Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1958-08-03 / 31. szám
SÁTORBAN-TÁBORBAN Ifjúságunk szétszóródott szerte az országban táborokba, üdülőkbe, vidéki rokonokhoz, idénymunkára. Egy időre felbomlottak a megszokott közösségek, együttesek. Általában kevés azoknak a „szerencséseknek” a száma, akik otthoni barátaikkal, illetve barátnőikkel együtt töltik a nyaralás idejét. A nyaralóhelyen új arcok veszik körül az embert, — az együtt töltött idő és közös programok új közösségeket hoznak létre. Ezek az új kapcsolatok rendszerint csak „idény-barátságok”, — néha azonban tartósakká válnak. Vannak, akik nem szívesen vesznek részt csoportos nyaraláson Vagy ha igen, akkor igyekszenek magukat minél jobban elkülöníteni a többi részvevőtől. Az együttlét helyett a magányt keresik. Kétségtelenül igaz, hogy sokszor jól esik az embernek egy kicsit „elbújni”. Az egész évi lármás élet után egy kicsit leülni a patak partjára, ahol csak a víz lágy csobogását hallja az ember, vagy legfeljebb még a madarak énekét és a fák susogását. Jó ez és kell is, különösen a városi embernek. (Bár a napokban arról olvastam, hogy a tipikus városi ember nem bírja az ilyen magányt.) Két vagy három hét szabadságot azonban így tölteni egy fiatal embernek, fiúnak, vagy leánynak aligha egészséges. (Más a helyzet a családosoknál, sok esetben ez az gyetlen lehetőség egész évben a hosszabb együtt- létre.) A magányosságnak általában nem is egészséges állapot az alapja. Csalódások, megrázkódtatások és más ehhez hasonló rendszerint az ok. Ebben az esetben éppen helytelen a félrehúzódás, mert a nyaralás vidám együttlétei segítenek „kiheverni” a betegséget. Más az eset azokkal, akik alap- természetüknél fogva nehezebben oldódnak fel. Akiknél „normális körülmények” között is hosszabb időre van szükség ahhoz, hogy bele tudjanak illeszkedni egy közösségbe. Sokan közülük szívesen csatlakoznának mindjárt az együtt kirándulók vagy együtt csónakázók társaságához, de nem tudják könnyen legyőzni a természetükből adódó gátlásokat. Ilyenkor nagyon jó segítség, ha van valaki (esetleg az idősebbek közül), aki észreveszi az ilyen magukban kószáinkat, félreülőket és finoman, ügyesen, kedvesen (mert egy erős megjegyzés, vagy kipellengérezés köny- nyen elronthat mindent) igyekszik bevonni őket a társaságba. De persze az illetőnek magának is igyekeznie kell azon, hogy gátlásaitól megszabaduljon és feltalálja magát a többiek közösségében, mert esetleg már csak odahaza tesz szemrehányást magának az elmulasztott kedves alkalmakért. Persze az együttnyaralók javarésze nem ilyen. Legtöbben egykettőre feltalálják magukat, hamarosan beleilleszkednek az új közösségekbe és vidáman fújják együtt a nótákat, másszák együtt a sziklákat és húzzák együtt az evezőt, eddig még sosem látott új barátaikkal. Problémák azonban itt is adódhatnak és adódnak is. Egy üdülőben, táborban vagy nyaralóhelyen sokféle ember verődik össze. Sok olyan ember akad az úlunkba, akikről vajmi keveset tudunk. — Az ember lakva ismeri meg a másikat, — tartja a régi közmondás. Itt éppen a parketten, vagy az ebédlőben. Igen a sátorban, vagy a közös szobában, a parketten, vagy az ebédlőben. Igen hasznosak lehetnek ezek a megismerkedések. Egy kicsit (néha túlságosan is) belelátunk más emberek gondol- kodásvilágába, megismerjük gondjaikat, örömeiket, tehetségüket, vagy gyarlóságaikat és ez igen tanulságos. Különböző tanulmányt folytató vagy foglalkozású emberekkel beszélgetve, tágul a látókörünk. Közben azonban akadhatnak kellemetlen meglepetések is. Emberek, akiknek a jelenléte vagy egyes megnyilatkozásai hamarosan tehertétellé válnak, magaviseletük kellemetlen helyzetet teremt. Gyengéi persze mindenkinek vannak és tévedései is lehetnek. Ezt meg (kell próbálni szeretettel elviselni vagy kijavítani. Más a helyzet a rendszeres „kilengőkkel”, az erőszakosokkal vagy a rendbontókkal. Itt is először a szeretet elsimító és helyreigazító módszerét kell alkalmazni, s ha ez nem segít, akkor nincs más hátra, mint a kizárás, a „szeparálódás”, a kapcsolat felszámolása. Ha az ilyennek az egész társaságot sikerül a tisztesség határain túllendíteni, ebben az esetben vállalni kell azt a bizonyos „magányt” is. A problémák azonban nemcsak kívülről jöhetnek, hanem belülről is. önmagunkból. A „szabadság” megszabadít bennünket egész évi életünk megszokott menetétől. (Nem csörög az ébresztőóra, nem hajt a munka láza, nem értékelik az elért eredményt és a konvenciók sem kötelezők. Ami fegyelmezettséget megkövetelnek az embertől, össze sem hasonlítható az év más részének sokszor idegfeszítő, erőbedobást igénylő követelményeivel. (Néha persze ez a kevés is problémát okoz.) A szabadság kísértése, itt is a „szabadosság”. Vagy másképpen minden korlát felrúgása és minden kötöttség széttépése. Ez pedig már nem helyes és veszélyes utakra visz. A „szabadság” nem szabadít fel azoktól a kötelékektől, melyek testünk egészségét, tisztaságát, nevünk becsületét, vagy a békés emberi együttélést biztosítják. Ezeknek az általános emberi normáknak a megtartása kötelező minden időben: sátorban, táborban, üdülőhelyen, nyaralótelepen is. Aki ezt nem veszi komolyan, az nemcsak mások pihenését teheti tönkre, hanem önmaga ellen is vét. Minket minden emberi normán túl köt még egy kapcsolatunk. Hitünk nem „szabadságol“ Istenünk a nyaralóhelyen is Isten. És nekünk is annak kell maradnunk, akik vagyunk: Isten üdvösségre elhívott, jócselekedetekre felkészített, Lélek által munkált gyermekeinek. Egészen bizonyos, hogy ez a megkötöttség nem „rontja el” a nyaralásunkat és másokét sem. Különcökké sem tesz. Éppen ellenkezőleg, egyik biztosítéka annak, hogy a nyaralás valóban felüdülésünkre szolgáljon, a benne rejlő szeretet segít az együttlét jó légkörének kialakításában, leleményessé tesz az előadódó nehézségek megoldásában és nemcsak szabályozza, de jó irányba fejleszti is új kapcsolatainkat. Mezősi György ISTENTISZTELETI REND Augusztus hó 3-án, Vasárnap Deák tér: de. 9 (úrv.) Dóka Zoltán, de. 11 (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6 Dóka Zoltán. Fasor: de. 11 (úrv.) Koren Emil. du. 7 Koren Emil. Dózsa Gy. út 7: de. fél 10 (úrv.) Sülé Károly. Üllői út 24;. de. fél 10, de 11. Rákóczi út 57/b: de. 10 (szlovák) Szilády Jenő dr. de. háromnegyed 12. Karácsonyi S. utca 31: de. 10. Thaly K. utca 28: de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bácskai Gusztávné. Kőbánya: de. 10 Veöreös Imre. Utász u. 7: de. Veöreös Imre. Vajda P. u. 33: de. fél 12 Veöreös Imre. Zugló: de. 11 (úrv.) Drenyovszky János. Gyarmat u. 14: de. fél 10 Drenyovszky János. Rákosfalva: du. 5 Szuhovszky Gyula. Fóti u. 22: de. 11 (úrv.) Dulcz Pál. Váci u. 129: de. 8 Dulcz Pál. Üjpest: de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet: de. 10 Szabó István, du. 7 Szabó István. Soroksár-Üjtelep: de. fél 9 Szabó István. Rákospalota MAv-telep: de. fél 9. Rákospalota: de. 10. Rp. Kis- tcmplom: du. 3. Pestújhely: de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákosszentmihály: de. fél 11 Tóth-Szőllős Mihály. Bécsikapu tér: de. 9 Madocsai Miklós, de. 11 Várady Lajos, du. 7 (úrv.) Madocsai Miklós. Toroczkó tér: de. 8 (úrv.) de. fél 9 Várady Lajos. Óbuda: de. 9 (gyerm.) Sárkány Tibor, de. 10 (úrv.) Sárkány Tibor, du. 5 Sárkány Tibor. XII. Tarcsay V, u. 11: de. 9 Danhauser László, de. 11 Danhauser László, du. fél 7 Ruttkay Elemér. Diana u. 17: de. fél 11 Ruttkay Elemér. Kelenföld: de. 8 (úrv.) Kendeh György, de. 11 (úrv.) Ken- deh György, du. 6 Bottá István. Németvölgyi u. 138: de. 9 Bottá István. Kelen- völgy: de. 9 Schreiner Vilmos. Budafok: de. 11 Schreiner Vilmos. Nagytétény: du. 3 Schreiner Vilmos. Albertfalva: de. 7 Schreiner Vilmos. Csillaghegy: de. fél 10 Kaposvári Vilmos. Csepel: de. 11, du. 7. Magyar prolensláns lelkészek üdülnek fielel-Némelországban A reformáció szülőföldjén,; a történelemmel átitatott és csodálatosan szép Thüringiában járni csak meg- illetődéssel lehet. A hegyeken épült ódon várak, a völgyekben meghúzódó falvak és városok a középkort sugározzák még ma is. Az útakon valamikor Luther, Melanchton, Cranach, később Bach, Goethe, Schiller és Liszt járt. A házakban,, várakban, palotákban ők laktak, vagy dolgoztak és az emberiségre hagyták a vallás és humanizmus nagy ajándékait. — Most második éve, hogy ezekre a helyekre magyar protestáns lelkészek is mehetnek. Megállhatnak és néhány percet szentelhetnek- az emberiség nagyjainak — elgondolkozva azon, hogy mit cselekedett ki-ki a maga idejében. Ebben az évben magam is ott jártam és néhány sorban beszámolok útunkról. A vonat fürgén száguldott keresztül velünk a Csehszlovák Középhegységen. Prágától a tüneményes Elba völgyén át, a szász Svájcon keresztül Drezdáig. A kék, sebesfólyású Elbán hajók szállították a szenet, fát, — de hangos kiránduló csoportok fehér foltjai is tarkították a képet. A völgy amelyen áthaladtunk gyakran úgy elkeskenyedett, hogy szűk volt a folyónak, országútnak és vasútnak; néhol kiszélesedett és helyet adott kisközségeknek, melyek tarka házaikkal, jellegzetes formáikkal úgy festenek, mint egy nagy művész jólrendezett nagy színpada. A sziklák néhol komoran tekintenek a vízbe, a virágbaborult rétek és gyümölcsfák pedig kacagva mosolyogták a víz tükrében tavaszi szépségüket. Drezda Ebből a gyönyörű környezetből fut be a vonatunk a drezdai pályaudvarra. Szorongó szívvel lépünk ki, hiszen köztudomású, hogy 1945-ben közvetlenül a háború befejezése előtt óriási bombatámadás érte. 1945. február 13,-áról 14.-re virradó éjszaka a borzalmak városává tette. 40 000-nél több drezdai lakos, de megszámlálhatatlan menekült, átutazó lelte ekkor halálát. Csak a pályaI udvaron három és félezer ember pusztult el. És mi maradt a barokk Drezdából? „Megnéztük“ a váxost,. Tízperceket Halad az ember és egy ház sincs. Alacsony kőnek támasztott tábla jelzi, hogy tulajdonképpen utcán haladunk, csak házak nincsenek. A műemlékek — a Zwinger, a Frauenlkirche és a múzeumok, képtárak mind mind romokban. Egyes nagy épületek el nem bontott romjain a gaz vert tanyát. Az ember szíve összeszorul ennyi pusztulás láttán. A háborúért lelkesedőket napokra ide kellene vinni, hogy lássák a valóságban, hogy mit jelent a háború. Mennyi pótolhatatlan érték, mennyi ember vesztőhelye Drezda. A drezdaiak nem akarnak háborút. Az ő fülükben még visszhangzik 1945. február 13—Iá. éjszakája. — A .siketítő detonációk és a hamuban* romokban heverő város, a hiányzó rokonok, barátok, ismerősök. — Egy erős akarat: soha többet ilyen éjszakát! Ma Drezdában folyik az újjáépítés. A romok helyén még óriási pusztaságok. A műemlékek felépítésére még kevés a pénz. Első a lakásépítés, de a pusztítást ez sem pótolja. A világhírű Zwinger azonban épül. A lehangoltságot reménységre váltja a kék ég hátteréből kiemelkedő új épületsorok, a serény munkáskezek, az égnek emelkedő daruk mellett, az Elba partján sétáló fiatalok nevetése, — az új életért folyó harc. Tabarz A nagy Inselsberg tövében, hegyek ölében, mint ágak közé gondosan rakott fészek, húzódik meg Tabarz, ez a 4—5 ezer lakosú, kis üdülőhely. Évről-évre sok ezer ember nyer itt pihenést, gyógyulást. A házak már úgy épülnek, hogy alkalmasak legyenek téli-nyári üdülésre. Madárdal, fenyőillat, ember és természet találkozása Tabarz. Az ember itt mindenhez oly közel érzi magát. Teremtőjéhez, a világhoz, embertársaihoz. Itt Tabarzban, a német Egyházügyi Hivatalnak az üdülőjében nyert elhelyezést a magyar delegáció, és több mint két hetet pihentünk. Jólesett a szeretet, figyelmesség, udvariasság, amivel körülvettek bennünket. Sokat beszélgettünk német lelkészekkel és kicseréltük gondolatainkat. A szolgálat nehézségeiben egymás hite által épülhettünk. A problémák közösek. A német evangélikus egyház helyzete talán nehezebb, mint a mienk. Az egyik főnehézségük összefügg hazájuk kettészakítottságával' A német evangélikus egyház szervezetileg egy, de kétféle világi felsőbbség alatt él. A másik talán súlyosabb, ez a szekulariz- mus veszélye. (Ezért nem csodálkozhatunk azon, ha a nálunk járt lelkészek templomlátogatás alkalmával olyan elragadtatással szólnak). De beszélgettünk egyszerű emberekkel is, háziasszonyokkal, akik örültek, az élelmiszerjegyek eltörlésének dolgozókkal, akiknek megismertük fizetésüket, életszínvonalukat. Az udvariasságukban, előzékenységükben annak az adósságnak a törlesztését láttuk, amellyel a múlt Németország tartozott a világnak* köztünk nekünk magyaroknak. Rédey Pál-------------------••—---------------------■: : M egjelent az IMÁDSAGOS j • KÖNYV az ifjúság számára í ! GROÖ GYULA fordításában. j ! Ara: 12,— Ft. : Kapható a Sajtóosztály irattér- | j Jesztésében, Bp., VIII. Ollói út 24. í Jézus példázatai 4. A drágagyöngy . Jákob és Lévi kora hajnalban édesapjukkal elindultak ki a legelőre. Segítettek a juhokat őrizni. Simon, a legfiatalabb a testvérek közül, odahaza maradt. Korán reggel az olajfához futott, ahol az öreg Ismael szokott üldögélni. De az öreget nem találta még a fa alatt. Felmászott a fára, leült az egyik ágra és onnan nézett szét. Milyen nagy is ez a világ — gondolta magában, amint a messzi vidékeket kémlelte. Csendesen nézelődött. Egyszercsak arra figyelt fel, hogy távolról tevekaraván közeledik. Horniét jöhetnek? Bizonyosan messzi városokból. Drága selymeket hoznak, gyöngyöket, arany ékszereket. Míg Simon ezen gondolkozott, megérkezett az öreg Ismael és leült ez olajfa alá, megszokott helyére. Nemsokára észrevette őt Simon. Azonnal lemászott a fáról és elmondotta Ismaelnek mindazt, amit a fa tetejéről látott. — Nagyobb a világ annál, amit a fa tetejéről, vagy a magas hegyek ormáról láthatunk? — kérdezte Simon. . — Kis barátom — felelte Ismael — senki sem tudja a föld végső határát megszemlélni. Ez a hatalmas nagy világ, amelyben élünk, Istené. — Édesapám elmondotta, hogy az Ür miként teremtette az eget, földet és a csillagokat — mondotta Simon. Gondolatai messze jártak, a tevekaravánra gondolt, ezt kérdezte Ismael tői: — Milyen emberek lehetnek azok, akik karavánokkal járják az országutakat? Én ismertem egy embert, aki gyönyörű kincseket keresett, mert ez volt a mestersége. Teveháton járta be a nagy világot. — Beszélj róla! — mondotta Simon. — Resirmek hívták — mondotta Ismael. Mindene meg volt, amit csak kívánt. Felesége és leányai gyönyörű ruhákban jártak, arany- karpereceket hordtak. Háza tele volt arany és ezüst edényekkel. Tevekaravánjai messze .földről hozták a drága kincseket. Nagyon gazdag ember volt. Hiába volt azonban a nagy gazdagság. Resin boldogtalan, elégedetlen ember volt. A világ legszebb drágagyöngyét akarta megszerezni magának. Egy napon elhagyta otthonát, elbúcsúzott a családjától és elindult, hogy megkeresse a világ legszebb drágagyöngyét. Végig utazta Júda földjét. Városról városra ment. Majd elhagyva az országot, a fáraók földjére, Egyiptomba utazott. Azután felkereste a keleti országokat is. Ütközben sok gyöngyöt vásárolt. Egyik szebb volt, mint a másik. Azt azonban nem tudta, hogy megtalálta-e a világ legszebb drágagyöngyét. Mivel nyugtalan volt, folytatta útját. Városról városra ment. Mindenfelé kereste a világ legszebb gyöngyét. Egy nap Kelet egyik nagy városához érkezett, s a városkapuban a király hírnökével találkozott, aki ezt mondta neki: — Az én uram, a király, köszönt téged és azt üzeni, hogy övé a világ legszebb drágagyöngye.-— Vezess urad, a király elé, — mondotta Resin. A király hírnöke elvezette Resint a királyi palotába. A király megmutatta neki kincses- kamráját. Volt ott bőven arany, ezüst és soksok drágagyöngy, szebbek, nagyobbak, csillogóbbak azoknál, amiket Resin valaha is látott. A király odalépett egy nagy drágagyöngy- gyel telt díszes ládához, kiemelte a legszebb gyöngyöt, a legjobban ragyogót, majd ezt mondta: — Ez a világ legszebb drágagyöngye! A tied lehet, ha mindenedről lemondasz. — Nagyon köszönöm néked ezt Uram, Király, mondotta Resin. Szívesen lemondok minderről azért, hogy enyém legyen ez a drágagyöngy. Resin ezután haza utazott és mindenét eladta. Majd visszament a királyhoz, átadta neki minden vagyonát— Te minden vagyonodról lemondottál — mondotta a király. Imé tiéd a világ legszebb drágagyöngye. Menj el békével! Jézus mondotta: „Hasonló a mennyeknek országa a kereskedőhöz, aki igaz gyöngyöt keres.“ (Svédből: F. Z.) MINT A QYERMEKEK Sohse legyek én gazdagabb, mint kicsinyeink, ha játszanak. Vidáman kezdik el. Korlátlan a hitel. Az egyik vesz, a másik árul. A pénzt bokormi, fárul ingyen szedik, hisz ezerszámra nő. „Mondja kérem” — kérdi a kis vevő — „egy kiló vajnak mi az ára? Mibe ikerül a friss saláta? De ugye, nem várat sokáig?" És a kereskedő, úgy látszik, rosszul számol, vagy téved itt-ott, mert most elkér ezer forintot, s ugyanannyi kilóért újra tíz fillért kér egy óra múlva. De Mária, a kis vevő, ezen sohse csodálkozik egy percre sem. Erszényét újra tölti pénzzel, jázmin- vagy orgonalevéllel. Nincs ár, amely zavarba hozná, s nem fél, otthon mit szólnak hozza. Bizony sohase legyek gazdagabb, mint kicsinyeink, ha játszanak. Mindegyik gondtalan, vidám, s úgy nő neki a pénz a fán. Ha meg is nőttünk, ne mernénk mi ugyanilyen gondtalan élni? Égi Atyánk kezéből szüntelen ezernyi áldás nekünk nem terem? Ha mindet sokkal gyermekibben vennénk, mindennap sokkal boldogabbak lennénk! Feesche M. után németből Turmezei Erzsébet Jézus Krisztus tanítványai JÜDÄS Az utolsó tanítvány a kariotbeli Judás. Jézus őt is elhívta tanítványául. Judás 'hűségesen követte Jézust, szerette is Öt. Szíve mélyén azonb.an sohasem értette meg a Mestert és nem tudott meghajolni akarata előtt. Árulója lett, Kiszolgáltatta Jézust ellenségeinek, siettette halálát. Mikor rádöbbent arra* hogy mit tett megbánta bűnét. Bűnétől azonban nem tudott szabadulni, mert nem talált rá bocsánatot. Nem hitte, hogy Jézus halálával neki is bocsánatot szerzett, öngyilkos lett. Judás élete bűrbánatra és szent félelemre int bennünket. Elbukhatunk hitünkben, Krisztus árulói lehetünk legjobb szándékunkban. Mindnyájunknak egyetlen reménysége Jézus, aki halálával és feltámadásával nekünk bocsánatot szerzett. Kinczler Irén néni Kedves gyerekek! A „TALALD KI!” rejtvény verseny ünk befejeződött. A megfejtések kiértékelése folyamatban van. A nyerteseknek a jutalmakat augusztus hónap első fe!ében megküldjük. Űjabb rejtvényversenyt indítunk. Sorozatosan öt sakkrejtvényt kell megfejteni. Minden rejtvény megfejtését úgy kell kezdeni, hogy abból a kockából kell elindulni, amelyben a nagybetűvel kezdődő szótag van és a sakkjáték szabályai értelmében a lóugrás szerint kell tovább keresni a következő megfelelő szótagat, mindaddig, amíg minden szótag sorra kerül. Ha helyesen mentek végig, akkor megfejtésül Jézus Krisztus egyik szép mondását olvashatjátok össze. Az igehelyet is keressétek meg a Bibliában és az így elkészített megfejtést augusztus 10-ig küldjétek el a megszokott címre: Juhász Géza, Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály, Budapest, Vili. Üllői út 24. I. e. Jó szórakozást kívánunk mindnyájatoknak! L tek i En ke a zám me* ni, hoz* ged két jó gyér jön
