Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-01-29 / 5. szám

■ EVANGÉLIKUS ELET D. Dezséry László püspök ige­hirdetése a Deák téri templom­ban, 1958. január 15-én. Alapige: Jn 2,1—12. Keresztyén Gyülekezet! Testvérek az Úr Jézus Krisztus­ban! E közismert történetnek a veleje nyilvánvaló módon abban van, hogy kétségtelenné teszi Jézus Krisztus viszonyát a mi mindennapi életünk­höz. Nem mintha az evangélium rit­kaságszámba menő dolognak tartaná, hogy Urunk törődik a mi egész éle­tünkkel, annak mindennapi vonat­Evangéllum vagy tilalmak? kopásaival, hanem azért van ez így, mert az evangélium természetesnek tartja, hogy úgy tekintsünk a mi Urunkra, mint aki szolidáris ve­lünk. Ö a mi barátunk, Ö a mi test­vérünk, Ö valóban az ember testét vette fed és valóban az emberek éle­tét vállalta akkor, amikor az Ige testté lett. A galileai Kánában tartott nagy menyegző az a valóban megrendítő alkalom, ahol az evangéliumok le­írása szerint Jézus Krisztus egészen közel lép az emberek mindennapi életéhez. Megrendítő különösen azért, mert mi tele vagyunk hamis elképzelések­kel a tekintetben, hogy milyen vi­szonyban van a mi Urunk a min­dennapos életünkkel. Általában mindnyájunkban olyan gondolatok bujkálnak, hogy Jézus Krisztus a mi életünk »nagy problémáihoz« van közel és hogy ő a mi életünk ún. »komoly« oldalával foglalkozik. Az életnek bizonyos területét védi, an­nak van összefüggése Vele. Akár­mennyire is próbáljuk az ellenkező­jét, mégis a vallásos emberek »leg­jobbjai« úgy képzelik el az életet, hogy annak van egy olyan oldala, amely probléma-mentes, amely az emberre magára tartozik, amelyet az ember maga is rendben tud tartani. Meg tudja találni, hogy mi ott a tennivalója, meg tudja szerezni ma­gának a maga erejéből is, ami ott megszerzendő és maga is el tudja bírálná, hogy mi az ami ott helyes és ami nem helyes. Ugyanakkor az em­berek tele vannak olyan gondolatok­kal, hogy van az életnek egy veszé­lyekkel teljes oldala, ahol az őriző, gondoskodó Istenre van szükség. Van az életnek egy problematikus oldala, ahol az ember akárhogyan erőlködik, nem tudja megoldani kérdéseit, tehát szüksége van a tanácsoló, minden­tudó Istenire. Van az emberi életnek egy mély oldala, amelyben a lélek­nek, a gondolkodásnak, az érzelmek­nek viharai dúlnak, amelyben a mélységnek, a sötétségnek feszült­ségei mutatkoznak. Ezen a ponton szükséges a hit, a Megváltó, a pré­dikáció, az isteni útbaigazítás a föl­dön. Ilyen módom az ember számára az élet kettéhasadt. A nehezebb, a problematikusabb oldalt felkínálják Istennek, vagy legalábbis odamuto- gatják Neki, hogy »nézd Isten, ezzel törődj!« A másik oldalt pedig olyan­nak tekintik, hogy »nézd, Uram, ez az én dolgom, ezt magam is tudom, és ezen a területen hagyj inkább magamra«. Ilyenek általábanvevé azok a dolgók, amelyek a mi egysze­rűbb, emlbari, földi életünkhöz, tar­toznak. Általában ilyenek az élet napsugiaras helyzetei. Ilyenek azok az egyszerű földi örömök, melyeket magunknak meg tudunk szerezni. Nem kétséges, azért hasadt meg a vallásos ember tudata a kérdések­ben, mert maga a keresztyénség is sok lehetőséget adott a félreértésre. A középkori keresztyénség vétkes abban, hogy Jézus Krisztust így ál­tal taszította az élet »nehezebb« ol­dalára és ezzel együtt a keresztyén embereket letaszította az ember nor­mális életsíkjáról, áttolta oda, ahol az embernek mintegy kötelessége állandóan a homlokát ráncolni, az élet nehézségeit óriásivá nagyítani, a bűnnel való harcot a kétségbeesés módján harcolni és ahol az ember­nek kötelessége letagadni a ragyogó napot az égről és minduntalan fi­gyelmeztetni a másik embert a ha­lálra. Jézus Krisztus azonban éppen a kánai menyegzőben mutatta meg azt, hogy az Ű kegyelme, az ő sze­retető bearanyozza az egész emberi életet. Hogy az Ö szeretete az em­bert a maga egész lehetőségében itt hagyta a földön. Szeretete által az történt, hogy az embervilág a földön élhet mindazzal, amit Isten neki te­remtett. Élhet a földi örömökkel is, élhet az egyszerű emberi, földi örö­mök között. Nem kétséges, hogy az a tudat- hasadás, amelyben az ember élete egy vallásos kérdések alá tartozó és egy nem vallásos kérdések alá tar­tozó szakaszra bomlott, az egyház hibás tanításából is eredt. Egy hideg, az emberek földi életét megnemértő, az embert emberi módon nem szerető egyház maga segíti elő, hogy az egész élet árnyékba kerüljön. Hogy dugni kelljen az embernek mindazt, ami a földön szép és örömteli, dugni kelljen a hivő közösség előtt, dugni kelljen az Isten előtt. Biztos, hogy azok vitték a keresztyénséget ilyen irányba, akik maguk képmutatók voltak. Akik az embereket nem tud­ták igazán úgy szeretni, mint Jézus Krisztus és akik egyébként a keresz­tyén tanítást a legkönnyebb oldalá­ról próbálták megragadni úgy. amint azt a törvényeskedő farizeusok pró­bálták, — a tilalmak pedagógiájá­val. Világos: az olyan keresztyénség, amely állandóan csak tilalmakat ál­lít, félreértésbe kergeti az embere­ket. E félreértés alapján külön vá­lasztják a »vallásos« és az »emberi« életüket. Mivel pedig ez sok ember életében és tudatában így van, azért van nagy baj a keresztyénségben. Látjátok, hogy lehetetlenség így gondolkodni és szörnyű volna, ha az volna a keresztyén hit. .Jézus' Krisztus Kánában azt mu­tatta meg, hogy Ö az egész emberi élethez szeretettel fordult és az Ö csodálatos szeretete teljes szolidari­tás az emberekkel a földön. Nekünk Isten atyai szeretetéből az egész életre van jogunk és erre az Isten kegyelmének napsugara ragyog. Amit az ige továbbá tanít, az az, hogy az embernek egy egységes életben, az egy emberi, földi életet kell élnie. Hibás tan az, amely azt mondja: lásd magad előtt a hit nagy célját, amit el kell enned. Tűzd magad elé ezt a hallatlanul nagy gondolatot, add át annak az életedet és ne is vedd észre a neked kiosztott ötven, negyven vagy húsz esztendő alatt, hogy ember voltál a íöldön. Ugyan­akkor az emberiségben van egy má­sik nézet, amely folyton azt mondja: »fütyülj mindarra, ami szent, nagy és nemes, hanem élj a mának, élj a természetes örömöknek.« Én azt hiszem, hogy ez a kétféle világnézet csak abban hasonlít egy­máshoz, hogy. mindkettő emberte­len. Mert éppen az embert nem veszi tekintetbe, akit Isten itt a föl­dön. emberként akar jól tartani és azután, mint embert akarja felhasz­nálni a földön nagy dolgok véghez­vitelére. Embertelenül él mindenki, aki csak a mának él és nincs előtte egy zászló, amiért küzd. De az is nyo­morultul és embertelenül él, aki állandóan csak zászlót lát maga előtt, a hit eszméi hevítik s magától is, másoktól is irigyli a természetes élet örömeit. Az embertelen héro­szok éppúgy tönkre teszik az életet, mint azok a kis, napi örömökbe be­lesüllyedt, sárba taposott lélekkel járó emberkék a földön. A mi Urunk, Jézus Krisztus ép­pen Kánában mutatta meg azt, hogy az egész élet az emberé és Isten csodálatos szeretettel látja vendégül az embert a földön. A mi Urunk egy lakodalomban volt ott. Nem '^agyelte az emberek örömét és nem is félt ettől. Elfogyott borukat megsokszorozta. A szükségen, mely az embert öröme közben is fenyegeti, úrrá tudott lenni. Jelenléte áldássá lett a menyegzőn az örvendező embe­rek között. Megszenteli jelenlétével azt, ami történt. Ez azt jelenti, hogy mi nagyrahivatott lények vagyunk a világban. Az ember Istennek a leg­magasabbra méltatott teremtménye. Csodálatos szolgálatunk lehet a föl­dön, eredményeket érhetünk el nagy eszmék szolgálatában. Ugyanakkor azonban azt is jelenti a kánai tör­ténet, hogy nekünk embereknek jo­gunk van eftiberi módon élni a föl­dön. Szeretném ezt a kérdést különö­sen is hangsúlyozni egy ilyen ke­resztyén nemzedék idején, mint a miénk, amely tulajdonképpen nem egyébbel vesződik, mint azzal, hogy mi az igaz, a valószínű, az életszerű a keresztyén hitben. Mi az, amit valóban meg lehet élni abból, amit a szószéken mondanak. Ez az ifjúság, a 12 évesek, a 18 évesek, a 28 éve­sek és talán a 38 évesek kérdése is. Az ifjúság kezd közöttünk olyan helyzetbe kerülni, mint akiknek nem 'tudja senki sem megmutatni, hogj^ miért szeretnénk, hogy ők keresztyé­nek legyenek. Én azt hiszem, hogy az egyház azokat a félreérthető, egy­oldalú tanításokat, melyeket e téren tett és mondott, különösen is az ifjú­ságra irányozta a múltban és az ép­pen az ifjúságot rettentette el Jézus Krisztustól. Sehol annyi tilalmazó tanítás el nem hangzott Jézus Krisz­tus »szolgálatában«, mint éppen az ifjúság között. És ma is sokan úgy képzelik, hogy az ifjúságot csali kor­dában lehet tartani és hogy semmi más mód nincs az ifjúsághoz való szólásra, mint a folytonos figyelmez­tetések arra, hogy valami nagy ve­szély következik, ha ők megpróbál­nak egyszerű, természetes emberek lenni. Én ifjúsági lelkész voltam nyolc esztendeig, és találkoztam szé­les módon azzal az értelmiségi ifjú­sággal, amely éppen azt nem értette az egyházban, hogy mit akar tulaj­donképpen és hogy mi az az evan­gélium, amit az ifjúságnak hozott Jézus Krisztus. Csak azt látta, hogy itt kőtáblák vannak, amelyeket időn­ként a földhöz, időnként az ő fejé­hez csapnak. Pedig a mi Urunk, Jé­zus Krisztus, amikor magához ké­rette a gyermekeket, amikor beszélt a gazdag ifjúval és ott volt Káná­ban, akkor azt mutatta meg, amit úgy mond az írás más helyen, hogy »senki a te ifjúságodat meg ne vesse«. Hallatlanul nagy baj volna, ha olyan ifjúság nőne fel, amelynek esz­mék vannak a szeme előtt és közben nem tudja, hogy neki örömei is le­hetnek; vagy olyan ifjúság nőne fel, amely keresi a ma örömeit, valami hallatlan türelmetlenséggel keresi az ember földi örömét és nincs előtte egy zászló, nincs előtte semmi, ami szent, ami nagy, amiért valóban ér­demes férfinak vagy nőnek lenni. Mi lesz, ha egy olyan tudathasadás alakul ki a jövő egyházi nemzedék­ben, amely elfelejt ember lenni, vagy sohasem tudja meg, hogy a nemesebb emberi élet lélekkel, értelemmel az egész életet elfogadni Isten kezéből és keresni azt, ami a földön szép, jó, amiben megmutatkozik, hogy Isten milyen mélyen és igazi módon szerette az embert. Mert Isten sze­rette ezt a világot és szereti az egész emberiséget annyira, hogy a Fiát adta érte. Itt kell egy kicsit elidőznünk me­gint. Mi az, amikor Isten szereti az embert? Ezt mutatta meg a kánai menyegzőn a mi Urunk, Jézus Krisztus. A földön mindaz, amit Isten nekünk akart adni, a »Sátán ragado­mányává« lehet, ha az ember nem őrzi meg azt az Isten szeretete sze­rint. Az embernek Isten az örömteli életet ígérte meg. Nem kétséges, hogy boldogságot akart a számunkra. És döntő módon, döntő akadályként ott marad az emberiség százmilliói előtt az ínség, a nyomor, a másik által teremtett olyan élethelyzet, amelyben meg sem lehet tudni, hogy tulajdonkép­pen hogyan lehetne élni. Emberek százmillióitól vette el a mi emberi bűnünk a legegyszerűbb földi örö­möket: az evés és ivás örömét, a já­ték örömét, a családi otthon örömét, az embertársakkal való együttélés örömét, a szórakozást és a biztonsá­got. Emberek százmilliói számára tettük lehetetlenné bűneink által azt, hogy ők egyáltalán hinni merjenek abban, hogy valaha is boldogok le­hetnek a földön. Hogyan szerette Isten a világot? Hogyan szereti Isten a világot? Nyilván nem teoretikusan, elvontan, hanem konkréten és minden nem­zedékben egyformán úgy, amint a mi Urunk Jézus Krisztus Kánában megjelent. Biztos, hogy a földi bol­dogtalanság nem Istentől van. Biz­tos, hogy az Ö szeretete át tudja su­gározni a mi szívünket és ez azt jelenti, hogy hárittassék el az ember Htjából mindaz, ami az emberi élet boldogságának akadálya. Biztos, hogy minket Isten szeretete arra akar nevelni, hogy úgy szeressük a másikat, mint magunkat. Biztos, hogy az Ür szeretete egyenlő a földön mindenki felé. Biztos, hogy a mi Urunk tudta, hogy minden ember­nek egyformán joga van a földön mindenhez, amit Isten nekünk ren­delkezésre bocsátott. Biztos, hogy aki hisz az Ür Jézus Krisztus kinyilat­koztatásában, kell hogy vallja, hogy a földön van elég kenyér ahhoz, hogy mindenkinek jusson és hogy a földön lehetne olyan biztonság, amelyből mindenkinek jut. Biztos, hogy itt lehetne építeni annyi ott­hont, hogy minden embernek meleg családi élete és'személyes boldoigsága alakuljon ki a földön. És ha nem így van, akkor nem egyébről, mint arról van szó, hogy nem érvényesül Isten akarata a földön. Mi az Ö sze­retetéből nem akarunk venni és nem akarunk abból adni. Azt hisszük, hogy szeretet nélkül megjavulhat az emberi együttélés. És ezt azért hisz- szük, mert tudjuk, ha szeretetet ad­nánk és követelnénk, akkor fel kel­lene áldozni a saját magunk önzését, viszonylagos kényelmét és sok olyan egyebet, amelyről nem akarjuk el­hinni, hogy ha bátran másnak ad­nánk, ezerszer adná vissza a másik, mert ezerszer adná vissza az Isten. A kánai történet a házasságra is fényt vet. Jézus Krisztus nem hiába jelent meg ott a lakodalmon. Amikor elfogyott a bor, akkor jelt adott Urunk arra, hogy a házasságban mi minden fogyhat még el egy emberi életen keresztül. De jelt adott arra is, hogy Ö hogyan tud jelen lenni és se­gíteni ott, ahol a hiány kialakul. Ha­talmas űröket hidalt át ö azok éle­tében, akik Öt szerették, akik Öt be­hívták az életükbe. A mi Urunk Jé­zus Krisztus az egész földi életnek a bearanyozásán dolgozott, mindvégig ezen munkálkodik és ez nyilvánvaló lesz a világ végezetéig. De az, amit Ö csinál, újra és újra felveti az alap­kérdést. Ez az alapkérdés a bűn. A mi Urunk, mit sem tud velünk kez­deni, ha csak abban a tekintetben vagyunk kényeskedők, amiben a kép­mutatók szoktak leírni általában a földön. A mi Urunk akkor tudna ne­künk segíteni, ha magunkra vennénk azt, hogy Ö minket a bűntől akar megszabadítani, mert a bűn az, ami miatt nem tudunk boldogulni a föl­dön. Urunk azzal a csodálatos szerető szemével néz ránk, amivel Kánában nézte a lakodalmas népet, de abban ott van az a félreérthetetlen tekintet, amivel Ö rátekint a bűnre, a mi sze­mélyes bűnünkre, az emberiség éle­tében mutatkozó minden bűnre cs azt mondja: Nincs örömteli életed? hogyan is lehetne? Tele vagy bűnnel! Ti nem a paradicsomban éltek. El­dobtátok azt magatoktól. Visszakerülni az én örömöm közé, üdvözülni, csak a bűntől való szaba­dulással lehet. Azt jelenti mindez, hogy Isten na­gyon szereti az embert és azért küzd, hogy megszabadítsa az embert mind­attól, ami lehetetlenné teszi, hogy boldog legyen. Ez azt jelenti tehát, hogy Isten jószándékából a mi szá­munkra megnyílt valóban az egész földi élet, amiben csak egy gond van, a bűn. Csak egy gond van, hogy az, amit csinálunk, olyan-e, aminél ott lehet a mi Urunk Jézus Krisztus. Mert minden szent és szép a földön, amit ki tudunk tenni az Isten je­lenlétének, az Isten szemének. Ámen. IMÁDSÁG Az igéért Mindenható Isten! Kérünk Téged, add gyülekezetednek Szentlelkedet és isteni bölcsességedet, hogy igéd terjedjen és növekedjék közöttünk, igédet teljes örömmel hirdessék és keresztyén gyülekezeted javuljon ál­tala, hogy minden kísértéstől sértet­lenül, áhítatos hittel szolgáljunk Ne­ked és mindvégig megmaradjunk ne­ved vallásában. Jézus Krisztus Urunk, a Te Fiad által, aki Veled és a Szentlélekkel valóságos Isten­ként él és uralkodik örökkön örökké., Amen. Althammer 1528. 00 Az egyházért Mindenható Úristen! Áldd meg né­pedet és egész nyájadat. Ajándékozd nekünk békédet, segítségedet, szere- tetedet, hiszen szolgáid és nyájad juhai vagyunk. Egyesítsen minket a béke és szeretet köteléke egy testté és egy lélekké. elhívásunk egy re­ménységében, isteni és végtelen szeretetedben. Jézus Krisztusért, nyájad nagy pásztoráért. Ámen. Márk liturgiája, IV. század A Keresztyén Énekeskönyv Imádságos ré­széből. Békekölcsön húzási naptár 1956-ban Február 19. Budapest, ötödik Békekölcsön 2. sorsolása. Március 18. Nagykörös, Negyedik Békeköl­csön 4. sorsolása. Április 19—22. Hódmezővásárhely, Második Békekölcsön 8. sorsolása. Május 17—20. Pécs, Első Békekölcsön 10. sorsolása. Június 29. Gyöngyös, Harmadik Békekölcsön 6. sorsolása. Augusztus 20. Pápa, ötödik Békekölcsön 3. sorsolása. Szeptember 16. Sátoraljaújhely, Negyedik Békekölcsön 5. sorsolása. Október 18—21. Nagykanizsa, Második Béke­kölcsön 9. sorsolása. November 15—18. Szekszárd, Első Békeköl­csön 11. sorsolása. December 9. Miskolc, Hatodik Békekölcsön 1. sorsolása. December 30. Vác, Harmadik Béskekölcsön 7. sorsolása. HÍREK * Most ünnepelte húszéves fenn­állását a berlini teológia főiskola. Ezt az egyházi lelkészképző intéze­tet a Hitvalló Egyház létesítette 1935, 'novemberében, hogy így biz­tosítsa hitvalláshű lelkészek képzé­sét, miután az egyetemi teológiai fa­kultásokra a hitleri állam rátétté a kezét. — A jubileumi ünnepségen D. Heinrich Vogel professzor tar­tott előadás, amelyben megemléke­zett a teológiai főiskola első 10 évé­ről. 1936—45-ig Vogel professzor volt a főiskola vezetője. A Gestapo (hitleri politikai rendőrség), megtil­totta az intézet működését, azonban egy darabig hallgatólag megtűrte. 1941-ben azonban összes hallgatóit és tanárait letartóztatták. A Hitvalló Egyház azonban a legnehezebb idők­ben is gondoskodott az intézet fenn­tartásáról. — A jubileumi ünnepsé­geken számos külföldi egyház kép­viselője jelent meg s az intézet ta­nárainak több díszdoktori oklevelet nyújtottak át. — Az intézetnek jelenleg 237 hallgatója van, közöttük 56 nő. A hallgatók Németország mindkét feléből valók. co DÁNIA evangélikus érseke, dr. Fuglsang-Damgaard oroszországi lá­togatása során a rigai evangélikus székesegyházban is prédikált, mint­egy 2500 hallgató előtt. Az érsek ki­jelentette, hogy tervbe vették egy evangélikus és ortodox egyházi ve­zetőkből álló szovjet küldöttség dá­niai látogatását. M A FRANCIA PROTESTÁNS EGYHAZSZOVETSEG elnökhelyet­tesül Etienne Jungot-ot, az elzász- lotharingiaí lutheránus egyház di­rektóriumának elnökét választotta meg. Elnöke továbbra is dr. Maré Boegner református lelkész. Az elzászi lutheránus egyház 250 ezer tagjával Franciaország második leg­nagyobb lutheránus egyháza. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egvhá2 Saitóosztályának lapja Szerkesztőséi» és kiadóhivatal: Budapest. Vili.. Puskin-u. 12. Telefon: 142—074. Szerkesztésért és kiadásért felel: D. Dezséry László szerkesztő. Előfizetési árak: Egy hóra 5.- Ft. negyedévre 15.— Ft. félévre 39.— Ft. egész évre 60.— Ft. Csekkszámla: 20.412— VIII. 10 000 példányban nyomatott 2-560229. Athenaeum (F. v. Soproni Béla) Névtelenül Egyik lelkészünk beszélte el a kö­vetkező történetet: Amikor lelkész- jelölt voltam, egy alkalommal gyü­lekezetemből tél idején egy másik városba igyekeztem. Mentem s egy­szerre bágyadtságot éreztem. Leül­tem, telkemet Istennek ajánlottam és vártam életem végét. Hirtelen felébredve egy fuvaros állott előt­tem, aki ráncigálni kezdett. Nagy nehezen felébresztett, felsegített kocsijára és elvitt gyalogutam cél­jához. Itt megleöszöntem szívességét és néhány pénzdarabot akartam neki adni. A derék férfi azonban nem fogadta el a pénzt, mert mond­ván: csak olyan szolgálatot tettem, mellyel egyik ember a másiknak tar­tozik. Nos hát, szóltam én — leg­alább mondja meg nekem maga jó ember a nevét, hadd imádkozzam magáért. Ezt sem tette, de így szólt: Látom, hogy ön lelkész, vagy az akar lenni. Mondja meg nekem, hogy is hívták az irgalmas sama- ritánust? Hallgattam, mert hiszen az irgalmas samaritánus nevét akkor sem tudtam s ma sem tudom. »Nos — szólt a derék fuvaros — akkor en­gedje meg, hogy én se mondjam meg a nevemet« — lovai közé csa­pott és elvágtatott. „Szolgálni Franciaországot!“ — ezzel a címmel adta ki az Országos Bé­ketanács »Békebizottságok Kiskönyvtára« című népszerű sorozatának legújabb füze­tét. Abból az alkalomból, hogy a Béke­világtanács Herriot volt francia miniszter­elnököt, a francia nemzetgyűlés díszei nőkét, a világhírű államférfit és írót Nemzetközi Békedíjjal tüntette ki, a magyar békeniozga- lom minden hívének érdekes és hasznos Tá­jékoztatással szolgál ez a kiadvány nemcsak a 84 éves Herriot hallatlanul izgalmas élet­űt.!áról. hanem arról a jelentékeny törté­nelmi fejezetről is. amelyen ez az élerűt át­halad. Rónai Mihály András tói;a színesen és a könnyű olvasmány stílusában, de a la por* nemzetközi politikai elemzéssel mu­tatja meg napjaink magyar olvasójának az európai és ezen belül a francia történelem ama hatvan éves szakaszát, melyet a szá­zadvégi Dreyfuss-ügytől a bonni és párizsi szerződésekig és mindmáig Herriot élete és pályája kapcsol egybe. Rónai Mihály András »Szolgálni Francia- országot«« című kiskönyve a városi, üzemi és községi békebizottságoknál, valamint a hírlapárusoknál kapható 1,— forintos áron. IRA TTERJESZTÉS egyházi könyvek, falitáblák, bibliajelzők Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály Budapest, VIII., Puskin utca 12. Csekkszámlaszám: 220-218

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents