Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)
1956-03-18 / 12. szám
EVANGÉLIKUS ÉLET Világ megváltója — földi példaképünk Káldy Zoltán előadása az Országos Tanulmányi Héten Jelentettük annak idején, hogy az Egyházak Világtanácsa evanstoni nagygyűlésének határozatából a Világtanács elnöksége felkereste a moszk* vai pátriárkátus berlini exarcháját és átadta Alekszij pátriárkához való eljuttatás kérésével az evanstoni határozatokat. Válaszul tavaly februárh ban a Szent Szinódus levelet küldött az Egyházak Világtanácsának, amelyben néhány evanstoni határozattal kapcsolatban kifejezte véleményét. Az Egyházak Világtanácsa erre az üzenetre újabb levélben válaszolt^ A Világtanács Ausztráliában tartott végrehajtó bizottsági ülésén felolvas•> ták Nyikoláj metropolita viszonválaszát, amelyet a Szent Szinódus megbízásából az evanstoni üzenet átadóihoz, az elnökökhöz és a főtitkárhoz intézett. A levél, amelyet az Egyházak Világtanácsa Sajtószolgálata legújabb száma egész terjedelmében közöl, így hangzik: A keresztyén embert is gyakran ejti rabul a szűklátókörűség. Sokszor jellemez bennünket ez akkor is, ha Jézus Krisztusra és az Ö vált- ságművére nézünk és akkor is, ha a Világra nézünk. Ezért jó ráfigyelnünk a Szentírásnak arra a kifejezésére, amely szerint Jézus Krisztus a világ Megváltója. Ennek a kifejezésnek megértése megszabadíthat bennünket mindkét irányban való szűklátókörűségből. m Á samáriai asszonnyal való be- ■zélgetés után Jézus két napot töltött a samáriaiak körében. Körükben folytatott igehirdetés nyomán a samáriaiak kijelentik az asszonynak: »Nem a te beszédedért hiszünk immár, mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ Idvezítője, a Krisztus« (4, 42). János apostol mondja első levelében: és mi láttuk és bizonyságot teszünk, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ Üdvözítőjéül (1. Jn 4, 14). Fontos, hogy ezt a kifejezést jól értsük. Először az Üdvözítő szót nézzük. (A görög szódzó igéből származik, ami azt jelenti — megtartani, életben tartani, megmenteni, kimenteni, kiszabadítani, üdvözíteni, megváltani). »Szótér« = megmentő, megtartó, szabadító, megváltó. A görögök szótérnek mondották pl. Zeuszt, ha hitük szerint valamilyen bajból megmentette őket. De szótérnek mondották egyes hadvezéreket és uralkodókat is, ha azok az államot valamilyen ellenségtől megszabadították. Augusztusitól kezdve a római császárokat is úgy tisztelték, mint a világ megváltóit. (A görög Ószövetségben is előfordul a »szabadító Isten«, Isten úgy szabadító, hogy megmenti övéit minden gonosz hatalom kezéből. így beszél szabadító Istenről az Újszövetség is. Pl. Mária énekében olvassuk: »örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben«). Az első keresztyén- ségben Jézusra is alkalmazták a 6zótér fogalmát. Az evangélisták úgy rajzolták meg Jézust, mint aki »megment«. Megmenti a szenvedőket, a betegség, a bűn és a sátán megkötözöttségéből. Pl. Mt 1, 21- ben: »Nevezd annak nevét Jézusnak, mert ö szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.« »Mert született nektek ma a Megtartó« — mondja az első karácsonykor az angyal, ami azt jelenti, hogy itt van az, aki az évszázadok óta kért szabadítást hozza. Lk 19, 10-ben pedig ezt olvassuk: »Mert azért jött az Embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett«. Eljött, hogy »az ördög munkáit lerontsa«. Tehát az első keresztyének Jézusban elsősorban a »szabadító, meg- mentőt« ismerik fel: Ilyen értelemben mondja Péter a jeruzsálemi tanács előtt: »ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte, jobbjával, hogy adjon az Izraelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát«. Ugyancsak ilyen értelemben beszél a Zsidókhoz írt levél írója Jézusról úgy, mint »az üdvösség fejedelméről« (Zsid 2, 10). Az apostolok igehirdetéseikben a pogányok sok mindenféle »megváltójával« szemben Krisztust állították a hívek elé, mint az igazi és egyetlen, valóságos Megváltót. A Megváltóként tisztelt császárokkal szemben Krisztus az egyetlen és igazi Megválté, Ő valóban hozza a váltságotj 0 Jézus a szótér .megváltó munkáját nem pusztán az egyes lelkek felé irányítja. Ö a világ Megváltója: lúgy, ahogy róla a samáriaiak is és János apostol is bizonyságot tettek. A kozmosz szó amellett, hogy díszt és ékességet is jelent, jelenti a világ-egyetemet, az egész teremtettsé- get. Pál ilyen értelemben használja a kozmosz szót athéni beszédében: »Az Isten, aki teremtette a világot, és mindazt, ami abban van, mivelhogy ő a mennynek és a földnek Ura, kézzel csinált templomokban nem lakik« (Csel 17. 24). A kozmosz jelenti aztán a földkerekséget, a földet. 1. Tim 6, 7-ben olvassuk: »Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit«. A kozmosz nag; ~n sokszor a föld lakosságát, az emberiséget jelenti. Ilyen értelemben használja az Újszövetség a következő részekben: »A szántóföld pedig a világ« (Mt 13, 38). Vagy: »A világ nem ismerte öt« (Jn 1, 10). »íme az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit« (Jn 1, 29). »Ügy szerette Isten a világot« (Jn 3, 16). Ebbe a csoportba tartozik az előadásom elején, kiindulásul idézett ige is: »Nem a te beszédedért hiszünk immár, mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ Idvezí- tője«. De jelenti a kozmosz az Istenellenes emberiséget, a bűnös emberiséget a maga démonikus arcával. Ilyen értelemben áll a kozmosz pl. a következő helyeken; »Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl« (Jn 7, 7). »Ha a világból volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé« (Jn 15, 19). »Sírtok és jajgattok ti, a világ pedig örin« (Jn 16, 20). Ilyen értelemben nevezi az Újszövetség a sátánt is a kozmosz fejedelmének. (Jn 12, 31). Tény az, hogy ha különböző értelemben is használja az Üjtestamen- tum a kozmosz szót, ez mindig az egészet, az összesei, a kitérj edettet jelenti. És nem véletlen, hogy az Űjtestamentumban a kozmosz szó olyan gyakran fordul elő. Itt az Űjtestamentumban nemcsak Krisztusról és a Lélekről, nem pusztán egy kis kör vallásos kérdéseiről van szó. Itt mindennek világhorizontja van: Isten a világot szerette és Krisztus a világ Megváltója. Az Üj- testamentum nem olyan látást ad nekünk, hogy a megromlott emberiségből néhány lélek megmentetik, a többi pedig az istenteienség éjszakájába süllyed. Itt az egész világ megváltásáról van szó. Az elmondottak alapján Jézus úgy áll előttünk, mint az egész terem- tettség, benne az egész emberiség, éspedig a bűnös, megromlott embe- siég Megváltója, éspedig az egyetlen Megváltója: E Ha közelebbről az Űjtestamentum egyes könyveiben vizsgáljuk, hogy azoknak írói, hogyan néznek Jézus Krisztusra, akkor azt látjuk, hogy mentesek minden szűklátókörűségtől és állandóan világhorizontban látják Jézus szemétét és váltság- művét. Bár Máté beszél arról, hogy Jézus mindenekelőtt a zsidó néphez küldetett, de hangsúlyozza, hogy miután azok elvetették, minden néphez fordul. Evangéliumának első versében Ábrahám Fiának mondja, akiben beteljesedett az Ábrahámnak adott ígéret: »... megáldatnak Tebenned a föld minden nemzetségei« (1. Móz 12, 3). »Sokan jönnek napkeletről és napnyugatról és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában« (8, 11). Az igazi Ábrahám-fiak: a pogány százados Kapernaumban, a kereszt alatt bizonyságot tevő pogány százados, a kanáneai asszony. Első hódolói a pogány bölcsek. Az Üjtes- tamentum vére »sokaknak« javára és üdvösségére szolgál«. Királyi méltósága az utolsó napon abban mutatkozik meg, hogy az összes népek ítélőszéke elé gyűjtetnek. így áldatik meg Ábrahám fiában »a föld minden nemzetsége«. Márk még Máténál is jobban az egész világnak szóló üzenetnek tekinti Jézus evanAz amerikai Egyesült Lutheránus Egyház hivatalos kőnyomatosa közli, hogy dr. Franklin Clark Fry, az Amerikai Egyesüli Luteránus Egyházak elnöke tagja lesz annak a nagyszabású amerikai protestáns .egyházi küldöttségnek, amely a nagy forradalom óta először látogat el Oroszországba. A kilenc egyházi vezetőből álló küldöttséget az Egyházak Nemzeti Tanácsa (NCC) választja ki és elnöke, dr. Eugene Carson Blake vezeti; március 9-én keltek útra és tíz napot töltenek a Szovjetunióban. Júniusiban viszont a Nemzeti Tanács látja vendégül az orosz ortodox egyház küldöttségét az Egyesült Államokban. Dr. Blake kijelentette, hogy az amerikai protestáns küldöttségnek nincs politikai tanácskozásra szóló megbízatása, ellenben azon igyekszik majd, hogy az 1919-ben megszakadt kapcsolatot újra felvegye az orosz ortodox egyházzal; Jóllehet a látogatás csali Moszkvára korlátozódik, dr. Blake annak a reményének adott kifejezést, hogy az orosz ortodox pátriárkátus képviselőin kívül a Szovjetunióban élő más egyházaik képviselőivel is találkozhatnak, beleértve a balti államok luteránus egyházait is. Dr. Blake elmondotta, hogy a moszkvai találkozótól az egyházi életre vonatkozó nézetek kicserélését, esetleg egy egyházak közötti segély programjának megalkotását és az egyházak világbékére irányuló további tevékenységének megvitatását várják. Kijelentette, hogy a Nemzeti Tanács küldöttsége valószínűleg kilenc amerikai protestáns képviselőből fog állani, de hozzátette, hogy annak az egynek nevét, aki valószínűleg a néger egyházakat képviseli majd, még nem lehet nyilvánosságra hozni. A nyolc delegátus, akiket megneveztek: dr. Blake, dr: Fry és Henry géliumát. Ennek az evangéliumnak univerzális vagyis egyetemes jellege szembetűnő. De mindkét evangéliumhoz képest legjobban, Lukács evangéliumában áll előttünk úgy Jézus Krisztus, mint a világ Megváltója, akinek örömüzenete az egész emberiségnek szól. Az evangélista a világ Megváltójának nemzetségi táblázatát egészen Ádámig, sőt Istenig viszi vissza, és ezzel is kifejezésre juttatja az egész világnak szóló szolgálatát. Már a karácsonyi angyalok is arról énekelnek, hogy az öröm, melyet Jézus hoz, az »egész népnek öröme lesz« (2, 10) és a békesség az egész világnak szól (2, 14). Simeon dicsérő éneke is arról zeng, hogy Jézus »világosságul adatik a pogányok megvilágosítására« (2, 32). A feltámadott Jézus pedig azt parancsolja tanítványainak, hogy hirdessék az evangéliumot »minden pogányok között« (24, 47). Ezért beszél Lukács nemcsak 12, hanem 70 tanítvány kiküldéséről (10, 10). Ezért ad Jézus parancsot az evangélium hirdetésére még a meggyógyított gadarai betegnek is (8, 39), Jézusnál mindenki üdvösséget találhat: zsidó, pogány, samaritánus, a parázna nő, a tékozló fiú és a halálraítélt gonosztevő. Ezért domborítja ki Lukács a világ Megváltójának az elveszettek iránt való nagy szeretetét. A pásztor örül az elveszett és megtalált báránynak, az asszony az elgurult és előkerült drakhmának. az atya az elment és hazatalált fiának. Valóban Jézus az egész világé. János evangélista egész evangéliumát a keresztre központosítja, amely azért állíttatott fel, mert Isten az egész világot szerette, János első levelében pedig azt mondja: »És ő engesztelő áldozat, a mi vétkeinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világért is« (1. Jn 2, 2). Pál apostol leveleiből most csak az Efezusi és Kolossei levelekre utalok. Az Efezusi levél szerint Jézus Krisztus az egész világnak Ura. A Kolossei levél pedig nagyon erősen kidomborítja Jézus Krisztus személyének és váltság-művének kozmikus vagyis az egész világot átfogó nagy jelentőségét. Jézus a világ 1 Megváltója, aki váltság-halálával helyreállította az egész mindenség isteni rendjét. ' Tény az, hogy az Újszövetség vé- . gigolvasása közben egyre jobban kitűnik, hogy Jézus Krisztus személye és ügye nem pusztán egy kis kör dolga, hanem személyének és művének látása csak világhorizontban történhetik. Ö s világnak, a Megváltója, bírája és dicsőséges : visszajövetelekor az egész világmindenség célbajuttatója. (Folytatjuk.) Knox Sherill, a protestáns episzko- pális egyház elnöklő püspöke, három más leikész és két világi ember. Ezek a következők: dr. Herbert Gezork, az Andower Newton Teológiai Szeminárium elnöke és az amerikai baptista gyülekezet képviselője; dr. Roswell P. Barnes, a Nemzeti Tanács egyetemes titkára és dr. Walter W. Van Kirk a nemzetközi ügyek NCC ágának végrehajtó igazgatója. Dr. Barnes presbiteriánus, dr. ’Van Kirk metodista. A küldöttség tagjai közt levő két világi ember: Charles C. Pariin (metodista) New York-i ügyész, aki tagja a Nemzeti Tanács Egyetemes Tanácsülésének, és dr. Paul B. Anderson (kongregacionalista), az YMCA nemzetközi bizottságának titkára, aki éveket töltött az YMCÁ- val Oroszországban és a küldöttség egyetlen olyan tagja, aki tud oroszul. Az NCC és az orosz ortodox egyház közötti küldöttségcserét múlt június óta megtárgyalták és az NCC tanácsának minden tagja jóváhagyta, kivéve az Egyesült Államokban •levő orosz ortodox egyház képviselőit, akiket a moszkvai partriarka nem ismert el »szabad tárgyaló félnek«. PASSIÓ A mi Urunk, Jézus Krisztus szenvedésének cs halálának szent története Összeállította: Ruttkay Miklián Géza ÁRA 5.— FT lelkészt hivataloknak, tíz példányon felül 4.— Ft Evangélikus Egyetemes Sajtó- osztály, Budapest, VIII. kér. Puskin utca 12. Csekkszámlaszám: 220—278 »Igen tisztelt Elnök Ür! Igen tisztelt Főtitkár Űr! Keresztyéni üdvözlettel üdvözlöm Önökben az ökumenikus mozgalomnak és központi szerveinek tiszteletreméltó vezetőit. Mindenekelőtt kötelességemnek tartom, hogy önöknek személyesen, valamint az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának is kifejezzem Alekszij Őszentsége, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája, és az orosz ortodox egyház Szent Szinódusa szívbeli háláját azért a folyó év augusztus hó 5-én kelt üzenetért, amellyel válaszoltak arra a múlt februári levelünkre, amely az ortodox egyház véleményét tartalmazza az Egyházak Világtanácsa második nagygyűlésének néhány határozatával kapcsolatban. Az a kor, amelyben élünk, kedvező a keresztyének közötti kölcsönös kapcsolatokra nézve. Ezért az Önök levelére adott válaszomban mindenekelőtt szeretnék bizonyságot tenni az ilyen kölcsönös kapcsolatok kívánatos voltáról, és arról a bennünket elkötelező feladatról kívánok szólni, hogy ezt az időszakot apostoli buzgósággal, az Isten dicsőségét keresve használjuk fel egymás alaposabb megismerésére, éspedig nemcsak abban, amiben különbözünk, hanem mindenekelőtt annak felismerésében, amiben lelkileg egyezünk, ami számunkra közös. És használjuk fel arra is, hogy a Krisztus utáni, a világ Megváltója utáni kölcsönös vágyakozásunk bizonyságaként igyekezzünk mindent megcselekedni, amit Ö parancsol nekünk. Az orosz ortodox egyház nem szűnik meg erőfeszítéseket tenni ebben az irányban számos ország keresztyén közösségeivel folytatott élénk levélváltások , és kölcsönös látogatások révén. Megvitatja velük a különböző keresztyén egyházak és közösségek közötti kapcsolatok fejlődésének problémáit, valamint a keresztyeneknek a béke védelmében elfoglalt szerepét és részvételét illető kérdéseket is. Mindez összhangban van az Önök levelében kifejezett gondolatokkal. Miképpen képzelhetjük el együttműködésünket a keresztyén egység ügyében? Ügy gondolom, hogy ebben az összefüggésben különösen kedvező eredményeket hozna, ha a különböző hitvallású keresztyének, beleértve az ökumenikus mozgalom részvevőit is, felvennék a kapcsolatot az orosz ortodox egyházzal a béke védelmének területén. Meg vagyunk győződve arról, hogy a tartós földi béke nagy céljának megvalósítására irányuló ilyen kölcsönös törekvés a legjobb módja lenne keresztyén hitünk látható kifejezésének és az egyetértés elérésének. Szilárd reménységünk, hogy az Egyházak Világtanácsa Urunknak és MegRövid betegség után' 57 éves korában agyvérzés következtében Lipcsében elhunyt dr. Günther Ramin professzor, a lipcsei Tamás-templom karnagya. A lipcsei Tamás-templom gyermekkara 750 esztendőre tekint visz- sza. Mindig jelentős tényező, volt a németországi muzsika, különösen, az egyházi zene életében. A Tamástemplom kiváló karnagyai sorában olyan nevekkel találkozunk, mint Bach János Sebestyéné. Az utóbbi időkben különösen Hauptmann és Straube munkássága volt kiemelkedő. A légi hagyományokat őrizte és építette tovább Günther Ramin is, aki 1918 óta a Tamás-templom orgo- nása és 1940-ben vette át a híres »Tamás-Kórus« vezetését. A felszabadulás után a kórussal együtt többször járt külföldön, többek között a Szovjetunióban. Észak-Amerikában és Svájcban. 1950-ben a Német Demokratikus Köztársaság »kiváló művésze« címmel tüntették ki, néhány évvel később, dél-amerikai hangversenykörútja alkalmából, Argentínában a mendózai egyetem tiszteletbeli tanárává választották. Ramin professzor két ízben járt hazánkban is. Günther Ramin 1898. október 15-én, Karlsruhéban született, ahol édesatyja evangélikus lelkész és .szuperintendens volt. Már 8 éves korában (figyelmet keltett orgonáját«» váltónknak parancsát követve, • szent törekvéssel hozzájárul a keresztyének egységéhez. Az a levél, amelyre most válaszolok, arról szól, hogy az Egyházak Világtanácsa keresi a keresztyén munka útjait a béke, az igazságosság és szabadság megőrzésére. Ezzel kapcsolatban figyelmet érdemel az Egyházak Világtanácsának az a határozata, amely a nagyhatalmak kormányait a lefegyverzésre, az atomfegyver eltiltására, az atomenergia békés célokra való fel- használására, valamint az anyagi és szellemi értékek kicserélésére buzdítja. Az orosz ortodox egyház ebben az irányban szintén nem csökkenti erőfeszítéseit és ezért örömmel tekintünk közös törekvéseink jó eredményeire, különösen arra a nemzetközi kapcsolatokban beállt enyhülésre, amely a genfi szellemben nyerte el kifejezését. Azonban eltekintve sikereinktől, még nem értük el közös akcióink célját, mivel a fegyverkezési verseny folytatódik, az atomfegyverek tárolása növekszik, Németország és Korea továbbra is megosztott maradt. Ez azt jelenti, hogy a bizalmatlanság továbbra is bilincsbe veri azoknak az államférfiaknak jóakaratát, akiktől az említett problémák békés rendezése függ. A béke megszilárdítására ugyanis még nem tettek meg mindent. Ezért nekünk, keresztyéneknek nem szabad elmulasztanunk ezt a nagy feladatot és ebben az irányban nem szabad csökkentenünk erőfeszítéseinket. Hisszük, hogy korunk legégetőbb kérdéseiben — a béke fenntartásának és megszilárdításának kérdésében — áldott eredményeket fogunk elérni, ha arra a keresztyén szere- tetre támaszkodunk, amely közösségre vezet bennünket. Ezért megörvendeztet bennünket az Egyházak Világtanácsának az az óhaja, hogy szívélyesebb kapcsolatokat akar létrehozni az orosz ortodox egyházzal. Annak fejlődésére vonatkozóan pedig, amit Önök levelükben »aktív keresztyén együttműködésnek« neveznek, az Egyházak Világtanácsa ama javaslatát, hogy saját képviselői és az orosz ortodox egyház vezetői személyesen találkozzanak, örömmel üdvözöljük, mivel a szeretet és béke ügyében végzendő együttműködés azt az ígéretet rejti .magában, hogy elvezet egymás kölcsönös megismerésére. Megkaptuk az Egyházak Világ- tanácsa evanstoni, második nagygyűlése teljes jelentésének nyomtatott példányát. Köszönetét mondunk a küldeményért, illendő figyelemmel tanulmányozzuk és idővel - szándék- szunk válaszolni Önöknek a jelentésben foglalt fontos kérdésekre« —» fejeződik- be! Nyikoláj metropolita levele. kával, és improvizáló tehetségével.- Több évig volt maga is a »Tamás- Kórus« tagja. A lipcsei Konzervatóriumban tanult, Staubénál és Teichmüllernél. Önálló szerzeményei is vannak, fő feladatának azonban a zene nagy mestereinek, közöttük is elsősorban Bach János Sebestyén muzsikájának tolmácsolását tekintette. A Lutheránia énekkar a Deák téri gyülekezet március 11-i isten- .tiszteletén oly módon emlékezett meg Günther Ramin haláláról, hogy az istentisztelet keretében elénekelte a »Már búcsút veszek tőled« kezdetű koráit Bach János passiójából. Ezt az éneket szokta ugyanis Ramin professzor a Tamás-kórussal énekeltetni Bach halálának évfordulóin: EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarország! Evangélikus Egyeteme1! Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. Vili.. Puskin-u. 12. Telefon: M2-074. Szerkesztésért és kiadásért Telel: D. Dezséry László szerkesztő. Előfizetési árak: Egv hóra 6.— Ft negyedévre IS.-- Ft, félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft Csekkszámla: 20.412—VIII. 10 000 példányban nyomatott IFSilSOö.- Athenaeum..IF, v. -Soproni Bcla) Amerikai egyházi küldöttség utazott a Szovjetunióba Meghalt dr. Günther Ramin a lipcsei Tamás-templom karnagya Az orosz ortoilox egyház válasza az Egyházak Világtanácsa levelére
