Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-01-08 / 2. szám

*

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP

XXI. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 1956. JANUÁR 8.

ÁRA: 1,40 FORINT

Az egy vérből teremtett emberiség egysége

A napkeleti bölcsek története nyilvánvalóan mély benyomást keltett magyar népünk körében. Erre utalnak a »három királyok« cimón kialakult népszokások és népköltészeti emlékek. A legeindaköltő fantázia a napkeleti bölcsekből három királyt alkotott, akiknek a nevét is tudta:. Gáspár, Menyhért, Boldizsár. Mindhárom király messzi vidékek, »egzotikus« népei köréből való volt, egyikük pedig a négereket képviselte. Falusi híveink közül bizonyára sokan emlékeznek a »három királyok járása« vízkereszti népszokásra. A meseszerűségen és a színjátszás-szerűségen keresztül elevenítette meg népünk a napkeleti bölcsek történetének középponti mondanivalóját: Jézus Krisztusban egyesülnek és testvériségre jutnak különböző népek fiai.

A Biblia eredeti szövege »mágusokról« beszél. Ez a szó a méd—perzsa papi rend tagjait jelentette, de általában így nevezték a babiloni csillag- jósokat, papokat is. A napkeleti bölcsek a távoli népek fiaiként keresik; fel a gyermek Jézust s velük megkezdődik annak az ószövetségi ígéretnek a betöltése, hogy az Ür házának hegyéhez, Sión hegyéhez fognak özönleni a pogányok.

A napkeleti bölcsek története minden évben arra figyelmezteti az egyházat, hogy tekintetét a távoli népek felé fordítsa. Ezért járt együtt mindig vízkereszttel a misszió gondolatának és messzi vidékek színes emberei életsorsának a felvetése.

A Biblia egyik sarkalatos tanítása arról szól, hogy Isten az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette. (Csel 17,26.) Keresztyén hitünk szerint ebben gyökerezik az emberek egymás közötti testvérisége. Az emberiség megoszlására nézve különbséget kell tennünk a között, ami Isten akaratából jött létre, és a között, ami az emberi bűnnek a torzítása. 1 Móz 10. fejezetében olvashatjuk az emberi nemzetség elterjedesenek az útját A fejezet elé a bibliafordítók igen helyesen ezt az összefoglaló címet írták: »A nemzetek eredete«. Isten akaratában gyökerezik tehát a különböző népek természetes növekedése es elterjedese revén beálló diöeren eiáltsá“' 1. Móz 11-ik fejezetében pedig azt olvassuk, hogy a népén közötti ellenségeskedés büntetésképpen árad el az emberi gonoszság miatt. A Bibliában Nimród alakja jelenti az első hatalmaskodot leigazot, e - nvomót 1. Móz 10. 8 szerint Nimród kezdett hatalmaskodni a földön. Foglalkozása »a hatalmas vadász« Jer 16, 16; Mikeás 7,2 szerint embervadászt jelent. A Biblia sehol sem hagy kétséget afelől, hogy az embernek ember által való elnyomása, vagy népnek nép áltál való kihasználása gyűlöletes bűin az Isten szemében. A népek közötti ellensegeskedes- mek is ez a bűn a gyökere,

Tsten már az Ószövetségben megígéri, hogy Ábrahámban »megáldatnak a 1 föld minden nemzetségei« (1. Móz 12, 3). Istennek Izrael nepevel kötött szövetsége tehát az egész emberiségre tekintettel volt. Ez az igeret Krisztusban teljesedett be, Ű az, akiben áldást szerezhetnek maguknak a told minden népen

Az Újszövetség hatalmas erővel hirdeti, hogy a pünkösdi csodában a népekre, nyelvekre, fajokra differenciálódott emberiség új egységet találhat Jézus Krisztusban, aki által leomlik minden választófal, amit a bűn és a gonoszság emelt embeirés ember közé. A Cselekedetek könyve nagy részletességgel írja le, hogyan kap Péter apostol nagy ■ leckét Istentől arra nézve, hogy »nem személyválogató az Isten, hanem minden nemzetben kedv«» Öelőtte, aki őt féli és igazságot cselekszik« (Csel 10, 35). Külön kiemeli az Újszövetség, hogy teljes egyenlőség áll fenn a népek és nemzetségek között, hiszen Isten »semmi különbséget sem tett miközöttünik és azok között, hit által tisztítván meg azoknak a szívét« (Csel 15, 9). Mindez valósággá is vált az első gyülekezetek életében.

Mindez annak a bizonysága, hogy Jézus Krisztus váltsága és Szentlelke le tudja győzni az emberi bűn közösségrontó erejét a népek és fajok egymás közötti viszonyának terén is. Ugyanakkor ez a Jézus Krisztusban rejlő erőforrás arra kötelezi övéit, hogy éljék az egy vérből teremtett emberek testvériségét és minden erejükkel munkálják az emberiség egységét. Az egyháznak felelősséget kell éreznie az egész emberiség összetartozásáért, a közös emberi érdekekért, a népek és fajok egyenjogúságáért

M

a az emberiség széles rétegeiben nagyot emelkedett az emberi öntudat. Tanúi vagyunk annak, hogyan omlik össze s válik erkölcsileg megbélyegzetté a gyarmatrendszer, hogyan küzdenek a gyarmati elnyomással sújtott népek legtermészetesebb életjogukért, a szabadságért és a népek közötti egyenlőségért. Tanúi vagyunk annak, milyen elemi erővel tör fel a volt gyarmati népek lelkesedése a béke és a népek barátságának politikája iránt. Az elmúlt év áprilisában 29 ázsiai és afrikai ország egy- milliárd 600 millió lakosának képviselői Bandungban tartott értekezletükön állást foglaltaik a gyarmatosítás és a háború ellen, az ázsiai és afrikai országok gazdasági és kulturális együttműködése, a békepolitika polytatása mellett. Ez az értekezlet nemcsak az öntudatára ébredő keleti népek életének volt nagy eseménye, de a béke érdekében vívott küzdelem nagy győzelme is, amely közelebb vitt a »genfi szellem« létrejöttéhez. Hasonlóan nagy jelentőségűek voltak azok a kölcsönös látogatások, amelyeket a Szovjetunió és India vezetői tettek az elmúlt évben egymásnál s amelyek nemcsak ezeknek a népeknek a barátságát, de a béke ügyét is szolgálták.

4 keresztyén ember nem húnyhatja be a szemét a népeket megmoz- gató nagy kérdések elől s nem tehet úgy, mintha nem tudna különbséget tenni jó és rossz, igazság és igazságtalanság között. Mert Isten megteszi ezt a különbséget. Azt sem mondhatja, hogy neki nincs köze ezekhez a kérdésekhez, neki csak az üdvössége a fontos. Mert Istennek nagyon fontos, mi történik az emberekkel. Nekünk világosan kell látnunk, hogy az erkölcsi igazság azoknak az oldalán van, akik a népek egyenlőségéért, minden elnyomás és gyarmatosítás megszüntetéséért, a népek barátságáért és békés egymásmellettéléséért küzdenek. A mi feladatunk pedig az igazság ügyének segítése és támogatása.

A napkeleti bölcsek a "távoli népek fiainak elsőit jelentették, akik Jézushoz jöttek, hogy azután hosszú sorban járuljanak elé a világ legkülönbözőbb népeinek fiai s megtalálják általa az egymás iránti testvériséget is. Az Egyházak Világtanácsa evanstoni határozataiban sok figyelemre méltó döntés van a népek békés egymásmellettélése és a fajok egyenrangúsága megvalósításának szorgalmazása terén. Sok jel mutat arra, hogy a világ keresztyénéi egyre jobban megértik a napkeleti bölcsek Krisztusra találásával megindult folyamatot, egyre világosabban látják az egy vérből teremtett emberiség egységét, egyre inkább átérzik az emberiség éhségét a béke után. Ugyanakkor azonban kétségtelen, hogy egyre növekednek is a feladatok és tennivalók ezen a téren.

A Krisztus iránt való engedelmesség pedig arra kötelez, hogy az emberiség egységét hirdessük, a békesség lehetőségében rendületlenül reménykedjünk és ezek eléréséért minden erőnkkel munkálkodjunk!

O. E.

Istenre néző szeretettel járjunk szolgálatunk útján az új esztendőben

— mondotta D. dr. Vető Lajos püspök az újév alkalmából

Január másodikán délben az Északi Egyházkerület tanácstermében gyülekeztek a Budai egyházmegye lelkészei, az Északi Püspöki hivatal és az Egyházegyetem vezető lelkészei és tisztviselői, a Teológia tanárai és a Pesti Egyházmegye küldöttei, hogy az új esztendő alkalmából jókívánságaikat fejezzék ki D. dr. Vető Lajos püspöknek.

A megjelentek nevében Tessényi Kornél püspöki titkár mondott üdvözlő szavakat.

»Az új esztendőben folytatnunk kell egyházunk lelki és anyagi egységének kiépítését

— mondotta. — Olyan feladat ez. melyet különösen szem előtt kell tartanunk az év minden percében. Ennek eszköze a Szentírás alapján, hitvallási irataink értelmében megújuló igehirdetésünk. Egyházunk másik fontos feladata a hit etikai tartalmának alkalmazása emberi életünk mai, modern viszonyai közepette, és — nem utolsósorban — a béke ügyének minden rendelkezésünkre álló erővel való. további szolgálata.« Tessényi püspöki titkár ezután meleg szavakkal fejezte ki a lelkészek és gyülekezetek szeretetét és jókívánságait Vető püspök és egyházi vezetőségünk iránt bizonyságot téve arról, hogy egyházunk lelkészei és hívei imádságaikkal velük vannak, hogy meg nem lankadva végezhessék áldásos szolgálatukat egyházunk és magyar hazánk javára.

Az üdvözlésekre adott válaszában D. dr. Vető Lajos püspök hálával tekintett vissza az elmúlt esztendő eredményeire és áldásaira, majd megköszönte minden munkatársának, lelkészeknek és a gyülekezeteknek az elmúlt esztendő minden áldásos szolgálatát. »Megköszönöm

— mondotta —, hogy a múlt esztendőben odaadással, hittel, szeretettel és ' reménységgel forgattátok az ige fegyverét, végeztétek a tanítást szószéken és a sajtóban, amelynek olyan kedves eredményei, nagyjelentőségű gyümölcsei termettek, mint pl. az Énekeskönyv kibővített, megújított kiadása.« A püspök különösen is kiemelte D. Dezséry László püspök szolgálatát, aki »hitével, képességével és nagy munkaerejével olyan nagy szolgálatot végez egyházunkban, amelyről Isten előtti hálával kell megemlékezni«. Köszönetét mondott a Teológiai Akadémiának, rámutatva az Akadémia iránymutató feladataira. Az Egyházegyetem vezetői és tisztviselői, a püspöki hivatalok összehangolt és testvériesen végzett munkájának értékelése után megemlékezett a Sajtóosztály szolgálatáról és eredményeiről, majd a Budai és Pesti Egyházmegye lelkészeihez szólott. »Ezek a gyülekezetek olyanok, mint a hegyen épített város, amelyekre felnéznek a többiek: hogyan mutatják azt a jó utat, amely a jövőbe vezet« — mondotta.

Ezután a püspök a jövő feladatokról szólott, elsősorban belső egyházi kérdéseinkről: »Nagyon lényeges dolog a hitbeli és gazdálkodási egységnek a megvalósítása. Ebben a tekintetben Isten nagy feladatot állított a mai nemzedék elé. Ahhoz, hogy a mi egyházunk önfenntartó egyház legyen, hogy a maga hitéből, áldozatkészségéből tartsa fenn magát, elengedhetetlen a lelki egység, az evangélikus egység a mi országos egyházunkban. Ebből a szempontból

igen fontos feladatai vannak lelkészeinknek és gyülekezeteinknek is. Akkor, amikor mi imádkozunk és dolgozunk azért, hogy valami manifesztálódjék Jézus főpapi imádságából: »hogy mindnyájan egyek legyenek«, ez egyházunk belső életére nézve elkötelezést jelent. Mi akkor munkáljuk az egyháznak, azaz a Krisztus testének egységét, ha ezt az egységet munkáljuk országos egyházunkban is. Igyekezzünk ezt előbbre vinni imádsággal, igehirdetéssel és munkával.

j Ha ebben a tekintetben egyházunk i egysége erősödik, akkor meg lesz a garancia arra, hogy a Központi Alap létrehozása, megerősödése, teherbíróképessége nemcsak terv, hanem valóság is lesz. Ez pedig újabb bizonyítéka lesz Isten kegyelmének.

A továbbiakban dr. Vető püspök

a népek békéjének biztosítása terén az elmúlt esztendőben elért nagy eredményekről szólott; amelyek azonban akár mint egyeseket, akár mint egyházat a békéért való további eredményes munkára köteleznek.

Egyházunk nemzetközi kapcsolatairól szólva a püspök emlékeztetett arra, hogy

az Egyházak Világtanácsa Köz- . ponti Bizottságának ez idei magyarországi ülésezése alkalmából a világluteranizmus több mint 20 vezető személyisége jön majd hazánkba, ami nagy öröm és feladat is egyházunk népének.

Ezzel kapcsolatban a püspök így folytatta:

»A Lutheránus Világszövetség felé is vannak feladataink, sőt különleges feladataink. Igyekszünk vele jó kapcsolatokat kiépíteni. Ebben a tekintetben komoly feladataink vannak még. Valahogy a lu- teránizmus vezetői az Egyházak Világtanácsa keretén belül sokkal több hittel veszik kezükbe a problémák megoldását, mint a maguk szű- kebb körében. Ebben a tekintetben is van azonban javulás és hogy ez a javulás tovább folytatódjék, nekünk is fontos feladataink vannak.«

A püspök ezután népünk hazai életéről szólott, kiemelve, hogy az 1956-os esztendő nagy munkának a kezdetét jelenti, a második ötéves terv kezdetét, amelyben egyházunk tagjai is mint magyar emberek érdekeltek. »Ebben a tekintetben is egyházunknak jó munkát kell végeznie. Imádsággal, lelkipásztori tanáccsal, igehirdetéssel, megfelelő módon segítenünk kell népünket, hogy megvalósítsuk a tervet, hogy népünknek az életszínvonala emelkedjék és meglegyen az anyagi ala- ahhoz, hogy népünk a felemelkedésnek az útján tovább haladjon előre.«

Beszéde befejező részében a püspök ezeket mondotta: »Mindezek a problémák át fogják hatni a mi munkánkat ebben az esztendőben és nagyon lényeges dolog, hogy mi tisztázzuk a munka alapjait, hátterét.

Az igehirdetés kérdéseit, de a tanítás feladatait is mind az egyházi sajtóban, mind tanulmányi konferenciákon előbbre keli vinni. Ez sok feladat a mi számunkra, de egyben szép feladat is. Mindig úgy érzem ilyenkor, hogy mi valóban Isten különös kegyelméből úttörő munkát végzünk az emberiség és a keresz- tyénség történelmében.

Sokan nem hiszik, hogy ez mennyire nagy feladatot jelent számunkra. Pedig Isten különös kegyelme, hogy mi éppen itt és így vagyunk.

Szeretném, ha ennek a feladatnak a nagyságát, elkötelezését lelkesedéssel át tudnánk venni mindnyájan és

ebben a meggyőződésben Istenre néző szeretettel tudnánk járni szolgálatunk útján, teljes odaadással, nem visszariadva az akadályoktól, hanem abban a bizonyosságban, hogy a történelemnek az Ura rendezi el a dolgokat, ad feladatokat és ad erőt, bölcsességet az ő népének, egyházunk népének, hogy a jó utat megtalálja és a jó úton haladjon«

— fejezte be beszédét dr. Vető püspök.

A megjelentek ezután hosszasan elbeszélgettek a püspökkel,

Egy alföldi gyülekezet új utakon

AZ ŰJ ESZTENDŐ egyházi munkaterveit, gazdálkodásunk költség- előirányzatát elkészítettük és megtárgyaltuk. Ezekben a tervekben egy Isten által adott új úton járó egyház jövője kezd kibontakozni. Isten kegyelme egyre világosabbá teszi egyházának útját és jövőjét a világban. Persze — el kell ismernünk — ennek felismerése, elfogadása és az új útra fordulás nem mindenkor megy simán. Ilyen alkalmak, mint az esztendő fordulója, külön is elgondolkoztatnak bennünket ezeken a kérdésekei#

A sokféle kérdés közül most azt szeretnénk kiemelni, ami híveink szívében és életében végbemegy és gyakran hitbeli kérdésükké válik, mert mindennapos életük kérdése.

Személyes beszélgetésekben gyakran kerül elő egyházunk falusi népének ez a kérdése, az »egyedül vagy együtt« problémája, amelyet egyházunk éppen mert hűségesen akar egyház lenni, nem háríthat el magától, mert nem hirdetheti az igét a gyülekezet kérdéseitől s körülményeitől függetlenül.

A MI GYÜLEKEZETÜNKBEN is

égető ez a kérdés, amely nem a hit kérdése, hanem az életé, a mindennapi kenyéré. Községünk területén öt tsz működik, benne a lakosság egyharmada dolgozik. A fejlődés iránya nyilvánvaló: 1955-ben a tsz-ek területe 1514 holddal, tagjai száma 297-tel nőtt.

Híveink igénylik az egyház eligazító szavát.

Méltatlanok lennénk a szolgálatra, ha bedugnánk fülünket s légüres térben próbálnánk élni, szolgálni s híveink kérdésére vállat vonni azzal, hogy »evilág dolga ez«.

A mi szavunk ebben a kérdésben mindenekelőtt az, hogy nekünk olyan Istenünk van, aki ura a történelemnek és a mindennapi életnek, aki emberré lett, emberként közénk jött és a magáévá tette a mi életünket. Azt jelenti ez, ho-gy ami az emberekkel földi életünkben, a világban történik, nincs Isten akaratán és tudtán kívül. Az emberek útját járja Ö is (természetesen a bűn, a szeretetlenség és a háború, az ezekhez hasonló útjának kivételével).

Isten az életet emberek által és emberekkel irányítja és . vezeti. Keresztyén feladatunk, hogy felismerjük és cselekedjük akaratát, a hit engedelmességével elfogadva a tőle kapott utat. ISTEN ELIGAZÍTÁSÁNAK ENGEDELMESKEDNI gyakran nehéz, mert az új utat mutat s mi megszoktuk a régit, minden hibájával együtt. Némely hívünk így van falusi népünk új útjával is. Látja az eredményeket, Isten igéje alapján érzi erkölcsi elkötelezését a közös munkára, magában döntött is már — de csak magában, mert marad egyedül.

Isten a mi egyházunk életében megmutatta, hogy az Ő népének hitből kell élnie és nem a saját maga önző aggodalmaskodásából.

Az új esztendő tervei azt mutatják egyházunkban, hogy az Isten által adott új úton — amely a hitből élés útja — az egyház tud élni szeretetben és egymásért való felelősségben. Ezt a példát Isten azért mutatta az egyház életében, hogy mindnyájan lássuk: az út, amelyet Ö nyit, nyugodtan járható. Lássuk mag azt is, hogy az egymásért való szolgálat útja mindig Istennek kedves út.

»Amiképpen bővölhödtök hitben, beszédben, ismeretben és minden huzgnságban..., úgy a jótéteményben is bővölkiidjetek“

(2 Kor 8, 7#