Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)
1956-05-20 / 21. szám
4 EVANGÉLIKUS ÉLET Hit, munkakedv, biztonság EVANGÉLIKUS EGYHÁZUNK ősi hagyományaiban gyökerezik az együttérzés a föld népével. Történelmünk lapjai sokat tudnának beszélni arról, hogy a jót-akarásnak és a szeretetnek a jogán megszólaló falusi evangélikus lelkészek tanácsukkal és pásztori szavukkal mennyire szolgálták a hívek javát és előmenetelét. Ma különösen is nagy lehetőségünk van arra. hogy ezt a szerétéiből folyó segítő szolgálatot lelkészeink hűségesen végezhessék el. Hazánk öt esztendejének terve mindnyájunk előtt nyitott könyv. Ebből világosan kitűnik, milyen nagy célkitűzések és lehetőségek állanak előttünk a magyar föld termésének növelése terén. Magától értetődő igazság, hogyha jobban akarunk élni, jobb előfeltételeket kell teremtenünk hozzá. Ma már egyre szélesebb rétegek látják meg az összefüggést a maguk élet- színvonalának emelése és a termelés eredményei között. Egészen nyilvánvaló, hogy a jó erőben tartott föld, a gazdagabban fizető termés, a korszerű módszerekkel dolgozó/állattenyésztés tudja szaporítani hazánkban a kenyeret, a tejet, a húst, a zsírt. A nemzet nagy programjából mindnyájunk előtt ismeretes például az a célkitűzés, hogy 1960-ban hárommillió mázsával több legyen a búza, tizenkétmillió mázsával több kukorica, félmilliárd literrel több a tej, félmilliárddal több a tojás, mint 1955-ben volt. Ezekből az óriás számokból is látható, hogy hazánkban még nem volt példa a mezőgazdasági termelés ilyen gyors ütemű növekedésére. # Kétségtelen, hogy ennek elérésében nagy része lesz a már most is jelentős és a jövőben egyre inkább túlsúlyba jutó nagyüzemi szövetkezeti gazdálkodásnak. De a termelés ilyen nagyméretű növeléséhez az egyénileg gazdálkodó parasztok erőfeszítései is szükségesek. Minden egyes egyéni gazdálkodó termésének eredményére számít az ország. Országos érdek, de egyéni érdek is, hogy évről évre jobban gazdálkodjék minden egyéni termelő. HIT. MUNKAKEDV, BIZTONSÁG viszi majd előre ezt a munkát is. Isten mindent megad ehhez a keresztyén hitben. Mert ez olyan eró, amely kisugárzik az emberi élei minden oldalára. Ez teszi a keresztyén ember gyümölcstermő életét ör- vendezővé, bizakodóvá, dolgossá, közösségivé, a jobbért küzdővé. Evangélikus egyházunk minden időben hirdette Isten igéjének ezt az örökkévaló tanítását, de különös erővel hirdeti most, amikor hazánk életének alaptörvénye az, hogy a szorgalmas és becsületes munka nagy megbecsülésnek örvend és bő jutalmat nyer. HAZÁNK nemcsak jobb és több termést kér az egyéni gazdáktól, hanem több segítséget is nyújt. 1960- ban például négyszer annyi műtrágyát, több nemesített vetőmagot, tenyészállatot, facsemetét, szőlőszaporító anyagot kap az egyénileg dolgozó parasztság, mint 1955-ben. Természetesen a termelőszövetkezetek még hathatósabb támogatást kapnak, mert félreérthetetlen hazánk mező- gazdaságának fejlődési iránya, amely szerint parasztságunk mind nagyobb számban lép a szövetkezeti gazdálkodás útjára. Kétségtelen, hogy a szövetkezeteké a jövendő. Éspedig azért az övék a jövendő, mert a gazdálkodásnak az a formája jobb életet és jobb módot nyújt a réginél minden szorgalmasan dolgozó tagnak. De addig is, amíg nem jut el valaki a szövetkezetig, az eddiginél sokkal jobban kihasználhatja kis gazdaságának termelési lehetőségeit. Sokat segíthet abban, hogy megvalósuljon a nemzet nagy programja, a mezőgazdasági termelés jelentős fellendítése. A gazdasági segítség és a termelési lehetőség bármennyire is jelentős, de mégsem ad mindent. Hit, munkakedv, biztonság kell ahhoz, hogy valóban fellendüljön a kisgazdaságok termése. Ehhez minden alap megvan Minden egyes egyénileg dolgozó parasztcsalád bizalomteljesen tekinthet a jövőbe, mert a bővebben termő föld és a nagyobb hozamot adó állattartás nagyobb hasznot hoz a gazdának is, a hazának is. Ha pedig a szövetkezeti gazdálkodás útját választja majd a család, akkor is többre megy az olyan közösség, amely tagjai virágzó kisgazdaságának felszerelésével indul el a nagyüzemi termelés útján. Az evangélikus embernek mindig az elsők, a szorgalmasak, a becsületesek, a jobbért küzdők között van a helye! A hitnek, a munkakedvnek, a biztonságnak a felemelő érzése töltse be szívünket és adjon erőt a hazánk iránti kötelességek teljesítéséhez! Dr. Ottlyk Ernő Egyházi kórusművek bemutatója a Zeneakadémián A Budapesti Kórus és az Állami Hangversenyzenekar Cantate hetét nagyszabású egyházzenei esttel zárta. A Zeneakadémia nagytermét zsúfolásig megtöltötte a lelkes hallgatóság. Előbb Händel: D-moll orgonaversenyét adta elő Margittay Sándor orgonaművész az Állami Hangversenyzenekarral. Az orgona, a »hangszerek királynője« valóban versenyzett a zenekarral. Az orgona és a hangszerek párhuzamának művészetét nyújtja e művében Händel, a nagy oratórium-mester. A mű zsenialitását Forrai Miklós karnagyi interpretációja és vezénylése a zenekarral juttatta érvényre, Margittay Sándor pedig az orgonán. Utána került műsorra Kodály Zoltán: »Missa Brevis«-ének a bemutatása, Kodály '»Psalmus Hungari- cusa« és »Budavári Tedeum«- a után a Missa brevis«-1 »Missa Parisának is nevezhetnénk, mert benne az »Agnus Dei«-ben »Dona nobis pacem«, »Adj nekünk békét« könyörgései és az »Ita missa est« záró- tételében »Da pacem«, »Békét adj« eget ostromló kiáltásai a béke vágyát fejezik ki. A mű a kórusművé- ezet remeke a zenekar és az orgona kísérőzenéjével s a szóló dallamok kicsendülően beleszőtt poézisével. A Budapesti Kórus, az Állami Hangversenyzenekar, Margittay Sándor orgonaművész, Rosier Endre Kossuth-díjas, kiváló művész, Melis György és Tiszay Magda operaénekesek művészi teljesítményét Forrai Miklós karnagy mesteri munkája foglalta egybe. Velük együtt a nagy magyar zeneszerzőt, Kodály Zoltán-t felállva és többszöri visszahívással köszöntötte a hallgatóság nagy tömege. A harmadik, bemutatásra került mű William Walton (sz. 1902) ma élő világhírű angol zeneszerző s-Belsazár lakomája« című bibliai könyvének 5. része és a 81., valamint a 137. zsoltár szövegét Osbert Sitwell alkalmazta a kettős vegyeskarra és baritonszólóra, magyarra ifj. Sulyok Kálmán, a Budapesti Kórus tagja fordította. A kórusműben a kettős vegyeskart a »Budapesti Kórus« nyújtotta, a baritonszólót Melis György adta. A komplikáltan megszerkesztett kórusműnek az ó-héber és a keleti zenéből merített, ütő-, pengető-, kürt-, fúvó és egyéb hangszerekre alkalmazott zenekari és orgonakíséretét, mely rendkívüli technikát és előadási módot követel, bravúrosan oldotta meg Forrai Miklós karnagy, az Állami Hangversenyzenekarral és Margittay Sándor orgonakíséretével. A hallgatóság valami olyan rendkívülit hallott e műben, amit tomboló s az egész hangversenyt lezáró frenetikus tetszésnyilvánításával igyekezett viszonozni. Dr. Gyimesy Károly KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK LENGYELORSZÁGBAN újból megalakult az Ökumenikus Tanács. A tanácsban részt vesz a lutheránus, a református, az egyesült evangéliumi, a metodista, a baptista, a máriavita és a lengyel katolikus egyház. Utóbbi kettő nemzeti katolikus egyház, amelyek nem ismerik el a pápa főségét. A SVÉD baptista egyház vezetőiből álló küldöttség kétheti tartózkodás után visszaérkezett a Szovjetunióból. Nyilatkozatukban leszögezik, hogy nemcsak az ország szívében, hanem a balti államokban is a vallásos élet korlátlan szabadságával találkoztak. A vendégek 14 istentiszteletet tartottak, amelyeken legalább harmincezer ember vett részt. A delegációra egész utazásuk alatt mély hatással volt a szemmel- látható vallásos érdeklődés és a teljesen megtelt templomok. A SVÉD kormány — a Lutheran című láp jelentése szerint — nem ad engedélyt templomok építésére. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség é3 kiadóhivatal: Budapest, Vili., Puskin-u. 12. Telefon: 142—074. Szerkesztésért és kiadásért felel: D. Dezséry László szerkesztő. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft, negyedévre 15.— Ft, félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft. Csekkszámla: 20.412—VIII. 10 000 példányban nyomatott 2-562245. Athenaeum (F. v. Soproni Béla) Bach-míívek a Deák téren Az egyházi muzsika visszhangja, »kísérőzenéje« a hitnek, amely örvendezve felismeri, hálával elfogadja és megragadja Isten értünk tett cselekedeteit. Mikor felragyog előttem Isten szeretetének a titka, mikor rácsodálkozom a kereszt váltsá- gára, akkor jön el az egyházi zene ideje: »Jer, dicsérjük Istent!...« Bach muzsikáját — amelyből május 6-án ismét gazdag, pompás kóstolót adott nekünk a Deák téri gyülekezet Lutheránia ének- és zenekara — azért hallgatjuk újra meg újra nagy belső örömmel, mert mindig ezt a hálaadásra biztató, szent lendületet érezzük benne. S noha mindig Isten nagyságos dolgait tapogatja körül, ezt mégis — vagy talán annál inkább — mindig nagy formagazdagsággal, friss, új és mélyen meditativ gondolatokkal teszi. A Lutheránia egyházzenei estjének csúcspontja kétségtelenül a 79. számú, reformáció ünnepére írt kantáta volt. A hatalmas, erős és irgalmas Isten dicséretére biztató csodálatos ének ez a mű. Ivánka Irén bensőséges művészi egyszerűséggel énekelte az alt-szólót, dr. Sváb Nándor kitűnő oboakíséretével. A 8. számú motetta — új énekeskönyvünk 701. énekének dallamára írt mű — az énekkar és a hallgatóság szempontjából egyaránt igényes. A Lutheránia újra megmutatta — mint már annyiszor — karnagyával való összeforrottságát és technikai tudását. Melis György a magyar énekkultúra egyik legismertebb és legkedveltebb művésze. Csodálatosan szép, telt hangja mindig újra élmény a számunkra. Két dalt énekelt, s a kantáta recitativóját mély, higgadt, áhítatoe komolysággal. Zalánfy Aladár orgonaszólói (két korálelőjáték) újra azt éreztették meg velünk, hogy Bach az evangélikus koráinak nemcsak nagy fel- dolgozási lehetőségét, de a lelkét is ismerte. Weltler Jenőnek, a Lutheránia fáradhatatlan karnagyának, köszönjük ezt a minden tekintetben színvonalas, művészi és igazán »egyházzenei« előadást. Dóka Zoltán ISTENTISZTELETI REND Budapesten, Pünkösdvasárnap, május hó 20-án Deák tér de. 9 (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11 (úrv.) D. Dezséry László, du. 6 Dóka Zoltán. — Fasor de. 9 (konfirmáció, úrv.) Gyöngyösi Vilmos, de. 11 (úrv.) Gyöngyösi Vilmos, du. 5 konfirmandusok szeréieí- vendégség, du. 7 Sülé Károly. — Dózsa Gy. út 7. de. fél 10 Sülé Károly. — Üllői út 24. de. fél 10, de. 11. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., de. háromnegyed 12. — Karácsony S. u. 31. de. 10. — Thalv K. u. 2S. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bony- nyai Sándor. — Kőbánya de. 10 (úrv.) Koren Emil. — Utász u. 7. de. 9 (úrv.) Koren Emil. — Vajda Péter u. 33. de. fél 12 (úrv.) Koren Emil. — Zugló de, 9 (gyerm.) Scholz László, de. II (úrv.) Scholz László, du. 6 Muntag Andor. — Gyarmat u. 1,4. de. fél 10 (úrv.) Muntag Andor.. — Rákosfalva du. 5 (úrv.) Scholz László. — Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Gádo-r András., dü. 7 Rimár Jenő. — Váci út 129. de. "8 (úrv.) Gádor András. — Újpest de. 10 (úrv.)^ Blázy Lajos. — Dunakeszi de. 9 Matuz László. — Pesterzsébet de. 10 (konfirmáció és úrv.) Bencze 'Imre, du. 6 sze- retetvendégség. — Soroksár-Újtelep de. fél 9 (úrv.) Madarász István. — Rákospalota MAV-telep de. 8 Kökény Elek. — Rákospalota de. 10 Kökény Elek. — Bp. Kisteinplom du. 3 Schreiner Vilmos. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. — Rákoscsaba de. 9 Békés Jój zsef. clu. fél 7 Békés József. — Rákosszentmihály de. fél 11 (úrv.) Tóth-ozöllős Mihály, du. 5 Tóth-Szöllős Mihály. Béosikapu tér de. 9 Juhász Géza, de. 11 (úrv.) — délután 7 Benes Miklós. -- To- roczkó tér de. 8 (úrv.), de. fél 9 Várady Lajos. — Óbuda de. 10 (úrv.) Komjáthy Lajos, du. 5 Sárkány Tibor. — XII., Tarcsay V. u. 11. de. 9 Danhauser László, de. 11 Danhauser László, du. 7 Ruttkay Elemér. — Diana u. 17. de. fél 9 Ruttkay Elemér. — Pesthidegkút (Szent István u.) de. fél 11 Groó Gyula. — Kelenföld de. 8 (úrv.) Muncz Frigyes, de. ll (úrv.) Muncz Frigyes, du. 6 hangverseny. — Németvölgyi út 138. de. fél 9 (úrv.), de. 9 Rezessy Zoltán dr. — Budafok de. 11 (útv.) Visontai Róbert. — Nagytétény de. 8 (úrv.) Visontai Róbert. — Kelenvölgy de. 9 (úrv.) Bodrog Miklós. — Albertfalva de. 11 (úrv.) Bodrog Miklós. — Csillaghegy de. fél 10 Kaposvári Vilmos. Pünkösdhétfőn, május hó 21-én Deák tér de. 9 (úrv.) német Téssényi Kornél, de. II (úrv.) Cselovszky Ferenc, du. 6 Dóka Zoltán. — Fasor de. li (úrv.) Sülé Károly, du. 7 Gyöngyösi Vilmos. — Üllői út 24. de. 11, du. 7. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., de háromnegyed 12, du. 7. — Karácsony S. u. 31. de. 10. du. 6. —- Thaly K. u. 28. de. ll Bonnyai Sándor, du. 6 Bonnyai Sándor. — Kőbánya de. 10 (úrv.) BoIIa Árpád, du. 7 Koren Emil. — Utász u. 7. de. 9 (úrv.) Bolla Árpád. — Vajda Péter u. 33. de. fél 12 (úrv.) Bolla Árpád. — Zugló de. 11 (úrv.) Muntag Andor, du. 7 Muntag Andor. — Gyarmat u. 14. de. fél 10 Scholz László. — Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Rimár Jenő. du. 7 Gádor András. — Váci út 129. d. 8 Rimár Jenő. — Újpest de. 10 (úrv.) Blázy Lajos, du. fél 7 Blázy Lajos. — Dunakeszi de. 9 Matuz László. — Pesterzsébet de. 10 Madarász István, du. 7 Bencze Imre. — Rákosszentmihály de. fél 11 (úrv.) Tóth-Szöllős Mihály, du. 5 Tóth- Szöllős Mihály. Bécsikapu tér de, 11 Benes Miklós, du. 7 Juhász Géza. — Toroczkó tér de. fél 9 Juhász Géza. du. 7 Várady Lajos. — Óbuda de. 10 (úrv.) Sárkány Tibor, du. 7 (úrv.) Komjáthy Lajos. — XII. Tarcsay V. u. 11 de. 11 Ruttkay Elemér, du. 7 Danhauser László. — Pcsthidegkút (Szent István u.) du. 7 Groó Gyula. — Nagykovácsi du. 3 Groó Gyula. — Kelenföld de. 11 Bottá István, du. 6 Bottá István. — Németvölgyi út 138. du. fái 6 Rezessy Zoltán dr. - Budafok de. 11 Visontai Róbert. — Kelenvölgy de. 9 1 Visontai Róbert. Gyúró Székács Józsefre emlékezik JÉZUS KRISZTUS mennybemenetelének ünnepe jeles nap a gyúrói egyházközség életében. Ezen a napon tették le 1826-ban temploma alapkövét, e napon vették használatba két év múlva a megépített templomot. 1856-ban, száz évvel ezelőtt, szintén áldozócsütörtökön került sor a templom ünnepélyes felszentelésére is. A dolgok természetes sorrendje az lett volna, hogy az elkészült templomot annak használatbavétele előtt szenteli fel az illetékes püspök. Akkor Gyúró mint a tordasi egyházközség filiája a fejér-komáromi egyházmegyével együtt a dunántúli szuper- intendenciához tartozott. Teljességgel érthetetlen lenne a felszentelésnek ez a majdnem három évtizedig tartó késleltetése, ha nem vennénk számba a gyúrói hívek függőségét a földesuraságtól. A felszentelés ügye összekapcsolódott a ' gyúrói evangé- líkusságnak azzal az igyekezetével, hogy önálló gyülekezetté alakuljon. A feudalizmus korszakában a gyúrói hívek arra kényszerültek, hogy a földesúrtól javadalmí földet kérjenek papjuk részére, az egyházi felsőség ugyanis ennek biztosításához kötötte az önállósítást. A földesúr viszont az önállósághoz kötötte a papi föld kijelölését. SZÁZ ÉVVEL EZELŐTT azonban mégis megtörténhetett a templom felszentelése. Most már oltárt is építettek benne. A felszentelést Gödör József fejér-komáromi esperes végezte. Maga is a kiválóbb papok közül való volt, 1818-ban a jénai egyetemen a bölcsészet doktorává avatták, sőt egy ideig rendkívüli tanári minőségben előadásokat is tartott; az újtestámentomi írásmagyarázat köréből tudományos dolgozatokat adott ki. De még jelesebb személy volt az igehirdető a szentelési ünnepen: Székács József pesti pap. Akkor még nem volt püspök, csak négy évvel később lett azzá, azonban máris országos volt a híre és tekintélye. Nyilvánvaló, hogy emiatt hívták meg Gyúróra. Ünnepi prédikációja maradandó nyomot hagyott a gyúrói hívek lelkében. A gyülekezet emlékeze- 1éből kihullott a szertartást végző esperes neve, de máig eleven benne, hogy Székács József, »az ország papja« tevékenyen, az evangélium szolgálatával részt vett a templomszentelésen. Székács József azzal is erősítette kapcsolatát a gyúrói gyülekezettel, hogy úrvacsorái kelyhet és ostyatartót ajándékozott neki. A TEMPLOMSZENTELÉS UTÁN még öt évig kellett várnia a gyúrói gyülekezetnek, hogy elérhesse régen óhajtott önállósulását. Érdekes, hogy a pátens, az országot elnyomó bécsi kormány hírhedt műve körüli harc segítette hozzá az önál]ósághoz. A gyúrói hívek egy része ugyanis bátor hazafisággal ellenállott az elnyomás újabb eszközének, és ezt a pátens visszavonása után az egyházi hatóságok azzal méltányolták, hogy teljesítették az önállósítás kérését. Tudvalevő, hogy milyen jelentős' része volt Székács Józsefnek ugyanebben a harcban, amely voltaképpen szintén 1856-ban, tehát a gyúrói templom felszentelésének évében kezdődött. Bizonyosra vehető, hogy a gyú- róiak tudatában is összekapcsolódott a hála és tisztelet Székács József iránt — ünnepi szolgálatáért és a pátens elleni harcáért. A GYŰRÖIAK áldozócsütörtököt azóta is igen buzgón megünneplik és különös ünnepélyességgel várják e nap istentiszteleti alkalmait. Ez évben a gyülekezet Isten iránti hálából kívül-belül kitatarozza templomát, és szeretettel várja a megújított templom megáldására püspökét. De a századik évfordulónak erre elhalasztott megünneplése előtt áldozócsütörtökön is emlékezett. Az igét aznap megint egy budapesti lelkész hirdette, dr. Sólyom Jenő teológiai tanár. Az esti istentisztelet keretében — részint az Egyetemes Levéltárban végzett, Gyúróra vonatkozó kutatása alapján — emlékeztetőt adott a gyülekezetnek az 1856. esztendőről s így készítette azt elő az új templom- megáldási ünnepre. A száz esztendőre visszatekintő gyülekezet háláját fokozta még az egykori anyagyülekezet, Tordas énekkarának szép énekszáma, Székács Józsefre való ke- gyeletes emlékezését pedig az, hogy a délelőtti istentiszteleten az ö áldozócsütörtöki énekét énekelte. Zoltán László Az anyaföld kincsei TERMÉSZETI KINCSEKBEN Palesztina sem túl szegény, sem túl gazdag nem volt. Természetesen csak olyan természetbeli adottságokról szólhatunk, melyeket már Jézus korában is ismertek és kiaknáztak. Elsősorban a földből kitermelt ásványokat kell megemlíteni. Ha nem is az Evangéliumokból, de más azokkal kb. egykorú történeti feljegyzésekből tudunk arról, hogy a Holttenger és környéke aszfaltot, sót, ként, foszfort adott. Ezekből az anyagokból olyan bőséges volt a termelés, hogy nemcsak az ország szükségletét látta el, hanem kivitelre is jutott A Holt-tengert a görög írók pl. Aszfalt-tengernek, az Ószövetség (1 Móz 14. 3.) pedig Sós-tengernek is nevezi. Nyilvánvalóan: a benne és körülötte található só és aszfalt miatt. Ennek a mélyfekvésű tengernek — mely tengernek ugyanúgy nem nevezhető, mint a Genezáret tava (Galüeai-tenger), mert csak kb. akkora, mint a mi Balatonunk — sótartalma hatszor akkora, mint a nagy tengereké Elsősorban azért, mert medencéjében sórétegek vannak, másodszor pedig, mert rendkívül nagymértékű a párolgása. Érdemes megemlíteni, hogy az Ószövetség elbeszélése szerint ezen a területen volt Sodorna és Gomora, az a két város, melyet az Ür romlott és bűnös lakói miatt »kénköves és tüzes esővel« pusztított el (1 Móz 19.). Észak-Palesztinában, a Libanon hegységben már ebben a korban vasat bányásztak és Josephus — az egykorú történetíró szerint — ugyancsak voltak bányák az ország déli részében, valamint a Jordántól keletre eső területen is. Libanonban ezenkívül épületek építéséhez és díszítéséhez szükséges márványt is fejtettek. SOK SZŐ esik különösen az Ószövetségben — nemesfémekről: aranyról, ezüstről, valamint drágakövekről és féLdrágakövekről, amilyen a smaragd, topáz, ónix. zafír, rubin, ametiszt, berill, já6pis, agát stb. De nem tudunk arról, hogy Palesztinában valamelyik is található lett volna. Ugyancsak ismerték a zsidók a gyöngyöt és a festéshez használt bíbort, azonban .ezek is behozott -cikkek voltak a rézzel, ónnal, ólommal együtt. Az ország természeti kincsei között kell megemlékeznünk a vadon található hasznos fákról, növényekről, állatokról és hőforrásokról. A SZENTIRÄSBAN sokszor előforduló cédrusfa, melyet kiváló tulajdonságai miatt épületanyagnak használtak, csak északon, a Libanon hegységben található. Igazi hazája különben Kisázsdában van. A szarosabb értelemben vett Palesztina közönséges fái a cser-, tölgy- és tere- bintfa, valamint az eper-, füge- és diófa, mely utóbbit Perzsiából hozták be. de hamarosan nagyon elterjedt és meghonosodott. A talaj és éghajlati adottságok rendkívül kedvezőek az olajfa, a rózsa és szőlő termelésre. Volt is belőlük bőven, természetesen még vadon, minden gondozás nélkül is. A nem tenyésztett hasznos állatok közül csak a Jordán folyóban és a Genezáret tavában található halfajtákat lehet megemlíteni. Különösen ez utóbbi volt nagyon gazdag halakban. Partja menitén mindenfelé nagy és népes halásztelepek voltak. Központjuk Tiberiás városa. Jézus első tanítványai: Péter és András. azután a Zebedeus-Xestvérék: Jakab és János galileaiak, a Genezáret taván halászattal foglalkozó férfiak voltak (Mt 4, 18—22). Palesztina másik nagy vizében, a Holt-tengerben, rendkívül nagy sótartalma és a benne oldott állapotban levő más ásványok miatt semmilyen halfajta nem él meg. Innen nyerte »holt« tenger nevét is. Az Evangéliumok csak egyetlen olyan forrást, vagy kutat említenek, amelynek gyógyító erőt tulajdonítottak: Bethesda -tavát« (Jn 5, 1—16). Nehéz megállapítani, hogy ezt a kisebb tavat, vagy vízmedencét mi táplálta. Valószínű, hogy egy, vagy több forrás, ezek azonban csak időközönként törtek fel. Ilyenkor megmozgósodott a tó felülete. Az Evangélium bizonysága szerint csak ilyenkor volt a víznek gyógyító hatása. Mindenesetre: ezt a helyet a zsidók a betegek gyógyítása szempontjából oly nagy becsben tartották, hogy a medence köré oszlopcsarnokokat építettek. A jeruzsálemi forráson kívül azonban Transzjordá- niában, Gadara városában és környékén is voltak gyógyító hatású források. Fekete István Istentiszteleti rend a Keresztyén Énekeskönyv használatához nélkülözhetetlen Ara 4.— Ft
