Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)
1957-11-24 / 36. szám
hamedánság kínai világában Jézus Krisztusnak is van népe. Küzd, épít és szolgál. Tartsuk ezt számon, s nyitott szívvel érdeklődjünk a kínai keresztyénség iránt. Legyen számukra imádságunk! Van, amiben taníthatjuk, s akad, amiben bírálnunk kell őket, de sok mindenben tanulhatunk tőlük. Még ebben a hónapban hozzánk érkezik néhánytagú egyházi küldöttségük: várjuk őket magyar evangélikus szeretettel. Jézus mondja: „Űj parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.” Szabó József ÍZTUS ELJÖVETELE ÉS Á VILÁG VÉGI Kínai protestáns egyházi küldöttség érkezik hazánkba Kedves olvasóink lapunk hasábjain értesültek arról, hogy a kínai protestáns egyházak meghívására magyar protestáns egyházi küldöttség egy hónapig tartózkodott Kínában. Ezt a látogatást viszonozza egy négy tagú kínai egyházi küldöttség, akik e hónap végén érkeznek hazánkba egy hónapi itt-tartózkodásra. A küldöttség tagjai: Ting K. H. anglikán püspök (aki tavaly nyáron járt már hazánkba), Csen Kien-csen anglikán püspök, Huang Pei-yung methodista lelkész, a methodista egyház kongresszusának főtitkára és dr. Tu Yu-csing, a kínai protestáns ifjúsági egyesület főtitkára. Kínai vendégeink itt-tartózkodásuk idején az ország különböző vidékeit, egyházi intézményeit és gyülekezeteit látogatják végig és szolgálnak közöttünk előadásokkal, igehirdetésekkel. Szeretettel várjuk őket és itt-tartózkodásuk elé nagy reménységgel nézünk. ■■■ — ----------------Mi újság a béke világában ? (Folytatás az 1. oldalról) templombajárók átlagos száma 50. A kicsi templom lelkésze azt mondta: „Isten áldását kérjük a magyar evangélikusokra, ti is imádkozzatok értünk!” — Kedves emlék, ahogy a sokfelekezetű Kína evangélikusai külön megöleltek miniket. — Kedves emlék a teológiai akadémiák szépsége. A kantoni előtt szép villanegyedben pálmafák állnak őrt. — Kedves emlék a Kie-munkások csoportja, akik égő szemmel és ragyogó arccal beszéltek az ifjúsági munka eredményeiről és fontosságáról. — Kedves emlék a sok természetes szeretet megtapasztalása. — Kedves emlék Pekingtoen az utolsó együttKÉTSÉG, FÉLELEM ÉS REMÉNYSÉG közt hányódik az emberiség- Minden rezdülésével tiltakozik az ellen, hogy az atomok felszabaduló energiája megmérgezze az élet- feltételeket és velőkig hatoló félelem tölti el az atomháborúnak még a gondolatára is. Ugyanakkor eddig elképzelhetetlen új távlatok nyílnak meg az emberiség előtt és sokakat mámoros örömmel tölt el az a gondolat, hogy az ember talán hamarosan kiszabadulhat a Föld teréből és eljuthat a Holdba, vagy akár más égitestekre is. Valóban úgy látszik, hogy végkép elmúlóban van az a „világ”, amelyben apáink és minden eddigi elődeink éltek és kezdődik valami teljesen új világkorszak. MIT SZÓL MINDEHHEZ A BIBLIA? Van-e értelme még annak, hogy a Bibliával együtt beszéljünk Krisztus eljöveteléről, a „világ végéről”, „új égről és új földről"? Vannak szekták, mint pl. az ád- ventisták vagy a Jehov.a tanúi, melyek megpróbálták kiszámítani a világ végének az időpontját. De a számítások csúfos kudarcot vallottak, a kiszámított határidők elmúltak, elmúltak a „javított“ számításokkal kitűzött időpontok is anélkül, hogy a várva várt esemény bekövetkezett volna. Joggal utal az Írás minden igaz ismerője arra, hogy minden ilyen számítgatás ellentmond Jézus világos szavának (Mát. 24, 38; Csel. 1, 7). Még ennél is fontosabb, hogy ahol az Újszövetségben a „világ végéről” olvasunk (Mát. 13, 39, 49; 24, 3; 28, 20; Zsid. 9, 26), seholsem a térbeli világmindenség végéről van szó, hanem az Isten ellen fordult és a gonoszság hatalmába került „vi- lágkorszak”-ról- Ennek a „vége” a bűn és gonoszság hatalmába került ember megítéltetését, kárhozatba hullását jelenti, de egyúttal azt a reménységét is, hogy Isten új, neki engedelmes „népet” teremt magáiét. Ting püspök felolvasta János 13, 34-ből a „szeretet új parancsolatát”. Utána a pekingi teológiai akadémia igazgatója kínaiul imádkozott, ón magyarul, s elmondtam angolul az apostoli áldást. — Kedves emlék, ahogy sírva búcsúztattak. — S nagy élmény volt, ahogy menet is, jövet is könnyedén átrepültük az óriási kínai falat; ez valamikor egészen elzárta Kínát a külvilágtól. Igaza van a régi kínai mondásnak: „A szeretet és barátság megrövidíti az utakat”. Néhány feladat Az évezredes, meseszerű pagodák, a méla buddhizmus és harcos monak. Erről mondja az apostol, hogy „aki Krisztusban van, új teremtmény az” (2. Kor. 5, 17). HALLUNK UGYAN AZ ÍRÁSBAN arról a napról is, amikor „az egek ropogva elmúlnak, ... a föld és a rajta levő emberi alkotások többé nem lesznek találhatók” (2. Pét. 3, 10). De ezek és hasonló íráshelyek nem eseményt, a világmindenség katasztrófáját akarják megjövendölni, hanem íngathatatlan bizonyosságot fejeznek ki. Egyik, hogy egyedül Isten örökkévaló. Minden más — a világ is — az ő teremtménye, amelynek kezdete volt és ezért vége is lesz. A másik, hogy népek és emberek életidejét Isten szabja meg és akkor számon kéri tőlük életüket. A számonkérés pillanatában „összeomlik1’ számunkra „ég és föld”, mert elmaradnak mögöttünk, egyedül leszünk Urunk és Bírónk színe előtt. FÖLDI ÉLETÜNKBEN is számot kell adnunk. Hol egyik-másik cselekedetünket, hol hosszú évek magatartását kéri számon tőlünk valaki és nem térhetünk ki előle. Olyan megfoghatatlan volna az ember száméra, aki ezt tudja, hogy van Örök Bíró, aki előtt egész életünk feltárul minden titkolt és talán általunk is elfeledett mozzanatával Sajtóosztály HÍREI Örömmel közöljük olvasóinkkal és a lelkész! hivatalokkal, hogy a biblia rendszeres olvasásához használatos Útmutató az 1958. évre e hó végén megjelenik. Ára 6.— Ft. Mivel az Útmutató csak korlátolt számban áll rendelkezésünkre, kérjük a lelkészi hivatalokat, hogy postafordultával küldjék be csoportos megrendelésüket a Sajtóosztály iratterjesztése cí- I mére (Bp., VIII., Puskin u. 12.). A I együtt és aki ezt az életet mérlegre teszi?! AZ APOSTOLI HITVALLÁSBAN valljuk Krisztusról, hogy Ő az, aki eljön, hogy megítéljen élőket és holtakat. Hogy ez az eljövetele hogyan s mint lesz, arról az írás csak képekben szól. De a képek értelme világos: végérvényesen nyilvánvaló lesz, hogy Krisztus az Ür és hogy Isten lesz „minden mindenekben“ (1. Kor. 15, 24—28). AMIKOR AZONBAN Krisztus eljöveteléről beszélünk, nemcsak erre az „újra eljövetelre“ kell gondolnunk, hanem olyan igékre is. amelyek arról szólnak, hogy „az ajtó előtt áll és zörget“ (Jel. 3, 20). Tanítványainak is ígéri, hogy elmegy hozzájuk és az Atyával együtt náluk marad (Jn. 14, 23). Az a Jézus Krisztus, aki ígérete szerint „a világ végéig” minden napon gyülekezetével van, igéjében és szentségeiben, ke- resztségben és úrvacsorában állandóan „jön” hozzánk. Ezért nem úgy tekintünk rá, mint aki most távol van és egykor majd messze idegenből látogat e! népéhez, hanem úgy könyörgünk hozzá esedezésünkben és úgy adunk neki hálát kegyelméért, mint aki itt áll mellettünk, véd és oltalmaz, jelenlétével pedig erősít és felebarátaink iránt szeretetre indít. dr. Karner Károly gyülekezeti iratterjesztések csoportos rendelés esetén 10% kedvezményt kapnak. Az Útmutató árát a rendeléssel egyidőben be lehet küldeni a 220.278—VIII. Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály Budapest csekkszámlára, a csekk túloldalán feltűntetve az összeg rendeltetését. Ugyancsak örömmel tudatjuk, hogy az Énekcskönyv harmadik kiadása december végén megjelenik. Rendeléseket már most be lehet I küldeni a Sajtóosztály irattér,jesz- ! tési címére. A BÉKE VILÄGTANÄCS október 26—28. közötti stockholmi gyűlése ismét rávetítette a közvélemény reflektorát azokra a kérdésekre, amelyek izgalomban tartják a világ népeit. Ezek között első helyen szerepel a szíriai kérdés. Ugyancsak ezekben a napokban tartották a tokiói konferenciát, amely akciónapokat ajánlott a nukleáris fegyverek elleni tiltakozáshoz. A NAGYJELENTŐSÉGŰ stockholmi gyűlés a világ felé kiáltotta azokat az igazságokat, amelyeket a keresztyénség is hirdet. Néhány mondat hadd szálljon szívről szívre: — A legújabb felfedezések és a tudományok legújabb eredményei elképzelhetetlen távlatokat nyújtanak a világnak jólétéhez és felvirágoztatásához. Hogy ezeket elérhessük, fel kell számolnunk az ellenségeskedéseknek és egyenetlenkedéseknek azokat a válaszfalait, amelyek a világot ma megosztják. Mindezt ma jobban megértik a népek. Ezért akarják a békés egymásmellett élést, ezért akarják a gazdasági, tudományos és kulturális együttműködés új szakaszát megnyitni minden országgal. De mindeme lehetőségeknek útját állja a nagyhatalmak közötti állandó bizalmatlanság. A nagyhatalmak államfőinek — akikre különös felelősség hárul — kell tehát összeülniük, hogy a széthúzásukból eredő veszélyek elháríthatok legyenek. — A tokiói konferencia javasolta, hogy minden országban szervezzenek akció-napokat, amelyek folyamán felhívást intéznének az ENSZ-hez, amelyekben a nukleáris kísérletek betiltására vonatkozó egyezményeket kérjék a kormányoktól. Az akciónapok világszerte november 10 és 25 között lesznek. — Sok népi szervezet, erkölcsi és vallásos erő, számos tudós, író és művész nyilvánította az utóbbi időben aggályait, hogy szükségessé vált a nagy gondolatoknak egybevetése, hogy együttesen megtalálják azokat az eszközöket, amelyek a célok eléréséhez vezetnek. A Béke Világtanács ezért 1958 első félévének végén kongresszust hív egybe a leszerelés és a nemzetközi együttműködés érdekében. A MI EGYHAZUNK Krisztustól kapott parancsa alapján, és éppen Krisztus ügyét szolgálva ugyancsak komoly feladatának látja a béke ügyét. A békéről beszélni, a békét szolgálni és annak érdekéljen munkálkodni komoly feladata minden evangélikus lelkésznek és egyháztagnak. Igehirdetésünk, lelkipásztori szolgálatunk és minden evangélikus keresztyén magatartása igaz meggyőződésből fakadóan áll oda teljes szívvel a béke ügye mellé. Ezt akarja kifejezésre juttatni az Evangélikus Egyház Országos Békebizottsága is, amikor az ország több városában, így Budapesten, Miskolcon és Békéscsabán is egyházi békegyűléseket rendez, ahol egyházunk lelkészei megvitatják a konkrét feladatokat és kinyilvánítják állásfoglalásukat. Közeqyltázi hírek A Konferenciai Énekeskönyv munkálatait előkészítő bizottság szükségét látja annak, hogy étel előtti és étel utáni éneket is tartalmazzon az énekeskönyv. Ezért verses szöveget keres megzenésítés végett. A szöveg lehet eredeti, lehet fordítás is. Mind az étkezés előtti, mind az étkezés utáni énekszöveg egy-egy yersszakbó! álljon, tetszés szerinti sorokkal. Beküldendő: Fe- renczy Zoltán ev. lelkész, Budapest, XVII., Ráltoshegy (Petőfi utca 31.) címre. Szobor készült Magyarországon Schweitzer Albertról A budapesti Százados úti művésziéig lep egyik műtermében ritka élményben részesül a látogató. A 1 világ egyik nagy férfiúnak, a nálunk sohasem járt Schweitzer Albertnek frissen 'készült szobrát szemlélheti. Cyenes | Tamás szobrász’mű- | vész alkotta. A ned- I vés agyagon meg- | megcsillan az őszi | napsugár, amint né- í zeget'jiik. Arcvonásai fényképről már ismerősék: szelíd tekintete a nagy misszionáriusé, aki hazájától távol Krisztust hirdeti; merész homloka a nagy szervezőé, aki a legprimitívebb környezetben és eszközükkel is tudott egész lkórházvárost építeni; az egész feje oly harmonikus, mint az a Bach muzsika, amelyet ma a legjobban az ő orgonajátéka közvetít hozzánk. Jólesően meglepő számomra, hogy Magyar- országon készült szobrával találkozhattam. Meg is kérdeztem a művészt, hogyan jutott el arra a gondolatra, hogy megmintázza? így válaszon: — Bach munzsiikáján keresztül szerettem meg Schweitzer Albertet. Ügy gondolom, Bach is úgy orgonálta műveit, ahogyan ö játssza azokat. Azután megismertem Lamba- rénei kórházát. Olvastam róla többször és tőle is. Megragadott ez a nagy egyéniség, aki nagy zenész, nagy misszionárius, nagy szervező és emellett annyira gyalkorlati ember, hogy két kezével építette 'kórházát. S oly puritán, hogy művei, hangversenyei minden jövedelmét a lalmbarénei kórházra fordítja s csak harmadosztályon utazik s nem ül repülőgépre. — Legutóbb pedig az kapott meg nagyon mélyen, hogy annyira szereti az embert, hogy egész tekintélyével kiállott a fegyverékkel való atomkísérletezésak ellen. — Már ismertem 'mint embert, amikor a hét esztendeje vele dolgozó magyar murika- társának, Percy Imre orvosnak a szüleitől több fényképet kaptam róla. Ezekből az őt meghitt környezetben ábrázoló képekből éreztem meg igazán egyéniségét s láttám meg benne a valódi nagy embert. Ekkor határoztam el, hogy megmintázom. Két hónapja dolgozom rajta, nem volt könnyű feladat ezt a sőkrétű egyéniséget 'megmintázni. Amikor mostanában vasárnap reggel a Petőfi-rádíó Schweitzer Albert orgonajátékában közvetíti Bach muzsikáját, közeli ismerősként gondolok rá, mint aki láttam már őt, mert az itt alkotott szobrában itt él Budapesten. Bottyán János 400 év a magyar közművelődés szolgálatában (A soproni líceum évfordulójára) A soproni evangélikus líceum, jelenleg Berzsenyi-gimnázium, ez évben ünnepli fennállásának 400 éves jubileumát. Ez az ünnep' nem csupán az evangélikus egyház ünnepe, amely egyház 391 éven át patrónusa volt az iskolának, nem is csupán Sopron városáé, amely város az evangélikus egyház- községgel karöltve a XVI. és XVII. században fenntartója volt az ősi iskolának, hanem, ünnepe az egész 'magyar nemzetnek. Hiszen azük a szellemi kincsek, amelyek ebből az iskolából évszázadokon át kisugároztak, az egész magyar művelődési talajt termékenyítették meg s az egész nemzet számára hozták áldott gyümölcsöket. Költők, tüdősök, álla'm- férfia'k, püspökök és a legkülönbözőbb életpályákon működő kiváló férfiaknak egész serege az egész magyar művelődési folyamot mélyítették el és szélesítették ki. Elmélyítették azzal a szellemi fegyverzettel, amellyel őket ez az ősi iskola felfegyverezte. Csodálatosak ezék a régi iskolák! Mindegyiknek !megvolt a maga többlete, a maga sajátos légköre, amellyel elpecsételte magának tanítványait. Mert más volt a sárospataki iskola, mint a debreceni, — más az eperjesi kollégium, mint a soproni líceum. Ez a más, ez a sajátos szellemi légkör az, amit hagyománynak nevezünk. A soproni líceum ősi hagyományai voltak: a vallásosság, a tanulók ’élénk öntevékenysége, a tanulók és tanárak állandó érdeklődése az új eszmék iránt, tudományos téren éppen úgy, mint társadalmi, politikai téren, és a magyarság lelkes szeretetében. A vallásosság ezekben a régi iskolákban természetes volt. 1777-ig csak egyházi iskolák voltak Magyarországon. 1766-ban a Mária Teréziától elrendelt összeírás szerint 65 katolikus, 75 protestáns középiskola volt Magyarországon és ezeknek tantervében a vallásos nevelés volt a főszempont. Amikor a líceum 1682-ben újra megkezdte működését, a fenntartó testület a soproni származású Fridelius Jánost választotta meg rectornák. Fridelius három, évig tanult a wittenbergi egyetemen. kora tudományosságának színvonalán állt pedagógiai, filozófiai, teológiai szempontból egyaránt. 1693-ban tantervet és tantervi utasítást készített. Ez az első teljes tanterve a líceumnak, amely teljes egészében fennmaradt. Ennek a kiváló tar,tervnek az elején írja Fridelius „Amikor gyermékeinket nevelni alkarjúk, a halhatatlan Istenhez 'kell fordulnunk munkánk kezdetén és gyermekeink eékölcsét a vallás és jámborság szabályai alá helyezzük.“ Valóbam csak ebből a talajból fakadhatott a magyar vallásos költészet legszebb virága- Berzsenyi „Fohásza”, és ebből a talajból fakadhattak Kis János himnuszai, amelyékei az evangélikusók mai nap is énekelnek. A líceumi hagyományoknak egyik leg- sajátosabb vonása a tanuló ifjúság élénk öntevékenysége. Legszemléletesebben három irányban látjuk az ifjúság öntevékenységének megnyilvánulását: az ifjúsági egyesületek alakulása és ezekben folyó szorgalmas muúka, ifjúsági lapok alakítása és harmadszor olyan tanulmányok művelése, amelyeket az iskolában nem tanították. Az is'kola diákjai olyan buzgalommal, szeretettel, lelkesedéssel láttak munkájukhoz, hogy országszerte felfigyeltek munkájúkra. Kazinczy lelkesedve írja Kis Jánosnak: „Igazán ti vagytok azok és tágasabban a »Sopronyi társaság■«, amitől mindent várok.“ A társaság örömünnepei a városban irodalmi, társadalmi eseményék voltaik. Az irodalmi munka mellett jellegzetes volt a. líceum ifjúságára az ifjúság egy másik egyesülete: az 1827-ben alakult „DeáSkkúti vármegye”. Ez az egyesület a magyar zenét, táncot, nemzeti viseletét karolta fel. Ezeken az egyesületeiken kívül a gyorsírókör, a zenekor is hozzájárult működésével az ifjúsági élet színessé, mozgalmassá tételéhez. Minden IV. osztályú tanuló kötelességének érezte, hogy a gyorsírókörbe belépjen és a tanfolyamokon részt vegyen. A tanfolyamokat nem tanár vezette, hanem a VII. osztályú tanulók, akik éppen úgy feleltették, mint a tanárak. Az ifjúság munkájának jelentős eredménye volt a különféle költeményes gyűjtemények kiadása, valamint a részben kézzel írt, részben nyomatott folyóiratok. * A z if júság érdeklődött a tudományók, a társadalom-politika terén is az új eszmék, új gondolatok iránt. Hogy ezt tehessék, nyelveket kellett nékik tanulni, modern nyelveket, dmelyékre az iskola nem tanította őket. Az idevonatkozó feljegyzésék elmondják, hogy már tanuló 1korúkban megtanulták a francia—angol—olasz—spanyol nyelveket és természetesen a németet is annyira, hogy ezeknek a népeknek irodalmát eredetiben olvashatták. A tanárok legnagyobb része külföldi egyeteméken végezte tanulmányait, ahonnét a kor színvonalán álló tudást, szélesebb látókört, az új szellemi áramlatok iránti fogékonyságot hoztak magukkal: „Általában mondhatjuk, hogy az evangélikus islkolák mindig tért engedtek a korszerű tanulmányóknak, hiszen mindig átjárta őket valamely külföldi egyetem szellemi életének új 'meg uj világossága “ * Z egiiikább kidomborodó vonás a líceum tanulóinak lelkúletén a magyarság szeret ete minden vonatkozásban. Ezt magával hozta már az intézet története is. 1657-ben az evangélikus gyülekezet és a város együttesen alapítja meg a Gimnázium Hungaricumot azon a helyen, ahol most is van. Az islkola alapítása azért történt, hogy a dunántúli evangélikus gyülekezetek innét kapjanak papokat és tanítókat, és hogy a soproni német tanulók itthon tanulhassanak meg magyarul. 1686-tól kezdve minden emberöltőben akadt líceumi tanuló, vagy tanár, aki a 'magyar nyelvvel valami szempontból foglalkozott. A szabadságharc utáni nehéz időkben a magyar nyelv érdekében folytat sikeres harcot a soproni líceum. Valóban mélységes hálával kell gondolnunk mindazokra a férfiakra, akik ezékben a nehéz időkben olyan álhatatosan küzdöttek az iskoláért és egyúttal a magyarságért. (Részletek Németh Sámuel volt líceumi igazgató. előadásából.),
