Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)
1957-09-22 / 27. szám
SUMMÁZÁS A III. Evangélikus Világgyűlés megnyitó istentisztelete augusztus 15-én a városi auditóriumban ' E sorokat magyarországi evangélikus egyházunk híveinek az Atlanti óceán kellős közepéről, hazafelé szállító hajónkról írom, Minneapolis után. Véget ért a világ evangélikusságának augusztus 15—25-ig tartott nagygyűlése, melyet oly sok imádság és annyi munka készített elő. A különböző országokból és világrészekből egybegyülekezett küldöttségek — éppen úgy, mint hattagú magyar küldöttségünk — hazafelé tart már. Valamivel a lelkében, melyet aligha felejt el többé egész életében. Számbaveszem emlékeimet. Hosszú időre és sok beszélgetésre lesz szükség ahhoz, hogy mindent elmondhassunk, amivel Isten minneapolisi utunkon meggazdagított. Most csak néhány nagy vonásban szeretném összegezni azt, amit az evangéli- kusságnak találkozóján láttam. A világ-gyűlésnek először is az arányai voltak meglepőek. Tíz esztendővel ezelőtt részt vettem a svédországi Lund városában tartott alakulógyűlésen. Az méreteiben alig volt valamivel nagyobb, mint nálunk régebben egy egyetemes közgyűlésünk. Most egészen szédítő méretekkel találkoztunk. A megnyitó istentiszteleten 11 000 ember vett részt a helyszínen és még vagy 7000 ember a környékező templomokban, ahová az istentiszteletet közvetítették. A befejező, szabadtéri nagy ünnepség részvevőinek száma pedig 130 000 volt. Ezeknek az arányoknak megemlítése lehet érdekes, de nem ez a fő mondanivaló. Ami a leghatalmasabb erővel ragadott meg, az annak a megtapasztalása volt, hogy milyen óriási fejlődésen ment át az Evangélikus Világszövetség. Kezdeményező tanácskozásra a világ evangélikusai első ízben 1923- ban ültek össze a németországi Eisenachban. Szervezet-alkotásra pedig csak 10 évvel ezelőtt került sor. De ezalatt a nagyon rövid idő alatt valósággal az egész világot átfogó, tevékeny, eredményekre mutató szervezetté vált. Nem tartozik bele ugyan még az egész földünkön élő evangélikusság, de túlnyomó többsége már csatlakozott. És azok az evangélikus egyházak is, melyek egyelőre még nem tagjai a Világszövetségnek, — érdeklődésük jeléül — elküldötték megfigyelőiket. Nem lehet nagyon messze az idő, amikor minden evangélikus egyház magáénak vallja a Világszövetséget. Jó volt ezen a találkozón együtt látni az evangélikus egyház fényes nevet viselő teológiai tudósait. Széles látókörrel, átfogó tevékenységgel készítették elő a világgyűlés tanulmányi anyagát: „Krisztus megszabadít és egyesít“ címen és a gyűlésen megtartott előadásaikkal világosan kifejtették Isten igéjének és evangélikus egyházunk hitvallási iratainak tanítását. Ezek a munkák nemsokára nyomtatásban is megjelennek és ilyen módon a minneapolisi mondanivaló igen széles körökben ismertté válik majd. Öröm volt nagy számban együtt látnunk azokat a hittestvéreket. akiket az egyház missziói munkájának köszönhetünk: Ázsia és Afrika ifjú evangélikus egyházainak képviselőit. Ezen a téren is Isten akaratának igyekszik engedelmeskedni az Evangélikus Világszövetség és az evangéliumot a misszióban mindenfelé meg akarja szólaltatni. Mind a külmisszió- ban, mind a belmisszióban. Külön örömöt jelentett számunkra az, hogy a Világszövetség belmissziói munkája során most gondoskodott arról, hogy Brazíliában élő magyar származású evangélikusaink magyar lelkigondozásban részesüljenek. Bíztató, sok reménységre feljogosító képet tárt elénk a világgyűlésen megjelent ifjúság. Fiúk-lányok végeláthatatlan sora az evangélikus egyház jövőjéből csillogtatott meg valamit. Az egyházi élet szívét pedig a világgyűlés női képviselői szólaltatták meg. A tárgysorozaton szereplő jelentések a Világszövetség különböző munkáiról, a szolgáló szerétéiről tettek bizonyságot. Megragadó volt hallani, hogy az ún. „Világ-szolgálat“ keretében milyen segélyező munkát végzett a Világszövetség minden felé, ahonnan segítségért kiáltanak az emberek. Vallásfelekezeti, vagy faji különbségtétel nélkül történt ez a segítés. Újra elmondom: lesz még igen sok mondanivalónk Minneapolissal kapcsolatosan. Most csak rövidrefogottan akartam arról szólni, hogy mi, akik jelen lehettünk ezen a nagy hittestvéri találkozón, erőteljesen megtapasztaltuk, hogy Jézus Krisztus, aki szolgálatára megváltó halálával felszabadított minket, boldogító módon egyesíteni is tud minket magával és egymással. D. Ordass Lajos. A HL Evangélikus Világgyűlés sáróünnepélye ..Ma, augusztus 24-én nagy esemény történt. Az egyik a világgyűlés hivatalos befejezése, a másik a nagy ifjúsági felvonulás és gyűlés. Holnap délelőtt még prédikálnak, vagy igét hallgatnak a delegátusok, holnap délután lesz a Stádiumban a nyilvános és ünnepélyes befejezése, melyre 150 ezer hívőt várnak, — de már az Auditóriumról szedik le a zászlókat, s a delegátusok zsebében ott vannak az utazási jegyek. Kezdünk búcsúzni barátainktól, s a várostól. A záróülés tárgysorozatát és hangulatát nehéz leírni. Az előbbit azért, mert színes, gazdag és érdekes volt, az utóbbit pedig azért, mert a szavak józan világossága nem tudja érzékeltetni a kicsit mindig homályos és titokzatos hangulatokat. Ügy kezdődött minden, ahogy szokott, a matutinum gregorián dallamaival, a két férfi kórus antifóniái- vai, a legalább 20 nyelven elmondott Mi Atyánk hangos könyörgésével. A folytatásban sem volt semmi rendkívüli.. A nevelési bizottság jelentését és munkatervét hallgattuk meg. Azután dr Lilje * lépett az előadói emelvény elé s felolvasta azt az üzenetet, melyet a teológiai tételeket tartalmazó összefoglalásból írt. Mindenki elcsendesedett s mindenki ,,áment“-t mondott a világ evangélikusságának felelősségére hivatkozó üzenet után. Ugyanilyen csend és igenlés fogadta a zárótételeket. melyeket dr. Fry olvasott fel. Ezeket részletesen ismertetni fogjuk egyházunk papjaival és híveivel. Dr. Nagy Gyula vállalta ezt a munkát, hiszen a tételek megfogalmazásában jelentős része volt. Sok kedves jelenete volt a záróülésnek. Felhívták a pódiumra a-püspököket, egyházi vezetőket, valami 20—25-öt, s Lilje átadta nekik Minneapolis város díszpolgári oklevelét. Azután az indiai, majd az indonéziai küldöttség vonult fel. Egyszerű szavakkal köszöntötték a lehetőséget, hogy részt vehettek ezen a hatalmas gyűlésen, s azután az előbbi díszes nyakláncokat, az utóbbi pedig népi hímzésű váll-takaró- kat ajándékozott a régi és új elnöknek, s Lund-Quist főtitkárnak. A kedves figyelmet a delegátusok százai és a karzatokon levő hallgatók ezrei lelkes tapssal jutalmazták. Azután a rendezők, szervezők, tisztviselők sora vonult végig a pódiumon. Óriási munkát végeztek, de minden egy óramű pontosságával ment. Igazán megérdemelték az elnökség és a gyűlés köszönetét. A rendezésről — kizökkenve kicsit a gondolat- menetből — külön is írnom kell. A delegátusokat és vendégeket szállodákban és diákotthonokban helyezték el. Mi az Augsburg Kollégiumban laktunk, kétszemélyes szobákban. Az Auditórium halijában mindenféle hivatal megtalálható, amire szükségünk volt. Még az adóigazolást is ott intézték el, percek alatt. Külön forgalmi iroda szállította a részvevőket lakásukról a különféle gyűlések, hangversenyek, ünnepségek színhelyére. Ötven luxusautó állt az iroda rendelkezésére. Ezeket a minneapolisi hívek adták kölcsön üzemanyaggal együtt. Az ülésteremben mindenki előtt fülhallgatós rádió volt, s a három hullámhossz egyikét automatikusan beállítva, vagy angolul, vagy németül, vagy svédül hallgathatta az előadásokat. Mindennap előre megkaptuk sokszorosítva a napi előadások, jelentések szövegét, ezt is a három nyelv valamelyikén. A rendezőség Daily Bulletin név alatt a gyűlés tartama alatt képes napilapot jelentetett meg. Az Auditóriummal szemben külön házban rendezkedett be a sajtó. A riporterek mindenről fényképet, magnetofon- és film-felvételt készítettek. Az étkezés a Central Lutheran Church ebédlőjében volt. A gyülekezet asszonyai szolgáltak fel, közülük az egyik, a mi asztalcsoportunk felügyelője, megköszönte, hogy szolgálhatott nekünk. Tolmács útján mondtam: „Csak nekünk van köszönni valónk.” Mire ő: „Köszönjük meg mindketten az Ümak, hogy szolgálhattunk.” — Ők, a névtelen szolgálók vonultak fel szombaton a pódiumra. Jól, pontosan, ügyesen és kedvesen csináltak mindent; Lilje püspök búcsúszavaira került azután sor. Ez a szellemes, vidám ember, aki annyiszor megnevettette a gyűlést, meghatódott az utolsó percekben. Köszönte, hogy elnök lehetett, hogy a szolgálat csodálatos távlatai nyílhattak meg előtte. - Megköszönte Lund-Quist főtitkár segítségét és üdvözölte dr. Fry-t, az új elnököt. Azután imádkozott s felcsendült három nyelven Luther éneke: Atya Isten, tarts meg minket! Az ifjúságé volt a mai nap délutánja és estéje. Sok tengerentúli egyház elküldte a gyűlésre ifjúsági delegátusait. Ezek az amerikaiakkal együtt szorgalmasan végighallgatták az ülések programját, lelkesen tapsoltak s mindent leírtak. Szombaton azután a környező államok evangélikus ifjúsága ezres tömegekben felvonult Minnea- polisba s az itteni ifjúsággal együtt délután színes felvonulást, este pedig óriási gyűlést tartott. A felvonulást a járdáról néztem végig. Motoros rendőrök' nyitották meg a sort, azután a világszövetség vezetői jöttek autóikon, majd ifjúsági, egyenA megnyitó istentiszteleten D. Ordas Lajos az igehirdető és mellette a liturgus. ruhás zenekar lépkedett katonásan* s utána özönlött az egyházban élő ifjúság. Ezrek vonultak el egyházi énekeket énekelve. Közben lapos kocsikon keresztyén szimbólumok* élőképek következtek ilyen feliratokkal: Krisztus megszabadít a bűnből, — Krisztus az ifjúság, világossága. Nagyon kedves volt a keresztes vitézeknek öltözött gyerekek lovas csapata, Luther-rózsás pajzsokA régi és az új elnök: H. Lilje és F. C. Fry. kai. Európai szemnek volt valami szokatlan ebben a felvonulásban, de hogy impozáns volt, és biztató, az. kétségtelen, Van jövője az egyháznak, mert van ifjúsága. Este ifjúsági nagygyűlés volt á Stádiumban. A résztvevők száma 30 ezer volt, a fele ifjú. A méretekről abból alkothatunk fogalmat, hogy 22 nyelven mondták el szavaló kórusok ezt az igét: „Ha a Fiú megszabadít* valósággal szabadok lesztek”, — s hogy 3000 főnyi ifjúsági énekkar énekelte Händel Hallelujá-ját. Az ést ünnepi szónoka Lilje püspök volt.' Miről is beszélhetett volna, mint a Krisztus által megszabadult evangélikus ifjúság feladatairól. A világgyűlés zenei programjáról —■ az otthoni kántorok és énekkarok érdeklődésére számítva — legalább néhány sort kell írnom. Minden nap legalább két’ hangverseny volt. Ezek közül az egyik — az Auditóriumban tartott — megérdemli a „monstre’’ jelzőt. Sorra kerültek az egyházi énekköltészet otthon is ismert legszebb művei. Főleg Bach dominált, az, akinek a dombormívű alakját a springfieldi templomon is láttam. Itt is szeretik őt. S művészi színvonalon adják elő. Az énekkarok technikai felszerelése káprázatos. Ezer énekest láttam egyforma liturgikus öltözetben. Néhány templomnak villanyorgonája van. Nincs olyan tiszta hangja, mint az egyszerűnek, de jóval kisebb helyet foglal el. Viszek haza képeket és prospektusokat. S veszek egy kottát is. Egy kínai zeneszerző írt egy éneket a világgyűlésre. Azzal a szándékkal viszem, hogy otthon lefordítjuk és előadjuk; Holnap, augusztus 25-én lesz a világgyűlés záró ünnepélye a Capitólium előtt. Erről a tudósítást már csak a bethlehemi evangélikus magyar egyház lelkészi hivatalának íróasztalán írhatom meg, mert 26-án hajnalban elbúcsúzunk Minneapolis- tól, s ketten Szabó püspökkel Betlehembe megyünk. A professzorok egy napra chikagói és daytoni evangélikus egyetemekre mennek. Ordass püspök Clevelandba repül, onnan Washingtonba, Hafenscher pedig Pittsburgba utazik. Augusztus 29-én találkozunk New Yorkban, és onnan Isten segítségével az America gőzösön augusztus 30-án indulunk haza* (Folytatás a 2, oldalon)
