Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)
1956-06-03 / 23. szám
fl A keresztyén új életről SOK KERESZTYÉN úgy véli, hogy az egyházi esztendő két külön részre osztható. Az egyik, az ünnepes félév, az üdvtörténetet tárja elénk, azaz Isten cselekvését, a másik, az ünneptelen félév pedig valami másról szól, a keresztyén új életről, a megszentelődésről, mintegy az ember válaszáról az isteni üdvös cselekedetekre. Ez a kettéosztás azonban csak külső forma szerint lehetséges, a dolog lényege szerint nincs különbség, nincs kettéosztás. Az egységet, a kapcsolatot pünkösd teszi nyilvánvalóvá. Egyházi esztendőbeli helye szerint ez az ünnep Isten közvetlen üdvcselekedetei közül az utolsóról szól, a Szentlélek elküldéséről. Ezt az eseményt azonban nem hirdetheti senki az egyházban anélkül, hogy rá ne mutasson a- Szentlélek eleven, folyamatos munkájára, arra, hogy a pünkösd már nemcsak egyszeri esemény, hanem olyan kezdet, amelynek folytatása azóta sem szakadt meg. A pünkösd után következő vasárnapok — közismert nevükön a Szentháromság utániak — voltaképpen Istennek azt a cselekvését fedik fel a keresztyének előtt, amit ma is, bennünk is véghezvisz a Szentlélek által. Isten cselekvése a döntő ebben az időszakban is, ez a cselekvés azonban a jelenbeli cselekvése, a Szentlélek jelenvalósága közöttünk és bennünk. Míg az egyházi esztendő nagy ünnepei, karácsony, nagypéntek, húsvét közvetlenül Isten egy-egy üdvösséges cselekedetére támaszkodva, abból előállítva mutatja meg Istennek ezt a bennünk-cselekvését, addig a pünkösd utáni időszakban Isten történelmi cselekvésének egésze szolgál ehhez alapul. A SZENTLÉLEK fáradhatatlan Isten — ezt hirdetik ezek a vasárnapok. A keresztyén élet a Szentlélek állandó munkaterülete. Ezek a vasárnapok nem is akarják kisajátítani maguknak az Isten új életet teremtő cselekvését, hanem bizonyságot tesznek róla úgy, hogy mindannyiszor ráismerjünk. valahányszor tevékenykedik életünkben. A Szentlélek cselekvése 'érdekes módon hozzá van kötve az igehirdetéshez, tehát az emberi szóhoz. Sok keresztyén ebből arra a téves következtetésre jut, hogy a keresztyén élet is megmutatkozhat és elegendő ha megmutatkozik a bizonyságtevő szóban. Az ilyen keresztyének úgy gondolják, hogy szóban áll az Isten országa és éppen ezért számukra a most következő vasárnapok értéktelenebbek, kevésbé jelentősek mint az egyházi esztendő megelőző időszaka. EZ A NÉZET azonban teljességgel téves. Téves mindenekelőtt azért, mert a Szentlélek igehirdetése valósággal Isten üdvösséget szerző cselekedeteiben gyökerezik. A Szentlélek nem magát hirdeti, nem maga körül forog, hanem az Atyáról és a Krisztusról tesz tanúbizonyságot; arról, hogy az Atya elküldötte a Fiút s hogy miért küldötte és hogy Krisztus meghalt és feltámadott, halálával és feltámadásával mit adott az embereknek. A Szenlélek nem jár külön utakon, hanem a Szentháromság Isten akaratát s üdvözítését viszi végbe a keresztyének életében. A Szentlélek igehirdetése ezenkívül cselekvő szó. Benne rejlik az áldás és párosul vele a Szentlélek titokzatos munkája, amellyel az igét életté formálja. A Szentlélek biztosítja az igehirdetés hatékonyságát, azt, hogy az nem tér vissza Istenhez üresen. Az a keresztyén, aki erről nem akar tudomást venni, az magában a Szentiélekben kételkedik. Az ilyen ember a keresztyénséget a saját maga ügyévé teszi, és kihagyja belőle az Istent. Nem is csoda hát, hogy- szava üres, élete képmutatás és bizonyságtétele hamis. Az ilyen állítólagos keresztyén életnek nincs hitele sem az emberek előtt, sem az Isten előtt. A SZENTHÁROMSÁG UTÁNI vasárnapok igehirdetései éppen azzal a céllal szólnak hozzánk, hogy tisztán lássunk a Szentléleknek ebben a mai, bennünk és közöttünk végbemenő munkájában. Az igehirdetések az alapoktól elindulva mindig új és új oldalról világítanak rá a keresztyén új életre s mindezt azzal a céllal, hogy valósággá érleljék a mi életünkben. A keresz- tvénségnek Isten ma különösen is erősen azt a leckét adja, hogy a keresztyén élet valóságát a keresztyénség kulcskérdésének lássa. Ezen áll vagy bukik hitünk. Isten nem akar tudni olyan keresztyénekről, akiknek az új élete nem valóságos és nem felismerhető a munkájukban, gondolataikban, abban, ahogyan a többi emberekre néznek és őket megértik, az ő javukra és előmenetelükre igyekeznek, az emberi közösségeket a jó cselekvésének színteréül tekintik. Isten nem akar tudni olyan keresztyénekről, akik beszélnek arról, hogy az Istent szeretik, de nem szeretik Isten-adta testvéreiket, felebarátjukat, az embereket, az Isten-adta hazát és herdálják vagy prédának tekintik az Isten ajándékait, a falat kenyeret, a békét, az életet. Azok az emberek, akik az egyházi esztendőt kettétépik, kettétépik a keresztvénséget is. Az egyik oldalon az Isten van, az életnek, a szeretetnek, a cselekvésnek az Istene, a másik oldalon pedig ők vannak, képmutatásukkal, üres frázisaikkal, a semmitmondó bizonyságtételükkel. Az ilyen hamis keresztyéneknek éppen ez a kettéválasztás a tragédiájuk, az ítéletük és kárhozatuk — az igaz keresztyének áldása pedig a közösségük, az egységük egymással és az Istennel. Zay László KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK Áz Egyházak Yilágtanácsa egyházközi segélyosztáiya világkonferenciát tart Svájcban A magyar protestáns egyházak részéről D. Bereczky Albert református püspök és ár. Kádár Imre konventi főtanácsos vesz részt a tanácskozásokon Ismeretes, hogy az Egyesült Államok a Bikini-szigeteken az elmúlt napokban hidrogénbomba-kísérlete- ket hajtottak végre. A Japán Egyházak Országos Tanácsa felhívást küldött valamennyi ország közvéleményéhez, amelyben elítéli ezeket a kísérleteket. »A Csendes-óceánon és más területeken végzett kísérletek súlyosan ártanák az emberiségnek, nemcsak fizikai szempontból, hanem megmérgezik a nemzetközi légkört is.« A japán egyházak a keresztyén hívőket és minden jóakaratú embert összefogásra hívnak fel, hogy az emberiséget a tömegpusztító fegyverek fenyegetésétől megszabadítsák. A Német Evangéliumi Sajtószolgálat jelenti Madridból, hogy a spanyol hatóságok a protestáns gyülekezetekben és a nyomdában felkutatott bibliák és énekeskönyvek elkobzása után bűnvádi eljárást indít.ottak az ellen a lelkész ellen, aki a spanyol egyházak megbízásából az új énekeskönyvet előkészítette. Eljárás indult a nyomdavezető ellen is, aki a bibliák és énekeskönyvek kinyomtatására vállalkozott. Ugyancsak vád alá helyezték a spanyol bibliatársulat vezetőjét is. Az ő bűne az, hogy olyan bibliaszöveget akart kinyomtatni, amely eltér a római katolikus cenzúra által megállapított szövegtől. A bibliatársulat madridi raktárában összesen 36 289 bibliát koboztak el és szállítottak zúzdába. A spanyol protestánsok köreiben számolnak azzal, hogy a bíróság súlyos büntetéseket fog kiszabni a vádlottak ellen. 104 BADEN-WÜRTENBERGI lelkész felirattal fordult a nyugatnémet parlamenthez, amelyben tiltakozik a német hadosztályok felállítása ellen. Rámutattak arra, hogy e hadosztályok felállítása nemcsak céltalan, de veszélyes is, mert háború esetén Németország mindenféleképpen hadszíntér lenne. Németországnak sokkal inkább a leszerelés terén kellene jó példával elöljárnia. Az új hadsereg — írják — belpoli- tikailag is veszélyes, mert erősíti a reakciós erőket. Németország újraegyesítését csak a Nyugat és Kelet közti megértés politikája teheti lehetővé — fejezik be feliratukat. A SZOVJETUNIÓ baptista gyülekezeteinek vezetősége tárgyalást indított az angliai baptistákkal arról, hogy kölcsönös teológus-cserét kezdeményezzenek. ESEMÉNYEK MÁJUS 23-ÁN rendkívüli ülést tartott az Országos Béketanács. Bugár Jánosné, a Béketanács titkára ismertette azt a javaslatot, amelyik a békemozgalmi munka új módszereiről szólva, ennek a Hazafias Népfront kereteiben való folytatását ajánlotta. A javaslat szerint az Országos Béketanács mint választott szerv, megmarad és megoldja a rá váró nagy feladatokat, maga a békemozgalmi tevékenység azonban az üzemekben főleg a szakszervezetek, városokban és falvakban pedig a Hazafias Népfront keretei között végzi majd munkáját. Ez a tanácsülés egyhangú helyeslésével találkozott javaslat egymagában is tanúsítja, hogy békemozgalmi munkánk az ■utóbbi időben milyen hatalmas lépésekkel jutott előbbre. Azok a keretek, amelyek néhány esztendővel, sőt hónappal ezelőtt is elegendőnek bizonyultak, ma már szűkek, s a legutóbbi hetekben maguktól tágultak abba az irányba, amely felé a Béketanács határozata most ajtót nyitott. A NÉPFRONT annak idején a magyar nép történetének abban a szomorú időszakában jött létre, amikor a nemzet legjobbjai éppen a Népfrontban fogtak össze a fasizmus rontásának meggátlására, a béke érdekében. A széles nemzeti összefogásra akkor nagy szükség volt, s annak eredményei ma már történelmi jelentőségűek. A felszabadulás után is nagy eredmények születtek a népfrontpolitikában, habár az akkori belső küzdelmek meg is változtatták a megindult fejlődést. Amikor 1953-ban új erőre kapva, megizmosodva újra életre kelt a Hazafias Népfront, népünk tömegei nagy lelkesedéssel köszöntötték és országszerte örömest csatlakoztak hozzá. A kezdeti lelkesedést azonban lanyhulás követte. A Népfront jelentősége nem csökkent, de szerepe — ha nem is mindenütt — elszíntelenedétt. AZ UTÓBBI HÓNAPOK valóban történelmi jelentőségű eseményei között a Népfrontmozgalom ismét izmosodni kezdett, és a helyes, jó fejlődés természetességével szinte magától találta meg azt az egészséges életterületet, ahol hivatását betöltheti. Az ENSZ-tagságunkkal kapcsolatos felvilágosító előadások, külpolitikai viták, rendezvények, kiállítások, kiadványok jelzik ezt az utat. Napjainkban a második ötéves terv megbeszélései, kritikája, továbbfejlesztése talál természetes helyet a Hazafias Népfront gyűlésein s lesz ez a mozgalom ebben is népünk jövőjének* cselekvő építőjévé. A békemozgalom kinőtte eddigi kereteit — ez azt is jelenti, hogy a béke ügye valóban egész népünk ügyévé lett. Amikor a Béketanács ülésén Andics Erzsébet akadémikus, a Béketanács elnöke megemlékezett a békemozgalom két nagy halottjáról, dr Czapik Gyula egri katolikus érsekről és Fagyejev szovjet íróról, méltató mondatai között ezt is mondta: »Emlékük intsen arra, hogy íme az emberiség legegyetemesebb kérdésében igenis megtalálhatják egymást azok is, akiket világnézeti és egyéb kérdésekben tulajdonképpen nagy távolság választ el egymástólA békemunka s a Hazafias Népfront is ilyen egységesítő erő, igaz összefogás igaz ügy érdekében: a békéért, békés fejlődésünkért. AZ ORSZÁGOS BÉKETANÁCS »Mi van a nagyvilágban« című sorozata lebilincselően érdekes, képekkel gazdagon illusztrált füzeteiben a nemzetközi élet nagy eseményei között igyekszik eligazítást adni. A legújabban megjelent két füzet a nemzetközi élet két csomópontjára irányítja figyelmünket. Félix Pál Kína című füzetében a tavaly Kínában járt Tardos Tibor, Toncz Tibor és Rév Miklós riportjaival, fényképeivel és rajzaival a 600 milliós kínai nép életét, fejlődését és eredményeit mutatja be. Lendvai Pál »Franciaország válaszúton« című füzete a Washington által kívánt és a francia nép által kívánt kül- és belpolitika között válaszúton levő Franciaország problémájának megértéséhez segít. Az Egyházak Világtanácsa egyházközi segély- és menekültügyi szolgálata hatnapos konferenciát tart a svájci Les Rassesban. A tanácskozások tárgya: »Az egyház missziója és ennek szerepe az egyházközi segélyezésben.- A május 28-án kezdődő konferenciára Európából, Ázsiából, Afrikából, Amerikából és Ausztráliából mintegy 125 delegátust hívtak meg. A magyar református egyházat D. Bereczky Albert püspök, a konvent lelkészi elnöke és dr. Kádár Imre konventi főtanácsos képviselik a konferencián. A megnyitó előadást Leslie Cooke, a Világtanács segélyosztályának igazgatója tartja, az egyházak elmúlt évi segély munkájáról. Utána »Az egyházközi ökumenikus segély jelentősége az egyházak bizonyság- tételében« címmel Madelaine Bar- rot, az Egyházak Világtanácsa osztályvezetőnője tart előadást. H. Alivisatos teológiai professzor a görögországi ortodox egyházban folyó segélymunkát, Christian Berg, a német evangéliumi egyház segélymunkájának igazgatója az egyház jóléti intézményeit ismerteti. Az Egyházak Világtanácsa tanulmányi osztálya az evanstoni nagygyűlés óta foglalkozik Jézus Krisztus uraságának jelentőségével az egyház és a világ fölött. A tanulmányi osztály dr. Hans Heinrich Harms előadót bízta meg olyan konferencia előkészítésével, amely ezt a nagy jelentőségű kérdést bibliai-teológiai szempontból vizsgálja. A kérdés felvetése az Egyházak Világtanácsa tagegyházaiban már eddig is élénk visszhangot keltett. Többen felvetették, hogy ezt a kérdést kellene kitűzni az Egyházak Világtanácsa legközelebbi nagygyűlésének főtémájául. Az Egyházak Világtanácsa tanulmányi osztálya egyelőre annak a kérdésnek a tanulmányozására kíván szorítkozni, hogy mi a viszonya az egyháznak a világhoz és a világnak az egyházhoz abban a vonatkozásban, hogy mindkettőnek Krisztus az Ura. Minden egyház egyhangúlag elfogadja ezt a bizonyságtételt, amely nagyon magától értetődőnek hangzik. De az egyházak korántsem egységesek abban, hogy ennek a hitvallásnak mi a következménye az egyház és a világ egymáshoz való viszonya tekintetében. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy számos egyház erre a kérdésre korántsem ad egyértelmű választ. A tervbe vett tanulmányi munka célul tűzte ki, hogy a különböző felekezetek és hitvallások határai fölött beszélgetés induljon erről a kérdésről, ugyanakkor pedig magukon az egyes felekezeteken és hitvallásokon belül is fellazuljanak a már megmerevedett hagyományos nézetek. Az Egyházak Világtanácsa tanulmányi osztálya úgy véli, hogy számos esetben könnyebb lesz ebben a kérdésben egymással megegyezésre jutniuk különböző egyházakhoz tartozó keresztyéneknek, semmint ugyanazon az egyházon belül megegyezést érni el a különböző felfogások között. Nagy kísértést jelent éppen ennek a kérdésnek elfogulatlan vizsgálatában a konfesszionaliz- mus veszélye, másrészről pedig az a fonák rajongás, amely elfelejti, hogy az egyház Ura nem más, mint Istennek testté lett Igéje, aki a történelem Ura. A Szentlélek az egyházat mindig új és konkrét vallomásra ösztönzi Krisztushoz való viszonyát illetőleg, és nem éri be azzal, hogy az atyák hitvallását idézzük. A kötetlen beszélgetésnek az egyes egyházakon belül és a különböző egyházak között azt is szem előtt kell tartania, hogy az egyes beszélgető tár- | sak nem állnak mindig és minden- í A konferencián előadást tart Wj A. Visser’t Hooft, az Egyházak Világtanácsa főtitkára is, »Az egyházközi segély és az egyház missziója« címen. A kérdés társelőadója Aj Carleton, az amerikai kongregacio- nalista egyház külmissziói segély- szervezetének vezetője. Az Egészségügyi Világszervezet részéről Jerome Petterson igazgató tart előadást, »Az emberiség szüksége, a technikai ■ segély és az egyházak« címmel. Evert Barger az ENSZ technikai segélyosztályának megbízásából szól a világ közegészségügyi kérdéseiről és az egyházak közreműködésének lehetőségeiről: A konferencia megtárgyalja azoknak a protestáns egyházaknak a helyzetét is, amelyeknek a katolikus többségű országokban sajátos problémáik vannak. Az ortodox egyházak, valamint a kelet-európai, délkelet-ázsiai, indiai, pakisztáni és afrikai egyházak segélyproblémái is szerepelnek a konferencia napirendjén. A záróülésen Robert Mac- kie, az egyházközi segélybizottság elnöke tart előadást az 1957. évre előirányzott segélyfeladatokról. ben az egyik, a többiek pedig az ellenkező fronton. Éppen ezért a tanulmányi munkát csak a valóban nyitva tartott Biblia mellett lehet reményteljesen folytatni. Így ez a munka maga is bizonyságtétel lesz arról, hogy Krisztus a világnak és az egyháznak egyaránt Ura. A Világtanács tanulmányi osztálya július folyamán Amoldshainban konferenciát tart olyan teológusok és laikusok részvételével, akik a kérdés tanulmányozásában már eddig is részt vettek. A konferencián előadást tart D, dr, Vető Lajos püspök is, A Lelkipásztor — lelkészeink szakfolyóirata —* májusi számában közli az Egyházak Világtanácsa elnökeinek pünkösdi üzenetét és azt a levelet, amelyet a magyar, csehszlovák, lengyel evangélikusok a Lutheránus. Világszövetséghez intézett közös üzeneteként a Lutheránus Világszövetség Világszolgálati Osztályának semmeninigi ülésén felolvastak. Bodrog Miklós »Testvéri szó« című írása után dr. Nagy Gyula professzor »Spiritus creator« címen írt tanulmányát közli a lap, amelyben Prenter dán professzor új Luther könyve alapján Luther tanítását mutatja be a Szentiélekről és az új életről: Dr. Karrier Károly professzor »Krisztus királyi uralma az Újszövetség szerint« címen írt tanulmányt. Barth Károly 70. születésnapja alkalmából a nagy svájci teológus hatalmas dogmatikáját Groó Gyula ismerteti. »Készül hitvallási irataink új fordítása« címen néhány részletet közöl a lap a Schmalkaldeni cikkekből dr. Pálfy Miklós dékán fordításában. D. Dezséry László püspök »Lelkészi közélet« címen az egyházi élet aktuális eseményeit kommentálja. »Mindenki pásztora« címen D. Dezséry László püspök igehirdetését olvashatjuk ezután, majd "A nemzetközi élet homlokterében« című rovat a leszerelés kérdésével foglalkozik. Hazánk második ötéves tervéről »Mindnyájunk öröme« címen emlékezik meg a lap. A SZEMLE rovatba Benczúr László írt cikket. »Barth Károly a wuppertali teológiai konferencián« címen. Groó Gyula a nemrég megjelent »Tiborc új arca« című könyvet ismerteti. Kollekta imádságok után az IRASMAGYARAZAT rovatban a Szentháromság ünnepét követő vasárnapokra találhatók igemagyarázatok dr. Ottlyk Ernő, Juhász Géza és Zay László feldolgozásában. A lap végül képriportot közöl az egyházi belmissziói és üdülőtelepekről. Krisztus uraságával loglalkozá tanulmányi konferenciát rendez az Egykázak Világtanácsa «Aki nem szereti a maga atyafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát« (i.Jni,20.)
