Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)
1957-06-09 / 12. szám
Pápua prédikátorok igehirdetéseiből A pápuák a természet világából és saját életükből vett szemléletes képekben gondolkodnak és beszélnek. Az itt közölt szemelvények mutatják, bogy a pápua igehirdetők mennyire benne élnek népük gondolatvilágában és milyen nagyszerű leleményességgel értékesítik ezt az igehirdetésben. Egy pünkösdi prédikációból „A Szent Lélek nem kpende. hanem orrszarvúmadár.” „A kpende egy kicsinyke madár. 'A pogányok — amint tudjátok — azt tartják róla. hogy az eseményeket előre meg tudja jósolni. Többféle hangot is ad és ebből próbálják kiolvasni, ha egy családtagnak a halála, vagy valamilyen más szerencsétlenség közeledik. A kpende élete alacsony bokrok között telik el. Nem is száll magasabbra, legfeljebb kisebb fákra. — Látjátok, a Szent Lélek nem ilyen! Az orrszarvúmadár hatalmas szárnycsapásokkal suhan a magasba. Nagy termete és lendülete nem is engedi, hogy alacsony bokrokra szálljon. Magasbatörő fák csúcsait kémleli. Ezeken ver tanyái. Ilyen a Szent Lélek! Nem szabad, hogy mi emberek satnya bokrok legyünk, akiket benőnek és ellepnek a bűnnek gyökerei és tüskés, rút hajtásai. Nem szabad, hogy ágaink a föld felé nőjenek. Szabadon a magasba kell azokat tárnunk. A levegő és a fény felé kell törekednünk. A Szent Lélek akkor tud, betérni hozzánk, ha felfelé nyúló fák vagyunk. Akkor leszáll ágainkra és nálunk lakik.” Háromféle kő (Az alapige János 1,1—7 volt.) .Jézus megtisztít bennünket vérével. Az ő világosságában kell járnunk. Az ő megváltó igéjében, vérének árjában kell benne maradnunk és egyre inkább megtisztulnunk. Amiként a patak, amely a hegyekből folyik alá, a mederben fekvő köveket minduntalan körülmossa s közben tisztítja és simára csiszolja. — Háromféle kő van. AZ, EGYIK KÖVET egészen befedi a víz. Nem is lesz érdes, repedezett. Egyetlen porszem sem marad meg rajta. A folyóvíz ereje minden iszapot lemos róla. így marad mindig tiszta. A víz szakadatlan munkában van vele, csiszolja, tisztítja, simítja. — Aki így alámerül a megváltó ige folyamába és ott megmarad, azt az ige felkészíti az örökkévalóság eljövendő világa számára. A UÁSODIKEAJTA KŐ is a folyómederben van még ugyan, de a víz már nem éri el. Csak akkor jut el hozzá, ha áradás idején szélesebben folyik, mint máskor. Ilyenkor a kő részben vagy talán egészen is elmerül a vízben. De csak egy rövid időre: míg az áradás tart. Azután újra ott fekszik szárazon, porosán, színtelenül. Ezek azok az emberek, akik langyosan. félszívűen állnak az Elet folyamának partján. Egyszer őket is megkeresztelték; alámerültek az élet vízébe, ök is folyami kövek, mint a többi. De elhagyták a vizet. Nem élnek erejéből. Nem engedik magukat csiszolni. Éppen csak a víz közelében tartózkodnak. Megtörténik ugyan, hogy egy-egy nagy gyülekezeti megmozdulás vagy ünnep idején az élet árja átlépi a szokott partokat és hozzájuk elér egy rövid időre. De azután újra ott feküsznek kívül, a meder szélén. VAN EGY HARMADIK CSOPORTJA IS A KÖVEKNEK. Ezek messze kint a parton feküsznek. ahol fű nő. bozót burjánzik s ahova már a legnagyobb ár sem ér el. A vízből semmit sem látnak, sem nem éreznek. Csak tovamorajló zengését hallják. Pedig ezek is a vízhez tartoznak: hiszen kövek, mint a többi. Mint megkereszteltek és mint a keresztyén gyülekezetek vezetői gyülekeztünk itt össze. Mit akar isten mondani nekünk az ő igéjében? Megváltó igéjének árjában kell maradnunk .De a langyos, félszívű keresztyének iránti feladatunkat is fel kell ismernünk. Előre, testvérek, közös munkára: hengerítsük e köveket a folyóba! Ezt várja tőlünk Isten!” Közli: Dóka Zoltán „...Sebes, zendülő szélszárnyakon...* — Pünkösd az egyház történetében — Az ígéret beteljesedett. A jeruzsálemi „felső szobában” egybegyűlt tanítványokra kiáradt a Lélek. Sebesen zúgott és zendült Isten szele. Pünkösd csodáját kettős tüzes nyelvek tűzlángjai jelezték. Az olthatatlan fáklya titokzatos lángja azóta is fel-fellobban az egyház életútján. Pünkösd tüze ilyenkor világító fénycsóvaként ragyogja be az éjszaka sötétjét. Az éj hamar beállt. Borúját nemcsak a római birodalom kegyetlen keresztyénüldözéseinek véres-fekete felhői hozták: külső és belső ellenséggel kellett a világosság fiainak megküzdeniük. Hamis tanítás, közöny, elvilágiasodás.:. A frigiai Montanus prófétai alakja jelképezi az éberséget és az iránymutató fényt: eszkatológikus igehirdetése és erkölcsi szigora a II. század közepétől fogva az Urat visszavárok hatalmas gyülekezetét gyűjti egybe a világ minden tájáról. Hibák és túlzások ellenére a Lélek vihara zúg végig Pepuza és Tymiom pusztaságán. Tüzének lángját éppúgy magasra tartja a nagy Tertullianus, mint lugdunumi, sciliumi és kartha- gói vértanúk legendás vagy névtelen serege. Szentlélek lángja századok óta ekkor csap a legmagasabbra. Tüze ítéletként perzsel meg búcsúcédulákat és átokbullákat — és századokat világít be Pünkösd diadalmas fényével. NEM NÉZEK VISSZA Kimúlt tavaszok illata kísér, de nem nézek vissza reájnk: új felé sietek. Hervadt tegnapok siratója nem lehetek. Még a régi csoda Is sápadt és színtelen. Megyek előre: nj csodák várnak, új kegyelem. Hogyha az este lágy ölelése elaltatott, levetem a régit, s új dallal köszöntőm az új napot. TURMEZEI ERZSÉBET Az egyház nem hallgat Legutóbbi számunkban beszámoltunk azokról az egyházi megmozdulásokról, amelyek világszerte sorompóba állították az egyházakat az emberiség létét fenyegető atomveszéllyel szemben. Azóta ez a megmozdulás egyre szélesebb gyűrűket vet. Európa-szerte és a tengereken túl is hallatják hangjukat egyházak és egyházi emberek ebben a kérdésben. Most a legfrissebb ilyen hírekről akarunk beszámolni. , a németországi lutheránus EGYHAZAK május 19-én Hamburgban megnyílt országos zsinatán D. Lilje püspök-elnök utalt arra, hogy „Németország evangélikus ke- resztyénsége félreérthetetlen határozottsággal követelte mindenfajta atomfegyver eltiltását és az atomkí sérletek megszüntetését". A keresztyén hit erői nem nélkülözhetők akkor, amikor arról van szó, hogy a világot meg kell óvni a szerencsétlenségtől. AZ uniált protestáns egyház TANÄCSA elhatározta, hogy május 26-án, az. imádság vasárnapján, összes templomaiban imádságot mondat azért, hogy az atomerő ne pusztulására, hanem áldására lehessen az emberiségneik. A PFALZI EGYHÁZKERÜLET TANÁCSA arra kérte a Németországi Evangéliumi Egyház Tanácsát,’ hogy „az evanstoni világkonferencia és a legutóbbi össznémetországi zsinat nyilatkozatainak alapján vizsgálja meg, hogyan lehetne leghatásosabban elérni a népjogellenes tömegpusztító fegyverek eltiltását.” Az egyháznak nemcsak szavát kell hallatnia a világ békességéért, hanem azért cselekednie is kell. A HESSEN-NASSAUI EGYHÁZ- KERÜLET elnöksége kijelentette, hogy „a keresztyén igehirdetés feladatához tartozik az is, hogy az embereket óva intsük attól, hogy a modern tömegpusztító eszközök előállításában és alkalmazásában résztve- gyenek. mert ezzel Isten ajándékával élnek vissza, az ő jóságát gyalázzák és elárulják az Isten képére teremtett embert”. A WESTFÁLIAI EGYHÁZKERÜLET elnöke, D. Wilm, kijelentette, hogy az atomfegyverek alkalmazását semmivel sem lehet igazolni. Az atomveszély kérdését minden egyes ember lelkiismeretére helyezte. AZ OLDENBURGI EGYHÁZKERÜLET püspöke az egyházkerület zsinati ülésén emlékeztetett az Egyházak Világtanácsának 1956. évi pünkösdi szózatára, amelyben többek között ezeket olvassuk: „A világ öngyilkosságának küszöbén állunk. Térjetek meg! A nézeteltéréseket értelemmel és szeretettel s nem erőszakkal kell megoldani. BARTH KAROLY baseli teológiai professzor egy nyugat-berlini újság felszólítására nyilatkozatot adott ki az atombomba-kérdéssel kapcsolatban. Nyilatkozatában hivatkozik dr. Albert Schweitzer-nek és a 18 német atomfizikusnak e kérdésben elhangzott szózatára. Megállapítja, hogy az eddig előállított atomfegyverek pusztító hatásával szemben minden védekezés kilátástalan. A folytatódó ki- fertőzés veszélyének teszik ki. sérletek az egész földet rádióaktív Pelhívja a népeket és nemzeteket; vegyék sorsukat maguk a kezükbe s adják kormányaiknak és sajtójuknak értésére, hogy nem óhajtanak irtóháborúban résztvenni. sem magukat nem engedik kiirtani. Kiáltsanak a felelősek felé egy határozott megállj-t. Követeljék az olyan fegyverek előkészítésének megszüntetését. amely fegyverek a háborút az összes résztvevők számára eleve értelmetlenné teszik. Követeljék az ilyen fegyverekkel való fenyegetőzés megszüntetését és a kísérletek megszüntetését is. Ebben az ügyben nem eszmékről és rendszerekről és nem is hatalmi kérdésékről van szó. hanem magáról az életről és az emberről. Arról van szó, hogy ebben a kérdésben szóhoz jutni engedjük az egyszerű józan észt addig, amíg nem késő; Közli: G. Gy„ Isten báránya Wesley Jánosról, a nagy angoi ébresztőről mondják, hogy amikor egyszer előkelő hallgatóság előtt .,Mérges kígyóknak fajzati, kicsoda intett meg titeket, hogy az eljövendő haragtól megmeneküljetek!?” szövegű igéről prédikált, a hallgatóság egyik tagja ezt jegyezte meg rá: „E prédikációt inkább a fegyházbam tarthatta volna!’’ Mire Wesley_ így felelt: „Óh nem, ott inkább erről az igéről beszéltem volna: íme. az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit!” Pislákoló fények őrtüzei a pápás államegyház ezeréves homályában is viíágoltak. A Szentlélek tüze most — 1176 — egy gazdag lyoni kereskedő szívében lobban fel és futótűzként terjed a szélrózsa minden irányában. Wald Pétert szíven üti egy ének, elevenére tapint Máté 10. „szegénységi parancsa”. Vándorprédikátorok, bibliafordítások, ébredő gyülekezetek, reformációba torkolló ébredési mozgalmak támadnak a pünkösdi Lélek munkája nyomán. A reformáció az egyház legnagyobb ébredése. Az egyháztörténetem egyik leghatalmasabb pünkösdje. A Nemcsak a sző: az írás is eszköze lehet Isten Lelkének. Pünkösd lángbetűivel írta az egyháztörténelem egyik legnagyobb könyvét, a híres braunschweigi lelkész, Arndt János. Művének értékét és hatását még ma sem méltányoljuk eléggé. 350 év előtt írt munkáján keresztül adott indítást a Lélek a történelmi pietizmus ébresztő és építő szolgálatára. ■ 1727 augusztus 13. A hermhuti testvérközösség pünkösdje ez a nap. A berthelsdorfi templomban vett úrvacsorájuk alkalmával a Szentlélek keresztségében részesült Zin- zendorf közössége. Mennyi egyenetlenség és civódás jellemezte őket előtte! A pünkösdi Lélek baráttá tette az ellenséglet és újra testvérré a testvért. ■ 1738 május 24. Újabb pünkösdje ez az egyház történetének. Egy felébredt anglikán lelkész, Wesley János a herrnhutiak londoni összejövetelén vesz részt. Luther Római levélhez írt magyarázatának előszavát olvassák. Egy ember szívében lakozást vesz a pünkösdi Lélek. Wesley szellemi örökösei, a metho- distäk ma mintegy 15 millió egyháztagot számlálnak. Pünkösd az egyház születése. Békekövet a hadviselők között Sebes, zendülő szélszámyakon zúgott végig a pünkösdi Lélek földünk Sok drága pontján. Ébresztett finn parasztokat, norvég halászokat, velszi dokkmunkásokat, amerikai üzletembereket, svájci és német polgárokat. Minket, magyarokat is felrázott. Jövel, Szentlélek Úristen! Dr. Fabiny Tibor Ä keresztyén egyház feltámadott Urától kapta a parancsot: „Elmen- vén e széles világra hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek!“ Az egyház akkor lesz hűséges Urához, ha hűségesen teljesíti a küldetés parancsát. Ha az egyház ezt a szolgálatát becsülettel végzi, felbecsülhetetlen békeszolgálattít végez a világban — a maga módján. íme egy példa. Arno Lehmann: „Isten népe s útlápban” című könyvében olvastam egy cikket. Megértéséhez röviden ennyit: Japán megszállás alá kerültek a holland gyarmat nagy szigetei: Borneo, Szumátra, Jáva. A fegyverletétel után elvonultak a japánok, de — nem szűnt meg a harc! Az indonéz szigetek színes népei felkeltek a holland gyarmatosítók ellen szabadságukért! Ez a harc nem volt hiábavaló. Indonézia ma már szabad, független népek országa. Harcuk azonban nem volt egyszerű és nem volt könnyű. Ebből a háttérből kell megítélnünk a következőket. Egyik napon felkereste De Kleine misszionáriust egy holland összekötő tiszt. „Valami érdekes hírem van a misszionárius úr számára” — mondotta! A tegnapi napon köztársaságbeli katonákkal (szabadságharcosokkal) voltunk együtt a demarkációs vonal mentén és aknákat szedtünk fel. Egyszer csak ismert holland karácsonyi ének dallama ütötte meg fülemet! Hallgatózni kezdtem és íme egy batak katona dúdolta. Tréfálkozva szólítottam meg őt mondván: „Minálunk karácsony körül éneklik ezt az éneket, hogyan énekelheted áprilisban”? „Legkedvesebb éneKONF1RMANDUSOKHOZ Hofacker Lajos (1798—1828) levele egy konfirmandushoz „Kedvesem! A legközelebbi vasárnap történő konfirmációd alkalmából 'küldöm néked a mellékelt, Luther írásaiból ügyesen összeállított korty,- vet. Kételkedem ugyan, hogy tartalmát megérted. Ez azonban nem baj, mert amit ma imég nem értünk meg, azt néhány év múlva talán már a legnagyobb örömmel és vágyakozással olvassuk. Magáról a konfirmációról csak keveset aikarök szólni, mivel úgyis el fognák halmozni intelmekkel és jó szavákkal. Csak arra az egyre kérlek, hogy viselkedj^ természetesen ennél a dolognál és ne képzeld azt, hogy nagy és mértéktelen áhítatba kell belehajszolnod magadat. Ha az Üdvözítő készséges, buzgó és ettől a cselekménytől áthatott szívvel megajándékoz téged, akkor az olyan nagy kegyelem lesz, aminél többet a te helyzetedben nem is kérhetsz. Sokan azt hiszik, hogy ezen a napon különös meghatódott- ságot és áhítatot kell magukra erőszakolnak, de természetesen örülnek, amikor vége van a konfirmációi ünnepélynek, ’mert senki sem komédiá- zik szívesen lelki dolgokkal s az egész pedig náluk nem egyéb, mint az Úristen előtt való képmutatás. Ne így tégy, kedves Gyermekem, hanem add át magad az Üdvözítőnek úgy. amilyen vagy és amilyennek érzed magad! Ne akarj kegyesebbnek látszani, mint amilyen vagy és engedd, hogy Ö ’munkálkodjék benned a Szentlélek által. így nyersz igazi, maradandó áldást a keresztelési szövetséged megújításával. Kívánom., hogy ezt az áldást elnyerjed< Kívánom, hogy teljes közösségbe kerülj a háromságos egy Istennel és tanúja lehess Jézus Krisztus halála és feltámadása erejének.” A betegség súlyos keresztjét hordozó würtenbeirgi ébresztő lelkészt szülei gyermekkorában imáknak szánták. Élete sorát a 'konfirmációja döntötte el. Ö maga erről így ír: „Amikor a konfirmáció után a templomból hazaértem, édesapám azt kérdezte tőlem, hogy van-e valóban kedvem az imáksághoz? Ő ugyanis úgy veszi észre, hogy én inkább papnak való vagyak. De figyelmeztetett, hogy a teológiai tanulmány sóik munkába kerül, hogy ‘még nagyon sokat kell tanulnom. Én azt feleltem: teológiát akarók tanulni és szorgalmas leszek! Ettől fogva már teológusnak szántak. Magam pedig gondolatban már pap is voltam!” Közli: Zoltán László ként — felelte a fiatal republikánus — minden nap az ajkamon van”. Ebből beszélgetés indult. „Keresztyén vagy?” — kérdeztem. — „Igen” — hangzott a válasz! — „Ismered de Kleine misszionáriust?” — „Ismerem.1 Nagyon örülnék, ha eljönne hozzánk.” — Csodálkozva kérdeztem tőle: „Holland misszionáriust akarsz látogatóba hívni? S mit csináljon nálatok?” — „Tartson istentiszteletet” — hangzott a rövid felelet. Megígértem neki, hogy a kérést tolmácsolom. Megbeszéltük, hogy másnap reggel az összekötő tiszt Jeep-jén magával visz. Kilenc órakor indultunk. A szolgálattevő őrnagy figyelmeztetett: „ön saját felelősségére megy s ha valami baja történne, magára vessen!” — „Mi történhetik” — feleltem bizakodóan —, „batak barátaim hívtak!” A demarkációs vonalig az utolsó kilométert gyalog kellett megtennünk, Végre feltűnt az indonéz front. Hosszú vonalban álltak az indonéz katonák lövésre kész fegyverrel. Amint közeledtünk, ránk emelték fegyvereiket. Nem értettük ezt a magatartást. A tiszt sem értette. „Megbeszéltem — úgy mond — a katonákkal, hogy ma reggel magammal hozom!’’ „Tőrbe akarnak csalni? Mit tegyünk?” Vissza nem fordulhatunk, az veszedelmes volna — mondtam. Néhány lépés után hallótávolságra értünk. Fenyegetően meredtek ránk a fegyverek. Minden pillanatban eldördülhetett a sortűz. — Ekkor batak nyelven feléjük kiáltottam.: Horas, ma hamae anka dongán“ (Jónapot kedves barátaim!) Mintegy parancsszóra hullottak lábhoz a fegyverók. A vonalon át csoportosan szaladtak felénk a batak katonák, integettek, majd boldogan rázták kezünket, örvendeztek. A holland tiszt oda volt a csodálkozástól. Azután kiviláglott, hogy kezdetben miért viselkedtek ellenségesen. A tegnapi csoportot közben Eleven beszélgetés indult meg 'közöttünk. „Imádkoztók-e még“? fordultam. hozzájuk. Döcögve kaptam a választ: „Nem, mi bizony nem imádkozunk“! Erről beszélgetés indult és akkor kiderült, hogy a mi batak keresztyéneink nem tudtak megbirkózni a háború kérdéséveli „Mi most először viselünk háborút“ — mondották — nem tudjuk, hogy azt a kezet, mely a fegyvert tartja, szabad-e imára kulcsolni? Lehet-e hadat viselni és ugyanakkor imádkozni?“ Nem könnyű kérdés. Szegény batak. katonáknak nagy nehéz- séget okozott. A beszélgetés vége mégis csak az lett, hogy istentisztelet tartására kértek. Kérdésemre: mi vezet titeket erre, így felelték: „Megmondjuk őszintén. Hallottuk, hogy vasárnapról vasárnapra bemégy a fogházakba, fogolytáboraikba és ott báj- társainknak a Megváltóról szóló evangéliumot prédikálod. Egynéhányon szabadultak közülük. Ök hozták a hírt. Megkérdeztük tőlük: mit prédikáltál. Olyan dolgokról is beszéltél-e, amelyek nem istentiszteletre valók? Barátaink azt mondották: egy szó sem esett politikárók A bűnösök Megváltójáról szóló üzenetet prédikálod. Látod ezért kérünk téged, prédikálj nekünk is, itt is a a bűnösök barátjáról, Jézus Krisztusról!“ Ezt a szolgálatot, Szumátrán a frontok között sohasem fogom elfelejteni. Közli: Dr. K. P. Ileváltották és az itt lévők semmit (Sem tudtak a megbeszélésről. Amikkor azonban meghallották a mindennapos batak tköszöntést fehér t:mber ajkáról, nem kételkedtek töb- f hé abban, hogy a közeledők csak [barátok lehetnek^ Lelkészbeiktatás Május első vasárnapján iktatta be hivatalába a nógrádi gyülekezet első lelkészét, Kühn Ernőt Szabó József :iy. püspök, balassagyarmati lelkész. A 350 telkes, kicsiny gyülekezet életében határkő volt ez a nap. Bátor és bizakodó szívvel ekkor lépett az önállóság útjára: anyagyülekezetté lett. Most beiktatott lelkésze már évek óta végezte a szervezés nehéz munkáját sok hűséggel. Szabó József igehirdetésében arról beszélt, hogy a beiktatott lelkész épp Jó Pásztor vasárnapján indul el szolgálatába. Ma mindenki nagyon várja a pásztor szeretetét és vigasztaló szavát. Kühn Ernő a 23. zsoltár alapján hirdette Isten igéjét. — Az ünnepi alkalmon megjelentek a szomszédos nógrádi gyülekezetek kiküldöttei is, hogy köszöntsék a gyülekezetét és lelkészétj
