Evangélikus Élet, 1958 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1958-01-05 / 1. szám

Míh.

ÖRSZAGOS

evangM I

K U 5 H

ETI L A.R

XXIII. ÉVFOLYAM. 1. SZÁM. 1358. JANUÁR 5.

ARA: 1,40 FORINT;

ÚJESZTENDŐ ELÉ

A békeszolgálat elismerése

1957. december 30-án délelőtt az Országház Munkácsy termében a hazai egyházak képviselői gyülekeztek össze abból a célból, hogy az Elnöki í Tanács elnökének kezéből átvegyék azríkat a kitüntetéseket, amelyekkel \ a magyar állam legfőbb szerve kívánta kifejezésre juttatni elismerését az egyházi békeszolgálatban munkálkodók iránt.

Tizenegy római katolikus, hét református és két evangélikus, egy görögkeleti, egy izraelita és. agy baptista egyházi' ember részesült kitiin- t été-'ben. 'Evangélikus egyházunk kitüntetettjei D, Dr. Vető1 Lajos püspök és Mekis A (lám esperes voltak. Vető püspök a Zászlórend II. fokozatát, Mekis esperes a Zászlórend IV. fokozatát kapta. A református egyház kitüntetettjei: D. Bereezky

Albert püspök (II fokozat), Barta Tibor teol. tanár (III. fokozat), Pá- kozdy László teol. tanár (III. fokozat). Szamosközy István esperes (IV. fokozat), Hajdú Péter esperes (IV. fokozat), Nyáry Pál esperes (IV. fokozat), Huszti Kálmán kon venti előadó (V. fokozat).

Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke beszédében rámutatott arra a veszedelemre, amely a világot egy harmadik világháború kirobbantá- sával fenyegeti és meleg elismerő szavakkal méltatta az egyházak szolgálatát a béke megőrzésének terén. További jó munkát és boldog új esztendőt kívánt azoknak, akik ezt a szolgálatot végzik és ezért a szolgálatért ilyen kitüntető állami elismerésiben részesültek.

A kitüntetettek nevében D. Bereezky Albert református püspök mondott köszönetét. Beszédében rámutatott arra. hogy az egyház sajátos hivatása az evangélium hirdetése. Ezt a szolgálatot itt és most kell elvégezni. Ezt a szolgálatot át kell hatnia {innak á nagy szeretetnek, amellyel hazánkat és népünket-sze- retjük. Ebben a szolgálatban három területen kell munkálkodnunk — folytatta Bereczky Albert püspök. Elsősorban ki kell alakítani híveinkben a közösségi lelkületet, hogy, egymásért felelősséggel tudjanak élni. Másodsorban a bibliai tanítások alapján ki kell alakítanunk a munkaerkölcsöt. Harmadszor szolgálatunk, hogy 'békét szerezzünk mind külső, mind belső vonatkozásban.

A kora délutáni órákban egyházunk két kitüntetettjét, D. Dr. Vető Lajos püspököt és Mekis Adám esperest bensőséges ünnepség keretében köszöntötték a központi hivatalok vezetői, a két budapesti egyházmegye lelkészei. A köszöntésen részt- vett Horváth János ez Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, Hantos János az Országos Béketanács főtitkára és Herling Jakab e Béketanács titkára. Az egyház nevében Grüuvalszky Károly egyetemes főtitkár üdvözölte a két kitüntetettet. Beszédében rámutatott arra, hogy bár a kitüntetés személyeknek szól, mégis az Q megbecsülésükön keresztül egész evangélikus egyházunk és annak békeszol- gáíata kapott elismerésit a legmagaAz Egyetemes Presbitérium ülése

A Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem Tanácsa 1957. december 23-011 Mihályfi Ernő egyetemes felügyelő és D. Dr. Vető Lajos püspök elnökletével ülést tartott. Az ülésen jelen volt dr. Fekete Zoltán, dr. Kékén András, dr- Göttche Ervin, Weltler Rezső, Bácsi Sándor, Halász Béla, Lehel Ferenc, Balczár István, Benczúr László, Lágler Béla, Káldy Zoltán, Válint János, Mekis János és dr. Horváth Károly egyetemes tanácstagok.

sabb állami szervtől. Ez az elismerés a jelen helyzetünkben kötelez egyházi szolgálatunk további komoly* becsületes végzésére. A kitüntetetteket köszöntette Horváth János, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és Hantos János az Országos Béke- tanács főtitkára is.

Az üdvözlések utáp a résztvevők még hosszabb ideig együtt maradtak és beszélgetést folytattak egyházunk mai helyzetéről és feladatairól. A közösén kialakult vélemény az volt, hogy az egyház életében és szolgálatában jelenleg a legfontosabb, hogy Isten segítségével kialakuljon az az egység egyházunkban, amelyre oly régóta áhítoznak hívek és lelkészek egyaránt. Meg kell találnunk egymás kezét és meg kell látnunk egymásban a testvért és arra kell törekednünk. hogy minél előbb eltűnjenek az egymást elválasztó falak és akadályok. A békeszolgálatban adva van az egyháznak egy olyan terület* ahol ezt az egységet munkálhatja. Az egység munikálásának érdekében szükséges az — hangoztatta az egyik felszólaló, hogy minél előbb és minél többször találkozzanak egymással lelkészek országos összejöveteleken és őszintén, becsületesen, az egyház jövőjét nézve próbálják keresni az egységet.

Avval a reménységgel búcsúztak egymástól a jelenlevők, hogy valóban elkezdődhet valami új, ha mindannyian azon leszünk, hogy megta^ láljuik és megértsük egymást.

hajlandó továbbra is vállalni iaaí egyház kormányzását.

Ezután dr. Fekete Zoltán határozati javaslatot terjeszt elő arra vonatkozólag, hogy D. dr. Vető Lajos tekintendő hivatalára nézve idősebb püspöknek. Az Egyházegyetem Tanácsa egyhangúlag a következő has tározatot hozza:

„Az Egyházegyetem Tanácsa az 1956« december 11-én hozott és a Tanácsülés 3. sz. jegyzőkönyvi pontjában felvett határozatát érvényteleníti. Az Egyházegye- tem Tanácsa az 1956. december 11-én 8 A jegyzőkönyvi pontjában felvett jogegységi határozata értelmében megállapítja, hogy D. dr. Vető Lajos tekintendő hivataira idősebb püspöknek, mivel D. Ordass Lajos később lett ténylegesen szolgáló püspök és tényleges püspöki működéséhez még hiányzik a Népköztársaság Elnöki Tanácsának hozzájárulása,“

Az egyetemes felügyelő indítványára az 1957. 22. tvr. alkalmazása céljából a Tanács egyhangúlag a következő határozatot hozta:

„Az Egyházegyetem Tanácsa felhívja a Déli Evangélikus Egyházkerület Tanácsát; hogy az 1957. évi 22. tvr. alkalmazása végett hivatalos úton az Állami Egyházügyi Hivatalon keresztül jelentse be a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának mindazokat a változásokat, amelyek 1956. október 1. óta történtek a püspöki, egyházkerület! felügyelői tisztségek tényleges gyakorlásában és kérje a tvr. által előírt hozzájárulások megadását.”

Egyetemes felügyelő bejelenti, hogy Grünvalszky Károly egyetemes főtitkárnak tisztségéről való lemondását nem fogadta el, nem is terjesztette tovább abból a célból, hogy az Egyházogyetem Tanácsa, illetőleg az Egyetemes Közgyűlés a lemondás kérdésében állást foglaljon. Grünvalszky Károly lemondását vissza is vonta. Ezt a visszavonást azonban az Egyházegyetem Tanácsa nem fogadta el és az Egyházegyetem Tanácsának ezt a határozatát az Egyetemes Közgyűlés tudomásul vette. Ez ellen a határozat ellen Grünvalszky Károly panasszal élt. A panasz elbírálása az Egyetemes Törvényszék hatáskörébe tartozik. Bejelenti, hogy Veöreös Imre, akit az 1957. július 10-i Egyetemes Közgyűlés egyetemes főtitkárának megválasztott, ezen tisztségét 1957. december 6-án kelt levelében az Egyetemes Közgyűlés rendelkezésére bocsátotta. Egyidejűleg felhagyott a főtitkári teendők ellátásával.

Ezután az Egyetemes Tanács az egyetemes ügyész előterjesztésére a következő határozatot hozta:

(Folytatás a második oldalon)

Az alábbiakban részleteket közünk az Egyetemes Tanács üléséről :s annak 'határozataiból.

Egyetemes felügyelő megnyitó be- izédében tájékoztatást ad egyhá- :unk helyzetéről. Ismerteti a Művelődésügyi Minisztérium 1957. november 26-án kelt átiratát, amelyet 5 mint egyetemes felügyelő kapott meg, s amelyben azt az értesítést rapta, hogy 1957. november 26-ávaI i miniszter az állam legfőbb íelügye- eti joga alapján miniszteri biztost endelt ki, hogy az evangélikus egy- iáz,. nevezetesen az Egyházegyetem, i Dél'- és az Északi Egyházkerület közigazgatásában és kormányzasá- >am megállapított törvénytelenségeiét és mulasztásokat felülvizsgálja. \ törvényes helyzet helyreállítása srdekeben az állam tárgyalásokat Kezdett, annál is inkább, mert egy :v óta ideiglenesnek tekintette az ígyház vezetését és meg akarta szüntetni az ellenforradalom óta fennálló törvényen kívüli állapotot. \ tárgyalások azonban megszakadok az egyházi bizottság néhány :agjának magatartása következtében. Egy került az egyház abba a helyiéibe, hogy miniszteri biztost küldött ki a Művelődésügyi Minisztérium. Az egyetemes felügyelő azt látja fő feladatának, hogy kivezesse az egyházat ebből a helyzetből. Állapíttassák meg, hogv mit lehet törvényesíteni az elmúlt esztendő intézkedéseiből, szüntessék meg a bizonytalanságot az állami és az egyházi törvényele alapján és állítsák helyre a törvényes rendet az egyház vezetésében.

A.- egyetemes felügyelő tájékoztatását a Tanács tudomásulvette, majd ezután az egyetemes felügyelő rátért a személyi kérdésekre.

Ismertette, hogy sem az egyetemes felügyelő személvében, sem a Déli Egyházkerület felügyelőjének személyében nem történt változás. Ismertette, hogy legutolsó ténykedése Dezséry László püspök lemondásának tudomásulvétele és hozzájárulása ahhoz, hoay D. Ordass Lajos vegye át a Déli Kerület püspöki tisztségét. Természetesen ez a hozzájárulás nem pótolja az Elnöki Taíács hozzájárulását. Grünvalszky íároly egyetemes főtitkár 1956. ok- óber -23-a előtt benyújtotta hozzá emondásét az egyetemes főtitkári isztségről. ö mint egyetemes fel- igyelő nem fogadta el a lemondást, kijelenti, hogy bármelyik egyházi estület fogadta el ezt. a lemondást, lem érvényes a határozata, mert lem voltak törvényekben megerősí- ett vezetői.

Kijelenti, hogy tisztjét önzetlenül /állalta az állam és az egyház ériekében, népünk érdekeit igyekezvén ezen a téren is szolgálni, jó elküsmerete szerint. Az állam minien hónapban bizosít az egyetemes felügyelőnek egy 1800-Ft-os kong- ■uát. ö ezt soha fel nem vette, ha- íem a teljes összeget, ami a szol- íálati éveket összeszámítva, a 100 000 Ft-ot [meghaladja, az evangélikus egyháznak adományozta. Volt idő íogy csak ezzel az adománnyal lehetett a költségvetés egyensúlyát Diztosítani. Tudni akarja, hogy mi ett ennek az egyetemes felügyelői Kongruának a sorsa a múlt év október vége óta, nem azért, hogy felvegye, mert továbbra is önzetlenül akar működni, hanem azért, rogy azt is az egyháznak adományozza.

Ezután dr. Kékén András előterjeszti a határozati javaslatot az egyetemes felügyelői tiszttel kap- :solatban. Az Egyházegyetem Taná- :sa egyhangúlag elfogadta a határozati javaslatot és a következő határozatot hozta:

„Az Egyházegyetem Tanácsa megállapítja ténybeli és jogi tévedését az egyetemes felügyelői tiszt megüresedése tárgyában. Érvényteleníti az e tárgybar 1956. december 11-én 3. sz. jegyzőkönyv pontban és Í957. július 9-én 2. sz. jegy zókönyvi pontban hozott határozatait Megállapítja az eredeti állapot visszaáll tát és ilyen irányban előterjesztést tes; a legközelebbi Egyetemes Közgyűlésnek-’

Egyházi elnök a határozat elhangzása után meleg szavakkal köszönt az egyetemes felügyelőt, akit egyházunk iránt érzett felelőssége vezel és aki mindig is önzetlenül segített« egyházunkat. Hálás azért, hogy a; egyetemes felügyelő ígérete szerinl

Naplóink elejére mindig beírjuk: „Isten nevében kezdem el“. Ezt sze-j ■etinénk mi is most felírni az 1958-as év első Evangélikus Életére, nem meg- : ' zokott és megkopott frázisként, hanem nagyon is igazán, szívből: „Isten ' ' levében kezdjük el, folytatjuk és szeretnénk végezni“. Üj évfolyama kéz- g lécük újságunknak, nem is akármilyen. Ha megjelenésének első két esz- endejét is számítjuk, akkor az 1958-as évfolyam a huszonötödik. Negyed- 1 zázados újságunk. Negyedszázada jut el hétről-hét-re . az ország evan- : iélikus gyülekezeteibe, tesszük oda evangélikus családok asztalára, hogy 1 ■jgye el az ország minden evangélikusának a betűn keresztül Isten drága ] var.géliumát: a Jézus Krisztusról szóló örömhírt, hogy hírt adjon egyik |1 lyülekezetnek a másikról, hogy összekötő kapocs legyen Krisztus testének»! gymástól távol élő tagjai között, hogy magányosan élő evangélikusoknak 1 ■rösítésül, vigasztalásul szolgáljon, hogy tanítson minden magyar evan- L: iélikust a keresztyén élet igaz, becsületes folytatására. Istennek adunk f' iáját, hogy ezt a fontos szolgálatot végezhette sajtónk. És ha jól végezte zolgálatát, tisztán hirdette az igét, becsületesen adott képet egyházunk ' letérői, jól tanított: Istené ezért a dicsőség. Isten nevének segítségül hí- ] ■áséval a huszonötödik évfolyamban a megkezdett jó úton szeretnénk : ovátb haladni. És itt nem feledkezünk meg egy dologról. Arról, hogy 3 ijságunknak nemcsak ebben a szolgálatiban vannak jó hagyományai, ha- 1 lem abban is, hogy a magyar nép társadalmi kérdéseihez igyekezett nyílt ! zíwel, becsülettel, haladó gondolkozással viszonyulni és mert bátran, a ’ Keresztyén erkölcs alapján írni népünk életéről, kérdéseiről. Ma is adva ■annak elénk kérdések. Ezek ma így fogalmazódnak meg: békeszolgálat, ] Qunkaerkölcs, közösségi élet. A haladó hagyományok folytatói szeretnénk ] enni. Engedtessék meg nekünk, hogy azoknak neveit, akik lapunkat ne- : yedszázadon keresztül szerkesztették, itt leírjuk: Szántó Róbert, Kemény '■ jaios, H. Gaudy László és D. Dezséry László voltak azok, akik az Evan- I léükus Élet fent említett módon történt szerkesztésével igyekeztek egyhá- unbban a sajtóval szolgálni. '

Az újesztendő azonban az egész egyház történelmében is új lapot, je- 1 ent. Az egyház történelemkönyvének új lapja fölé is oda kell írnunk: : .Isten nevében kezdjük el“. Isten az elmúlt évben kegyelmi esztendőt idott egyházunk népének, hogy sok mindent újra kezdjen, a hibákat ki- 1 avítsa, a szeretetet kivételezés nélkül gyakorolja, az evangélium hirdető- 1 ében és népünk szolgálatában megerősödjék. Erre használtuk fel ezt az ; sztendöt? Ha igen, akkor máért vált szükségessé tárgyalás egyház és Jiam' között, miért szakadtak meg ezek a tárgyalások, miért vált szük- égessé az elmúlt év intézkedéseinek felülvizsgálása az igazság, jog,-tör- ■ényesség szem,pontjából? Bizonyára azért, mert egyházunk ökot szólaltatott erre..Nem találtuk meg egymás testvérkezét. Nem tudtuk tisztán negfogalmazni magunknak az egyház helyét és szolgálatát itt, ebben a lazában,, és éppen ezért nem is tudtunk" rálépni igazán, őszintén árra az ítra, amelyet az egyháznak a szocializmusban járnia kell. És mindezen elül és előtt nem tusakodtunk eleget azért, ami az egyházat élteti: az ivangéiium hirdetéséért.

Az a reménységünk és hitünk, hogy Isten az 1958-as esztendőben is regyelmes lesz hozzánk. Megbocsátó szere te téve1 türelmesen vár. Éppen ízért kell Isten nevének segítségül hívásával mindent megtennünk azért, íogy végre egyház legyen egyházunk. A legfontosabb, hogy ebben az aszón döben az első naptári naptól kezdve munkáljuk azt az egységet, ami itán oly régóta áhítozunk. Minden további széthúzás vészesen gyengíti íz egyházat. Nem szabad sohasem elfelednünk, hogy a mi Urunk Jézus Crisztus, aki az Egyház feje, azért halt meg és támadott fel,, hogy leoltsa a válaszfalakat. Erőtlenségünkben a Lélek segítségében bizakodunk, ikl „esedezik miérettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal“. (Rm. 8, 26.) Nyíltan és őszintén kell írnunk, beszélgetnünk egymással, mert csak így finnek el a válaszfalak, így találhatja meg egyik testvér a másikat.

Az egység munkálása mellett legfontosabb dolgunk a gyülekezeti élet negerősítése. Az egyház a gyülekezetekben él — valljuk. Nem lehet kö- lömfoös számunkra, hogyan él. A közegyház minden munkájának, így ;ajtómunkánknak is azt kell céloznia, hogy az ország 450 evangélikus (yülekezete lelkiekben, anyagiakban erősödjék. Gyülekezeteink többsége izórvány, akikre eddig még mindig kevés gondot fordítottunk. Közösen cell fáradoznunk azon, hogy gyülekezeteink megkopott, elszürkült alkal- nai helyett megújult, friss igehirdetési alkalmak legyenek, összébb kell lozni a gyülekezeteket egymáshoz, hogy egymás hite által épüljenek. Dolgozni kell az anyagilag erőtlen gyülekezetek megerősítésén. Építeni kell i gyülekezetek ifjúságát, de úgy, hogy azok a fiatalok, akik a mi gyüleke- :eteinkben nőnek fel, hitükhöz ragasszanak hazaszeretetet, hivatástudatot, ó munkaerkölcsöt.

Másik fontos dolgunk, hogy — lelkészek' és hívek számára egyaránt — tisztázzuk az állam és egyház viszonyát, az egyház magatartását, szolgálatát a világ felé. Ez a tisztázás, tisztánlátás nagyon is aktuális már, hiszen évek óta, de az elmúlt évben különösen éppen ennek hiánya sodorta íz egyházat egy lehetetlen helyzetbe, magatartásba. Az elmúlt évek során /olta.k jó felismerések ezen a téren, de ezeket az egész egyház nem tette nagáévá. Az elmúlt évben a „nem politizálunk“ hangoztatása egy olyan Dolitizálásba sodort bele bennünket, ahol légüres térben mozogtunk. Azt úttük, ha behunyjuk szemünket és nem veszünk tudomást arról, ami Körülöttünk folyik, akkor nem is folyik körülöttünk semmi. Azt hittük, ha jgy éljük egyházi életünket, hogy nem veszünk tudomást a szocializmus építéséről hazánkban, akkor az nincs is. A tiszta teológia folytonos hangoztatása mellett a valóságban nem tisztáztuk teológiailag, nyitott szemmel és szívvel: mi dolgunk is nekünk abban a nagy szocialista átalakulásban, ami hazánkban végbemegy. Ma már az idő annyira sürget, hogy az sem elég, ha mi csupán körülöttünk folyó átalakulásról beszélünk, mert így nagyon könnyen és nagyon hamar kizárhatja magát egyházunk az életből. Államunk nem kívánja tőlünk, hogy „fejbóllntó Jánosok“ legyünk. De azt megkívánja, — és erre keresztyénségünk is kötelez — hogy igaz, őszinte és becsületes viszonyt igyekezzünk kialakítani. Ha igent mon-1 dunk, az igaz, őszinte és becsületes „igen“ legyen, amihez tartjuk is ma- * gunkat. A mi érdekünk, hogy ezt a kérdést az egész egyház népe minél i előbb nagyon komolyan vegye és az állam és egyház között 10 esztendővel ezelőtt megkötött egyezményt becsülettel megtartsa.

Isten nevének segítségül hívásával így kezdjük el új esztendőnké«. I T.egyen hozzánk kegyelmes az Ür, hogy az Ö nevével folytassuk és végez- I zük is be. * !