Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-05-20 / 21. szám

X EVANGÉLIKUS ÉLET Regi gyülekezet új városban Az Egyházak Yilágtanácsa elnökei pünkösdi üzenetet küldtek a tagegyházaknak OROSZLÁNYBAN példásan mu­tatkozik hazánk nagyszerű fejlődése, nagy átalakulása. Ma még a régi vi­lág keveredik az újjal. Néha még a régi van felül, de nem sokáig, mert az idő rohamosan száguld. Üj házak épülnek egyik - napról a másikra. Olyanok, amelyekről a régi falu la­kói álmodni sem merészeltek, és amelyek eltüntetik a mostaniakat, mert helyükbe épülnek. Nem nehéz a változást számokban kifejezni. Néhány évvel ezelőtt a falu csak mintegy 2500 lakost szám­lált. Ma több mint húszezren laknak és dolgoznak itt. Azelőtt a lakosság a gyengehozamú földek műveléséből élt és abból, hogy a környékbe az ott található mészkőből égetett me- szet szállította. Nem mondom, nem éltek rosszul — a maguk módján —. hiszen a szépen épített házak is er­ről beszélnek. De azért mégis volt valami híja az életüknek. Mégpedig az, hogy nem láttak túl a maguk portáján, nem jutottak messze, csak a maguk szűk körében éltek, egy ki­csit elhagyatva, kicsit elmaradva a világ dolgaitól. Ma széleskörű kul­turális lehetőségeik vannak. Ha mo­ziba akarnak menni, nem kell a szomszéd várost vagy falut felkeres­ni, hanem csak a másik utcát. Ha valami vásárolni valójuk akad, azt megtalálják a saját helyükön és nem kell messzire menniök. Így van ez rendjén a mi hazánkban és így lesz ez rendjén méginkább a következő időkben;: : A nagy változáshoz hozzátartozik az is, hogy még régebben a lakosság tyilmyomó része evangélikus volt, az utóbbi évékben odaköltözöttek több­séggé növelték a katolikus egyházat. A plébánia vezetőinek magatartása azt tanúsítja, hogy ez a többség ma­gába akarja szívni a protestáns ki­sebbséget. A protestánsok testvéri egyetértésben élnek, a református gyülekezet az evangélikus imaterem­ben tartja istentiszteleteit. AZ EVANGÉLIKUS TEMPLOM tornya már messziről látható. Kívül­ről szinte semmiben sem különbözik a többi falusi templomtól, legfeljebb annyiban, hogy mostanában renovál­ták. Mondják, hogy különös története van a templomnak. A Felvidékről idetelepült evangélikusság többször ellentétbe került földesuraival. Két esetben ez az ellentét arra vezetett, hogy a gyülekezet lelkészét a kör­nyező falvak plébánosainak nagy örömére és helyeslésére ebpOT-tíitot- ták állásából. Sőt KhksstíTíavidot. 1745-ben Tatára vitték és ott a vár­megye börtönébe zárták. A fogságból csak úgy szabadult meg. hogy hívei anyagi ellenszolgáltatásra kötelezték magukat, többek között arra, hogy a majki kolostor részére 12 kemence meszet égettek. II. József idejében engedélyt kap­tak a templomépítésre. Sőt a közeli dologtalam kolduló szerzetesek kolos- tox'ának felosztása után a hívek gon­doltak egy merészet és megvásárol­ták a feloszlatott rend templomának belső berendezését. A templom falait alaposan széthordták és anyagából több ház épült a környező falvak­ban. Állítólag a mostani templom falai is jónéhány követ rejtenek ma­gukban abból a majki kolostorból, amelynek felépítésére néhány évti­zeddel azelőtt meszet égettek a pap­jukat vesztett gyüleKezet tagjai. 1787 óta áll fenn a templom. Ékes latinnyelvű felirat adja tudtára ezt a tényt az arra haladóknak. Jónéhány évtized rohant el azóta fölötte, de egyik sem olyan sebesen mint az utolsó. Erről az utóbbiról beszélge­tünk a gyülekezet lelkészével, Milán Jánossal. Elmondja, hogy az utóbbi időben már alig van család, amelynek tagjai közül egy bányász ne lenne. Igen, itt a bánya ad életet minden­nek, ez jelenti a fejlődést, az építi fel az új házsorokat, az új várost. És a bánya alakította át a nem is olyan nagy falut néhány év alatt valóságos várossá. Emberek ezrei találtak új munkahelyet, új otthont itt az új fa­lak között. De vajon az oroszlányi evangélikus gyülekezet megtalálta-e helyét eb­ben az új helyzetben, a nagy átala­kulásban? Erre a kérdésre nagyjá­ból Igennel felelhetek. Az egyházköz­ség tagjai kiveszik részüket a mun­kában, hűségesen teljesítik államunk iránti kötelezettségüket. Hiba viszont az, hogy még túlontúl nagy a választófal a régi »falu« és az új »telep« között. Mintha nem csak a két település házai, hanem lakóik is gyökeresen különböznének egy­mástól. Persze, ez egyikőjüknek sin­csen valami nagy hasznára és kell még néhány esztendő ahhoz, hogy rendeződjék a helyzet. A GYÜLEKEZETI ÉLET nem mu­tat kiemelkedő képet. A templomba- járók száma az országos átlaggal kö­rülbelül megegyezik. Az egyházi fel­ajánlásokat készségesen és szívesen megfizetik; Viszont komoly bajok vannak a fe- lekezetközi békességgel. Közelebbről baj van az evangélikusok és a római katolikusok viszonyában. A helyzetet az mérgesítette el, hogy a római egy­ház mind a mai napig nem tud le­tenni arról, hogy a reverzálist meg­követelje a vegyesházasság esetében. (Sajnos ez nem csupán oroszlányi különlegesség, hanem másutt is elő­forduló jelenség.) Arról, hogy mennyi zaklatásnak van kitéve a római egy­ház helybeli hivatalos vezetői és az ún. önkéntes munkásai részéről az az evangélikus vőlegény vagy meny­asszony, aki rám. kát. féllel akar há­zasságot kötni, arról sokat lehetne beszélni. Tény azonban az, hogy ez nem helyes és egyáltalán nem szol­gálja a két egyház közötti normális és valóságos keresztyén kapcsolat megszilárdulását. A felesleges családi viszályok persze nemcsak a családi békét rontják meg, hanem a minden­napi munka hűséges elvégzésében is komoly károkat okoznak; Az oroszlányi evangélikusok tud­ják, hogy ezzel az erőszakos és káros lélekhalászással szemben mérsékletet és türelmet kell tanúsítaniok és a lelkiismereti szabadságot tiszteletben tartva hűségesen szolgálni az evangé­liumot. Ilyen magatartásra sarkalja a gyülekezetei egyházunk vezetőinek irányítása is. A mi részünkről Orosz­lányban nem lesz kultúrharc. A régi evangélikus gyülekezet Oroszlányban szeretettel fogja építeni az új várost s ezáltal a hazát. Vámos József GYÜLEKEZETI HÍREK CSIKVÁND ÉS ÚJMALOMSOK egyházközségeket az Egyházegyetem elnöksége az 1952. évi I. te. szellemé­ben a Győr-Soproni Egyházmegyéből átcsatblta a Veszprémi Egyházmegyé­hez, tekintettel arra, hogy ezek a községek közigazgatásilag is Veszp- tém megyéhez tartoznak. A LEGÉNDI egyházközség a hívek áldozatkészségéből belülről megújí­tott templomát május 13-án ünnepi istentisztelet keretében vette hasz­nálatba. Az istentiszteleten igehir­detéssel szolgált Tessényi Kornél püspöki titkár. Az ünnepi közgyűlé­sen — ahol Babka Tivadar helyi lelkész röviden ismertette a helyre- állítás történetét — a püspöki tit­kár az Északi Egyházkerület nevé­ben üdvözölte a gyülekezetét és megköszönte azt a nagy buzgóságot, amellyel minden külső segítség nél­kül megújították templomukat. Örö­mét fejezte ki afölött, hogy a gyü­lekezet céltudatosan készíti elő anyagi önállósulását. A ZSÉDENY HEGYFALUI gyü­lekezetei április 29-én meglátogatta Fülöp Dezső esperes, általános vizs­gálatot tartott és hivatalukba iktatta az újonnan választott presbitereket, gondnokokat, jegyzőt és másodfel­ügyelőt A PESTLÖRINCI gyülekezetben május 13-án gyülekezeti szeretetven- dégség keretében Grünvalszky Ká­roly egyetemes főtitkár tartott elő­adást a Központi Alapról. A MAGYAR VÖRÖSKERESZT vá­lasztmánya Mátis István ajkai lel­késznek és feleségének a véradásban kitűnt magatartásukért és a moz­galom kiszélesítése érdekében kifej­tett munkájukért a »kiváló véradó« kitüntetést adományozta. KÄNTORTOV ÁBBKÉPZÖ konfe­renciák lesznek Foton június 5—8 és 12—15, — Gyenesdláson június 19—22 és 26—29-ig. A MÁTRASZENTISTVÁN1 egy­házi üdülő munkabíró kertész-min­denest keres a nyári időszakra. Je­lentkezni lehet, lehetőleg a helyi lel­kész ajánlásával, Rédey Pál kerü­leti lelkésznél (Bp., VIII.. Puskin u. 12) személyesen, vagy írásban. CSALÁDI HÍREK: Tóth-Szöllős Mihály kiskőrösi má­sodlelkésznek és feleségének Terényi Annának iker-fiúgyermekük szüle­tett. Nevük: János és András. — A hegyeshalmi egyházközség felügye­lője, Blaskovich Géza, akinek 20 éves felügyelői jubileumáról lapunk már­ciusban hírt adott, 65 éves korában meghalt. Május 5-én temették a gyü­lekezeti tagok nagy részvétévé]. Te­metésén Weltler Rezső esperes és Sikter László helyi lelkész szolgált. — Velky Béla nyug. igazgató-tanító felesége, Erdélyi Erzsébet hosszú szenvedés után meghalt. Temetése Kondoroson volt május 4-én, a hívek nagy részvétével. Hibaigazítás: 16. számunk »Az ár­vízkárosultak javára adott gyüleke­zeti offertóriumok« c. cikkébe hiba csúszott. Irsa helyett Iklad olvasan­dó a 154 forint befizetett összeg mel­lett. — Gyermeknyafaltatást vállal dunántúli lelkészcsalád. Érdeklődés telefonon: 343—437. Az Egyházak Világtanácsa elnö­kei a pünkösdi ünnep alkalmából üzenetet küldtek a tagegyházakhoz és a gyülekezetek tagjaihoz. Bevezetésül az üzenet emlékezteti az egyházakat az egyháztörténelem első pünkösdjére, amikor a tizenkét apostol beteljesedve Szentlélekkel, szólott a mindenféle népből egybe- sereglett emberekhez Isten nagysá­gos dolgairól, Jézus Krisztus ke­reszthaláláról és feltámadásáról. Mikor a szívük mélyéig megrendült hallgatók megkérdezték az apostolo­kat, hogy mit cselekedjenek, azt az egyértelmű és határozott választ kapták, hogy térjenek meg és ke- resztelkedjenek meg mindnyájan a Jézus Krisztus nevébe a bűnök bo­csánatára és veszik a Szentlélek ajándékát. A mai megosztott világban az egész emberiség azt kérdezi, hogy mit cselekedjünk ebben a történel­mi időben, amikor oly nagy szükség van a megértésre és a bizalomra, hogy az atomfegyverek szörnyűsé­gei kiküszöböltessenek. Az egyhá­zaknak a Szentlélek segítségével szólniok kell az emberekhez. Ezért az Egyházak Világtanácsa elnökei felhívják az egyházakat, hogy kö­nyörögjenek a Szentlélek segítsé­géért, használják fe] az Isten által készített alkalmakat, hogy az egy­házak jó szolgálatai a különböző országokban érvényesüljenek. Ez­után így folytatja az üzenet: »Mindenekelőtt hisszük azt, hogy az egyházaknak, amelyek nagyon is tisztában vannak annak szükséges­ségével, hogy a keresztyén embe­reknek bűnbánatot kell tartaniok, azt kell mondaniok a népeknek: .Térjetek meg, vitás kérdéseiteket A nagy svájci teológus, a világ keresztyénségének egyik mai vezér­alakja, 70. születésnapjáról megem­lékezett a budapesti Evangélikus Teológiai Akadémia is. Május 10-én, Barth Károly 70. születésnapjának estéjén, az Akadémia hallgatósága összegyülekezett az Üllői úti Lel­késznevelő Intézet ebédlőjében. Friedrich Lajos igazgató röviden megemlékezett a találkozás alkal­máról. Ezután dr. Nagy Gyula teo­lógiai tanár tartott előadást a világ­hírű svájci református teológus éle­téről, nagy Egyházi Dogmatikájáról és teológiai életművének jelentősé­géről. Az előadást rövid megbeszé­lés követte, amelyen az előadó vá­laszolt a teológus-ifjúság kérdéseire. Dr. Nagy Gyula professzor ismer­tette Barth Károly élete pályáját, amely a kis safenwil-i gyülekezet­ből küzdelmes úton keresztül veze­tett a világprotestantizmus tanító- mesterének katedrájáig. Szólt Barth Károly teológiai munkásságáról, he­lyéről a XX. század teológiai gon­dolkodásában, és részletesen foglal­kozott az Egyházi Dogmatika fel­építésével, alapgondolataival, jelen­tőségével. Barth saját szavaival jelle­józan meggondolással és nem erő­szakkal kell megoldani; A fegyve­res erőszak hatalma olyan mérték­ben megnövekedett, hogy ha rábo- csátjuk a világra, nem lehet az em­ber (hatalmának) ellenőrzése alatt tartani, s ha nem lehetne megakadá­lyozni a háborúkat, minden nép el­pusztulna. Továbbá úgy véljük, hogy az len­ne az egyházak feladata, hogy mondják el a népeknek, hogy az el­lentéteket sem haragos szavakkal, sem a jogosságra való hivatkozással nem lehet megoldani, hanem azál­tal, hogy engedjük az igazságosságot érvényesülni, hogy közös erőfeszí­tésekkel megszüntetjük a kölcsönös panaszokat és hogy megtartásunk ügyét Isten irgalmára és jóságára bízzuk. Harmadszor és végül hisszük, hogy az egyházaknak minden eddi­ginél nagyobb szenvedéllyel arra kellene emlékeztetni a népéket, hogy az egész világ békére vágyik, hogy minden ember ugyanannak a családnak a tagja és hogy az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja minden ember Atyja. Ebben a szellemben hívjuk fel tagegyházainkban élő atyánkfiáit a könyörgésre és arra, hogy bizonysá­got tegyenek a Szentlélek erejéről és a saját megbonthatatlan közös­ségünkről a Krisztus testében.« »Veni Creator Spiritus.« Az üzenetet az Egyházak Világ­tanácsa nevében John Baillie. Sante Uberto ‘Barbiert, George Chiches­ter, Otto Dibelius, Juhanon Mar Thema, Michael és Henry Knox Sherill elnökök írták alá. mezhető, hogyan is kell öt és élet­művét értékelnünk. »Nem azért va­gyunk, hogy egymásnak helyesel­jünk és egymás jelé tetszésünket nyilvánítsuk. Ha vannak is »bar- thiánusok«, én magam nem tarto­zom közéjük. Azért vagyunk, hogy egymástól tanuljunk és a legjobbat alkossuk abból, amit irodalmilag egymás elé helyezünk; s azután menjünk az utunkon — nem vala­milyen teológiai »iskolában«, hanem az egyházban.« Barth Károlytól, teológiai müvé­ből és gondolataiból, közvetve és közvetlenül sokat tanult a világ ke- resztyénsége, mi magyar evangéliku­sok is. Hálósak vagyunk mindenek­előtt azért, hogy újra megtanította a reformáció egyházainak népét a re­formáció nagy igazságára: Isten igéje jeltétien hatalom az egyház­ban; ezért teológiájának is az ige­hirdetést, az egyház szolgálatát kell minden erejével segítenie. KONFIRMÁCIÓI EMLÉKLAPOK darabonként 2,50 forintos áron. Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály Teológiai Akadémiánk megemlékezett Barth Károly 70. születésnapjáról JEQYZETEK MEDGYESSY FERENC gyűjteményes kiállí­tása a budapesti Műcsarnokban — május 12-én nyitották meg — nemcsak egy kiváló szobrászunk életművét mutatja be, hanem századunk magyar alkotó művészetét is. Med- gyessy formavilága, ez az őszinte, keresetlen, roppant nyugalmat árasztó, megbonthatatlan plasztikai világ, éppolyan lényegű ábrázo­lása a magyarnak, akár Ady Endre s Juhász Gyula költészete, Móricz Zsigmond s Móra Ferenc prózája. Aki végignézi ezt a kiállítást, megérzi a magyar monumentalitást. Med- gyessy alakjainak hatalmas, sűrű, nagyído- mú testeiből, a derűs, magabiztos, tiszta tekin­tetű parasztok, királyok, pásztorok, asszonyok és lányok arcából, a heverő, ülő, álló testek­ből: rendkívüli harmónia árad. S nemcsak az alakok mozdulatlansága, vagy kevéske moz­gása szórja a nyugalmat, hanem az alakok szobrászati megformálása is. Alig lendülő, ön­magába zárt vonalban lépnek elénk Medgyessy alakjai. Ezeken a szobrokon nincs egyetlen kéz vagy lábfej, amely kiugrana a zárt kör­ből. Az anyag roppant erejét így még növeli a megformálás roppant egyszerűsége. Med­gyessy nem szereti a részletekét, szobrai nem egy bizonyos lovast, nem egy szoptató anyát, nem egy fésülködő lányt ábrázolnak, hanem magát a típust, az embert az öröklét formái­ban. Az embernek az a benyomása, hogy egy­szerű és ősi megformálás ez, valami primitív megnyilatkozás, holott ez a legnagyobb művé­szet, mert az élet lényegét mondja el. Az ar­cokon szemérmes öröm ragyog, Medgyessy férfiai és női mind mosolyognak s ez a mosoly az egészséges és az erős test önfeledt fénye az arcon, amely a test értelmét mondja el a világon. Medgyessy alakjai az emberi szabadság és méltóság hirdetői. Mi sem mutatja ezt telje­sebben, mint a debreceni Déri-múzeum előtt álló négy nagy bronzszobra, amely most ugyanúgy itt látható a Műcsarnokban, mint Medgyessy minden más alkotása, grafikáival egyetemben.: E négy nagyméretű szobor, a művészet, tudomány, néprajz és régészet áb­rázolása, két heverő nő s két heverő férfi aktja, a természetes, nyugodt mozdulatok harmóniájával, az arcok szellem-sugárzó szép­ségével, mosolyukkal valóban az emberi élet nagyságát jelképezi. Mi az emberi élet értel­me? Maga az élet. De úgy, hogy ez az élet az alkotó szépség harmóniáját adja. Az arcok majdnem egybeolvadnak, egyetlen kifejező arccá válnak. Az egyéni vonások kevéssé ér­deklik ezt a nagy ábrázolót, annál inkább a tipikusak. Medgyessy Szent Istvánja, vagy a pásztorbottal kilépő Jelky Andrása: egy-egy jellegzetes magyar figura, ezer alak egyetlen testbe préselt jelképe. Debrecenből jött ez a szobrász, Debrecen városiasságát, társadalom- formáló szellemét belevitte szobrászatunkba, tömörségre, erőre, egyszerűségre oktatva a fiatal művészeket. Mély lélegzettel, rendület­len nyugalommal nézünk szét Medgyessy Fe­renc harmóniájában. IWSZ JA\OS filmen látható most nálunk is. A csehszlovák filmprodukció alighanem legjobb teljesítménye ez a színes, sok kitűnő filmszínészt mozgató, kitűnő rendezésű film. Természetes s elkerülhetetlen ötlet volt, hogy filmre vigyék a csehek történelmük legra­gyogóbb korszakát, a huszitizmus korát. Alois Jirásek, a cseh történeti regény nagy mestere, Palacky történetíró nyomán, megírta a hu­szitizmus nagy történeti regényeit. E regé­nyekből az egyik, Mindenki ellen címen, két éve megjelent magyarul is. A cseh filmesek most egy hármas filmet készítenek Jirásek hatásos regényeiből. A filmtrilógía első része a Húsz János-film. Húsz János a nép papja. Szigorú erkölcsi életével, egyenes jellemével, igazságszereteté- vel, rendkívül lenyűgöző szónoki képességé­vel tengelyévé válik az egész történetnek. A nép kedvéért közérthető népnyelven kezd írni és szónokolni a latin helyett. Jól látja, hogy az egyház újjászületése nem választható el az emberek személyes újjászületésétől, er­kölcsi megjavulásától. Egész működésének ez az erkölcsi javító munka a lényege. De a kö­zépkori világ olyan romlott, hogy az erkölcsi rendet sürgető prédikátor önkéntelenül nem­csak az egyházat bírálja meg, hanem a hű­béri világot Is. S a világi és egyházi hatalom két fogaskerékként Összefog, hogy elpusztítsa az útjába állót, aki egymaga bátrabb, mint ezeren, mert erkölcsi tisztasága óriássá növeli Húsz Jánost. A film hitelesen és szemlélete­sen mutatja be Húsz elkerülhetetlen összeüt­közését a római egyházzal, a német polgár­sággal és Zsigmond császár hatalmával. Kons­tanz zsinata ezért gőgösen, nagyképűen, alat­tomosan máglyára hurcolja a rendületlen igazságkeresőt. Húsz meghal a máglyán, de a prágai cseh templomban feláll a félszemti Zsizska kapitány s amikor felolvassa a lelkész Húsz utolsó búcsúsorait, az összegyűlt hívek­kel együtt a keresztet jelképező pallost ma­gasra emelve, megeskűszik, hogy a szeretett mester tanítását megtartja, a méltatlan halá­láért pedig bosszút áll. Rendkívül hatásos a Húsz-film. Köszönheti ezt a minden részletében kitűnő rendezésnek, a jól összeválogatott színészeknek, elsőaorban Zdenek Stepáneknek, Húsz alakítójának. Ste- pánek alakítása természetes s meggyőző, mert emberi méretű. Monumentális hatásúak a zsi­nati jelenetek. Munkácsy Mihály cseh tanít­ványának, Brozsik festőművésznek híres vásznát a konstanzi zsinatról a film rendezői mozgó jelenetekké tették, Drámai és megkapó a kardinálisok és apátok hadával egyedül, véd­telenül szembenálló Húsz János. Nem kétsé­ges, hogy a protestantizmus történeti igazát szolgálja a Husz-film s ezért jelentős hatása lesz mindenütt, ahol az emberek megnézik. De ez a protestantizmus nem merő egyházi álláspont, a Róma ellen harcoló fél álláspont­ja, hanem a jobb emberi életért, ennek az éleinek természetes előfeltételeiért harcoló világ álláspontja. Példa és tanulság a Husz- film mindenkinek, hogyan kell a nemzeti múlt emberi harcait kiemelni, szemléleti értékké avatni a mai emberek számára s nemzet­nevelő erővé tenni. A JAKI TEMPLOMOT 1256. május 2-án szentelte fel Omodé győri püspök, tehát ép­pen hétszáz esztendővel ezelőtt. Ez a jáki templom, Vas megye szombathelyi járásában, a háromezer lakosú Jákon, teljes épségben megmaradt remeke az Árpádok-korszakának. Két széles, erős tornya, világszép kőfaragású kapuja egy nagy országról s egy egységes szellemi lélegzetvételről beszél. A jáki temp­lom mindnyájunké. Ezt a román átmeneti stílű templomunkat a XIII. század elején kezdték építeni s a tatárjárás után fejezték be, mint IV. Béla újjáépítő munkásságának egyik részét. Jákon egy magyar templom­építő s kőfaragó iskola alakult ki, amelyik aztán átment a szomszédos Ausztriába is, ott olyan kapuzatokat faragott, amelyek a jáki díszkapu párjai. Nemcsak Tullnban, hanem a bécsi Szent István-dóm Riesenthorján is meg­találhatók a jáki mesterek díszítményei. Va­lószínűleg igazuk van azoknak a kutatóknak, akik azt állítják, hogy a magyar népi fatech­nikának kőben való alkalmazása jelent meg a jáki faragók művészetében. A jáki kapu fölött Krisztus és az apostolok lépcsőzetesen sorakozó féldombormüvü alakjai olyan pazar művészi alkotást jelentenek, amely vetekszik e kor bármely külföldi templomának hasonló díszítésével, akár a francia Calvados vagy Churenton híres formáival. Néhány évtizede még azt hitték, Jákot francia építész és fran­cia szobrászok létesítették, ma már tudjuk, hogy itt egy magyar művészeti iskola műkö­dött s a szentmargitbányai kőből ők faragták ki, a müveit népi művészek, legszebb s legré­gibb templomunkat. A hétszázéves jáki fény ma is világít. Szalatnai Rezső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents