Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-08-04 / 20. szám

Krisztus megszabadít és egyesit Valamit a tárgyról Az Evangélikus Világszövetség ötévenkénti nagygyűlései mindig egyetlen, jóelőre megállapított s korszerűen megfogalmazott témával foglalkoznak. A mostani, minneapolisi nagygyű­lés tárgya: „Krisztus megszabadít és egyesít.” A Világszövetség elnöksége az 1952-fcen Hannoverben tartott leg­utóbbi nagygyűlés után hamarosan körkérdést intézett a tagegyházak­hoz, hogy milyen témát ajánlanak a minneapolisi gyűlésre. Sok és sokféle javaslat alapján úgy döntöttek, hogy a szabadság és egység gondolatköréből kell a tár­gyat választani. Valóban ez a kettő jól fejezi ki korunk vágyait és tö­rekvéseit. A tárgy megfogalmazása több változaton ment keresztül. Ilyen kí­sérletek voltak: „Szabadok és egyek Krisztusban.” — Szabadok és egyek Krisztus által.” — „Megszabadítva és egyesítve Krisztusban.” — „Meg­szabadítva és egyesítve Krisztus által.” Így született meg végső fogalma­zással a minneapolisi nagygyűlés főtémája: „Krisztus megszabadít és egyesít.” A tárgyválasztás mindenekelőtt igei szempontból jó. A téma az új- szövetségi kijelentés központi mon­danivalójára tapint. Az evangélium lényege az, hogy Krisztus megsza­badít és egyesit. Az újszövetség leg­jelentősebb kifejezései: megváltás, bocsánat, stb. mind-mind Jézus sza- badítására utalnak. Jó a tárgyválasztés általános szempontból is. Egyházon belül és kívül egyaránt a közérdeklődés kö­zepén van a szabadság és egység kérdése. Egész korunkat jellemzi a szabadságra és egységre való törek­vés. Szükséges tehát, hogy az ige fényébe kerüljön ez a két fontos kérdés. Az egyház történetének legutolsó évtizedeit legjobban az a nagy egy­ségmozgalom jellemzi, amely 194S- ban az Egyházak Világtanácsában öltött határozott szervezetet. Ebben a római egyház kivételével úgyszól­ván minden más keresztyén felekezet képviselve van. Érthető azonban, hogy az egyetemes keresztyén egy­ség keresése közben azok a keresz­tyének is jobban egymásra találnak, akik hitükben és a reformáció vala­melyik főirányát követő tradíciók­ban amúgy is közelebb állnak egy­máshoz. Ilyenképpen megerősödött az egyes protestáns egyházak külön egységmozgalma is. Evangélikus egyázunkban ez az egységre törekvés az első világhá­ború után erősödött meg, s az Eise- nachban (1923), Koppenhágában (1929) és Párizsban (1935) tartott világgyű­léseken nyilatkozott meg. Szervezet­ben ez a mozgalom az 1947-ben Lundban tartott világgyűlésen kris­tályosodott ki. Ekkor alakult meg az Evangélikus (Lutheránus) Világszö­vetség. Ez törekszik most már fo­lyamatos szervező és segítő munká­val az egymástól különálló és függet­len evangélikus egyházak egységét a hitben, ennek megváltásában és a főbb egyházi feladatok teljesítésében előmozdítani. Milyen eredményeket ért el a Vi­lágszövetség tízéves fennállása alatt? Először is számbavette a vi­lágszerte meglevő evangélikus egy­házakat és kisebb csoportokat. Így tudjuk, hogy a világ evangélikussá- gának száma ma kb. 71 millió — a protestantiz'muson belül szám szerint a legnagyobb csoport. Ebből 37 tag­egyház révén jelenleg 49 millió tar­tozik a Világszövetséghez. Tehát külső, szervezeti szempontból sem képviseli még a Világszövetség az egész evangélikus keresztyénséget. Nagy feladat még a külső egység megteremtése is. De ezt nem is lehet külső látszatra elérni vagy kierősza­kolni. Vannak egyházak, amelyeket 1956-ban Németország területén több mint 5 millió bibliát és bibliai részt hoztak forgalomba. — Évtize­des előkészületek után befejeződött az Újszövetség új, németnyelvű for­dítása. Az új szöveget Németország mindkét felében több próbakiadásban bocsátották ki. Mór előkészületben van az Ótestamentum új fordítása is. Ez a munka azonban még mintegy két évig fog tartani. A svéd egyházban új püspökvá­lasztási törvény készül. A törvény- előkészítő bizottság elnöke Thomson egyetemi kancellár. A tervezet sze­rint a püspökválasztásban a jövőben laikus egyháztagoknak is lenne sza­vazatuk. A tárgy megfogalmazása is jó. Alapvető módon csak Jézus Krisztus szabadíthat meg s egyesíthet. Csak Ö. Az evangélíom nem szabadulás­ról, sőt nem is szabadításról, hanem Szabadítóról szóló örömhír. Ezért jobb ez a végső megfogalmazás az elsőnél. Mert íkifejezi, hogy a mi bűntől s minden megkötöttségből való megszabadíttatásunk Krisztus saját személyes műve, amelyet újra és újra, folyamatosan csak Ö valósít­hat meg s tehet teljessé teljes Ön- magáh oz-kötöttségünkkel. Igen fontos a tárgy megfogalma­zásában az „és” szócska. Azt jelenti, hogy Jézus Krisztus szabadítása ős egyesítése nem választható el egy­mástól. Csak azokat egyesítheti, akiket megszabadíthatott, de akiket megszabadított, azokat egyesíti is. Az „és” szócska végeredményben azt jelenti, hogy Jézus Krisztus sza­badítása és egyesítése: egy és ugyan­az. Végül az „és” szócska azt is je­lenti, hegy Jézus Krisztus nemcsak valamitől, hanem valamire szabadít meg. Krisztus szabadítása nem ön­célú. hanem arra való, hogy közös­ségben szolgálattá váljék. A minneapolisi főtéma és annak részletez,ése az újszövetség könyvei közül elsősorban János evangélio- ■mára, a római, galáciai és efezusi levélre támaszkodik. Aki a nagy­gyűlés idején ezeket olvassa, az be­lekerül a nagygyűlés témakörébe. Legfontosabb pedig, hogy hűsége­sen és reménységgel imádkozzunk I a konferencia napjaiban: adja a Szentlélek, hogy a minneapolisi nagy témának világméretű tanulmá­nyozása megeleveníthesse mindenütt egyházunk teológiai munkáját, ige- hirdetői szolgálatát és gyakorlati életét. Szabó József komoly, belső okok tartanak még vissza a Világszövetséghez való csatlakozástól. Előbb ezeknek az okoknak, a lelki síkon fennálló aka­dályoknak kell megszűnni, hogy a külső egység is létrejöhessen. A Vi­lágszövetség állandó tárgyalásokkal és kapcsolatok keresésével igyek­szik is ezt a célt elérni. A Világszövetség sokat tett már az ún. fiatal egyházak és az elárvult missziói területek felkarolása, saját lábúkra állítása terén. Felelősséget érez abban az irányban is, hogy a Jézus Krisztusról szóló evangélium a lutheri reformáció tolmácsolásá­ban tovább terjedjen s eképpen az evangélikus keresztyénség nagy csa­ládja tovább növekedjék. Igen nagy dolog pl., hogy a Szumátra szigetén levő mintegy 709 000 tagot számláló batak egyházat sikerült megnyernie a Világszövetséghez való csatlako­zásnak. A most még kis számú japán evangélikus egyház vezetője, Dr. Kishi professzor Minneapolisban az első főelőadás tartásával jut szóhoz. Ugyancsak nagy szolgálatot tett a Világszövetség azzal, hogy 1955 no­vemberében Maranguban megren­dezte az afrikai evangélikus egyhá­zak és missziók képviselőinek első tanácskozását. Ez is nagy mértékben erősítette a különálló csoportok ösz- szetartozásának érzését. Alig lehet még felmérni annak a munkának a kihatásait, amely Dél-Amerikában, spanyol nyelvterületen indult meg. Ebben magyar lelkészek is tevéke­nyen vesznek részt. A világ evangélikussága egységé­nek legfontosabb útja azonban az a találkozási és közeledési lehetőség, amit a most már öt évenként tar­tandó világgyűlésék nyújtanak. Hisz- szük, hogy a minneapolisi világgyű­lés újabb jelentős lépéssel viszi előbbre a világ evangélikusságának belső és külső egységét. Vigyük ezt az ügyet is imádságainkban az egy­ház Ura elé. Dr. Wiczián Dezső Legújabb adatok »cerint a francia- országi evangélikus egyház lélekszá­mú 283,000, a gyülekezetek száma 262, lelikészi állások száma 301. Ezek azon­ban nincsenek mind betöltve. Columbiában tovább folyik a pro­testánsok üldözése. Istentiszteleteket oszlatnak fel, bibliákat és énekes­könyveket foglalnak le, és az Isten­tiszteleten résztvevőket bebörtönzik. Bjöfklund Walter misszionárius 1most indult harmadszor Afrikába a finn misszió amboföldi munkaterüle­tére. Most főfeladata az lesz, hogy a Szentirást az amboföld egyik fónyel- vére, az osiikuanjamai nyelvre lefor­dítsa. Ez a fordítás lesz Amboföld második bibliafordítása. Gyiileheieli hirefe — Szentháromság ünnepe utáni vasárnapokon a liturgikus szín: zöld. — Lapunk a felelős szerkesztő tá­volléte alatt az Egyetemes Sajtó­tanács megbízásából Zászkaliczky Pál püspökhelyettes szerkesztésében jelenik meg. — Berikő István gyulai lelkész, espereshelyettes, aki ifjabb korában tanulmányúton járt Finnországban, most ismét ott van, A közelmúlt na­pokban részt vett a finn felébredtek raudaskyläi nagy nyári seuratjin. A nagygyűlésen mintegy 20 ezer ember jelent meg. A konferencián Berikő István is szolgált, beszélt a finn rá­dióban is és régi barátaitól igen sok gyülekezeti szolgálatra 'kapott meg­hívást. Ez a látogatás is bizonyára hozzájárul a két testvéregyház kap­csolatainak további !kimélyítéséhez. — Simo Talvitie finn lelkész tíz­napos tartózkodásra hazánkba érke­zett. Eddig már előadást tartott a Pesti és Budai Egyházmegyék együt­tes lelkészi munkaközösségi ülésén, a budahegyvidélci ifjúságnak, isten­tiszteleten igét hirdetett Szákon és a Kőbányai templomban. — A hazánkban tartózkodó Tage Morsing dán lelkész augusztus else­jén igét, hirdetett a diósgyőrvasgyári templomban, július 25-én pedig elő­adást tartott a Pesti és Budai Egy­házmegyék együttes lelkészi munka- közösségi ülésén. — Borsod megye legnagyobb evan­gélikus temploma, a miskolci temp­lom kívülről új köntöst kapott. Mintegy 59 ezer forintos költséggel renoválták, s ennek jelentős részét a hívek áldozatkészsége teremtette elő. Július 14-én ünnepi istentiszte­letet tartottak, hálát adva a kegyel­mes Isten segítségéért. A hálaadó istentiszteletet Turóczy Zoltán püs­pök végezte, aki a most megújított tisztikar és presbitérium élén vonult be a templomba. A hívek serege zsú­folásig töltötte meg Isten házát s hosszú közgyűlésen mindvégig fe­szült figyelemmel hallgatta a püspök buzdító szavait, a szintén jelenlevő Balikó Zoltán esperes beszédét és Csengő Pál építészmérnök, az egy­házközség presbitere és műszaki el­lenőre beszámolóját a templomreno­válásról. A beszámoló hangot adott annak, hogy a munkálatokat végző iparosok Isten dicsőségére, igaz lelki örömmel végezték feladatukat, s ma­guk is örömünnepet ülnek a gyüle­kezettel együtt. Isten áldása kísérje a megújított templom és gyülekezet- vezetőség együttes szolgálatát. — A Borsod—hevesi egyházmegye presbiteri és közgyűlést tartott július 29—30-án a diósgyőrvasgyári temp­lomban, július 31-én és augusztus 1-én pedig egyházmegyei lelkészi csendes konferenciát. — A tállyai gyülekezet egyhan­gúan megválasztott lelkészét, Gáli Sándort július 28-án iktatta hivata­lába Balikó Zoltán esperes. — Helyesbítés. — Lapunk 18. szá­mában közöltük az Evangélikus Bé­kebizottság névsorát. A névsorba Szalatnad Rezső neve tévedésből ke­rült be. — CSALÁDI HÍR. — Vető Béla veszprémi lelkészéknek július 19-én Béla nevű fiúk született. — Evangélikus család Pesten vagy Pest környékén házingatlanért eltartana idős nőt vagy férfit. — Keresem az Evangélikus Elet XIII. évfolyam 1. számát. (Marschalko Gyula, ev. lelkész, Vecsés.) ISTENTISZTELETI REND Budapesten, augusztus hó 4-én Deák tér de. 9 (úrv.) Dóka Zoltán, de. 11 (úrv.) Dr. Karner Károly, du. 6. Dóka Zoltán. — Fasor de fél 10 Mezősi György, de. 11 (úrv.) Gyöngyösi Vilmos, du. 7 Me­zősi György. — üllői út 24. de. fél 10, de. 11. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Dr. Szilády Jenő. de. háromnegyed 12. — Karácsony S. u. 31. de. 10. — Thaly K. u. 28. de. 11. Bonnyai Sándor, du. 6 Bácskay Gusztávné. — Kőbánya de. 10 Sülé Károly. — Utász u. 7. de. 9. Takács József. — Vajda Péter u. 33. de. fél 12 Takács Jó­zsef. — Zugló de. 11. (úrv.) Scholz László. — Gyarmat u. 14. de. fél 10 Szuchovszky Gyula. — Rákosfalva du. 5. Szuchovszky Gyula. — Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Gádor András. — Váci út 129. de. 8. Gádor And­rás. — Újpest de. 10 Bláz'y Lajos. — Duna­keszi de. 9. Matuz László. — Pesterzsébet de. 10 (úrv.) Bencze Imre, du. 7 Bencze Imre. — Soroksár-űjtelep de. fél 9 (úrv.) Bencze Imre. — Rákospalota MAV-telep. de. fél 9 — Rákospalota de. 10. — Rp. Kis- templom du. 3. — Pestújhely de. 10. Kür­tösi Kálmán. — Rákosszentmihály de. fél 11 Tóth-Szöllős Mihály. Bécsikapu tér de. 9 Madocsai Miklós, de. 11 Várady Lajos, du, 7 (evangélizáció) Zász­kaliczky Pál. — Toroczkó tér de. 8 (úrv.) de. fél 9. Varady La.ios. — őbuda de. 9 (gyerm.) Sárkány Tibor, de. 10 (úrv.) Sárkány Tibor, du. 5 Sárkány Tibor. — XII., Tarcsay V. u. 11. de-. 9, de. 11 Danhauser László, du. fél 7 Csonka Albert. — Diana u. 17. de fél 9. — Budakeszi de. fél 10 Csonka Albert — Festhidegkűt (Szent István u.) de. fél 11 Ruttkay Elemér. — Kelenföld de. 8 Kendeh György, de. 11 Kendeh György, du. 6 Kendeh György. — Németvölgyi út 138. de 9 Rezessy Zoltán. — Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. — Budafok de. 11 Vipontai Róbert. — Nagy­tétény du. 3 Visontai Róbert. — Csillag­hegy de. fél 10 Pásztor Pál. — Csepel de 11, du. 7. Felhívjuk kedves híveink figyelmét, hogy a nyári hónapokban Siófokon minden va­sárnap de. fél 11 órakor istentisztelet van a Fő utca 111. számú helyiségben. .... .. A’e evangélikus egység útján------ ---------------­KÜ LFÖLDI EGYHÁZI HÍREK SZÓRVÁNYHÍVÉKNEK — BETEGEKNEK. Isten munkája Szentháromság után 7. vasárnap. — Márk 4, 26—29. TUtokzatos mélységet, Isten királyságának a titkát tárja fél ez aur •*- ige. Egyszerű, de mély formában, hogyan növekszik Isten or­szága. Isten országa növekedésének alapfeltétele a magvetés. Az első ma­got, az élső Igét, az első evangéliumot Isten adja az ember szívébe. Ott fogamzik meg, ott ver gyökeret, ott termi meg gyümölcsét. Az egyház feladata is ez a magvetés. Minden vetésterületen az egy­háznak a legértékesebb vetőmagot, az Isten igéjét kell vetnie. A jólkezelt szántóíoldön nem lehet helyet adni gyomnövények számára. — Így van az egyházban is. Az egyház igazi feladata a tiszta magvetés, a megfeszí­tett, feltámadott, dicsőséges Krisztus hirdetése. Fáradhatatlanul, örömmel és sürgősen. A magvetésről le is lehet késni. De ez a feladata híveinek is. Isten országában minden megkeresztelt ember — magvető is. Jaj annak, aki átalussza a magvetés idejét. Másodszor szól ez az ige a növekedésről is. A belső ember növeke­dését leírni nem lehet. Ki tudná megmagyarázni annak a rablógyilkos­nak belső fejlődését, aki a börtönében hallott először Isten igéjéről, sze- retetéről, kegyelméről, és akihez ott ért el az Isten magvetése. Ö mon­dotta ezt az akasztófa alatt állva: „Én azért állok itten, mert nem volt ki időben elhintse bennem Isten igéjét”. Uizonyos, hogy a növekedés Isten Szentleikének legtitkosabb mun- kája. Bizonyos, hogy a növekedést Isten adja. Nincs ok csügge- désre, ha azonnal nem látunk eredményt. Az őszi búzavetés is csak jú­niusban érik meg. A szántó-vető ember is gyakran gondol a vetésére, anélkül, hogy befolyásolhatná a vetése növését. Ez a szent gondtalanság azonban nem jelent semmiképpen sem közönyt, vagy nemtörődömséget A földmíves ember is csak akkor hagyja el földjét, ha már mindent meg­tett, amit tennie kellett. Mi sem befolyásolhatjuk,az ige munkáját, de megteszünk-e mindent, hogy az ige „földbe” kerüljön? Mi nem adhatunk semmit az ige mun­kájához, de Istennek legyen hála, bűneink ellenére sem tehetjük tönkre. Isten országa, az Egyház, titokzatosan, folyamatosan, egyre jobban lát­ható formában is, nő. Magától. És ez a kegyelem. Ú s végül, szól ez az ige az aratásról is. Vetésre és növekedésre aratás következik. Különben nem volna értelme az egésznek. Ha Isten magvetői vagyunk, úgy részesei leszünk az aratás örömének is. Nem szabad csüggedni. Nem szabad ezt mondani: eredményre nem számítok^ majd az utánam jövök aratnak. De arról sem szabad semmiképpen sem elfelejtkezni, hogy a mi feladatunk nem az aratás, hanem a vetés. Az aratás az Isten célja. A szolgálat a mi feladatunk. Az aratás, Isten-király­sága elérkezik akkor, amikor Isten jónak látja, A mi feladatunk az, hogy ügy szóljuk Isten igéjét, hogy az üresen ne térjen vissza. És mégis egy kis aratásnak már mi is részesei lehetünk. Amikor egy- egy szív hazatalál — Krisztushoz. Amikor egy-egy ember beáll az Isten magvetői sorába. A rekord-termés ritka, de ritkább a teljes eredményte­lenség. Isten csendben végzi áldott munkáját rajtad keresztül is. Az a jö magvető, aki vetéskor is hallja már a sarló pengését. Plachy Lajos QtcifLIt&L-ílCLfLM Velünk van az Isten! HÉTFŐ, — 125. Zsolt, 2. — Isten jelenlétének nagy vigasztalása vaw Ő örökké velünk van... KEDD, — 96. Zsolt 4, 5. — Isten jelenlétének örvendetes visszhangja van a szívünkben: Ö nagy és dicséretes Isten... SZERDA, — 14. Zsolt. 2—3. — Isten jelenlétének azonban figyelmez­tetése is van: látja, amikor elhajlunk Tőle, látja bűneinket... CSÜTÖRTÖK, — 89. Zsolt. 16. — Isten jelenlétének intése van: vilá­gosságban kell járnunk!... PÉNTEK, — 119. Zsolt. 34. — Isten jelenlétének segítsége van: Ő maga hajlandó tanítani a tudományra, a világosságban való járásra... SZOMBAT, — Ezék. 20, 41. — Isten jelenlétének áldása van: a Tőle tanult világosság, a napfény világossága, kenyér, mosoly, öröm és áldás minden ember számára... K A LELKIPÁSZTOR SZÓL Miért... ? Gyülekezetünkben 17 év! szolgála­tom alatt a legmegrázóbb élményem Veled volt Kedves Testvérem! Va­sárnap reggel egyik tanyaközpon­tunk felé indultam, s akkor állítot­tál le kisírt szemmel, riadt tekintet­tel ream borulva, hogy éppen ebben ■a pillanatban halt meg jó élettársad, mindössze 22 éves, itt hagyott téged özvegyen, egyhónapos kisleányoto­kat és a két éves nagyobb gyerme­keteket, Bementem szobátokba, ahol döbbenetes látványként terült el, holtan, de még ki nem hűlten a fia­tal feleség, édesanya. S, nem felej­tem el azt a szív mélyéből feltörő, mindig megismételt szavadat: miért? miért? miért? De miért éppen ő, aki olyan jó volt, miért éppen mi sza­kadtunk szét, akik szerettük egy­mást? Miért? Miért? Szégyeltem magam, nem tudtam ott a halottas ágy mellett megszó­lalni. Fojtogatta torkomat a döbbe­net, a részvét, a veled való együtt­érzés. Amit akkor elmulasztottam, s amit akkor vártól volna, most pót­lólag lelkipásztori levélben hadd ír­jam meg. Ügye legénykorunfcban nem hiába voltunk együtt minden ifjúsági bib­lia-órán, nyári konferenciákon, templomi istentiszteleteken, ahol mindig hangzott Isten Igéje. Négy évvel ezelőtt eskettelek Benneteket, ott is az Ige hangzott. Most sem te­hetem meg azt, hogy a magam em­beri szavaival vigasztaljalak: nyu­godj bele, úgysem lehet változtatni rajta! Vagy hiábavaló lenne azt mondanom: a gyorsan tovatűnő na­pok, évek majd csak elfelejtetik veled a ma gyászát és szomorúságát. Soha és sehol nem szükséges annyira az Igére figyelni, mint éppen a koporsó mellett, a megásott sötét sír szája előtt. Éppen ezért kérlek a Krisztus által, ne dobd el az isteni ígéreteket és vigasztalást: vessed az Ürra a te terhedet! Figyeljünk fel együtt három igére! 1. „Mert szükség, hogy ez a romlan­dó test romolhatatlanságot öltsön magára...” (I. Kor. 15:53.) Ez ,már nem üres emberi beszéd, ez Isten Igéje! Rá lehet állani két lábba! az Ige talajára! Átöltözés a halál! Hét végén beszennyezett, megizzadt, ösz- szeszakadozott ruháját ki dobja el magáról sírva, sajnálkozva? Ki ra­gaszkodik mocskos ruhájához vasár­nap reggel? Valamennyien örülünk ünnepnapkor a tiszta, mosástól illa­tos öltözéknek. Ez történt csupán nálatok. Feleséged utolsó szombat estéjén levette a romlandó ruhát, s átöltözött! 2. „Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e test­ből és elköltözni az Űrhoz (II. Kor. 5:8.) Ez is onnan felülről jött üzenet! — Ti is úgy kezdtetek az életet, hogy az első években csak árendás, bérelt szobában laktatok. De amikor verejtékes munkátok nyo­món csak alig fél éve hurcolkodta- tok át a saját lakásotokba, ugye nem sajnáltátok, nem sirattátok otthagyni az idegent, a nem sajátot, sőt öröm­mel költözködtetek át a magatokéba. Hát miért történt a haláleset? Hogy elköltözzék nem kézzel csinált, de örökkévaló hajlékba! 3. „Nem akarom atyámfíai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak...” (I. Thess. 4:13.) Egész heti fáradtság után ügye nem sírva, zúgolódva hajtjuk álomra fejünket, hanem boldogan. Egy éle­ten át — mégha az mindössze csak 22 esztendőt is tesz ki, bizony ke­nyérharctól megfáradtán, bűnöktől megterhelten érkezünk meg az utol­só esténkhez. De azzal a reménnyel fekszünk le, hogy az estét követi az Ür kegyelme folytán az új reggel' Ezért nem félünk az alvástól. Hát csak ennyi történt hűséges felesé­geddel: elaludt, hogy a feltámadás reggelén új életre, örökéletre támad­jon feL Ponicsán Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents