Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-06-29 / 26. szám

Az; ellármázott csend

(Zsoltár 46,11a.)

s,Csendesedjetek és ismerjétek el, hegy én vagyok az Isten!” Isten megismerése és az ember elcsende- sedése között van valami belső ösz- szefüggés.

Nem könnyű elcsendesedni,

mert az új világ trombitájának igen biztos a zengése. Tegnap este eskettem, de az országépítő öreg Józsué nagy mondatába: „Én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk!” tapintatlanul belevíjjogott a templom mögötti iskola évzáró báljáról a Saxofon. Szüntelenül viaskodik egymással mindenütt a lárma a csenddel, az anyag a szellemmel, a gép a lélekkel, a sokszínű hangzavar a halkléptű eszmélkedé&sel. A rádió, motorkerékpár és gépkocsi ellármázza olykor vasárnapi csendünket is.

Péter-Pál táján javában zakatol az aratógép, berreg a vontató, mert aratásra mozgósít az új világ trombitája. Aratók dala keveredik aratógépek zajával. Az előzmény sokkal csendesebb volt. Mily kevés zajjal és lármával csíráztatta ki a Teremtő földalatti nagy kenyérgyárában éhes gyomrok kenyerét s milyen mélységes csendben engedte kényelmesen beérni! Magától terem a föld: csendben, észrevétlenül. Halkan, mint az óra ketyegése hullott alá a végzetesen megkésett tavaszi eső aranycseppje. Csöndes éjszakákon és halkszárnyú kenyérérlelő nappalokon szárba és kalászba simult az idei áldás. Csöndben lett és lesz a kenyér, de igen hangos és lármás a további útja.

Isten szereti a csendet.

Csendben teremti meg a világot. Nem kiabál, csak szól és meglesz minden. A teremtést követő legdöntőbb földi esemény: a megváltás is oly fenséges csendben ment végbe, mint amikor a gabonaszem földbe esik, ott meghal és sok gyümölcsöt terem.

Jézus Krisztus isi szerette a csendet. Ezért keresi szívesen a magányt, a pusztát és tengerpartot, az elcsendesedést. öblös torkú nagy hangra kívánkozó csodái kapcsán is szűkszavú maradt. A naini ifjút éppen csak útsszaadja anyjának. Halálon és poklon ót megtett nagy túl- világi útjáról mindössze ennyi a beszámolója: így kellett mindennek beteljesedni! Békesség nektek! Amikor falemelt jobbjától elcsendesedik a félelmetes tenger, mikor vakok látnak, süketek hallanak, bénák járnak és poklosok megtisztulnak — akkor csupán a tömeg zajong és ál- mélkodik. Jézus csak tőmondatokban beszél vagy ünnepélyes hallgatással elvonul. Pilátus előtt is hallgat. Jézus Krisztus szerette és kereste a csendet. .

Isten szereti az elcsendesedő embert.

„Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!” A hit világa is a csend világa. Csendben szól az Isten. Isten gyermekei olykor akkor kapnak legtöbbet, mikor hallgatnak. Csendben születik meg olykor, ami több a csendnél: a békesség.

Az éneklő, imádkozó és prédikáló gyülekezet mindig ezért a békességért hangos. A szívnek teljességéből szól a száj. A tanítvány száján ez a békesség lesz hivogatássá, örömujjongássá és hálaadássá.

Sokszor az az érzésem, hogy gyülekezeti és egyházi életünkben is‘túl sok az emberi beszéd, a csendet elűző lárma. Nem ártana az 1 perces elcsendesedés istentiszteleti rendünkben sem. „Az Úr az ő szent templomában, hallgasson előtte az egész föld!” (Hab. 2,20) Isten embere néha akkor mond legtöbbet, mikor hallgat. A szeretet is inkább cselekszik, mint lármázik! A falusi tanító azért vitte be rendszeresen 4 éves kislányét az iskolába, hogjfc*megta- nuljon hallgatni, elcsendesedni. Ugyanerre akar megtanítani a rohanó világban élő modern ember számára írt áhitatos-könyv, melynek ez a címe: Csendesedj el 5 percre!

Mikor Harms quäker látogatójának rengeteg magánbeszélgetéséről referált, azt kérdezte a vendég: „És mikor hallgatsz?!” Csillagos nyári esték csendjében menjünk be belső szobánkba, tárjuk ki ablakát és csendesedjünk el a kis Sámuel fohászával: Szólj, Uram, mert halija a te szolgád!!

Weltler Rezső

Gyülekezeti hírek

— Szentháromság ünnepe utáni 4. vasárnapon az oltárterítő színe: zöid. A vasárnap oltári igéje: Lk. 6,36—42; szószéki igéje: 2 Tessz. 2,13—17.

— A hajdú-szabolcsi egyházmegye lelkész! munkaközössége június 17-én Nyíregyházán ülést tartott, amelyen részt vett és előadást tartott D. dr. Vető Lajos püspök és Juhász Géza, a Sajtóosztály kiadó-szerkesztője. Az ülésen igehirdetéssel, illetve előadással szolgáltak még: Megyer Lajos esperes, Balczó András, Joób Olivér, Gáncs Aladár, Fábry István, Smid Lehel és Asbóth Lajos lelkészek.

— A nyíregyházi gyülekezet június

14-én a népek barátsági hónapja alkalmából kultúrestet rendezett. Az estet Balczó András lelkész nyitotta meg, utána Márkus Jenő gimnáziumi tanár tartott előadást az atomenergiáról és Bahát László Lágerlőf Zel- máról. Sallai Józsefné, a gyülekezet tagja szavalt. Az estet Joób Olivér lelkész zárta be.

— A Teológiai Akadémia tanári kara június 20-án tartott kari ülésén az 1958—59-es tanévre egyhangúlag dr. Pálfy Miklós tanárt választotta a Teológiai Akadémia dékánjává.

—• A tállyai gyülekezet újonnan választott jelügyelőjét, Szepessváry Lászlót és az újonnan választott presbitereit június 15-én iktatta hivatalukba Balikó Zoltán esperes. Ugyanezen a napon köszöntötte a gyülekezet lelkipásztorát, Gáli Sándort, pappá szentelésének 15 éves évfordulója alkalmából.

— CSALÁDI HlR: Berki László szigorló orvos és Cséry Anikó szigorló orvos június 14-én tartották esküvőjüket a dombóvári templomban. Az esketést a menyasszony édesapja, Cséry Lajos dombóvári lelkész végezte.

Illés Jenő újságíró és Gaudy Zsuzsanna június 23-án Budapesten házasságot kötöttek.

— Vidékről most felkerült lisztviselőlány sürgősen lakást keres idős nőnél, vagy házaspárnál. Cím a kiadóban.

— Keresek idősebb intelligens asszonyt, aki megosztaná magányát hasonló volt tisztviselőnővel, Budapest közvetlen peremén. Cím a kiadóhivatalban.

— Német, francia nyelvet bíró tanítónő július—augusztusra szép vidékre gyermek mellé elhelyezkedne. Cím a kiadóban,

Szeret az Vr !

Szentháromság ünnepe u. 4. vas. — 2. Tessz. 2,13—17.

A múlt hét egyik estéjén fiijába készültem. Mielőtt motorra ültem volna, valaki odaszólt: „Bárcsak bőrig ázna tisztelendő úr!” Egyetértettem ezzel a furcsa jókívánsággal, mert akkor már hetek óta tartott a szárazság. A föld megrepedezett, a gabonák idő előtt sárgultak, a ve tömények kipusztultak, a gyümölcsök fonnyádoztak, Szenvedett a mezői barom és az ember.

Azután jött a segítség. Onnan, fentről jött. Gyülekeztek a fellegek és három napig nem szűnt meg a csendes, éleletadó eső, Mindez azért történt, mert szeret az Úr!

. Pál apostol a megelőző versekben arról ír, hogy van lelki szárazság is, amikor sokan elfonnyadnak és kiszáradnak a gyülekezetben. Sokan a’iáhullnak a hitetlenségbe és tévelygésbe. Így volt ez régen és így van ez gyakran ma is. A tesszaloniki gyülekezetnek és ami gyülekezeteinknek is azonban azt hirdeti az apostol, hogy van az Úrnál segítség és megtartás. Mint az életet adó eső is magától hull alá és megcselekszi azt, amiért Isten leküldi, úgy cselekszik az Űr Jézus is népével, mert szereti!

ö kezdettől fogva kiválasztott minket! Isten szeretőiének szédítő mélységei tárulnak fel előttünk. Emlékezetünkkel ezt a szeretet nem követhetjük, mert legfennebb kisgyermek korunkig emlékezünk vissza. De hitünkkel megragadhatjuk szeretetét. Hisszük, hogy üdvünket munkálta keresztségünfckor. Sőt már előbb, is, amikor megformált bennünket anyánk méhébep. De már ezelőtt is, kezdettől fogva, üdvösségre választott és ezért mihdent jól elvégezett.

ö hívott el bennünket az evangélium által. Megörvendeztetett bennünket az evangélium jóhírével. Bűneink foglyai voltunk, amikor meghallottuk, hogy Jézusnál van bocsánat és bőséges Nála a szabadulás. Félelmek szorongatásai között tudtuk meg, hogy Isten szeretető kiűz minden félelmet. Gondjaink sűrűjében aggodalmaskodtunk, míg egyszer meghallottuk, hogy van kire vetnünk gondjainkat. Arasznyi létünket méregettük, míg egy napon eljutott hozzánk is a jó hír: akik hisznek Őbenne, örökéletük van!

ő erősít imeg minket minden tudományban és jócselekedetben. Nem véletlenül kapcsolódik itten a tudomány a jócselekedettel. Mert a legnagyobb tudomány a jó cselekvésének tudománya. Az a tudomány, mely a gonoszt, a rosszat munkálja, az ördögtől van. Az a tudomány, mely a jót munkálja, Isten ajándéka, ö ad erőt arra, hogy a megbocsátás, irgalom, testvériség, békesség, türelem, egyenesség és hűség ne maradjon üres szó, hanem jócselekedet formájában eltaláljon a felebarátunkhoz és javítsa annak életét.

Mindezeket az Űr cselekszi, aki szeret és éltet minket, amint az alázuhogó eső életet fakaszt.

Reánk nem vár más, mint ami a szomjú földre vár, amikor zápor áztatja: befogadhatjuk Isten szeretetét, ragaszkodunk az ö tudományához és amint a jó föld évről évre állhatatosan terem, hajtsunk valamilyen hasznot mi is az Úrnak.

Józsa Márton

A kenyér tanítása

A FALUN ÉLŰ EMBfSR, ha kimegy ilyenkor tavasz idején a határba, amikor ezer színben pompázik a természet, mindig aggódva nézi a vetést! Mi lesz a kenyerünkkel? Titkos betegségek nem pusztítják-e a zsenge hajtásokat, nem támadja-e az üszög, milyen kárt csinált az egér, nem veri-e el a jég?

Hitünk szerint nemcsak aratási hálaadáskor kell a kenyérrel kapcsolatosan az Istenre gondolni, hanem szüntelenül kérni kell az Istent, hogy a mi mindennapi kenyerünket

adja meg nekünk! Nem megszokásból, hideg szívvel, hanem a szív mélyéről jövő könyörgő pzóval kell falusiaknak és városialknak egyaránt elmondani a kérést: a mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.

MÁR A KERESZTYÉNSÉG ELŐTT, a római pogány vallás is nagy szükségét érezte a kenyérért könyörögni. Április 25-én a Via Fla- minián — ma Corso Umberto ennek az utcának a neve Rómában — könyörgő körmenetben indultak el

I|ll!l11!l!l!l!l:lilll!!>li!lil!!!!i!il!l!l!!llllililílílíl!l!l!lililll!lil!lllllilil!lll!lllliilllllllllil!lllíl!lll!lllllllll!l!lllilililiillllllliilllll!líill!liillllllllilllllllililllílililiiiillllilll'

Arany János;

VASÁRBAN

Gyékényes, abroncsos alföldi szekér,

Honnan cipel a sors — se három egér? Hoztál-e pirosló új búza-magot?

Mezők üde lelkét: friss széna-szagot?

Odakünn már, ugy-e, megért a kalász?

Rét gyapja lenyírva; foly a takarás;

Boglyák tetejéről egy-egy suta gém Néz szét aratóknak vidám seregén?

Rég nem látta bizony vidámnak e nyájt, Minden nyara — új seb — a régire fájt:

De talán most e nagy mezei jószág Áldást hoz az egyszer: szép Magyarország.

Legyen is,^legyen is megáldva e föld — Isten maga telke — mint rég ezelőtt.

Mikor én is „markot hajtani” kezdtem,

S nem sikerült, bárhogy s mint igyekeztem.

Így vézna, ügyetlen testi dologra —

Adtam fejem a bölcs tudományokra,

Barázda helyébe’ szántván sorokat,

Nem kérkedem ezzel, mert azt se sokat.

De, hogy a mezőt, az anyatermészet Kebelét elhagytam, sajog egy érzet,

Holtig sajog itt benn, — s tüzesebben vér Láttodra, te búzás alföldi szekér.

(1877. július 9.)

j,;Mii:iii:iiii:!iin!i:i:!fi:ii!iníiiiíiií!iiiiii,i!!'iii!

NAPRÓL—NAPRA

HÉTFŐ: — Zsolt 31,16. — Életünkkel is az Űr gazdálkodik.

KEDD: — 5 Móz 3,24. — A mi Urunk rejtett hatalmát és dicsőségét csak úgy ismerhetjük meg, ha Ö kijelenti magát. Ez a kijelentés történt meg Jézus Krisztusban, és azóta is az igében.

SZERDA: — Péld 21,2. — Életünk helyességét vagy helytelenségét nem mi magunk ítéljük meg, hanem maga az igaz Bíró, mert ő azt nézi, ami a szívben van.

CSÜTÖRTÖK: — Ézs 51,5. — Jézus Krisztus által Isten megszabadította a benne hívőket a bűn büntetésétől: a kárhozattól.

PÉNTEK: — Jer 31,38. — Az Űr városa* a mennyei Jeruzsálem, ahol az örökkévalóságban színről színre láthatjuk az Urat.

SZOMBAT: — Zsolt 34,6. — Jézus Krisztus által megtisztított szív éselekedetei is tiszták, J. G.

több ezren a Milvius hídig és egy pogány istennek áldozatot mutattak be, hogy védje a kenyeret adó vetést! — Katolikus testvéreink is ezen a napon tartják búzaszentelő körmenetüket.

Mí nem tartunk körmeneteket, de alázatosan és mélységes hittel kö- nyörgünk az áldott kenyérért!

A KENYÉR TANÍT IS! íme az egyik tanítása: Jézus nem úgy fogalmazta meg ezt a kérést, hogy a mi ünnepi tortánkat add meg, hanem így: a ml mindennapi kenyerünket add m,eg nékünk ma! Vannalk ugyanis karácsonyi, húsvéti, pünkösdi keresztyének, akik ezeken az ünnepnapokon elmennek templomba, azzal a gondolattal, hogy most Istennek, eleget teszünk pár hónapra! A kenyér egyik igen fontos tanítása az, hogy a mi nagyünnepi ke- resztyénségünk alakuljon át hűséges mindennapi keresztyénséggé!

Könyörögjünk a mindennapi kenyérért és legyünk mindennap keresztyének! Fülöp Dezső

ISTENTISZTELETI REND

Budapesten, június hó 29-én.

Deák tér de. 9 (úrv.) Dóka Zoltán de. (urv.) dr. Kékén András, du. 6 Dóka Zoltá Fasor de. u Mezősi György, du. 7 Meze György. — Dózsa Gy. út 7. de. f. 10 Mezt György, — Üllői út 24. de. fél 10, de - — Rákóczi út 57/b. de. 10 (Szlovák)' d

Szilédy Jenő, de. háromnegyed 12. __ K

racsony s. u. 31. de. 10. — Thaly K. u. 2 de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bácsk Gusztávné. — Kőbánya de. 10 Takács J zsef. — utász u. 7. de. 9 Veöreös Imre. Vajda Péter u. 33. de. fél 12 Takács J 7j'c‘' Zugló de. 11 (úrv.) Drenyovszl János. — Gyarmat u. 14. de. fél 10 Dr nyovszky János. — Rákosfalva du. 5 Dr nyovszky János. — Fóti út 22. de. (úrv.) Gádor András. — Váci út 129 de. Gádor András. — Újpest de. 10 Blázy £ jós. — Pesterzsébet de. 10 Szabó Istvá du. 7 Szabó István. — Soroksár-újteh de. fél 9 Szabó István. — Rákosnalo MAV-telep de. fél 9. — Rákospalota d

10. — Rp. Kistemplom du. 3. — Pesiú hely de. lo Kürtösi Kálmán. — Rakó szentmihály de. fél 11 Tóth-Szöllős M hály.

Bécsikapu tér de. 9 Madocsai Mikló de. 11 Várady Lajos, du. 7 Madocsai Mii lós. — Torocké tér de. fél 9 Várady L jós. — Óbuda de. 9 (gyerm.) Komjátt Lajos, de 10 (úrv.) Komjáthy Lajos, d 5 Komjáthy Lajos. — XII., Tarcsay V.

11. de. 9 Csonka Albert, de. 11 Csőn! Albert, du. fél 7 Ruttkay Elemér. — Pes hidegkút (Szent István u.) de. fél 11 Dal hauser László. — Kelenföld de. 8 (űn Bottá István, de. 11 Bottá István, du. (úrv.) Kendeh György. — Németvölgyi i 138. de. 9 (úrv.) Kendeh György. — K lenvölgy de. 9 Visontai Róbert. — B-ud fok de. 11 Visontai Róbert. — Albertfah reggel 7 Visontrl Róbert. — Nagytétér du. 3 Visontai Róbert. — Csillaghegy d fél 10 Kaposvári Vilmos. — Csepel de. 1 du. 7.

Úz éld

VAN VALAMI ELLENTMONDÁS

abban, hogy éppen korunkban nagyszerűen virágzik a jösnőknek az egész világon. Joggal gondolhatnánk, hogy mi már messzire hátunk mögött hagytuk a babonás középkort, s a XX. század felvilágosult, józan világában nincs helye az efé- léknek. A tények azonban megcáfolják ezt a feltevést.

Múltkoriban olvastam beszámolót egy nagyvárosi átlag-jósnő működéséről. Körülbelül 1000 ember fordul meg nála havonta — nők és férfiak vegyesen. Hogy mi érdekli őket? Az esetek azt mutatják, hogy nemcsak a jövőjük ismerete. Ez a kíváncsiság sokszor összekapcsolódik tanácskéréssel: hogyan döntsenek válaszújukon?

A riporter ilyen megfigyeléseket tett a jósnő várószobájában:

„Amikor vagy 10 perc múlva kir jön az ifjú nő, rózsaszínre hevülten izzik lágy kis arca. Rádöl az egyik barátnő vállára és úgy duruzsolja: azt mondta, ne sajnáljam, hogy Laci válik, hamarosan megtalálom az igazit."

„Anyám rettentően beteg — mondja a várakozók közt egy horgoló lány — meg akarom tudni, jóra fordul-e az állapota”.

„Egy idősebb asszony is családi ügyben vár. A leánya Ausztráliába disszidált és most hazajönne. De kérője akadt odakint. Komoly, rendes fiú, már levelet is írt a szülőknek. A lány nem tud dönteni. Döntsön a jósnő...”

„Egy férfi — lottó-ügyben jön. Nyerő számokat akar a jósnővel mondatni.”

NE FOLYTASSUK az eseteket! Érdekesebb az, ami mögöttük, a felszín alatt a lélekben rejlik — a rugó, ami a jósnőkhöz hajtja a boszorkányhitből egyébként régen kijózanodott embert.

A jövőjét kezébe szeretné kaparintani!

EVANGÉLIKUS ELET

A Magyarországi Evangélikus Egyetemei Egyház Sajtóosztályénak lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: Groó Gyula Felelős kiadó: Juhász Géza Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., Üllői u. 24.

Előfizetési ára egy évre 60,— Ft. félévre 30,— Ft.

Telefon: 142—074. Csekkszámla: 20412—VHt 10 000 példányban nyomatott.

ZRÍNYI NYOMDA

Felelős: Bolgár Imre.

kélAul

S mivel tudja, hogy ezt racionális ésszerű számítással nem lehet, mert a leggondosabban eltervezett élet is tartogat váratlan meglepetéseket mindig csúszhat bele számítási hiba: betegség, csalódás, körülmények —* ezért hát megpróbál irracionális (észfeletti) úton hozzáférni jövőjéhez, persze, az Istent megkerülve. Ezt kí- nálgatja a jóslás legtöbbször szemfényvesztő mesterkedése.

Lehet olykor ezen a területen is igaz dolgokra bukkanni. Kétségtelen, hogy emberek jellemére, s ebből következően sorsuk alakulására lehet következtetni arcukból, írásukból, hozzáértő szemnek még a tenyér vonalaiból fs. De ezek a valódi felismerések sem vezethetnek a jövő fátylának fellebbentésére, legfeljebb réseket engednek látni rajta.

SSTENNEK NAGYON IS kegyelmes rendelkezése, hogy az ember nem láthat mindent jövőjéből. Ez bénító lenne. Ha valaki például tudná, hogy három év múlva meghal — ez a tudat ^talán minden napját megkeserítené, könnyelművé tenné, talán még öngyilkosságba is hajszolná* ha kínos halálnak nézne elébe. Ha valaki látná, hogy kis falusi háza tűzvész áldozata lesz, nem tudna benne egyetlen boldog estét sem tölteni, amikor hazatér a mezei munkából! Isten

leszűkíti az ember látóképességét a jelenre,

azért, hogy a ma feladatát nyugodtan végezze, a ma örömét boldogan élvezze, a ma gondjával-bajá-val megküzdjön, és ne terhelje le későbbi sötét napok — betagség, halál — elő- revetítődő árnyéka.

A keresztyén ember azonban a jövendőjének vaksötétjébe nyugodtan, bátran, derűsen lép. Tudja, hogy

nem a „kifürkészhetetlen sors”,

a „könyörtelen végzet” alakítja jövőjét,

hanem Isten szerető keze formálja azt. Bármi történik is vele, az mindig javára szolgál. Bármilyen nehéz nap vár is rá, mindig kaphat hozzá elegendő erőt felülről. Ha pedig vá- laszutakon, nehéz helyzetekben döntenie kell, tízforintos jósnők helyett bölcseb b tanácsadója van. — Az, aki embereken keresztül, az ige, az imádság és a józan megfontolás segítségével ad neki útmutatást. „Lábamnak szövétneke a Te igéd és ösvényemnek világossága” — lépésről lépésre, a jövő felé.

Veöreös Imre