Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-12-08 / 38. szám

Á kínai keresztyének önállóak lettek, megtalálták önmagukat, de függnek az Ur Jézus Krisztustól — mondotta Ting püspök as Ökumenikus Tanács ülésén cionalista mozgalom, mint ahogy sokszor magyarázzák nyugaton, hanem azt Jelen­ti, hogy az egyház azonosítja magát Kína népével. így a magunk kicsiny módján próbáljuk utánozni azt, amit a mi Urunk is cselekedett, ö mindenben olyan akart lenni, mint az ö testvérei, felebarátai. Nekünk az evangéliumot kell kínai né­pünk felé vinnünk, de azt his'zök, ez szeretet nélkül egyáltalán nem történhe­tik meg. Mi tudatosan igyekszünk növe­kedni a Szeretetben: a mi népünk szere- tetében. Azonosítottuk magunkat velük bajaikban, örömeikben, reménységükben és mindabban, ami őket érdekűi. Ügy tesszük ezt, mint ahogy a mi Urunk is azonosította magát azzal a néppel, amely­ben élt, bűneik határáig. Ezért ma már az a vélemény Kínában, hogy ez az egy­ház népéé. Talán ezért is van az, hogy a keresztyének száma növekszik Kíná­ban. Persze ez nem azt Jelenti, hogy ez­zel meg lehetnénk elégedve, mert ez nem miattunk van, hanem annak elle­nére, hogy mi vagyunk. Mi Jól tudjuk, hogy nagyon sok mindent tanulhatunk magyarországi testvéreinktől és ezért fo­gadtuk a magyar egyházi küldöttséget oly nagy szeretettel. Sokat jelent nekünk a magyarországi keresztyén testvérek szeretete és segítsége. Azt szeretném kér­ni. hogy sokat imádkozzatok értünk és küldjétek többeket is közénk. Ezután Huang Pei-Yung kínai methdodista lelkész, a kínai metho- dista egyház főtitkára tartotta meg előadását a kínai egyházak ifjúsági munkájáról. Előadásában többek kö­zött a következőket mondotta: Az egyházi ifjúsági munkának Kíná­ban első Jellemvonása, hogy az egyházak végzik. A múltban ezt a munkát az egy­háztól függetlenül, független szervezetek­ben végezték. Ennek nagy hátránya volt, hogy az ifjakat nem tudta bevezetni az egyházba, sót gyakran éppen az ellen­kezője történt. Nem találták meg a kon­taktust az egyházzal. Most azt szoktuk mondani, hogy az ifjúsági munkánk egy­házközéppontú. A másik jellemző vo­nása az Ifjúsági munkának, hogy benne a különböző feleikezetek együtt működnek. Úgy látjuk, hogy a kínai egyházak a fel- szabadulás öta sokkal ökumenikusabb gondolkozásúak, mint azelőtt voltak. Az­előtt, mikor ökumenikus munkáról be­széltünk, akkor mindig csak a más or­szágokban élő egyházakkal való együtt­működésről volt szó. Otthon viszont együttműködés helyett veszekedés folyt az egyes felekezetek között és nem volt közöttük igazi, ökumenikus közösség. Most már azonban rájöttünk, hogy az ökumenlcitás otthon kezdődik. Az a meggyőződésünk, hogy először ugyanan­nak az országnak keresztyén egyházai között és ugyanabban a keresztyén egy­házban kell gyakorolni az ökumenicitást. és akkor kezdhetjük meg az ökumenikus kapcsolatok ápolását más országok ke­resztyénéivel. így ma már ifjúsági mun­kánkban az együttműködésnek sokkal szélesebb bázisa van. 1956-ban a Sanghaj­ban rendezett ifjúsági konferencián az 1700 résztvevő 119 gyülekezetből és 39 felekezetnek a tagjaiból tevődik össze. Harmadszor arról szeretnék beszélni: mi az, ami ma a kínai keresztyén ifjakat legjobban érdekli. Ifjúsági összejövete­leinken egyik fontos dolog o megbeszé lés, az eszmecsere. Miről beszélgetünk? A keresztyen ifjak éppen úgy, ‘mint a többi fiatal emberek Kínában először is állampolgári felelősségük tudatára ébred­tek. Érzik a felelősséget, hogy résztve­vőnek a nemzeti életben. De ugyanak­kor érzik, hogy mint keresztyé­neknek valamilyen különleges módon kell hozzájárulniok a nemzeti élethez. Érzik, .hogy feladatuk: bizonyságot tenni Urukról a körülöttük élő embereknek, így a probléma az, hogy állampolgár­sági kötelességük gyakorlása és keresz- I tyén bizonyságtevésük munkája nincse­nek-* ellentétben egymással. A múltban a nyugati misszionáriusok azt felelték: igen, itt összeütközés van. Ha jó ke­resztyén akarsz lenni, nem lehetsz jó állampolgár. Es fordítva: ha hűséges ál­lampolgár akarsz lenni, nem lehetsz jő keresztyén. Az elmúlt nyolc évben ezt a problémát vitatták meg tfjalnk igen sok­szor. Ügy érzem, hogy a legutóbbi két- három év alatt megoldáshoz jutottunk. Az 1. Kor. 13. első két verse különös­képpen segítséget Jelentett számunkra. Ezeket a jól ismert verseket igen. sokszor olvastuk azelőtt is, de értelmüket tulaj­donképpen csak most fedeztük fel iga­zán. Pál a őstől szerint a szeretet min­dennél magasabb lelki adomány. Szere- | tét nélkül nem lehet bizonyságot tenni. , Szeretet nélkül nem végzi a Szentlélek a maga munkáját. így a fiatalok kérdése ez: hogyan mutathatjuk meg szemetün­ket népünk iránt. A felelet ez: Kína je­lenleg a szocializmust építi. Az új társa­dalmi rend számunkra a kínai nép leg­magasabb aspirációját és legmélysége­sebben fontos törekvéseit jelenti. Ha tehát mi népünket szeretjük, nem lehe­tünk közönyösek népünk törekvései iránt. Mert itt a közöny a szeretet hiá­nyát jelenti. Nem lehetünk semlegesek. Mindnyájan jól ismerjük az irgalmas sza­maritánus példázatát. A pap és a lévita közönnyel nézték az útszélen hagyott ember szenvedését. Nem ők verték fél holtra ezt az embert, de nem is segí­tettek rajta. Ez a szeretet hiánya. Biblia­tanulmányozó munkánkban mindjobban megtapasztaltuk, bogy nincs összeütkö­zés a mi kettős elkötelezettségünkben. Mi hisszük, hogy a kínai egyház bizony­ságot fog tenni az ő keresztyén hitéről ebben a társadalomban. Hisszük, hogy lehetünk jó állampolgárok és ugyanak­kor jó keresztyének is. Nem kérdezzük melyiket tegyük első helyre, mert úgy érezzük, hogy a kettő elválaszthatatla­nul összetartozik. Nagy öröm számomra, hogy eljöhet­tem Magyarországra. Remélem, hogy megismerkedhetünk a magyarországi protestáns egyházak ifjúsági munkája val, amiből sokat tanulhatunk, amit visszavihetek Kínába, hogy az a mi ‘munkánkat erősítse. A két előadás után Szabó József ny. evangélikus püspök, Mura- közy Gyula a Református Konvent vezetője, Szabó László baptista el­nök és Häcker Ádám methodista szuperintendens számoltak be kínai vendégeinknek a magyarországi pro­testáns egyházak helyzetéről és éle­téről. Vendégeink december 1-én, vasárnap a Kélvin-téri, Szilágyi Dezső- téri református, a Deák-téri, fasori és budavári evangélikus és a Nap­utcai baptista templomiban prédikáltak. December 2-án látogatásokat tet­tek a magyar protestáns egyházak vezetőinél és megtekintették az Evan­gélikus Sajtóosztályt is. Egyházi élet Dél*Amerikában A minneapolisi világgyűlés alkal­mából beszélgettem dr. Leskó Bélá­val, az argentínai evangélikus egy­ház Buenos Aires-i teológiai fakul­tásának igazgatójával. Elmondta, hogy ezen a kontinensen kb. 4000 magyar evangélikus él. Megszerve­zésük a nagy elszórtság és az óriási távolság miatt roppant nagy nehéz­ségekbe ütközik, ennek ellenére kb. 500-an máris gyülekezeti tagként élnek és szolgálnak. Négy magyar evangélikus gyüle­kezet van a kontinensen. Az argen­tínai Buenos Airesben, ennek lelké­sze, Hefty László. Hozzátartozik mint filia, a chilei magyar evangé­likus gyülekezet is, valamint a Pa­raguay és Uruguay államok terüle­tén élő magyar evangélikus szórvá­nyok. Élő gyülekezet van Pósfay György vezetése alatt Venezuelában. Most szerveződik a brazíliai Sao- Paolóban a negyedik gyülekezetünk. Az Evangélikus Világszövetség Gé­mes Istvánt küldte ki oda. K. A. A JELENÉSEK KÖNYVE a» Hét levél, hét gyülekezethez A Jelenések könyvének legismer­tebb és legtöbbet olvasott része az a hét levél, amelyet a megdicsőült Krisztus intéz a fiát kisázsiai gyüle­kezethez. Ezek a gyülekezetek Efe- zusból. Kisázsia legnagyobb városá­ból kiindulva nagy körívet alkotlak: nem foglalták magukban az összes kisázsiai gyülekezeteket, de mind fontosak és jelentősek voltak- Ben­nük tükröződik az egész egyház, úgyhogy rajtuk keresztül a megdi- csőűlt Úr Krisztus minden gyüleke­zetét megszólít és az egész egyház­hoz intézi szavát: a Jelenések könyve ezért is szól az egész keresztyénség- hez. A LEVELEK mindig a gyülekezet „angyalának” szólnak. Sok magya­rázó a püspököt, ül. lelkészt keresi a címzettben: mivel a görög ,Ange­los'’ tulajdonképen „követet” jelent, ez nem is volna lehetetlen. Azonban János könyvében egyebütt mindig Isten követett és az előtte szolgáló angyalokat mondja „angyalokénak. Ezért valószínűbb, hogy a megjelö­lésen azokat az angyalokat kell ér­teni, akik a gyülekezetét Isten előtt megjelenítik, ott könyörgéseit és há­laadását tolmácsolják. A hét levélnék azonos tartalmi vá­za van: az ünnepélyes bevezető mon­datban Krisztus szólal meg, hogy először röviden egybefoglalja mind­azt, amit dicsérettel illet, azután ép­pen olyan tömören rámutat a gyü­lekezet életében mutatkozó hibákra, fogyatékosságra és bajokra. Intéssel és Ígérettel záródik minden levél. A levelekben felvázolódik a gyüle­kezetek élete az 1. század utolsó harmadában. Kisázsia abban az idő­ben a római birodalom egyik legné­pesebb, leggazdagabb és legfejlettebb tartománya volt Ragyogó városai­ban művelt, nagyigényű és jólétben élő lakosság élvezte az akkori kul­túra jótéteményeit, a civilizáció ké­nyelmét. Elevenek voltak a pogány vallások is, egyes szentélyek, mint pl. az efezusi Artemis-szentély (lati­nosán Diána-templom, vö. Csel 19,23—40) világhíresek voltak. A per- gamoni nagy Zeus-oltár is az antik világ legnagyobbszerű művészi alko­tásai közé tartozott. Talán ezt neve­zi Jel 2,13 ,a sátán trónusáénak. A római császároknak istenekként való tisztelete is virágzott ezekben a városokban. Az első század utolsó évtizedeiben a hét gyülekezet is megismerte az üldözés tüzét, amint az Jel 2,10 mutatja. Jel 2,13 Anti- pást említi, aki Pergamonban vérta­núhalált halt. A kisázsiai városok­ban jelentős számú, befolyásos zsi­dóság élt. Hitetlensége és keresz­tyénellenessé ge miatt nevezik azt a levelek „a sátán zsinagógájának” (Jel 3,9). Amikor JÄNOS a Jelenések köny­vét írta, a kisázsiai gyülekezetek, pl. Efezus legalább három-négy év­tizedes múltra tekinthettek vissza. Ezalatt az idő alatt a gyülekezetek megnőttek, de egyik-másikban el is lanyhult az „első szeretet” melege. Hamis tanítók léptek fel, a nikolai- ták (Jel 2,6.15). A baj pedig az volt, hogy a hamis tanítást nem is kívül­ről csempészték a gyülekezetekbe, hanem belülről táplálták. Hogy mit tanítottak a nikolaiták, már nem le­het megállapítani, csak annyi való­színű, hogy mélyebb keresztyén is­merettel büszkélkedtek és erkölcsi életük laza volt A pogányság von­zóereje egyébkért is érvényesült a gyülekezetekben. Erre mutatnak az Ószövetségből vett képszerű alakok, mint Bálám (Jel 2,14; vö. 4. Móz 25,1—3; 31, 16) és a bálványimádást terjesztő Jezábel (Jel 2,20. vö. 1. Kir 16, 31). Ezek tanúsítják, hogy a gyü­lekezeteikben fenyegetett, sőt talán el Is harapózott a pogánysággal való kiegyezés és elkeveredés. MINDEZEK A MOZZANATOK éles világot vetnek a keresztyén gyülekezetek belső állapotára Kis- ázsióban az 1. század utolsó évtize­deiben. Ezért villan fel a levelekben az ítélet lángja: „Kimozdítom gyer­tyatartódat helyéből, ha meg nem térsz!” (Je! 2,5). „Mivel langymeleg vagy, sem hideg, sem forró: kiköp­lek a számból t” (Jel 3,16). DE EZ NEM AZ UTOLSÓ SZÓ: Amikor Krisztus szól a gyülekezet­hez, beszéde édes hivogatás és drá­ga ígéret: ,.Akiket szeretek, megfed- dem és megfenyítem. Légy tehát buzgóságos és térj meg!” (Jel 3, 19). S minden levélben ott van a bizta­tás: „Aki győz...” A győzelem ígé­rete különféle alakokban mindig ugyanaz: élet, és pedig örök élet. Aki győzelemmel harcolja meg a hit harcát, annak többé nem árthat a „második halál”, vagyis az nem ke­rül kárhozatra, sőt Krisztus őt „osz­loppá”, pillérré teszi Isten templo­mában és azt a feladatot adja neki, hogy pásztori szolgálatot végezzen. AZ EGYHÁZ MA IS fájdalommal ismeri fel magában azokat a bűnö­ket, hibákat és bajokat, amelyéket Krisztus a Jelenések könyvében tár eléje. Hitének megtagadása, hamis emberi kegyesség és kegyeskedés be­áramlása az egyházba sokszor éppen az igazi hit látszatával, ugyanakkor Isten igéjét megcsúfoló képmutatás és laza erkölcsiség: ezek ma is ál­landóan kísértik az egyházat. Ezért talál elevenbe nálunk is Krisztus szava, amikor a hét gyülekezethez intézet levelet olvassuk a Jelenések könyvében. Kamer Károly ISTENTISZTELETI REND Budapesten, december hő 8-án Deák tér de. 9 (úrv.) dr. Keiken András, de. 11 (úrv,) dr. Fabiny Tibor, du. 1/2 6 Dóka Zoltán, du. 6 szeretet- vendégség. — Fasor de. 1 210 (syerm.) Rédey Pál, de. 11 (úrv.) Gyöngyösi Vil­mos, du. 7 Gyöngyösi Vilmos. — Dózsa Gy. út 7. de. 1/210 Szabó Aladár. — ÜUőf út 24. de. 1/210. de. 11. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő. de. 3 4 12. — Karácsony S. u. 31. de. 10. — Kőbánya de. 10 Koren Emil. — Utász u. 7. de. 9 Takács József. — Vajda Péter u. 33. de. 1 2 12 Takács József. — Zugló de. 11 (úrv.) Vámos József, du. 6 Scholz László. — Gyarmat u. 14. de. 1 '210 (úrv.) Vámos József. — Rákos­falva de. 1 /212 Scholz László. — Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Havasi Kálmán. — Váci út 129. de. 8 Havasi Kálmán. — Újpest de. 10 Blázy Lajos. — Pesterzsébet de. 10 (úrv.) Szabó István, du. 6 Szabó István. — Soroksár-Üjteieo de. 9 Bencze Imre. — Rákospalota MAv-telep de. 12 9 Bolla Árpád. — Rákospalota de. 10 Bolla Árpád. — Rp. Kistemplom du. 3 Kökény Elek. — Pestújhely de. 10 Kürtösi Kál­mán. — Rákosszentmihály de. 1/211 Tóth-Szöllős Mihály. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Várady La­jos, de. 11 (úrv.) Turóczy Zoltán, du. 4 Szabó József, du. 12 6 zenés áhítat, du. 6 (úrv.) Szabó József. — Tor-czkó tér de. 1/2 9 dr. Benes Miklós. — Óbuda de. 9 (gyerm.) Komjáthy Lajos. de. 10 (úrv.) Komtáthy Lajos, du. 5 dr. Benes Miklós. — XII. Tarcsay V. u. 11. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Ruttkav Elemér, du. 12 7 Ruttkay Elemér. — Diana u. 17. de. 12 9 Danhauser László. — Pesth'degkűt (Szent István u.) de. 1211 Danhauser László. — Kelenföld de. 8 (úrv.) Bottá István, de. 11 (úrv.) Bottá István, du. 6 dr. Re- zessy Zoltán. — Németvölgyi üt 138. de. 9 dr. Rezessy Zoltán, du. 5 szeretetven- dégség. — Kelenvölgy de. 9 Schreiner Vilmos. — Budafok de. 11 Schreiner Vilmos. — Nagytétény de. 8 Vi'ontal Róbert. — Csillaghegy de. 1 210 Kapos­vári Vilmos. — Csepel de. 11, du. 7. MARÓTHY JENŐ (Halálának 20. évfordulóján) \/faróthy Jenőről lehetne úgy Írni, mint emberről, mint nevelőről, vagy mint a Pesti Egyház presbiteréről. Ügy írok róla, mint íróról. Az írásaiban él az ember is, a nevelő is s a bizonyságtévő presbiter... A húszas-harmincas évek magyar írója volt. Akkor sok neves, befutott író ragyogott, ő pedig pályája kezdetén aratta sikereit. Ha­sonlattal élve: egy nagy zenekarban ő volt a hárfás. Nem mindig, csak akkor jutott szó­hoz. amikor a zeneköltő azt előírta, de akkor tökéletes szépséggel játszott. Ha Isten nem szabja életútját olyan rövidre, lehetett volna hegedűs is a magyar irodalomban. Sokszor írt Istenről. Nem a fensé­ges, harcoló-haragos Istenről, hanem az egy­szerűről. Arról, aki ott él az emberek hét­köznapjaiban és a legnagyobb lelki kérdé­sekre felel, hol fájdalmak között, hol a sze­retet csodálatosságában. A papék Jánoskája számára egyszerre igen nagy kérdés lett ka­rácsony (Ki hozza a karácsonyfát? c. novella) s a szívszorongató csalódás érzését a gonosz felnőttek okozzák egészen addig, amíg ott nem óllanaik a karácsonyfa alatt bűnbánattal és hálaadással és tele szeretettel a szívükben. A nógráddaróci postamester, az öszszakállú, fehérmellényes, egyedül élő öregúr Jézuska nevében osztogatja szét minden gyermeknek az egyszerű ajándékokat és így engedelmes­kedik a legnagyobb parancsolatnak. (Krisztus Urunk postamestere.) A „Miatyánk, ki vagy a mennyekben” című történetben az a tanítás bontakozik ki, hogy nem lehet senkit sem kényszeríteni az imádkozásra, sőt sokszor még a baj sem elegendő arra. Az író János­kája csak akkor borul térdre, amikor az édes­anyja hazatér operáció után — meggyógyul­tan. A hála és az öröm imádkozik. így lehetne folytatni az illusztrációkat. Isten mindenütt ott van, mindenkivel törődik és mindenkinek felel. Maróthy Jenő pásztori lélek volt. Igehirdető, aki írásba foglalta Isten nagy és egyszerű tanításait. Egy-egy története fel is ér hatalmas, ünnepi prédikációkkal. t részből állt a gyülekezete. Az egyiket a gyerekek alkották. Cso­dálatos mesebeli alakok. Ebben a világban a tökmag fejedelmi eledel volt s a rongyos ru­hára varrt szívalakií, piros folt többet ért a királyi palást hermelinjénél és bársonyánál. Maróthy Jenő megszépítette a szegénységet a megelégedés gyermékmosolyával. Szerette és dédelgette alakjait, mint saját szellemének szülötteit s egy Pereces Gyurka vagy Turcsi Mihály a maguk kicsinységükben is igen nagyra nőttek a szívükkel és az életben való helytállásukkal. Bákfisok és kamaszok fel­gyulladó szerelme, amely percek alatt ham­vába is holt, olyan tündén módon bontako­zik ki előttünk, hogy magunk megfiatalo­dunk az emlékeinktől. Amikor a gyermekek­ről s fiatalokról írt, mindig a felnőtteket ta­nította, akik olyan kegyetlenek tudnak lenni s őket intette azdkkal a szürkén nagy egyé­niségekkel, akik mindent megtettek a kicsi­nyekért. Gyülekezetének másik része a kisemberekből állott. A félreismert emberekből, azokból a szürkékből és jelenték­telenekből, akiket sokszor gúnyolt ki a kör­nyezetük, — a parkőrből, az egyházfiból s a többi hasonlóból. Mégis azért látta meg őket, mert az élet döntő helyzeteiben önmagukat múlták felül s úgy viselkedtek, ahogyan mű­velt, gazdag, hatalmas emberek nem szoktak viselkedni, mert nincs hozzá erejük, de fő­képpen szívük. Kereste az igazságukat és megmutatta a velük szemben fennálló társa­dalmi igazságtalanságokat. Ez volt pedagó­giájának egyik országra szóló értéke. Kritikus szellem volt tehát, ami­kor az emberi fonákságokat, gonoszságokat feltárta, de akikor is, amikor önmagát bí­rálta, mint apát, felnőttet vagy mint pedagó­gust. írásaiból áradt az emberi optimizmus és humanitás, de kritikájában mutatkozik men mélyreható realitása is. Amikor a természetről írt, akkor bontako­zott ki belőle a költő. Ismeretlen tájak vál­toznak ismerőssé és kedvessé, különösen akkor, amikor a nógrádi vidék tárul fel előt­tünk a fehérfalu, kedves templomokkal. Ha munkájának lényegét keressük, annyit írhatunk róla, hogy kereste az em­berek szívét. Nehéz szolgálat volt ez, mert a mocsárból kellett kihozni fehéren a virágot és megmutatni a lapos világnak, mi­lyennek kellene lennie az embernek. Amikor ezt tette, a maga szívét oltotta bele alakjaiba és történeteibe. Mint ember, pedagógus, vagy egyházi tiszt­ségviselő, nincs már húsz éve közöttünk. Még emlékeznek reá tanártársai és nö­vendékei, barátai és tisztelői, gyüleke­zetének és családjának tagjai, de 6k és mi, valamennyien egymásután bele­fekszünk a leghidegebb ágyba pihenni. Mint író — él és túlél mind- annyiunkat, mint ahogyan eddig is túlélte emberi-önmagát. Írásai bizonyára megkopott lapokkal ott forognak sokak kezében és sugározzák magukból a derűt, annaík tisztaságát és felülmúlhatatlan örömét és a szemünkre csalják a meghatott­ság áldott könnyeit. Nemzeti kultúránk számára azonban az lenne nyereség, ha ismert és bizony sok-sok isme­retlen műve ismét oda kerülhetne, ahova való, a magyar nép mindennapos asztalára. Nem elfelejtett író M ar ó thy Jenő, de legyen az eddiginél is élőbb közöttünk. Várady Lajos A magyar protestáns egyházak ökumenikus Tanácsa november 29-én a l^formátus Konvent székházéban a hazánkban tartózkodó kínai egy­házi küldöttség tiszteletére ülést tartott. Az ülésen a Tanács tagjain kívül több protestáns lelkész is Bésztvett. Közének után Bodomihelyi József a budapesti Református Teológia professzora igét olvasott és imádkozott, majd Bereczky Albert református püspök, az ökumenikus Tanács elnöke köszöntötte a kínai vendégeket. Köszöntésében többek között a következő­ket mondotta: Mi most egy olyan történelmi ta­lálkozónak vagyunk részesei, amely­nek vannak már előzményei. A múlt esztendőben az Egyházak Vüágtaná- csa Központi Bizottságának galya- tetői ülésén atktívan résztveít Ting püspök, a kínai egyháznak az a ne­ves kiemelkedő képviselője, akit most újra körünkben üdvözölhetünk. Ha szabad saját felelősségünkre épí­teni, azt mondom, hogy a magyar protestáns egyházak itt Magyaror­szágon új helyzetben vannak. A mi protestantizmusunk jellegzetesen nyugati eredetű, de nem úgy, mint kínai testvéreinké. A mi egyházaink a reformációból születtek közvetle­nül. A mögöttünk levő út adott ne­künk talán bátorságot és erőt arra, hogy egyházaink vállalják azt a he­lyet és helyzetet, amibe Isten helyez­te őket. Hálát adunk Istennek, hogy a tavalyi kezdet után a kínai egy­házak szeretetteljes meghívására egy magyar egyházi küldöttség lehetett vendége a kínai egyházaknak. Ting püspök tegnap azt mondotta, hogy ide tanúim jöttek. Bátor voltam, köz­beszólni, hogy inkább fordítva. Egyezzünk meg: a Római levél alap­ján legyen úgy, hogy egymás hite által épülünk. Isten hozta közénk kedves testvéreinket. Bereczky Albert püspök köszön­tése után K- H. Ting püspök tartot­ta meg előadását a kínai protestáns egyházak helyzetéről. Előadásának bevezetésében átadta Wu professzornak a kínai protes­táns egyházak Három ön-mozgalma elnökének, a kínai lelkészeknek és az egész kínai protestáns egyházak­nak üdvözletét, majd rátért a kí­nai egyházak életének ismertetésére. Előadásából részleteket közlünk. Sok háború és sok nehéz esztendő után 1949-ben a mi népünk békét és sza­badságot nyert és alkalmat arra, hogy együttesen építhessen egy új Kínát. Az­óta a mi keresztyén népünk azzal van elfoglalva, hogy együttesen építse a Krisztus anyaszentegyházát, méghozzá olyan módon, amely megfelel a mi né­pünk mai életének. Nem tudom, le tu­dom-e írni eléggé annak az egyháznak nyomorúságát, amely nem önálló. Ami­kor egy misszionárius megtérített egy kínait, akkor csak másodrangú kérdés volt, hogy megtért-e vagy sem. A fő do­log az volt, hogy az illetőt gyökértele- nítse, a kínai talajból kiszakítsa. Ezért közmondásszerű volt Kínában, hogy ami­kor egy misszionárius megtérít egy kí­nait, Kína elveszít egy kinait. Az egy­házi élet tulajdonképpen mása, Ismét­lése volt a nyugai egyházi életnek. Ez rom volt n“héz a szó igazi értelmében, ez egy fantom-egyház volt. És noha misszionáriusok ezrei dolgoztak és mun­kájuk kezdete óta 150 esztendő telt el, a kínai protestánsok száma 700 000 körül mozog. Felszabadulásunk óta mi a pro­testáns egyházakon belül elindítottuk az önállóság három mozgalmát. Ez a hár­mas mozgalom azt tűzte ki feladatául, hogy saját egyházvezetést önfenntartást és saját propagálást (misszió) végez. Más­képpen ez azt jelenti, hogy a kínai ke­resztyének önállóak lettek, megtalálták önmagukat. Ahhoz, hogy kinai népünket evangéllzálhassuk, szeretnénk, ha a kí­nai keresztyénségünk annyira lenne kí­nai, amennyire a magyar keresztyénség magyar és az angol keresztyénség angol. Imikor mi önállóságról beszélünk, akkor ml nem Jézus Krisztusról, az ö Urasásá- * ól akarjuk magunkat függetleníteni. Ha- n-m önállóságot jelent a gyarmatosítástól, n nyugati pé-ztöl. a hadihajóktól, minden reakciós befolyástól, amely fertőzte az eevházi életet. Mozgalmunk nem egy na­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents