Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-03-18 / 12. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET Világ megváltója — földi példaképünk Káldy Zoltán előadása az Országos Tanulmányi Héten Jelentettük annak idején, hogy az Egyházak Világtanácsa evanstoni nagygyűlésének határozatából a Világtanács elnöksége felkereste a moszk* vai pátriárkátus berlini exarcháját és átadta Alekszij pátriárkához való eljuttatás kérésével az evanstoni határozatokat. Válaszul tavaly februárh ban a Szent Szinódus levelet küldött az Egyházak Világtanácsának, amely­ben néhány evanstoni határozattal kapcsolatban kifejezte véleményét. Az Egyházak Világtanácsa erre az üzenetre újabb levélben válaszolt^ A Világtanács Ausztráliában tartott végrehajtó bizottsági ülésén felolvas•> ták Nyikoláj metropolita viszonválaszát, amelyet a Szent Szinódus meg­bízásából az evanstoni üzenet átadóihoz, az elnökökhöz és a főtitkárhoz inté­zett. A levél, amelyet az Egyházak Világtanácsa Sajtószolgálata legújabb száma egész terjedelmében közöl, így hangzik: A keresztyén embert is gyakran ejti rabul a szűklátókörűség. Sok­szor jellemez bennünket ez akkor is, ha Jézus Krisztusra és az Ö vált- ságművére nézünk és akkor is, ha a Világra nézünk. Ezért jó ráfigyel­nünk a Szentírásnak arra a kifeje­zésére, amely szerint Jézus Krisz­tus a világ Megváltója. Ennek a ki­fejezésnek megértése megszabadít­hat bennünket mindkét irányban való szűklátókörűségből. m Á samáriai asszonnyal való be- ■zélgetés után Jézus két napot töl­tött a samáriaiak körében. Körük­ben folytatott igehirdetés nyomán a samáriaiak kijelentik az asszony­nak: »Nem a te beszédedért hi­szünk immár, mert magunk hallot­tuk és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ Idvezítője, a Krisztus« (4, 42). János apostol mondja első levelé­ben: és mi láttuk és bizonyságot teszünk, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ Üdvözítőjéül (1. Jn 4, 14). Fontos, hogy ezt a kifejezést jól értsük. Először az Üdvözítő szót néz­zük. (A görög szódzó igéből szárma­zik, ami azt jelenti — megtartani, életben tartani, megmenteni, kimen­teni, kiszabadítani, üdvözíteni, meg­váltani). »Szótér« = megmentő, megtartó, szabadító, megváltó. A görögök szótérnek mondották pl. Zeuszt, ha hitük szerint valamilyen bajból megmentette őket. De szótér­nek mondották egyes hadvezéreket és uralkodókat is, ha azok az álla­mot valamilyen ellenségtől megsza­badították. Augusztusitól kezdve a római császárokat is úgy tisztelték, mint a világ megváltóit. (A görög Ószövetségben is előfordul a »sza­badító Isten«, Isten úgy szabadító, hogy megmenti övéit minden gonosz hatalom kezéből. így beszél szaba­dító Istenről az Újszövetség is. Pl. Mária énekében olvassuk: »örven­dez az én lelkem az én megtartó Istenemben«). Az első keresztyén- ségben Jézusra is alkalmazták a 6zótér fogalmát. Az evangélisták úgy rajzolták meg Jézust, mint aki »megment«. Megmenti a szenvedő­ket, a betegség, a bűn és a sátán megkötözöttségéből. Pl. Mt 1, 21- ben: »Nevezd annak nevét Jézusnak, mert ö szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.« »Mert született nektek ma a Megtartó« — mondja az első karácsonykor az angyal, ami azt jelenti, hogy itt van az, aki az évszázadok óta kért szabadítást hozza. Lk 19, 10-ben pedig ezt ol­vassuk: »Mert azért jött az Ember­nek Fia, hogy megkeresse és meg­tartsa azt, ami elveszett«. Eljött, hogy »az ördög munkáit lerontsa«. Tehát az első keresztyének Jézus­ban elsősorban a »szabadító, meg- mentőt« ismerik fel: Ilyen értelem­ben mondja Péter a jeruzsálemi ta­nács előtt: »ezt az Isten fejedelem­mé és megtartóvá emelte, jobbjával, hogy adjon az Izraelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát«. Ugyan­csak ilyen értelemben beszél a Zsi­dókhoz írt levél írója Jézusról úgy, mint »az üdvösség fejedelméről« (Zsid 2, 10). Az apostolok igehirde­téseikben a pogányok sok minden­féle »megváltójával« szemben Krisz­tust állították a hívek elé, mint az igazi és egyetlen, valóságos Meg­váltót. A Megváltóként tisztelt csá­szárokkal szemben Krisztus az egyetlen és igazi Megválté, Ő való­ban hozza a váltságotj 0 Jézus a szótér .megváltó munkáját nem pusztán az egyes lelkek felé irányítja. Ö a világ Megváltója: lúgy, ahogy róla a samáriaiak is és János apostol is bizonyságot tettek. A kozmosz szó amellett, hogy díszt és ékességet is jelent, jelenti a vi­lág-egyetemet, az egész teremtettsé- get. Pál ilyen értelemben használja a kozmosz szót athéni beszédében: »Az Isten, aki teremtette a világot, és mindazt, ami abban van, mivel­hogy ő a mennynek és a földnek Ura, kézzel csinált templomokban nem lakik« (Csel 17. 24). A kozmosz jelenti aztán a földkerekséget, a föl­det. 1. Tim 6, 7-ben olvassuk: »Mert semmit sem hoztunk a világra, vi­lágos, hogy ki sem vihetünk sem­mit«. A kozmosz nag; ~n sokszor a föld lakosságát, az emberiséget je­lenti. Ilyen értelemben használja az Újszövetség a következő részekben: »A szántóföld pedig a világ« (Mt 13, 38). Vagy: »A világ nem ismerte öt« (Jn 1, 10). »íme az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit« (Jn 1, 29). »Ügy szerette Is­ten a világot« (Jn 3, 16). Ebbe a csoportba tartozik az előadásom ele­jén, kiindulásul idézett ige is: »Nem a te beszédedért hiszünk immár, mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ Idvezí- tője«. De jelenti a kozmosz az Isten­ellenes emberiséget, a bűnös embe­riséget a maga démonikus arcával. Ilyen értelemben áll a kozmosz pl. a következő helyeken; »Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl« (Jn 7, 7). »Ha a világból volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé« (Jn 15, 19). »Sírtok és jajgattok ti, a világ pedig örin« (Jn 16, 20). Ilyen értelemben nevezi az Újszö­vetség a sátánt is a kozmosz feje­delmének. (Jn 12, 31). Tény az, hogy ha különböző érte­lemben is használja az Üjtestamen- tum a kozmosz szót, ez mindig az egészet, az összesei, a kitérj edettet jelenti. És nem véletlen, hogy az Űjtestamentumban a kozmosz szó olyan gyakran fordul elő. Itt az Űjtestamentumban nemcsak Krisz­tusról és a Lélekről, nem pusztán egy kis kör vallásos kérdéseiről van szó. Itt mindennek világhorizontja van: Isten a világot szerette és Krisztus a világ Megváltója. Az Üj- testamentum nem olyan látást ad nekünk, hogy a megromlott embe­riségből néhány lélek megmentetik, a többi pedig az istenteienség éjsza­kájába süllyed. Itt az egész világ megváltásáról van szó. Az elmondottak alapján Jézus úgy áll előttünk, mint az egész terem- tettség, benne az egész emberiség, éspedig a bűnös, megromlott embe- siég Megváltója, éspedig az egyetlen Megváltója: E Ha közelebbről az Űjtestamentum egyes könyveiben vizsgáljuk, hogy azoknak írói, hogyan néznek Jézus Krisztusra, akkor azt látjuk, hogy mentesek minden szűklátókörűség­től és állandóan világhorizontban látják Jézus szemétét és váltság- művét. Bár Máté beszél arról, hogy Jézus mindenekelőtt a zsidó néphez küldetett, de hangsúlyozza, hogy miután azok elvetették, minden nép­hez fordul. Evangéliumának első versében Ábrahám Fiának mondja, akiben beteljesedett az Ábrahám­nak adott ígéret: »... megáldatnak Tebenned a föld minden nemzetsé­gei« (1. Móz 12, 3). »Sokan jönnek napkeletről és napnyugatról és lete­lepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában« (8, 11). Az igazi Ábrahám-fiak: a po­gány százados Kapernaumban, a ke­reszt alatt bizonyságot tevő pogány százados, a kanáneai asszony. Első hódolói a pogány bölcsek. Az Üjtes- tamentum vére »sokaknak« javára és üdvösségére szolgál«. Királyi méltósága az utolsó napon abban mutatkozik meg, hogy az összes né­pek ítélőszéke elé gyűjtetnek. így áldatik meg Ábrahám fiában »a föld minden nemzetsége«. Márk még Máténál is jobban az egész világnak szóló üzenetnek tekinti Jézus evan­Az amerikai Egyesült Lutheránus Egyház hivatalos kőnyomatosa közli, hogy dr. Franklin Clark Fry, az Amerikai Egyesüli Luteránus Egyházak elnöke tagja lesz annak a nagyszabású amerikai protestáns .egyházi küldöttségnek, amely a nagy forradalom óta először látogat el Oroszországba. A kilenc egyházi vezetőből álló kül­döttséget az Egyházak Nemzeti Taná­csa (NCC) választja ki és elnöke, dr. Eugene Carson Blake vezeti; már­cius 9-én keltek útra és tíz napot töltenek a Szovjetunióban. Június­iban viszont a Nemzeti Tanács látja vendégül az orosz ortodox egyház küldöttségét az Egyesült Államok­ban. Dr. Blake kijelentette, hogy az amerikai protestáns küldöttségnek nincs politikai tanácskozásra szóló megbízatása, ellenben azon igyek­szik majd, hogy az 1919-ben megsza­kadt kapcsolatot újra felvegye az orosz ortodox egyházzal; Jóllehet a látogatás csali Moszk­vára korlátozódik, dr. Blake annak a reményének adott kifejezést, hogy az orosz ortodox pátriárkátus kép­viselőin kívül a Szovjetunióban élő más egyházaik képviselőivel is ta­lálkozhatnak, beleértve a balti álla­mok luteránus egyházait is. Dr. Blake elmondotta, hogy a moszkvai találkozótól az egyházi életre vonatkozó nézetek kicserélé­sét, esetleg egy egyházak közötti se­gély programjának megalkotását és az egyházak világbékére irányuló további tevékenységének megvitatá­sát várják. Kijelentette, hogy a Nemzeti Ta­nács küldöttsége valószínűleg ki­lenc amerikai protestáns képviselő­ből fog állani, de hozzátette, hogy annak az egynek nevét, aki valószí­nűleg a néger egyházakat képviseli majd, még nem lehet nyilvánosság­ra hozni. A nyolc delegátus, akiket megne­veztek: dr. Blake, dr: Fry és Henry géliumát. Ennek az evangéliumnak univerzális vagyis egyetemes jellege szembetűnő. De mindkét evangé­liumhoz képest legjobban, Lukács evangéliumában áll előttünk úgy Jé­zus Krisztus, mint a világ Megvál­tója, akinek örömüzenete az egész emberiségnek szól. Az evangélista a világ Megváltójának nemzetségi táblázatát egészen Ádámig, sőt Is­tenig viszi vissza, és ezzel is kife­jezésre juttatja az egész világnak szóló szolgálatát. Már a karácsonyi angyalok is arról énekelnek, hogy az öröm, melyet Jézus hoz, az »egész népnek öröme lesz« (2, 10) és a bé­kesség az egész világnak szól (2, 14). Simeon dicsérő éneke is arról zeng, hogy Jézus »világosságul ada­tik a pogányok megvilágosítására« (2, 32). A feltámadott Jézus pedig azt parancsolja tanítványainak, hogy hirdessék az evangéliumot »minden pogányok között« (24, 47). Ezért be­szél Lukács nemcsak 12, hanem 70 tanítvány kiküldéséről (10, 10). Ezért ad Jézus parancsot az evan­gélium hirdetésére még a meggyó­gyított gadarai betegnek is (8, 39), Jézusnál mindenki üdvösséget talál­hat: zsidó, pogány, samaritánus, a parázna nő, a tékozló fiú és a ha­lálraítélt gonosztevő. Ezért dombo­rítja ki Lukács a világ Megváltójá­nak az elveszettek iránt való nagy szeretetét. A pásztor örül az elve­szett és megtalált báránynak, az asszony az elgurult és előkerült drakhmának. az atya az elment és hazatalált fiának. Valóban Jézus az egész világé. János evangélista egész evangéliumát a keresztre köz­pontosítja, amely azért állíttatott fel, mert Isten az egész világot szerette, János első levelében pe­dig azt mondja: »És ő engesztelő áldozat, a mi vétkeinkért, de nem­csak a mieinkért, hanem az egész világért is« (1. Jn 2, 2). Pál apos­tol leveleiből most csak az Efezusi és Kolossei levelekre utalok. Az Efezusi levél szerint Jézus Krisz­tus az egész világnak Ura. A Ko­lossei levél pedig nagyon erősen ki­domborítja Jézus Krisztus szemé­lyének és váltság-művének kozmi­kus vagyis az egész világot átfogó nagy jelentőségét. Jézus a világ 1 Megváltója, aki váltság-halálával helyreállította az egész mindenség isteni rendjét. ' Tény az, hogy az Újszövetség vé- . gigolvasása közben egyre jobban ki­tűnik, hogy Jézus Krisztus szemé­lye és ügye nem pusztán egy kis kör dolga, hanem személyének és művének látása csak világhorizont­ban történhetik. Ö s világnak, a Megváltója, bírája és dicsőséges : visszajövetelekor az egész világ­mindenség célbajuttatója. (Folytatjuk.) Knox Sherill, a protestáns episzko- pális egyház elnöklő püspöke, három más leikész és két világi ember. Ezek a következők: dr. Herbert Gezork, az Andower Newton Teoló­giai Szeminárium elnöke és az ame­rikai baptista gyülekezet képviselő­je; dr. Roswell P. Barnes, a Nemzeti Tanács egyetemes titkára és dr. Walter W. Van Kirk a nemzetközi ügyek NCC ágának végrehajtó igaz­gatója. Dr. Barnes presbiteriánus, dr. ’Van Kirk metodista. A küldöttség tagjai közt levő két világi ember: Charles C. Pariin (metodista) New York-i ügyész, aki tagja a Nemzeti Tanács Egyetemes Tanácsülésének, és dr. Paul B. An­derson (kongregacionalista), az YMCA nemzetközi bizottságának tit­kára, aki éveket töltött az YMCÁ- val Oroszországban és a küldöttség egyetlen olyan tagja, aki tud oro­szul. Az NCC és az orosz ortodox egy­ház közötti küldöttségcserét múlt június óta megtárgyalták és az NCC tanácsának minden tagja jóváhagy­ta, kivéve az Egyesült Államokban •levő orosz ortodox egyház képvise­lőit, akiket a moszkvai partriarka nem ismert el »szabad tárgyaló fél­nek«. PASSIÓ A mi Urunk, Jézus Krisztus szenvedésének cs halálának szent története Összeállította: Ruttkay Miklián Géza ÁRA 5.— FT lelkészt hivataloknak, tíz példányon felül 4.— Ft Evangélikus Egyetemes Sajtó- osztály, Budapest, VIII. kér. Puskin utca 12. Csekkszámlaszám: 220—278 »Igen tisztelt Elnök Ür! Igen tisztelt Főtitkár Űr! Keresztyéni üdvözlettel üdvözlöm Önökben az ökumenikus mozga­lomnak és központi szerveinek tisz­teletreméltó vezetőit. Mindenekelőtt kötelességemnek tartom, hogy önök­nek személyesen, valamint az Egy­házak Világtanácsa Központi Bizott­ságának is kifejezzem Alekszij Őszentsége, Moszkva és egész Orosz­ország pátriárkája, és az orosz orto­dox egyház Szent Szinódusa szívbeli háláját azért a folyó év augusztus hó 5-én kelt üzenetért, amellyel válaszoltak arra a múlt februári le­velünkre, amely az ortodox egyház véleményét tartalmazza az Egyházak Világtanácsa második nagygyűlésé­nek néhány határozatával kapcsolat­ban. Az a kor, amelyben élünk, ked­vező a keresztyének közötti kölcsö­nös kapcsolatokra nézve. Ezért az Önök levelére adott válaszomban mindenekelőtt szeretnék bizonyságot tenni az ilyen kölcsönös kapcsolatok kívánatos voltáról, és arról a ben­nünket elkötelező feladatról kívánok szólni, hogy ezt az időszakot apos­toli buzgósággal, az Isten dicsőségét keresve használjuk fel egymás ala­posabb megismerésére, éspedig nem­csak abban, amiben különbözünk, hanem mindenekelőtt annak fel­ismerésében, amiben lelkileg egye­zünk, ami számunkra közös. És használjuk fel arra is, hogy a Krisz­tus utáni, a világ Megváltója utáni kölcsönös vágyakozásunk bizony­ságaként igyekezzünk mindent meg­cselekedni, amit Ö parancsol ne­künk. Az orosz ortodox egyház nem szű­nik meg erőfeszítéseket tenni ebben az irányban számos ország keresz­tyén közösségeivel folytatott élénk levélváltások , és kölcsönös látogatá­sok révén. Megvitatja velük a külön­böző keresztyén egyházak és közös­ségek közötti kapcsolatok fejlődésé­nek problémáit, valamint a keresz­tyeneknek a béke védelmében elfog­lalt szerepét és részvételét illető kérdéseket is. Mindez összhangban van az Önök levelében kifejezett gondolatokkal. Miképpen képzelhetjük el együtt­működésünket a keresztyén egység ügyében? Ügy gondolom, hogy eb­ben az összefüggésben különösen kedvező eredményeket hozna, ha a különböző hitvallású keresztyének, beleértve az ökumenikus mozgalom részvevőit is, felvennék a kapcsola­tot az orosz ortodox egyházzal a béke védelmének területén. Meg va­gyunk győződve arról, hogy a tar­tós földi béke nagy céljának meg­valósítására irányuló ilyen kölcsönös törekvés a legjobb módja lenne ke­resztyén hitünk látható kifejezésé­nek és az egyetértés elérésének. Szi­lárd reménységünk, hogy az Egyhá­zak Világtanácsa Urunknak és Meg­Rövid betegség után' 57 éves ko­rában agyvérzés következtében Lip­csében elhunyt dr. Günther Ramin professzor, a lipcsei Tamás-templom karnagya. A lipcsei Tamás-templom gyer­mekkara 750 esztendőre tekint visz- sza. Mindig jelentős tényező, volt a németországi muzsika, különösen, az egyházi zene életében. A Tamás­templom kiváló karnagyai sorában olyan nevekkel találkozunk, mint Bach János Sebestyéné. Az utóbbi időkben különösen Hauptmann és Straube munkássága volt kiemelke­dő. A légi hagyományokat őrizte és építette tovább Günther Ramin is, aki 1918 óta a Tamás-templom orgo- nása és 1940-ben vette át a híres »Tamás-Kórus« vezetését. A felsza­badulás után a kórussal együtt több­ször járt külföldön, többek között a Szovjetunióban. Észak-Amerikában és Svájcban. 1950-ben a Német De­mokratikus Köztársaság »kiváló művésze« címmel tüntették ki, né­hány évvel később, dél-amerikai hangversenykörútja alkalmából, Ar­gentínában a mendózai egyetem tiszteletbeli tanárává választották. Ramin professzor két ízben járt ha­zánkban is. Günther Ramin 1898. október 15-én, Karlsruhéban született, ahol édesatyja evangélikus lelkész és .szuperintendens volt. Már 8 éves ko­rában (figyelmet keltett orgonáját«» váltónknak parancsát követve, • szent törekvéssel hozzájárul a ke­resztyének egységéhez. Az a levél, amelyre most válaszo­lok, arról szól, hogy az Egyházak Világtanácsa keresi a keresztyén munka útjait a béke, az igazságos­ság és szabadság megőrzésére. Ez­zel kapcsolatban figyelmet érdemel az Egyházak Világtanácsának az a határozata, amely a nagyhatalmak kormányait a lefegyverzésre, az atomfegyver eltiltására, az atom­energia békés célokra való fel- használására, valamint az anyagi és szellemi értékek kicserélésére buz­dítja. Az orosz ortodox egyház eb­ben az irányban szintén nem csök­kenti erőfeszítéseit és ezért öröm­mel tekintünk közös törekvéseink jó eredményeire, különösen arra a nemzetközi kapcsolatokban beállt enyhülésre, amely a genfi szellem­ben nyerte el kifejezését. Azonban eltekintve sikereinktől, még nem értük el közös akcióink célját, mivel a fegyverkezési verseny folytatódik, az atomfegyverek táro­lása növekszik, Németország és Ko­rea továbbra is megosztott maradt. Ez azt jelenti, hogy a bizalmatlan­ság továbbra is bilincsbe veri azok­nak az államférfiaknak jóakaratát, akiktől az említett problémák békés rendezése függ. A béke megszilárdí­tására ugyanis még nem tettek meg mindent. Ezért nekünk, keresztyé­neknek nem szabad elmulasztanunk ezt a nagy feladatot és ebben az irányban nem szabad csökkentenünk erőfeszítéseinket. Hisszük, hogy korunk legégetőbb kérdéseiben — a béke fenntartásá­nak és megszilárdításának kérdésé­ben — áldott eredményeket fogunk elérni, ha arra a keresztyén szere- tetre támaszkodunk, amely közös­ségre vezet bennünket. Ezért meg­örvendeztet bennünket az Egyházak Világtanácsának az az óhaja, hogy szívélyesebb kapcsolatokat akar létrehozni az orosz ortodox egyház­zal. Annak fejlődésére vonatkozóan pedig, amit Önök levelükben »aktív keresztyén együttműködésnek« ne­veznek, az Egyházak Világtanácsa ama javaslatát, hogy saját képvise­lői és az orosz ortodox egyház ve­zetői személyesen találkozzanak, örömmel üdvözöljük, mivel a szere­tet és béke ügyében végzendő együttműködés azt az ígéretet rejti .magában, hogy elvezet egymás köl­csönös megismerésére. Megkaptuk az Egyházak Világ- tanácsa evanstoni, második nagy­gyűlése teljes jelentésének nyomta­tott példányát. Köszönetét mondunk a küldeményért, illendő figyelemmel tanulmányozzuk és idővel - szándék- szunk válaszolni Önöknek a jelen­tésben foglalt fontos kérdésekre« —» fejeződik- be! Nyikoláj metropolita levele. kával, és improvizáló tehetségével.- Több évig volt maga is a »Tamás- Kórus« tagja. A lipcsei Konzerva­tóriumban tanult, Staubénál és Teichmüllernél. Önálló szerzeményei is vannak, fő feladatának azonban a zene nagy mestereinek, közöttük is elsősorban Bach János Sebestyén muzsikájának tolmácsolását tekin­tette. A Lutheránia énekkar a Deák téri gyülekezet március 11-i isten- .tiszteletén oly módon emlékezett meg Günther Ramin haláláról, hogy az istentisztelet keretében elénekelte a »Már búcsút veszek tőled« kezdetű koráit Bach János passiójából. Ezt az éneket szokta ugyanis Ramin professzor a Tamás-kórussal énekel­tetni Bach halálának évfordulóin: EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarország! Evangélikus Egyeteme1! Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. Vili.. Puskin-u. 12. Telefon: M2-074. Szerkesztésért és kiadásért Telel: D. Dezséry László szerkesztő. Előfizetési árak: Egv hóra 6.— Ft negyedévre IS.-- Ft, félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft Csekkszámla: 20.412—VIII. 10 000 példányban nyomatott IFSilSOö.- Athenaeum..IF, v. -Soproni Bcla) Amerikai egyházi küldöttség utazott a Szovjetunióba Meghalt dr. Günther Ramin a lipcsei Tamás-templom karnagya Az orosz ortoilox egyház válasza az Egyházak Világtanácsa levelére

Next

/
Thumbnails
Contents