Evangélikus Élet, 1957 (22. évfolyam, 1-41. szám)
1957-09-08 / 25. szám
FELELÖSSÉQÜNK Az Evangélikus Világszövetség 3. nagygyűlésének határozata a béke, igazság és szabadság ügyében Az Evangélikus Világszövetség minneapolis-i nagygyűlése fontos határozatot hozott a béke, igazság és szabadság ügyében, melyre nagy nyomatékkai hívjuk fel olvasóink és egyházunk minden tagjának figyel* met. Az Evangélikus Világszövetség nagygyűlése előtt nem sokkal tartotta ülését az Egyházak Világtanácsának Központi Bizottsága az amerikai New Havenben. A Központi Bizottság, — amelynek a múlt évben Galyatetőn tartott ülése még mindannyiunk élénk emlékezetében van — ugyancsak nyilatkozatot fogadott el a nemzetközi élet ma legégetőbb kérdésében, a béke kérdésében. „Az elmúlt esztendőben — mondja az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának nyilatkozata — a közvélemény aggodalma növekedett a nukleáris kísérletek kihatásai miatt és komoly figyelmeztetések hangzottak el a tudósok felelős csoportjai részéről is. Különösen az a tény, hogy ezek a kísérletek a még meg sem született nemzedékek számára is veszélyt jelentenek, juttatott bennünket eddig nem tapasztalt módon annak az erkölcsi felelősségnek a tudatára, amely a jelenlegi nemzedék Ielkiismeretére hárul.. „Vannak bizonyos erkölcsi alapelvek, amelyek az atomhad viselés egész kérdését érintik és ezeket szeretnénk most hangsúlyozni. A Központi Bizottság újból elmondja 1950-ben kifejtett meggyőződését, hogy »a modern hadviselés ilyen módszerei, mint az atom- és bakteriológiai fegyverek használata és a nagyméretű bombázás, olyan erőket és az életnek oly szörnyű méretű pusztulását jelentik, amelyek veszélyeztetik azt az alapot, amelyen jog és civilizáció létezhet«. Az ilyen módszerek elítélésének komoly indokolása abban a tényben van, hogy a totális háború — a korlátozás nélkül alkalmazott hadviselés formájában — alapjában ellenkezik az emberiség lelkiismeretével... Kötelességünk megkérdezni, vajon jogosult-e egyetlen nemzet is folytatni a nukleáris fegyverekkel való kísérletezést, miközben a veszély nagysága még oly kevéssé ismert és amíg az ezek ellen a veszélyek elleni védekezés hatékony eszközei hiányoznak? Meg kell kérdeznünk továbbá, jogosult-e egyetlen nemzet is saját felelősségére dönteni az ilyen kísérletek tekintetében, amikor a világ minden részén más népek fiai, akik ezzel nem értenek egyet, viselhetik mindennek következményét? ... Nem kevesebb, mint a háború kiküszöbölése legyen a célja a nemzeteknek, vezetőiknek és valamennyi polgárnak!... Ezért felhívunk minden testvérünket, hogy keresztyén bátorsággal cselekedjenek és imádkozzanak a mindenható Istenhez, hogy vezesse jó útra a népeket és kormányokat.’’ Az Evangélikus Világszövetség nagygyűlése meghallgatta a Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottság jelentését az Egyházak Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottságával (CCIA) folytatott együttműködéséről, ennek során az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának New Havenben kiadott nyilatkozatáról is és a következő határozatot hozta: 1. Az Evangélikus Világszövetség mélységes aggodalmának ad kifejezést, hogy megoldatlan nemzetközi kérdések továbbra is fenyegetik a békét és csorbítják az igazságosság érvényesülését. Ezt az aggodalmat más felekezetekhez tartozó keresztyének és jóakaratú emberek is osztják. 2. Az Evangélikus Világszövetség üdvözli az Egyházak Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottságát és különösen kiemeli az előterjesztett jelentés utolsó szakaszát, amely megjelöli a konkrét célokat is: az atomkísérletek megszüntetését és a leszerelést, a megosztott világ megbékélését, a rászoruló országoknak nyújtott gazdasági és technikai segítséget, végül az emberi jogokat és a vallásszabadságot. 3. Tudatában van az atomveszély által felidézett széleskörű aggodalomnak — és eltekintve a szükséges ellenőrzéstől, amely a lehetőség határai közt biztosíthatná minden nemzet biztonságát, — helyesli az ezzel a kérdéssel összefüggő célokat: az atomkísérletek beszüntetését, az atomfegyverek gyártásának leállítását, továbbá olyan intézkedéseket, amelyek folyamatosan csökkentenék a hagyományos- és atomfegyvereket, valamint előkészítik az atomenergia békés felhasználásában a nemzetközi együttműködést és a nemzetközi vitás kérdések megoldását tárgyalások útján. 4. Az Evangélikus Világszövetség ajánlja a tagegyházaknak és minden egyes keresztyénnek, hogy tanulmányozza gondosan az Egyházak Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottságának az atomkísérletekről és leszerelésről készült jelentését és cselekedjen annak megfelelően. Ez a jelentés gondos vizsgálat és mérlegelés alapán rámutat azokra a veszélyekre, amelyek e kísérletekkel kapcsolatosak és megállapítja, hogy a keresztyéneknek joguk van kormányaiktól e kísérleteknek próbaidőre való megszüntetését kérni abban a reményben, hogy más kormányok is követni fogják a példát és ezáltal létrejön az a bizalmi légkör, amely alapot nyújt a további megegyezésekhez. 5. Az Evangélikus Világszövetség emlékezteti a tagegyházakat es minden egyes keresztyént arra a felelősségre, amely őket hitük alapján terheli és kötelezi, hogy a békére, az igazságra és szabadságra törekedjenek minden ember javára. Az Evangélikus Világszövetséggel együtt minket is mélységes aggodalom tölt el azoknak a kérdéseknek a megoldatlansága miatt, amelyek a nemzetközi életet megmérgezik és egyre inkább fenyegetik a békét, az igazságot és a szabadságot. Ezért örömmel üdvözöljük ezt a határozatot és szívből támogatjuk azt. ...hogy több legyen a hit, a szeretet és a keresztyén reménység 'Az Országos Béketanács Evangélikus Egyházi Bizottságának elnöksége és egyházunk két kerületének elnöksége, mint a Bizottság védnöke, 1957. szeptember 3-án ülést tartottak, ahol a következő nyilatkozatot hozták az ENSZ ötös bizottságának jelentésével kapcsolatban: Magyarországi evangélikus egyházunk a napisajtóból értesült az ENSZ ötös bizottságának jelentéséről, amely a magyarországi október- novemberi eseményekkel foglalkozik. Ügy látjuk, hogy ennek a kérdésnek tárgyalása a jelen körülmények kö.- zött nem vinné előre hazánk belső nyugalmának és a nemzetközi feszültség csökkentésének ügyét. Hitünk szerint Isten kezében tartja a történelmet és nevel bennünket, hogy több legyen a hit. a szeretet és a keresztyén reménység. Isten azonban embereken keresztül formálja a történelmet, ezért a békéért mindenki felelős. Országunk belső helyzetének további megnyugvását és új háborúk országok fölött lebegő pusztító rémének elűzését azzal szolgálhatja legjobban a világ minden felelős testületé, különösen az Egyesült Nemzetek szervezete, ha az ötös bizottság jelentésével kapcsolatban is kerüli az ellentétek növelését és szolgálja a világ békességének megóvását. Budapest, 1957. szeptember 3. Az Országos Béketanács Evangélikus Egyházi Bizottsága. AMERIKÁBAN (IV-K) A III. Evangélikus Világgyűlésről Minneapolisban, a Missisipi partján fekvő, roppant kiterjedésű, mezőgazdasági jellegű, milliós városban augusztus 15-én megkezdődött a világ evangélikus egyházainak harmadik gyűlése. A várost a képeslapok a „tavak és parkok” városának nevezik, de lehetne az evangélikus templomok városának is nevezni. Ha jól számoltam meg a térképen, Minneapolisban 136, ikervárosában, St. Paulba.i 73 evangélikus templom és gyülekezet van, s persze rengeteg egyházi intézmény: könyvesbolttól egyetemig. Maga a város nagy eseménynek tekinti a gyűlést. A Városi Auditórium előtt Luther-rózsás kék zászlók lengenek; A hívek 50 autót adtak kölcsön a gyűlés tartamára. Persze, mások a házak, a templomok, más a nyelv és más az életmód, de valahogy úgy érezzük magunkat ebben a nagy evangélikus városban, mint otthon — mondjuk — Békéscsabán. Az első nap eseményei közül hármat kell megemlítenem. Délben Lilje püspök, a Világszövetség elnöke megnyitotta az Evangélikus Világkiállítást, mely képekben, grafikonokban ábrázolja a Világszövetség munkáját és az egyes egyházak szolgálatát a misszió, a diakónia, a nevelés, a sajtó, az egyházi zene terén. Szabó püspököt kértem meg arra, hogy részletesebb tudósítást írjon róla. A másik esemény: a kormányzói fogadás volt. Autóbuszokon kb. 280 delegátus és 600 hivatalos látogató átment St. Paulba, az Állami Capi- tóliumba, ahol Freeman, Minnesota állam kormányzója üdvözölte a világgyűlés vezetőit és tagjait, sőt — amint mondotta — laikus munkása az egyik gyülekezetnek. A fogadás alatt óriási Bábelnek látszott a Ca- pitólium kupolaterme, ki tudja, hány nyelven beszéltek egymással az emberek, •— de éreztük, hogy mégse Bábel ez. Sőt ellentéte Bábelnek. Nem elkülönülés, hanem testvériesülés abban, akiben mindnyájan hiszünk: Krisztusban. Jó volt látni, hogy az egyik sarokban mosolyogva beszélgetett egymással egy népi hímzésű ruhába öltözött leány, egy kínai lelkésznő és egy mada- gaszkári misszionóriusnő. A legnagyobb eseménye az első napnak: az esti ünnepi felvonulás és megnyitó istentisztelet volt; A delegátusok, a hivatalos látogatók és a vendégek a Centrál Lutheran Churchben, a város legnagyobb evangélikus templomában gyülekeztek. A papok mind istentiszteleti ruháikban voltak. Volt ott egyszerű Luther-kabát, de volt sok díszes, színes papi ruha is, néhány egyetemi tanár, sőt az egyik kolléga palástján ott láttuk a Johannita-rend nagy, fehér keresztjét. A kb. 1000 emberből álló menet ünnepélyesen átvonult a Városi Auditórium dísztermébe, melynek színpadát oltárrá alakították át. Az egyes egyházak delegátusai előtt kollégiumi diákok feliratos, Luther-rózsás zászlókat vittek. Az út két oldalán tengernyi nép nézte áhítattal a menetet. Fényképezőgépek ezrei kattogtak, filmfelvevők berregtek. Mi a németek után mentünk, utánunk India evangélikus egyházai következtek, a tamil és az andhra, dr. Manikam püspök vezetésével, — az angol elnevezések sorrendjében: Germany, Hungary, India. A többit nem győzném felsorolni, hiszen 57 ilyen zászlót vittek. Amikor a díszterem kitárt kapujához érkeztünk, felejthetetlen látvány fogadott. A terem végén messze az oltár, egyetlen dísze egy hatalmas fehér kereszt. A 3 emeletnyi magas roppant méretű lejtős karzatokon s a földszinten 10 ezer emberből álló evangélikus gyülekezet! Az oltártól jobbra a karzaton bordó-ruhás, 300 tagú énekkar, balra fekete-ruhás papolj és teológusok 120 főnyi litur- ’ gikus*kórusa. A menet végén vonult a három szolgáló lelkész: baloldalt liturgikus fehér ruhában, Dr. Brown amerikai lelkész, jobboldalt ugyancsak fehér ruhában az igeolvasó Ezra Keller libériái színes lelkész, s középen egyszerű Luthe r-kabátban a prédikátor, D. Ordass Lajos magyar püspök. A bevonulás alatt a gyülekezet a „Dicsérd én lelkem”... kezdetű éneket énekelte, persze angolul. A liturgiát régi minták modernizálásával nemrégen állították össze, s most mutatták be először. A világ sok evangélikus egyháza elfogadta. Nagyon szép volt, bár nekünk kissé szokatlan; Dallamai, imádságai igazán áhítatot keltenek, sőt fenségükkel meg is rendítenek. A prédikáció textusa: János 12, 20—28. Lapunk egyik következő számában közölni fogjuk a prédikációt, most csak' röviden ismertetem. Vágyakozás van a világban: látni akarjuk Jézust. Nekünk az a feladatunk, hogy megmutassuk öt. Ö a gabonamaghoz hasonlítja magát Elvettetett, hogy mienk lehessen halálának két áldott gyümölcse: a szabadság és az egység. Szabadság az önzéstől, haláltól, kárhozattól, szabadság a világban való szolgálatra, s testvéri egység a Krisztusban. Ez a gyűlés is ezekért a gyümölcsökért imádkozik a világ minden evangélikus egyháza és minden népe számára. Az óriási gyülekezet feszült csendben hallgatta a prédikációnak azt a részét, melyben a püspök arról beszélt, hogy a Krisztusban nyert szabadságot és a keresztyének testvéri egységét életében személyesen is megtapasztalta. Az offertórium alatt az énekkar egy Bach-művet adott elő, végül felzúgott az „Erős várunk”. Így még nem hallottam ezt az éneket. Tízezer ember hitvallása zengett benne, mint a vízáradás zúgása, a kitárt ajtókon keresztül kiömlött az utcára, betöltötte a várost, az országot, át- a tengereken és kontinenseken. Körülnéztem. Előttem németek harsogták, mögöttem indiaiak. Énekelték a svédek és a dél-afriikaiak és ausztráliaiak. Én — talán egyedül _ ma gyarul énekeltem a szöveget, de éreztem, hogy ezen a napon, ebben a gyülekezetben együtt énekelem a 80 millió evangélikussal: Erős vár a mi Istenünk! . Szeretném megosztani ennek az istentiszteletnek az élményét árva magyar szorványhívekkel és 2—3 embernek prédikáló magyar szórvány-papokkal. A második napon, augusztus 16-án megkezdődött a munka. Reggel 8-kor istentiszteletek voltak és bibliiatanulményozás, .— fél tízkor az első plenáris ülés. Dr. Lund-Quist főtitkár bemutatta a delegációkat, utána Lilje püspök hatalmas előadást tartott a gyűlés főtémájáról: Krisztus megszabadít és egyesít. (Dr. Nagy Gyulát kértem meg arra, hogy ezt és a következő előadásokat röviden ismertesse az Evangélikus Élet olvasóival.) Azután főtitkári' beszámoló, gazdasági beszámoló, bizottságok választása és különféle üdvözlések következtek. Az ülés délután folytatódott. Ezen dr. Chit őse Kishi japán professzor tartott előadást arról a szabadságról, melyet Krisztusban nyertünk. A világgyűlésnek nagyon gazdag programja van. Mindennap egyházi filmeket mutatnak be. hangversenyek vannak, külön előadás-sorozatot tartanak a hivatalos látogatóknak, külön gyűléseket asszonyoknak, ifjúsági és szeretetmunkásoknak, a St-Paul-i evangélikus ifjúság pikniket rendez, kirándulások is lesznek üzemekbe. farmokra, egyházi intézményekbe, stb. A második nap záróeseménye 2000 személyes ünnepi bankett volt. Hivatalos szónoka Giertz Bo. a könyveiről is jól ismert svéd püspök volt. A gyűlés jellegét ! nagyon hűségesen tükrözi és egyben j meg is szabja az az ünnepi üzenet, I melyet Lilie elnök és Lund-Quist főtitkár intéztek a kiküldöttekhez ŐS a látogatókhoz. „Az evangélikus egyházaik meg* alapították a Világszövetséget, hogy az evangélikusok közös céljait szol* gálhassák. Most összejötték ide, hogy együtt imádkozzanak, dolgoz* zanak, beszélgessenek és tervezze<* nek.“ Még csak két nap telt el a gyűlés idejéből, mégis érezzük az evangélikus egyházak közösségének nagy erejét, s bizonyosak vagyunk abban; hogy Isten megáldja a világban és a világért vállalt szolgálatunkat. A gyűlés érdekes részleteiről Hafenscher Károly fog írni. Én csak annyit írok, hogy eddig a legnépszerűbbek, betűrendben felsorolva: dr. Fry, az amerikai evangélikus egyház elnöke, dr. Lilje, a Világszövetség elnöke, dr. Lund-Quist főtitkár és D. Ordass püspök. Az első mindenkit megnyer joviális kedvességével. a második szellemes gyűlés-ve-^ zetésével sokszor nevetést kelt, a harmadikban annyi bölcs szeretet van; hogy azt nem lelhet viszonzás nélkül hagyni. Az erlangeni teológiai fakultástól a mai első gyűlésen díszdoktori oklevelet kapott, mi, magyarok pedig azt a képet hoztuk ki számára* melyet Lühnsdorf Károly rajzolt róla, mikor legutóbb nálunk járt. A negyedikről magyar olvasók számára nem kell írni. Mikor tegnap Lilje püspök bemutatta a kormányzónak* percekig zúgott a tapstól a kupolaterem, s ebben a tapsviharban 57 evangélikus egyház szeretete áradt püspökünk felé. Megkülönböztetett szeretet és fi-v gyelem veszi körül az ázsiai és afrikai ifjú egyházak képviselőit, de mi sem panaszkodhatunk. A magyar delegációt nagyon kedvesen ünnepelték a mai nyilvános bemutatkozáson. De azt is megértük, hogy tüntetés is volt ellenünk. Egy Mc Intyre nevű ún. „fundamentalista“ lelkész augusztus 14-én gyűlést, rendezett Minneapolisban. Szemtanúk mondták, hogy kb. 800-an voltak a gyűlésen, de 700 a résztvevők közül olyan erőteljesen ellenezte Mc Intyre elveit, hogy a rendőrségnek is bele kellett avatkoznia. De mik ezek az elvek? Ez kitűnik a gyűlésen osztogatott röpcédulákból és elhangzott beszédekből. A röplap arra szólítja fel Amerika népét, hogy ébredjen fel, mert a vasfüggöny mögötti országokból megérkeztek a kommunista és a kommunistákat kiszolgáló papok. Ordasst az utóbbi csoportba sorolja. Azt írja róla, hogy 1956. november 4-e után a magyar evangélikus egyházat rabszolga egyházzá tette. Mc Intyre beszédében felszólította Ordasst, hogy maradjon Ameirkában, s legyen a száműzöttek egyházának püspöke. Ugyanakkor megtámadta a Világszövetség vezetőit is, a velünk való testvéri viszony miatt kommunista-barátoknak nevezvén őket. Mindez arra késztetett minket, hogy még erőteljesebben hangsúlyozzuk: az egyház — bárhol él — mindig maradjon egyház és szolgáljon a hirdetett igével és a cselekvő szeretettel minden embernek és minden népnek. A magyar evangélikus egyház 1956 nyara óta ezen az úton jár* mert inkább akar Istennek tetszeni* mint az embereknek, A gyűlés programja nagyon gazdag. Reggel 8-kor isten- tisztelet van, ezzel párhuzamosan biblia-tanulmány. 9-kor kezdődik a nyiüvános ülés liturgikus könyörgéssel. Ezen a Világszövetség egyes bizottságai számolnak be 5 esztendős múltjukról, s előterjesztik terveiket. Utána a világ-gyűlés teológiai témájának (Krisztus megszabadít és egyesít) egyes pontjairól tartanak előadást az evangélikus teológia neves művelői: dr. Chitose Kishi japán professzor, dr. Hans Werner Gensichen heidelbergi professzor. Giertz Bo svéd püspök, dr. Edgar M. Carlson, az amerikai Gusztáv Adolí
