Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-01-08 / 2. szám

4

EVANGÉLIKUS ÉLET

1956. jan. 18—25.

A Magyarországi Ökumenikus Bizottság tagegyházai 1956. év elején ismét belekapcsolódnak a világ- keresztyénség ökumenikus mozgalmának imaprogramjába.

Az imahét megrendezésére nézve az a testvéri tanácsunk, hogy a gyülekezetek saját otthonukban tartsák meg az imaórákat. Ahol a helyi lehetőségek megengedik, az utolsó, vagy utolsóelőtti estét közösen rendezzék meg és hétközben is éljenek a vendég- és csereszolgálatok lehetőségeivel. Ez a tanácsunk nem zárja ki azt, hogy ahol eddig a múltban az egész hetet közösen rendezték, ez alkalommal is hasonlóképpen cselekedj ének. Az imahét tervezetének elkészítésekor figyelembe vettük az Egyházak Világtanácsa »Hit- és Egyházszervezet« Bizottságának programja mellett az Evangéliumi Szövetség — ez évben immár száztíz esztendő jó hagyományát ápoló — imaheti felhívását is, megszívlelve abból az Ur áldásígéretét: »akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban,« (Jn 14, 13.) »mert ahol ketten, vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.« (Mt 18, 20.) Imádságunkat fegyelmezze, áhítatunkat szentelje meg ez az ígéret.

Az alábbi programot a »Hit- és Egyházszervezet« Bizottság imaheti felhívásában közzétett könyörgéssel küldjük meg gyülekezeteinknek:

»Ö mindenható Úristen, aki elküldötted szent Fiadat, a Jézus Krisztust, hogy egyesítse a te népedet egy nyájként, egy pásztor alatt, egybefoglaljuk könyörgéseinket a te mennyben és földön imádkozó egyházad könyörgéseivel s arra kérünk, készíts minket ama napra, melyben egy szívvel-lélekkel valameny- nyien a Krisztus testének békességében és szereteté- ben szolgálhatunk néked és imádhatunk téged, szent Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen.«

—O—

»Ö azért adta az egyháznak az imádság ajándékát és hatalmát, hogy az egyház könyörögjön saját egységéért és az embereknek Istennel és egymással való megbékéléséért.«

(Az evanstoni nagygyűlés első szekciójának jelentéséből.)

Január 23. Hétfő: EGYSÉGÜNK A SZERETETBEN.

1. Kor 12, 1—31; Fii 1, 3—18; 1. Jn 4, 7—21.

Elmélkedés: A szeretet trr vénye: nem a magam érvényesülését keresem, hanem a másik ember javát is (Fii 2, 4.). Ezért bele tudok illeszkedni a másik ember érdekeibe, helyzetébe, nem azért, hogy bizalmát megnyerjem, hanem hogy bizalommal megajándékozzam. Amennyit növekedünk a szere- tetben, annyit erősödünk a valóságos egységben.

Adjunk hálát azért, hogy Isten hatalmasan munkálja az egyházaknak egymáshoz való közeledését szeretetben;

hogy az egész emberiségben növekedik: az egység felismerése, az, hogy mindnyájan egy vérből valók vagyunk, szoros sorsközösségben élünk és felelősek vagyunk egymásért;

hogy ezek a felismerések az egyházak ökumenikus szolgálatai által is világszerte egyre jobban terjednek és ‘érvényesülnek: hogy hazánkban sok száz gyülekezetünkben megajándékozott bennünket a testvéregyházak úrvacsorái közösségének áldásával.

Valljuk meg bűnbánattal, hogy titkon őrzött féltékenységünk és irigységeink sokszor rontották meg szeretetben való egységünket;

hogy a szeretet egyetemes parancsát magunk köré vont szűk körökre akartuk korlátozni;

hogy inkább szóval és nyelvvel, mintsem cselekedettel és valósággal töltöttük be a szeretet parancsát (I. Ján 3, 18.).

Könyörögjünk azért, hogy a szeretetből születő megértés és bizalom erői megfékezzék a gyűlölet és háború gonosz erőit;

hogy az Egyházak Világtanácsa erőteljesen és eredményesen szolgálja a népek megbékélésének ügyét;

hogy odaadó és áldozatos szeretettel tudjuk szeretni népünket, népünk új életét, és minden alkotó munkáját;

hogy. hárítsa el Isten Szent Lelke világszerte azokat a örcapiritó akadályokat, melyek meggátolják az egyházakat abban, hogy közösen járuljanak az úrasztalához.

»Te, aki az egyház szerelmes Vőlegénye vagy, aki megtisztogatod és megszenteled, hogy szent és feddhetetlen legyen eljöveteled napján, tisztíts meg bennünket, egyházad tagjait attól a tudatlanságtól és restségtől, amely elválaszt bennünket bizonyságtételünkben és a szolgálatban.

Hallgass meg és ments meg minket jő Urunk!«

Január 24. Kedd: EGYSÉGÜNK A KÖZÖS TANULÁSBAN.

Jn 3, 1—10; Csel 2, 41—47; 15, 1—35.

Elmélkedés: Ügy kell ismételgetnünk az örök hitigazságokat, hogy mindig készek legyünk Isten új leckéinek megtanulására is. (Mt 13, 52.) Nyitott szívvel kell figyelnünk arra, amit Isten az egyház igehirdetése elöljáróink tanítása és egymás hite áltaj tanít nekünk. Tanulásunk sohasem öncélú, hanem mindig a jobb szolgálatok érdekében történik.

Adjunk hálát azért, hogy a mostani kiváltságos időkben Isten nem hagyott minket tanítás nélkül;

hogy ökumenikus testvéri kapcsolataink során megtanultuk megbecsülni a mások lelki javait s megosztani a magunkét;

hogy a közösség leckéjét az egyházon belül és azon túl is tanulgatjuk.

Valljuk meg bűnbánattal, hogy előítéleteink és megcsontosodott önigazságaink gyakran gátoltak meg abban, hogy az igehirdetésből újat tanuljunk;

hogy sokszor gondoltuk állhatatosságnak a makacsságot és taníthatatlanságot.

Könyörögjünk, hogy Isten gerjessze fel bennünk a magunk igazsága helyett az ő igazsága iránti éhséget és szomjúságot: hogy még nyitottabb szívvel figyelmez- zünk egymás bizonyságtételére és tanítására;

hogy közös tanulásunk eredményei hasznára legyenek egyházainknak és népünknek egyaránt (I. Kor. 12, 7.);

hogy áldja meg Isten az egyházak belső és külső egységének megvalósulásában a »Hit- és Egyházszervezet« Bizottság munkáját;

hogy tegye jó gyümölcsözésűvé a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának munkájában erősödő együttműködésünket.

»Te, aki testednek, az egyháznak szent Feje vagy, nyújtsd irgalmadat felénk, hogy megőrizhessük a Lélek egységét és elnyerhessük a te ismeretedben a hit egységét s így törekedhessünk a békességre és egymás építésére.

Hallgass meg és ments meg minket jó Urunk!«

Január 25. Szerda: EGYSÉGÜNK A HÁLAADÁSBAN.

Rm 12, 1—21; 1. Tessz 1, 24;

Jak 2, 14-»-26.

Elmélkedés: A megváltás gyümölcse a hálaadás. Hálaadásunk az odaszánt élet. Az életet az igazság iránti engedelmességre kaptuk. Ennek pedig látható jele a cselekedetekben megmutatkozó hit.

Adjunk hálát azért, hogy Isten Jézus Krisztusban megváltotta a világot (1. Jn 2, 2.);

hogy Isten hozzánk való szerelméből elhívott minket az £> egyházába, beleszerkesztett mjnket a mi szeretett népünkbe;

egyházunk és népünk vezetőiért, a megőrzött békéért, a mindennapi kenyérért. Istenünk naponkénti életünkben szakadatlanul megmutatkozó jótéteményeiért.

Valljuk meg bűnbánattal, hogy válogatunk a hálaadásban, ahelyett, hogy mindenben hálákat adnánk (L Tessz 5» 48.);

Könyörögjünk azért, hogy »akiben megvan ez a reménység Őiránta, az mind tisztítsa meg önmagát, amiképpen ő is tiszta« (1. Jn 3, 3.);

hogy reménységünk megvallása állal is növekedjék az emberek között a bizalom, a megértés és a békesség;

hogy az emberiség békéjéért fáradozó nemzetközi tárgyalások eredményeképpen egyre valóságosabbá váljék a népek békés együttélése;

hogy az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának ez év nyarán hazánkban tartandó ülésére mi és a testvéregyházak úgy készüljünk fel, hogy abból Isten dicsősége növekedjék, az egyházak egysége mélyüljön, s hogy rajta keresztül Isten az emberiség egységét munkálja.

»Oh ember fia és szenvedő szolga, akinek keserves halála által eggyé lettünk veled és egymással, ajándékozz meg bennünket megtéréssel és bűnbánattal állandó engedetlenségeinkért, amelyek elhomályosítják áldozatod hathatói voltát.

Hallgass meg és ments meg minket jó Urunk!«

Január 21. Szombat: EGYSÉGÜNK A BIZONYSÁGTÉTELBEN.

Csel. 16, 25—34; Kol 3, 1—17; Jak 3:1—18.

Elmélkedés: Bizonyságtételünk módja; a) Az egész világmindenség Urának valljuk Jézus Krisztust, b) Ügy valljuk őt Urunknak, hogy egyúttal cselekedni is akarjuk a Mennyei Atya akaratát (Mt 7:21). Bizonyságtétel és engedelmes élet elválaszthatatlanul összetartozik, c) A teljes Szentírás sokféle üzenetének hűséges hirdetése közben nem szabad elfeledkeznünk a középponti üzenetről: Istennek az egész .világot hordozó, segítő, egybeszerkesztő szeretetéről, amely minket is egységre, békességre és mindenek iránti szeretetre kötelez (Kői 3, 12—15).

Adjunk hálát azért, hogy Isten megnyitotta előttünk az Ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát (Kol 4, 3);

hogy az egyház hitelvesztettségének álla- ■ pota után Istert a jó bizonyságtételek új korszakának lehetőségét hozta fel;

hogy megszentelt életű keresztyének, engedelmes egyházak tisztességet szereznek a világ közvéleménye előtt a Krisztus nevének.

Valljuk meg bünbánattal, hogy vallástételünket gyakran megerőtleníti kicsinyhitü- ségünk és szeretetlen beszédünk;

hogy egyházaink misszióját sokszor megrontották a Krisztus ügyéhez méltatlan idegen érdekek: faji előítéletek, önző' gazdasági számítások, hatalmi szempontok és világnézeti küzdelmek.

Könyörögjünk azért, hogy a Szent Lélek Úristen hatékony segítsége által alázatosan, egyszerűen, versengés és fölényeskedés nélkül hangozzék bizonyságtételünk;

hogy tudjunk az élet, a szeretet és az áldozat nyelvén is bizonyságot tenni mindenkinek (1. Pét 3, !.);

hogy családunkban és környezetünkben eredményes legyen egész életünk bizonyságtétele. •

»Leikeink jó Pásztora, aki azért éltél és haltál, hogy egybegyűjtsd Isten szétszórt gyermekeit, végy el tőlünk minden olyan önfejűséget és akaratosságot, mely szakadatlanul szétszórja és elidegeníti nyájadat.

Hallgass meg és ments meg bennünket jó Urunk!«

Január 22. Vasárnap: EGYSÉGÜNK AZ ALÄZATBAN.

Lk 18, 9—14; 1. Kor 2, 1—5; Kol 3, 18—4:1.

Elmélkedés: Sem a magunk állapota, sem' az evangélium tartalma nem jogosít fel minket magabiztos gőgre. Ha az egyház nem magát, hanem Istent akarja dicsőíteni, alázatosan álljon őelőtte s a világ előtt is. (Dán 9:7—9.) Sohasem felejtheti el, hogy őmaga is abból a bocsánatból él, amelyet Isten mindeneknek felkínál.

Adjunk hálát azért, hogy Isten Jézus Krisztusban elibénk állította a szelídség és alázat tökéletes példáját (Mt 11, 28—30.);

hogy alázatunk növekvő mértéke szerint kezdjük egymást különbeknek tartani mi magunknál (Fii 2. 3.);

hogy emberségben, áldozatosságban, hűségben és nem utolsósorban szerénységben sokat tanulhatunk a körülöttünk élő emberektől.

Valljuk meg bűnbánattal, hogy alázatból, önismeretből és megbánásból sokszor vizsgáztunk elégtelen eredménnyel s menle- getőzéseinkkel mindig is rosszul vizsgázunk;

hogy sokszor mértük magunkat és egyházunkat másokhoz és más keresztyén egyházakhoz úgy, hogy mi kerültünk ki győztesen az összehasonlításból.

Könyörögjünk azért, hogy Isten szabadítson meg minket fennhéjázástól, hogy ne rontsuk meg szolgálatainkat és ne legyünk hasznavehetetlenné az emberi társadalom számára;

hogy ne keressük az első helyet, a feltűnést, az uralkodást, hanem alázatban tanulva képesek legyünk tisztán tanítani és engedelmesen szolgálni magyar népünk1 építőmunkájában, új, nagy terveinek meg- yalósulásában;

hogy hazánkban és világszerte tudjanak egyek lenni nagy és kis egyházak az egyház egységéért és az emberiség javáért való jó szolgálatban.

»Te, aki az igaz szőlőtő vagy, amelynek valamennyien vesszői vagyunk, maradj úgy bennünk, hogy mi benned maradhassunk és a Te Igéd úgy tisztítson meg az ellenségeskedéstől és a gőgtől, hogy sok gyümölcsöt teremhessünk a te dicsőségedre.

Hallgass meg és ments meg minket jó Urunk!«

Kántortovábbképző konferenciák az Új Rész énekeinek megismerésére

A Keresztyén Énekeskönyv kibővített és átdolgozott új kiadása eljutott a gyülekezetekbe, amelyek igen nagy örömmel fogadták. A külön is kiadott Űj Rész szétküldése is folyamatban van és az új esztendő első hetében be is fejeződik. Ezzel lehetségessé vált, hogy gyülekezeteink nagy részében megtanulják és istentiszteleti használatba vegyék azokat a részben már ismert énekeket, amelyek az Új Rész bevezetésével egész egyházunk közös kincsévé válnak.

Egyházunk január folyamán a gyülekezeti kántorok részére két továbbképző konferenciát rendez, amelyeken az Énekeskönyv Üj Részével kapcsolatos elvi és gyákor* lati kérdések kerülnek megtárgyalásra. Ez alkalommal fogják bemutatni az Űj Rész dallamait és korál- könyvét is. Ezenkívül előadások hangzanak majd el az Énekeskönyv új kiadásának előkészítéséről, a régi dunántúli énekek kiválogatása szempontjairól, a korálkönyv kiadásáról, a dallam és szöveg egységéről; Az eszmecserék a kántori szolgálattal, a gyülekezet énektanításával, az énekkarok szolgálatával foglalkoznak majd. A konferenciák programját reggelenként? és esténként igehirdetések teszik teljessé.

A kátor-továbbképző tanfolyamok ideje január 17—20-ig és 24—27-ig.

A templom az élet közepébe való

— mondotta Dietzfelbinger püspök a müncheni Máté-templom felszentelésén

Nagy ünnepség keretében avatták fel a háború befejezése óta épült legnagyobb bajor evangélikus templomot, a Máté-templomot. Több mint 500 különféle egyházi és világi képviselő jelent meg ezen az ünnepségen. Nevezetessége az volt, hogy olyan templomnak újból való felépítéséről volt szó, melyet 1938-ban a müncheni náci gauleiter átlátszó ürüggyel leromboltatott és most szinte az egész német lutheranizmus áldozatkészségéből újból felépült.

Az eredeti Máté-templom 1833- ban épült München város kapujában. Általa vonult be az evangélikus élet a bajor fővárosba. Isten jelének tekintette az evangélikusság, melyre különösen a hitlerizmus idején, a nagy egyházi harcok idején, nemcsak a bajor evangélikusok, hanem egész Németország evangélikus népe tekintett. Az ott működő lelkészek hatása ui. túlterjedt a bajor evangélikus egyház határain. Ennek a Máté-templomnak a szószékén a történelem folyamán olyan igehirdetők szolgáltait, mint Bezzel, Wiehern és Lőhe. 1933-ban ünnepelte 100 éves jubileumát és ezen alkalomból teljesen megújították ezt a nemes vonalú, szép evangélikus templomot. 1938-ban azzal a megokolással, hogy a megnövekedett nagyvárosi forgalom szempontjából autó-parkoló helyre van szükség, lerombolták az akkori náci vezetők. Áldozatul esett és pótolhatatlan kárt jelentett különösen a Máté- templom művészi kiképzésű,' festett mennyezete. A nevezetes templom ezen barbár elpusztítását a müncheni evangélikus gyülekezet és az egész egyház evangélikussága megrendült lélekkel vette tudomásul.

A háború befejezése után München városa romokban hevert és egyelőre nem lehetett a lerombolt templom pótlásáról gondoskodni. Szükség-templomot építettek fából. 1953-ban azonban megtörtént az új Máté-templom alapkövének ünnepélyes letétele. Tervét a neves műépítész, Gustav Gsaenger készítette el. Érdekes adatokat olvashatunk a bajor egyházi sajtótudósítóban a templom építésére vonatkozóan. Két év alatt épült és mindössze 4 kőművesmester és 2 tanonc dolgozott rajta. Kezükön egymillió darab tégla ment keresztül. A templom tornya 50 méter magas és 11 méteres keresztet helyeztek rá. A torony fundamentuma 8V2 méter mélységben van, a templomfalaké pedig 5 méter mélységben. Hossza 50 méter, szélessége 44 méter.

Az oltárképet márványmozaikból készítették és beépítették a szentély falába. Az orgona 65 változattal működik és 4800 síppal rendelkezik. Az 5 harang közül a legnagyobb 106 q súlyú. A harangokra vonatkozóan dr. Heckel esperes ezeket mondja; »A Máté-templom harangjait ugyan nem hangoltuk München más felekezeti templomai harangjainak hangjára, dé úgy készítettük el, • hogy harmonikusan egybecsendülnek azokkal« A felszentelés alkalmából Scharbert esperes, egyházi főtanácsos mondta az avató beszédet. Beszédet mondott D. Meiser nyug. püspök is, valamint Dietzfelbinger, a jelenlegi bajor püspök is. »A templom áz élet közepette áll és oda is-való. Az építők a modern építészet nyelvén azt hirdetik, hogy az egyház régi üzenete mindig a modern« — mondotta Dietzfelbinger püspök.

Tessényj Koméi

A Hungarian Church Press

— protestáns eggházaink idegen nyelvű sajtótájékoztató folyóirata — a református egyház számos eseményét ismerteti, közöttük elsősorban az egyetemes konvent ülését, majd a Duna melléki és dunántúli egyházkerületek közgyűléseit, Ennek kapcsán hosszabb idézeteket közöl a gyűléseken elhangzott jelentés-nyilatkozatokból. Ismerteti a lap dr. Kádár Imre református konventi főtanácsosnak a British Weekly-be írt cikkét. Hirt ad a lap Nyikoláj metropolitának a kolozsvári teológia díszdoktorává való felkéréséről, Miklós Ödön egyháztörténész haláláról, a Budapest Északi Református Egyházmegye gyűléséről.

A lap közli D. dri Vető Lajos püspöknek a Magyar Rádióban a külföldön élő magyarokhoz intézett üzenetét, ismerteti a Keresztyén Énekeskönyv új kiadását, beszámol az egyházkerületi lelkészképesítő vizsgákról. Szeberényi Lajos osztrák lelkész látogatásának rövid beszámolója után a budai * egyházmegye kórusmű-pályázatának eredményéről számol be a lap, majd a Lutheránia H-moll mise előadásairól ír, végül pedig hírt ad az Útmutató magyar kiadásának megjelenéséről.

hogy Istentől vett javainkhoz képest szegényes a hálaadásunk; *

hogy hálaadásunk sokszor maradt terméketlen, mert utána nem következett a megváltott ember gazdagon gyümölcsöző élete.

Könyörögjünk, hogy egyházainkban mindinkább növekedjék a hálaadás lelkülete;

hogy hálaadásunk vezessen minden szolgálatunkban, naponkénti munkánkban is megmutatkozó több szeretetre, több hűségre, nagyobb áldozatkészségre;

hogy az imahét áldásai végigkísérjék egész esztendőnket, s így Isten mindnyájunkat átölelő szeretete őrizze és erősítse a közöttünk meglevő egységet;

hogy áldott legyen e gyházaink ökume-, nikus tanácsának munkája, a tagegyházak jő szolgálata, minden egyes gyülekezetünk bizonyságtétele.

»Istennek Szent Lelke, akinek közösségében életünk van és akinek ajándékai által erősödünk, vezess bennünket megosztott életünk ellenére is a Krisztus igazságának ismeretére, s tégy képessé arra, hogy megcselekedjünk mindent, amik szükségesek, hogy előrevihessük az egyház egységét.

Hallgass meg, ments meg, gyógyíts meg és egyesíts bennünket jó Urunk! Amen.«

ISTENTISZTELETI REND

Budapesten, január hó 8-án

Deák tér de. 9 (űrv.) Dóka Zoltán, de. II (úrv.) Dóka Zoltán, du. fél 5 Bach: H-moll Mise. — Fasor de# II Gyöngyösi Vilmos, du. 7 Dulcz Pál. — Damjanich u. 28/b. de. fél 10 Gyöngyösi Vilmos. — Dózsa Gy. u. 7. de. fél 10 Dulcz Pál. — Üllői út 24. de. fél 10, de. 11. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák), de. háromnegyed 12. — Karácsony S. u. .31. de. 10. — Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bonnyai Sándor. — Kőbánya de. 10 Korén Emil. — Utász u. 7. de. 9 Bolla Árpád. — Vajda P. u. 33. de. fél 12 Koren Emil. — Zugló de. 11 (úrv.) Muntag Andor, du. 6 Scholz László. — Gyarmat u. 14. de. fél 10.(úrv.) Scholz László. — Rákos- falva de. fél 12 Scholz László. — Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Rimár Jenő. du. 7 Gádor András. — Váci út 129. de. 8 Rimár Jenő. — Újpest de. 10 (úrv.) Blázy Lajos, du. fél 7 Blázy Lajos. — Dunakeszi de. 9 Matuz László. — Vas u. 2/c. de. 11 Szimonidesz Lajos. — Pesterzsébet de. 10. — Soroksár- Üjtelep de. fél 9. — Rákospalota MÁV-telep de. fél 9. — Rp. Nagytemplom de. 10. — Rp. Kistemplom du. 3. — Pestújhely de. 10.

— Rákoskeresztúr de. fél 11. — Rákoshegy

de. 9. — Rákosliget de. 10. — Rákoscsaba de. 9. du. fél 7. — Cinkota de. 9 (gyerm.). de. 10. du. fél 3. — Mátyásföld de. 10

(gyerm.), de. fél 11. — Kerepes-Kistarcsa

de. háromnegyed 9. — Árpádföld du. 5. — Pestlőrinc de. 11, du. 5. — Pestimre de 10.

— Kispest de. 9. de. 10, du. 6. — Wekerle- telep de. 8. —■ Rákosszentmihály de. fél 11, du. 5.

Bécsilkapu tér de. 9 Várady Lajos. de.. 11 Juhász Géza, du. 7 Várady Lajos. — Toroczkó tér de. fél 9 Juhász Géza. — Óbuda de. 9 (gyerm.) Komjáthy Lajos, de. 10 (úrv.) Sülé Károly, du. 4 ifj. szeretetvendégség. — XII., Tarcsay V. u. 11. de. 9 Danhauser László, de. 11 Danhauser László, du. 7 Ríjtt- kay Elemér. — Diana u. 17. de. fél 9 Ruttkay Elemér. Pesthldegkút (Szent István u.) de. fél 11 Groó Gvula. — Kelenföld de. 8 Bottá István, de. fél 10 (gyerm.) Bottá István, de. 11 Bottá István, du. G Gyimesv Károly dr. — Németvölgyi út 138. de. 9 Rezessv Zoltán dr. — Csepel de. 11, du. 7. — Budafok de. 11 (szuppl.) Szilas

Attila. — Nagytétény de. 8 (szupnl.) Szilas Attila. — Kelenvölgy de. 9. — Albertfalva de. 11. — Csillaghegy de. fél 1.0.

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Saitóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VIII.. Puskin-u. 12. Telefon: 142-074.

Szerkesztésért és kiadásért felel:

D. Dezséry László szerkesztő. Előfizetési árak:

Egy hóra 5 — Ft negvedévre 15.— Ft. félévre 30 - Ft e£ész évre 50.— Ft Csekkszámla: 20.412—VIII.

10 000 példányban nyomatott

2*555974,. Athemeum (F„v. Soproni Béte)^

Ökumenikus imahét a keresztyén egységért

Január 18. Szerda: EGYSÉGÜNK AZ IGE URALMA ALATT.

Jer 23, 25—32; 1. Tim 3, 14—4, 5;

2. Tim 3, 14—4, 5.

Elmélkedés:, Isten az ö akaratát a teljes írásban* közölte velünk. Szövetségének okmánya ez. Megromlik engedelmességünk, ha nem a teljes igét hirdetjük, vagy' elmejlőz- zük. azt, amit Isten mára szólóan hangsúlyossá tett. Egymáshoz ' való közeledésünk útja az ige iránt közösen gyakorolt tiszteletté! kezdődik.

Adjunk hálát azért, hogy Isten újra, meg újra élővé teszi igéjét, sőt egész nemzedékünket megajándékozta megújító igéjével;

hogy Szent Lelke szüntelen bizonyságot tesz Jézus Krisztusról és az Ö mindeneket átölelő szere tétéről;

hog>T az ige egvre jobban kibontakozó uralma alatt mindinkább összetalálkozzanak egymással atyafiak és egyházak egyaránt.

Valljuk meg bűnbánattal, hogy az elmúlt időkben is sokszor elmulasztottuk restségünkben a szentírás tanulmányozását;

hogy sokszor igénytelen, vagy konok szívvel hallgatjuk a gyülekezeti igehirdetést és nyitjuk ki bibliánkat; nem várunk üzenetet, vagy ha kaptunk is. nem akarunk engedelmeskedni annak. Ezért áhítatunk gyakran elszakad mindennapi életünktől s viszont naponkénti feladatainkhoz nem nyerünk erőt áhítatainkból;

és amire már eljutottunk a teljes szentírás átfogó, nagy igazságaiból, abban sem tudunk eléggé együtt engedelmeskedni.

Könyörögjünk, hogy az ige hallgatói az ige cselekvőivé is legyenek: hogy igehirdetöink tanulása és bizonyságtétele áldott legyen;

hogy’ az ige világszerte formálja közös döntéseinket, hogy’ az egyházak szolgálata is segítse élőbbre az emberiség nagy ügyét: a népek megbékélését.

»Egész emberiség mindenható Teremtője és Megváltója, aki kiválasztottad és elhívtad népedet irgalmasságodban és szövetséget kötöttél vele, imádunk téged mély bölcsességedért és kfkutáthátatlan ítéleteidért.

Dicsőség legyen Neked óh Urunk!«

Január IP. Csütörtök: EGYSÉGÜNK A MEGÍTÉLTETÉS BEN.

Mt 23, 1—15; Jn 10, 22—29; Jel

3, 14—22,

Elmélkedés? Isten az ember testi-lelki, földi és örök üdvét akarja, az engedetlen egyház ehelyett önmagát szolgálja, saját tekintélyét félti. Sikereivel próbálja mérni önmaga értékét. Él, de halott. Tartalmatlanná és hitelképtelenné lesz: rossz bizonyságává az evangéliumnak. Isten ítéleteivel tisztogatja ki ebből az állapotából.

Adjunk hálát azért, hogy közös megítélte- tésűnkben is könyörülő és irgalmas az Ür (103. zsolt. 2. vers.);

hogy ítéleteiben nem megsemmisülésünket, hanem megújulásunkat munkálja (Ezékiel I8, '.32.);

. hogy ítéletedben mindig az ő örök sze- retéte rejtőzik: azért zárja le magunk-vá- lasztotta rossz útjainkat, hogy a maga jó útjára tereljen bennünket.

Valljuk meg bűnbánattal, hogy az egyházak világszerte az önelégültség bűnébe estek (János 9, 4L);

hogy az emberszeretet nélküli istentiszteletet gyakorolva vakok maradtunk embermilliók nélkülözése és nyomorúsága iránt;

ahelyett, hogy az emberiség felemelkedését közösen szolgáltuk volna, az egymással való versengéssel még növeltük az egész emberiség nyomorúságát (I. János 4. 20.).

Könyörögjünk azért, hogy az ítéletben kegyelmesen megnyitott ajtókon örömmel tudjunk bemenni;

hogy az egyházak egymásra találjanak az emberszeretet hitből való gyakorlása közben;

hogy az egyházak Isten szeretőiének bizonyságaivá legyenek, nemcsak igehirdetésükben. hanem minden megnyilvánulásukban, egész életükben is.

»örökkévaló Isten, -aki elküldötted szent Fiadat, a Jézus Krisztust, mint a te néped megígért Messiását és Megtartóját, magasztalunk Téged, s megköszönjük rendíthetetlen szeretetedet.

Dicsőség legyen Néked oh Urunk!«

Január 20. Péntek: EGYSÉGÜNK A REMÉNYSÉGBEN.

Mt 24, 45—51; 25, 31—46, Jel 21, 23—22:5.

Elmélkedés: Az egyház Jézus Krisztus eljövendő dicsőségére tekint, de mindennapi feladatai között él. Ezért a teljesség látomásában a beteljesedés felé segíti világot'. Eszközül adja magát Isten mindeneket egybeszerkesztő akaratának. Nem csüg- gedező és másokat is bénító, hanem reménykedő és szolgálatkész.

Adjunk hálát azért, hogy Isten a mi örök reménységeinket a jelenben bőven osztogatott . ajándékaival erősítgeti;

hogy az Ö szeretető testesül meg a földi élet, kenyér, szabadság közösségi munkában megvalósuló nagy jótéteményeiben;

hogy megáld és eredményre segít minden emberi jószándékot, amely az életet, a békességet és a bővölködést szolgálja és munkálja.

Valljuk meg bűnbánattal, hogy Isten ígéreteiről való elmélkedéseink közben sokszor elfeledkezünk arról, hogy’ számadás és ítélet is vár reánk;

hogy sokszor nem bízunk eléggé az emberi életet, javakat. munkát oltalmazó Ürban;

hogy kicsinyhitüségünkben sokszor inkább gátjai vagyunk Isten jóakaratának, mintsem munkatársai.