Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-10-13 / 30. szám

FIATALOK A KERESZTYÉN ÉLET NAGY KÉRDÉSEIRŐL A Lit Kiket csodál a nyugatnémet ifjúság Két dolgot lenne jó tisztázni a ■ hittel kapcsolatban: egyrészt, hogy mi a hit, másrészt, hogy mire jó, mire képes. El kell határolni a hitet valami Igen erős, szilárd, hogy úgy mond­jam férfias lelki értéket a nála gyengébbektől, melyekkel azonban sokszor összekeverik. Nem véleke­dés, nem világnézet, filozófia, egy­általában nem a gondolkodás ter­méke, de nem is babona, fanatizmus. A hit az a kapcsolat, mely ember és Isten között helyreáll, amikor az ember rájön, hogy Istennek köze van hozzá, hogy Isten szereti, ami­kor az ember megtér. Ez a kap­csolat ■ mindannyiszor megújul, ami­kor az Isten az ember számára va­lósággá válik, mert szavát meghall­ja vagy cselekedetét felismeri. A hit az Isten és az ember közötti zárt áramkör, melynek feszültség- forrása az Isten. Meghatározásszerűen az emberi ér­telem' számára a hit mibenlétét meg­fogalmazni a Szentírásnál jobban egyikünk sem tudná: a hit a re­ménylett dolgok valósága és a nem látott dolgok felől való meggyőző­dés. (Zsid. 11, 1.) Maga a Szentlélek Isten világosít meg minket, ő mun­kálja bennünk ezt a meggyőződést. Ma, amikor a cselekvés, az egyre fokozódó ütemű munka és alkotás ko­rát éljük, így is tudjuk mondani: a hit a cselettivés vezérfonala. Sok­kal tágabb megfogalmazás is igaz, a hit az egész élet, cselekedetek, ér­zések és minden alapja, de ma ez magában is sokat, talán a legtöbbet mond. Krisztusba vetett hitről beszélünk. Nem általában hitről. Vannak sokan, akik azt gondolják, hogy az ember­nek szüksége van ugyan hitre, de nem okvetlenül az élő Istenbe ve­tettre. Mi nem azért hiszünk, mert ez emberi alkatunk szükséglete, ha­nem mert valóság az élő Isten, aki­vel való kapcsolatunk a hit. Nélküle nem is tudnánk hinni, de nem is ér­ne semmit számunkra valami másba vetett hit. Megszoktuk, hogy minden állítás igazságát a gyakorlat próbakövére helyezzünk. A keresztyén hit állja ezt a munkamódszert is, bírja a pró­bát. Így mondják ezt, — és csak ne­kik van erkölcsi alapúk a tanúság­hoz, — akik hisznek. Ök azt mondják, hogy a bit egész életük alapja. Alapja abban az érte­lemben, hogy arra épül, az szabja meg, az irányítja, de abban az ér­telemben is, hogy örömmel, boldo­gan, megelégedetten csak azóta tud­nak élni, amióta hisznek. Csak azért tudják szeretni a sor­sukat, mert 'hiszik, hogy Isten irá­nyítja. Csak azért tudnak tervezni és ter­veket végrehajtani, mert hiszik, bogy Isten vár tőlük valamit, terve van velük és saját útjaikat igyekez­nek ehhez szabni. Csak azért tudnak cselekedeteik­re, szavaikra, megtett útjukra visz- szanézni. mert hiszik, hogy Isten szeretetében van bocsánat rossz, el­vétett tetteikre. Csak azért tudnak újat kezdeni, mert hiszik, hogy Istennél új erőt kapnak. Isten bennük is formálja az újat, lerontja a régit, az -elron­tottál, bűnöst. Csak azért tudnak szeretni, mert hiszik, hogy az Isten szeretet. Csak azért tudnak igazán őrülni az élet jó és szép oldalainak, mert hiszik, hogy Isten ajándékai sza­mukra. Csak úgy tudnak fájdalmat és si­kertelenséget elszenvedni, mert hi­szik, hogy bajuk nincs az Isten tud­tán kívül és hogy Ö tud sebeket be­kötözni. Akik hitben járnak, tudnak türe­lemmel várni. Diákok várnak a ta­nulás befejezésére, menyasszony és vőlegény az esküvőre, fiatalok ia- ’.cásra, állásra, nagyobb fizetésre, előléptetésre, vágyak teljesülésén. De csak azért tudnak türelemmel várni, mert hiszik, hogy ügyük jó kezekben van, Isten nem lopja meg őket, de az általa elhozott aratás idején édesebbek a gyümölcsök, mint éretlenül leszakítva. Csak azért tudnak békességben meghalni, mert hiszik, hogy Isten j szeretetében örök életre váltotta I meg őket. Ilyen nagy erő, értékes ajándék a hit. Gadó Pál ŐSZ (Rainer Maria Rilke) Hull, hull a lomb, úgy, mintha [messziről ejtenék hervadó mennyei kertek; tiltakozó mozdulatokkal esnek. S a nehéz föld a fénylő égitestek köréből éjjel árvaságba dől. Egyformán hullunk valamennyien. E kéz is hull. S nézz mást: az sem [kivétel. S Valaki mégis felfogja kezével e zuhanást végtelen szelíden. Ford.: HÄRS ERNŐ §oscKScgcs<aicgaK8csaK^ — A csépai gyülekezet szeptem­ber 29-én emlékezett meg önálló missziói gyülekezetté szerveződésé­nek 30. évfordulójáról. Az ünnepi megemlékezésen szolgált az egyház- község első lelkésze: Tátrai Károly csorvási lelkész. A györnádorvárosi evangélikus egyházközség szeptember 29-én gyü­lekezeti napot rendezett. A délelőtti főistentisztelet után evangelizációs előadási volt „Sors és gondviselés” címmel. Délután két előadás hang­zott el: az egyik a Misszió mai világ- helyzetéről, a másik, vetített képek­kel, Schweitzer Albertról. Az össze­jöveteleken a gyülekezet tagjai igen nagy számmal vettek részt. A gyü­lekezeti nap összes szolgálatait Groó Gyula budapesti lelkész végezte. Egy hatalmas terem széles asz­tala mellett üldögéltem kettesben egy fiatal német lelkésszel. Óriási üvegablakon áradt be a napfény. A lelkész kezében színes borítású Űjtestamentum, olyan, mintha olcsó regény lenne. Az asztalon füzetek, röplapok szanaszét. Éppen válogat­tunk bennük, hogy vajon mit hoz­zak magammal, hiszen megígértem egy lelkészt munkaközösségnek, amely az ifjúság és a család kér­désével foglalkozik. A lelkész papiroson — református vallású, de a templomban Luther- kabát van rajta. Ismeri jól a Hei- delbergi Kátét, de Luther Kis- és Nagy-Kátéját éppen úgy. Uniós egy­házban vagyunk, amelynél kívülről nem lehet megállapítani, hogy ki a református vagy evangélikus, de sokszor belülről sem. A lelkészek többnyire maguk sem tudják ezt egymásról. Lassú lépésekkel indul a beszél­getés. — Mi érdekli a német ifjúságot? — kérdezem. Mosolyog, de ebben van valami mély komolyság. — A fiúkat: hogyan lehet gyorsan előrejutni! Vagy másképpen: hogyan lehet a szakmában minél többet ke­resni. Van reá lehetőség, csak ké­pesség kell hozzá. A leányok már érzelmesebbek. Az ő életkérdésük: hogyan lehetek boldog fiatal korom­ban, majd később a családban. Ebből persze nem is sejthető, hogy az érdeklődés mélyén ott húzódnak az erkölcsi kérdések. A fiatalok mindkét oldalon azt feszegetik, hogy Egyházzenét szerető evangélikus magyaroknak szeptember első két hete nem volt közömbös időszak. Érdeklődésünkkel a Müncheni Zenei Verseny felé fordultunk, ahol Peskó György, fiatal orgonistánk ezekben a napokban Magyarország és egy­házunk számára nagy elismerést szerzett: kiváló szerepléséért elis­merő oklevelet kapott. Ez alkalomból felkerestük Peskó Györgyöt, s megkértük, számoljon be élményeiről ifjúságunknak. — Mi volt az, ami Németország­ba^, legjobban megragadott? —■ Elsősorban is a templomok. Monumentális méreteikkel, művészi szépségükkel elkápráztatják az em­bert, aki Magyarországról, a kicsiny evangélikus templomok hazájából érkezik ide. Másodsorban orgonáikat csodáltam. Gyönyörű hangszínű, ha­talmas hangszerek! A lágy változatok bámulatos szépek, a teljes orgona erőteljes és mégis színes! Verseny közben, amikor játszottam, sokszor az volt a gondolatom: bárcsak ne kellene játszani, hanem csak hall­gatni a csodálatos színeket. — Mi érdekeset tudsz nekünk mondani a versenyről? — A versenyt több hangszerre hir­dették meg. Mi, orgonistáik huszon­haton voltunk, nagy részben néme­tek. Néhány francia, cseh, lengyel, olasz és Kiinda Istvánnal mi ketten magyarok is. A döntőbe nyolcán miért tilos a házasságkötés előtt a „házas-élet”? Azt mondják, hogy a felnőttek olyat tanítanak, amellyel ellenkező példát mutatnak. A kül­földi filmek sokszori gátlástalansága nem jó, s a képeslapok egyenesen nyílttá teszik a titkokat. A leányo­kat nem érdekli a politika, a fiúkat se nagyon, ők inkább azt hánytor- gatják fel, hogy az idősebbek nem engednek nekik teret. Visszakanyarodom egy előbbi kér­déshez. — Vajon az igenek van-e irányító hatása az iíjúság kérdéseiben? — Csak azoknál, akik az igével élnek. A többség a Bibliával 'kap­csolatban is tele van kérdésekkel. Bizonyítható-e a Biblia tartalmilag? Igaz-e történetileg, högy Jézus a földön élt? Vajon nem az-e a keresz- tyénség, amit Schweitzer Albert gyakorol, aki elment Lamberenebe a betegek közé? Vagyis mi úgy lát­juk: ifjúságunk vonzódik a „keresz­tyén kultúretikai beállítottság”-hoz. Így azután természetes, hogy nem érdekli vagy kritizálja az egyházak különbözőségét, nem érti a dogmá­kat és hitvallásokat, de viszont egységes a római katolikus előre- törési szándékkal szemben. Ez az állapot különben a szabad egyhá­zaknál is feltalálható, mert ezek a közösségek is menthetetlenül tradi­cionálisak s éppen úgy küszködnek és küzdenek az elidegenedett ifjú­ságért, mint a történelmi egyházak. Mi történik az ifjúságért? — A kultúráért és a szakisme­retért építik a legmodernebb isiko­bekerülésem, hogy a Bach-témara írt Liszt: „Weinen, Klagen...“ fan­táziát úgy sikerült játszanom, hogy ezért a zsűri tagjai külön meg is dicsértek. A selejtező verseny alkalmával rögtönöznünk is kellett, nekem a „Krisztus feltámadt” (736) c. éne­künkre kellett 15 perces korálvari- ációt játszani. Nem volt könnyű fel­adat. Rögtönzés dolgában a németek járatosabbak. De különösen egy cseh versenyző tűnt jki kettősfugájával, mely szerintem méltó párja volt Bach magasrendű fugáinak. — És a német orgonistákról mi a véleményed? — Olyanok, mint általában a né­met emberek. Nagyon udvariasak, kedvesek. Csak nekünk, magyarok­nak volt szokatlan hidegebb termé­szetük. Ugyanez a művészetükben is. Igen pontosak, nagy technikával és szépen muzsikálnak. De a tempe­ramentum mintha hiányzott volna belőlük, természetesen csak a ma­gyar fülek számára. A németeknek viszont — még a világhírű Keller professzornak is —, a temperamen­tumos játékom tűnt fel és tetszett. Szívből örülünk, hogy a 24 éves. Peskó György nemcsak hazájának, hanem egyházának is nevet szerzett játékával, Trajtler Gábor. Iákat. Amit az állam az iskolákba fektet, az megtérül a kereskedelem­ben és a műveltségben. Azután rohamra indul a jó irodalom, mert a gonosz és a mocsok ellen csak jó és tiszta írással lehet küzdeni. Az egyház pedig friss módszerekkel és modern nyelven közelíti meg az ifjúságot. Amennyire csak lehet, az ifjúsággal a legkitűnőbb leikészek foglalkoznak. A hittanórák teljesen kötetlenek és mentesek minden lelki kényszertől és tekintélytől.., Harangszó hívogat tovább. Bele­lapozok egy vastag statisztikai év­könyvbe, amelyet a német rádió adott ki. Egy kérdésre bukkanok: kiket csodál a német ifjúság? A leá­nyok muzsikusokat és híres asszo­nyokat. A fiúk „ideáljai” a követ­kezők: Bismarck, Nagy Frigyes, Goethe, Hindenburg, Luther1, Ro­bert Koch és Albert Schweitzer. Várady Lajos Az élet prédikál Már hetek óta készültem nyári szabadságunkra. Végre ismét együtt lehetek a férjemmel és a kis Móni­kával 14 napon keresztül. Olyan pa­rasztcsaládhoz készülődtünk, amely­nél előző évben is voltunk, csendes, falusi helyen, Kedden akartunk utazni, ezért már vasárnap elkezd­tük a csomagolást. A Jutta baba és Teddy, a mackó is útrakészek vol­tak. Hétfőn azzal lepett meg a férjem, hogy csak szerdán utazha­tunk, mert egyik munkatársa ked­den tartja esküvőjét és azon részt kell vennie. Végképpen csalódott lettem. A más esküvője miatt veszít­sünk szabadságunkból egy napot?! Férjem szelíden próbált csitítgatni, de mit használ ez egy asszonynak? Amikor már a vonatban ültünk, még mindig duzzogtam. Így jutottunk el a parasztház elé. Sehol egy lélek. -... Csak Ajax kutya ugrál körülöttünk, s mindenáron arcunkat akarja megnyalni. Férjem kiáltott: „T edsen néni, hol van? Senki sincs itthon? Erre jött elő az asszony fehérre- vált arccal. Kinyújtott keze reme­gett. Csöndesen monda: „Milyen jó, hogy nem tegnap jöttek. Tegnap éjjel egy száraz villám< becsapott házunkba, abba a szobába, amely­ben múlt évben is laktak. Már má­sik szobát készítettem...” Bementünk. A szoba fala mellett állt egy gyermekágy, feketén, vil- lámsújtottan, kormosán. Az ágy, amelybe Mónikát fektettük volna. A szememből aláperegtek a köny- nyek... (Renate D. feljegyzése után.) EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Főszerkesztő: D, Ordass Lajos. Szerkesztésért és kiadásért felel: Dr Kékén András szerkesztő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—#74» Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft, negyedévre 15,— Ft, félévre 30,— Ft, egész évre 60,— Ft. Csekkszámla: 20412—VIII. 10 000 példányban nyomatott. ______ ZR ÍNYI NYOMDA Felelős: Bolgár Imre. Mindnyájunk öröme jutottak, köztük a két magyar is. Magam főként annak köszönhetem Mit tanult a kis Timotheus? I7 icsi fiú volt Timotheus. Olvashatunk róla a bibliában. Anyukájával és nagy­mamájával élt együtt, ök mindketten nagyon szerették Istent. Szorgalmasan olvasták bib­liájukat és mindennap imádkoztak. Timotheus még nem tudott olvasni, de anyukája maga mellé ültette és felolvasott neki a bibliából szép és igaz történeteket. Olvasott arról, hogyan teremtette Isten a vi­lágot. Azután az első emberekről, majd Mó­zesről, Dávidról. A kis Timotheus nagyon szerette ezeket a történeteket. „Ugye, anyukám, elmondhatom, hogy szeretem a bibliát?” — kérdezte. „Szeresd is, fiacskám, — válaszolt anyu­kája — hiszen a biblia arról beszél, mennyire szeret minket a mi mennyei Atyánk. Ügy szeret, hogy elküldte hozzánk a mennyből Jézust.” Timotheus ettől fogva még jobban szerette a bibliai történeteket, s még többször Ikérte anyukáját vagy nagymamáját, hogy olvas­sanak neki a bibliából. Mikor Timotheus megnőtt, Isten szolgája tett. Felnőtteket és gyermekeket tanított cyra, hogy Isten szeret miniket. Ezt már kicsi ko­rában úgy megtanulta, hogy soha többé nem felejtette el. Angolból fordította: Garami Lajos Az iskola Most, hogy megnyíltak az iskoláik kapúi és megkezdődött az új tanév, az otthonból a leg­többet az iskolába jártok. Összeköti az ott­hont az iskolával a naponként iskolába menő lépteitek. Ott vannak nevelőitek, tanítóitok, barátnőitek. Én nagyon szerettem iskolába járni, bizonyára ti is. Tudjátok, miért? Nem­csak azért, hogy valamivel eltöltsük az időn­ket, még csak nem is azért, mert tanköteles valaki és iskolába kell járnia. Ennél sokkal többet jelent az iskola. A tudományok előr csarnoka! Egy nap alatt, hót még egy esz­tendő alatt, mennyi hasznos dolgot lehet ta­nulni. Egész életreszólót. Nem az iskolának, hanem az életnek tanultok! Itt lehet meg­tanulni magatokat fegyelmezni, szótfogadni, rendszeres munkáihoz szokni. Viselkedjetek Isten gyermekeihez méltóan az iskolában. A templom Ahogy hétköznap összeköt benneteket az iskola az otthonnal, úgy köt össze otthont és templomot a vasárnap és az ünnepnap. Ne annak örüljetek, hogy vasárnap van egy pi­henőnap, még csak ne is annak, hogy szép ruhát, új cipőt vehettek fel, vagy vasárnapi ünnepi asztal, jó ebéd vár benneteket. Annak örüljetek, hogy van templomotok, ahol éne­kelhettek, imádkozhattok, Isten igéjét hall­gathatjátok. Örül a mi szívünk, mikor ezt halljuk, a templomba megyünk, hol az Úr­istennek szent Igéjét halljuk. A templom az Isten háza. Kiemelkedik a többi házak közül. Isten nemcsak azt akarja, hogy Ö lak­jon benne, hanem téged is ott akar látni mindig és veled akar találkozni. „Szeretem a templomot, az Isten szent házát, benne a szent igét, az imát. Köszönöm Istenem, hogy adtál templomot, ahol én mindig veled talál- kozhatom“. A torony A múltkor felvittem gyermekeinket a to­ronyba. Hogy örültek. Nagyot csodálkoztak, hogy milyen szép onnét a kilátás. Hát, amikor meglátták a nagy harangokat! Az egyik gyer­mek fel is kiáltott: „Milyen kicsinyek a házak!” Bizony a nagy torony mellett eltör­pülnek a kicsiny hazák, ahogy az Isten nagysága mellett kicsinyek nagyúrik mi és az emberek. Azért '-mutat a torony az Isten felé! Isten messze van, nem látja senki, de felé utat az eryhgmknek a torony mutat. A torony a harangok lakóhelye. Tetején a ke­reszt tündököl a legtöbb helyen. A kereszt arról beszél nekünk, hogy csak Jézus Krisz­tus által juthatunk Isten közelségébe. Hegyháti János bácsi pOOOOOOOOOOOOOOOCXXXX>OOOOOCXX)Cl A KERESZT Messze északon, eszkimók között ragyog a kereszt jéghegyek fölött. Mesés keleten, pogány mecseten, félholdak felett ragyog a kereszt. Zsongó nyugaton, túl a zsivajon, pénzhegyek felett ragyog a kereszt. Déli tengerek habos szegélyén, pálma-ligetben, őserdők mélyén, a világ felett X fénylik a kereszt. Ruttkay Levente í c^cooccooooooococooooocoooooo(Xxxx3oooooooooooog)OOOoocxx>xx2 VÁLASZOLJ! X/2. [Olvasd el hozzá az Apostolok Cselekedeteiről írt könyv 10—11. fejezetét.) 1. Ki volt Kornélius? (1 pont) 2. Mit jelentett Péter látomása? (4 pont) 3. Mi tartotta meg Kornéüusí és házanépét az üdvösségre? (4 pont) 4. Mit mutat Kornélius megtérése? (4 pont) 5. Hol fei.üdt Joppé? (3 pont) 6. írd le Jézus mondását, amelyet Péter idé­zett egyik beszédében! (2 pont) 7. Mire intette Barnabás az antiókhiai ke­resztyéneket? (1 pont) 8. Barnabás hol találta meg Pál apostolt? (2 pont) 9. A tanítványokat hol nevezték először ke­resztyéneknek? (1 pont) 10. Mi történt Klaudius császár idejében? J (3 pout) 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents