszerese. Az atomfegyverek elleni mozga­lomhoz Japán 90 millió főnyi lakos­ságából már 35 millió csatlakozott. A mozgalmat az váltotta ki, hogy 1954-ben egy japán halászhajóra, amely mintegy 100 km távolságban az atomkísérletek miatt lezárt terü­let határától hajózott, rádióaktív eső hullott. Egy újabbfajta nukleáris bombát próbálták ki akkor az ame­rikaiak éppen, s elszámították ma­gukat hatósugarának tekintetében. A rádióaktív eső következtében több halász megbetegedett és néhányan meg is haltak. Utunk először Hiroshimába veze­tett. Itt három síremlék emlékeztet a 13 év előtti pusztulásra. Egyhe- lyütt egy könyvben 70 ezer halott neve van megörökítve. Egy másik tömegsírban 90 ezer ismeretlen ál­dozat nyugszik. Végül külön emlé­ket emeltek az áldozatul esett 12 ezer iskolásgyermeknek. Hiroshimában az atombomba rob­banásának idején mintegy 350 ezer ember tartózkodott. Ezekből 250 ezer azonnal meghalt. A robbanás kö­zéppontjától számítva fél km-es kör­zetben az élőlények 98,5%-a meg­halt, 1 km-es körzetben 90%-a, másfél km-es körzetben 45%-a, 2 km-es körzetben 22,5%-a. Ezeket az adatokat az utóbbi években hozhat­ták, csak nyilvánosságra, mivel 1952- ig, a békeszerződés aláírásáig, az amerikai megszálló hatóságok min­den, a bombázással kapcsolatos rendszeres tudományos kutatást és az adatok nyilvánosságra hozását megtiltották. Három nappal később, augusztus 9-én dobták le a második bombát Nagaszakira. Egy nappal előbb az amerikaiak röpcédulákon felszólí­tották a lakosságot a város elha­gyására, utalva a hiroshimai esemé­nyekre. A bombának a hatása itt kisebb volt, mivel megelőzően légi­riadót rendeltek el és mivel nem a «áros középpontjában robbant. Ezért a 280 ezer lakosból „csak“ 74 ezer halt meg azonnal. A bombák hatása minden képze­letet felülmúlt, a 10 ezer fokos hő­ség mindent szénné égetett. Épüle­tek betonmaradványain füstté vált emberek betonra égett árnyéka lát­ható. A sugárbetegség alattomos romboló munkája azokban, akik lát­szólag épségben megmenekültek, sokszor csak évekkel később mutat­kozott. A hiroshimai halottak holttes­teit egy 25 km-rel távolabb fekvő szigetre szállították temetés céljá­ból. A sziget lakói szintén megbete­gedtek sugárbetegségben; a hullák rádióaktivitása fertőzte meg őket. Ezt a képet Bronislav Linke lengyel festő­művész festette 1957-ben. A kép felirata: ..Karácsonyszigetek'' Ezeken a szigeteken végzik az amerikai atom- és hidrogén- bomba kísérleteket. 1957. áprilisa óta Japánban állami törvény gondoskodik a szegénysorsú sugárbetegek kezeléséről. Jelenleg is többezer áll rendszeres kezelés alatt. Nem lehet csodálni, hogy az a nép, amely ilyen dolgokat élt át, felté­Bizonyára sokan tudják az olva­sók közül, hogy Békés megyében milyen sok evangélikus él. Nagy gyülekezetünk van Békéscsabán, Szarvason, Orosházán. De a megye többi részén is sok kis gyülekezet éli a maga buzgó életét. Ma egy 1000 lelket számláló kisebb gyüle­kezetről, Gyomáról szólnak ezek a sorok. Imaiház vályogból... Békés megyében a legtöbb egy­házközségünk telepes egyházköz­ség. Ami annyit jelent, hogy a gyü­lekezet tagjai közelről vagy távolról nagyobb csoportokban egyszerre te­lepültek mai helyűikre történelmi századok során. A gyomai gyüleke­zet tagjai Mezőberényből, Szemlak­ról és Soltvadkertről települtek ide 1830-ban. Ősi szokás szerint első dol­guk volt, hogy az Isten igéje köré gyülekezetté gyűljenek. Egy negyed­század Így telik el csendben az éle­tükben, hogy helyhez nem kötötten hallgatják hétről hétre az Isten igé­jét. Az latén háza iránti szeretet 1854-ben megépíti az első istentisz­teleti helyet, a gyomai imaházat — vályogból! De már az első isten- tisiztelet népe tornyos templomért imádkozik. Nyolc éven át imádkoztak és dol­goztak ezért a templomért. Minden család évente 1000 téglával járult hozzá az építkezéshez és nem egy tel nélkül elutasítja az atomfegy­vereket. A meglátogatott városokban min­denütt érintkezést kerestünk a pro­testáns egyházak képviselőivel. Töb­bek között Kagawával, az ismert igehirdetővel is. Kagawa kijelentet­te: „Ha ismernétek az atombombát a magatok tapasztalatából, határo­zottabban tiltakoznátok ellene“. Va­jon az európai népeknek arra kell várniuk, amíg a maguk bőrén ta­pasztalhatják meg az atomfegyve­rek hatását? Egy másik japáni ke­resztyén kijelentette: „Nem méltó a keresztyén névre az, aiki hozzájárul az atomfegyverek használatához“. Eddig a híradás. Felesleges hozzá sok megjegyzést fűzni, hiszen ön­magáért beszél. Nem lehet csodál­kozni rajta, hogy a japán nép egy emberként tiltakozik az atomkísér­letek folytatása ellen. És csak cso­dálkozni lehet azon, hogy dr. Fisher canterbury-i érsek nemrégiben kije­lentette: „Lehetséges, hogy Isten éppen ilyen módon akarja az em­beriséget elpusztítani“. Az érsek sze­rint semmivel sem lehet bizonyíta­ni azt, hogy az emberiségnek örök­ké kell a földön élnie. Szerencsére a keresztyének túlnyomó többsége nem úgy gondolkodik, mint a can­terbury-i érsek, hanem inkább úgy, mint az érsek egyik egyszerű papja, aki elöljárójának szavait helyreiga­zítva kijelentette: Isten a Jézus Krisztusban nyilatkoztatta ki magát nekünk s ezért semmivel sem ment­hető, ha a Benne való bizodálom helyett atomfegyverekben keressük menedékünket, 1000 forintos adakozó is volt. így készült el a „tornyos templom” 1862-re. Ez az egyik évszám, ami ma is látható a gyomai templomon. Hűséges hívek adományéiból elké­szült a berendezés is, a hatmázsás harang, az orgona, a toronyóra. Tűzvész a templomban... Egy negyedszázadon át csendesen és bikésen hívta a harangszó a gyomai evangélikusokat az Isten tiszteletére. Ekkor azonban szomorú megpróbáltatás tzuhant a gyüleke­zetre. 1887-et írtak akkor és egy emléke­zetes napon a toronytető kigyulladt. Hiába sietett az oltáshoz a község lakossága és az az ezerfőnyi föld­munkás, akik éppen abban az idő­ben készítették a Kőrös védőgátját, a tüzet megfékezni nem lehetett. — „Szörnyű látvány volt az — mondja el a szemtanú, a 93 éves id. Wolf Mihály. — Az égő torony Mzuhant a templom tetejére. Az átizzott templommennyezet borzalmas robaj­jal, égve-ropogva slzakadt be a templom belsejébe és égette el a templom teljes berendezését az ol­tárral és az orgonával együtt. Tüzes lángnyelvek csapdostak ki mindad­dig, amíg mindent elhamvasztott a tűz. Súlyos csapás és megpróbáltatás volt ez a gyülekezetre. A tűz azon­A Magyar Népköztársaság Alkot­mányának 54. §-a ez a két mondat. Kilenc évvel ezelőtt, 1949. augusztus 20-án lépett életbe ez az Alkotmány. Szükség volt rá, mert a magyar ha­za állampolgárainak jogait és köte­lességeit, az állami, gazdasági és társadalmi rend alapvető változásait, a magyar államrend népi jellegét a törvény erejével szentesítette. Azóta is ez az Alkotmány az alapja állami életünknek, minden magyar állam­polgár életének. Évszázadok óta meglévő hiányt tölt be, hiszen meg­szünteti a kizsákmányolást, a nép kezébe adja a hatalmat, egyforma jogokat és kötelességeket,,ad minden magyar állampolgárnak.' Mi magyar evangélikusok az Al­kotmányban lefektetett állampolgári jogokon és kötelességeken túl kü­lönösképpen annak a paragrafusnak örülünk, amelyik biztosítja a lelki- ismereti szabadságot és éppen ennek érdekében az egyházat különválaszt­ja az államtól. Ez így törvényben le­fektetve még soha nem volt Magyar- országon. Mit jelent a gyakorlatban ez a törvénycikk? Azt, hogy a Magyar Népköztársaság állama tiszteletben tartja polgárainak lelkiismeretét, val­lásos meggyőződését. Azt. hogy min­den felekezetnek egyformán bizto­sítja a teret és a lehetőséget a mun­kára, szolgálatának végzésére. (A Horthy-rendszer „katolikus” Ma­gyarországa után ez igen nagy jelen­bán nem hamvasztotta el az egy­ház híveinek hitét és Istenbe vetett bizodalmát — mondja a gyülekezet ma emlékező lelkésze, Sáfár Lajos. — A katasztrófára felfigyelt az egész környék és mindenki segít­ségre sietett. Az egész Békés megye testvére lett a gyomai gyülekezet­nek. Egy és negyed év múlva kész lett újra a templom. Még a beren­dezésre is futotta az adományokból. 1888. december 2-án, Advent első vasárnapján szentelte fel a templo­mot Áohim András esperes. Így került fel a gyomai temp­lomra a másik év szám: 1888. Készülődés a 100 éves jubileumra... A gyomai gyülekezet evangélikus hívei mostanában, amikor a temp­lom felé igyekeznek, sokszor felnéz­nek erre az évszámra és hitihű ősök­höz hasonlóan készülődnek temp­lomuk 100 éves jubileumának méltó megünneplésére. Igaz, hogy csak 1962-ben lesz 100 éves a templom, de ők máris beszélgetnék, tervez­nek, szépítenek és építenek. Tervünknek egyik része valósult meg az elmúlt év nyarán, amikor is kívülről újra bevakolták a templo­mot, az ősök példája szerint önkén­tes adományokból természetbeni munkavállalással. Még hátralevő terveik: a templom belső tatarozása, a toronyóra kifes­tése, a templom bádogtetejánek újrafestése és a harangozó! lakás tetőzetének tatarozása. Friedrich Lajos tőségül) Azt. hogy az egyházakat sa­ját lábukra állítja és függetleníti az államtól. (Az egyház és állam között megkötött Egyezmény ugyanezeket mondja ki.) Nem véletlen, hogy Alkotmá­nyunk egy szakaszban mondja ki a lelkiismereti szabadság biztosítását és a vallás szabad gyakorlásának jo­gát az állam és egyház szétválasztá­sával, mert csak ez a szétválasztás jelenthet határozott biztosítékot a lelkiismereti szabadság és a vallás szabad gyakorlásának joga tekinte­tében. Mi az egyháznak (és tagjainak is egyénenként) a kötelességei e tör­vény szerint; azon túlmenően, ame­lyek minden magyar állampolgár kötelességei? Lényegében az, hogy a lelkiismereti szabadság, a vallás szabad gyakorlása és az állam és egyház szétválasztása nem jelenti és nem jelentheti soha az egyház szem­benállását a Magyar Népköztársa­sággal. Ezzel nem mondunk újat, hiszen keresztyén hitünkből folyóan engedelmeskedni tartozunk az álla­mi felsőbbségnek, sőt azt miniden jó törekvésében, munkájában támogat­nunk kell. A lelkiismereti szabadság éppen ezt a lelkiismertességet Is je­lenti. Ezekkel a gondolatokkal köszönt- juk a kilenc éves Alkotmányt flz életből ellesve A Rákóczi út és Puskin utca sár* kán levő postahivatalban történt. Beteg kislányukért aggódó szülők­nek akarom telefonálni vidékre a jó hírt, hogy gyermekük túl van a ve­szélyen, jöhetnek érte, vihetik haza a kórházból. Bemondom a helységet, a tele* fonszámot, és várok. Lassan cam­mognak a percek. Ezernyi más el­intéznivalóm is lenne a fővárosban, de hiába, 'most ez az első. Nézem a feliratokat, megtanulom a postai vevények nagyon pontos kitöltésének módját. Jó húsz perc telik így el. — Kérem, egy pillanatra — szólít meg a telefonos hölgy barátságosan. Odalépek. — Látom kérem, hogy sietne. Ha megbízik bennem, hagyja itt az üze­netet, mert bizony nem tudóm, mi­kor jelentkezik a hívott fél. Órák is eltelhetnek a várakozással. Zavartan köszönöm a szívességét, a jóságát. Felpillantok rá. Fiatal, nyílt tekintetű, barna szemű. Leírom az üzenetet, a tőle kapott papírra. Visszaolvassa. — Bizony, ez igen fontos hír — mondja komoly arccal. — Ne féljen, pontosan bemondom — teszi hozzá biztatóan. Nyugodtan megyek el. Szemének meleg pillantásából, kedves moso­lyából tudom, hogy biztosan elintézi az ügyemet. — hjl — ímh^íliUusúk a Wkiís padján NYÁRI FÉNYEK Ida: SZALATNAIREZSŐ Dél volt, a vonat megállt Badacsonyban. Az állomással szemben ugyanakkor a parton ki­kötött a hajó, melynek a neve: „Jókai”. Ki­rándulók szálltak ki mindkét oldalon, hét­köznap volt, átjöttek valamely üdülőből, a Balaton partjáról, körülnézni itt, a legszeb- bik tájon. Voltak köztük, akik minden évben ilyentájt felballagnak a híres présházba s egy pohár bort ürítenek egymás barátságára és egészségére. Hívogató vidék ez, nem lehet el­kerülni. Takaros házak, rendben tartott szőlők közt kanyarog az út felfelé. Itt is, ott is asszonyok állnak az út szélén nagy kosár őszibarackkal egy-egy fehér kövön, kezükben mérleg, a ko­sárban a világ legpompásabb gyümölcse, a Hcét- öklömnyi, fehér húsú, magjánál borveres ere­zetű, zamatos barack. A kosár csillogó szőlő­levéllel van kibélelve, az árut nem kell kí­nálni, önmagáért szól, akár a tündért táj. Nem lehet elképzelni puhább, békésebb, ara­nyosabb, emberibb tájat, mint ez a badacso­nyi. Elfogódottan lépegetek, most járok itt első ízben. Az én szülőföldem fenn van a Kár­pátok sasröpítő bércei közt, a zólyomi erdők lábánál; s a szepesi síkon, a Tátra alatt, a Poprád mentén, ahol fehér országút siet a határszél felé, onnan jött el apám; a Fehér- Kárpátok hajlatánál, ahol a Morva oson szű­kén a Dunába, ott született édesanyám. Én a pozsonyi Dunánál nőttem fel, ott dolgoztam, nézelődtem. Nekünk a Balaton és tájai ver­sekből állottak össze s képekből. Mondtunk egy strófa Kisfaludyt s azonmód éreztük a tájat. Csobánc, mormogta az ember ifjú évei­ben, diákos áhítattal; Ezt Múzsámtól vettem én Egykor, midőn magam bolygék A hegy szirtes tetején. Gondolatban ide zarándokoltunk, midőn nőttünk s érzékenységünk tárgyakat s nyug­vó pontokat keresett a szemhatáron túl is, a teljességig. Ú, mily kerek szemmel fürkész­tük a földrajzkönyv kis képeit. Most itt a kép a szemem előtt. Víz csorog át, üde. kristály- tiszta víz az úton, kövek közt; a legjobb for­rásvíz, mondják a kirándulók. Ez itt Szegedy Róza háza, fehéren ragyog, szinte szikrázik a napfényben, amott az emeleten a szakállszá­rító, ahonnan jobbra és balra egyaránt jól látszott s lefele is, amikor jött és intett, aki erre járt, a bécsi testőr, hogy udvaroljon Ró­zának s átköltse a tájat. Nem messze innen, a terebélyes gesztenyefák alatt, tűnődik a Kisfaludy-ház, szelíd zeneszóval s összekocca­nó poharak, búgó szavak zsivajával. A szőlő­tőkék félig érett gerezdekkel sorakoznak jobbra-balra, fel s le, amerre ellát a hunyor­gó szem, sorakoznak végeláthatatlan, mint egy pihenő hadsereg. Ha felnézel, hogy bódo- rog az ég felé. Hamar felérhetsz a hegyre. Veres a sziklá­ja, veresfenyő strázsálja. Tölgyfáinak arany­zöld levelei közül seregélyek csapata rebben lefele a szőlőkbe, vadrózsa s harangvirág né­zelődik utánuk. Ez Badacsony. Magyar táj, örök békét s finom ízlést, szíves munkát s míves alkotást sugalló táj. Két fa között, egy lapos sziklán állva, nézem a Balatont. Első­ben is Fonyódot, halványsárga tar dombjai­val, zöld paróka borul rájuk s kék párázat fut alattuk, mint egy lenge szalag. Ez az öböl felejthetetlen. Oly meghitt, oly közeli, olyan tagolt és nyájas. A víz tükre csillámuk, apró fodrok ezrei rezegnek rajta halvány tejszín­kékben, mintha aranyhalak ficánkolódnának végig a tengernyi vízen. A táj hozzászelídül az emberhez, aki ezer éve kertet varázsolt itt magának, a víz, virágok s a bor illatával, oly udvarias és arányos mértékkel, hogy a köl­tőknek nem maradt más hátra, csak a dicsőítő éneklés. Kisfaludy Sándor emlékei egy szobában pi­hennek, itt, a régi házban. Fehércsempés kályha, egykorú metszetek s első kiadások műveiből, kezevonása is amott még. A ter­mékenység és bőség hazája ez. Szemem egy pillanatra megpihen egy napsütötte, kinyíló kézen. Egy kéz ez csupán? Nem, millió és millió magyar kéz, mely már rég elporladt, kardot, ásót vagy kupát szorongatva. És mil­lió, mely most is mozog a kertben s mögötte, szerte ez országban, érő gyümölcsfák s füs­tölgő gyárkémények körül. Ezek a bronz ke­zek varázsolták tündérivé a Balaton legszebb táját, szinte példának, hogy mindegyik olyan lehet ebben a hazában, csak akarni kell. Megkóstoltuk a híres bort, megízleltük a he­gyen főtt ételt, bólintottunk az ódon muzsi­kaszóra, hallgattuk kiránduló s lelkes fiatal­jaink dalát. Aztán lementünk s hajóra szálltunk, át Fo­nyódra. A Balaton közepén, úgy tűnt fel, megállóit a pöttöm gőz/fs, s megállott az idő. Most bon­takozott ki teljes pompájában a varázsló táj, itt a vízen. Most, amikor látnivaló lett Szig- liget, a törökverő vár omladékával, odébb a büszke Szentgyörgy hegye, a tűzhányó kúpok, teljes kúpok s elmetszve vegyest, opálszín- kékben, mely a hegy lábánál bársonyos aranyzöldbe megy át. Az ég fátyőltalanul, tisztán, enyhe kéken ragyogott, s a Balaton zöld volt, világoszöld s puha, mint az olaj. A hajó hangtalanul haladt. Nincs most az em­bernek semmi kívánsága, csak ezt a tájat szeretné simogatni a szemével, belélegezni vadrózsák s harangvirágok gyöngéd illatát, íz­lelni a szőlő és barack feledhetetlen, ételen túlmenő ízét. Itt a víz és fény között ösztö­nös áhítat fogja el az embert. A nap derűvel ragyog az egész tá ’on, A lelkünk itt honol, ha arra gondolunk, hol a haza. Bárhonnan jöt­tünk: ez is, ez is a mi szülőföldünk. A ma­gyar táj leheli e nemzet békéjét. S nincs más béke s más igazság, csak e tájból való. Aki itt körülnéz: nyugalmat és biztonságot érez. Költők és festők jutnak az eszünkbe, akik megörökítették ezt a múlhatatlan érzést a táj színe előtt. Itt élt Badacsonyban Egry József, a párás, délibábos balatoni fények nagy festő­je, aki el nem ment egy tapodtat sem innen, csak ezt az eget fürkészte világéletében, csak a Balatont festette mindhalálig. Költők és festők fedezték fel a Balatont, költők és fes­tők őrzik. Víz és fény, amerre csak nézel, a többi a keret, a történelem s az ember kerete a fényhez. Hiába köt ki a hajó Fonyódon, hiába éhe­sek s pihenni vágyók útitársaim. Csak visz- szafutok a tóparthoz s nézem, nézem Bada­csonyt, nem bírom otthagyni. Mint aki hosszú bolyongás után meglelte azt, akiről álmodott,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents