Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-06-22 / 25. szám

Jlwét zqy b&táfoufonU&z Éjszakai műszak KEDVES PIROSKA! Hallottam, hogy súlyos operáció előtt állsz — és mindenkitől el­búcsúztál ..; Nagyon megrendített a hír. Azóta folyton Rád gondolok. Engedd meg, hogy ezekben a válságos napokban régi diákbarátságunk címén, leve­lemmel felkeresselek. Nehezen fogalmazom meg a mon­danivalómat. Végtelen kicsinynek érzem magam Melletted. Minden el­törpül most a Te nagy élet-halál harcod árnyékában. Tudom, hogy amit Te átélsz az operáció napjáig, az valami irtózatos, emberfölötti, és ebben a lelkiállapotban nagyon eset­lenül (hangzik az ismerősök, barátok szava, akik a partról kiáltozunk a folyóban vergődőhöz. De régóta hordozok magamban néhány mondatot. Ezeket most végre el kell mondanom Neked. Égetnek mint a tűz. Piroska, emlékszel, min­dig azt kérdezted tőlem az iskolá­ban, miért ragaszkodom úgy Hoz­zád, mikor olyan különböző a fel­fogásunk, és mikor Téged senki sem szeret, sem a tanárok, sem az osz­tálytársaid. Még az érettségi talál­kozón is erről faggattál. Azt mond­tad: „Az az érzésem, hogy te nem véletlenül barátkoztál össze velem, valami célod volt ezzel. Néha arra gondoltam, talán meg akarsz térí­teni — mert olyan vallásos vagy —, de aztán sohasem beszéltél nekem lstenről.” Küiföidi egyházi hírek A Rajnai Misszió 1957. évi ünnep­ségén 3 indonéz leány — a szumát- rai Batak egyház tagjai — búcsú­zott el Európától, ahol 5 éves kikép­zésen voltak. Visszatérve, azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy megin­dítják Szumátra szigetén a diako­nissza munkát. Indonézia fővárosában Dzsakarta- ban 67 benszülött készül az ottani Nagyon elpirultam akkor, lehaj­tottam a fejem és hallgattam. Nem mertem megmondani, hogy eltalál­tad az igazat. Szégyelltem magam azért, hogy meg akartalak téríteni. Most pedig szégyellem magam azért a szégyenkezésemért. Piroska, ha tudnád, hogy éget most az a hall­gatásom! Azt kellett volna akkor mondani: „Igen, én Téged szeret­nélek Istenhez vezetni, szeretném ha hinni tudnál Jézusban, ha a Te bűneidet is megbocsátariá Valaki, ha Te is tudnál örülni az örök életnek és minden napnak, amit Istennel él az ember .;. Mert ha hinni tudnál, Piroska, akkor Neked most köny- nyebb lenne. Ez irtózatos, emberte­len nagy harc, a búcsúzkodás, az operáció, mind könnyebb lenne ,;. Ilyen későn mondom el, látod, miért lettem a barátnőd. Fájt nekem akkoriban, hogy senki sem szeret és azt gondoltam, majd beszélek Neked Jézus szeretetéről. Piroska, ha gyáva voltam is, de négy éven át minden nap imádkoz­tam azért, hogy Te hinni tudj és azóta sem felejtkeztem el Rólad, hogy elszakadtunk egymástól. Itt küldök egy Újszövetséget. Egy-két igét alá is húztam benne. Ne hara­gudj, hogy levelemmel zavartalak. Az Isten áldjon meg. ÉVA Pintér Károiyné egyházi főiskolán a lelkeszi pályára. Az Indonéziában működő 21 protes­táns egyház egy „tanácsban“ egye­sült, s ez a közös kiképzés már az egyesülés eredménye. A kameruni rádió minden héten öt benszülött nyelven sugároz pro­testáns istentiszteletet. A benszü- löttek leveleiből kitudódik, hogy sdkszor nem keresztyének is oda üt­nek meghallgatni az istentiszteletet. II. — Maga ugye nem iszik bort? Az asztalilámpa sárga ernyőjéről a ráfestett paradicsommadár élénk színei szinte átröppentek a két em­ber arcára. Meg sem látszott rajtuk, hogy régóta beszélgetnek. — Nem bizony __ — Mert nem is kap, csak szörpöt. Tizennyolc éven aluliaknak és apostoloknak szeszesitalt itt nem szolgálunk fel... — Nem hagy beszélni. Azt akar­tam mondani, hogy nem iszom, ha nem kapok. Közölhetem azonban, hogy királyi igényeimnek pillanat­nyilag a szörp is megfelel... A derű mindkettejük ajkán ott bujkált, s a szavaikban is. Meg­felelőbb hangulatot nem is választ­hattak volna a világos tónusú kis szobához. Aliz fáradhatatlan lendü­lettel vitte a szót. — A füstölésnek ellenben esküdt ellensége, nemde? — Szenvedélyes nemdohányzó va­gyok, Vallasa tiltja? — Nem. A szaglásom. — Akkor maga nem is igazi asz­kéta. Aliz felállt a díványról s a férfi elé lépett. Hangját szándékoltan erőltetett pátoszává emelte. — Tudja maga, milyen egy igazi, önmegtagadó, remetei lelkületű ke­resztyén, akiben hamisság nincsen?! Zsiga mosolygott. — Fogalmam sincs, ha meg nem magyarázza. — Hát idefigyeljen, maga apostoli Király. Nem iszik, nem dohányzik, nem udvarol, nem jár moziba, tán­colni, strandra — jaj, Isten őrizz! —• s egy selyemharisnyát a kirakat­ban is csalk úgy mer megnézni, ha közben imát mormol... — Es ha nem mormol? Aliz alig tudta megőrizni mester­kélt szigorát. Toppantott. — De mormol! Ha igazi aszkéta, akkor feltétlenül mormol! — Kedves hitkutató kartársnő, bár szívem vérzik, be kell vallanom, hogy az ön fogalmai alapján úgy­szólván semmi reményem sincs arra, hogy belátható időn belül akár a legszerényebb aszkétai minősítést is elérhetem 1kegyednél. Nem speciali­záltam ugyan magam selyemharis- nyakutatásra, ellenben... — Ellenben?! — Ellenben úgy vélem, hogy a természetesség és őszinteség elfoj­tása és a sanyarúság magunkraerő- szakolása nem keresztyén erény. — Zsiga. -.. Az asszony magatartásából szem­látomást fogyott a játékosság. Visz- szaült a férfi mellé, feléje fordulva nekidölt a támlának, keze meg-meg- érintette a fiatalember zakójának a vállát. — Ne vegye böknék, részemről nem volna szerencsés ... No. eláru­lom: maga egyre szimpatikusabb nekem. A papunkat ki nem állha­tom, a prédikálás ürügyén barokk és rokokó trillákat zeng, s úgy hal­mozza a frázisokat és gesztikulál, hogy nem is tudom: a nevethetnék, vagy a hideglelés kerülget-e jobban. S a bátyám ...Jó fiú, mint amilyen jó szakmunkás, de valahogy az ö kegyes megnyilatkozásai sem hatnak rám. Arra gondolok, hogy gyerek­korunkban is mindig mást játszot­tunk, ö ólomkatonával, én babával. S most az ő férfias egyéniségének jobban megfelel a puritán vallásos felfogás, ennyi az egész. Az én stílu­som más, de csak azért, mert én egyszerűen nem vagyok hajlamos a filozofálásra, tépelődésre. Ez nem hitetlenséget, vagy éppen erkölcste­lenséget jelent, hanem csak annyit, hogy nem vagyok különösebben val­lásos természetű, s erről nem tehe­tek, az Isten teremtett ilyennek, érti? A'mérnök lélegzetvisszafojtva fi­gyelte partnere sűrűsödő atmosz- férájú szavait. ■— S magában éreztem meg először, ma, most, hogy talán mégis kevés az, amire e tekintetben haladtam. Megért engem, Zsiga? A férfi hosszan nézett maga elé. — Azt hiszem, igen. De ... meg­értés és igazolás, az persze kettő. Én akkor lettem keresztyénné, amikor rádöbbentem, hogy nem mentségre, hanem bűnbocsánatra van szüksé­gem. Maga valahogy mintha felmen­tésre, és nem kegyelemre tartana igényt. Nem gondolja? Aliz arckifejezése egy pillanatra elfátyolozódott, de aztán ellágyultak vonásai. ■— Milyen aggályos maga... De ne mérje egy mértékkel magát és engem. Hiszen hallottam, néha szinte a papot helyettesíti a gyülekezeté­ben, s talán jobban ismeri a Bibliát, mint ő, én meg most szeretnék kezdő lenni... Akar ebben segíteni ne­kem, Zsiga? A nő szavai egyre lassabban követ­ték egymást. A mérnök azon vette észre magát, hogy ő is csak lassan mer lélegzeni, a végső hangok után szinte elviselhetetlen a csönd, s hogy lüktet az agya. Rekedten, nehezen szólalt meg. — Természetesen -... alkarok. A fiatal asszony hangja felvilla- nyozottan s mégis halkan zendült Szörnyű dolog az, uraikor az ope­raénekes a szöveget jól ejti ki, de a dallamot hamisan énekli! De ennél is borzasztóbb, amikor hi­vő keresztyének és keresztyén hívők tökéletesen idézik a Bibliát, a hitval­lási iratokat, dogma- és tantételeket, de cselekedeteik és életük olyan messze esik a Krisztus szerinti élet­től, mint Makó Jeruzsálemtől! Van­nak keresztyének, akik igékkel pró­bálják terrorizálni u másik embert, ahelyett, hogy az életük vonzásával vezetnének Jézushoz! A szöveg jó, de a dallam hamis! Jézus feltámadásának többek kö­zött az egyik „haszna" az, hogy „ál- talmentünk a halálból az életre, mert szeretjük a mi atyánkfiát. Aki nem szereti az ő atyafiát, a halálban marad". Teljesen felesleges égrenéző szemmel mondogatni, hogy én már hazataláltam, ha a felebarátomra nem találtam rá! A szöveg jó, de a dallam fülsértőén hamis! meg, s annyi energia és várakozás feszült benne, hogy a mérnök körül mintha elmozdulni akart volna a világ. — Akkor hát.;* kezet rá?-* Es a férfi felé már ki is nyúlt a fehér kar, a gondosan ápolt kéz, mely olyan furcsa, rózsaszínes fényt látszott sugározni, mint a fém, ami­kor lassan izzani kezd. A mérnök egy Toldi Miklós vasmarkába keve­sebb szorongással tette volna a ke­zét, mint ebbe a varázsosan csalo­gató, puha kis csapdába. Zubogó nyugtalansággal adott kezet. Az asz- szony kétkézzel húzta közelebb -ma­gához a csaknem remegő, gyámol­talan férfikezet s nem engedte el. Szeme a fiatalember pillantását ke­reste. A mérnök idegszálai patta­násig feszültek. A halántéka és egész feje iszonyúan sajgóit, s az ideges kéz érintésére mintha oxigénelvonó bomba robbant volna a tüdejében: szorongató fulladást érzett, majd hirtelen gyötrő szomjúságot is. Evek hosszú során nem növi be úgy a falat a repkény, ahogy őt lepte be a forróság másodpercek alatt. Egé­szen határozottan szédült, s érezte, hogy . ereje gyorsan fogy, míg az ár sodró ereje nő. Ekkor a koponyájá­ban és mellkasábán egyre vadabban követelőző tompa dübörgés mellett feldobogott egy másik, éles hang: „Valamerre ki kell törni, különben egy perc, és a más asszonyára vetem a kezem. Istenem...” Védtelenségé- nek szörnyű fájdalmában ajkába szeretett volna harapni, valamit a falhoz vágni, vagy ordítani, mint az óriáskígyó halálos szorításában ver­gődő oroszlán. Pillantása a nő ke­zére ugrott: egyik ujjún alig látható bemélyedés futott körbe, a levett gyűrű nyoma. — Mondja csak... Teleszívta tüdejét, s lent bujdosó tekintetét olyan biztonsággal emelte az asszonyra, hogy maga is csodál­kozott rajta. Hangja a lábadozó beteg élniakarásával szilárdult meg mindjobban, ahogy folytatta. ‘— .. .ha már lelki és szükségkép­pen lelkiismereti kérdéseknél tar-i tunk: miért is kellett magánalk.;, elhagynia a férjét? (Folytatjuk) Bodrog Miklós Néha feszít bennünket valami ha­mis erőlködés, hogy vitákat provo­káljunk a hitetlenekkel és bebizo­nyítsuk a saját igazságunkat! Ugyanis Isten igazságát nem nekünk kell bebizonyítani, azt élnünk kell! Isten és az emberek tőlünk minő­ségi életet várnak! Olyan életet, mely az Isten vezérlete alatt áll és állandó foglalkozása a szeretet és szolgálat! Ez <az egyetlen mód arra, hogy vonzása legyen az életünknek, mert micsoda keresztyén élet az, mely az emberekkel kapcsolatosan az iszonyat viszonyában van? A vitát és a harcot először önma­gunkkal kapcsolatosan vegyük fel és állandó könyörgéssel kérjük Istent, hogy szánja meg vívódásainkat, belső küzdelmeinket, adjon a Krisztus ál­tal nekünk új életet, melyben bi­zonyságtevésünk szövege is jó és hiteles és a dallama sem hamis! Fülöp Dezső. HALLELUJA! — 150. zsoltár — Halleluja! Dicsőség Néked, Egek Ura! Dicsőség templomodban, a szentben, Dicsőség hatalmad erősségeiben! Öh hadd dicsérjünk tetteidért, Te Egyetlen! Dicsérjünk óh, Magasztos, örökre híven! Dicsérjünk: óh köszöntsön harsona harsogása! Dicsérjünk: pengjen a lant imánkba, zsongjon a hárfa! Dicsérjünk pergő dobbal s táncot járva! Dicsérjünk: ujjongón hegedű s fuvola! S cimbalmok harsány zendülése köszöntsön! S óh minden, ami csak lélegzik a földön Ügy dicsőítsen, Egek Ura! Halleluja! Fordította: Telekes Béla lllll^iHII(raii8liin!MIWnffl(níjnil)ini!IUIII]|llliltllin)IIIIIIIIlll!linnilll!lll!l!lílIlli!lllllilil!lll!l!lllllllllll!iil!lil!ll11lll!IIIIIIIlUB!l!li]!l!|i NAPRÓL—NAPRA HÉTFŐ: — 5. Moz. 4, 2. — Emberi bölcselkedésen keresztül is meg- ronthatja Isten igéjét a Sátán. Ezért kell tisztán és egészében meg­ölizni azt. KEDD: — Pcld. 21, 1. — Minden szívnek úgy kell engedelmeskednie Istennek, mint az öntözőcsatornában folyó víz a kertésznek. SZERDA: — Jer. 15, 11. — A nyomorúság idején is az Úrhoz forduló kegyes emberé ez az ígéret. A miénk is lehet, ha hittel fordulunk Istenhez. CSÜTÖRTÖK: — 1. Krón. 29, 11. — Valóban Istené a hatalom, dicső­ség. az egész világmindenség. Éppen ezért mi is adjuk meg Istennek a dicsőséget és tiszteletet a mi életünkben. PÉNTEK: — Józs. 22, 5. — Hitünknek az engedelmességben is meg kell mutatkoznia. SZOMBAT: — Ez. 22. 30. — Isten a népért, a felebarátért égő szívű embereket keres, akik hajlandók Istennel „szemben” is imádkozni. Álljon előttünk példaképül az önzetlen szeretetben Mózes (2. Móz. 32, 32.) vagy Pál. Missura Tibor, Ózd A daliam nem jó! Jézus meggyógyított egy beteg fiút! Jn. 4, 46—54. Élt egyszer egy kisfiú, aki nagyon beteg volt. , „Gyere ki és játsszál velünk”, hívta őt a többi gyermek, de ő nem tudott kimenni. „Kelj fel kisöreg“, bíztatta az ablakon be­sütő napsugár, de csak ő nem tudott fel­kelni. Nagyon beteg volt. Senki sem tudta meggyógyítani. „Ügy hallottam, hogy Jézus meg tudja gyógyítani a betegéket”, tmondta egyszer az apja. „Ha eljönne mihozzánk, meggyógyítaná a mi fiunkat is. Elmegyek és megkérem őt.“ El is ment az apa Jézushoz. Keresett, kuta­tott mindenütt, amíg megtalálta Jézust. Amint meglátta, egyenesen feléje sietett és megszólította: „Kisfiam nagyon beteg. Tu­dom, hogy Te meg tudod gyógyítani őt. Nagyon kérlek, jöjj el hozzánk és gyógyítsd meg a gyermekemet.”­Jézus így válaszolt néki: „Menj haza, kis­fiad meggyógyul.“ Az édesapa elhitte, amit Jézus mondott néki. Hazasietett. Már várták s örömmel újságolták: „Kisfiad jobban van.” Az apa boldogan hallgatta a jó hírt. Még jobban örült, amikor meglátta kisfiát. Tudott már ő is futkározni és játszani, mint a többi gyermék. Képzélhetitek, milyen hálás volt az édesapa Jézusnak. Jézus akkor is tud segí­teni, amikor már más nem tud. „Az Űr az én segítségem, nem félek” Zsid. 13, 6. Mindenható Isten Luther Márton egy alkalommal sorba láto­gatta a gyülekezeteket. Arra volt kíváncsi, hogy (ki mit tud Isten dolgaiból. Az Apostoli Hitvallás első hitágazatát olvasta fel a káté­ból: „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyá­ban, mennynek és földnek teremtőjében.“ Megkérdezte a gyülekezet egyik tagját: „Mit jelent az, (hogy Isten mindenható? „Nem tu­dom” — mondotta az, akihez a reformátor a kérdést intézte s bizony elszégyellte magát. Luther így vigasztalta: „Hát bizony én se és az összes hittudósok se tudják igazában, hogy mit is jelent Isten mindenhatósága. Te azonban csak hidd el, (hogy Isten neked hűsé­ges, szerető Atyád, aki neked, gyermekeidnek és feleségednek mindent meg akar adni, amire néktek a földön vagy a mennyben szüksé­getek van, mert Ö a leghatalmasabb ezen a világon. Ha ezt tudod, eleget tudsz a minden­ható Istenről.” F. Z. Az őserdők doktora Sokszor megkérték Schweitzer Albertet a lambarénei misszionáriusok, hogy a felnőttek keresztség előtti vizsgáján részt vegyen. így történt, hogy Schweitzer egy öreg né­ger asszonytól kérdezte: „Mit gondolsz, az Űr Jézus szegény, vagy gazdag volt?" A néger asszony megvető pillantást vetett az orvosra. „Buta kérdés! Jézus Atyja a világ legnagyobb törzsfőnöke és minden az övé, hogy lehetett Jézus szegény?” * Az őserdők doktora, európai utazásainál mindig csak harmadik osztályú jeggyel uta­zik. Megkérdezték, hogy miért nem használja a második, kényelmes osztályt? Ha mindenki azon utazna, akkor azok, akik kényelmesen szeretnek utazni, hiába fi­zetnének többet. Na meg, épp úgy elérem a célomat és takarékoskodom a kórház szá­mára. * A labarénei doktor sokat mesélhetne arról, hogy a beteg bennszülöttek a sebkenőcsöt lci- nyalják, az orvosságot pedig egyszerre szedik be. Jó humorával nevet is rajtuk. De mikor 1925-ben vérhas-járvány tört ki és a bennszülöttek minden tilalom ellenére is forralatlan vizet Ittak, Schweitzer felsóhaj­tott: „De buta is voltam, hogy ide jöttem or­vosnak!” Segítőtársa, József, egy megkeresz­telt néger, nagyon Romolván válaszolt: „Itt e földön butának tarthatják doktor urat, de a mennyben nem!” Németből fordította: Simonfay Ferencné Rudabánya Találd ki! KEDVES GYEREKEK! Mai számunkban megszakítjuk a bibliai képrejtvényünket és helyette egy kereszt- rejtvényt közlünk. A keresztrejtvény függő­leges első sora a Szentháromság utáni 3. vasárnap evangéliumának címét adja. Meg­fejtésül küldjétek be mind a 10 vízszintes sor megfejtését és a függőleges első sor megfej­tését címemre (Juhász Géza lelkész, Buda­pest, VIII. Üllői út 24.). A keresztrejtvény megfejtéséhez jó szórakozást kíván Juhász Géza bácsi Vízszintes: 1. Isten háza 2. Próféta neve 3. Itt cselekedte Jézus első csodáját 4. Az Úrvacsora egyik eleme 5. Az Ötestamentum utolsó előtti könyve 6. Máté evangélista régi neve 7. A Biblia első része 8. Pál egyik levelét ide írta 9. Beszédünk Istenhez 10. Jézust így is szólíthatom.

Next

/
Thumbnails
Contents