Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-12-22 / 40-41. szám

ÜNNEPELJÜK KARÁCSONYT Felelősséggel a boldog házasság felé A Statisztikai Hivatal becslése szerint az országban 82 ezer ember él elváltán. Több tízezren vannak, akik nem élnek együtt. Mennyi boldogtalan ember! Mennyi anyai, apai szeretet nélkül ma­radt gyermek! Milyen sokan az „üdvös­ség”, „menyország” helyett „pokolra” j leltek a házas életben. Miért? Azért, mert nem fontolták meg mit jelent há- j zasságban élni. Elfelejtik sokan, hogy Isten rendje a házas élet. Isten bünte- ■ tése éri utói azt, aki az ö jó rendjét semmibeveszi, lábbal tapossa és fel­rúgja. Házasság előtt álló ifjaknak, nekünk meg kell tanulnunk: Isten teremtette férfiúvá és asszonnyá az embert. Luther mondja: meg kel! I győzni az ifjúságot, hogy a házasság ; Isten rendje, „hogy tudja, hogy üdvös- i séges rend ez és tetszik Istennek. így | idővel elérnénk azt, hogy a házasság \ ismét visszanyeri becsületét’. Korunk i ifjúsága a múlt század nemi képmutatá- j sával szemben egy újabb, őszintébb for­mát keres. A baj akkor következik be, amikor egyesek azt gondolják, hogy ezen az úton a tisztaság és felelősség is eldobható. Házas életbe lépni felelősség Éppen a felelősség súlyát nem érezzük. Ügy tekintünk a házaséletre, mint olyan törvényes intézményre, amelyben testi vágyaink és indulataink kielégülést nyer­hetnek. Felelősség a házasságba lépés, mert nem néhány hónapra, évre kötte­tik. Az egy egész életre szól. Nem lehet úgy indulni a házasságba: ha nem si­kerül, majd elválunk. Egy egész életre fogad két szív egymásnak hűséget. Ket­ten egy testté lesznek. Nem egy rövid időre, hanem egy egész életre. Erősza­kosan nem szabad ezt a szövetségét széttörni! Házas életbe lépni lemondást jelent Lemondani az örökké magaddal törő­désről. A házasságban nem lehetsz min­dig magadnak fontos. Meg kell tanulni lemondani baráti társaságokról, szórako­zásokról azért, hogy együtt lehess az élettársaddal. Lemondani, hogy megta­karított filléreken vehess névnapi aján­dékot férjednek, feleségednek. A boldog családi élet egyik nagy titka: lemondás. Nem kézlegyintéssel, hanem örömmel, nem duzzogva, hanem azért, mert na­gyon szereted az élettársadat. Ma, amikor férj és feleség, — falun és városon — dolgozik, s fáradtan tér nek haza, önfeláldozó szeretettel kell szeretni az asszonynak, hogy ő oda tud­jon ülni férje mellé és szeretettel elsi­mítson sok-sok gondredőt. — Amikor az édesanyám gondbarázdált arcára nézek, akkor mindig tudom, hogy a mély ba­rázdákat a nyolc gyermek mellett át­virrasztott éjszakák, gondok ekéi szán­tották. — Anyának lenni azt jelenti: el­égni a gyermekekért. A férjnek fel kell áldozni „férfiúi büszkeségét”. Segíteni kell az „asszonyi” munkában. Nem le­alacsonyító ez! Ha önfeláldozó életet tud élni a férj a házasságban, akkor sok megoldhatatlannak látszó kérdés meg­oldódik . Házasságban élni azt jelenti: Bűnbocsánatból élni Senki ne gondolja, hogy a házasságban mindig egyetértés, örök nyugalom van. Van ott nézeteltérés, összeszólakodás, vihar. Van, mert ott is megtalálható a nagy rontó, a Sátán. A házasélet sem mentes a bűntől. Boldog családi élet ott van, ahol meg tudnak bocsájtam egymásnak, ahogyan az egész életük Krisztus bocsánatából való élet. Boldog az a családi élet, ahol Krisztustól tanul­nak türelmet és szeretetet. A családi élet, a házasság Isten rend­je. Boldog az a házasság, ahol Isten akaratára figyelve, Krisztus kezét fogva élnek a házastársak. Nagy István Karácsony a család ünnepe — mondják — mint ahogy az első kará­csony a szent családé volt. — Kará­csony a béke ünnepe — hangzik máskor — hiszen már az örömhírt tolmácsoló angyalok a békességről beszéltek. — Karácsony a szeretet ünnepe — ez a legtetszetősebb — hisz a szeretet a legszebb érzés, ka­rácsony a legegyetemesebb ünnep. Karácsony üzenete helyére egyre | inkább valamilyen érzelmes kará- ! csonyi hangulat kerül. Ez a hangulat széppé varázsol megkopott családi j életeket, felcsillant valamit a szere- I tét, öröm, békesség hiányát szenve- ! dő ember számára, de jönnek a hét- j köznapok, lehullanak a tulevele'k, el- I fogy a gyertyáik fénye, elmúlik az ; ajándékozás öröme és olyan messze I a következő karácsony és már tudja az ember, hogy gyökeres változást j az sem fog hozni. Uj kezdet ünnepe Pedig karácsony épp a gyökeres változás, az új kezdet ünnepe. „Meg­jelent az Isten idvezítő kegyelme minden embernek.” — írja Pál após­tól. (Tit.) „Az ige testté lett és lako- zék mi közöttünk és láttuk az ő di­csőségét, mint az Atya egyszülöttjé­nek dicsőségét, aki teljes vala ke­gyelemmel és igazsággal.” — olvas­suk János evangéliumában. (Jn. 1,14) Karácsony lényegét, az Isten és em­ber közötti új kapcsolat kezdetét. Is­ten kegyelmének megnyilatkozását, a titokzatos, nagy mégis oly reális, a történelem sodrába belehelyezett csodát, Jézus Krisztus, az istenem­ber megjelenését hirdeti mindkettő. Nincs karácsonyi keresztyénség. Ka­rácsonyt is csak a nagyhét, a kereszt eseményének ismeretében érthetjük meg. A testtélétel a kezdet. Az em­berért önmagát áldozó Isten tragé­diájának kezdete, az első lépcső a golgothai kereszt felé. Milyen hajla­mosak vagyunk a karácsonyi hangu­latban elfeledkezni erről, természe­tesnek véve a csodát, nem is gon­dolva arra mit jelentett ez az Isten számára. Nagyon rossz a hasonlat, de van-e olyan kutyabarát ember, aki vállalná a kutyák életét, vagy még inkább, aki gyermekét kutya- sorsra szánná. Micsoda lehetetlen gondolat, s ha merőben más is, mé­gis milyen érthetetlen az Isten em- berrététele, s mégis milyen magától- értődővé tette a megszokás. Milyen fölösleges és nevetséges is napfénynél villannyal világítani. Így tesz az a keresztyén, akinek van va­Karácsony kölcsön vagy örökbe? hópárnák | Erre nem is gondoltam Az ifjúság—szerelem—házasság soro­zathoz szeretnék odatenni egy kis írást, mintegy szeletet a nagy egészhez. Az elmúlt hetekben három olyan családnál voltam, ahol most van folyamatban a megnemértés. Fiatalok összeházasodnak anélkül, hogy egymás lelki világával tisztába jönnének. Egy beszélgetés töredéket teszek elé­tek. vegyétek ki belőle, ami érték lehet néktek, okulásul. Az asszony mereven nézte a padlót, mintha onnét olvasná le, amit mond. Száján darabosan buktak ki a monda­tok, s bennük egy házas élet tragédi­ája. „Tíz éve, hogy összekerültünk, igen rövid ismeretség után. Eleinte minden olyan szép és jó volt. Kislányunk szü­letése után aztán lassan megváltozott az élet. Jöttek a bajok, nem anyagiak, hál’ Isten, mindenünk megvolt. Sajnos nem tudunk egyetérteni. Másként lát­juk a világot. Sokat vitatkoztunk, de ez ahelyett, hogy közelebb hozott volna bennünket, csak távolított. Egyre inkább eltávolodtunk egymástól bensöleg. En­gem teljesen leköt a munka, az üzemi és az itthoni. Nem érdekel más, csak a gyerek, meg az otthon. A férjem pedig menni szeretne, szórakozni, mű­velődni, olvasni és megbeszélni dolgo­kat. Engem ez idegesít, s ezért mindig elhallgattam, amikor ezeket előhozta. A civakodások aztán kimaradásokat szül­tek, s a kimaradások egy nagy veszeke­dés után az 6 elköltözését.” A további beszélgetés során megvilá­gosodott minden. Az asszony gazdag családból származik, a férfi egyszerű­ből. A férfi diplomás, az asszony al­sóbb iskolai végzettségű. S amikor a szerelem összekötő szála egy kissé meg­lazult s az élet más dolgai is előjöttek, akkor döbbentek rá, hogy ők nem egy­máshoz valók. Nincs témájuk, közös beszélgetni valójuk, házastársak, mégis idegenek egymásnak. Erre nem gondol­tam, sóhajtott az asszony. Igen, erre nem is gondolnak sokan a fiatalok kö- zül, pedig nem árt, sőt ... Fontos, de nem minden a téma. A legfontosabb, hogy két fiatal a Krisztus hitben egy tudjon lenni. Megtudják be­szélni a keresztyén életük dolgait. Van mit, bőségesen, nem kell keresni, az élet maga adja. válogatás nélkül. S ahol ketten, jegyesek vagy házasok egyek tudnak lenni az Ige hallgatásában és megtartásában, ott minden kérdést, problémát megold az Isten. Szabó István KARÁCSONY ESTÉN alatt pihen a falu. A súlyos hótakaró alatt mintha elnyújtóznánafe a ko­pott falusi házak, mint napi fáradt­ság után ágyba térő ember. A lefüg- gönyzött ablakokon átszűrödő hal­vány fények, mint álmos gyerek mo­solygó hunyorgása. A házak lakói is pihennek — pihennek az ajándékozó szeretet estéjén — mert jó a szere- tetben megpihenni. Egyébként a ha­vas házak idillikus hósapkáik alatt de sok nyomorúságot takarnak! Fes­tők, írók, költők által agyonstilizált havas falu egy-egy festői háza meny­nyi pertpatvart, önzést, parázna vá­gyat takar?! Ma fegyverszünet van. A legtöbb ház belül — sok helyen csak látszólagosan — azt mutatja, amire kívülről így csendes hóesés idején következtetni szeretne a szem­lélődő: csend, békesség, megnyug­vás, öröm. A boldog, ujjongó gyermekkaca­gás pedig azt hirdeti, hogy a Gyer­mek megszületéséiben oka lett az embernek — az Istent felejteni akaró embernek — a maradandó örömre. A díszes fenyőfák alatt gyermekör­vendezés mává tudja tenni a mát és nem zavar bele a tegnap és a holnap. A gyermek örül a „Jézuska” „An­gyalka” mesekeztyűt húzó szülői sze­retetnek és a szülő örvend a gyer­mek örömének. Így hát boldogság, öröm, mosoly van ott is, ahol egyéb­ként gond van, vagy feszülő Indula­tok mérgeznek életet. Egy nap egy esztendőben. az ajándékozás után asz­talhoz ül a család. Az ünnepnek megfelelő az étel is. Azután csendes beszélgetés, az ajándékaikkal örven­dezve foglalkozó gyermekek figyelé­se tölti ki az est hátralevő részét, majd egy „Tegyük el magunkat hol­napra’ jelszóval befejeződik a kará­csonyi illúzió, mely így, ilyen meg­nyugtatóan csak egy év múlva tér vissza. Egy házból énekszó szűrődik ki. A vacsora még a tűzhely szélén fedő alatt pihen. „Krisztus Urunknak ál­dott születésén” kezdetű éneket éneklik és friss gyermekszoprán fo­nódik az apa tenorjával és az asszony altjával egybe. Majd kinyílik a bib­lia. Látszik lapjain, hogy minden­napi táplálék. A sz<;nt éjszaka tör­ténetét olvassa a férfi. Az igeolva­sást halk kérdezősködő beszélgetés követi és csendes imádság. Oly sokszor hallott történet és még is csaknem kétezer év óta hány em­ber köszönte boldogságát, melyet a karácsonyi Kisdedtől nyert és kérte kölcsön egy napra egy esztendőben az ajándékozó Isten ajándékozó sze- retetét, hogy megmelegedjen a szíve és tudjon maga is melegíteni máso­kat. Hidd el Testvér, ahol nem napi eledel az ige, ott a karácsony csak kölcsönvett szeretet, kölcsönvett bol­dogság. PEDIG, de jó lenne mindig a kará­csony estéjének ajándékozó, oly sok gondot, feszültséget elterelő szerete­ttben élni! Jó lenne?! A karácsony estét szenteld meg az igével, imád­sággal. Istent dicsérő énekkel és meg­érted majd, hogy hogyan kell való­ban és igazán ünnepelni karácsonyt, a Megváltó születését. Ha azután minden estédben helyet adsz az igé­nek, éneknek, imádságnak a család­ban, megtanulod Isten csodás titkát, hogy Ö karácsonyt nem egy nap örö­mének szánta, ö nem egy napra sze­retné magát kölcsönként adni, de egy életen át karácsony békességes állapotában akar járatni. Bólyi G. Vilmos lám ilyen karácsonya, beszél a szeré­téiről, örömről, talán „Jézuskáról1* is, de nincs Krisztusa. Pedig Krisz­tusnál, az igazi karácsonyi üzenet fé­nyében értjük meg azt is mire tanít karácsony a családdal, a szeretettel} örömmel, békességgel kapcsolatban. A család ünnepe Mert karácsony valóban a család ünnepe is, hisz ahogy a legelrontot- tabb emberi élet számára is remény­ség 2000 éve a „minden ember” szá­mára megjelent kegyelem, úgy je­lenthet új kezdetet megszűrik'-'-1 és elbidegült családi életekben is, ati A a családtagok ráállnák enneK a ke­gyelemnek kősziklájára. Karácsony a szeretet ünnepe is, de nem a változó emberi vi ’el­meké, hanem az egyszülött fiát adó Istené, aki önmagát nyilatkoztatta ki ebben a szeretetben. Ezt a szere­tetet megtapasztaló emberek tudnak szeretetet sugározni nemcsak egy es­te, hanem minden időben. Karácsony a békesség ünnepe is. A köznapi értelemben vett békes­ségé is, de a bűn miatt megromlott és az Isten kegyelmes cselekedete folytán közte és az ember közt. hely­reállt békességet is hirdeti. Ilyen bé­kességet nyert emberek tudnak a földi béke. népek és emberek béké­jének legönzetlenebb munkáiéi len­ni. Karácsony az öröm ünnepe is. De legyenek bármilyen szépek* még'sem az ajándékokra néző örö­mé, karácsony öröme az üdvösség útjának megnyílásán érzett boldog öröm. Ezzel az örömmel betelve tud­juk Istennek igazán megköszönni mindazt, amit ezen felül ajándékoz napról-napra, évről-évre nekünk, —« többek közt karácsony ünnepén is. Isten nem akar megfosztani sem­mitől, ami valaki számára érték ka­rácsonykor. Sőt azt szeretné, ha mind-í az nem hangulat lenne csupán. Mi­lyen tragikus, ha a csillogás hamis útra vezet, elfordít az igaz, mara­dandó fénytől. — S milyen áldás, ha nem engedjük karácsonyt az éle­tünkben a mélyebb, vagy felszíne­sebb emberi érzelmek, múló hangri- latok ünnepévé válni, hanem a meg­született Messiást ünnepeljük, a bet­lehemi csillag fényében haladva Vele találkozunk. Frenkl Róbert EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság; Felelős szerkesztő: Dr. Kékén András Felelős kiadó: Juhász Géza Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, vni., Puskin u. 12* Telefon: 142—074* Csekkszámla: 20412—VTTTi _____10 000 példányban nyomatott.______ ZR ÍNYI NYOMDA Felelős: Bolgár Imre Nem kívánok én mást « szép karácsonytól, ugyan mit is kívánnák. Kicsi vagyok, nem tudok sokat, csak azt kívánom, hogy az Or Jézusé le­gyen a szívem .. . (Rakonczay Györgyike.) Nekünk karácsonykor nem a földi ajándékok a fontosak, hanem a mennyei, az Isten ajándéka. Megváltónk van Jézus Krisztus, ö tőle kapjuk az örök életet, ö a mi legnagyobb ajándékunk. (Molnár Éva és Emőke.) Szomorú a karácsony Jézus nélkül, mert akkor nem érezzük az ö szeretetét. és hogy bűnbocsá­natot nyertünk. Ezért a karácsonytól Jézus sze­retetét, bűnbocsánatát várjuk. Amivel megaján­dékozzuk egymást, nem baj, ha kicsi, csak sze­retettel adják. A karácsonynak nagyon örülünk, mert Jézussal lehetünk és egymásnak is örömöt szerezhetünk. (Főzy Éva, Erzsiké és miskolci bib­liakörös társaik.) 1ocoooooo°co<xxx<xx»cocoonpy)oroonnonooooooooooooooooooocxaooof Kedves gyerekek! MIT VAROK A KARÁCSONYTÓL? Kis, karácsonyi ének (A pályázatra beérkezett válaszok) Nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy mit vá­laszoljak erre a kérdésre: Mit várok a karácsony­tól? Amíg kisebb voltam, mindig azt vártam a karácsonytól, hogy minél több és szebb ajándékot hozzon nekem a Jézuska. Most már nem úgy gondolok Jézusra, mint ajándékot hozó Jézuskára, mivel most már gyakran olvasom a Bibliát. És most eszembe jut a mi tisztelendő bácsinknak egy kérdése, amit egy prédikációja alkalmával mondott a gyülekezetnek: — /.Kedves testvérem, hadd kérdezzem meg tőled, a te szívedben meg- született-e már a Megváltó?” — Erre a kérdésre gondolva, most azt várom a karácsonytól, hogy az én szívemben is megszülessen a Megváltó. Úr Jézus Krisztus. (Bóna Etelka,) Jézus Krisztus karácsony éjszakáján született. Most karácsonykor testben nem jön el, de lélek­ben mindig' vetünk van. Nekem legdrágább aján­dékomat pénzért nem lehet megvenni. Jézus Krisztus küldi' el az ő‘ igéjén keresztül. (Farkas Péter.) Arra sokan nem gondolnak, hogy ezen a szent estén, az Igazi és egyben legnagyobb ajándékot maga az Isten adja számunkra, az ő Egyszülött Fia eljövetelében. Ezt a nagy ajándékot várom én karácsonytól. (Prépost Tibor.) Mi egy nagy nagy ajándékot várunk az Isten­től: Jézus Krisztust, ki megvált minket bűneink- töL. Ennél nagyobb, kedvesebb* szebb ajándék nincs is. Ezért a karácsonyfa alatt először imád­kozunk, Bibliából olvasunk és köszönjük meg a legnagyobb ajándékot és csak azután nyúlunk a kisebbik ajándékhoz. (Herbay István.) Igazi örömöt várok. A mi békétlen családunk­ban ,a karácsonyban, az Ur Jézus elhozná a „bé­kességet”, ezt várom én a karácsonytól. Ez lenne az én igazi örömöm. (Paska Gyurka.) Ajándékot várok a karácsonytól, amelyet an­nak emlékére kapunk, hogy Isten is megajándé­kozta ,a világot és nekünk adta szabadítóul Jézus Krisztust. És azt várom, hogy ezen az ünnepen örvendhessek és halljam az ö szent igéjét, amely még jobban megerősíti bennem a hitet. (Podani Mária.) Én karácsonytól Jézus eljövetelét várom. Szeret­ném Jézust a szivembe zárni és Vele járni. De nemcsak ideig-óráig, hanem örökre, hogy <5 le­gyen egyedül az én Megváltóm. Jézust necsak mint kisdedet, hanem mint hatalmas Megváltót várjam. (Fabök Anna.) A karácsonytól várom a bűneim bocsánatát, mert úgy érzem, hogy újjászületésre van szüksé­gem. (Húsz Ilona.) Én a karácsonytól nagy örömöt várok. Mintha csak most is a fülembe csengene az angyalok szava: ímt hirdetek néktek nagy örömöt, mely az egész népnek öröme lészen ... (Kárpáti Imre.) Tegnap harangoztak. Holnap harangoznak. Holnapután az angyalok Gyémánt-havat hoznak. Szeretném az Istent Nagyosan dicsérni. De én még kisfiú vagyok, Csak most kezdek élni. Isten dicséretre Mégis csak kiállók. De boldogok a pásztorok S a három királyok En is mennék, mennék. Énekelni mennék. Nagyok között kis Jézusért Minden szépet tennék. Üj csizmám a sárban Százszor bepiszkolnám. Csak az Ürnak szerelmemet Szépen igazolnám. (így dúdolgattam én Gyermek-hittel, bátran, 1883 Csúf karácsonyában.) ADY ENDRE Majd kétezer esztendővel ezelőtt az első karácsony estéjén boldog örvendezéssel és hálaadással hallották meg a pásztorok az örömhírt: Megszületett a Megtartó! Evvel a világ minden embere számára boldog öröm­hírrel köszöntelek most én is Benneteket, karácsonyt váró és karácsonyt ünneplő gyer­mekeket: a gyermek Jézus, a mi Megtartónk, megszületett! Minden magyar evangélikus gyermek örvendezzen szüleivel együtt ezen és karácsony estéjén együtt a családban éne­keljetek, imádkozzatok és adjatok hálát Isten­nek azért a nagy kegyelemért, hogy Benne­teket is úgy szeret, hogy egyszülött Fiát emberré tette és leküldötte Öt erre a földre szenvedni, titeket is megváltani. Ügy örven­dezzetek a karácsonynak, hogy közben a leg­fontosabb örömről ne feledkezzetek meg: Jézus Krisztusról. Nélküle nem volna teljes az örömötök, Vele együtt tiétek az üdvösség. Ilyen örvendező, áldott karácsonyt kívánok mindannyiotoknak. — Az itt közölt rejtvény megfejtését a szokott címre (Juhász Géza, Budapest, VIII., Puskin u. 12.) legkésőbb december 31-ig küldjétek be. Juhász Géza bácsi VÁLASZOLJ! XII/4. (Olvasd el hozzá az Apostolok Cselekedeteiről írt könyv 21. fejezetét) 1. Mit tudsz Filepröl? (4 pont) 2. A tanítványok miért nem akarták Pált Jeru­zsálembe engedni? (2 pont) 3. Milyen jelképes cselekedettel prófétába meg Agabus Pál sorsát? (3 pont) 4. Pál mit válaszolt az érette aggódóknak? (3 pont) 5. Ki volt Mnazon? (1 pont) 6. Mivel vádolták Pált? (3 pont) 7. Zsidó volt-e Trofimus? (2 pont) 8. Jakab tanácsa elérte-e a célját? 4 pont) 3. A római ezredes mit gondolt Pálról? (2. ponti 10, Milyen nyelveken beszélt Pál? (2 pont)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents