Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)
1956-08-05 / 32. szám
XXL ÉVFOLYAM, 32. SZÁM 1956, AUGUSZTUS 5. Az Egyházak Világtanácsa központi bizottsági ülésének eseményei Július 28-án, szombaton este imával, énekléssel és áhítattal kezdetét vette az Egyházak Világtanácsa központi bizottságának galyatetői ülése. A Világtanács irodájának tisztviselői, az ún. staff, a sajtótudósítók, filmesek és televíziósok már a megnyitást megelőző napokban megérkeztek. A bizottsági tagok és a vendégek általában a szombati nap folyamán érkeztek hazánkba. Némelyek Budapestre vonattal, vagy repülőgéppel, a legtöbben azonban Bécsből gépkocsikkal és autóbuszokkal, ahol az előző napokban a Világtanács végrehajtó bizottsága ülésezett. Az érkezőket a határon Grünvalszky Károly egyetemes főtitkár és Pap László református teológiai dékán, a központi bizottság tagja fogadta. A komáromi gyülekezet a déli órákban odaérkező vendégeket • villásreggelin látta vendégül. Komáromból a vendégek egyenesen Galyatetőre utaztak. Útközben csatlakozott a karavánhoz Budapesten az a két autóbusz, amely a Budapestre érkezetteket és a magyar résztvevőket szállította. Galyatetőn a Nagyszálló ezalatt teljesen felkészült az ülésekre. A nagyteremben az elnöki asztalon sok virág és sok mikrofon. A teremben végig széksorok. Az ajtókon angol nyelvű feliratok tájékoztatnak. Az előcsarnokban a Világtanács tisztviselői és a magyar szervezőbizottság képviselői várják a vendégeket. A kapu előtt felvételre készen a Magyar Filmhíradó, a stuttgarti és az amerikai Columbia televízió munkatársai, rádióriporterek és újságírók. VisseVt Hooft főtitkár már a délutáni óráktól kezdve fent van Galyatetőn, hogy az utolsó előkészületeket is megtegye. Az autóbuszok fél 8 tájban érkeznek. A vendégek a nagy hőségben megtett többórás út után felfrissülnek, megvacsoráznak és este 9 órakor megkezdődik a megnyitó ülés. zánk meghívtuk. Hálásak vagyunk Isten iránt azért, hogy erre a döntést bennünk megérlelte és hálásak vagyunk azért is, hogy a központi bizottság ezt a hívó szót testvéri módon fogadta; Számos előjel biztat bennünket erre a reménységre. Az itteni gyülekezetek azáltal is megpecsételték az Egyházak Világtanácsa közösségéért mondott imádságaikat, hogy július 1-én, egyetlen vasárnapon mintegy 200 000 forintot adakoztak a központi bizottság magyarországi költségeire. Az is nagy biztatás számunkra, hogy a gyűlés iránt minden várakozást felülmúló érdeklődés mutatkozik a külföldi testvéregyházak részéről. A külföldről érkező tagok és vendégek száma valószínűleg eléri a kétszázat; Az a tény, hogy a központi bizottság minden tagja megkapta útlevelét saját kormányától magyarországi érvénnyel és másfelől az a tény, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya megadta a vízumot minden tagnak és vendégnek, aki azt kérte, az egyházak számára nem csekély jele a feszültség enyhülésének. Azt reméljük, hogy most Magyarországon a világfeszültség toYisser’t Hooft főtitkár beszámolója Éppen most van tfz éve annak, hogy a második világháború után az Egyházak Világtanácsa alapjait letették. 1946 elején az előkészítő bizottság megtartotta ülését. Ennek a bizottságnak teljesen új helyzettel kellett szembenéznie. Ezt az új helyzetet egyrészt sok szükség jellemezte, másrészt az ökumenikus együttmunkálkodásra való törekvés. Visszatekintve igen hálásaknak kell lennünk azok iránt a vezetők iránt, akik ekkor megtervezték a tanács munkáját és programját. Ök voltak azok, akik segítettek a résztvevő egyházak létszámának növelésében, így 1946-ban még csak ötven tagegyházra lelhetett számítani, az első világgyűlés alkalmával pedig százötven tagegyház vett már részt. Az előkészítő bizottság ekkor határozta el az újjáépítési osztály megteremtését, amely később két ágra oszlott: az egyházak közötti segélyosztályra és a menekültügyi szolgálatra. Három más munkaág is megalkotásra várw* a nemzetközi ügyek bizottsága, az ökumenikus intézet megalapítása és az ifjúsági osztály létrehozása. Hálásak vagyunk annak a négy vezetőembernek, akik most ünnepük tízéves évfordulójukat s akik megtették a tőlük telhető legtöbbet s akik nélkül mór el sem tudjuk képzelni a Világtanács munkáját. Az ő munkájuknak köszönhető, hogy férfiak és asszonyok szerte ezen a világon a keresztyén élet mélyebb és teljesebb megértésére jutottak. A NÖVEKEDÉS PROBLÉMAI Ez alatt a tíz esztendő alatt az EVT munkája folyamatosan növekedett. Az ötven tagegyház (1946) száz- hatvamkettőre emelkedett a mai napig (1956). Más hat osztály is alakult. Most, július 22-én. amikor különböző bizottságaink előkészítő ülést tartottak Németországban, éreztük igazán, hogy mit jelentett ez a fejlődés tanácsunk munkájában. Ügy látszik, hogy további jelentős növekedésre számíthatunk az EVT tagságát illetően. Bizonyos nagy egyházak, amelyek eddig nem vettek részt mozgalmunkban, a legutóbbi időben kifejezték azt a kívánságukat, hogy szeretnének közelebbi kapcsolatba kerülni a Világtanáccsal. Ugyancsak reméljük azt is, hogy sok ifjú egyház is kapcsolatba kerül velünk a közeljövőben. Az EVT-nek ez a gyors növekedése örömre, vagy riadtságra ad-e okot? Vannak, akik lelkesedéssel beszélnek az EVT gyors növekedéséről, de vannak olyanok is, akik aggodalmuknak adnak kifejezést a növekedéssel kapcsolatban, mert azt gondolják, hogy ez túlságosan spk organizációt jelent. A valóságos probléma azonban nem az, hogy vajon a tanács gyorsan vagy lassan növekszik, nagy vagy kicsi-e az organizáció, hanem hogy a növekedés folyamata egészséges-e vagy egészségtelen. Háromféle kérdés vetődik fel mostanában. a) Az EVT gyors növekedése vajon nem intézményes növekedés és az egyházak életében mutatkozó valóságos szükségnek megfelel-e? b) Az EVT belegyökerezik-e az egyházak életébe? c) Az EVT növekedése kiegyensúlyozott, harmonikus növekedés-e? Megpróbálok röviden válaszolni ezekre a kérdésekre. Minden szervezet, legyen az egyházi, vagy világi, növekedése során abba a veszélybe kerül, hogy öncélúvá lesz... Az EVT számára ez katasztrófát jelentene, mivel az EVT létjogosultsága éppen abban van, hogy szolgáljon az egyházaknak és ha az EVT öncélúvá lesz, akkor önmagának mond ellent. Nagyon kell ezért vigyáznunk arra, hogy semmi se történjen nálunk abból a célból, hogy önmagunkat magasztaljuk. A szó legszorosabb értelmében szolgáló szervezet vagyunk és állandóan vigyáznunk kell arra, nehogy az egyházaktól független, központi szervezetté legyünk. Azt hiszem, hogy eddig sikerült ezt az elvet megtartani. Természetesen ez nem jelentheti azt, hogy az EVT nem tehet semmit, hogy csupán tereferélő hely, mert az egyházak a tanácsnak különleges feladatokat adtak bizonyos területeken (pl. CCIA). A második kérdésre, vajon az EVT belegyökerezik-e az egyházak életébe, azt tudom válaszolni, hogy ez még jelenleg nyitott kérdés. Mert vannak egyaránt bátorító és elcsüggesztő jelek e tekintetben és a helyzet nagymértékben különbözik aszerint, hogy milyen területről, vagy egyházról van szó. Megállapítható egyrészt, hogy az evanstoni világgyűlés jelentését sokkal szélesebb és komolyabb tanulmányozás kísérte, sokkal több egyház részéről, mint első világgyűlésünk anyagát. Vannak azonban még mindig egyházak, amelyek nem vettek részt felelősen az ökumenikus beszélgetésben. Néha ugyanazon egyházon belül is egészen különböző a helyzet. Vannak gyülekezetek, melyek mély érdeklődést tanúsítanak az ökumenikus közösség iránt, másokat viszont egyáltalán nem érdekel az ökumené. Vannak biztató jelek: laikus munkások képzése az ökumenikus intézetben, látogatások ökumenikus vezetőemberek részéről, olyan ökumenikus jellegű gyűlések, mint a német Kirchentag, lelki és anyagi támogatás (Folytatás a 2. oldalon) K. H. Ting kínai anglikán püspök hazánkban K. H. Ting, a kínai anglikán egyház püspöke a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa meghívására júüus 25-én feleségével együtt mintegy háromhetes látogatásra hazánkba érkezett. Ting püspök előzőleg a canterbury érsek vendégeként három hetet töltött Angliában. A püspök a kínai egyházak képviseletében mint megfigyelő részt vesz az Egyházak Világtanácsa központi bizottságának galyatetői ülésért; Ting püspök feleségével együtt július 26-án látogatást tett az Egyetemes Egyháznál, D. dr. Vető Lajos és D. Dezséry László püspöknél, valamint a Sajtóosztályon. Fuglsang-Damgaard érsek és Ting püspök prédikál vasárnap a Deák téren A Deák téri evangélikus templomban augusztus 5-én, vasárnap délelőtt 11 órakor az istentisztelet igehirdetői szolgálatát D. dr. Hans Fuglsang- Damgaard, a dán egyház érseke és K, H, Ting, a Church of Christ in Chine püspöke végzi; ___________________ Mépünfi egif&égéneíi &zaCg.á£atáŰan zekben a napokban sok szó esik az egyház egységéről és arról, hogy az egyház egységének s magának az egyháznak milyen példamutató és elöljáró szerepe van az emberi közösségek egységének erősítésére. Isten lényegessé tette számunkra azt a hitet, hogy a közösség- építés szolgálatát az Ö keresztyénéire bízta és úgy állította őket bele az emberi közösségekbe, hogy ott az ö megbízása alapján jó szolgálatokat végezzenek. Istennek hála, az Egyházak Világtanácsa szolgálata is gyümölcstermő tudott lenni és az egyház egységére igyekvő keresztyén világmozgalom az emberiség egysége érdekében is tudott hatóerővé válni a megosztott világban. z egyház közösségépítő, egységet munkáló szolgálatát a napokban hazánk legmagasabb fórumában, az országgyűlésben is számbavptték. Hegedűs András, a Minisztertanács elnöke kormánybeszámolójában kiemelte, hogy a népi-nemzeti egység megteremtését elősegíti, hogy a múlt 8 hónap alatt kedvezően alakult az állam és az egyházak közötti viszony. Kijelentette: »Jelentős szerepet játszott ebben a javulásban az a körülmény, hogy az utóbbi időben a katolikus egyház felelős vezetőinek túlnyomó többsége is meggyőződött az állam és az egyház közötti jóviszony kialakításának szükségességéről.« A Minisztertanács elnöke ezután megemlékezett az Egyházak Világtanácsa központi bizottságának üléséről és azt mondta, hogy »Ez is bizonyítja, hogy Magyarországon szabad a vallásgyakorlás, mint ahogy azt a protestáns egyházak vezetői több ízben is megerősítették.« A galyatetői ülés kétségkívül sok bizonyítékát adja annak, hogy egyházaink szabadon élhetnek a Ma- gyár Népköztársaságban. Az a tény, hogy mintegy 200 külföldi vendég érkezett minden korlátozás nélkül ha- hazánkba, egymagában is bizonyítéka ennek, amit csak erősít államunknak a központi bizottsági ülés előkészítése során számos esetben tanúsított segítőkészsége. JPgyházunk mindenkor örömmel tapasztalta és vallotta, hogy hazánkban az evangélikus hívők is szabadon élhetik és gyakorolhatják vallásukat. Egyházunk népe ugyanakkor tudta, vallotta és élte is, hogy a népi-nemzeti egység megteremtésében szolgálatot vár tőlünk magyar népünk és az egyház Ura is. Ezt a szolgálatot őseink hazafias hagyományainak megfelelően felvállaltuk és hitünk szerint végeztük is. A Minisztertanács elnökének parlamenti szavait úgy üdvözöljük, mint népünk egységéért való munkálkodásunk elismerését és bátorítását. Lankadatlanul végezni fogjuk békéltető szolgálatunkat a világban és hisz- szük, hogy az egyházaknak hazánkrt ban végbemenő világméretű tanácskozásával sok, az emberiség egy- másratalálásában is áldásos találkozás és kapcsolat kezdődik, folytatódik és erősödik majd. Hazánkban úgy akarunk élni azzal a vallás- szabadsággal, amelyet törvényeink biztosítottak és biztosítanak, hogy Isten akaratának megfelelően hűséges és becsületes állampolgárokként népünk egységében és egységét építve igyekszünk a magunk helyén jó szolgálatokat végezni. Istennek adunk hálát ezért a lehetőségért és neki köszönjük, hogy népünktől is elismerő viszonzást kaphatunk, Példabeszédek 6, 6—8. A hangyák népe szorgalmas nép — — mondják az emberek. A Biblia ehhez hozzátesz még valamit: a hangyák népe bölcs nép, olyan bölcs, hogy az ember is tanulhat tőlük bölcsességet. Miben van a bölcsességük? Először is abban, hogy külső, kényszerítő parancs nélkül mindegyik megtalálja a maga helyét és hűséggel végzi a feladatát. »Nincs vezére, igazgatója, vagy ura«, mégis minden a legnagyobb rendben megy és nincs fennakadás a munkában. Milyen sokat tanulhatunk mi, sokat kapkodó és helyüket mégsem találó emberek a hangyáknak ebből a bölcsességéből! Azután abban van a bölcsességük, hogy nyárban szerzik meg a kenyerüket, aratáskor összegyűjtik eledelüket. Mert a bölcs gondoskodás még nem aggodalmaskodás. Az aratás azért van, hogy az elkövetkező esztendő kenyere meglegyen. Aki ilyenkor nem dolgozik és nem gyűjt, annak könnyen fölkopik az álla később, mint a mesebeli tücsöknek, aki egész nyáron ciripelt és egész télen éhezett. Aratás és betakarítás idején Isten igéje a hangyák bölcsességére tanít ] minket. Mert az az Isten akarata, hogy szorgalmas munkával gondoskodjunk a jövő év kenyeréről, nemcsak a magunkéról, hanem azokéról is, akikkel egy közösségben élünk, amint a hangyák is együttesen a közösségük eledeléről gondoskodnak. Harmadszor pedig abban van a hangyák bölcsessége, hogy kitartóan, hűségesen, lankadatlanul munkálkodnak. Így kapcsolja össze a Biblia a kettőt, a szorgalmat és a bölcsességet: a hangyák bölcsessége szorgalmukban van. Hűséges, kitartó munkával szüntelenül azon fáradoznak, hogy népüknek meglegyen az eledele. »A hangyák erőtlen nép, mégis megkeresik nyárban a maguk eledelét« (Péld. 30, 25) Gyengeségüket pótolja az együtt végzett szorgalmas munka. »Kényérezerzés« idején különösen is jó hallgatni Isten igéjének bölcs tanácsára és tanulni a hangyák bölcsességéből hűséges, kitartó munkát, együttes szorgalmatoskodást, amely az erőtlen népet is erőssé tesztNyári munka idején ez Isten szava az emberekhez: Eredj a hangyáhoZi nézd meg az 6 utait és légy bölcs. Muntag Andor „Járjatok Őbenne, meggyökerezvén és tovább épülvén Őbenne és megerősödvén a hitben“ (Kol 2,6-7.) vábbi enyhülésére, további közös szolgálatainkra kedvezően ható ökumenikus események részesei leszünk. Ha konfliktusok fölé emelkedünk, akkor közös egyházi felelősségben elősegíthetjük, hogy a feszültség enyhülésének mai fokát megpecsételjék a felelős államhatalmak a vitás kérdések döntésére leginkább megérett részleteiben megállapodásaikkal és ezzel egyengessék a további enyhülés útját. Az ilyen kö- zösséggyakarlással segíthetünk abban, hogy a népek »nyitott társadalmakban« éljenek egymás mellett a kölcsönös intenzív érintkezésekkel osztva meg egymással lelki, kulturális és gazdasági javaikat. Kapuinkat és szívünket boldogan és reménységben tárjuk ki az Egyházak Világtanácsának központi bizottsága és vendégei előtt. Azért könyörgünk, hogy tanúi lehessünk főpapunk imája meghallgatásának: ■»... hogy mindnyájan egyek legyenek«. Ez után dr. W. A. Vissert’t Hooft, a Világtanács főtitkára tartotta meg főtitkári beszámolóját. A központi bizottság megnyitó ülésén teljes számban részt vettek a bizottság tagjai és a vendégek, valamint a Világtaná<;s meghívására Horváth János, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és Miklós Imre elnökhelyettes. Gyülekezeti éneklés után F. C. Fry elnök imádkozott és igét hirdetett. A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa nevében D. Be- reczky Albert püspök, a tanács elnöke üdvözölte a központi bizottságot. Többek között ezeket mondotta: A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa a tagegyházak és a gyülekezetek nevében szívből köszönti az Egyházak Világtanácsa központi bizottságát, a tagokat és a vendégeket együtt. Az a reménység él bennünk, hogy a központi bizottság tanácskozása közöttünk és a vendégeinknek a gyülekezetekkel váló találkozása a »lelki ajándékok« közlésének páratlan alkalma lesz: »Azaz, hogy együtt felbuzdulunk egymás hite által«. Tudatában vagyunk annak, hogy milyen felelősséget vettünk magunkra, amikor a megosztott világ különböző tájain élő egyház egységének és közös szolgálatának építésére a központi bizottságot hozA hangyák bölcsessége
