Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1957-10-06 / 29. szám

Á Svéd Egyház ébresztője Az Egyház Isten drága ajándéka. A bűneiből felébredt, megtért ke­resztyén ember drága lelki otthona. Ige, Keresztség és Úrvacsora való­ban a kegyelem eszközei. Ezeknek az igazságoknak a felismerésére ve­zette el a Szentlélek Schartau Hen­rik svéd lelkészt. Ezek az igazsá­gok az ő szolgálata révén sok szív­ben gyökeret vertek. így munkálta a Szentlélek a Svéd Egyház ébre­dését. Schartau Henrik születésének 200 éves évfordulóját szeptember 27-én ünnepelte Svédország evamgélikus- sága. Ebből az alkalomból mi is megemlékezünk róla. Shartau Henrik 1757-ben született a dél-svédországi Malmö városában. Lelikiélete első benyomásait anyai nagyapjától kapta. „Már kicsiny gyermekkoromban meghallottam nagyapámtól, hogy jó dolog a memy- nyei Atya házában élni. Tőle tanul­tam az első bibliai- igét is: Hívj segítségül engem” — írja emlékira­taiban. Húsz éves volt. amikor életében döntő fordulat következett be. Egy régi áhítatos könyv olvasása során felismerte a Biblia nagy értékét. „Mindent feledtem, csak azért, hogy a Bibliát olvashassam” — ínja. Meg­térése egy úrvacsoraosztás alkalmá­val történt. Az úrvacsorái gyónó be­széd alatt szólította meg Isten. A feloldozás igéjében az Űr hozzá szóló örömüzenetét hallotta meg. „Úgy éreztem magam, mint egy ma­dár, mely a, hálóból szabadult, mint fogoly, kinek bilincsei lehulltak.” — így írja le megtérését. A lelkészi szolgálatra való fel­készülése és felszentelése után a dél­svédországi egyetemi városban, L-und- ban végezte szolgálatát haláláig, mint a dómtemplom másodlelkésze. Amikor megkezdte lelkészi munká­ját, senki nem sejtette, hogy szolgá­lata döntő jelentőségű lesz nemcsak a gyülekezet, hanem az egész egy­ház életében. Schartau Henrik személyiségében, sem igehirdetésében nem volt sem­mi különös, ami megragadhatta volna a gyülekezetei. Húsz évig alig jártak az istentiszteletekre. De ez nem szegte kedvét. A Biblia kijelen­tésére s Hitvallási Iratainkra fel­épített világos igehirdetéseit min­den alkalommal nagy buzgósággal elkészítette. Isten megáldotta a lel­kek üdvösségéért való fáradozását. Gyülekezni kezdtek szószéke alá azoic, akiknek szivében a Szentlélek lelki éhséget ébresztett. Hallgatód között mind nagyobb számmal vol­tak egyetemisták, a jövendő lelkész nemzedék tagjai. Rádöbbentek arra, hogy az a „régi keresztyénség”, amit a dóm templom másodlelkésze hir­det, mindennél pagyobb érték. Így kezdődött a svéd egyházi ébredés. Nagy hangsúlyt helyezett Schar- tau Henrik az ébredés mellett a ke­resztyén nevelésre is. Ennek érdeké­ben is sokat fáradozott. Mint gyó- nató atya is nagy szolgálatot vég­zett. „Valóságos szentély volt szo­bája — írta valaki —, ahova csak imádsággal mert belépni az ember s ahonnan gazdag áldásokkal távoz­hatott.” Schartau Henrik komoly harcot vívott a megszentelődésért s ezért tudta eszközül felhasználni azok életében, akik ugyancsak ke­resték a szent és tiszta életet. Bol­dogan hirdette a bűntől meggyötört szíveknek a bűnbocsánat evangéliu­mát. Nem feledkezett meg azokról sem, akik nem találtaik megnyugvást a vele való lelki beszélgetés során. Hosszú levelet írt nekik, melyben atyai jósággal hívogatta őket Jézus­hoz s mutatta meg nékik az üdvös­ség keskeny útját. A lundi egyetem sok diákját meg­ragadta Schartau igehirdetése. Ezek a dél- s nyugat-svédországi gyüle­kezetekbe kerülve magukkal vitték az ébredésnek azt a tüzét, melyet Schartau szolgálata révén gyújtott bennünk a Szentlélek. Schartau Henriknek egyetlen élet­célja volt: Minden embert Krisztus­hoz vezetni. Isten gazdagon megál­dotta ezt a vágyát. Szolgálata révén sokak felismerték az Egyház Urában Megváltójukat. Ferenczy Zoltán CSAK SZÓLJ URAM Legyen bár hangod viharzúgás, S legyen csicsergő, lágy madárdal, Csak szólj Uram, csak el ne hallgass Vészt jósló, rémes némasággal! Óh, ne kérdezze soha lelkem, Hogy ennyi bú-jajt, jaj, miért adsz, Csak szólj, ha kell, hát szenvedéssel, Jó nékem, míg verésre méltatsz. Amíg szólsz, Hozzád tartozom még, Ott dobog szívem hű szívednél, De jaj nekem, ha nem szólsz többé, Mert kitagadtál, elvetettél, Ne féljek hát a szenvedéstől, Míg gyógykésed Ielkembe vágod, Csak egyszer... egyszer meg ne lepjen Halálthozó nagy némaságod.' HALUSZKA M. RÖZA V, Álarcos Pál h A templom takarítására önkénte­sen jelentkezett. Szombatonként hű­ségesen el is végezte a munkát, de vasárnap a szépen kitisztított temp­lom és a feldíszített oltár őt hiába várta. Egy takarítási alkalommal végül is megkérdeztem tőle: Ugye holnap eljön az istentisz­teletbe is? — Igen, mondja kissé zavartan, ha megint nem jön közbe valami. S Pált másnap megint hiába vár­tam. Megint nem jött templomba. Ismét halaszthatatlanul fontos dolga akadt. Mint később megtudtam: e napon ezúttal kukoricát kellett ka­pálnia ... Álarcos Pál 2. Magam megyek el lakására pén­teken este és igen szépen megkérem, hogy hozzon egy kocsi homokot a templomépítés munkájához. — Hogyne, igen, természetesen! Hiszen ez kötelességem! — Szóval, holnap reggel! Ugye nem felejti el? — Nem, nem, dehogy felejtem el! No ez mégiscsak derék presbiter! Jó, hogy vannak ilyenek is — gon­dolom magamban hazatértemben. Másnap várjuk jó ideig. Nem jön. Elmegy hozzá a gondnok, de nem találja otthon. — Hol van Pali? — kérdi az asz- szonyt. — Elment Kőrösre a piacra! — Mikor? — Már hajnalban! — S az este ezt még nem tudta? — Tudta, biz az, már tegnap reg­gel is... Álarcos Pál 3. Vállalta, hogy három egymásután következő hónapban, egyháza iránti szerétéiből beszedi egy bizonyos kör­zetben az önkéntes egyházi adót. s ha beszedte, be is hozza. Így is történt. Meg is dicsértem minden alkalommal hűségét és pon­tosságát. Mosolyogva hallgatta a di­cséretet. Egy szóval sem tiltakozott ellene. Látszott rajta, hogy jól esik neki. Egy napon, amikor éppen a Szö­vetkezetbe megyek, találkozom leá­nyával. Látom kezében az adószedési könyvecskét is. — Hová mégy Juli? — kérdem tőle. — Szedem az adót! — Te? Hát nem apád szedi? — Nem. Most én szedem. — És a múlt hónapban? — Akkor anyám. — És azelőtt? — Akkor meg az öcsém. Hí „Igazán prófétáit felőletek Ésaiás, mondván: Ez a nép szájával közel- get hozzám, és ajkával tisztel enge- met; szíve pedig távol van tőlem.” (Máté 15:7—8.) Zoltán László Gyű lekezeli isire!. — Szentháromság ünnepe utáni vasárnapokon a liturgikus szín: zöld. — Rádiós félóra lesz október 6-án, vasárnap délelőtt fél 9 órakor a Pe- tőíi-rádióban. Igét hirdet dr. Kosa Pál rákoskeresztúri lelkész. — A budavári gyülékezetben szep­tember 22-én a vasárnap délutáni ifjúsági összejövetelen Hafenscher Károly tartott előadást az amerikai egyházi életről. — Du. 5 óraikor sze- retetvendégség volt, amelynek kere­tében Várady Lajos számolt be né­metországi és dániai útjáról. Ramor Paula szavalata és Sokoray Zsolt művészi, hegedűszáma után, dr. Sze- lényi Gusztáv felügyelő igehirdetését hallgatta 'meg a gyülekezet. — A mehácsi gyülekezet szeptem­ber 15-én ünnepi istentisztelet kere­tében hálaadással emlékezett meg fennállásának 20. és a templomava­tás 11. évfordulójáról, mely alkalom­mal ifj. Cserháti Sándor pécsi se­gédlelkész, mint az egyházközség szülötte, szolgált a gyülekezetben. — A kis gyülekezet tagjai közül az idén húszán vettek részt országos jellegű konferenciákon s az ifjúság köréből hatan a szeptember 9-i pécsi ifjúsági csendesnapon. — A Teológiai Akadémián szep­tember 25-én megkezdődtek az elő­adások. Reggel 8 órakor dr. Nagy Gyula dékán tartott tanévnyitó áhí­tatot. — Az Akadémia felvételi bi­zottsága szeptember 26-i ülésén ifj. Eördögh Árpádot, Gulyás Zsuzsan­nát, Pusztay Leventét és Tóth Sán­dort pótlólag felvette az I. évfolyam hallgatói sorába, — A kaposszekcsői gyülekezet szeptember 15-én gyülekezeti vasár­napot tartott, melynek összes szol­gálatát Csepregi Béla végezte. A pestlőrinci gyülekezet most ün­nepli „kék templomának” 25 éves jubileumát. A megújított templom­ban október 6-án (vasárnap) de. 11 órakor Zászkaliczky Pál püspök­helyettes hirdeti Isten igéjét. A jubi­leum alkalmából a gyülekezetben 7 napos evangélizációt is tart a püspökhelyettes „Jertek, essünlk térde az Ur előtt” összefoglaló cím­mel. Az evangélizáció vasárnap (okt. 6-án) este fél 7 órakor kezdődik. — CSALÁDI HÍR: Asbóth László tési lelkészéknek augusztus 25-én Erzsébet nevű kislányuk született. Idősebb, intelligens, magános nő elhe­lyezkednék idősebb házaspár, vagy eset­leg iskolásgyermek mellé alkalmazott­ként. Cim a Kiadóban. HARMONIUM, majdnem úi; Zimmer- mann-féle, 11 regiszteres, eladó. Cím a kiadóhivatalban. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Érettünk • • • Szentháromság után 16. vasárnap. — Mt. 11, 25—30. I sten üdvösségterve szerint minden érettünk van. Isten szeretetémek megtestesülése: a Krisztus Jézus, az ő szenvedése és kereszthalála érettünk van. Ebben az igében megrendítő igazságok beszélnek arról, hogy minden érettünk van. Krisztus érettünk imádkozik. Még a kereszten is legalább annyira tu- sakodik értünk, mint saját magéért. Itt azért ad hálát, hogy az üdvösség útját még — a balgatag gyermek is megtalálhatja. Elbizakodott, önhitt bölcsek elvesztik az utat, de a magukat nem sokra tartók megtalálják. Azért Imádkozik, hogy Istennek „kedves“ megmenteni a bűnös embert, Ö Fiánál is jobban keresi a bűnöst — és mindent megtesz érette. T sten érettünk lépett a testbe öltözött Fiúval is teljes egységre. Szerfelett A nagy titok ez! Ami Istennek idegen, ami neki borzalmas volt, azt vette emberi testünkben magára — érettünk. Azért cselekedte, hogy ne­künk megjelenthesse atyai voltát. Közelünkbe akart férkőzni, szívünket akarta meghódítani, azt akarta, hogy ő bennünk, mi benne lakozhassunk, így volt ez kedves előtte. Minden érettünk történt. Krisztus érettünk — bíztat és vigasztal. Bíztatására nekünk van szük­ségünk. Mindnyájunkat bíztat, mert kivétel nélkül rászorulunk a vigasz­talásra. Fáradtan vonszoljuk magunkat: a bűn és az élet nyomorúságának minden terhe ránkzúdul, — bizony nem hordjuk a terheinket se békes­séggel, sem pedig szelíden. Szelídséget, teherhordozó szeretetet tőle kell tanulnunk és kapnunk. T^risztus érettünk hordta az igát, viselte a terhet. Vér, veríték, ostor AV és kereszt jelölték ezt az utat. Ez mindennek, csak gyönyörűséges­nek nem volt mondható — és mégis ennek mondja érettünk. Neki csak ■ egy a fontos: megmenteni az ember lelkét. Ezért mindent elhordoz, min­dent elszenved és ezért még a keserű is édes, a halál is álom, a keresztfa is dicsőség oltára. Érettünk... Drága szó. De kötelez. Hozzá menekülésre, hogy erőt merítsünk. Iga- és tehervállalásra, hogy mások is üdvösség útjára "jussa­nak. Üdvösséges akaratának megismerésére, hogy szelídekké és alázato­sakká legyünk. Testvérek! Egészségesek és betegek, öregek és fiatalok, gyülekezetben és szórványban, városban és tanyán, hallgassátok meg: mindent Krisztus- j nak adott át az Atya, hogy Krisztus mindent odaadjon — érettünk. Zászkaliczky Pál NAPRÓL—NAPRA V HÉTFŐ. — Zsolt. 102, 20—21. — Istenünk azért küldte el Jézust, egy* j szülött Fiát erre a világra, hogy megszabaduljunk a halál kötelékétől. KEDD. — 2. Móz. 23, 20. — Isten angyalai által őriz meg bennünket földi életünkben, s azok vezetnek minket az örök élet felé. SZERDA. — Zsolt. 51, 4. — Isten a bűnbánó ember őszinte imádságát mindig meghallgatja. CSÜTÖRTÖK. — Józs. 21, 45. — Isten minden szava, amit prófétái által üzent a világnak, beteljesedett, PENTEK. — Amos, 8, 11. — Isten tud olyan éhséget is bocsátani erre a világra, amely nem testi éhség. SZOMBAT. — Zsolt. 9, 13. — Isten nem feledkezik meg azokról, akik szegénységükben hozzá kiáltanak. . k. !Mllll!l:l:lll!lll:M 111:1 lil 111II! 111 A tolna-baranyai egyházmegye elnöksége pályázatot hirdet a lemondás folytán meg­üresedett izmény—mucsafai társgyülekezet lelkészi állására. Javadalom a. következő: 1 Lakás, összes ' mellékhelyiségekkel. 2. Évi 4800,— Ft készpénz. 3. Évi 10 q burgonya. 4. Évi 12 q morzsolt kukorica. 5 Évi 20 q szén 6. Világítás. 7. 1800 négyszögöl háztáji föld. Az igehirdetés nyelve magyar és néniét. A kellően felszerelt kérvényeket a tolna- baranyai egyházmegye esperes! hivatalához (Pécs, Dischka u 6 ) kell benyújtsÜli 1957. okt, 22-ig. Káldy Zoltán s. esperes Dr. Bruhács János s k., egyhm. felügyelő 30000000000000CX»CXXX3000000000000000000000000000 ISTENTISZTELETI REND Budapesten, október 6-án Deák tér: de. 9 (úrv.) Hafenscher Károly, de, 11 (úrv.) dr. Wiczián Dezső, du. 6. — Fasor.* de. fél 10 (gyerm.) Gyöngyösi Vilmos, de. 11 (úrv.) Gyöngyösi Vilmos, du. 7 Mezősi György — Dózsa György út 7.: de. fél 10 Mezősi György — üllői út 24.: de. fél 10, de 11 — Rákóczi út 57/b.: de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. háromnegyed 12. — Karácsony S. u. 31: de. 10. — Thaly K. u. 28: de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bácskai Gusztávné. — Kő­bánya: de. 10 Takács József. — Utász u. 7 : de. 9 Koren Emil. — Vajda Péter u. 33.* de. fél 12 Takács József. — Zugló: de. 9 Józsa Márton, de. il (úrv ) Józsa Márton, du. 5 Evangélizáló konferencia. — Gyarmat u. i4.: de fél 10 Vámos József. — Rákosfalva: de. fél 12 Vámos József. — Fóti út 22.: de. 11 (úrv ) Gádor András, du. 5 Szeretetvendégség. — Váci út 129.: de. 8 (úrv ) Gádor András.. — Újpest: de. 10 Blázy Lajos. — Dunakeszi: de. 9 Matuz László. — Pesterzsébet: de. 19 (úrv.) Bencze Imre, du 6. Bibliaóra. — Soroksár- Újtelep: de. fél 9 (úrv.) Szabó István. — Rákospalota MÁV-telep: de. fél 9 Bolla Árpád. — Rákospalota: de. 10 Bolla Ár­pád — Rp. Kistemplom: du. 3 Kökény Elek. — Pestújhely: de. 10 Kürtösi Kál­mán. — Rákosszentmihály: de fél 11 Tóth- Szöllős Mihály. Bécslkapu tér: de. 9 Madocsai Miklós, de 11 Groó Gyula, du 7 Molitórisz Já­nos. — Torockó tér: de. 8 (úrv.), de. fél 9 Groó Gyula. — Óbuda; de. 9 (gyerm ) Komjáthy Lajos, de. 10 (úrv.) Komjáthy Lajos, du. 5 Sárkány Tibor. — XII, Tar- csay V. u. 11.; de. 9 Csonka Albert, de 11 Csonka Albert, du. fél 7 Ruttkay Ele­mér. — Budakeszi: de fél 10 Ruttkay Ele­mér. — Pesthidegkút (Szent Is van u.): de. fél 11 Muncz Frigyes. — Kelenföld: de. 8 Kendeh György, de fél 10 (gyerm j Bottá István, de. 11 (úrv.) Kendeh György, du. 6 (úrv.) Rezessy Zoltán — Német­völgyi út 138.: de 9 Rezessy Zoltán. — Kclenvölgy: de. 9 Visontai Róbert — Buda­fok: de. 11 Visontai Róbert. — Nagytétény: du. 3 Visontai Róbert — Csillaghegy: de. fél 10 Kaposvári Vilmos. — Csepel: de. U, du. •L A LELKIPÁSZTOR SZÓL Kedves Presbiter Testvérem! Köszöntöm abból az alkalomból, hogy a gyülekezet bizalma egyház­községünk presbiterévé választotta. Engedje meg, hogy beiktatása előtt néhány szóval elmondjam, milyen­nek szeretném látni azt a szolgála­tot, amellyel a gyülekezet megbízta. Először azt hangsúlyoznám, hogy a gyülekezet az egyházközség veze­tői között olyan embereket kíván látni, akik egyéni érdekeiket alá­rendelik a köz, jelen esetben a gyü­lekezet érdekeinek. Nem a maga ügyét, nem a maga hasznát, de min­denképpen az egész gyülekezet jó előmenetelét szolgálja. Látása nem szűklátókörű, mely megakad az egyén, a család, a rokonság' haszná­nál, de az egyházközség minden ügyének látása. — Ezen túl azt is szeretném, ha az én presbitereim ki­tekintenének a mi kis egyházközsé­günk házatájáról; látnák az egész evangélikus egyház életét. Ahhoz, hogy odahaza bölcsen és jól tudjunk cselekedni, kell tudnunk azt is, mi történik egész evangélikus egy­házunkban. Igen szeretném hangsúlyozni azt a tényt, hogy a presbiteri tisztség: szolgálat. Az egyházban kezdettől fogva szolgáltak emberek, akiket Is­ten Lelke erre indított. Igaz ugyan, hogy az élet az elmúlt 2 000 év alatt meglehetősen megváltozott körülöt­tünk, de az egyház ma sem nélkülöz­heti azoknak munkáját, akik szol­gálni akarnak az egyházban. Mi­lyen áldott munka folyik majd a gyülekezetben, ha a presbiterek mindig szolgálatnak tekintik felada­taikat. Szívvel, lélekkel odaállnak a nemes célok megvalósításéért; har­colnak a tudatlanság, önzés/- vagy egyenesen a rosszakarat ellen. Ösz- szeíogni az erőket, meggyőzni a té­továzókat, előrevinni nemes egyházi ügyeket... mind-mind áldott szol­gálat. Ki kell-e emelnem azt, hogy a gyülekezet Testvéremet azért válasz­totta meg presbiterré, hogy az egy­ház ügyeit valóban intézze is. Van olyan presbiterem, aki éveken ke­resztül nem volt egyetlen egy gyűlé-i sem sem. Lustaság, kényelemszere­tet és ami még rosszabb, az a hátsó gondolat vezette: nem leszek ott a jelentős döntéseknél, aztán majd „mosom kezeimet”, ha a gyüleke­zetnek nehézségei támadnak, mert nem voltam ott a határozathozatal­kor. Vannak presbiterek, akik rosz- szul érzik magukat, nagyon el van­nak foglalva, éppen akkor, amikor döntő szavukat kellene hallatniok a gyülekezet ügyeiben!! Igaz, hogy az egyházi törvény értelmében ki le­hetne zárni az ilyen presbitereket! De a cél mégsem az, hogy megfosz- szuk őket tisztségüktől, hanem, hogy együtt dolgozzunk. Aki az egyház ügyeiben előljár, annak elöl kell járnia az egyház mindennapi életében. Aki a maga házát nem tudja rendben tartani, hogyan tudna gondot viselni az egy­ház gondjaira. Felteszem a kérdést: lehet-e presbiter az, aki templomba nem jár, az egyház teherviselésében példát nem mutat, gyermekeinek ne­velésében hanyag; házasságkötésük­nél nem ragaszkodik a saját temp- lomához? ... Ugye belátja, hogy az ilyen presbiter nem szolgálja a gyü­lekezet ügyét. Aki vállalja a presbi­teri szolgálatot, annak otthonában, családjában kell elkezdeni a mun­kát. Azt várom Presbiter Testvérem­től, hogy józan kritikával, szeretettel legyen a gyülekezet építésében se­gítségemre. Nem kérem/ hogy „bó­lintson” mindenre. Józanul, bátran, de mindig a gyülekezet érdekét szem előtt tartva bíráljon. De kritikája szemtől szembe való legyen. A szem­be mosolygó, hátam mögött intrikáló embereket nem szeretem. ígérem, hogy szívesen engedem magam meggyőzni és szívesen fogadok el tanácsot. Csak így tudjuk igazán előrevinni egyházunk ügyét. Hamarosan elkövetkezik a beikta­tás ideje. Ha Testvérem ilyen körül­mények között szívesen vállalja a presbiteri szolgálatot, a szolgáló testvér szeretetével köszöntőm és iktatom be hivatalába. Zemann Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents