Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)
1956-01-08 / 2. szám
2 EVANGÉLIKUS ELET Január 8: templomépítési offertórium ÖYÜLÍICntTÍ 1956. január 6. Vízkereszt — Mt 2, 1—12 — Ézs 60, 1—6 Liturgikus szín: fehér. 1956. január 8. Vízkereszt után 1. vasárnap — Lk 2, 41—52 — Rm 12, Liturgikus szín: zöld. A Vízkereszt ünnepét követő első vasárnap minden gyülekezetünkben templomépítési offertóriumot tartanak, hogy ilyenformán egyházunk egésze meghozza hivő áldozatát és támogatását adja egy-egy erőtlenebb testvér-gyülekezet templomépítéséhez, illetve templomának helyreállításához. A nemrégen megtartott egyházkerületi tanácsülések kijelölték azokat az egyházközségeket, amelyek az 1956. évi tömplomépítési offertórium részesei lesznek. Az Északi Egyházkerület Tanácsának döntése szerint az offertórium felerészét a csabdi gyülekezet kapja. A Fejér-komáromi egyházmegyében levő csabdi gyülekezet temploma — az egész községgel együtt a háborús események következtében jóformán teljesen tönkrement. Az offertórium most a temp’om háborús rongálódásai helyreállítását fogja eredményezni. A Déli Egyházkerület Tanácsa az offertórium felének elnyerésére a kölesdi egyházközséghez tartozó Hangospusztai leányegyházközséget jelölte ki. A Tolna-baranyai egyházmegyébe tartozó kölesdi egyházközség filiája — Lk 2, 41—52 — A Vízkereszt ünnepét követő első vasárnap ősi evangéliuma a 12 éves Jézusról beszél, aki a jeruzsálemi templomban tanít és ezzel is megmutatja isteni dicsőségét és hatalmát. A 12 éves Jézusban az ősrégi jeruzsálemi szent hely komor falai, szürke egyhangúsága közé belépett az új, az élet, az isteni dicsőség, az aki betölti az Ötestamentumot és hozza az Űjszövetséget. Ez a történet is bizonysága annak, hogy Jézus nem a törvény eltörlésére, hanem inkább betöltésére jött. Jézus születésekor Mária és József még Mózes törvényének engedelmeskedve ment . fel Jeruzsálembe, hogy »áldozatot adjanak amint megmondotta az Ür törvényében: egy pár gerlicét, vagy két galambfiat« (Lk 2, 34). Most Jézus maga lép oda a szent helyre, mert ez is hozzátartozik emberi útjához. Keresztfája pedig azt hirdeti majd, hogy Isten Fia a törvénynek eleget tett. Ezért a keresztyén templomok oltárának alapja Jézus keresztje. Jézus tanított a templomban. Szülei, mikor hazafelé menve nem találták, visszatértek keresésére s ott lelték az írástudók között. Azok hallgatták, kérdezgették és álmél- kodtak értelmén és feleletein. Mit tudtak ezek az írástudók? Bizonyára sokat, ismerték az Ótestamentumot, gyakran magyarázták is. Talán a Messiás-várás is sokukban volt mély és igaz. Mégis elámultak kis létszáma miatt nem tudja erősen tönkrement templomát saját erejéből helyreállítani. A gyülekezetek segítsége ebben az offertóriumban azt eredményezi majd, hogy az erősen beázott és jelenlegi állapotában a be- omlás veszélyével fenyegető templomot megmentik a romlástól és a jórészt felvidéki telepesekből álló filia veszélytelenül használhatja majd kedves templomát. A templomépítési offertórium egyházunk igazi egységének, szerétéiben való együttmunkálko- dásának nagy alkalma és bizonysága. Gyülekezeteink éppen ezért rendkívül nagy örömmel vesznek részt ebben a mostani offer- tóriumi adakozásban is, mert Isten által adott áldott lehetőségnek ismerték fel a közös teherviselésre és az áldozatos szeretetszolgálatra, * A püspöki hivatalok ezúton hívják fel a lelkészek figyelmét arra, hogy a püspökök határozata szerint, az eddigi gyakorlattól eltérően, ezt az offertóriumot (éppen úgy, mint a költségelőirányzat B. 4. Juttatás másoknak b), c) rovataiban könyvelendő tételeket) közvetlenül az egyházmegyék pénztáraiba kell befizetni. i Jézus tudásán, mert az övék eltörpült mellette. Jézusban maga a testté lett ige jelent meg közöttük. Ekkor csodálkoztak el az emberek először Jézus tanításán, amint még később is gyakran, mert »hatalommal szólott«. Jézus a templomban engedelmeskedett is. Engedelmeskedett földi szüleinek, első szóra követte őket. Ez nemcsak a mindenkori gyermekeknek intő tanulság, hanem minden egyháztagnak -s az egész egyháznak is. Jézus egyszerre tudott engedelmeskedni Istennek és szüleinek, akiket Isten rendelt számára. A mai vasárnap levélbeli igéje (Rm 12, 1—5) éppen arról beszél, hogy szánjuk oda magunkat élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a mi okos istentiszteletünket. Istent okosan tisztelni úgy lehet, ha az ő akaratához szabjuk magunkat, ő pedig azt akarja, hogy a mi életünk az engedelmesség istentisztelete legyen minden napon. Krisztus-követés, áldozat a felebarátért, ünnepen s hétköznap igazi szolgálat a munkában. A templomi liturgia, a vasárnapi istentisztelet hétköznap a munkában való hűséges helytállásban folytatódik. Ez az okos istentisztelet. Karácsony felől jövet így indít Krisztus dicsősége az engedelmes, Isten és emberek előtt kedves életre. Fábry István AZ EGYHÁZTÖRTÉNETBŐL : 1520. DECEMBER 10 A múlt év december 10-én volt 435 éve annak, hogy Wittenberg városának úgynevezett Elster-ka- puja előtt magasra csaptak egy farakás lángjai. Ez az esemény a köztudatba úgy ment át, mint a reformáció egyik döntő mozzanata, fordulópontja: Luther Márton ünnepélyesen elégeti az ellene kiadott s őt kiátko- zással fenyegető pápai bullát. Luther azonban nemcsak a pápai bullát s ellenfeleinek, Ecknek és másoknak írásait vetette tűzre, hanem a római egyház törvénykönyvét is. Kurt Aland, a hallei egyetem teológiai professzora a »KIRCHE« című berlini egyházi lap egyik legutóbbi számában méltatja ennek az eseménynek a jelentőségét. Rámutat arra, hogy a római egyház törvénykönyvének elégetése Luther részéről szakítás volt a középkor egész világával, zárt rendszerével. Azzal a középkori rendszerrel, amelyben az egyház és az állam zárt egységben élt, egy testületet alkotott, melynek feje a pápa, akinek a világi fejedelmek voltaképpen csak hűbéresei és engedelmességgel tartoznak s törvénykönyve a római egyház jogrendjének könyve, az úgyn evezett kánon jog tára (Corpus Juris Canonici). Igen, mert ebben az időben világi ügyekben is ezek szerint a törvények szerint ítélkeztek, a világi bírák számára is ez volt az irányadó törvénykönyv és jogrend. Amikor Luther szakított a kánonjoggal, alapjaiban megtámadta, kétségbevonta és tagadta a római egyház hatalmi igényét az egész világ felett. Ezt pedig a hitből, a Szentíráson alapuló mélységes meggyőződésből, lelkiismerete kényszerítésére tette. S ez a cselekedete valóban beláthatatlan jelentőségű, az egész akkori művelt világ életére messze- ható következményekkel járó cselekedet volt. Nyugodtan lehet mondani: történelmi tett. A középkor végét és egy másik történelmi korszak kezdetét jelentette. Aland professzor cikkének aktualitását az adja, hogy némelyek a lutheránizmushoz méltónak azt a passzív polgári magatartást tartották, amely nem törődik a tényleges feladatokkal, hanem felelőtlenül és közömbösen túri az államhatalommal való olyan visszaélést, mint amilyen például éppen a lutheri reformáció hazájában a hitleri őrület volt. Aland professzor cikke világossá teszi azt, hogy mennyire helytelen volt minden Lutherra való hivatkozás a nácizmussal szembeni közömbösség igazolására. Az 1520. december 10-i esemény éppen ezt mutatja. Érdekes megemlíteni, hogy a későbbi lutheranizmus némely képviselője idegenkedéssel fordult el Luthernak ettől a cselekedetétől és a nap jelentőségét csak a pápai bulla és nem a pápai törvénykönyv megégetésében látták. Így szorult háttérbe és ment feledésbe — nagyon helytelenül — Luther szakítása a középkori elmaradottsággal és a pápa világi hatalmi törekvéseivel. G. EVANGÉLIKUS FÉLÖRA lesz a Petőfi-rádióban január 8-án, vasárnap délelőtt fél 9 órakor. Igét hirdet D. dr. Vető Lajos püspök. LEVÉL kicsiny gyülekezetében december 11-én szeretetvendégség volt. Igét hirdetett Matuz László dunakeszi lelkész. A BÉKÉSI gyülekezetben négy napos igehirdetés sorozatot tartott Deme Károly mezőberényi lelkész. Az igehirdetés sorozat szeretetven- dégséggel zárult. ACSÁDON — Meszlen fdiájában — karácsony napján szólalt meg először a kis gyülekezet tagjainak áldozatkészségével rendbehozott orgona. AZ ORSZÁGOS BÉKETANÁCS Kádár Imre református konventi főtanácsost a békemozgalomban végzett értékes munkájáért arany jelvénnyel tüntette ki. A kitüntetést december 18-án a Budapest VII. kerületi békebizottság nagygyűlésén adták át. A VASASI egyházközség újonnan választott lelkészét, Fogarasi Árpádot január 1-én iktatta hivatalába Káldy Zoltán esperes. A VASI Egyházmegye lelkészt munkaközössége december 21-én Fülöp Dezső esperes elnöklete mellett Szombathelyen tartotta ülését. Szolgált Szabó Lajos kissomlyói, Garant Zoltán bobai és Lehel Ferenc szombathelyi lelkész. Az esperes évvégi beszámolót tartott, majd évzáró áhítattal fejezte be a gyűlést. A BÉKÉSI gyülekezet újonnan meghívott lelkészét, Dömötör Tibort január 1-én iktatta hivatalába Mekis Ádám esperes. PESKÓ Zoltán orgonaestje január 24-én, kedden este 8 órakor lesz a Zeneakadémián. Műsorán régi és mai mesterek művei szerepelnek. A GYENESDIÁSI lelkészotthonba bevezették a villanyt. Az otthon gondnoksága most azt tervezi, hogy a régi épület felszerelését korszerűen átalakíttatja és az új épületet is villanyvilágítással látja el. így mind a nyugdíjas lelkészotthon, mind a lelkésztovábbképző konferenciák helyiségei villanyvilágítá- súak lesznek. Az otthon gondnoksága szeretettel kéri a lelkészek és gyülekezetek adományait ehhez a munkához. BALFON december 18-án vallásos estet tartottak. Előadást tartott Weltler Rezső esperes. CSALÁDI HÍREK: Bokkon Lajos zalagalsai lelkész házasságot kötött Stubán Etelkával december 11-én Zalagalsán. Bencze Imre pesterzsébeti lelkésznek és feleségének, Ruttkay-Mikljan Ágnesnek december 19-én leány- gyermekük született. Neve: Ágnes Katalin. Özv. Sikter Józsefné Rákos palotán 73 éves korában meghalt. Nagy részvét mellett temették karácsony másodnapján. Az elhúnytban Sikter László hegyeshalmi lelkész édesanyját gyászolja. CSEKKLAPOT mellékeltünk ehhez a számunkhoz, hogy felhasználhassák azok az előfizetőink, akik tartozásban vannak, vagy előfizetésük esedékes. A SAJTÓOSZTÁLY értesíti a lel- készi hivatalokat és az olvasókat, hogy az Evangélikus Naptár elfogyott, tehát pénzt ne küldjenek, mert a rendeléseket nem tudja teljesíteni. KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK SVÁJCBAN mind ez ideig nem sikerült létrehozni országos jellegű Bibliatársaságot. Több mint 20 kan- tonális és egyéni intézmény foglalkozott a Biblia kiadásával és terjesztésével. A Bibliatársulatok Világ- szövetségének ez év szeptemberében Svájcban tartott tanácskozásai arra segítették ezeket az egymástól függetlenül működő szervezeteket, hogy közülök egyelőre 14 tartományi, gyülekezeti és egyéni szervezet Svájci Bibliatársulat név alatt ösz- szefogjon közös munkára. Az Aarau- ban megtartott alakuló gyűlésen részt vettek azok az intézmények is, amelyek még nem határozták el magukat a belépésre és elhatározásukat függőben tartják. A Svájci Bibliatársulat is be fog lépni a Bibliatársulatok Világszövetségébe. Elnökévé H. L. Henriod neuchateli lelki- pásztort, főtitkárává Naegeli lelki- pásztort választották. A SPANYOLORSZÁGI katolikus egyház fejét, Pietro Segura kardinálist XII. Pius pápa felmentette állásából. Segura bíboros volt a vezetője a spanyolországi protestánsok üldözésére és kiirtására irányuló akciónak. E téren kifejtett vakbuzgósága annyira ment, hogy keveselte Franco protestáns-ellenes intézkedéseit. Most a spanyol—amerikai kapcsolat alakulása és Spanyolországnak <az amerikai légi támaszpontok felállítására vonatkozó felajánlása nehéz helyzetbe hozta Segura bíborost, aki a Spanyolországban dolgozó amerikai misszionáriusokkal is összeütközésbe került. Ezeknek ottani munkája zavarta Segura bíboros törekvéseit, aki az amerikai légi támaszpontok Spanyolországban történő kiépítéséről szólva, azt a fantasztikus kijelentést tette, hogy »minden amerikai repülőgéppel Kálvin száll le Spanyol- országban«. A pápa intézkedése valószínűleg ennek az ellentétnek tuUlj- donítható. Isten és emberek előtt kedves FRANKLIN BENJAMIN — Egy igaz ember élete — A Béke-Világtanács felhívta a világ minden népének figyelmét az 1956-ban esedékes nagy évfordulókra. Ezek az évfordulók az emberiség kiválóságainak egész sorára vetnek fényt s fölemelik az élő nemzedék előtt azt, aki méltó arra, hogy az emberek nevelőjének mondják. 'Ezek közül tüstént a legelső az amerikai Franklin Benjámin, aki tudvalevőleg 1706. január 6-án született, tehát ez idén van ennek kétszázötven éve. Miért érdemes felidézni ezt a józan, okos, gyakorlati bölcset? Mert egész hosszú élete példamutató emberi élet, egy alkotó, tevékeny, jószívű s igaz ember élete. Gyerekfővel nyomdászinas, aztán újságot szerkeszt, a napilaphoz még egy papírkereskedést is alapít. Keze és agya munkájából, becsületes úton-módon, némi pénzre tesz szert. De ugyancsak erkölcsi tekintélyt is szerez polgártársai előtt. 1731-ben nyilvános könyvtárat alapit, néhány évre rá egy filozófiai társaságot hoz létre, 1751-ben városi kórházat létesít s végül Pennsylvaniában egyetemet szervez s épít fel. Magánúton sajátítja el kora tudományát, hisz szegény szülők gyermeke volt, akiknek nem volt pénzük a fiú iskoláztatására. Franklin megmagyarázza a világnak az elektromos sűrítők működését, bebizonyítja, hogy az elektromosság a testek felületén helyezkedik el s hogy a villám elektromos jelenség. Franklinról mindenki tudja, hogy ő találta fel a villámhárítót és a lemezes sűrítőt. Művei közül a legtanulságosabb önéletrajza. Amikor elvállalta az amerikai posták főigazgatói állását, a politika színterére lépett. 1776- ban aláírta az Amerikát Angliától függetlenítő és felszabadító Függetlenségi Nyilatkozatot. Hetvenéves korában átkelt az óceánon s Párizsban,'?l mint követ képviselte hazáját, amelynek hű fia volt. 1790- ben halt meg. Franklin a protestáns ember jellemének megtestesítője. Kötelesség és lelkiismeret, felvilágosultság és szüntelen művelődés, keresztyén erkölcs és emberi megértés: ezek az ő alapvonásai. Sok életrajza jelent meg. A magyar evangélikusság is egy század óta felfigyelt Franklinra. A felejthetetlen Győry Vilmos (1838—1885) pesti Deák téri lelkész, kiváló írónk és a XIX. század legkiválóbb magyar prózai műfordítója, megírta nevelő értékű Franklin- életrajzát. Abból idézünk most itt, egyszerre idézve fel két szellemi nagyságot, egy amerikait s egy magyart, akik mindketten egy erkölcsi és emberi állásponton voltak. (Sz.) a NEM MESSZE a pékmester boltjától csinos külsejű ház állt, melynek ablakaiból vidám arcú leányka nézett alá az utcára. A leányka meglátta a falatozó fiút s hangosan felkacagott. De volt is valami moso- lyognivaló csakugyan ezen az ütött- kopott viseletű ifjún, azzal a hosszú pékkenyérrel hóna alatt. És hitte volna-e most ez a mosolygó leányka, s hitte volna-e most ez az elpiruló, szegény fiatalember, hogy ők egykoron mint férj és feleség egymáséi lesznek? S pedig úgy lön: Franklin Benjámin utóbb e most rája lemosolygó leánykát jegyezte el hitvesének. A pékkenyérrel nemcsak éhségét csillapítá le az ifjú, hanem még jótéteményt is gyakorolt. Egy szegény asszony jött gyermekével ugyanazon csónakon, melyen Benjámin megér- kezék. Ezekkel találkozott megint az utcán, s eszébe jutott, hátha ezek is olyan éhesek, mint ő volt s talán ezeknek szegényeknek annyijok sincs, mint amennyije neki van. A megmaradt kenyeret tehát odaadta a szegény asszonynak. Szíve szinte megkönnyebbült a jótett után. Mintegy önkéntelenül az a vigasztaló gondolat merült fel lelkében: »Aki máson könyörül, megáldja az Isten!« m ALIG LEHETNEK azok igazán jóakaróink, akik valóban jóakaratú szüléink tanácsának követésétől eltéríteni szándékoznak bennünket. Ez is egy életigazság, amelyet azonban Franklin Benjámin csak később látott be teljesen. De amikor belátta, ki volt boldogabb, mint Benjámin? H MÉG EGY tulajdonságát kell megemlítenünk Franklinnak, melyet józanságnak nevezünk. Nemcsak a szeszes italoktól való szilárd tartózkodását értjük ezen józanság alatt; szép tulajdonság az is, de van ennél még szebb: a szemléleti józanság. Hány ember van, akit a szerencse mosolygása jobban megrészegít, mint akármely szeszes ital? Aki azt hiszi magáról, hogy íme, most már övé a szerencse, övé tehát a világ! Azt tartja: dolgozzék a legény, a mester pedig mulasson, dolgozott ő már eleget. Tudod-e, nyájas olvasóm, mit követett e tekintetben Franklin? Maga írja: — Mint iparos, hitelemet és jellememet biztosítandó, kiváló gondot fordítottam arra, hogy ne csak valóban szorgalmas legyek, hanem az ellenkezőnek még a látszatát is elkerüljem. Egyszerűen ruházkadtam s hiú, üres mulatságok helyén sohasem voltam látható. a FRANKLIN azt tartotta a vallásosság egyik legfőbb törvényének: Isten iránti szeretetből s tiszteletből minél több jót tegyünk embertársainkkal. m FRANKLIN Benjámin élete a naphoz volt hasonlatos. Hosszú pályát futott meg. Utoljára, ha visszatekintett rá: azon boldogító érzelem tölthette el nemes szívét, hogy e pályát dicsőséggel s fényesen futotta meg. Szegény sorsban kezdé, voltak hibái is, de azokat idejekorán felismerte. S elég erős volt ahhoz, hogy magát megbírálja s a hibákat megigazítsa. Szigorú erkölcsösség, tántoríthatatlan becsület, lankadatlan szorgalom, lelkesedés minden igaz jóért, az üres hiúságok megvetése: ez volt Franklin Benjámin. Győry Vilmos A NÉMETORSZÁGI hemert Evangélikus Akadémia egyik legutóbbi ülésén neves német atomfizikusok követelték az atomerőnek békés célokra való mielőbbi fel- használását. A keresztyéneknek az atomerő felfedezésében az Isten ajándékát kell látniuk és ezt a hatalmas erőforrást Isten szine előtt való felelősséggel kell felhasználnak. Az ülés részvevői kívánatosnak tartják az európai atomfizikusok békés célok érdekében való nemzetközi együttműködését. A CSEHSZLOVÁK Testvéregyház egyik missziói otthonában a König- rätz melletti Belecben ez idén is megtartotta tanulmányi konferenciáját a nem lelkészi jellegű gyülekezeti munkások (presbiterek, sekrestyések, vallástanítók stb.) számára. Az előadásokat a Comenius-fakultás professzorai, továbbá lelkészek és más nemlelkészi szakemberek tartották. E tanfolyamokon mintegy 700 egyházi munkás vett részt. A konferencia anyagát részben az evanstoni világkonferencia tanulmányi anyaga szolgáltatta. Megbeszélték továbbá az egyházi munka sok más időszerű kérdését is. ÜJZÉLAND egyházai jelentős lépéssel haladtak előre az egyesülés útján. A már régebben megkezdett megbeszéléseket folytatva megállapodtak az egyesülés alapelveiben. Ezekben a tárgyalásokban református, metodista és kongregacionahsta egyházak vesznek részt. Az egyesülési törekvéseket az anglikánok is érdeklődéssel kísérik, míg a baptisták egyelőre várakozó álláspontra helyezkedtek.
