Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-04-07 / 3. szám

A BÖJT KÉRDÉSEI Mit adtok, ha kezetekre adom őt ? A langymeleg szól 1 Okos voltam és egyre győztem én, tavaszom volt ostobák vad telén. HROMADKA PROFESSZOR a budapesti evangélikus lelkészek között Néhány hete esketést végeztem templomunkban. Megilletődött ifjú pár állt az oltár előtt s a templomot nagy gyülekezet töltötte meg. Sokan csak kíváncsiságból sodródtak az Isten házába, a menyasszonyt akarták látni, mégis a fiatal párnak útmutatást, áldást és erőforrást kínáló Isten-Ige elkomolyodott, áhitatos, áldásért könyörgő gyülekezetté formálta őket. Hirtelen bagolyhuhogásszerű ijesztő hang rikoltott bele a templom ünne­pélyes csendjébe. Egyszeriben szétszakadt az áhitat ezüst fátyla, megre­kedt a felfelé törekvő imádság és megfagyott a fiatalokra áldást kérő meleg együttérzés. Még a prédikcióban is összekeveredett az útravalónak szánt intelmek és tanácsok elgondolt sora. Meggondolatlan gyerekek a templomon kívül az esőcsatornában telefonáltak egymásnak s ez zavarta meg az élet ünnepélyes óráján az Isten előtti komoly elcsendesedést. A böjti kérdések sorában egészen hasonlóan hat Judás kérdése. A szenvedés hetének megrendítő eseményei peregnek. Jézus komoly szavai bontogatják a kereszt titkát. A világ engesztelése készül itt, és Jézus mindent elkövet, hogy akikért mindez történik el is fogadják. Ebbe, az életünk legmélyebb alapjait érintő böjti csendbe valósággal belerecseg Judasnak a főpaphoz intézett kérdése: „Mit akartok nekem adni, és én kezetekbe adom őt?” (Máté 26:15). Mindig áhitatrontás, zavaró disszonancia, amikor a keresztyén hit területére betör az alkudozás, a nyereségvágy, a vásár lármája, összeférhetelennek érezzük a böjt csendjével és komoly­ságával. Pedig ez a kérdés a történelmi nagyböjt idején hangzott el. Nem is valami kívülálló, böjttel, keresztyénséggel nem törődő ember, hanem Jézus ■tanítványa ajkáról. És tessék ez akármilyen ünneprontónak és összeférhe­tetlennek, számolnunk kell vele, és szembe kell néznünk a következéseivel. Milyen figyelmeztetése van ennek a böjti kérdésnek? 7 Jézus tanítványai közé is behatolt az alkudozás, a számítás, a nye- reségvágy szelleme. Mindig voltak érdek-keresztyének, akik hasz­not szimatolnak, előnyt remélnek a gyülekezethez tartozás, a vallásosság megvallása dolgából. Az ilyenek szeretnék pénzre váltani a lelki termé­szetű javakat is. Akinek a fejét az foglalkoztatja, hogy érdemes-e keresz­tyénnek lenni, vagy elhagyta már az ajkát a kifakadás: nem érdemes Isten oldalán állni, mind ehhez a számító gyülekezethez tartozik. A „mit adtok?” kérdés nagyon általános. És sokan Júdás módjára Jézus ellenségeihez mennek vele. Érdekből hallgatják el, vagy tagadják meg keresztyénségü- ket. Pedig a számítás, az érdekkeresés megölője a hitnek. Még a tanítvány­ból is árulót formál; O Az érdekkeresztyénség üzletnek is rossz. A főpapok harminc ezüst “• pénzt adtak a Mesterét áruló Judásnak. Nehéz lenne ma már ennek fez összegnek a ponos értékét megállapítani. Azt azonban érezzük, hogy aiami-ragy- összeg-nem-lehct. A—bibliai: kortörténet ismerői szerint abban az időben a legolcsóbb rabszolgának volt az ára, az emberek között a leg­utolsónak az értéke. És ennyiért adta el Júdás az emberiség legelsőjét. Nem csinált valami jó üzletet. A Megváltóját akármilyen földi érdekért odaadó keresztyén ember mindig ilyen üzletet csinál. Jézushoz viszonyítva a világi előmenetel, az anyagi javak, a gyermekünk jövője, mind csak har­minc ezüst. Nevetségesen kicsi ellenérték. Egyenest eltéküzlása annak a gazdagságnak, a Jézussal átélt békességnek, tisztaságnak, örömnek és isten­íti óságnak, ami számokkal ki sem fejezhető. Q Az érdekkeresztyén azt a látszatot kelti, hogy ő rendelkezik a Meg- váltójával. Ha az érdeke úgy kívánja, megtartja, de ha megtagadá­sával lehet előnyhöz jutni, arra is kész. Azt gondolja az ilyen ember, rajta fordul meg: hisz-e, vagy nem, megvallja-e hitét vagy elhallgatja. Ügy bánik Jézus Krisztussal, mint akármilyen javával, tehenével vagy lovával. Amíg hasznot hoz, tartja, de amikor útjában lesz, vagy feleslegessé válik, kiviszi a vásárra: mit adtok;.. Persze ez is nagy tévedés. Judás nem Szabadult meg azzal a Mesterétől, hogy eladta. Sőt azután foglalkoztatta igazán. Lehet, hogy csak nagyon lopva és messziről, de mennie kellett Utána és látnia kellett élesebben és teljesebben mint addig. Lehet, hogy azelőtt egyet-mást kifogásolt benne, most egyszerre vakító fehéren ragyog fel előtte a Mester makulátlansága. Az eladott Mester nem hagy békét az áruló tanítványnak. Ki se bontja a pénzeszacskót, már vinnie kell vissza. De hiába szórja ki a vérdíjat, az eladottat nem kaphatja vissza. Jézus Krisztus nincsen a mi hatalmunkban, hanem nekünk kell meghódolnunk az ő hatalma előtt; A böjt áldott idejében Jézus ellenségeinek a harminc ezüstje helyett arra irányítsuk a tekintetünket, amit Ö adott értünk. Ö nem aranyat, nem ezüstöt, hanem áldatlan vérét adta, az életét áldozta érettünk, hogy megtisztuljunk, megszabaduljunk a Júdás-lélektől, a rövidlátó számítga- tástól, a vakságtól, hitetlenségtől és minden bűntől; Mit adott Ö, hogy az ördög markából az Ő kezére kerülhessek? — In­kább így vessük fel a kérdést. És álmélkodjunk el azon a nagy áron, amit Ö fizetett érettünk! Hadd hulljon a szívünkre bűnt tisztító vére, bocsánata, békessége és új életre indító ereje. Imádkpzzuk a böjti éneket: Kérlek halálod ára, rajtam ne vesszen kárba! Csepregi Béla KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK India belügyminisztere egy kér­désre válaszolva kijelentette, hogy alaptalanok azok a gyanúsítások, amelyek szerint az Indiában tartóz­kodó külföldi misszionáriusok erő­szakos eszközökkel térítenek és In- dia-ellenes tevékenységet fejtenek ki. Tekintettel arra, hogy ezek a vádak alaptalanok, a kormányzatnak eb­ben az ügyben nem kell lépéseket tennie. — A „Christian Century’• című ismert amerikai lap jelenti, hogy az ottani egyházakban egyre inkább meghonosodik a tized. Az egyházak az adományok ugrásszerű emel­kedéséről számolnak be s egymás után jelennek meg traktátusok er­ről a tárgyról. A Missouri-lutherá­nusok a tizedet a hit bizonyságtevé­sének nevezik. A baptista egyház egyik vezetője szerint a tized „az egyetlen mód Isten terveinek finan­szírozására“. A lap szerint a tized gyakorlatát az Űjtestamentumból nem egészen könnyen lehet igazolni. Az Űjtestamentum általában beszél az aggodalmaskodás nélküli adako­zásról. A tizeddel kapcsolatban fenn­áll a veszély, a tizedet adó lenézi azt, aki kevesebbet ad. Arra is vi­gyázni kell, hogy ebből ne csinál­junk új törvényt. — A háború befejezése óta függő­ben van az osztrák államnak a Va­tikánnal 1934-ben kötött konkordá­tumának elismerése. Az ausztriai protestánsok most teljes egyenjogú­ságuk elismerését követelik. Az oszt­rák szocialista párt vezetője a közel­múltban ezzel a kérdéssel kapcsolat­ban a sajtóban kijelentette, hogy a protestáns egyházaknak az egyenjo­gúságra vonatkozó követelését a szo­cialista párt teljes mértékben tá­mogatja. Nevettem kérést, szenvedélyt, dühöt s ki másra vágott, rám sosem ütött. Társam pirult, s hailgatni nem tudott — én csöndes voltam, színtelen s nyugodt. Bölcs mosoly kellett, szívekig ható mely tetszés szerint magyarázható: Kétféle lábad legyen, két utad, s kétféle kéz, mely kétfelé mutat. ügyesen, jól élj: ne láss, ne hevülj, s vihar és árvíz messze elkerül — így cselekedtem, s most középutam bilincs-aranya nyűgét súlyosan: magam gyűjtögette méreg-serleget, mitől mindenem megkeseredett. s most önmagamba vágom fegyverem, mert senki sincs velem, vagy ellenem. BODROG MIKLÓS Bach János passiója a Deák téren március 31-én délután 6 órakor hangzott el a zsúfolásig megtelt templomban I>. Ordass Lajos püspök bevezető szavai és dr. Kékén András lelkész zárószavai és imádsága kö­zött. Ez a passió hatalmas zenei al­kotás. Sohasem fog elavulni és soha nem lesz unalmas. Kibírja, sőt dia­dalmasan túléli emberek és korok felszínes divatjának szeszélyeit;. De megunhatatlan is: minél többször hallgatod, annál mélyebben hat a lelkiedre, annál inkább lenyűgöz és magával ragad. A passió-irodalom­nak, de az egész zeneirodalomnak is a csúcsára visz. A János-passió azonban nemcsak elfeledhetetien és megunhatatlan hatalmas zenei alkatáé. Sokkal több is ennél; Bizonyságtétel. Bach Is ennek szánta. Számára a Golgotán kivég­zett Názáreti nem egy a sok elárult, elfogott, elítélt és megölt szenvedő közül, nem egyszerű zenei „téma“ tehát, hanem „Ur, a mi Urunk, aki­nek híre minden földön dicsőséges“, s akinek éppen szenvedésében és megaláztatásában ragyog fel Isten megváltó szeretetének dicsősége. Bach mindvégig énről az Ür Jézusról énekek A saját korában egyre inkább színháziassá váló, költött szövegű passió-irodalommal .szemben — tu­datosan ragaszkodott a Biblia' szó­szerinti szövegéhez és arra igyeke­zett, hogy passióiban a gyülekezeti ének, a korái uralkodjék. Ezért a János-passió igazában nem is hang­versenytermekbe való, hanem a ke­resztyén gyülekezetbe és annak templomába. Előadása akkor méltó a műhöz és a szerzőhöz egyaránt, ha úgy hangzik el, mint Krisztus dicső­ségének szolgálata. Gondos művészi előadásban kap­tuk ajándékul mindezt. Vannak, akik azt mondották: eddig ez volt a Lu- tiheráinia legszebb János-passió elő­adása. De lehet, hogy tavaly is . ugyanezt mondták. Az ismert, ne­mes művészetű dr. Sikolya István (tenor) és Máthé Jolán (alt) szólisták mellett több új szólista hangjában is gyönyörködhettünk: Keresi essy Hédi (szoprán), Kiss Zoltán (basszus) és Kristofcsák Ernő (basszus). Az ő szolgálatúk külön nagy örömet szer­zett nekünk. Máskor is. minél több­ször, hadd hallgassuk őket! A kórus tömör, csillogó hangja, a zenekar szép, kiegyensúlyozott muzsikája minden várakozásunkat kielégített. Za’ánfy Aladár orgonakontinuója, Welter Jenő, az énekkarért sokat fáradozó karnagy, vezénylése biztos alapja és összetartó ereje volt az előadásnak. Dóka Zoltán A múlt héten Magyarországra érkezett dr. Hromadka József teológiai professzor, a prágai Comenius Fakultás dékánja, a keleteurópai protestan­tizmus világszerte ismert képviselője. Kíséretében voltak Poszpisil pro* fesszor, a prágai ökumenikus Intézet igazgatója, és Vargha Imre rirruv* szombati lelkész, a szlovákiai református egyház püspöke. Március 25-én alkalmuk volt a budapesti evangélikus lelkészekkel is találkozni a Deák téri gyülekezeti teremben. A találkozás részvevői tudták, hogy az idő rövidsége miatt nem lesz módjuk olyan őszinte beszélgetésre, mely sok nehéz teológiai és gyakorlati kérdést tisztázhatott volna, mégis feszült érdeklődéssel várták Hromadka professzor szavait. HROMADKA professzor a beve­zető üdvözlés után elmondotta, hogy nem kíváncsiság és nem a tanács­adás szándéka hozta őket Magyar­országira, a magyar református egy­ház meglátogatására, hanem a „hit­ben való megeieveiniedés“ vágya. (1. Thess. 3, 8.) Röviden visszatekin­tett a Cseh Testvérek Egyházának, az Unites Fratrum-nak 500 éves múltjára, az ökumenikus mozgalom történetére, s felszólalásának fő üze­nete abban csendült ki, hogy min­den emberi, nemzetiségi, politikai vagy teológiai különbség ellenére is nagyon sokra kell értékelnünk Krisztusban való egységünket. Természetesen hiba lenne egy rö­vid és általános tartalmú előadásból bármiféle következtetést levonni, de ugyanilyen hiba lenne erős hang­súllyal alá nem húzná Hromadka professzornak azt a megállapítását, bogy a különféle hitvallású és nem­zetiségű egyházak között csak az egy Krisztus közös szeretete és szolgá­lata teremthet egységet, s egyedül ez óvhat meg egyfelől a helytelen egy­ség-törekvésektől. másfelől a testvé- rietien viszálykodéstól. POSZPISIL igazgató amrótt beszélt, hogy a Cseh Testvérek egyháza ho­gyan valósította meg a cseh protestánsok unióját. Négy elfogadott hitvallásuk van, köztük az ágostai is. Jóval többet kel­lene tudnunk róluk, hogy fogalmunk legyen egy ilyen uraiált egyház taní­tásáról és életéről, de az kétségtelen, hogy kétféle veszély ellen kell küz- deniök. Fenyegeti őket a hitvallások iránti közömbösség, de az is, hogy a négy hitvallás közül az egyiknek uralkodó szerepe lesz a többiek ro­vására. Ügy látszik, hogy a refor­mátusok Helvét Hitvallása máris ilyen szerepet tölt be. VARGHA püspök két nagyon ér-i delkes dolgot mondott. Egyet az egy- ház múltjáról, egyet a jelenéről. Azt fejtegette, hogy a harmincéves haben rút befejező westféüai béke más-* más történelmi utat jelölt kii a keleti és nyugati protestantizmus számára. A nyugati protestáns egyházak bélké- sen fejlődtek és erősödték, a keletiek azonban az erőszakos ellenreformá­ció következtében megtizedelődtek és szórvány-egyházaikká lettek. Rá­térve a jelenre azt mondotta, hogy az egyháznak döntenie keli, mit akar: gettóba húzódni, vagy missziót végezni? Nem lehet kétséges, hogy a vdsz- szahúzódás ellenkezik az egyház lé­nyegével. Mi nem zárt közösség va­gyunk a világon kívül, hanem a vi­lágban élő és a világnak szolgáló kö­zösség. Bár tudjuk, nagyon sok mú­lik azon, hogyan értelmezzük az egy­ház misszióját, mégis helyeseljük és köszönjük Vargha püspök tanítását; Néhány rövid felszólalás után D. Ordass Lajos püspök megköszönte a tájékoztató előadásokat s a követ­kezőket mondta: Miikor az egyházról beszélgetünk, nem felejtkezhetünk meg arról, hogy a történelem folyamán Krisztus egy­háza sokszor kénytelen keresztet hor­dozni, de ezt természetesnek kell tar­tania és békességgel kell tűrnie, hi­szen Jézus Krisztus nem helyezett kilátásba számára más sorsot. Mikor pedig egymáshoz való viszonyunk: kialakításáról van szó, nagyon ko­molyan kell vennünk Krisztusnak azokat a szavait, melyekben a tanítványságot megbizonyító szeretettől beszélt, Ezzel véget ért a két óránál alig valamivel hosszabb együttlét. Jó lett volna ugyan többet beszélgetnünk egyházaink aktuális kérdéseiről, mégis azzal a jó reménységgel fejeztük be az értekezletet, hogy ez is elősegítette két szomszédos állam protestáns egyházainak testvéri közeledését. (K. A.) Az Evangélikus és mu Malagnou Genf egyik városrésze. Szupermodern bérházak és régi elő­kelő villák kedves parkokban sora­koznak itt egymás mellé. Egy régi telken áll az Egyházak Világszövet­ségének épülete mellett az Evangé­likus Világszövetség központja. Ez a Malagnou-család, ahol azonos ház­szám és telefonszám alatt található a két nagy szervezet. Persze ehhez a nagy családhoz nemcsak ez a két épület tartozik, hanem a világ minden részéből való egyházak, amelyek az EVSZ-nek és az EVT-nek tagjai. Bizony ez az EVSZ-nél is egy hatalmas szám: 29 országból 57 egyház, Közel 50 millió lutheránus keresztyén, a világ luthe- ranizmusának kétharmada. Az ember azt kérdezhetné, minek egy ilyen csúcsszervezet, ami biztos sok pénzbe kerül és amiből nekem, egyszerű gyülekezeti tagnak semmi hasznom nincs. Vigyázat! A dolog nem olyan egyszerű, mikor 1947-ben a Világszövetséget megalapították, ez többek között azért is történt, hogy elosztóhelyet létesítsenek a fel­dúlt Európa száanára szánt szeretet- adományok elosztására. Kezdetben tehát gyakorlati szempontok vezet­tek a Vüágszövetség megalapításá­hoz. Egy más példa: a különböző or­Világszöveíség nkája szágokban és egyházakban végzett teológiai kutatómunka megismeré­sére meg kellett szervezni a profesz- szorok, lelkészek és diákok cseréjét. Effélét csak egy olyan szervezet tud megrendezni, mint a Világszövetség, így Pl- a történelem folyamán elő­ször hívtak össze egy nemzetközi Luther-kutató kongresszust. Eddig nem volt francia nyelvű kiadása Luther műveinek. A Világszövetség most pótolni fogja ezt a hiányt. Az Evangélikus Világszövetség négy munkaterületen működik. Az erre reászorult egyházak és meneküllek megsegítésével foglalkozik a „Világ­szolgálat“. Missziói ügyekkel a „Vi­lágmisszió“ és teológiai tanulmá­nyokkal. valamint ösztöndíjak része­sítésével a „Teológiai osztály“. E há­rom osztály munkájáról a „Tájékoz­tatási osztály“ számol be német és angol nyelvű kőnyomatosában, vala­mint a tagegyházak életéről is. A genfi központi hivatalban több mint 30 személy dolgozik. Ezen kívül vannak helyi szervei is a Világszö­vetségnek, mint Latin Amerika-Bi- zottság New Yorkban; továbbá hiva­talok Jeruzsálemben, Damaszkusz- ban. Honkongban, Bécsiben és Ber­linben, tehát mindenütt, ahol a Világszövetség a menekültek segé­lyezését végzi. „Tudván, luigy nem veszendő holmin... vállallalok meg,... hanem drága véren,... a Krisztusért:“^ u»)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents