Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-06-10 / 24. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET

)

Isten tornyai

m KIS KRÓNIKA

Készülj az ige hallgatására!

Mk 2, 23—3, 6. —

HA VALAKI kint jár a távoli tanyavilágon, sokszor láthat magányos udvarokon egy magasba meredő oszlopot. A tetejéről vékony drótszál húzódik a bogárhátú tanyára. Ez a kis család antennája: rajta keresztül távoli világok érkeznek meg hozzá. Fáradt alkonyok csendes esti magányába így érkezik el egy csomó kedves földi hang, a tudás, a szépség, a dal országából. Sokszor egy-egy szép vasárnapon egy távoli láthatatlan szószékről Isten beszéde is így érkezik el a messzi magányos tanyára. Ez az antennát tartó oszlop, mint egy égbe nyújtott kéz így nyújtja és adja néhány magányos embernek a pihenést és az örömöt, a tájékozódást és az ünnepet.

A templomtornyokat, ezeket az Ég felé kinyújtott kezeket azért építették a házaink fölé, hogy szent antennatornyok legyenek, hogy a föld vasárnapi népének odanyújtsák az Eget, a széthulló pornak a boldog örökkévalóságot.

HITÜNK SZERINT a vasárnapok nem szürke szünetjelek a naptárban haladó hetek végtelen napjaiban, hanem ünneppé pirosodó pluszjelei az életünknek. Hitünk szerint minél több hittel és imádsággal díszíti fel valaki az eget, annál szebbé teszi a földet. Minél mélyebben néz valaki az Isten szemébe, annál több testvérét látja meg Isten szemének áldott tükrében. Hitünk szerint mennél inkább készül valaki a sírontúli életre, annál gazdagabbá teszi a síron innen való életet. Hasonló lesz a legendás középkori emberhez, akiről azt mondja a mese, hogy amikor a templomba indult, virágok nőttek a lába nyomán. Mi azért beszélünk Jézusról, mert ez is a mi hitünk, hogy a Vele való találkozás után csakugyan és valósággal virágok születnek az útunkon. Az emberi életnek olyan tettei és szépségei, amit Jézusnak köszönhetünk.

Istennek mindig egyszerű törvényei vannak. Ma például azt mondja: Isten azért teremtette a kalászt, hogy kenyeret adjon az éhes ember kezébe. Nem magányos dísznövénynek készítette a kalászt gazdag emberek verandája elé, hanem búzatáblákba, hogy minden éhes ember megelégíttessék. Általában azért teremtett mindenből annyit, hogy mindenkinek jusson annyi, amennyi az élethez kell. Azt akarta, hogy a kenyér mindenüvé megérkezzék, az irgalom mindenütt gyógyítson és a Kereszt mindenki számára kegyelem legyen.

A kenyeret, a gyógyítást és a Keresztet Isten mindig reánk bízza, emberekre, hogy mi vigyük el azt másoknak, mindenkinek, aki éhezve, vagy szomjúhozva, betegen vagy boldogtalanul botorkál az élet vetései között.

ÜNNEP VAN és furcsa farizeusok megtámadják Jézust. Miért engedi, hogy kalászokat tépjenek a tanítványok és miért gyógyít ezen a napon, amikor a vallás törvényei nem engedik meg sem a munkát, sem semmi más foglalkozást ezen a napon? Jézus mégis megelégíti a tanítványokat és meggyógyítja a beteget, hogy ezzel örök időkre elmondja, hogy Ő az ünnepnek is Ura és az ünnep éppen arra való, hogy az éhezők megelégíttessenek és a betegek meggyógyuljanak.

A vasárnap tehát arra való, hogy mi, akik az ő tanítványai vagyunk, a szeretet és az irgalom példái legyünk ebben a világban. A vasárnap arra való, hogy megmutassuk mindenkinek Isten gazdagságának végtelen búzamezőit, a kegyelem kalászait. A vasárnap arra való, hogy asztalt terítsünk, ahol a kenyerünk és a hitünk éhezőket erősítsen és betegeket gyógyítson. Azt mondja a régi hit, hogy minden kalászon Isten kézjegye van. Ezt a kézjegyet mutassuk meg akkor, amikor a másiknak letörünk egy darabot a kenyerünkből, vagy a hitünkből. Ott lesz örökké terített asztal, ahol a kalászt »a szeretet napja érleli meg, a másért való szolgálatnak a malmai őrlik, a jóság lángjai sütik és Isten kovásza ízesíti meg!«

A VASÁRNAP JÉZUSÉ, nem

azért, mert parancsolni akar, nem azért, mert uralkodni akar, hanem azért, mert szolgálni kíván. Így lesz a vasárnapi csöndből, igéből, Istennel való együttlétből — mindennapi kenyér, mindennapi szent szolgálat.

Persze csalt úgy lehetek kenyér mások számára, ha én már magamhoz vettem az Élet kenyerét. Ha Krisztus már az enyém. Vak nem vezethet világtalant, fertőző beteg nem gyógyíthat meg egy csecsemőt, koldus nem rendezhet lakomát.

EZÉRT NEKÜNK a vasárnap nemcsak pihenés, csitító csend, nem a testünk ájulása mozdulatlan álomba, vagy mozgalmas mámorokba, hanem a lelkünk letelepedése Jézus lábai előtt. Éhes és beteg lelkünk megerősödése és növekedése, megtelítése Jézussal. Mi vasárnap Isten búzamezőin járunk. Az ige egy-egy kalászát imádkozva morzsoljuk szét, hogy ebből élhessünk és éltessünk másokat. Nekünk a vasárnap pótolhatatlan pillanat. Ilyenkor Jézusnak odanyújtjuk a hitünk és az imádságunk, a munkánk és a szolgálatunk elfáradt és elszáradt kezét, hogy Ő meggyógyítsa, megelevenítse. Hogy mi boldogan ki tudjuk újra nyújtani Isten felé és minden ember élete és szüksége felé.

Milyen jó hallani az igét, hogy Jézus Krisztus neked is asztalt terít, hogy számodra az út végéig elég legyen a kenyér és a fény. Sőt tudjál adni kenyeret és fényt másoknak is, hiszen te tele vagy Övele, aki az Élet kenyere és az Élet világossága.

Friedrich Lajos

Utolsó sző

Az Evengelischer Nachrichtendienst Ősi. közli, hogy újjáépítik a korai középkorban épített Szent Mihály katedrálist Coventry angol város központjában. Coventryt tudvalevőleg többszörös súlyos német repülőtániadás pusztítottta el 1940- ben. A város neve közmondásszerűvé vált: »koventrizálni« annyit jelentett a pusztító német hadsereg szótárában, mint elpusztítani, letörölni a térképről. A súlyos bombázások következtében elpusztult a város egész központja és az ősi katedrális is. A német egyházi hírszolgálat visszaemlékszik arra, hogy 1945-ben a háború befejezése után a templom elpusztításának ötödik évfordulóján tartottak először istentiszteletet ennek a templomnak a helyén, a székesegyház kriptájában. Ezen az istentiszteleten hétezer ember vett részt. Már akkor elnevezték a kriptát az »Egység Kápolnájának«. Most nagy ünnepség keretében helyezték el az újjáépítendő székesegyház alapkövét. Jelen volt az angol királynő, a miniszterelnök és a canter- bury-i érsek is és delegációt küldőit erre az alkalomra a német evangélikus egyház. Nyilvánosságra hozták, hogy az épület maradványait beépítik az új székesegyházba és kiképzik benne a »-Keresztyén Egység Kápolnáját«. A coventry-i püspök: ar. Bardsley tartott beszédet az alapkőletételkor és kijelentette, hogy ezt a templomot tartsa mindenki »intő jelnek, amely arra emlékeztet, hogy a világban nem a gonosz hatalmasságoké az utolsó szó«.

Ez a templomújjáépítés sokatmondó és méltán figyel fel reá a világ. Gyönyörű gondolat, hogy a háborúban elpusztított templomban a keresztyén egység kápolnáját is felépítik. Jelentős az, hogy a keresztién egység gondolata így éppen a

háború elleni tiltakozás és az emberiség önvédelme összefüggésében fejeződik ki.

Az o német evangélikus egyházi delegáció, amely Coventryben ezen az ünnepségen résztvett, most újra észrevehette, hogy új nyugati szövetségese egyházának és népének nem változott meg a közvéleménye a második világháborúról, Hitler pusztító hadseregéről és nem változott meg erről általában az egész emberiség közvéleménye sem. A német egyház az egész keresztyén világközvélemény szerint Istennek olyan parancsa alatt él, hogy a német nép nevében tartott bűnbánatot igehirdetése középpontjában tartsa s a bűnbánóinak, a történelmi okulásnak a stuttgarti bűnvalló egyházi nyilatkozatban megtalált bizonyság- tételétől el ne tántorodjék.

Bardsley püspök kívánsága pedig, hogy ennek a templomnak újjáépítését jelnek tartsuk, amely arra emlékeztet, hogy nem a gonosz hatalmasságoké az utolsó szó, teljesedjék a világkeresztyénség egységes fellépésében a béke megvédéséért. Mert az utolsó szó a világban valóban nem a gonoszé. A mi hitünk szerint az utolsó szó Istené, mindnyájunk mennyei Atyjáé. Ez a szó a szeretetnek, a békességnek és irgalmasságnak a szava. Ez a szó azonban az emberi bizonyságtételben lesz elevenné, az emberi szóban hangzik, amellyel az ő igéjét hirdetjük. Ezt a szót nekünk ki kell mondanunk s ehhez a szójioz tartanunk kell magunkat. Legyen a coventry-i jel valóban mindennapos emlékeztető a világkeresztyénség, az Egyházak Világtanácsában egyesült valameny- nyi egyház és maga a Világtanács számára és elkötelezés a közös beszédre és cselekedetre a béke ügyében, D,

MIKSZÁTH NÉMETÜL. Mikszáth Kálmán művei nemcsak otthon, hanem külföldön is hódítanak. Berlinben díszes kiállításban németül jelent meg most Mikszáth két regénye: A fekete város és Beszterce ostroma.

THOMAS MANN LUTHER-RE- GÉNYE. A tavaly elhúnyt nagy német író befejezetlen Luther-re- gényt hagyott hátra. Thomas Mann hagyatékában megtalálták a Luther életére vonatkozó tanulmányjegyzeteit is.

A MAI ERDÉLY, magyar irodalmáról nyilatkozott az Erdélyben járt Illyés Gyula. »Erdély tollforga- Lói a néppel együtt élnek, akkor is falujukban, városukban maradnak, ha már jelentős sikereket értek el. Nagyon fontos dolog ez. Nagy bennük a népért és a nyelvért való felelősség. Ez a felelősség irányítja szüntelenül lépéseiket« — mondotta Illyés Gyula.

MÜNZER TAMÁSRÓL, a német reformáció nagy alakjáról s a parasztforradalom vezéréről, a DEFA- filmvállalat most filmet készített.

PRÁGAI ÜZENET. A csehszlovákiai írók kongresszusán — májusban volt — a ma élő legnagyobb cseh költő: Vitezslav Nezval ezt mondotta: »A kevésbé művelt olvasóra tekinteni és a műveletlenség- gel számolni erkölcstelen dolog és szemfényvesztés. A szocializmus folyamata alatt a volt műveletlen olvasó gyors ütemben megváltozik, új tulajdonságokkal rendelkezik és haladóvá, műveltebbé válik. A költészetnek sohasem szabad az élet után botorkálnia. Teljes szépségében kell kifejezni az életet, szónoki tanítással való megterhelés nélkül.«

JÓKAI MÓR egyik legkiválóbb műve, a feltűnően realista jellegű Sárga Rózsa most jelent meg orosz fordításban Moszkvában, félmillió példányban.

BARTÓK BÉLA írásműveinek olasz nyelvű kiadása most jelent meg Rómában, Az olasz zenetörténészek és zenekritikusok megállapítják a Bartók-művekről írva, hogy Bartók Béla népzenei tudományos munkássága az egész olasz zenekultúra fejlődésére is döntő hatással van.

»MADARSKÉ RAPSODIE« (Magyar rapszódiák) címen jelent meg Pozsonyban Ctibor Stitnicky-nek, a neves szlovák költőnek, szép kiállítású, gazdagon illusztrált könyve Magyarországról. Stitnicky két évvel ezelőtt közel fél évet töltött nálunk s élményeiről, a magyar tájról, a magyar munkáról és a magyar alkotó művészetről színes, érdekes beszámolót írt.

LONDONBAN ÉS GENOVÁBAN lép fel e napokban a Magyar Állami Népi Együttes. A francia és belga főváros után most az angolok és olaszok ismerkednek meg a magyar nép dalaival, táncaival, a magyar népdallamból sarjadt muzsikánkkal. A magyar művészek Londonban az angol főváros egyik legnagyobb hangversenytermében lépnek fel, akkora az érdeklődés irántuk.

BARTÓK-BALETT a párizsi Operában. A párizsi Opera nemsokára bemutatja Bartók Béla híressé vált Concertójára tervezett balettjét.

MAGYAR KÖNYVHÉT van június első hetében. Az ünnepi könyvhéten könyvkiadásunk minden válfaja új művekkel jelenik meg a fővárosban és országszerte felállított könyvsátrakban. A könyvhetet vasárnap, június 3-án, Budapesten a Nemzeti Színházban Veres Péter nyitotta meg. Ünnepségeket rendeztek a vidéki nagyvárosokban, városokban és falvakban is. Más- félmillió kötet könyv jelent meg a Könyvhétre.

A MAGYAR ZENEKULTÜRÁ- ÉRT. A Magyar Zeneművészek Szövetsége május 19-én egy ankéten megállapodott abban, hogy a Minisztertanácsot megkéri zenekultúránk érdekében gyors és határozott reformokra. Az ankét egy emlékiratot szövegezett meg, amely a következő intézkedéseket tartja szükségesnek: Az általános iskolákban folyó énekoktatás színvonalának emelését, a középiskolai kötelező ének- és fakultatív zeneoktatás bevezetését, a magyar zenei élet egységes irányítását, új hangversenyrendezést s új hangversenytermeket, vidéki szimfonikus zenekarok függetlenítését, külföldi utakat és szerepléseket zeneművészeinknek, a tiszteletdíjak rendezését s nagyobb sajtónyilvánosságot a magyar zenekultúrának. A javaslatot Kodály Zoltán és tíz más ismert magyar zeneművész írta alá.

(Sz.)

1956. június 10 — Szentháromság után 2. vasárnap Lk 14, 16—24 — 1 Jn 3, 13—18 — Liturgikus szín: zöld

m

Ez az ige ismét az evangéliumra emlékeztet, arra hogy Isten a Jézus Krisztusban teljes mértékben elkészítette nekünk az üdvösséget, a bűn- bocsánatot és az új életet. A Jézus korában élt embereknek gazdag mon* danivalójú kép volt a nagy menyegzői vacsora képe. Benne látták az Isten országát, azt a csodálatos isteni ajándékot, amit majd a Messiás hoz el az övéinek, a választott népnek. Azok az emberek, akik Jézus körül éltek, nem vették észre, hogy ez a nagy menyegzői vacsora Jézusban készen van. Pedig az Ö egész prédikálása és életműve hitvallás volt arról, hogy Isten tágra nyitotta a kapukat, hogy az emberek őhozzá mehessenek és tetszésük szerint vehessenek mindabból, amit Isten az embereknek készített a teremtésben, hogy mint testi-lelki javakkal éljenek velük az ö asztaláról. Az Isten teremtésbeli adományaihoz vezető utat a bűn zárta el és Jézus nyitotta meg. Az asztal terítve van, a hívó szót meghallok szabadon odamehetnek és szabadon élvezhetik Isten ajándékait.

n I A Jézusban megmutatkozott isteni hívást azonban nem egyformán -=-J fogadta az öt hallgató sokaság. A példázat háromféle mentséget hoz fel, de azt is megmondja, hogy az ún. hivatalosok egyenlőképpen kezdték magukat mentegetni. Nincsen ugyanis különbség a mentegetőzéseknek különféle fajtái között. Azok. az emberek, akikhez Lukács evangéliuma szerint Jézus ezt a példázatot mondotta, vallásos indokokkal utasították őt vissza, belebocsátkozva meddő vitákba, vagy gőgösen élve kiemelkedően kegyes életüket. A példázat szerint az ilyen emberek kívül rekednek a Jézus által elkészített Isten országán.

Az Üjtestamentum ékes bizonyítéka annak, hogy Isten nagy menyegzői lakomáját azoknak az egyszerű embereknek készítette el és nyitotta meg, akik az élet útjának szorosain és szögletein vannak, azaz az élet számkivetettjeinek, a betegeknek, a problémákkal küzdőknek, az igazabbra vágyakozóknak és ezekhez hasonlóknak. Annak idején is ezek vették észre Jézusban a Megváltót, keresték őt és boldogan vettek ajándékaiból.H

Ez az ige korholó és kárhoztató szavával nemcsak annak az időnek a kegyeseit, a farizeusokat intette a Jézusban megjelent isteni kegyelem elfogadására és az ennek megfelelő életre, hanem így fordult hozzánk is, Isten ma élő egyházához, népéhez, keresztyénéihez. Az egyháznak az a feladata, hogy a maga igehirdető szolgálatával tágasra tárja és hivogatóan hirdesse az Isten megterített menyegzői lakomáját: a bűnbocsánat és a megigazulás ajándékát, s ezekkel együtt az Isten mindenfajta, megszámlálhatatlan ajándékát. Az az egyház feladata, hogy az Isten szeretetéhez vezető utat nyitva tartsa, hogy az embereket arra buzdítsa: vegyenek Isten jó ajándékaiból s azokat javukra, üdvükre használják fel. Jaj az egyháznak, ha késlekedik észrevenni, hogy Isten szeret bennünket és kész szeretetének áldásait az emberekkel megosztani. Akkor vagyunk hűségeseik a keresztyénségben, ha az Isten szeretetéhez Krisztusban megnyitott tárt ajtón magunk is elindulunk s életünkkel minden embertársunknak ízelítőt adunk az ö szeretetéből.

Közös imádságunk

SZOMBAT DÉLBEN

Imádlak Téged, megdicsőült Ür Jézus, csodálatos újjáteremtő erődért: Általad lett minden és Benned újul meg minden. Megújítasz mindent, ami megromlott. Te vagy a kezdet és a vég. Te vagy a világ reménysége.

Teremts újjá engem is élő reménységre, hogy éberen vigyázzak, mert nem tudom, mikor jössz, és epedve várjalak, mert örömöt és üdvösséget hozol.

Teremts újjá az eljövendő világ erőivel. Keresztelj meg tűzzel és Szentlélekkel. Rontsd le bennem azt, ami a gonosztól van.

Építsd fel bennem azt, ami tetszésedre van. Készíts fel engem el* jövendő világodra. é

A múlandóság zajában is add a Te békességedet. Ámen.

SZOMBAT ESTE

Hálával dicsérlek, örök Isten, naponként megújuló kegyelmedért. Napról napra meghosszabbítottad életemet. Napról napra megbocsátottad vétkeimet. Napról napra menedékem voltál. Nálad keresek most is menedéket megfáradt testtel és megterhelt lélekkel. Megfáradtam a múló világ rohanásában. Megfáradtam bűneim terhe alatt. Megfáradtam a jó cselekvésekben. Mert megfogyatkozott a hitem és megfogyatkozott a szeretetem.

Nálad keresek menedéket, örök Isten. Te nem fáradsz el a megbocsátásban. Te nem fáradsz el kegyelmed megújításában. Hadd tegyem le Nálad bűneim terhét. Hadd pihenjen meg Nálad a lelkem;

Hadd merítsek Nálad új erőt.

Könyörgök Hozzád, örök Isten, magamért. Ments meg a gonosz hatalmától. Ments meg a halál rémétől. Ments meg az örök haláltól. Könyörülj rajtam egyetlen Fiadért.

Könyörgök Hozzád, örök Isten, minden emberért, azokért, akik gonoszul cselekszenek, azokért, akik gonoszságtól szenvednek, azokért, akik halállal vívódnak. Könyörülj rajtuk egyetlen Fiadért.

Könyörgök Hozzád, örök Isten, az egész világért. Vess véget a gonosz rontásának és állítsd fel országodat. Teremts új eget és új földet, hogy minden térd meghajoljon Előtted és minden nyelv dicsérjen Tégedet.- Könyörülj a világon egyetlen Fiadért. Ámen.

Bibliaolvasó

HETI IGE: Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterbeltettetek, és én megtiyugosztlak titeket. — Mt 11, 28.

Június 10. Vasárnap. — Ézs 55, 1—1.

Isten ebben az igében felkínálja az ő kegyelmét mindazok számára, akik keresik őt. Isten sohasem zárkózik el az ember elől, ha az őszintén akar benne hinni és bízni. Ma is ad alkalmakat a vele való találkozásra: az igében, a szentségekben.

Június 11. Hétfő. — Csel 6, 1—7.

Az Isten szolgálatának sokféle módja van. így nemcsak a szorosan vett igehirdetés tartozik ide, hanem minden olyan dolog, amely az ö nevében történik és az ö akarata szerint. Ezért lesz embertársunk szolgálata egyúttal néki való szolgálat is.

Június 12. Kedd. — Préd 5, 1—7.

Az Istennel való találkozásra készülni kell. Az ő igéjének hallgatására mindig úgy kell felkészülni, hogy az az üzenet, amit nekünk küldeni óhajt, hatásos legyen. Tehát nemcsak ünneplőruha, hanem Isten igéjét váró és vágyó lélek kell a templomba.

Június 13. Szerda. — Mt 11, 25—30.

Sokat hallott és sokat olvasott szentirási szakasz. Jézus Krisztus mindazokat magához hívja, akik az Ö vigasztalására, kegyelmére vágyakoznak. Mi is bátran fordulhatunk Hozzá testi-lelki bajainkban, mert O várja a mi hozzáfordulásunkat.

Június 14. Csütörtök. — Lk 14, 12—15.

A vendéglátás mindig kétoldalú, mert a házigazda a viszonzás reményében hívja meg a vendégsereget. Isten hívása, az ö országába való hivoga- tésa mentes ilyen viszonzás kívánásától. Mi különben sem adhatunk Neki semmit ellenszolgáltatásképpen, mert amink van, azt tőle kaptúk és naponként az Ö kegyelméből élünk és vagyunk.

Június 15. Péntek. — Ezs 45, 22—25.

Csak az Ürnál van a mi igazságunk. Egyedül Ö tehet bennünket igaz emeberekké, ö bocsáthatja meg a mi bűneinket. Ennek a lehetősége mindig fennáll, míg ezen a földön élünk. Ezért igyekezzünk mindig arra, hogy az Ö kegyelme elvégezze a mi megigazíttatásunkat.

Június 16. Szombat — Jak 2, 1—9.

Az egyházban, a gyülekezetben nem lehet különbség ember és ember között, mert mindnyájan ugyanannak az Atyának a gyermekei vagyunk és mindnyájunkra vonatkozik az, hogy szeretnünk kell a másik embert, a felebarátunkat. v. J.