Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-01-08 / 2. szám

2 EVANGÉLIKUS ELET Január 8: templomépítési offertórium ÖYÜLÍICntTÍ 1956. január 6. Vízkereszt — Mt 2, 1—12 — Ézs 60, 1—6 Liturgikus szín: fehér. 1956. január 8. Vízkereszt után 1. vasárnap — Lk 2, 41—52 — Rm 12, Liturgikus szín: zöld. A Vízkereszt ünnepét követő első vasárnap minden gyülekezetünkben templomépítési offertóriumot tarta­nak, hogy ilyenformán egyházunk egésze meghozza hivő áldozatát és támogatását adja egy-egy erőtlenebb testvér-gyülekezet templomépítésé­hez, illetve templomának helyreál­lításához. A nemrégen megtartott egyházkerületi tanácsülések kijelöl­ték azokat az egyházközségeket, ame­lyek az 1956. évi tömplomépítési of­fertórium részesei lesznek. Az Északi Egyházkerület Taná­csának döntése szerint az offer­tórium felerészét a csabdi gyüle­kezet kapja. A Fejér-komáromi egyházmegyében levő csabdi gyülekezet temploma — az egész községgel együtt a háborús események következtében jóformán teljesen tönkrement. Az offertórium most a temp’om háborús rongálódá­sai helyreállítását fogja eredmé­nyezni. A Déli Egyházkerület Tanácsa az offertórium felének elnyerésére a kölesdi egyházközséghez tartozó Hangospusztai leányegyházközsé­get jelölte ki. A Tolna-baranyai egyházmegyébe tartozó kölesdi egyházközség filiája — Lk 2, 41—52 — A Vízkereszt ünnepét követő első vasárnap ősi evangéliuma a 12 éves Jézusról beszél, aki a jeruzsálemi templomban tanít és ezzel is meg­mutatja isteni dicsőségét és hatal­mát. A 12 éves Jézusban az ősrégi jeruzsálemi szent hely komor falai, szürke egyhangúsága közé belépett az új, az élet, az isteni dicsőség, az aki betölti az Ötestamentumot és hozza az Űjszövetséget. Ez a történet is bizonysága annak, hogy Jézus nem a törvény eltörlé­sére, hanem inkább betöltésére jött. Jézus születésekor Mária és Jó­zsef még Mózes törvényének enge­delmeskedve ment . fel Jeruzsálembe, hogy »áldozatot adjanak amint meg­mondotta az Ür törvényében: egy pár gerlicét, vagy két galambfiat« (Lk 2, 34). Most Jézus maga lép oda a szent helyre, mert ez is hozzátar­tozik emberi útjához. Keresztfája pedig azt hirdeti majd, hogy Isten Fia a törvénynek eleget tett. Ezért a keresztyén templomok oltárának alapja Jézus keresztje. Jézus tanított a templomban. Szülei, mikor hazafelé menve nem találták, visszatértek keresésére s ott lelték az írástudók között. Azok hallgatták, kérdezgették és álmél- kodtak értelmén és feleletein. Mit tudtak ezek az írástudók? Bizonyá­ra sokat, ismerték az Ótestamentu­mot, gyakran magyarázták is. Ta­lán a Messiás-várás is sokukban volt mély és igaz. Mégis elámultak kis létszáma miatt nem tudja erősen tönkrement templomát saját erejé­ből helyreállítani. A gyülekezetek se­gítsége ebben az offertóriumban azt eredményezi majd, hogy az erősen be­ázott és jelenlegi állapotában a be- omlás veszélyével fenyegető templo­mot megmentik a romlástól és a jó­részt felvidéki telepesekből álló filia veszélytelenül használhatja majd kedves templomát. A templomépítési offertórium egyházunk igazi egységének, sze­rétéiben való együttmunkálko- dásának nagy alkalma és bizony­sága. Gyülekezeteink éppen ezért rendkívül nagy örömmel vesz­nek részt ebben a mostani offer- tóriumi adakozásban is, mert Isten által adott áldott lehetőség­nek ismerték fel a közös teher­viselésre és az áldozatos szere­tetszolgálatra, * A püspöki hivatalok ezúton hívják fel a lelkészek figyelmét arra, hogy a püspökök határozata szerint, az eddigi gyakorlattól eltérően, ezt az offertóriumot (éppen úgy, mint a költségelőirányzat B. 4. Juttatás má­soknak b), c) rovataiban könyvelen­dő tételeket) közvetlenül az egyház­megyék pénztáraiba kell befizetni. i Jézus tudásán, mert az övék eltör­pült mellette. Jézusban maga a testté lett ige jelent meg közöttük. Ekkor cso­dálkoztak el az emberek először Jézus tanításán, amint még ké­sőbb is gyakran, mert »hata­lommal szólott«. Jézus a templomban engedel­meskedett is. Engedelmeskedett földi szüleinek, első szóra követte őket. Ez nemcsak a mindenkori gyermekeknek intő tanulság, hanem minden egyháztag­nak -s az egész egyháznak is. Jézus egyszerre tudott enge­delmeskedni Istennek és szülei­nek, akiket Isten rendelt szá­mára. A mai vasárnap levélbeli igéje (Rm 12, 1—5) éppen arról beszél, hogy szánjuk oda ma­gunkat élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a mi okos istentiszteletünket. Istent okosan tisztelni úgy lehet, ha az ő akaratához szabjuk magunkat, ő pedig azt akarja, hogy a mi életünk az engedelmesség isten­tisztelete legyen minden napon. Krisztus-követés, áldozat a feleba­rátért, ünnepen s hétköznap igazi szolgálat a munkában. A templomi liturgia, a vasárnapi istentisztelet hétköznap a mun­kában való hűséges helytállás­ban folytatódik. Ez az okos is­tentisztelet. Karácsony felől jö­vet így indít Krisztus dicsősége az engedelmes, Isten és embe­rek előtt kedves életre. Fábry István AZ EGYHÁZTÖRTÉNETBŐL : 1520. DECEMBER 10 A múlt év december 10-én volt 435 éve annak, hogy Wittenberg városának úgynevezett Elster-ka- puja előtt magasra csaptak egy fa­rakás lángjai. Ez az esemény a köztudatba úgy ment át, mint a reformáció egyik döntő mozzanata, fordulópontja: Luther Márton ünnepélyesen el­égeti az ellene kiadott s őt kiátko- zással fenyegető pápai bullát. Lu­ther azonban nemcsak a pápai bul­lát s ellenfeleinek, Ecknek és má­soknak írásait vetette tűzre, hanem a római egyház törvénykönyvét is. Kurt Aland, a hallei egyetem teológiai professzora a »KIRCHE« című berlini egyházi lap egyik leg­utóbbi számában méltatja ennek az eseménynek a jelentőségét. Rá­mutat arra, hogy a római egyház törvénykönyvének elégetése Luther részéről szakítás volt a középkor egész világával, zárt rendszerével. Azzal a középkori rendszerrel, amelyben az egyház és az állam zárt egységben élt, egy testületet alkotott, melynek feje a pápa, aki­nek a világi fejedelmek voltakép­pen csak hűbéresei és engedelmes­séggel tartoznak s törvénykönyve a római egyház jogrendjének köny­ve, az úgyn evezett kánon jog tára (Corpus Juris Canonici). Igen, mert ebben az időben világi ügyek­ben is ezek szerint a törvények sze­rint ítélkeztek, a világi bírák szá­mára is ez volt az irányadó tör­vénykönyv és jogrend. Amikor Lu­ther szakított a kánonjoggal, alap­jaiban megtámadta, kétségbevonta és tagadta a római egyház hatalmi igényét az egész világ felett. Ezt pedig a hitből, a Szentíráson ala­puló mélységes meggyőződésből, lelkiismerete kényszerítésére tette. S ez a cselekedete valóban belát­hatatlan jelentőségű, az egész ak­kori művelt világ életére messze- ható következményekkel járó cse­lekedet volt. Nyugodtan lehet mon­dani: történelmi tett. A középkor végét és egy másik történelmi kor­szak kezdetét jelentette. Aland professzor cikkének ak­tualitását az adja, hogy némelyek a lutheránizmushoz méltónak azt a passzív polgári magatartást tartot­ták, amely nem törődik a tényleges feladatokkal, hanem felelőtlenül és közömbösen túri az államhatalom­mal való olyan visszaélést, mint amilyen például éppen a lutheri re­formáció hazájában a hitleri őrület volt. Aland professzor cikke vilá­gossá teszi azt, hogy mennyire hely­telen volt minden Lutherra való hivatkozás a nácizmussal szembeni közömbösség igazolására. Az 1520. december 10-i esemény éppen ezt mutatja. Érdekes megemlíteni, hogy a későbbi lutheranizmus némely képviselője idegenkedéssel fordult el Luthernak ettől a cselekedetétől és a nap jelentőségét csak a pápai bulla és nem a pápai törvénykönyv megégetésében látták. Így szorult háttérbe és ment feledésbe — na­gyon helytelenül — Luther szakítá­sa a középkori elmaradottsággal és a pápa világi hatalmi törekvései­vel. G. EVANGÉLIKUS FÉLÖRA lesz a Petőfi-rádióban január 8-án, vasár­nap délelőtt fél 9 órakor. Igét hirdet D. dr. Vető Lajos püspök. LEVÉL kicsiny gyülekezetében december 11-én szeretetvendégség volt. Igét hirdetett Matuz László dunakeszi lelkész. A BÉKÉSI gyülekezetben négy napos igehirdetés sorozatot tartott Deme Károly mezőberényi lelkész. Az igehirdetés sorozat szeretetven- dégséggel zárult. ACSÁDON — Meszlen fdiájában — karácsony napján szólalt meg először a kis gyülekezet tagjainak áldozatkészségével rendbehozott or­gona. AZ ORSZÁGOS BÉKETANÁCS Kádár Imre református konventi főtanácsost a békemozgalomban vég­zett értékes munkájáért arany jel­vénnyel tüntette ki. A kitüntetést december 18-án a Budapest VII. ke­rületi békebizottság nagygyűlésén adták át. A VASASI egyházközség újonnan választott lelkészét, Fogarasi Árpá­dot január 1-én iktatta hivatalába Káldy Zoltán esperes. A VASI Egyházmegye lelkészt munkaközössége december 21-én Fülöp Dezső esperes elnöklete mel­lett Szombathelyen tartotta ülését. Szolgált Szabó Lajos kissomlyói, Garant Zoltán bobai és Lehel Fe­renc szombathelyi lelkész. Az espe­res évvégi beszámolót tartott, majd évzáró áhítattal fejezte be a gyűlést. A BÉKÉSI gyülekezet újonnan meghívott lelkészét, Dömötör Ti­bort január 1-én iktatta hivatalába Mekis Ádám esperes. PESKÓ Zoltán orgonaestje január 24-én, kedden este 8 órakor lesz a Zeneakadémián. Műsorán régi és mai mesterek művei szerepelnek. A GYENESDIÁSI lelkészotthonba bevezették a villanyt. Az otthon gondnoksága most azt tervezi, hogy a régi épület felszerelését kor­szerűen átalakíttatja és az új épüle­tet is villanyvilágítással látja el. így mind a nyugdíjas lelkészotthon, mind a lelkésztovábbképző konfe­renciák helyiségei villanyvilágítá- súak lesznek. Az otthon gondnok­sága szeretettel kéri a lelkészek és gyülekezetek adományait ehhez a munkához. BALFON december 18-án vallásos estet tartottak. Előadást tartott Weltler Rezső esperes. CSALÁDI HÍREK: Bokkon Lajos zalagalsai lelkész házasságot kötött Stubán Etelkával december 11-én Zalagalsán. Bencze Imre pesterzsébeti lelkész­nek és feleségének, Ruttkay-Mikljan Ágnesnek december 19-én leány- gyermekük született. Neve: Ágnes Katalin. Özv. Sikter Józsefné Rákos palo­tán 73 éves korában meghalt. Nagy részvét mellett temették karácsony másodnapján. Az elhúnytban Sikter László hegyeshalmi lelkész édesany­ját gyászolja. CSEKKLAPOT mellékeltünk ehhez a számunkhoz, hogy felhasználhas­sák azok az előfizetőink, akik tarto­zásban vannak, vagy előfizetésük ese­dékes. A SAJTÓOSZTÁLY értesíti a lel- készi hivatalokat és az olvasókat, hogy az Evangélikus Naptár elfo­gyott, tehát pénzt ne küldjenek, mert a rendeléseket nem tudja teljesíteni. KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK SVÁJCBAN mind ez ideig nem sikerült létrehozni országos jellegű Bibliatársaságot. Több mint 20 kan- tonális és egyéni intézmény foglal­kozott a Biblia kiadásával és terjesz­tésével. A Bibliatársulatok Világ- szövetségének ez év szeptemberében Svájcban tartott tanácskozásai arra segítették ezeket az egymástól füg­getlenül működő szervezeteket, hogy közülök egyelőre 14 tartományi, gyülekezeti és egyéni szervezet Svájci Bibliatársulat név alatt ösz- szefogjon közös munkára. Az Aarau- ban megtartott alakuló gyűlésen részt vettek azok az intézmények is, amelyek még nem határozták el ma­gukat a belépésre és elhatározásu­kat függőben tartják. A Svájci Bib­liatársulat is be fog lépni a Biblia­társulatok Világszövetségébe. Elnö­kévé H. L. Henriod neuchateli lelki- pásztort, főtitkárává Naegeli lelki- pásztort választották. A SPANYOLORSZÁGI katolikus egyház fejét, Pietro Segura kardiná­list XII. Pius pápa felmentette állá­sából. Segura bíboros volt a vezetője a spanyolországi protestánsok üldö­zésére és kiirtására irányuló akció­nak. E téren kifejtett vakbuzgósága annyira ment, hogy keveselte Franco protestáns-ellenes intézkedéseit. Most a spanyol—amerikai kapcsolat alakulása és Spanyolországnak <az amerikai légi támaszpontok felállí­tására vonatkozó felajánlása nehéz helyzetbe hozta Segura bíborost, aki a Spanyolországban dolgozó ameri­kai misszionáriusokkal is összeütkö­zésbe került. Ezeknek ottani munkája zavarta Segura bíboros törekvéseit, aki az amerikai légi támaszpontok Spanyolországban történő kiépítésé­ről szólva, azt a fantasztikus kije­lentést tette, hogy »minden amerikai repülőgéppel Kálvin száll le Spanyol- országban«. A pápa intézkedése való­színűleg ennek az ellentétnek tuUlj- donítható. Isten és emberek előtt kedves FRANKLIN BENJAMIN — Egy igaz ember élete — A Béke-Világtanács felhívta a vi­lág minden népének figyelmét az 1956-ban esedékes nagy évfordulók­ra. Ezek az évfordulók az emberi­ség kiválóságainak egész sorára vet­nek fényt s fölemelik az élő nemze­dék előtt azt, aki méltó arra, hogy az emberek nevelőjének mondják. 'Ezek közül tüstént a legelső az amerikai Franklin Benjámin, aki tudvalevőleg 1706. január 6-án szü­letett, tehát ez idén van ennek két­százötven éve. Miért érdemes fel­idézni ezt a józan, okos, gyakorlati bölcset? Mert egész hosszú élete pél­damutató emberi élet, egy alkotó, te­vékeny, jószívű s igaz ember élete. Gyerekfővel nyomdászinas, aztán újságot szerkeszt, a napilaphoz még egy papírkereskedést is alapít. Ke­ze és agya munkájából, becsületes úton-módon, némi pénzre tesz szert. De ugyancsak erkölcsi tekintélyt is szerez polgártársai előtt. 1731-ben nyilvános könyvtárat alapit, néhány évre rá egy filozófiai társaságot hoz létre, 1751-ben városi kórházat léte­sít s végül Pennsylvaniában egyete­met szervez s épít fel. Magánúton sajátítja el kora tudományát, hisz szegény szülők gyermeke volt, akik­nek nem volt pénzük a fiú iskoláz­tatására. Franklin megmagyarázza a világnak az elektromos sűrítők mű­ködését, bebizonyítja, hogy az elektromosság a testek felületén he­lyezkedik el s hogy a villám elektro­mos jelenség. Franklinról mindenki tudja, hogy ő találta fel a villám­hárítót és a lemezes sűrítőt. Művei közül a legtanulságosabb önéletrajza. Amikor elvállalta az amerikai posták főigazgatói állását, a politika színterére lépett. 1776- ban aláírta az Amerikát Angliától függetlenítő és felszabadító Füg­getlenségi Nyilatkozatot. Hetven­éves korában átkelt az óceánon s Párizsban,'?l mint követ képviselte hazáját, amelynek hű fia volt. 1790- ben halt meg. Franklin a protestáns ember jel­lemének megtestesítője. Kötelesség és lelkiismeret, felvilágosultság és szüntelen művelődés, keresztyén er­kölcs és emberi megértés: ezek az ő alapvonásai. Sok életrajza jelent meg. A magyar evangélikusság is egy század óta felfigyelt Franklinra. A felejthetetlen Győry Vilmos (1838—1885) pesti Deák téri lelkész, kiváló írónk és a XIX. század leg­kiválóbb magyar prózai műfordítója, megírta nevelő értékű Franklin- életrajzát. Abból idézünk most itt, egyszerre idézve fel két szellemi nagyságot, egy amerikait s egy ma­gyart, akik mindketten egy erköl­csi és emberi állásponton voltak. (Sz.) a NEM MESSZE a pékmester bolt­jától csinos külsejű ház állt, mely­nek ablakaiból vidám arcú leányka nézett alá az utcára. A leányka meg­látta a falatozó fiút s hangosan fel­kacagott. De volt is valami moso- lyognivaló csakugyan ezen az ütött- kopott viseletű ifjún, azzal a hosszú pékkenyérrel hóna alatt. És hitte volna-e most ez a mo­solygó leányka, s hitte volna-e most ez az elpiruló, szegény fiatalember, hogy ők egykoron mint férj és fele­ség egymáséi lesznek? S pedig úgy lön: Franklin Benjámin utóbb e most rája lemosolygó leánykát jegyezte el hitvesének. A pékkenyérrel nemcsak éhségét csillapítá le az ifjú, hanem még jóté­teményt is gyakorolt. Egy szegény asszony jött gyermekével ugyanazon csónakon, melyen Benjámin megér- kezék. Ezekkel találkozott megint az utcán, s eszébe jutott, hátha ezek is olyan éhesek, mint ő volt s talán ezeknek szegényeknek annyijok sincs, mint amennyije neki van. A megmaradt kenyeret tehát odaadta a szegény asszonynak. Szíve szinte megkönnyebbült a jótett után. Mint­egy önkéntelenül az a vigasztaló gondolat merült fel lelkében: »Aki máson könyörül, megáldja az Isten!« m ALIG LEHETNEK azok igazán jóakaróink, akik valóban jóakaratú szüléink tanácsának követésétől el­téríteni szándékoznak bennünket. Ez is egy életigazság, amelyet azonban Franklin Benjámin csak később látott be teljesen. De amikor belátta, ki volt boldo­gabb, mint Benjámin? H MÉG EGY tulajdonságát kell meg­említenünk Franklinnak, melyet jó­zanságnak nevezünk. Nemcsak a szeszes italoktól való szilárd tartóz­kodását értjük ezen józanság alatt; szép tulajdonság az is, de van en­nél még szebb: a szemléleti józan­ság. Hány ember van, akit a szeren­cse mosolygása jobban megrészegít, mint akármely szeszes ital? Aki azt hiszi magáról, hogy íme, most már övé a szerencse, övé tehát a világ! Azt tartja: dolgozzék a legény, a mester pedig mulasson, dolgozott ő már eleget. Tudod-e, nyájas olva­sóm, mit követett e tekintetben Franklin? Maga írja: — Mint ipa­ros, hitelemet és jellememet biztosí­tandó, kiváló gondot fordítottam arra, hogy ne csak valóban szorgal­mas legyek, hanem az ellenkezőnek még a látszatát is elkerüljem. Egy­szerűen ruházkadtam s hiú, üres mu­latságok helyén sohasem voltam lát­ható. a FRANKLIN azt tartotta a vallá­sosság egyik legfőbb törvényének: Isten iránti szeretetből s tisztelet­ből minél több jót tegyünk ember­társainkkal. m FRANKLIN Benjámin élete a nap­hoz volt hasonlatos. Hosszú pályát futott meg. Utoljá­ra, ha visszatekintett rá: azon bol­dogító érzelem tölthette el nemes szívét, hogy e pályát dicsőséggel s fényesen futotta meg. Szegény sors­ban kezdé, voltak hibái is, de azokat idejekorán felismerte. S elég erős volt ahhoz, hogy magát megbírálja s a hibákat megigazítsa. Szigorú er­kölcsösség, tántoríthatatlan becsü­let, lankadatlan szorgalom, lelkese­dés minden igaz jóért, az üres hiú­ságok megvetése: ez volt Franklin Benjámin. Győry Vilmos A NÉMETORSZÁGI hemert Evangélikus Akadémia egyik leg­utóbbi ülésén neves német atomfizi­kusok követelték az atomerőnek békés célokra való mielőbbi fel- használását. A keresztyéneknek az atomerő felfedezésében az Isten ajándékát kell látniuk és ezt a ha­talmas erőforrást Isten szine előtt való felelősséggel kell felhasznál­nak. Az ülés részvevői kívánatos­nak tartják az európai atomfiziku­sok békés célok érdekében való nemzetközi együttműködését. A CSEHSZLOVÁK Testvéregyház egyik missziói otthonában a König- rätz melletti Belecben ez idén is megtartotta tanulmányi konferenciá­ját a nem lelkészi jellegű gyüleke­zeti munkások (presbiterek, sekres­tyések, vallástanítók stb.) számára. Az előadásokat a Comenius-fakultás professzorai, továbbá lelkészek és más nemlelkészi szakemberek tar­tották. E tanfolyamokon mintegy 700 egyházi munkás vett részt. A konferencia anyagát részben az evanstoni világkonferencia tanulmá­nyi anyaga szolgáltatta. Megbeszél­ték továbbá az egyházi munka sok más időszerű kérdését is. ÜJZÉLAND egyházai jelentős lé­péssel haladtak előre az egyesülés útján. A már régebben megkezdett megbeszéléseket folytatva megálla­podtak az egyesülés alapelveiben. Ezekben a tárgyalásokban reformá­tus, metodista és kongregacionahsta egyházak vesznek részt. Az egyesü­lési törekvéseket az anglikánok is érdeklődéssel kísérik, míg a baptis­ták egyelőre várakozó álláspontra helyezkedtek.

Next

/
Thumbnails
Contents