Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-05-06 / 19. szám

XXI. ÉVFOLYAM, 19. SZÁM 1956. MÁJUS 6.

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HE

ÁR A : 1,40 FOR INT

— A Csendes-óceán partjáról, a hatszázmilliós kínai nép köréből, Jézus Krisztus ottani egyházának

olyan mélységesen és olyan széles felületen szövődött össze idegen politikai törekvésekkel, hogy annak a néhány misszionáriusnak a szolgálatát, akik az elmúlt nemzedékek során valóban Jézus Krisztus evangéliumával, az evangélium ígéretével igyekeztek szolgálni a kínai gyülekezetekben és a kínai népnek — a kínai nép előtt árnyékba borította a missziói tevékenységnek idegen politikai törekvésekkel tapasztalt összefüggése. Arra kell gondolnunk, hogy nagy misszionáriusok, akik az evangélium terjesztésének ügyét sokszor prófétai erővel álmodták meg, és egyszerű gyülekezeti tagok, akik maguktól elvont filléreket áldoztak a misszió szolgálatára, milyen megcsa- lattatásban részesültek. A misszióra szánt összegek felhasználása során az egyház nevében missziói társulatok és misszionáriusok hosszú sora úgy vitte az evangéliumot a kínai nép körébe, hogy a kínai nép a gyű- i lekezetek formálódásában nem Isten i

Sajtónk isten egységet munkáló eszköze

TVc séret es módon szinte hagyománnyá lett már egyházunkban, hogy a húsvét után következő vasárnapok egyikén az igehirdetések megemlékeznek az egyházi sajtó szolgálatáról. A sajtóvasárnap kedves szín abban a közösségben, amely egyfelől az olvasók, egyházunk tagjai és másfelől egyházi újságjaink, a sajtó munkásai között fennáll. Az egyházi sajtó ilyenkor számot vet szolgálatával és Isten előtt mérlegre teszi, amit addig tett s amit a jövőben cselekedni tervez. Ugyanakkor pedig az olvasókhoz is fordul. Ezen a vasárnapon nemcsak a szokott módon, a nyomtatott betűvel, ■hanem a gyülekezeteinkben mindenütt prédikáló lelkészeik szaván át is vall önmagáról, hitéről, szolgálatáról és céljairól. Sajtónk ma a gyülekezettek minden tagjával együtt arra kéri Isten áldását, hogy mind igazabban, jobban és áldásosabban végezhesse szolgálatát.

Mostanában az egyház Istentől kapott feladatai között egyre inkább elő- térbe kerül és középponti jelentőségűvé válik az egység. Ha ennek munká- lása feladata az egyháznak, akkor különösképpen is az az egyházi sajtónak, amely Isten igehirdető, nevelő és elgazító eszköze minden más igehirdetési formánál szélesebb körben. Isten elvezette a Magyarországi Evangélikus Egyház sajtóját annak felismerésére, hogy egyházunk megújhodásában, engedelmességében cs szolgálatában zászlóvivőnek, példamutatónak kell lennie. Sajtónk munkásai vállalták és érzik is ezt a szó legszebb értelmében elöljáró tisztüket.

Elöl igyekszünk járni egyházunk belső egységének erősítésében. A felszabadulás után megújult Evangélikus Életet Isten megajándékozta azzal, hogy nagy szerepet engedett neki egyházunk egységének megépítésében. Lelkészek és egyháztagok egyaránt sok eredményes útmutatást kaptak esztendőkön át lapjainkban. Ennek is következménye az, hogy lelkészeink és egyháztagjaink ma döntő többségükben egyek Isten mára szóló üzenetének keresésében, a mában engedelmes keresztyén élet gyakorlásában, a zsinatunk mögé felsorakozó állásfoglalásban, népünk soraiban a jövő útja keresésében és a békéért fáradozásban. Egyházi lapjainknak nagy szerepük volt abban is, hogy egyházunk ma újra egységesen keresi a becsületes lutheri kegyességben, mint Luther mondta: a közönséges keresztyén életben való elmélyedést és ezt az egységet nem bontják meg a lutheri keresztyén- ségtől idegen kegyességi felfogások és irányzatok.

Mindnyájunknak feladata az élő egyház egységének munkálása. Az Evangélikus Élet ma Isten egyik eszköze ennek az egységnek tovább erősítésére. Nemcsak abban, hogy egyházunk életéről, problémáiról és Isten kérdéseire feleletkereséseiről hírt visz minden gyülekezetbe, s e híradásában igyekszik nemcsak az országos egyház szócsöve lenni, hanem az egyházmegyék s az egyházközségek tolmácsolója is. Kétségtelen, hogy már ez is közösségbe kapcsol, de ez még nem elég. Istentől azt a feladatot kaptuk, hogy egész sajtómunkánkkal, minden betűnkkel, kicsiny és nagy, minden- fajtájú írásunkkal egyházunk hitbeli és cselekvésbeli egységét bizonyítsuk, éljük és tovább építsük. Ezért vállalja sajtónk egyházunk különféle raunka- ágsinak, szolgálatainak egybefogását. Az utóbbi években Isten az egyháznak mindenfajta szolgálatát a lelkes egyesek magánügyéből az egész egyház közösségének feladatává tette és ebben osztozik egyházi sajtónk is.

A magyar protestánsok mindig egységben tudták és vallották magukat a magyar néppel. A magyar protestáns egyháztörténet szorosan egybefonódott a magyar nép történetével, éspedig nem a királyokéval és főurakéval, hanem az egyszerű népével. Ennek a magyar népnek a sorában évszázadokon át a magyar protestánsok egy szívvel és ugyanazzal a karral harcoltak egyszerre a vallásszabadságért és a pórnép szabadságáért, a mennyei hasáért és a magyar hazáért. Isten tiszta igéjéért és a tiszta, szép magyar anyanyelvért, a hitben erősödésért és a műveltségért, haladásért, szabadságért. A magyar protestantizmusnak ezt a szent hagyományát a mában tovább élni valónak tartják sajtónk munkásai. Ezért törekszünk élni és erősíteni egységünket szeretett magyar népünkkel. Boldogan és hálásan valljuk, hogy Istentől kaptuk ajándékba hazánkat, anyanyelvűnket és népünket s azért kaptuk, hogy hűségesek legyünk hozzá. Ez a hűség ma a népünk gondjaiban és örömeiben, terveiben és munkájában való osztozásban valósul meg. A hitben és a hazafiságban egyaránt tisztes őseink örökségét becsüljük meg azzal, hogy dolgozó népünk egységében vállaljuk a hazafiság mai feladatait és új utakon keressük népünk lelki és testi javainak nagyobb bőségét.

Az egyház egységét Isten feladatul szabta az egész világkeresztyénség elé. A Magyarországi Evangélikus Egyháznak ebben az esztendőben nagyobb szerep is jut a világkeresztyénség egységmozgalmában, mert a már eddig is hittel végzett és méltó elismerést kapott ökumenikus tanulmányi munkáján kívül egyik házigazdája lesz a nyáron hazánkban ülésező Egyházak Világtanácsa központi bizottságának. Az ökumenikus munka fokozott feladatot jelent. Nem elég mind jobban és jobban megismerkednünk az ökumenikus mozgalom múltjával és jelenével, tájékozódnunk a világkeresztyénség életének eseményeiben. Az egyháztörténet nemcsak Isten áldásos cselekedeteinek sorozata, hanem nem egyszer tarkítják keresztyének jószándékú vagy bűnös tévedései, hibái. A keresztyénség mai életében is Isten igéjére figyelve tudnunk kell különbséget tenni Isten egységet munkáló cselekedetei és egyes egyházi emberek, vezetők néha Isten akaratával nem egyező cselekedetei között. A magyar protestantizmus imádsággal és szolgálattal igyekszik maga is hozzájárulni ahhoz, hogy az ökumenikus mozgalom valóban engedelmesen éljen és betöltse Isten egységet munkáló akaratát. Különösképpen is óhajtjuk, hogy az Egyházak Világtanácsa mind jobban és igazabban járuljon hozzá az emberiség egységre és békére irányuló törekvéseihez, semmiképpen ne mélyítse az emberiség szakadékait, hanem inkább maga is támogassa a két részre szakadt világ békés egymás mellett élését. Adja Isten, hogy az egész világ- kereszíyénségben példa és serkentő erő lehessen a mi gyülekezeteink hite és a hűség, amelyet a keresztyén kötelességként felismert békemunkában tanúsítunk.

Az egyházi sajtó feladatairól vagy szolgálatáról nem lehet az egyházétól elkülönítetten beszélni, mintha e kettő nem lenne azonos. Egyházi sajtónk éppen akkor tölti be feladatát legjobban, ha azt egyházunk egysegében végzi. Az idei sajtóvasámapon ehhez kérjük Isten áldását es egyhazunk minden tagjának imádságos, hívő támogatását.

ZJay László

A kínai keresztyénség életéről

Beszámoló a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsában

Jelentettük, hogy a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa április 20-án kibővített ülést tartott, amelyen Péter János püspök két és félórás előadásban számolt be a kínai egyházak meghívására a Kínai Nép- köztársaságban tett prédikáló és előadó-kőrútjáról. Beszámolója első részéből az alábbiakban néhány részletet közlünk.

az áldáskívásánát, testvéri köszöntését hozom Jézus Krisztus magyar protestáns egyházai számára.

A KÍNÁBAN FOLYTATOTT MISSZIÓ

hozzá való szeretetének a jelét érezte kibontakozni, hanem valami olyan tünetet, valamint olyan tünet jelentkezését kezdte érezni, amelyik tulajdon élete ellen tör.

— Az ilyen öszefüggésű missziói tevékenység után keletkezett gyülekezetek életéről a kínai nép körében az a fő benyomás támadt, hogy miközben a gyülekezetek formálódnak, ellene történik valami. Ezért állandó szólás-mondás volt a keresztyén gyülekezetekkel és a keresztyénekkel kapcsolatban a kínai nép körében, hogy ezek «idegen vallás evői«. Ez azt is szemlélteti, hogy a missziói tanácsok intézményeit olyan helyekké igyekeztek tenni, amelyekben az evangélium hirdetése mellett szociális segélyek, érvényesülési lehetőségek formájában különböző anyagi előnyökhöz jutnak azok, akik hozzájuk csatlakoznak.

— Ezzel a munkával párosult még az a tünet, hogy

A MISSZIÓI TANÁCSOK A SAJÁT GYÁMSÁGUK ALATT TARTOTTAK A GYÜLEKEZETEKET,

a gyülekezetek önállósulását nemcsak, hogy nem segítették elő, ha- ! nem igyekeztek meg is akadályozni. A kínai anglikán egyház az első zsinatot 1912-ben tartotta, de teljes el- | ismerést voltaképpen a felszabadu- j lásig nem kapott az anglikán' egyhá- | zak közösségében. A felszabadulás I pillanatában a kínai anglikán egy- j ház mintegy 60 püspökének a zöme | amerikai származású volt.

| — Amikor a kínai nép forradalma

] kibontakozott,

A VILÁGTÖRTÉNELEMBEN

ELŐSZÖR LETT A KÍNAI NÉP

IGAZAN EGYSÉGESSÉ,

szabaddá és saját problémái megoldásának a lehetősége birtokosává. Mindenféle hazug híresztelés ellenére semmiféle intézkedés sem történt általában misszionáriusok kiutasítására. 1949-ben még 2 ezer miszionárius tartózkodott Kínában, azonban megijedve attól a lehetőségtől, amely a kínai nép előtt a forradalom befejezésével kibontakozott, önként hagyták el Kínát. Azóta egy részük Hongkongban és Taivanban tartózkodik és a népi Kínával kapcsolatban a rémhírek sorozatával izgatja az ottani társadalmat, az Egyházak Világtanácsa együttesét. Számos alkalommal az Egyházak Világtanácsa gyűlésein is úgy lépnek fel, mintha ők lennének az evangélium ügyének jogos képviselői Kínával kapcsolatban és nyugtalanítják a nemzetközi missziói tanács összejöveteleit. A kínai protestáns gyülekezetek vezetői ilyen örökség birtokában szolgálják az evangélium ügyét a kínai nép körében.

— Minden nap új felfedezés volt számomra, hogy

600 MILLIÓS ORSZÁG

TERÜLETÉN VAGYOK.

Gondoljuk el: az új hétéves tervükben a jövő évre annyi iskolájuk lesz, hogy azokban 60 millió elemista tanul. Nemzedékeken keresztül úgy élt a kínai nép, hogy a felszabadulás pillanatában a lakosságnak több mint 90 százaléka iskolázatlan volt. Micsoda tömegű iskolát kell építeniük ennyi gyermek számára! A középiskolás gyermekek száma 4—5 millió, de ezzel még nincsenek megelégedve. A természetes szaporulata Kínának minden évben több mint. Magyarország lakosainak száma.

— A protestantizmus Kínában átéli azt a nagy élményt, ami a kínai nép életének átrendezésével jár. Beszéltem parasztemberekkel, akik elmondták az életük utolsó három esztendejének történetét. 1953-ban Kínában 14 ezer termelőszövetkezet volt, 1954-ben ezeknek a száma felment 70 ezerre, 1955 nyarán 500 ezerre. Ekkor olyan gyors ütemben indult meg a folyamat, hogy ebben a pillanatban a termelőszövetkezetek száma több mint egymillióháromszázezer és az egész földterület 97 százaléka hozzájuk tartozik. Ezek a parasztemberek elmondták, hogy ők úgy kezdték, hogy először csak a munkájuk volt közös. Azután rájöttek, hogy ez hasznos ugyan, de nem elég. Mert abból, hogy együtt dolgoztak, volt hasznuk, de mivel a földjük külön volt, állandó viták támadtak: hogyan osszák be a munkájuk sorrendjét. Utána megegyeztek abban, hogy a földterület tulajdonjogát külön-külön nyilvántartják ugyan, de a munkájuk gyümölcsét együttesen élvezik és osztják föl. így fokról-fokra haladtak előre. Az első

esztendőben egy-egy család elérte átlagosan a 20 százalékos jövedelem- emelkedést, a második esztendőben már 50, a harmadikban 70 százalékos volt a jövedelememelkedés. Ebben az esztendőben, ha minden kedvez, már 100 százalékos jövedelem- emelkedést érnek el.

— A kínai társadalom képe az utolsó 7—8 esztendő alatt — mert a felszabadulás náluk csak az 1949. évvel kezdődött — összehasonlíthatatlanul megváltozott. Beszéltem Nyström svéd lelkésszel, aki 28 esztendőt töltött Kínában mint misszionárius. Azt mondta kérdésemre, hogy el sem tudom képzelni azt a nyomort, a rongyosságnak, az éhezésnek azt a fokát, amiben a parasztok, a városi munkások éltek. Elmondta Nyström, hogy a városok tele voltak koldusokkal, gyermekek, mint kóbor macskák éltek az utcán család és otthon nélkül. Most nézzen körül — mondotta — nem lát egy rongyos embert sem. Ez valóban meglepő. A felszabadulás után nagyon egyszerű, ízléses munkaruhákat kezdtek gyártani. Ezeket rendkívül olcsón lehetett kapni, tartós, jó anyagból készültek és mindenki megengedhette magának a forradalom utáni hónapokban, hogy ilyen ruhát vegyen magának.

AZ ÉLETSZÍNVONAL

Állandóan emelkedik,

az étkezési lehetőségek javulnak: Akármilyen időjárás van, 50 centért (egy fél yuanért) fél kiló rizst lehet kapni, ennek nem változik az ára. Amikor 1954-ben nagy árvíz volt, az egyik meglepetést az okozta, hogy az árvíznek halálos áldozata alig volt és a rizs ára akkor sem változott. Korábban százezrek vagy milliók pusztultak el egy-egy árvíz alkalmával. Minden termelőszövetkezet úgy köteles gazdálkodni terményeivel, hogy legalább egy, de ha lehet inkább két esztendőre való tartalékot tartson a szövetkezet raktárában, hogy ha árvíz, szárazság, vagy bármi történik, a lakosság élelmezéséről gondoskodni tudjanak. A keresztyén hit számára öröm, hogy a létbizonytalanság sokféle babonát termelő állapotából kiemeli a társadalmat az az élet, ami körülötte folyik.

Péter János püspök beszámolójának második részét, amely különösen a kínai egyházak mai életével foglalkozott, legközelebbi számunkban fogjuk kivonatosan közölni.

Az erőszakba vetett hitet nem lehet összekapcsolni a Krisztusba vetett hittel

Sajtóvasárnapi igehirdetések

Május 6-án, vasárnap a sajtóvá- : Ugyancsak a sajtóvasárnap alkal.. icmn- mából a Budapest-Deák téri tempsarnap alkalmából a budarari temp , loJnban a délelött u órai istentisztelomban prédikál a délelőtt 11 órai is- £en Zay Líi,szUj, a Sajtóosztály ügytentiszteleíen D. Dezséry László püs- vivő lelkésze látja el az igehirdetői

pök, lapunk főszerkesztője. szolgálatot.

lások útját egyengessék és az egymáshoz való közeledés légkörét segítsék elő.

Niemöller a potsdami értelmiségiek klubjában is tartott előadás «-Ami bennünket németeket egyesít és aminek egyesítenie kellene« címmel. Kifejtette, hogy

»a jó felebarát« utáni vágyakozás kérdése napjainkban azonos a koegzisztencia utáni vággyal.

Bár a háború őrültség, mégis elővigyázatosnak kell lennie minden keresztyén embernek, hogy ez az őrültség be ne következzék. Az erőpolitika ma már csak az oktalanak számára mond valamit — jelentette ki, majd így folytatta: »A fő feladat az, hogy semlegesítsünk minden olyan tendenciát, mely a németek szembeállítására vezet, és erősítsünk minden olyan kapcsolatot, mely a németek között fennáll. Világviszonylatban pedig a fegyverkezésre kiadott, haszontalanul elpazarolt pénzösszegeket az elmaradt népek megsegítésére kell használni.

Beszédének végén a német egységre vonatkozóan kijelentette: »■Minden javaslat jó, ha bármilyen kicsi lehetőségét is adja az előbbre- jutásnak.«

Niemöller Márton, a Német Demokratikus Köztársaság-beli Pots- damban nagyhatású beszédet tartott »A keresztyénség az atomkor hajnalán« címmel. Előadását azzal a megállapítással kezdte, hogy a jelenlegi világhelyzet legdöntőbb tényezője a nagy ázsiai népek növekedő jelentősége és ezeknek előre látható gyors erősödése. Az atomenergiával kapcsolatban kijelentette, hogy annak békés célokra való felhasználása az egyetlen lehetőség, mely minden ember számára a megfelelő életfeltételeket megteremti. Mindarra — mondotta —, ami most történik, nem mondhatja a keresztyénség azt, hogy mi közöm hozzá. Ha a keresztyének alkalmas időben felismerték volna felelősségüket és azt komolyan gyakorolták volna, nem jutott volna a világ idáig. Ezért az atomkorszak küszöbén csak azt mondhatjuk: »Bánjátok meg bűneiteket!«

»Nekünk keresztyéneknek az most a feladatunk — hangsúlyozta —, hogy embertársaink sorsával törődjünk.«

Az az igazság, hogy az erőszakba vetett hitet nem lehet összekapcsolni a Krisztusba vetett hittel.

Ezért a keresztyénekre az a feladat hárul, hogy ők is a tárgyanA népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen* (Ézs 49, 6.)