Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)
1957-10-27 / 32. szám
EG1GAZU1A E' 1 rről a témáról elsősorban keresztyének beszélnek — nekünk, keresztyén fiataloknak is érdekes kérdés —, olyan emberek, akik tudnak Istenről. Istenről, aki a világmindenség és benne személyük alkotója és ura. Felelős, rendezett viszonyban kívánnak élni vele s ezért nem mindegy számukra állapotuk milyensége. Magam is szeretnék igaz ember lenni. Olyan, aki a mennyei hazába megy — nem azért, mert nincs jobb dolga —, mór most Jézus vezetése alatt él; olyan, aki ugyanakkor örül, szívesen él a jelen, adott ideig tartó világban, hiszen Krisztusban mindkettő Istené. lyí iközben erre igyekszem, újra-L¥J- meg újra látom, hogy nem tudom jól megvalósítani a kapott tervet. Vannak tetteim, szavaim, gondolataim, melyek olyanok, mintha nem készülnék komolyan a mennyei hazába. Máskor harcolnom kell, hegy hibái ellenére szeressem az egész életet, melybe Isten állított bele; szeressem a társamat, a munkámat, a vezetőmet, a derűs fiatal arcokat. Amikor így küldetésünk egészének szeletnek eleget tenni, látom egyre, hogy bűnös ember vagyok, nem tudok igazul élni. Csodálható-e, én, a tusakodó, máskor bűneiben vergődő ember kapaszkodom a reformációban újra felfedezett mondatba; megigazultam ingyen kegyelemből, a Jézus Krisztusban levő váltság által. Igazzá lettem más közbenjárására. z az igazság nem tesz nagy- képűvé. Torz keresztyóruség az, taely az adós, szolgához hasonlóan, másokkal való foglalkozás köziben elfeledkezik arról, hogy új állapota nem saját munkájának az eredménye, hanem másé. Sőt. Ez az igazság az alapja a valódi alázatnak, hiszen újra meg újra helyes önismeretet ad. Segit megszabadítani abból a mindenkit nyomorító életstílusból, mely akár a hit, akár a köznapi élet területén, felfelé hízeleg, lefelé tapos. ■yilágos a reformációnak az a ta' nítása, hogy a megigazító kegyelem nemcsak a múlt bűneit fedezi el, hanem új szívet teremt a régi helyére. Az új ember minden vonása csak a mennyben rajzolódik ki hibátlanul, azonban az új szív már itt a földön új vért áramoltat tagjainkba. Űj szemmel nézzük a világot, újul az értelmünk, mozdul a szánk, mozdul a kezünk a segítésre, a jó cselekvésére. Jó ezt tudni azoknak, aikik azt gondolják, hogy a ke- resztyénsóg csak hallgatás és nem élet. Láthatóvá kellene válnia azok előtt is, akik Isten nélkül tervezik életüket — hogy igaztalan voltunk és megigazulásunlk nemcsak elvont keresztyén gondolatok, hanem közvetlen életvalóság. Hitvallásunk mondatai ebben a témáiban kapcsolódnak legjobban a köznapi mondatokkal. Éppen az igaz ember nagy kérdéséből indulhat el az igazság- kereső ember az Istent kereső és megtaláló úton. A miagigazulásról szóló tanítás életre kel. Mondatai hatnak, formálnak. Élni lehet belőlük. Széchey Béla egyházunk „himnusza”, számunkra szorosan hozzátartozik a reformáció ünnepéhez. Pedig Luther jóval a kilencvenöt tétel kiszögezése után írhatta, mert csak 1528-ban jelent meg először nyomtatásban. Mind a szöveg, mind a dallam Luther alkotása., Keletkezési körülményeiről keveset tudunk. Versét a 46. .zsoltár alapján írta, benne aktuális prédikációt mond a korabeli fceresztyénség számára. Bátorító, PCXXXy'OOOtX>OOCXX»COOCXXOOOOOOOOC»OOOOGOOOOOOOOCO Az egyház szolgálata Az ifjúság között Az észak-amerikai egyházaikban 3 millió tanító 37 millió gyermeket tanít vasárnaponként az Isten igéjére. Londonban ifjúsági kiállítást rendeztek. Az anglikán egyház a kiállítás közepére hatalmas keresztet állított, s azt kérdezte az if jaktól: Mit kezdesz az életeddel? Képek mutatták be a különféle életutakat. A fiatalok kérdéseire egy lelkész adott választ. Chicagóban a nyár folyamán ifjúsági nagygyűlést tartottak az evangélikus gyülekezetek ifjúsága számára. Közel ötezer ifjú és leány vett úrvacsorát. Hans Lilje arról szólott, hogy zz ifjúság bűneit, fáradtságát, közönyét csak Krisztus veheti eh buzdító prédikációt a „most” küzdelméhez. (1. vers 6. sora.) A reformátor élete szüntelen harcban telt el, ezért nehezen kutatható ki, hogy küzdelmes élete melyik szakaszának bizonyságtevő záróköve ez az ének. Nemcsak Luther, hanem minden keresztyén élete küzdelem, így nekünk is bátorító énekünk ez a Sátán elleni harcban. ' Dallama hűen fejezi ki a szöveg mondanivalóját. Első három hangja mint bástyák állnak a bátor, biztos hangú korái elején. Dallamának eredeti ritmusa a zene eszközeivel még jobban érzékeltette a küzdelmet és győztes megállást. Énekünk szépségét számos híres zeneszerző ismerte fel és dolgozta fel műveiben. A különböző evangélikus egyházak eltérhetnek egymástól szervezetükben, istentiszteleti rendjükben és énekeikben, ezt az éneket azonban minden evangélikus gyülekezet ismeri és énekli az egész világon. Az „Erős vár a mi Istenünk” nemcsak énekünk, hanem hitvallásunk, imádságunk és jelszavunk is. Köszöntésünk, egyházi épüleleteinfc feliratai is mind erről tesznek bizonyságot: egyetlen bizcdalmunk és reménységünk az élő Isten, akiben soha meg nem csalatkozunk! Xrajtler Gábor A REFORMÁCIÓ ÁZ ÉLETEMBEN Ilyenkor, október 31-e előtt mindig eszembe jut két mondat. Hat éves voltam. Két hónapja a Deák téri elemi iskola büszke első osztályos tanulója. Október 31-e volt. Felvezettek a díszterembe, reformációi ünnepélyre. Érthető, hogy lekötött a sok újdonság, az ünnepélyesség, de az ünnepi beszéd egy mondata megragadta figyelmemet: nekünk is szükségünk van reformációra. Bevallom, sem akkor, sem soká később nem értettem. Mire van nekünk szükségünk? Hisz a reformáció történelmi esemény; a középkori egyháznak volt rá szüksége... akkor. Mindig szerettem a történelmet. A reformációból is először maga a színes eseményáradat ragadott meg. A kezdet; a 95 tétel kiszögezése, a wormsi gyűlés: Luther híres vallomása: „Itt állok, másként nem tehetek, Isten engem úgy segéljen.” A lipcsei vita, Wartburg ... stb. Nem, nem kell mindenkinek ezt az utat megtennie, de én ma is hálás vagyok Istennek, hogy megismerhettem a reformáció történelmét és azután részben ezen keresztül is vezetett a reformáció lényege felé. Nekünk is szükségünk van reformációra. Két ponton vált élővé számomra a reformáció gazdag üzenete és értettem meg hosszú évek után ezt a mondatot. A cellája padlóján vergődő Luther — aki látta, hogy hiába minden, nem tudja teljesíteni Isten akaratát, rendbehozni a bűnök miatt állandóan megromlott viszonyt vele — hatalmas történelmi egyéniségből akkor vált közelivé számomra, amikor nekem is fájni kezdett, hogy gyerek-bibliakörös múltam, történelmi ismereteim, stb. ellenéire az életeim oly távol van Istentől. Nem tudok tökéletes lenni, bűn nélkül élni, Isten akarata szerint járni. Ekkor ragyogott fel az életemben, mint akkor Lutheréban és szolgálatán keresztül az egyházban Isten kegyelmének világossága. Megértettem a páli tanítás és a lutheri reformáció egyik központi mondanivalóját: az igaz ember hsibäl Él. Az igaz, illetve a bűnös ember, én, akit Isten Krisztus érdeméért fogad el igaznak. Hitből, hiszen az Istentől kapott hitben válik személyes, boldog tapasztalássá a bűnbocsánat evangéliuma és lesz a hit, az Istennel összekötő kapocs életünk motorjává. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság, Főszerkfesztö: D. Ordass Lajos. Szerkesztésért és kiadásért felel: Dr. Kékén András szerkesztő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, vili., Puskin u. 12, Telefon: 142—074. Előfizetési árak: Egy hóra 5,— Ft, negyedévre 15,— Ft, félévre 30,— Ft, egész évre 60,— Ft. Csekkszámla: 20412—VIII. _____10 000 példányban nyomatott. ZRÍN YI NYOMDA Felelős: Bolgár Imre. Nekünk is szükségünk van reformációra. Az üdvösségünk múlik azon, hogy hitből — Isten akarata szerint igyekezvén járni — éljük-e életünket, egyedül Jézus Krisztus érdemében bizakodva. A másik pontot, ahol a reformáció momdaiűvalója találkozott életeimmel, így határozható meg a legegyszerűbben: az én életemben is kinyin a Szantirás. Szekrényben porosodó régi könyvből Isten beszédét, akaratát, sok-sok ajándékot tartalmazó legfontosabb Könyvvé, naponkénti szükségletté vált. A Könyvvé, melynek régies kifejezéseiben is mai életem legégetőbb kérdéseire találok választ és hitemnek erőforrást. A reformáció nagy lelki ébresztő hatására egyszerű egyháztaigck tömegei kezdték olvasni a Bibliát. Azóta is, ahol Isten megújító kegyelme munkálkodik, központba kerül a Szentírás. Nekünk is szükségünk van reformációra. Szükségünk van arra, hogy Isten igéje világítsa meg életünket. Általa dőljenek el kis és nagy kérdések egyaránt. A másik mondatot, ami október 31-e előtt különösen eleven szá- ----------------<^* mo mra, szintén egy reformációi űri? nepélyen hallottam: szüntelenül reformációban kell élnünk. Az egyháznak is, meg az egyes ke-J resztyén embernek is. Hálásak kell legyünk Istennek azért, hogy 1517. október 31-én nagy dolgot kezdett egyházában, hogy akkor megújította az egyházat azok között a kísértések* bűnök között, melyek az egyházi életet akkor rombolták, utat mutatott azok között a kérdések között, melyek akkor égetőek voltak. De szükség volt a reformációra azóta is és szükség van ma is, megújulásra mindig az adott kísértések, bűnök, kérdések között, ha ezt a szüntelen reformációt nem is kísérik olyan látható események, mint akkor kísérték. Isten nem más és más dolgokkal táplálja koronként az övéit, mindig a „régi”, krisztusi evangéliumban újít meg, az evangélium útján vezet minden kor jellemző kérdései, kísértései közt. Nekünk is szükségünk van reformációra. Szüntelen reformációban kell élnünk. Két egyszerű mondat. Mégis, segítségükkel a reformáció történelmi ismeretanyagából élet- formáló erővé vált számomra. Frenki Róbert a.-*-»---------------------Ak i elaludt az istentiszteleten Tizenegynéhány éve már annak, i hogy én is úgy ültem a templompadokban, mint ti is, együtt a sok kis- és nagydiákskal. Egyik alkalommal, amikor éppen az „öreg” Tiszi prédikált, hátulról valaki a lapockámba nyomta az ujját és suttogva hallottam is már: Nézd, a Gabi elaludt: Gabi valóban lehajtott fejjel, mintha nagyon elmélyedne az áhítatban, ült két paddal előttem és egyenletes szuszogása világossá tette, hogy alszik. Néhány perc múlva vége volt a prédikációnak, de ebből én már semmire sem emlékszem., hiszen azt figyeltem, hogyan emelkedik egyenletesen Gabi válla. Mikor azonban fel kellett állnunk, mindenki előtt nyilvánvalóvá lett, hogy Gabi alszik, mert csak ő mc&adt nyugodtan ülve. Ebben a pillanatban vége lett a nyugalomnak, rejtett tüsszenésszerű hangok jelezték, hogy a kisördög erősen incselkedik velünk és hol az egyik, hol a másik társam felől hangzott a fojtott kuncogás. Hazafelé Gabi esetét tárgyalta mindenki. \ Ez a régi emlékem jutott eszembe, amikor most elolvastam a Cselekedetek könyvéből a 20. rész 7—12. verséi. Meri itt is egy ilyen elaludt fiúról van szó. Ez az élményem most csendesen beszélni kezd: Hallgassátok csa.k meg. Elvitték magukkal a szülei, ö azonban úgy gondolta, hogy nem ül együtt le velük valamelyik padra, hanem odaült a nyitott ablakba. Az ablak pedig valami olyan hely, ahonnan kifelé és befelé egyaránt lehet figyelni. S talán éppen ez lett a számára a veszedelem. Elvonta a figyelmét bentről. Nem tudom mi lehetett, talán az esti szellőben suttogó falomb. Talán más. En csak azt tudom, hogy nélke'm annakidején sdkszor volt ilyen, a figyelme-i met elcsaló jelentősége egy kis bogárnak, amelyik előttem mű* szott a pádon, egy felettem rep* deső légynek, egy hajszálnak az elöU tem ülő gallérján, egy könyvnek, amelyet előtte olvastam és ami ott eszembe jutott, később talán egy kis* lánynak, akinek szőke haja, én úgy láttam, más mint a többié. Ilyenkor hazafelé motoszkált bennem valami ilyesmi: most azért hazudtál. A Tiszi bizonyosan azt gondolja rólam, hogy nagyon figyeltem, mert az arcom előre nézett, de a gondolatom... s most egy szóra sem emlékszem. Ilyenkor üresnek éreztem a délelőt* töt. Ennek a következménye minden bukásunk. Mert az ilyen elaludt hitünk, életünk, melynek a számára elvész a tápláló Ige, erőtlenül hull a bűnök nyomorúságába és ezen át a halálba. Ilyenkor — s ezt magad is érezted már bizonyosan — szinté, menekülni szerettél volna önmagad*i tói. Lehet, hogy most is éppen így ér4 zed. Akkor hadd mondjam el, hogy Isten meg tud eleveníteni is ebből az állapotból. S ez a megelevenedés ott van mindig valahol az úrvacsora körül. Ott cselekszik a mi mennyei Atyánk értünk. Ott mutat rá két gerendára, melyen a Fiát adta érted is halálba. Ahol Ö buktatta le Fiát egészen a kárhozatig, hogy néked ne kelljen végigjárnod ezt az utat. Az ő teste és vére az a bizonyosság, amellyel halálba bukó életedet fel* veszi. Es ahol ez megtörténik, ott valami nagy öröm van. Sólyom Károly Jlutlmt qqwmekkora Sokan tudják közületek, hogy ki volt dr. Luther Márton, de azok kedvéért, akik eddig még nem tanultak róla, elmondom, hogy ő volt a keresztyén anyaszentegyház nagy reformátora. 440 évvel ezelőtt Isten őt válasz- tóttá lki arra, hogy harcoljon minden téves egyházi tanítás és szokás ellen, és tisztán hirdesse az Űr Jézus Krisztus evangéliumát. 1517. október 31-én 95 tételből álló iratot sző- gezett ki a wittenbergi vártemplom ajtajára. Ebben az iratban összefoglalta Jézus tanítását. Október 31-ét azóta megünnepeljük, mint a reformáció ünnepét. Bizonyára érdekel titeket, milyen volt a reformátor gyermekkora. Virág Jenő bácsi, aki hosszú éveken keresztül a gyermekék tanítója volt, írt egy könyvet: Dr. Luther Márton önmagáról. Ebben a könyvben maga a reformátor beszéli el élettörténetét. Idézünk néhány szakaszt. Mit mond Luther szüleiről Szegény ember fia vagyok, ősatyám, nagyatyám és édesatyám igazi pór emberek voltak. Atyám azt mondta rólam, hogy vezető leszek, talán bíró, vagy ami falun gyakoribb, elöljáró leszek szolgatársaim fölött. Atyám fiatalkorában szegény bányász volt. Édesanyám a hátán hordta haza a fát, melyre gyermekségünk ideje alatt szükség volt. Kemény munka fáradságát kellett viselniök. Hálát adok Istennek, hogy édesatyám boldogan halt meg. Kevéssel halála előtt vigasz- taló levelet írtam neki, melyet a lelkész felolvasott előtte. Arra a kérdésre, hogy hiszi-e, amit hallott, ez felelte: „Ha nem hinném gonosz volnék”. Mit mond Luther ifjúságáról En, Luther Márton 1483-ban születtem Eis- lebenben. Gyermekkoromban úgy szoktattak, hogy el kellett sápadnom és meg kellett ijednem, ha Krisztus nevét hallottam. Mert engem csak arra tanítottak, hogy őt szigorú és haragos bírónak tartsam. Eszembe jut, mi történt velem egyszer ifjúkoromban. Én és még egy fiú farsang idején szokás szerint énekeltünk az ajtók előtt és kolbászt gyűjtöttünk. Egy polgár tréfából ránk ordított: „Mit ■ csináltok, ti rosszcsontok, hej azt a erre-arra.J” És felénk rohant két kolbásszal, hogy nekünk adja. Mi azonban a kiáltástól megijedtünk és elszaladtunk a jámbor ember elől, aki tulajdoniképpen semmi rosszat, sőt jót akart velünk tenni. Utánunk kiáltott és szép szóval hívogatott, míg végre visszatértünk és a kolbászt elfogadtuk tőle. Ugyanígy viselkedünk mi a jó Istennel szemben is, „aki az ő Fiát sem kímélte, hanem odaadta őt értünk s vele együtt mindent nekünk ajándékozott.” (Római levél 8. fej. 32. vers.) Mégis menekülünk előle és azt gondoljuk, hogy ő nem a mi kegyelmes Istenünk, hanem szigorú bíránk. Mit mond Luther tanítójáról Az eisenachi iskolának, ahová én is jártam, Trebonius János volt a rektora. Valahányszor bejött a tanterembe, ahol tanulói ültek, mindig levette fejéről tudósi fövegét. Ezt munkatársainak is meg kellett tenniök. „Sokan ülnek itt — mondta — e fiatal tanulók között, akiknek egyikét Isten köztiszteletben álló polgármesterré, a másikat kancellárrá, tudós doktorrá vagy uralkodóvá teheti, jóllehet erről most még nem tudtok. Előttük tiszteletet kell tanúsítani” Mit mond Luther a bibliáról Diákkoromban egyszer biblia került a kezembe. A Királyok könyvében Sámuel anyjának a történetét olvastam. A könyv nagyon tetszett nekem s arra gondoltam, milyen boldog leszek, ha valamikor ilyen könyvem lesz. Később kaptam egyet. Ezt szorgalmasan olvastam és emlékezetembe véstem. VÁLASZOLJ! X/4. (Olvasd el hozzá az Apostolok Cselekedeteiről írt könyv 13. fejezetét.) 1. Honnan indult el Pál apostol első misz- sziói útjára? (2 pont) 2. Hol fekszik Szeleuczia? (2 pont) 3. Ciprus szigetén milyen nagyobb városok- _ ban prédikált Pál? (1 ponti 4. Laktak-e zsidók akkoriban Ciprus sziget tón? (2 pont) 5. Hány évig vezették a bírák Izrael népét? (2 pont) 6. Mennyi ideig vándorolt Izrael népe a pusztában (3 pont) 7. Hogyan hívták Saul király apját? (2 ponti 8. Ki volt Isten szíve szerinti férfiú? (2 pont) 9. Ki igazul meg? (4 pont) 10. Mi a következménye Isten igéje megvetésének? (5 pont) pOOOC»COCXXXX>DO(XXX)OCOOOCXX>OOOOOCXX)OOOOOOOCXXX)OOOOOCXXDCXXXXy' Október 31 Itt van az ősz, sárgul a lomb, \ hullanak a levelek, : elköltöznek a madárkák, szólnak: Isten veleték! S mégis e nap nem elmúlás, De új tavasz kezdete, :j £ mert Luther ma kilencvenöt tételét kiszegezte. j: t Nem új vallás, amit hirdet, í Krisztus ősi vallása, szegletköve maga az Űr, > s e világon nincs mása. \ | Higgyetek az Űr Jézusban! —■ a Ezt hirdeti Lutherünk — : g Krisztusban van bocsánatunk 8 s boldog örök életünk. 8 Vedd elő a poros polcról 8 és olvasd a Bibliát. | megtalálod az igében \ § Isten élő szent Fiát! i Csak így vagy evangélikus, • § egyházad hű gyermeke, j \ só és gyertya, s a világban ; 8 Krisztusodnak, követe. Harmati Béla »JQOOOOQCQQOQOOQOQQOOOOOOQOQOQOOQQQQOOOQOOQOQQQQQQQQQQOQOQtX ! Erős vár a mi Istenünk
