Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-08-12 / 33. szám

»A központi bizottság galyatetői ülése eredményesebb volt mint az eddigiek«

— mondotta az ülés után Bell chichesteri püspök, a Világtanács tiszteletbeli elnöke

Augusztus 4-én, szombaton esti áhítattal végétért az Egyházak Világtanácsa központi bizottságának galyatetői ülése. A záró ülést alig néhány órával megelőző sajtóértekezleten Bell chichesteri püspök, a Világtanács tiszteletbeli elnöke igen melegen emlékezett meg erről a magyarországi ülésről, mint amely eredményesebb volt mint az eddigiek. Hangsúlyozta, hogy a tárgyalások szabadabbak voltak mint bárhol lehettek volna és je- letős eredményhez vezettek.

Az eredmények között igen nagy fontosságú mindenek előtt az egyházak nemzetközi felelőssége tárgyában a tagegyházakhoz küldött üzenet, amelyet teljes szövegében közlünk is. Ez az üzenet igen helyesen nyilatkozik a nemzetközi kérdésekben. Hangsúlyozza az egyházak felelősségét a szociális kérdésekben olymódon, hogy a szegény és egyszerű emberek mellé kell állniuk. Állást foglal az atomfegyverekkel történő kísérletezések ellen és a béke mellett. Síkraszáll az üzenet a tárgyilagos tájékoztatás érdekében a hamis propaganda ellen és azért, hogy az emberek szabadon találkozhassanak és barátságot köthessenek. A magyarországi keresztyénség Istennek ad hálát azért, hogy ezekben a rendkívül fontos kérdésekben, amelyekben a mi egyházunk is az ige indítására szüntelenül fáradozik, a Világtanács központi bizottsága egyértelmű és jelentős nyilatkozatot tett.

Nagyon jelentős az is, hogy ezen a gyűlésen új kapcsolatok létesültek a kínai egyházzal, az orosz ortodox egyházzal, és új tagegyházakat vettek fel.

Az által, hogy ennek a gyűlésnek a mi egyházaink voltak a vendéglátói, egy kissé közvetítőivé váltunk e kapcsolatok létesülésének. Nagyon hálásak vagyunk Istennek azért, hogy erre a szolgálatra méltatott bennünket.

A Világtanács tagjai is, és mi is nagyon jelentősnek tartjuk azt, hogy sok résztvevő szabadon találkozhatott és beszélgethetett gyülekezeteinkkel. A vendégigehirde- tők és rajtuk keresztül gyülekezeteik népe bepillantást nyert így egyházaink életébe, gyülekezeteink Isten igéje iránti érdeklődésébe, felelős szolgálatába. Hisszük, hogy ezek a személyes találkozások is kölcsönös megértést és barátságot eredményeztek. Meg vagyunk győződve arról, hogy Isten segítségével ez a gyűlés áldott gyümölcsöket fog teremni, nemcsak az egyházak egysége, hanem a népek megértése és az országok békés egymás mellett élése tekintetében is.

Ting kínai anglikán püspök a kínai misszió tanulságairól, az egyház feladatáról és a Magyarországon tapasztalt vendégszeretetről prédikált a Deák téri templomban

Vasárnap délelőtt 11 órakor ismét zsúfolásig telt templom várta a Deák téren Kuang-su Ting kínai anglikán püspök és D. dr. Hans Fugl- sang-Damgaard dán érsek prédikációját. Az oltári szolgálatot D. Dezséry László püspök, a gyülekezet lelkésze végezte, majd gyülekezeti ének után Ting püspök ment a szószékre. Jn 3,16 alapján tartott igehirdetése így hangzott:

»Nagyon hálás vagyok Istennek azért, hogy ezen a délelőttön együtt lehetek az istentiszteleten magyarországi lutheránus testvéreimmel. A távolság Magyarország és Kína között valóban nagy, de ebben a here- ben úgy érzem, hogy egyek vagyunk Jézus Krisztusban.

Tudjuk, hogy Jézus Krisztus evangéliuma jó hír, jó hír Isten szereteté- ről. Sajnos az evangéliumot néha másként hirdették nekünk. Néha azt mondták nekünk, hogy az evangélium arra való, hogy jóléthez vezessen. Volt úgy, hogy azt hirdették nekünk, hogy az evangélium boldogságra vezető eszköz. Néha sok jót mondtak az evangéliumról, de azt úgy tették, mint amikor egyik országból a másikba vittek egyet a különféle árucikkek között. A Biblia nagyon egyszerűen megmondja nekünk, hogy mi az evangélium, ti. hogy az evangélium tény, az Isten szeretetének ténye. Az a tény, hogy Isten szereti a világot. Mivel pedig Isten szereti az emberiséget, azért annak ellenére, hogy az ember vétkezett ellene, mégsem akarja tönkretenni ezt az embervilágot, hanem meg akarja menteni.

Ö maga jött el erre a világra mint ember, hogy megmentse az embert és magára vállalta azt is, hogy megöljék Öt az emberek. De Jézus Krisztusban Ö újra föltámadott, mennybe ment és az Atya jobbjára ült, ahonnan uralkodik.

ö szeretettel uralkodik és szeretete miatt vissza fog jönni hozzánk ismét. Az evangéliumot nem használhatjuk ki a magunk céljaira, hanem az nagyon fontos hír arról, hogy Isten mit tett és tesz és fog tenni az ember megváltására.

Az a keresztyén ember ebben a világban, aki úgy tud tekinteni a világra, ahogy Isten is, vagyis nagy szeretetben.

Amikor mi azt olvassuk, hogy »Isten úgy szerette a világot«, akkor az egész világra gondolunk és nem csupán a világ egy részére. Amikor ezt mondjuk: Mi Atyánk, akkor megváltjuk, hogy ö édesatyja minden embernek, nem csupán azoknak, akik hajlandók hinni benne, hanem mindenkinek. Isten valósággal Atya, nem a mi hitünk teszi Öt Atyává. Pál apostol a Római levél 5. fejezetében azt írja, hogy »Isten már akkor szeretett miniket, amikor még bűnösök voltunk és Krisztus meghalt érettünk«. Amikor ezt mondjuk, akkor természetesen nem úgy gondoljuk, hogy semmit sem jelent ha valaki hisz vagy nem (hisz Jézus Krisztusban. Noha Isten minden ember édesatyja, nagy különbséget jelent hinni, vagy nem hinni Őbenne.

Otthon két gyermekem van. Munkám természete szerint gyakran távol kell lennem otthonomtól. Nagyobbik gyermekem már jól ismer, de a kisebbik még nem ismeri fel édesatyját. Ezért mikor hazaérek, az idősebbik érdeklődik; mit hoztam neki, képet, vagy valami mást. A másik gyerek félreáll és nem tudja, hogy ki vagyok. Én mint édesapa mindkettőt egyformán szeretem. Mivel a fiatalabbik gyermekem nem ismer igazán engem, nincsen velem olyan közösségben, mint testvére és én sem vagyok vele igazán olyan közösségben, mint lehetnénk. Ez megértet valamit az egyház munkájából is.

Az egyház azoknak a közössége, akik felismerték Istenben az édesatyát és arra valók ebben a világban, hogy elmondják másoknak is, kicsoda Isten. Az egyháznak az a feladata, hogy hirdesse az egész világnak, hogy van Ura és van Édesatyja. Az egyház arra való ebben a világban, hogy embereket hívjon megtérésre, hívjon az Isten igaz ismeretére. Az egyház ezt a feladatát csak úgy tudja betölteni, ha szereti ezt a világot, melynek hirdeti az evangéliumot. Az egyház elveszíti az evangélium hirdetésének az erejét akkor, ha nem szereti az emberiséget.

Voltak olyan evangélistáink, akik kemény, komoly munkát folytattak az evangélium terjesztése érdekében, de néha úgy éreztük, (hogy nem szeretik igazán népünket. Felhasználták Pál apostolnak ezt a szavát: »Jaj nekem, ha az evangéliumot nem hirdetem«, de elfelejtették azt, hogy Pál apostol még valami másról is beszélt. Azt mondta: »Ha embereknek, vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen énbennem, olyanná lettem mint a zengő érc, vagy a pengő cimbalom. Ezek

amikor az embereket meg akarták téríteni, voltaképpen csak engedetlen nem-keresztyénekből engedetlen keresztyénekké tették őket és azért nem is voltak igazi evangélisták. Kínában most úgy látjuk, hogy végeztük ugyan az egyház feladatát, de nem szerettük igazán kínai népünket.

A népünk iránti mentalitásunk, magatartásunk nagyon hasonló volt a tékozló fiú példázatában az idősebb testvér magatartásához a fiatalabb felé. Talán ez az oka annak, hogy noha már több mint száz éve elérte

a keresztyénség Kínát, nekünk még mindig csak 700 000 protestáns egyháztagunk van.

Az új kínai helyzetben Isten megtanít minket arra, hogy szeressük ezt a világot, benne népünket. Megtanultuk az utóbbi időkben, hogy népünk nem gyűlöli a keresztyénséget, ha mi nem gyűlöljük őket, és szeret minket, ha mi is szeretjük őket.

Magyarország ezekben az elmúlt esztendőkben nagy változásokon ment keresztül. Nagyon sok ember Magyarország határain kívül nagy lelkesedéssel és rokonszehwel gondol azokra a kísérletekre és igen fontos eredményekre, amelyeket ti a szociális élet területén bevezettetek. De vannak mások, akifí benneteket az »idősebb fiú« magatartásával néznek. A tékozló fiúról szóló példázatban az idősebb testvér így tekintett a fiatalabb testvérre, noha nem sokat tudott arról, milyen életet élt. Mielőtt még beszélt volna öccsével, már meg volt győződve arról, hogy az paráznákkal volt együtt. Nem érezte azt, hogy ő felelős azért, hogy az igazságot mondja. Nem gondolt arra, hogy öccse joggal megkérdezhette volna: »honnan tudod, milyen volt az életem?« ö hajlandó volt a legrosszabbat hinni fiatalabb testvéréről.

Az elmúlt héten, amit itt töltöttem Magyarországon, megindított az a nagy szeretet, ahogyan foglalkoztatok »idősebb testvéreitekkel«. Bizonyára áldozatokat hoztatok azért, hogy megmutathassátok vendégszereteteket mindannyiunk felé. Azt gondolom. hogy bármilyen kemény vagy hideg volt is az ittlevők szíve — a ti szeretetetcktől feloldódott ez a keménység, és megolvadt ez a hidegség. Ti nem győzhetitek meg a gonoszt gonosszal, a gonoszt csak jóval lehet meggyőzni. Ez az evangéliumnak az ereje.

»Ti akkor eleven szenet gyűjtőtök a fejükre« — ahogyan Pál apostol mondta.

Azért imádkozom, hogy Isten tanítson meg, hogy elsajátítsak valamit ebből a ti szeretetetekből. Szeressünk és szeressünk még jobban, még inkább. Minden embert szeretnünk kell! Ahogy Jézus Krisztus mondja: »a ti világosságotok úgy tündököljék az emberek előtt, hogy dicsérjék a ti Mennyei Atyátokat«.

»Annak pedig, aki titeket a bűntől megőrizhet és az Ö dicsősége elé állíthat, feddhetetlenségben, nagy örömmel, az egyedül bölcs Istennek, a mi megtartónknak, dicsőség, nagyság, erő és hatalom, most és mindörökké. Ámen.«

Ezután dr. Fuglsang-Damgaard

dán érsek prédikált Mt 17, 1-—8. alapján. »Együtt Jézussal, ez azt Is

Az Egyházak Viláffíanácsa központi bizottsága magyarországi ülésezésének eseményei

Múlt számunkban hírt adtunk arról, hogy a központi bizottság galyatetői ülése meghallgatta a végrehajtó bizottság jelentését, megkezdte az első főtéma tárgyalását. A szerdai ülésen a központi bizottság meghallgatta O. F. Nolde igazgató jelentését a Nemzetközi Ügyek Bizottsága vitájáról.

A csütörtök délelőtti ülésen rendkívüli érdeklődés közepette Ting kínai anglikán püspök tartott előadást a kínai protestáns egyházak helyzetéről és tevékenységéről. Előadásában kiemelte, hogy a Kínai Népköztársaság alkotmánya a legteljesebb szabadságot biztosítja az állampolgároknak vallásuk gyakorlására. Ezt követően Manikam indiai lutheránus püspök beszámolt kínai útjáról. A délelőtti ülésen felszólalt még J. Hromádka professzor is. Délután az albizottságok üléseztek. A késő esti órákban hosszú vita után a központi bizottság nagyjelentőségű üzenetet fogadott el a tagegyházakhoz.

A péntek délelőtti ülésen a központi bizottság meghallgatta az ökumenikus Akció titkára jelentését, amelyet dr. M. Boegner terjesztett elő. Ezután dr. F. C. Fry, a központi bizottság elnöke beszámolt a moszkvai patriarkátus képviselőivel a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban folytatott megbeszéléseiről. F. C. Fry javasolta, hogy a központi bizottság járuljon hozzá a világtanács és az orosz egyházak képviselőinek újabb találkozásához, amelyre a jövő év januárjában kerül sor, valószínűleg Párizsban.

A délutáni plenáris ülésen a prozelitizmus és a vallásszabadság kérdésének tanulmányozására kiküldött albizottság tette meg jelentését. Ezt követőleg az elnöklő dr. E. A. Payne bejelentette, hogy három egyház — köztük a magyar baptista egyház — kéri felvételét a Világtanácsba. A központi bizottság- a felvételhez egyhangúlag hozzájárult. Így most már a magyar evangélikus és református egyházakon kívül a több mint 25 ezer felnőtt tagot számláló magyar baptista egyház is tagja az Egyházak Világtanácsának. Az esti ülésen a központi bizottság megválasztotta a végrehajtó és állandó bizottságait, A magyar egyházi vezetők közül Péter János református püspököt az egyház- és társadalmi munkabizottság, Pap László református dékánt a pénzügyi, valamint a világtanács

III. nagygyűlésének előkészítésével foglalkozó bizottság tagjává választották.

A szombat délelőtti ülésen folytatták a Világtanács és az orosz ortodox egyház kapcsolatainak megtárgyalását. Több felszólaló rámutatott, hogy az orosz ortodox egyházzal való kapcsolatok megszilárdulása közelebb hozza az Ökumenikus világmozgalomhoz a jugoszláv, román, bolgár és albán ortodox egyházakat is. Ezután a központi bizottság meghallgatta és jóváhagyta a folyó ügyek bizottságának jelentését és a pénzügyi bizottság beszámolóját. A délutáni ülés szervezeti kérdéseket tárgyalt. A központi bizottság esti — utolsó — ülése rövid áhítattal ért véget.

Szombaton ebéd után a központi bizottság vezetői

sajtókonferencián

foglalták össze az ülés eredményeit a külföldi és magyar sajtó képvielői előtt. Először Visser’t Hooft főtitkár ismertette a tanácskozás főbb eredményeit és beszélt Magyarországon szerzett tapasztalatairól. A következőket mondotta: Hálásak vagyunk a magyar egyházaknak, hogy prédikálhattunk magyar templomokban. Minden üyen istentiszteletről visszatérő küldött, akivel csak beszéltem, arról az örömről számolt be, amely a magyar gyülekezetekben látottak során elfogta. Magyarországon mindenütt nagy szeretettel fogadtak bennünket és élénk érdeklődést tanúsítottak az ökumené iránt. Befejezésül külön köszönetét mondott a magyar kormánynak és a magyar egyházaknak, hogy gondos előkészítéssel lehetővé tették a tanácskozás megtartását.

Dr. E. A. Payne alelnök megállapította, hogy a galyatetői ülésezés szívélyesebb és eredményesebb volt, mint eddig bárhol másutt. Ugyanezt a tényt emelte ki

G. K. Bell chichesteri püspök, tiszteletbeli elnök. D. T. Niles, ceyloni metodista szuperintendens kifejezte örömét afölött, hogy a kínai protestáns egyház képviselője részt vett a tanácskozásokon.

Az újságírók kérdéseire válaszolva Visser’t Hooft főtitkár elmondta, hogy a világtanács az ENSZ-en keresztül, a tagegyházak pedig az egyes országokban fognak munkálkodni azon, hogy az igazság és a béke elvei érvényesüljenek és megvalósuljanak az atomenergia ellenőrzésére és más társadalmi kérdésekre vonatkozó központi bizottsági határozatok. Egy másik kérdésre válaszolva a főtitkár kijelentette, hogy a központi bizottság hálás a magyar protestáns egyházaknak teológiai tanulmányi munkájukért.

A vasárnap délelőtt Budapestre érkező külföldi egyházi vendégek tiszteletére

az Elnöki Tanács díszebédet adott

az Országház kupolacsarnokában. A díszebéden megjelent Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Hegedűs András, a Minisztertanács elnöke, Erdei Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettese, Darvas József népművelési miniszter, egyházi vezetők, a kulturális élet képviselői; Dobi István pohárköszöntőjére F; C. Fry, a központi bizottság elnöke válaszolt és poharát az egyház s az állam közötti hatékony együttműködésre, a barátságra, az igazságosságra és a békére emelte.

jelenti — mondotta többek között —, hogy egymással is együtt vagyunk, sőt még másokkal is.

Jézus csak úgy lehet a miénk, ha közel visszük őt az emberekhez, testvéreinkhez a világban, azaz egymáshoz.«

»Egyedül Jézus — ez az alap, amelyre építünk és a cél, amely felé együttesen törekszünk. Most mindnyájan hazatérünk megszokott mindennapos munkánkhoz. Gyűlésünk sok áldást és gazdagodást jelentett, új látásokat és indításokat adott, s új bátorsággal, új örömmel térünk haza. Mindez csak akkor lesz maradandó, ha annak az egynek új megértésére jutottunk: egyedül Jézus!«

»Egyesülni akarunk veletek abban a felelősségben, vigyázás- ban, kincsben és közösségben, amit mindnyájan kaptunk. A mi

feladatunk — most sokkal inkább, mint azelőtt — nem az, hogy kritizáljuk az egyházon kívül állókat, hanem hogy megmutassuk nekik az örök, cselekvő, élő keresztyénséget, amelyet képviselnünk kell.«

»Bárhová megyünk, bárhol szolgálunk Isten egyházában, amely minden időt s az egész világot átöleli, bármilyen a sorsunk, álljunk együtt, legyünk szorosan egymás mellett és szeressük, szeressük, szolgáljuk, szolgáljuk egymást. Emeljük tekintetünket a megdicsőülés hegyére, nézzünk a golgotái keresztre és sose feledjük, hogy egy nagy család vagyunk, mi és td egyaránt.«

Az istentisztelet után a vendégekét nagy szeretettel vette körül a gyülekezet. Ting püspököt és feleségét, valamint Fuglsang-Damgaard érseket igen sokan üdvözölték.

„...HASZONRA ADATIK A LÉLEKNEK KIJELENTÉSE"

(1. Kor 12, 7.)

K