Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-12-15 / 39. szám

Ádventi úton — gyülekezetről gyülekezetre ... — Riport egy hópelyhes ádventi éjszakán — Amikor ezeket a sorokat írom egy hópelyhes ádventi éjszakán, akkor már a téli csend takarja be a világot. Az esti harangszó régen elhangzott már és távoli tanyák, hófödte fehér faluk népe mint fáradt gyermek rin­gatózik az álom ölében a holnap felé... Mindössze pár óra még és ott állunk mindnyájan egy kedves küszöbön, ahol megindul egy új nap mun­kája, öröme, álma és imádsága... De én most néhány percre megrabolom az éjszakát... Lelkipásztorok levelei vannak előttem. Őszinte szavak csendes betűsorán visznek maguk­kal a gyülekezetük felé... Hallgatnak a csillagok és ők boldogan beszél­nek a népükről, a gyülekezetükről, az életükről, az ádventjüikről... Csabacsűd — „az ifjú gyülekezet"». A csabacsüdi lelkipásztor az első kísérőm. Békés megyében járunk. Az út izgalmával és az érdeklődés figyelmességével né­zek körül ebben a gyülekezetben, iamelyiknek nincs nagy múltja, nincs régi történelme. „Ifjú gyülekezet” Csabacsűd. Mindössze 30 éves. A templomának most Advent első va­sárnapján volt 5 éves jubileuma. Ahogy lassan tovább lapozok az ád­venti tervekben, látom, hogy Advent harmadik hetében egészheti szolgá­latot fog végezni közöttük -a lelkész ezen a címen: „Miért jött Jézus?!” Közben sok mindent megtudok az „ifjú gyülekezetről”. Többek között azt is, hogy a gyermekek már a ka­rácsonyi ünnepélyre készülődnek és a felnőttek közül sokan milyen buz­gón járnak a bibliatanulmányozó órákra. Ott kell lenniök, hogy ért­sék Isten üzeneteit, az Advent evan­géliumát. Megtudom azt a szép ád­venti mozdulatot, hogy ilyenkor a családok együttesen járulnak az úr­vacsorához. Hogy akik szeretik egy­mást, azok ott is együtt legyenek egyszerre mindnyájan <az ádventi úton... Megtudom azt is, hogy nem­rég vezették be a villanyt. A temp­lomot fűtik és a templom átmele­gíti és kifényesíti az életüket . .* Igen, az ádventi ember világos­ságban jár. Hiszen így tanulta Krisz­tustól, aki azt mondotta magáról: „Én vagyok a világ világossága... Délszabolcs — „a szórványkoszorű'' Bizonyára mindenki ismeri az ád­venti koszorút. Illatos fenyőgallyak- ból készítik és négy gyertya van rajta. Minden vasárnap kigyullad rajta egy gyertyaláng... Isten így helyezte el Nyíregyháza városa kö­ré ezt a gyülekezetei, mint egy szép ádventi koszorút. A fél vármegyére kiterjedő egyházközség 50 kilométe­res körben 3 nagyobb templomkö­rüli gyülekezetből, 12 nagyobb gyü­lekezeti csoportból, 13 rendezett kis szórványból és 40 apró szórványból áll. Csak abban különbözik az ád­venti koszorútól, hogy itt 6 gyertya­láng is ég és világít és melegít a koszorú között: két lelkész, egy se­gédlelkész és három laikus nőmun­kás szolgál a gyülekezetben. Boldog és megáldott szórványgyülekezet. Hát még ha azt is elmondom, hogy a két lelkész egy-egy vasárnapon átlag 60 kilométert tesz meg moto­ron, hogy szolgálatát elvégezze. Nincs szünet télen sem. A pászto­rok akkor is megérkeznek, autóbu­szon, szekéren, vagy — gyalog! Per­sze, mindez meg is látszik a gyüle­kezeten. Nincsenek gondjaik, a templomba szépen járnak és sok vendége van az úrvacsorának. Ami­kor megkérdezem Fábry Istvánt, a gyülekezet egyik lelkészét az életük felől, ezt az érdekes választ kapom: „Délszabolcs csendesen él Isten szí­ne előtt...“ A gyermekistentisztele­ten kívül nincs külön ifjúsági és fér- fimunka, ez mind beleolvad a gyü­lekezet alkalmaiba. Csodálatosan és Istentől gazdagon megáldottam —* „Azért imádkozunk, hogy továbbra is békében hirdethessük népünknek a békesség evangéliumát.“ Igen, az ádventi ember békében élő és a békességért imádkozó em­ber. Dunaegyháza -a,,templomos nép" így neveztem el három okiból. Először is azért, mert szinte az egész gyülekezet ott él a faluban a temp­lom körül. Az ádventi bibliaórákon erről szólnak az igehirdetések: „A templom prédikál.’1 Másodszor azért, mert ez a gyülekezet szereti a temp­lomát. Nemcsak a harangját, hanem a szavát is, az Isten Igéjét. Szereti nemcsak szóval, de áldozattal is. Hiszen most készül készséges szív­nia! ..: Most örökké úton van. Hi­szen pásztornak rendeltetett egyik legnagyobb szórványunkban. Egye­dül van és évek óta járja az 50 kilométeres kört, hogy Isten család­jának szétszórt gyermekeit megtart­sa Isten Igéjének szép és szent tűz­helye körül. 16 szórványában 587 lélek él. —A szétszórtság sok gond­jában él a gyülekezet is, a pásztor is. De Isten őrzi a nyáját és őrzi a pásztort. A. szórványgyülekezet egy- egy hajléka előtt ádventi napokoh is sokszor megáll a kerékpár és a lelkész kicsinyek és nagyok előtt ki­nyitja a Bibliáját, hogy hirdesse az j Advent evangéliumát: „Az Advent keresése az élet azon magaslatai­nak, ahol az ember Istennel talál­kozik ... Annak a Krisztusnak a Pá­rása. Akinek kihulló vére megmos­ta bűnös szívünket, hogy új ember­ként mehestynk tovább ..." Az örökjén úton járó magányos pásztornak és szórványban szétszórt hűséges nyó,jnak legyen erő, vigasz­talás és boldog ádventi öröm az az igazság, hogy az ádventi ember Is­tennel találkozó. Tőle gazdagon megáldott karácsonyi ember... Gödöllő — az „otthonos gyülekezet" Ismerem szép kis templomát, hal­lottam prédikálni a papját. Amikor ott ültem a templompadban, az ju­tott az eszembe: milyen jó ennek a gyülekezetnek, hogy ilyen szép otthona van. Milyen jó, hogy cny- nyire „otthon“ lehet, hiszen nagyré­szük itt lakik a templom körül és templomában mindig tisztán és iga­zán hallhatja az „otthoni“ szót, Krisztus evangéliumának a szavát. — Amikor most megkérdezem a gyülekezet lelkészét, Erős Sándort, azt feleli: „Semmi különös nincs a gyülekezetben, csak szolgálunk Krisztus parancsa szerint.“ De eb­ben a szolgálatban sok minden ben­ne van. Többek között az a szép ádventi program, hogy ebben az idő­szakban meglátogatja és újra felke­resi a lelkész a betegek és az öre­gek otthonát, hogy ők is érezzék és hallják Isten otthonának hazai sza vát... vei a templom renoválására. — De Mert az ádventi ember szolgáló a papját is szereti ez a gyülekezet, ember: Isten otthonába hívja az em- Alig fél évvel ezelőtt több mint 100 bereket és az emberek otthonába vi ember kezéből hullott az ibolyaeso- szi az Istent! kor Bakay Zoltán, a halott pap sír­jára egy budapesti temetőben. Most az egész gyülekezet szeretettnek il­lata veszi körül Tótih-Szőllős Mi­hályt, az új pásztóit, aki hűséges hitvesével hirdeti tovább a halott pásztor ajkán elnémult Igét; Ádven­ti esték templomi népe, gyermek- istentiszteletek imádkozó serege, egy most alakuló énekkar buzgó éneke mind ott van az ádventi úton, hogy találkozzon Istennel az Ó templo­mában. Mert az ádventi ember „templo­mos“ ember. Istent dicsőítő és Öreá hallgató, vágyakozó ember... Érd — a „szétszórt család" Bányai Sándor lelkésszel sokáig egy templomban jártuk az ádventi Hadd írjam még ide befejezésül Istvánnak ádventi igehirdetéséből ezeket a szavakat: „Isten kitárta atyai szívét... Emberek, bízhatunk, mert Isten közel jött az emberhez ... ! .Igen, az ádventi ember Krisztus után járó, Isten kezére hajló, remény­kedő ember..: Boldog, karácsonyra készülő ember... Evangélikus népünk életéről, szép ádventjéről így vallottak nekem evangélikus lelkipásztorok egy csendes, hópelyhes; ádventi éjszakán ... Friedrich Lajos A JELENÉSEK KÖNYVE A mennyei istentisztelet (Olvassuk el a Jelenések könyve 4. és 5. fejezetét) A 4. fejezetben kezdődik a láto­mások hosszú sora. Az első közülök Isten tróntermét mutatja meg János­nak és szeme elé vetíti a mennyei istentiszteletet. Amíg itt a földön Izrael istentiszteletében csak „a jö­vendő javak árnyéka” (Zsid 8,5) mu­tatkozik meg és ezt is torzítja az emberi tisztátalanság és bűn. addig ott, a mennyben van „a valóságok igazi alakja” (Zsid 10,1), vagy más szóval: ott, Isten közvetlen színe előtt folyik az örökkévaló és igazi istentisztelet. A LÁTOMÁSBAN János sejtetés- szerű szavakkal először Isten trónu­sát és közvetlen udvartartását írja le: utóbbi jelképesen mutatja az Is­ten népét, a gyülekezetét. Istent ma­gát nem lehet sem képpel vagy szo­borral kiábrázolni, sem a szavak há­lójába befogni. Ezért János csak a királyi székről és név megnevezése nélkül szól arról, Aki azon ül: még az „Isten” szó sem alkalmas arra, hogy érzékeltesse Öt. De jelenléte és tagyogása betölt mindent. Nemcsak eszmei központja, hanem egyedüli ura és parancsolója a mindenségnek. János látomása egyetlen közvetlen szavát sem közli, de „a királyi szék­ből villámok cikáznak, szózatok és mennydörgések hallatszanak”: álta­luk uralkodik és parancsol a terem­tett világnak. A KIRÁLYI SZÉK közvetlen kör­nyezetét János a huszonnégy vén és a négy élőlény alakjában írja le. Amazokat sok magyarázó Izráel ti­zenkét törzsére és a tizenkét apos­tolra vonatkoztatja: bennük tehál jelképesen Isten teljes választott népe áll előttünk. A négy élőlény előzetes képét már Ezékiel 1,5—14 alakította ki, amikor ott a próféta az Isten királyi székét tartó állatokról szólt. Itt Isten tökéletes mindenttu- dósát ábrázolják. Hagyományosan a négy evangélista jelképeit szokták keresni bennük. ma már alig ismerünk vagy mai gondolkodásunktól idegennek ér­zünk. De nem ez a döntő, sőt nem is erre kell figyelnünk, hanem e jelképek mondanivalóját kell meg­ragadnunk. Ez pedig nemcsak a mennyei trónterem leírására, hanem a Jelenések könyvének látomásaira ás áll. VONATKOZIK ez a mennyei is­tentiszteletre is. Benne a huszon­négy vén és a négy élőlény hódol Isten, mint örökkévaló és szent Űr előtt, akié a dicsőség, tisztesség és hatalom. Itt, a mennyei istentiszte­let keretében mutatja meg János­nak az angyal, aki őt a látomások során vezeti, mindazt, „aminek ez­után meg kell lennie”, vagyis azt* aminek Isten akarata szerint vég­hez kell mennie a világban. A kö­vetkező képek között az első a „hét­pecsétes könyv” átadása és feltöré­se. Ez is jelkép: benne van megírva mindaz, „aminek meg kell lennie ezután”, vagyis Isten örökkévaló akarata a világra, népekre, nemze­tekre és egyesekre vonatkozólag. Nem a világ és népek sorsa, nem is az egyház története íródott meg benne jövendöléssaerűen előre — hiszen akkor a történelem nem vol­na más, mint előírt szöveghez iga­zodó színjáték, „dráma”. A '„hétpe­csétes könyvnek” nem ez a „titka”* hanem Isten örökkévaló akarata a vi­lágra és az emberekre vonatkozólag. NINCS SENKI, aki ennek az akaratpak véghezvitelére vállalkoz­hatnék „sem mennyben, sem földön* i sem föld alatt”: Isten nem engedi | át akaratát semmiféle teremtmény­nek. Csak Krisztus veheti át a könyvet, mert „győzött”. A látomás­ban Krisztus — ugyanúgy, mint az 1. fejezetben —, nem jelenik mp3 földi emberi alakja szerint. A „Bá­rány, mint a megöletett”, szintén jelkép, és pedig a keresztfa szenve­désén és halálán keresztül diadal­mas Jézus jelképe megjelenítése. A hétpecsétes könyv átadása azt ál­lítja a gyülekezet elé, amit Ml 28,13 Is mond: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön”. A so­rozatos látomások, amelyeket János a következő fejezetekben leír, mind ezt fejezik ki és erről tesznek bi­zonyságot. Ezért hódolnak a meny- nyei seregek a Bárány előtt. Hódo­latukba és magasztaláéul-; ba bele­kapcsolódik dicsérő énekével az ei délszabolcsi lelkésznek,, Fábry A MENNYEI TKON TEREM leírása jelképekben írja le a teremtő és mindenható Isten örökkévalóságát. A jelképek azonban János és kortársai számára valóságot takartak: nem emberi elképzelések voltak, hanem bennük az ember számára egyéb­ként megfoghatatlan és fogalmakkal nem érzékelhető valóságok fejeződ-1 egész teremtett világ, „minden te­lek ki. E jelképeknek mór Jánosi ko- I remtmény. ami csak a mennyben* rában hosszú történetük volt, sok j a földön és a föld alatt és a ten- olyan vonatkozásuk is van, amelyet I gerben” van. _______ ISTENTISZTELETI REND Budapesten, december 15-én Deák tér: de. 9 (úrv.) Dóka Zoltán, de. 11 (úrv.) Kékén András, du. 6 Hafenscher Károly. — Fasor: de. y2io (gyeim.) Gyöngyösi Vilmos, de. 11 (úrv.) Mezősi György, du. 5 szeretet vendég ség: Ferenczy Zoltán, du. 7 Gyöngyösi Vil­mos. —- Dózsa Gy. út. de. y210 Mezősi György. — Üllői út 24. de. 10. de. 11. — Rákóczi út 57/i>. de. 10 (szlovák) dr. Szi- lády Jenő, de. 3/412. — Karácsony S u. 31. de, 10. — Thaly k. u. 28. de. 10 (úrv.) Boimyai Sándor, de. ,11. D. Oldass La­jos, du. 5 szere tetve ndégség: dr. Keiken András. — Kőbánya: de. 10 Takács Jó­zsef. — Utász u. 7.: de. 9 Koren Emil. — Vajda Péter u. 33.: de. ysi2 Koren Emil. — Zugló: de. 11 (úrv.) Scholz László, du. 6 Scholz László. — Gyarmat u. 14.: de. y*10 Drenyovszky János. — Rákosfalva: de. ya12 (úrv.) Dreriyovszky János. — Fóti út 22.: de. ll (úrv.) Gádor András, du. 5 szeretetvendégség. — Váci út 129.: de. 8 Gádor András. — Újpest: de. 10 Blázy Lajos. — Pesterzsébet de. 10 (úrv.) Szabó István, du. 6 Szabó István, — So­roksár—Újtelep: de. l/s9 Szabó István, — Rákospalota MÁV-telep: de. V29 Kö- kény Elek. — Rákospalota: de. 10 Kökény Elek, — Rp. Kistemplom: du. 3 Bolla Árx pád. — Pestújhely: de. 10 Kürtösi Kál­mán. — Rákosszentmihály: de. V311 Tóth- Szöllős Mihály, du. 5 Tóth-Szöllős Mi­hály. Bécsikapu tér: de. 9 (úrv.) Várady La* jós, de. li (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6 Várady Lajos, — Toroczkó tér: de. Vs9 Madocsai Miklós. —» Óbuda: de. 9 (gyerm.) Komjáthy Lajos. de. 10 (úrv.) Sárkány Tibor, du. 5 Sárkány Tibor. — XII. Tar- csay V. u. 11.: de. 9 Danhauser László, de. ll. Danhauser László, du. 1/-fl Csonka Albert. — Budakeszi: de. Való Ruttkay Elemér. — Pesthidegkut (Szent István u.): de. y8li Csonka Albert. — Kelenföld: de. 8 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, de*, ll (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6 Kendeh György. — Németvölgyi út 138.: de. 9 Kendeh György. — Kelenvölgy de. 9 Schreiner Vilmos. — Budafok de. 11 Schreiner Vilmos. — Nagytétény: du. 3 Schreiner Vilmos. — Csillaghegy: de. V?10 Kaposvári Vilmos. — Csepel: de. 11, du. 7. Ilyenek a gyermekek... 2. A BŰNBÁNÓ Talán a legszebb őszi nap köszöntött a városra ezen a vasárnapon. Ma reggel szelíd megejtő fényeket, puha, finom meleget és sok dalt ígért a kirándulóknak. Es nem is maradt adós. A kora délután hazatérők ki­pirosodott arcán ott ragyogott a legénykedő október fiatalos széptevése. A Testvérhegy, meg a Hármashatárhegy felől csak úgy özönlöttek a Bécsi útra. Nagyon sol<an gyalogosan vágtak neki a Margithíd felé. Sajnálták még otthagyni a napfényt. A csendrendelet már élt s az emberáradat gondtalan zsongása egészen szétterpeszkedett. A nagymama 6 év körüli Ikis unokájával éppen mellettünk ballagott. Mindent hallot­tunk és láttunk. Látod! Ugye megmondtam, hogy fehér- kesztyűs kézzel nem lehet mindent meg- fogdosni. Most aztán megnézheted magadat! A kisfiú őzike szeme elborult. Gyors Pil­lantást vetett a kezére és aztán ránk pillantva, igyekezett azt elrejteni. Mosoly futott át az arcunkon, ő pedig még jobban elszégyellte magát. De a nagymama még nem fejezte be: Az még csak haggyán, hogy a kesztyűd piszkos, de az arcodat is összemaszatoltad vele. Juj! Mit is fog anyu szólni, ha meg­lát? Es el kell mondanom azt is, hogy min­denbe beleütötted az orrodat és nem fogadtál szót! Kicsi, ragyogó szemében már ott fénylett a lelke és azt csengte, amit sírásra görbülő szája kért: Nagymami! Ne mondd el! Ne mondjam? Miért ne mondjam el? Ügy szégyellem... és bánatosan nézegette maszatos kezeit. Megbánása és szégyenkezése olyan őszinte volt, hogy a feleségem nem állhatta meg és odaszólt a nagymamának: Hát Nagymami, ne tessék megmondani Anyunaik, ha már egyszer szépen kéri ez a kis fiúcska. A nagymama arca boldogan ragyogott, hiszen a dorgálása is inkább simogatás volt, mint harag és enyhe mosollyal kérdezte: Hát elmondjam, vagy se?... Se!... —- válaszolta a kis bűnbánó. 2. AZ ŐSZINTE A Farkasréti temetőből jöttem hazafelé az 59-es villamoson. A hátsó peron lecsukott ajtajára támaszkodva nézegettem kifelé. Két vagy három megállót is mehettünk már, ami­kor egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a hátam mögött sír valaki. Hátrafordultam. Egy 10—11 éves fiú állt a vezetőszekrényre dőlve. Könyökére támasz­kodott, Tenyerébe temette arcát. Es sírt. Csak ketten voltunk ott. A kocsiban sem lehettek tíznél többen. Egy darabig óvatosan figyeltem, nem akar-e valami „pesti eset” kerekedni ebből? De nem. Így nem lehet tettetni a sírást. Magamfelé fordítottam. Az álla alá nyúlva felemeltem a fejét s némán vallattam a tekintetét. Barna szeméből igazi könnyek potyogtak. Ezek nem hazudhatnak. Mi bajod van, fiam? Semmi válasz. Csupasz kézzel törölgette a könnyeit s újra meg újra felcsuklott a zoko­gása. Félkarommal átöleltem s félrehúzód­tunk a bentről kíváncsiskodók szeme elől. A részvétre kissé megcsendesedelt. No... mondd... Elvesztettem 10 forintot! Hogyan?... Nem tudom!... Ide tettem a nadrág­zsebembe ... s most... mikor felszálltam a villamosra,.. kerestem... nincs... ha haza­megyek ... megver az édesanyám... Megejtett a szomorúsága, kisirt szeme, ked­ves gyerekarca, amelyre rátelepedett a komoly szerencsétlenség. Nesze fiam... itt a 10 forint! Köszönöm bácsi... de... nem fogadhatom el... Miért nem? ... hiszen szívesen adom! Tudom... de úgyis meg kell mondani. s. s akkor ezért is kikapok .., 3. A KtMELETEB Ez a kislány mindenki kedvence a család­ban. A szüleié, a nagymamáé, meg a kereszt- apié. Második osztályba jár már és nagy­szerűen tanul. De ez persze nem jelenti azt, hogy nem tesz néha rossz fát is a tűzre. Ilyenkor az édesanyja megszidja s bizony megtörténik — ha rászolgál — meg is fenyíti. Cunika különösen a babáival tesz olyasmit, amivel nőm igen nyeri meg a nagyok, tet­szését. Édesapja, .édesanyja dolgozó. A keresztapi, aki ugyan már nyugdíjas, a kertben fogla­latoskodik sokat. így hát ő Mkább a nagy­mama szoknyája körül forgolódik. De most azért is kiszorult a konyhára a nagymama mellé, mert édesanyja beteg és csendre van szüksége, kímélni kell. És ebben az esetben a parancsot Cunika is komolyan vette, hiszen nagyon-nagyon várta már a kis testvérkéjét. Ott volt hát a konyhában, ahol a ragymama a vacsora utáni teendőket végezte. Nagy­mama a munkában, ő pedig a játékban merült el. Hogyne merült volna, hiszen a mai 5-ös feleletéért a legszebb hajasbabájával játsz­hatott. De nincsen az a munka, amelynek a szorgos kéz a végére ne jutna s ez végét sza­kítja a játéknak is. Különben is eljött már a lefekvés ideje. Cunikám! Megyünk be, lefeküdni... mond­ja a nagymama és amint a kislány felé for­dul, megdöbbenve látja, hogy a gyönyörű baba haja csupa viz. Mit csináltál ezzel a babával?. Megfésültem!.... No... gyere csak... hadd mutassam meg anyádnak, legalább jól elver érte!... A kislány arca lángvörös lesz. Szemmel- látliatóan a torkában dobog a szíve. Kezd le­görbülni 'kicsi szája. S azután zavartan, nyög- décselve mégis csak megszólal: Nagyi... igazán... igazán ki kell lzapnom ezért? Ki bizony. Nagyi... akkor... inkább te verj meg.. * itt a konyhában.. hiszen tudod,.. Anyut kímélni kell... * Ilyenek a gyermekek a. Ilyeneké az Isten­nek országa. KOMJÁTHY LAJOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents