Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-05-19 / 9. szám

ENEKEL A SZIVÜNK (1. János 3,19—24) 'Az ének, amelyre a mai vasárnap a nevével felszólít, az örvendező szív éneke. De közöttünk sokaknak az a kér­dése, hogyan is juthat, örvendező szívhez? Két ismertető jegye van ennek: először is az, hogy amikor vádol a szívünk — tudjuk, hogy Isten nagyobb a szívünknél! Ugye, téged is vádoltak már ele­gen koholt, vagy valóságos váddal? Bizonyára az idegenek vádjára könnyen tudtál választ adni. De, amikor saját hozzátartozóid, szeret­teid, családod tagjai hányják sze­medre viselt dolgaidat, ez elől már nem tudsz menekülni. Hiszen azok ismernek téged legjobban, akikkel egy fedél alatt lakói, akikkel napról napra együtt élsz..; És mégis, ha fáj is szeretteid vádja, még ez sem olyan elviselhetetlen, mint az, ami­kor a saját szíved kezd el vádolni téged! Amikor a benső éned önnön- magad ellen fordul, odakényszerít a vádlottak padjára és szemed elé tár­ja teljes valóságában nemcsak a tet­teidet, hanem gondolataidat és min­den szavad, cselekedeted legbelsőbb indító-rugóit mutatja meg. Amikor egyszer a szíved lesz a vádolod, ami­kor a lelkiismereted kezd nyugtala­nítani, akkor nincs már menekvés, s a gyilkos kétségbeesésből csak egyetlen kéz: a hitnek erős, biztos keze tud kiemelni — az a hit, hogy Isten nagyobb a mi szívünknél! Ha bűneid mardosó vádolása köz­ben fel tudsz nézni Istenre, ha ak­kor eszedbe jut, hogy Isten még sa­ját szívednél is jobban ismer téged és ezért keményebben is tudna vá­dolni, hiszen Ű mindent tud! — de mégsem teszi' ezt, mert Isten nem­csak a bűneidről tud, nemcsak az összetört telkedről, hanem Jézus vé­réről is, amely éretted hullott — igen, hogyha a szíved észtvesztő vá­dolása közben hiszed azt, hogy Isten nagyobb a szívünknél, Őnála kész a váddal szemben a védetem, hiszen Övé a kegyelem és a megbocsátás 1— akkor tudhatod, hogy az igazság­ból való vagy! Isten gyermeke let­tél, mert Ő az Igazság! Akkor egy­szerre ének csendülhet az ajkadon, s feltörhet szíved mélyéről az örven­dezés: Nagyobb az Isten a mi szí­vünknél! S ha nem vádol a szívem, akkor honnan ismerhetem meg, hogy az igazságból való vagyok? — kérde-1 zed. Mi ekkor az ismertető jel? Az,1 testvér, hogy akkor bizodalmád van Istenhez! A bűnben megkeménye­dett szívű embernek nincs bizodal­ma Istenihez. Isten neki távoli ide­gen, akire legfeljebb bizalmatlanul1 néz, akire nincsen szüksége. De, aki-1 nek a bűnbocsánat nyomán csende­sedett el a szíve, akinek valóságos békessége van, a bűn vádja nem1 mardossa már, az olyan birodalom­mal van Istenhez, mint gyermek az atyjához. Annak olyan közelvaló Is­ten, mint gyermeknek az édesapa meleg jósága. Azt úgy eltölti az' öröm, hogy nem tud jobb,, boldogabb helyet, mint az Atyának az öle, aho­vá lehajtja fejét, s elmondhatja tel-, jes bizalommal mindazt, ami szórón-, gatja. Ez a vasárnap nevével nemcsak az Örvendező szív énekére buzdít, ha­nem felszólít az engedelmes szív énekére Is. Arra, hogy mi Istenben marad­junk, vele közösségben éljünk. János apostol most is a segítségünkre siet, megmutatván, honnan ismerjük meg, hogy Isten bennünk marad, hogy mi hiszünk benne és engedelmesek vagyunk? „Megismerjük abból a Lé-i lekből, amelyet nekünk adott!1* Jé-! zus egyszer megdöbbenve kérdezte két tanítványétól, akik bosszús ha­raggal tüzet kívántak volna egy1 szívtelen samáriai falura: „Nem tud­játok, minémű Lélek van bennetek!“ Nem a gyűlölet és nem a bosszú, nem a szívtelen ítélkezés lelkét adta1 nékik, hanem a maga leikéből adott,1 A kegyelemnek, megbocsátásnak, a1 szeretetnek Leikéből! Igen, az a Lé-1 lek, akit kaptunk a szeretet Lelke!1 A másikat elhordozó, a bűnösnek meg-' bocsátó, a gyengének segítő szeretet' Lelke. Erről a „Lélek-jelenlétről“ is­mered meg, hogy Isten tebenned van. Istenhez való viszonyodban te­hát a mások iránt való szereteted mondja ki az ítéletet. S ha ez a sze­retet hiányzik belőled, Istentől sza­kadtál el, nemesupán az emberektől. Eltávolodni egymástól tehát annyi, mint kivetni Istent magunkból. Meg­érteni, szeretni a másikat pedig any- nyi, mint kitárni szívünk kapuját Isten előtt, engedelmeskedni az ő Lelkének. Erről a szeretetről ismerheted meg, hogy Istenben élsz, s ö tebenned, és engedelmes szíved Róla énekel! Bencze Imre a szói KEDVES LELKÉSZTESTVÉR! Ebben a rovatban gyülekezeti ta­goknak szoktunk írni, Most hadd ír­jon lelkész a lelkésznek a gyüle­kezetért. Nem tudom hogyan kerültél át a határon és miért... Remélem, nem a véred hajtott. Lehet, hogy könnyen indultál el, lelhet, hogy könnyelműen, de tudom, hogy most nem könnyű a helyzeted, mert más a táj, mások a szokások, más a nyelv és mások az Lapunkban már hírt adtunk arrólA emberek is ott, ahová kerültél. Azt hogy Koren Emil budapesti es-4 ig tudom, hogy most minden ideg- peres hazaérkezett többhetes flnnor.Á száladdal az új, az ismeretlen, az ár­azási útjáról. Tapasztalatokban gaz-} dekfeszítő felé fordulsz. Heteket te­ákig útjáról, a finn népről és a finni hét eltölteni azzal, hogy csak nézel, egyház helyzetéről május 5-én ni figyelsz, tapasztalsz és heteket azzal, Deák téren, május 12-én a kőbányai} hogy hallgatod egy másik szellemi gyülekezetben szeretetvendégség ke.i élet mondanivalóját és azt feldolgo- retében tartott beszámolót. A beszá-} zod magadban érzelmileg is, érte- molókat a hívek nagy érdeklődéssel f lemmel is. Gondolom, gondjaid is egyház a végére hajló esztendő ide-1 jén hirdet, J ( A KIVÁLÓ LÜBECKI orgona,shozi messze földről sereglettek a fiatalít zenészek, hogy tanuljanak tőle. Kö-i> zöttük a legnevezetesebb az ifjúi' Bachnak látogatása. Bach 4 heti# szabadságot kért és kapott, hogy? Buxtehudét felkeresse. Az Arnstadt-f ból Lübeckbe vezető 50 mérfűldnyf 1 utat gyalog tette meg. Az ősz mes-J, tér személye és művészete oly ha-,i tással volt rá, hogy szabadságát, i többszörösen túllépte. Midőn el-,i hagyta Lübecket, mély és sokrétű él-ji ménnyel gazdagabban tért vissza. Persze Arnstadtban kevésbé örven-<i detes fogadtatás várta. A városi ta-d nács urai nem voltak hajlandók ma-# gyará2atul egyszerűen elfogadni,# hogy „Lübeckben járt, hogy1 ott mű-# yészete száméra egyet s mást tanul-# jón’’. Mégis, ha sommi mást nem# tudnánk Buxtehudéről, ha minden* műve elveszett volna is. nagyságát'1 Bach e zarándoklásának módja s*1 története egyedül is megmutatná. < Buxtehude majd 40 évig szolgált! Isten dicsőségére a M,áriatemplom­ban. Bizonyára jellemében kell okát! keresnünk, hogy e hosszú idő alatti semmi olyan eseményről nem tu-1 dunk, mely életének nyugodt folyá-J sát megzavarta, megrázta volna, ed hogy róla, mint emberről olyan ke-( veset tudunk. Szinte szimbolikus,) hogy még arcképét sem ismerjük. Ha mégis meg akarnék rajzolni, ügyi három vonás semmiképpen nemi hiányozhatnék belőle: megingatha-i tatlan hivatali hűsége, szeretete azi emberek iránt és egyszerű, örömtel-i jes és mély keresztyén hite. i Egyházzenei, művészeti jelentő-' sége mellett ezért is kell róla ez év-' forduló alkalmával megemlékez-1 nünk. Sulyok Imre ' Hit tapasztaltom Finnországban?! hallgatták. akadnak, hiszen újra kell kezdened életedet. Emellett talán szorongat azok élete is, akik családodból, ba­rátaidból, gyülekezetedből itthon maradtak. Tudod, ml ez Így együtt? Kísértést Kísértés arra, hogy kere­sésed, tapasztalásod, tanulásod, ván­dorlásod közepette Te maradj min­dig a középpont... En viszont azért írok most Ne­ked, hogy áldozd fel magadat telje­sen azért a vllágszórványba került evangélikus és magyar gyülekezet­ért, amely hasonló sorsot hordoz, mint Te. Sok idegen hang között szükségük van sokaknak a pásztor szavára. Inkább mulassz el sok új élményt, de ne mulaszd el, azok gon­dozását, akik hétköznapi szoronga- tások hálójában vergődnek. Ha már olyan messze kerültél, vedd úgy, hogy másokért kerültél oda, ahol állasz, nem magadért. Legyen gondod a nyájra, hogy az megmaradjon magyarnak. Akár ki­futó, akár egyetemi tanár tett sor­sodnak társa, ne felejtse el, hogy a gyökerek itt vannak még, ebben az országban, hogy innen vitte szellemi képességeit, ennek a földnek törté­nelmét szívta magába. Ne tagadja meg ezt a népet se kicsinysége, se szegénysége, se hibái miatt, mert a nép — emberileg mondom — örök és úgy éljen és képviseljen minket, hogy ez a nép se legyen kénytelen őt soha megtagadni. Legyen gondod a nyájra, hogy az megmaradjon az evangélikus hit út­ján. ősrégi káprázatos dómok és modem szektatemplomok között, a hívogatás zengő kürtszavai közepette ne felejtse el az itthoni harangok szavát, a konfirmáció ünnepi óráját s a lelki élet sok emlékét, amelyek mind arról tesznek bizonyságot, hogy a ml egyházunk szolgált neki éveken, vagy évtizedeken keresztül, gyakran úgy, hogy alig kapott érte hálát. Amit elvitt innen hitben, tartsa meg ott is és őrizze meg min­den hullámverés ellenére is. Testvér, légy hűséges pásztor! Őrizzen meg Téged és nyájadat a Főpásztor, jézus Krisztus. SZERETETTEL KÖSZÖNTÜNK! Várady Lajos t Buxtehude Dietrich MÁJUS 9-ÉN volt 250 esztendeje, hogy Buxtehude Dietrich, a Bach előtti korszak Schütz Heinrich mel­lett legnevezetesebb muzsikusa, meghalt. 320 évvel ezelőtt, 1637-ben született. 31 éves korában lett a lübecki híres Mária-templom orgo- nása és „Werckmeister”-e, miután előzőleg Helsingborgban, majd Hel- Eingörben volt ugyancsak orgonás. A Werckmeister ma kb. a gondnok, pénztáros és irodavezetőnek felel meg: ő vezette az anyakönyveket, pénztárkönyvet, intézte a beszerzé­seket, a tüzelőtől kezdve az ostya, bor és gyertyáig, felügyelt az egy­házi építkezésekre stb. Művész­ember számára az akkori időben is nehéz és sokoldalú feladat. Buxtehude korában gyakran elő­fordult, hogy ha valaki tanítói, lel- készi, kántori állásra pályázott, kö­teleznie kellett magát, hogy meg­választása esetén elveszi elődjének özvegyét vagy leányát. Nem tudjuk Lübeckben volt-e ily szokás, tény az, hogy Buxtehude nem sokkal be­iktatása után elvette elődjének egyik lányét, kivel boldog házasságban élt. Ha a Werckmeister,ség fáradságos volt, az orgonistának is volt elég dolga. Istentisztelet is szép számmal volt s azok a mainál jóval hosszab­bak voltak. Télen pedig, a temp­lomok fűtéséről akkor még szó sem lévén, az orgonista a prédikáció alatt csak az orgona mögött izzó kősár szénnél melengethette meg- gémberedett tagjait. BUXTEHUDE nemcsak mint or­gonaművész, hanem mint zeneszerző is igen neveztes. Müvei kevés ki­vétellel elsősorban istentiszteleti célra Íródtak. Orgonadarabjaiban, szóló és kórus kantátáiban mindig az Igét és Isten dicsőségét hirdeti a zene eszközeivel. Ezt akarta az ún. esti zenék kifejlesztésével is. Ezeket az egyházi esztendő két utolsó és advent 2., 3. és 4. vasárnapján a dél­utáni istentisztelet után rendezték, hogy „az év végével az Úristennek az év folyamán kapott sok jóért a legszebben zenével is hála adassák“. Buxtehude rövidebb művein kívül ez esti zenék számára hatalmas, mind az öt estére terjedő kantáta cikluso­kat is komponált, melyekben azt a megrendítőt és azt az ígéretét állí­totta hatalmas víziókban a keresz­tyén hallgatók lelke elé, melyet az »Íz eívliázi muzsika szslgálata Cantate vasárnapján I Május 19-én, a húsvét utáni 4., az- laz Cantate vasárnapján az igehír- .detések az egyház népének Istent fdicsérő énekéről szólanak, átvitt ér­delemben arról, hogy a keresztyén [ember egész élete Istent dicsérő, új- v jongó élet. Ezen a vasárnapon szá­! * mos gyülekezetben lesz ének- és ze­nekari hangverseny, melyeknek mű­során szereplő számok erre az új- jongó, Istent dicsérő életre tanítják a híveket. A LUTHEKÁNIA ÉNEK- ÉS ZENEKAR délután 6 órakor a Deák téri templomban tart hangversenyt 'Bach szerzeményeiből. Előadásra ke­rülnek: 79. sz. Cantata; III. sz. mo­tetta; Lelki énekek. Orgonái 55a- lánfy Aladár, bevezetőt mond dr. 'Kékén András, vezényel Weltler Jenő. | A BUDAI EGYHÁZMEGYE gyü­lekezeteinek énekkara a budafoki 'gyülekeztél keresi fel, ahol délután 6 órai kezdettel együttes hangverse­nyen vesz részt. A Cantate "^nepély 'keretében igét hirdet Danhauser 'László esperes. 1 A BÉKÉSCSABAI GYÜLEKEZET 'ÉNEKKARA egész napos szolgálatot végez a tótkomlósi gyülekezetben. A délelőtti szlovák- és magyarnyelvű istentiszteleteken — melyeken Me* kis Ádéna és Kiss György békéscsa­bai lelkészek hirdetik az igét — szlovák- és magyarnyelvű korátokat énekelnek. Délután 4 órakor zenés áhítatot tartanaik a templomban. A bevezető és a befejező oltári szol­gálatot a ma is szokásban levő szlo­vák énekes liturgia szerint végzik a helybeli lelkészek. Az énekkar mű­során a következő darabok szerepel­nek: Bach: Ml atyánk ki vagy mennyek­ben ... BertnSanyszky: imádom azt a nagy sze­relmet ... Bach: jézusom szeretlek . :. Grossi da vladana: Örvendezd zsoltár: Bach: Az Or nevét dicsérem .:. (rész­let a 142. kantátából). SzSnyi: Az én Időm, mint a szén nyár... Nilder: Nézz fel Golgotára ;.. Hftndel: lm Isten Báránya .:; (részlet a Messiás című oratóriumból). Bach: Most nyugosznak az erdők ..: Előadást tart Kincses Gusztáv bé­késcsabai vt. lelkész. Az énekkart Mekis Ádám vezeti, orgonán kísér Dcdinszky Gyuláné. Gyülekezeti hírek i — A gyomai gyülekezetét május 5- V én meglátogatta D. Ordass Lajos püspök abból az alkalomból, hogy a , gyülekezet templomát önkéntes aűa- ( hozásból megújította. Az ünnepi is- 1 tentiszteleten a püspök hirdette az Igát. I — A tárnokréti gyülekezet mint- á egy 6 000 Ft-os költséggel kívülről (i rendbehozatta templomát és a lel-, \ készlakást. A tatarozást önkéntes {i pénzbeli adakozással és munkával végezték el. (i — A bezi—enesei gyülekezetben '' szolgált április 28-án Weltler ReZső '' esperes. Délelőtt a bezi templomban'1 istentisztelet keretében új oltári'' gyertyatartókat avatott fel. Délután*' az 1852-ben épült enesei templom1' új, szépen kivitelezett padjait avatta*' fel, melynek fedezetét egy év alatt* adta össze Enese maroknyi evangé- ? likussága. f — A büki gyülekezet május 5-én vallásos estet rendezett, melynek ke- # relében előadást tartott M og y o - # r ósy Gyula ny. lelkész, szavalt F ehérváry Gyöngyi. *1 1— A pesthidegkúti templomban j, (11. Szent István u. 7.) május 20— , 26-ig este fél 7 órai kezdettel igehir- , detés-sorozatot tart dr. Fablny Ti­bor csöglei lelkész. ' CSALÁDI HÍR: Mohai Zoltán a (' mohácsi gyülekezet kántora és Hor- p váth Éva házasságot kötöttek a mo­hácsi templomban. — Kari József # hosszú szenvedés után 56 éves korá­ban Majoson elhunyt. A halottban i1 Kari Béla majosi lelkész édesapját I1 gyászolja. ” # Dr. Fabiny Tibor csöglei lelkész- *' nek és feleségének, Saródy Valériá- \ nak, május 13-án leánygyermekük született. Neve: Hanna. Magyar felkész a turhui egyetemen *| Dr. Molnár Rudolf volt monori (» evangélikus lelkészt a turkui (Finn- # ország) egyetem meghívta magyar * tanszékére lektornak. Dr. Molnár 1 Rudolf családjával együtt Turkuban * telepedett le és az egyetemen állá- é sdt már elfoglalta, melynek kereté- i ben magyar nyelvi- és irodalmi elő- ( adásokat fog tartani. Egyetemi mun- i kaja mellett állandóan végez más < egyházi szolgálatot is. — Életére és ' szolgálatára Isten áldását kérjük az- ' zal a reménységgel, hogy ottani ' munkálkodása továbbra is erősíteni 1 fogja a két nemzet és a két egyház * kapcsolatait i ISTENTISZTELETI REND' Budapesten, május hó 19-én Déák tér de. 9 (úrv.) Hafenseher Ká- i roly, de 11 (úrv.) dr. Kékén András, du. 6 hangverseny. — Fasor de. Váló (gyerm.) Mezősi György, de. 11 (úrv.) Bencze Imre úu. 6 (szeretetvend.) Bencze Imre. du 7 Mezősi György. — Dózsa Gy. út 7. de ■A10 Gyöngyösi Vilmos. — Üllői út 24. de. V2IO, de. 11. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 3/,l2. — Karácsony S. u. 31. de. 10. — Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyal Sándor, du 0 Bony- nyal Sándor. — Kőbánya de. 10 Sülé Károly. — Utász u. 7. de. 9 Koren Emil. — Vajda Péter u. 33. de. ‘/sl2 Koren Emil. — Zuglő de 11 (úrv.) Scholz László, du. 6. Vámos József. — Gyarmat u. 14. de. 10 Vámos József. — Rákosfalva de. Vsl2 (úrv.) Vámos József. — Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Gádor András. — Váci út 129. de. 8 Gádor András. — Újpest de. lo Rimár Jenő. — Dunakeszi de. 9 Matuz László. — Pesterzsébet de. 10 Szabó Ist­ván. du. 7 Szabó István. — Soroksár- újtelep de. Ya9. Szabó István. — Rákos­palota MAV-telcp de. ‘/a9. — Rákospalota de. 10. — Rp. klstcmplom du. 3. — Pest­újhely de. 10. Kürtösi Kálmán. — Rákos­szentmihály de. 1411. Tóth-Szöllős Mihály. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós, de. i/jio (úrv. német) Várady Lajos, de 11 (úrv.) Várady Lajos, du. i/a7 Madocsai Mlkíós. — Toroczkó tér de. >/,9 Benes Miklós. — Óbuda de. 9 (gye’rm.) Komjáthy Lajos. de. 10 (úrv.) Sárkány Tibor, du. S Sárkány Tibor, — XII.. Tar- csay V. u. 11. de. 9 Csonka Albert, de. 11 Csonka Albert, du. 6 Ruttkay Elemér. — Budakeszi de. y,lo Ruzicska László — Pcsthidegkűt (Szent István u.) de. Vall Sztehló Gábor. — Kelenföld de. 8 (úrv.) Bottá István, de. li (úrv.) Bottá István, du. 8 Kezessy Zoltán dr. — Németvölgyi út 138. de. 9 dr. Rezessy Zoltán. —Koíen- völgy de. 9 Visontai Róbert. — Budafok de. 11. Visontai Róbert, du. 6, egyházme­gyei hangverseny. — csillaghegy de. ValO Kaposvári Vilmos: SZÖRVANYHÍVEKNEK — BETEGEKNEK Húsvét után 4. vasárnap. — János 6. 60—69; 2 Tim 2, 8—10. Menjünk? — Maradjunk? 0 Jézus most is tanít. Csodálatos, üdvösségbe vágó igéket mond. Ilye­neket: „Én vagyok az életnek kenyere.” (48) „...aki engem eszik, él én általaim.“ (57) ....... a beszédek, amelyeket én szólok nékteik, lélek és éíet.” (63) Azt tartanók természetesnek hogy a Jézust hallgató embe­rek ujjonganak az örömtől, hogy életre-halálra lekötik magukat Jézus mellett. Ehelyett azonban valami bizonytalanság uralkodik el rajtuk: Először csak meghökkennek, azután nyiltan zúgolódni kezdenek: „Ke­mény beszéd ez; ki hallgathatja őt?” — mondják. (60) Még később némelyek szótlan-észrevétlen kereket oldanak.’ Majd pedig egész csopor­tok hangosan méltatlankodva hátatforditanak Jézusnak, elhagyják őt: Sőt, a tizenkettőn és a még visszamaradtakon is valami bizonytalanság látszik. S Milyen mai ez a bibliai kép! Azok közül az emberek közül, akik nemrég még ott voltak Jézus híveinek seregében, sokan lekapcso­lódtak már. Némelyek egyenként, észrevétlenül tették, mások vádas­kodva, kifogásokat hangoztatva. S, azoknak a magatartásáról is, akik mostanáig kitartottak, nem egyszer lerí a tétovázás: Mit is tegyünk? Menjünk el mi is, vagy maradjunk? o Mi lehet vajon az oka annak, amikor az emberek itt is, ott is el­* fordulnak Jézustól? Az igénkbeli embereknél egy világos. Nem tetszett nekik az, amit Jézus hirdetett. Azt mondották: „Kemény beszéd ez.’’ Ma száz indokolást is talál az, aki el akar fordulni Jézustól. Az egyik a papján botránkoziik (sokszor van is miért), a másik az egyház hibáit hánytorgatja fel (sokszor nem is alaptalanul), a harmadik azt kifogá­solja, hogy a prédikáció mindig csak Jézusról, üdvösségről beszél s el­feledkezik a földi világról; a negyedik viszont éppen azon botránkozik. hogy a mai, evilági dolgokból kerül túl sok az igehirdetésekbe. Kifogás, indokolás tehát van elég. Az elfordulás igazi oka azonban minden eset­ben egy és ugyanaz. A hitetlenség. Ügy, ahogy Jézus szemébe mondotta hallgatóinak: „...vannak némelyek közöttetek, akik nem hisznek.” (64) "7"] Milyen szomorú, milyen lehangoló lenne számunkra ez a történet, ha a 66. vers szavaival zárulna: „Ettől fogva sokan visszavonulónak az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele.” Csakhogy nem ez a történet vége. Hanem van vigasztaló, felemelő folytatása. Amikor ugyanis Jézus a tizenkettőnek feltette a kérdést: „Vajon ti is el akartok-é menni?” akkor azok Péter szavaival így válaszoltak) „Uram, kihez mehetnénk?... mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.*’ (68—69) Ha tehát pillanatnyilag této* váztak-latoligattak ők is: Menjünk vagy maradjunk? — most aztán vég­leg döntöttek: Maradunk! Kitartunk Jézus mellett! Es ez a döntés a hit- nek a döntése volt náluk. , B Menjünk? Maradjunk? Ott zsong a szivekben ma is ez a kérdés: A magunk személyes döntésére készülve sose azt nézzük, hogy mit tesznek mások. A hitnek a szavára figyeljünk. Ha mi is elhittük és meg­ismertük, hogy Jézus a. Krisztus, az élő Istennek B’ia. akkor johetnek- mehetnek kifogásolhatnak és vádaskodhatnak az emberek, mi mégis így döntünk: Maradunk! Maradunk az egyházban! Maradunk Jézus mellett. Istenem! Az élet naponként döntéseket követel tőlem. Mit szóljak, mit tegyek, hogyan viselkedjem? Ma pedig a te szent igéd követel dön­tést tőlem: Menjek-e én is, vagy maradjak? Öh, én nem akarok most a világra nézni, nem akarok más emberekhez sem igazodni. Csak arra gondolok, hogy te Istenem, amikor bűneim miatt neked kellett dön- tened hogy mit tégy velem: eltaszíts magadtól vagy megtarts magad­nak, akkor megtartottál. Fiadat, Jézust áldoztad fel értem. Ez a te nagy szereteted adja most az én számba is a döntés szavát: Nem megyek el tőled! Maradok! Maradok a tiéd! Oh, adj nekem Szentlelked által erőt ahhoz hogy döntésemben mindhalálig megállhassak. Amen. id. Dedínszky Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents