Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)
1956-02-26 / 9. szám
4 EVANGÉLIKUS ÉLET Berzsenyi Dániel élő emlékének MINDEN KÖLTŐNEK saját hangja van. Berzsenyi verseiben orgona zúg. Soha más hang, más ütem nem állott össze az ő verssoraiból, csak az orgona roppant bugása. Ilyen lehetett a költő emberi hangja is, a roppant test, a hatalmas mellkas mélységes basszusa. Falusi költő volt, zongorához, hegedűhöz, zenekarhoz, énekesekhez sohse jutott el a füle, töppedt falusi templomok orgonajátékát hallgatta. De nem ettől volt szomorú. Nem vágyódott Párizsba, nem akarta megpillantani Napóleont, nem volt kíváncsi kora érdekességeire. Hazájára akkor ráborult II. Ferenc rendőr-hatalmának síri csöndje. A Vérmező utáni években a jelentős magyar írástudók börtönben sínylődnek. Akiért érdemes volt felbaktatni Budára, Virág Benedek, a lelkes ódaköltő, forró szeretettel fogadja. De Budán s a pesti társaságban nem érzi jól magát. Mint aki nem tudja, mi a divat s miféle mozdulattal illik elhelyezni beszéd közben a kezeket. Kemenesalja fia, aki Niklán, az anyai birtokon gazdálkodik, még fiatalember, nős, de »boldogtalan, s Virág Benedek almaszagú, fülledt kis budai szobájában, a tabáni templom tövében, fürkészve néz körül, mit szívhatna magába, mi felemelőt, újat s nagyot, amivel elélhet odalenn, a messziden messziben, a csöpp faluban. Támaszt és csillagot keresett, holott önmagában hordta az erőt és fényt. Nagyobb volt bármely élő kortársánál. Amint visszatért a falujába, lépése, magatartása ismét határozottá vált. Itthon volt, a szülőföldjén, amellyel egynek érezte magát s minden gondolatát s érzését. Kis vidéki földbirtokos volt. Földje volt, de pénze nem. Mozogni hát csak ott tudott, a földjén, a kék ég alatt, korlátok és rendőrök nélkül, szabadon a hatalmas légben, a mérhetetlen földeken, fák és állatok közt, a napi munkában, melyet nemcsak nézett, hanem maga is végezte, akár a parasztok. Nem elvek és olvasmányok, nem baráti viták és levelek, a falusi ember tapasztalatai tették szabad lélekké s nagy költővé. Berzsenyi nem úgy élt a falun, mint aki a világ elől húzódik vissza, lelke csupa seb s dacból nem nyúl a tüskékhez, hogy megszabaduljon a fájdalomtól. Pedig volt oka s joga ahhoz, hogy ilyen fájdalmat hordozzon magával. Kölcsey kritikája szíven döfte. De ezt is avval gyógyította, mint egész 'lelkét s magatartását: a föld erejével, a lét abszolút tudatával s erejével. Kölcsey ellen még tudós- kodni is kezdett, azonos fegyverrel vágott vissza, esztétikai magyarázattal. KÖLTEMÉNYEIBŐL az emberi méltóság ereje és tekmtélye csapja meg az olvasót olyan erővel, mint egyetlen más költőnk verseiből sem; Hogy dörög ez az orgona-basszus! A konzervatív szemléletű földesúr saját talaján válik forradalmas lélekké. Amit nemzetéről le akar szaggatni, mind a niklai udvar és istálló képe: zabolák és kötelek. Amit nemzetének adni akar, mind a Dunántúl képe: vihar a mezőn, forró napsütés a réten, esti pihenő a diófa alatt, szüret és ojtás, béke és nyugalom — a növés és erőgyűjtés nyugalma. Nem civakodik, félreállt. S a mezőn állva, a puszta elemek közt, a földön, ahogy körülveszik a jobbágyok, háta mögött érezve milliók együttérzését, énekel ez az óriás pap. S ez az ének: a nemzet reformációja. Széchenyi nem véletlenül fülel fel erre a hangra, tűsként ráismer saját gondolataira s idézetekben iktatja műveibe a Berzsenyiverseket. A reform-kort Berzsenyi orgonája nyitja meg Széchenyi István ujjai nyomán. A hang üti meg az ocsúdó embereket. Ez az erő, ez a bizonyosság, ez a mozdíthatatlan gyökér, ezek a roppant tölgyek a szélben. Hazánk ereje árad a versekből, múltunk tisztasága és életre-érdemessége, emberségünk méltósága s megbízhatósága, jellemünk keménysége és elhivatottsága. Berzsenyi hangja zord és komoly, bűneinkből hasítja ki azt a képet, amely biztatás a jövőre nézve. Nem andalít, nem vigasztal, harsog s összetörj a törhetőt s érdemtelent bennünk. Hogy felemelje velünk az életrevalót, az érdemeset és szépet, Jól figyeljünk oda, ez a hang képtelen az önáltatásra, a túlzásra, az öncsalásra, ez a hang őszinte és igaz szó, egy élet tapasztalatának igazsága, a lángész lényeget látó összefoglalása. Férfi énekel a Berzsenyi-versekben, a föld, az erdő, az ég, a gyümölcs, a termés szépséges erejével. Ahogyan az or-, gona biztonságot s utat mutat az éneklő embernek, úgy mutatja Berzsenyi költészete az utat a komoly s figyelő magyarnak. BERZSENYI DÁNIEL a mi ma- gunk-megismerésének egyik legnagyobb költője, a magyar szellem egyik legnagyobb megnyilatkozása. Valaha csak egy-két versével éltünk, ahogy ránktestálta az iskola. Lapozzuk fel összes versét, tűnődjünk el költészetén, hallgassuk az orgona-hangot. Akkor elénk áll az élet teljességével, a mondanivaló hitelével a klasszikus fegyelmező. A két világháború közt elsőnek Fiist Milán hívta fel a figyelmet Berzsenyi költészetére, rámutatva, menynyi íz, meglepetés, inger van a kevésbé ismert Berzsenyi-versekben. Füst Milán szép Berzsenyi-válogatása jól éreztette a nagy költőt, akinek van mondanivalója n\ég Ady és Babits versei után is a modern magyar embernek. 1938-ban jelent meg Németh László tüneményes Berzsenyi-elemzése, az a tanulmánykötet, amely kitűnő érveléssel rámutatott arra, hogy a nagy költő nagy nemzeti nevelő is egyúttal. Berzsenyi! egész erejével a szülőföld, a haza költője s egész emberségével a nemzeti közösség poétája. Berzsenyi — írja Németh László — egy reális, erős, okos, emberséges és boldog magyart akar látni. Ezért írta Kodály Zoltán Berzsenyi Forr a világ- jára egyik legnagyobb énekét. Ez a nagy költő 1836. február 19-én halt meg, tehát most van halálának 120. évfordulója. 1948-ban új sírba helyezték a kis niklai temetőben azt a szilfa-urnát, amely Berzsenyi Dániel hamvait fogadta magába. Most a nemzet kegyelete irodalmi múzeummá fogja avatni a niklai házat, ahol lakott és írt a költő. Ne legyen ez a ház s a gyümölcsös, melynek gesztenyéit Berzsenyi ültette, csali a somogyiak zarándok- helye, az ifjúság vasárnapi tűnődésének állomása. Berzsenyit olvasmányként kell elevenné tenni, emlékét élő költőként kell kezünkben tartani. A magyar evangélikusságnak Berzsenyi Dániel egyik legnagyobb erőforrása, amelyet oktalanul elhanyagoltunk a múltban. Nekünk is kötelességünk a Berzsenyi-kultusz. Ami tüzet gyújtott a fiatal Berzsenyiben a reformáció, a családi kör puritán vallásossága, a soproni líceum levegője, azt a költő százszoros erővel s lánggal adta vissza. Berzsenyi is példája annak, hogy a reformáció egyházában mennyi jó hagyomány van s nem vész el a lélek, ha odafülel a lényegre. Most mi^ fogadjuk magunka a mély zengésű orgonaszót, az igaz költői szót, Berzsenyi élő hangját. Szalatnai Rezső A magyarokhoz A vandál hölcseség Forr a világ bús tengere, ó magyar! Ádáz Erinnys lelke uralkodik, S a föld lakóit vérbe mártott Tőre dühös viadalra készti. Egy nap lerontó Prusszia trónusát. A balti partot s Adria öbleit Vér festi, s a Cordillerákat S Haemusokat zivatar borítja. Fegyvert Múltnak Baktra vidékei, A Dardanellák bércei dörgenek, A népeik érckorláti dőlnek, S a zabolák és kötelek szakadnak. A vandáloknak ferde bölcsesége Ismét divatba jő s csudáltatik: Ezek, hogy a nagy Rómát dőlni látták, Vesztének abban lelték fő okát: Hogy ottan írni és olvasni szoktak; S ez okra nézve ők a könyveket Elégeték, mint ördöségeket, S hogy most kiforrta Párizs régi mérgét, Mi szülte azt más, mint könyvek, tudósok? Égetni kell hát minden könyveket, Égetni mindazt, aki gondol és lát. Te 'rítusoddal hajdani őseid. Várába gyűltél, hogy lebegő hajónk A bölcs tanács s kormány figyelmén Állni tudó legyen a habok közti Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet! Ordítson orkán, jő jön ezer veszély: Nem félek. A kürt harsogását, A nyihogó paripák szökését Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem. Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat. Ez tette Rómát föld urává, Ez Marathont s Budavárt híressé. Levélíöredék harátnémhoz ■Ne kérdezd barátnőm! mint töltöm időmet, S távőlléted alatt kedvem miben lelem? Tudod, elvesztettem édes enyelgőmet, Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem. Lefestem szüretem estvéli óráit, Ha már cselédimet nyugodni eresztem. Es csak alig hallom a vigság lármáit, Agg diófám alatt füzemet gerjesztem, Leplembe bv/rkolva, könyökömre dűlök, Kanócom pislogó lángjait szemlélem, 'A képzelődések álmába merülök, S a lelkesedésnek szent óráit élem, 'Az őszibogátmak búsongó hangjai • Felköltik lelkemnek minden érzéseit; S az emlékezetnek repdezö szárnyai Visszahozzák éltem eltűnt örömeit. Életem képe ez. — Már eV ■éledtem, Béborult az élet vidám ál Még két mulatótárs van é- ellettem: A szelíd szerelem hamvadó szikrája, S bús melanchóliám szomorgó nótája. Úh, vandáloknak sanda bölcsesége! Méltó királyi fülbe zengeni. Teneked a nagy Róma csüggedése S Párizsnak ádáz harca egy eset? Teneked alma s makk egy fán terem? — Hát vandálok közt nincs-e pártütés? S nem félt-e Caesar a vad Galliától? Hát a szerailok öldöklései, És Ázsiának végtelen zavarja, A Dózsa, Hóra gyilkos pórhada Mind a tudósok s könyvek mívei? Hát P-russziának s Becsnek trónusát Csak a vak észnek fékje tartja fent? S azért nem omlik ott királyi vér? S tán Angliának népe balgatag? Azért parancsol a föld tengelyének? Így van! ha szél fúj s fergeteg leend, Ha a búzában konkoly és vadóc van, Ha nyájainkat métely szó Hja meg, Ha a szürke kanca vemhét elveti, Azt mind tudósok s könyvek mívelik. Bölcsen! dicsőén! Inach és Numa, Ninus, Zoroaster így akoskodának, Tehát mi is! — Óh, de nagy hézag ez! A makkos ember s mi nagy különbség. A makkal elmúlt a szilaj szabadság, Az ember önként hordja most nyűgét, A békés élet bájit ismeri, S a marhafékre nincs szüksége többé. Lám, Titus, Aurél, Fridrik nem valónak Sem istenek, sem a nap öccsét: Imádtatának mégis a világtól; De a tyrannok, bár istenfiaknák Neveztetének, bérd alá jutának. Spanyolországban és Kolumbiában ismét fellángolt a protestánsüldözés Jelentettük, hogy a spanyol hatóságok erőszakkal, minden indokolás nélkül bezárták a spanyol protestáns. gyülekezetek egyetlen lelkész- képző intézetét. Ezt a madridi iskolát 1892-ben alapították; az idők folyamán ez lett a központja a spanyolországi protestánsok összes egyházi tevékenységének, mivel a fasiszta diktatúra a többi, hasonló jellegű intézményt már régen megszüntette. Spanyolországban már a múlt század végétől kezdve éltek evangéliumi gyülekezetek, de csak a spanyol köztársaság hozta meg az evangéliumi gyülekezeteknek a szabadságot. Egészen a köztársaság megalakulásáig a Biblia Spanyol- országban a tiltott könyvek között szerepelt — ahogy ma is ott szerepel! Alig valósította meg azonban a nép fiatal állama az egyház és az állam szétválasztását, a német és olasz fasizmus fegyvereivel hatalomra juttatott Franco a háromesztendős polgárháború után visszaállította a római egyház befolyását. Franco rendszere százával gyilkolta meg a spanyol hazafiakkal együtt a protestáns templomokat, Franco 1945-ben kibocsátott ugyan egy nyilatkozatot, amelyben megígérte a teljes vallásszabadságot, azonban 1953-ban egyezményt kötött a Vatikánnal és azóta szinte szünet nélkül megsérti a protestáns kisebbség elemi jogait. Franco önkényuralmának legújabb megnyilvánulása a madridi protestáns lelkészképző intézet bezárása. Joggal írja a LA DÉPÉCHE DU MIDI című francia lap január 18-i száma: »Az a tény, hogy a vallásszabadságból semmit sem tartanak meg, hogy lerombolják a protestáns templomokat. az a tény, hogy tettlegesen és szóban kínozzák, sértegetik a protestánsokat, hogy nem engedik eltemetni a köztemetőben halottaikat... mindez nem jelentett akadályt Franco felvételének az ENSZ-be, ahová az Egyesült Államok baráti karjára támaszkodva vonult be. — Az Egyesült Államokban pedig 70 —80 millió protestáns él! — Lincoln szégyenében eltakarná arcát«. Mivel indokolható ez a cselekedet? —• veti fel a kérdést az OST- SCHWEIZ című svájci lap február 4-i száma. E kérdésre így válaszol: »Az is elképzelhető, hogy e tett célja a nép figyelmének elterelése a gazdasági nehézségekről... Ha a spanyol katolicizmusnak ilyen állami segítségre van szüksége, akkor valóban rosszul állhat a szénája. Ha pedig a rendszernek a nép hivő köreiben való népszerűsége erősítése érdekében szükséges az ilyen intézkedés, aikkor gyenge lábon áll a rendszer«. Az Egyházak Világtanácsa Végrehajtó Bizottsága ausztráliai ülésén kifejezésre juttatta megdöbbenését és a következő határozatot hozta: »Mélyen felháborított bennünket az a hír, hegy a madridi protestáns lelkészképző intézetet bezárták a spanyol, hatóságok. Az Egyházak Világtanácsa Végrehajtó Bizottsága tiltakozik a 5 vallásszabadság ilyen súlyos megsértése ellen, mely Spanyolországnak az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvétele idején ellene mond az emberi jogok egyetemes deklarációjának és a vallásos kisebbségek jogai tiszteletben tartása elvének. A Végrehajtó Bizottság felkérte az Egyházak Világtanácsa főtitkárságát és a nemzetközi ügyekkel foglalkozó bizottságát, he.gy tegyen megfelelő lépéseket e lelkészképző intézet működésének további biztosítására, mely nélkülözhetetlen szolgálatot tesz a spanyol protestáns egyházaknak«. Köztudomású a dél-amerikai Kolumbiában élő protestánsok elnyomott helyzete is. A kolumbiai evangéliumi egyházak szövetsége most a következő nyilatkozatot tette közzé: »Egy fanatizált csoport felgyújtotta Palmirában a kis protestáns templomot. Előzőleg benzinnel leöntöttek a falakat és a padokat. Néhány nappal a merénylet előtt a helybeli római katolikus pap fenyegető hangú beszédeket tartott s azt követelte, hogy irtsák ki a protestánsokat még a környékről is. Vezetésével azonnal egy csoport alakult és dühüknek áldozatul esett egy protestáns férfi, akit meggyilkoltak. A palmirai protestánsok, akiknek nagy része szegény paraszt, óriási áldozatok árán építették fel ezt a kis templomot. Templomuk lerombolása azonban nem akadályozta meg őket abban, hogy továbbra is istentiszteleteket tartsanak templomuk romjain. 1948 óta Kolumbiában mintegy ötven templomot pusztítottak cl ilyen módon«. A római katolikus egyház befolyása alatt álló országokban a protestáns kisebbséget állandó zaklatások, megszégyenítések, sokszor tettleges bántalmazások, sőt gyilkos merényletek érik. A Vatikán a történelem folyamán számtalanszor megmutatta, hogy ahol a katolicizmus kisebbségben van, ott teljes vallás- szabadságot követel a maga számára, ahol íredig uralmon van, ott tiltakozik a vallásszabadság ellen, a protestánsokat eretnekeknek tekinti. Ennek tulajdonítható, hogy az ilyen helyeken sorozatosan követi el a legelemibb emberi jogokat sértő cselekedeteket, ha nem közvetlenül, akkor a vele szövetségben levő kormányzat intézkedésein keresztül. A spanyol és a kolumbiai protestánsok sorsának javulásáért most a magyar evangélikus keresztyének is imádkoznak. Híveink nem feledhetik el az ellenreformáció magyar- országi kegyetlenkedéseit. Tudják, hogy ahol a római egyház és a népellenes hatalom szövetkezik, ott mindenütt vér és könny jelzi a protestánsok sorsát. Amerikai egyházi lap támadása Dulies külügyminiszter ellen A Christian Century január 25-i száma élesen támadja J. F. Dulles külügyminiszternek — aki' tudvalevőleg a presbitériánus egyház egyik vezető embere — legutóbbi külpolitikai nyilakozatait. A lap többi között ezeket mondja: »A külügyminiszter legújabb balgatag nyilatkozatainak sorozata felveti a kérdést, vajon nem erőltette-e túl magát magas hivatalában annyira, hogy azt tovább elviselni nem tudja? Nemrég Indiát bántotta meg Goa ügyében, most a Life-ben megjelent cikkében dühbe gurította a franciákat, megsértette a briteket és csak olajat öntött a tűzre. Dulles nyíltan bevallotta, hogy a külpolitika művészetének azt tartja, hogy a háborús szakadék szélére juttassa a világot. A külügyminiszter dicsekszik, hogy három alkalommal sikeresen fenyegetőzött azzal, hogy az atomháború borzalmaihoz nyúl. Mindez a politikai és egyéni meggondolás komoly hiányára vall a külügyminiszter részéről. És ez akkor történik meg, amikor a brit politika vezetője Amerikába jön, hogy összhangba hozza a közelkeleti rendszabályokat. Ez felveti a kérdést, vajon komolyan veszi-e Mr. Dulles a kötelességét? Vajon olyan államférfi-e, aki átérzi az életre és halálra menő felelősséget, vagy pedig politikai stiliszta, aki a vulkán peremén való egyensúlyozást szükséges művészetnek tartja?« — kérdi az amerikai egyházi lap. Istentiszteleti rend a Keresztyén Énekeskönyv használatához nélkülözhetetlen Ara 4.— Ft ISTENTISZTELETI REND Budapesten, február hó 26-án Deá'k tér de. 9 (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11 (úrv.) Hafenscher Károly, clu. ’6 Dóka Zoltán. — Fasor de. 11 (úrv.) Dulcz Pál, du. 7 Dulcz Pál. — Damjanich u. 28/b. de. fél 10 Dulcz Pál. — Dózsa Gy. út 7. de. fél 10 Sülé Károly. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Gyimesy Károly dr. — Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bonnyai Sándor. — Kó'bánya de. 10 Bolla Árpád. — Utász u. 7. de. 9 Bolla Árpád. — Vajda Péter u. 33. de. fél 12 Bolla Árpád. — Zugló de. 11 (úrv.) Scholz László, du. 6 Scholz László. — Gyarmat u. 14. de. fél 10 Mun- tag Andor. — Rákosfalva de. fél 12 Muntag Andor. — Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Gádor András, du. 7 Rimár Jenő. — Váci út 129. de. 8 Gádor András. — Újpest de. 10 Blázy Lajos, du. fél 7 Blázy Lajos. — Dunakeszi de. 9 Ma tűz László, — Pesterzsébet de. 10 Madarász tfsiván. — Soroksár-Ujtelep de. fél 9 Madarász István. ' — Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. — Rákoscsaba de 9 Békés József, du. fél 7 Békés József. — Rákosszentmihály de. fél 11 Tóth-Szöllős Mihály, du. 5 Tóth-Szöllős Mihály.. Bécsikapu tér de. 9 Várady Lajos. de. 11 Juhász Géza, du. 7 Várady Lajos. — Toroczkó tér de. fél 9 Juhász Géza. — pbuda de. 9 (gyerm.) Sárkány Tibor, de. 10 (úrv.) Sárkány Tibor, du. 5 Sárkány Tibor. — XII., Tarcsay V. u. 11. de. 9 Ruttkav Elemér, de. il Ruttkav Elemér, du. 7 Danhauser László. — Pesthidegkút (Szent István u.) de. fél II Groó Gyula. —■ Kelenföld de. 8 Bottá István, de. 11 (úrv.) I. Michalko. du. 6 Rezessy Zoltán dr. — Németvölgyi út 138. de. 9 Rezessy Zoltán dr., du. 6 Szeretetv. — Budafok de. 11 Bodrog Miklós. — Nagytétény de. 8 Bodrog Miklós. — Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. — Albertfalva de. 11 visontai Róoert. —- Csillaghegy de. fél 10 Kaposvári Vilmos. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyeteme« Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII.. Puskin-u. 12. Telefon: 142-074. Szerkesztésért és kiadásért felel: D. Dezséry László szerkesztő. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft negyedévre 15.— Ft, félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft Csekkszámla: 20.412—VIII. 10 000 példányban nyomatott 2-560697. Athenaeum (F. v. Soproni Béla)
