Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)
1956-11-04 / 44. szám
D. Ordass Lajos püspök igehirdetése október 31-én, a Deák-téri templomban Lk í, 16-21. (Részletek gyorsírói jegyzetek alapján) MILT0ÄINI A OBIHOZ! Szeretett Gyülekezet! Vér. gyász, könny és kétség között talál minket egyházunknak ez a drága ünnepe. De ugyanakkor kivirágzó reménységek között is. Félő, hogy lelkünket annyira eltölti az. ami a jelenben játszódik le, hogy képtelenelv vagyunk arra. hogy megértsük, mi az üzenete ennek az ünnepnek, amely a gyülekezethez és mihozzánk szól. De ez csak egyik oldalra tekintve a helyzet. A másik oldalról nézve talán jó reménysége lehet az igehirdetőnek, hogy amikor nemzedékek útelágazásához érkezett, nyilván jobban megtudja érteni azt, ami Isten hatalmas műve és munkája a történelmi útelágazások pontjainál. íséreljük meg lélekben elcsendesedve elmélyedni ennek az üzenetnek elfogadásával, amelyet ma az evangélium irányít mifelénk. A názáreti zsinagóga egyszerű történetéből azt hallottuk, hogy Jézus Isten igéjét vette elő, annak a szavait szólaltatta meg és annak az időszerűségéről beszélt hallgatóihoz. Jézus evangéliumot hirdetni jött a világra. Tudta, hogy a földön küzdő embernek másra nincs égetőbben szüksége. mint arra. hogy Isten megmondja világosan és félreérthetetlenül akaratát és üzenetül adta neki megmérhetetlenül nagy szeretetét. alami ehhez hasonló történt egyházunk történelmének abban az idó- ’ pontjában, amelyet reformációnak szoktunk nevezni. Isten igéjéhez nyúlt a reformátor keze. Nem más volt a fontos, nem más volt az élet számára döntő, kizárólag az. hogy Isten szóljon s az ember hallgathasson reá. Ha mi a reformáció emléke előtt állunk meg, akkor nekünk nem szabad mellékmomentumokba feledkeznünk, nekünk egy igazán központi üzenete van a reformáció ünnepének, hogy Isten újra megszólaltatta igéjét félreérthetetlen szóval, kegyelmének üzenetét végigbocsátotta a világra. Az egyházi esztendő végébe fordul. Ezeken az utolsó vasárnapokon egyházunk ősi hagyománya szerint | szószékeinken és oltáraink előtt I olyan íg'' szólalunk meg, amik 1 keresztyén hitünk es eleiünk úgynevezett utolsó dolgai felé fordítják tekintetünket. A halál és a feltámadás, az utolsó ítélet és az örök élet nagy kérdései felé. Keresztyén tanításunk középponti kérdései felé. E hetekben régi keresztyén szokás szerint az emberek egy kissé arccal a te- i metők felé élnek. November 2-a, j a római keresztyénség gyakorlata | szerint halottak napja; evangélikus j egyházunkban inkább az egyházi esztendő utolsó vasárnapja. E hetekben és napokban a földön élők gondolatai az innen már elköltö- zöttek drága és fájdalmas emlékezete felé fordulnak. S az elmúlt hét eseményei mennyi új sebet ütöttek a sajgó szíveken: a temetőkben szabadságharcosok friss sírhantjai domborulnak és friss fájdalom ég a gyászoló lelkekben. A Szentháromság utáni 24. — az egyházi esztendő utolsó előtti negyedik — vasárnapjának levélbeli szentleckéjében Pál apostol hármas tanítást ad az „utolsó dolgokról”: r, I Az Atyaisten maga az, aki el- -----I készít minket a szentek örökségében való részvételre. Hogyan is lehetne ez másképpen? Hogyan is lehetnénk mi magunktól alkalmasak a mennyek országára! A mi alkalmatos voltunk nem magunktól való, — írja egy máshelyütt az apostol. Minden kegyelem, tanítja a reformáció, s ez azt jelenti: Isten cselekszik velünk hatalmasan, ő formál bennünket új teremtéssé az Ö jótetszése szerint. ! 2 | Az Atyaisten megszabadított I—1 minket a sötétség hatalmából. Ez a szabadság éppen a keresztyén ember egyik legdrágább kincse s birtoka, már itt a földi életben. Sok minden abból, amit Krisztus ne| künk halálával és feltámadásával I megszerzett, még csak Ígéret és reménységünk tárgya. E szabadság azonban már most boldog valóság. Krisztus megszabadított minket bűnnek, ördögnek, halálnak hatalmá-, ból, hirdette ujjongva a Kátéban Luther. Tanításának tengelyében állott a keresztyén ember szabadsága, S hogy a szabadság általában is milyen drága kincse az emberi életnek, arról éppen e napok ad- i tak hatalmas és megrendítő tanítást. S mi valljuk hitünk igazságát, hogy hivő ember jut el a szabad- j ság titkának legmélyebb megértésére: Ha a Fiú megszabadít titeket, 1 igazán szabadok lesztek (János 8, 33). I E Jézus Krisztusban váltságunk van. Ez a foglalata és teljessége mindannak, amit az Atya a Fiú által nekünk szerzett. S ebből most kiváltképpen miénk a bűnbocsánat. Ez a foglaló, a zálog, ami bizonyossá tesz a jövendő javak birtoklása felől: miénk lesz a győzelem is a halál felett, a feltámadás és az örök élet üdvössége. Mindez az apostoli tanítás alapvetés az apostoli intelemhez: Mi ma különös érzések között ünnepelünk. Az ember alig tud úrrá lenni a sajátmaga lelkén. Ma az ember csodálattal áll meg Isten nagyságos dolgai mellett, így köszöntött ránk a reformáció ünnepe. Ez az ünhep ma nagyon jókor jött életünkre. Nekünk mindanmyiunknak úgy akarja elmondani üzenetét, ahogy Jézus ott Názáretben és ahogy Luther a reformáció idején mondotta: nekünk egyre van szükségünk, az evangéliumra, hogy az evangélium hirdettessék a szegényéknek, hogy a töredelmes szívűek meggyógyuljanak, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessünk, hogy a vakok szemei megnyíljanak, evangéliumra, amely bilincseket oldoz meg. Az evangéliumra van szükségünk. Enélkül egy lépést sem lehet elindulni az új úton. ■%/■ alaki azt kérdezi tőlem, hogy mi az evangélium, amelyikre életünkben ” ilyen nagy szükségünk van. Engedjétek meg, hogy lélekben visszaforduljak a múlt vasárnapi evangéliumra, amely sok helyen úgy hangzott el, hogy nem volt ott teljes számban a gyülekezet, vagy egyáltalában nem tudott elhangzani. Az evangélium Jézus Krisztusnak azt a hasonlatát adta elénk, amely szerint egy király maga ^slé idézte a szolgáit. Egyik tízezer talentummal volt adós s amikor követelte tőle adóssága megfizetését, a szolga könyörgő szavára elengedte annak minden tartozását. Ez a példázat szólt a múlt vasárnapon, vagy szólt volna hozzánk, amelynek az a folytatása, hogy a szolga elment a maga útján és követelte egyik szolgatársától a tartozását. Mivel az nem tudta megfizetni, börtönbe vetette. Ebben a példázatban tükröződik talán a legjobban, legvilágoáábban, hogy mi az evangélium a mi életünkben. Az, amivel Jézus kezdte, hogy a király elengedi mind a tízezer talentum adósságát szolgájának. jyjinden földi vallásalapító által alapított vallás másképpen tenné, hogy szóljon bocsánatról és kegyelemről. Minden vallásban kisebb-nagyobb tekintetben szerepelnek ezek a tanítások. Elgondolkoztam azon, hogy ehhez hasonló történetet miképpen mondhatott volna el földi vallásalapító. Ügy gondolom, hogy csak ilyenképpen: Volt egy jóságos király, aki végigjárta országát és látta szolgáit. Űtjában találkozott egy szolgával, aki száz dénárt követelt társától; Amikor az adós lcönyörgött, szolgatársa elengedte tartozását. A király ezt a szolgát magához idézte. Amikor látta annak félelmét és rettegését, a király így fordult hozzá: Hűséges embernek láttalak. Ne félj, én láttam, amit szolgatársaddal tettél és jutalmul elengedem mind a tízezer talentum adósságodat. Földi vallásalapító így mondhatta volna el ezt a történetet. Így is jó és szép lett volna. De az evangéliumot kizárólag Jézus mondhatta el. Nem én bocsátók meg sérelmet és azután mehetek oda bizakodással Isten trónusa elé és remélhetem, hogy ő megbocsát. Az evangélium kezdete mindig annak a hangsúlyozása, hogy először az Isten szeret. Isten elengedi a tartozást. Nekem testvéreim van felhatalmazásom, van parancsom az Úristentől, hogy nektek hirdessem, akik talán lélekben szomorúságot, bűnök emlékét hordozzátok, hogy Isten minden tartozást elenged. Pontosan annyi bűnödet bocsátja meg, amennyi van. Azt is, amit még lelked társával sem közöltél. Azt is, amiről más nem tud, csak ő. Azt is, amiről még ma sem tudod, hogy bűnöd. Az evangélium summája ez. Isten bűnbocsátó Isten. Ezt nem győzte Luther elég hangosan mondani. Ahova hangja eljutott, lelkek szabadultak fel. Azt szeretném kiáltani egész magyar népünk felé, hogy Isten olyan gazdag a bűnboqsánat adásában, hogy egész magyarságunk bűneit haladéktalanul, az utolsóig megbocsátja. Y an bűnünk. Ne vakítson el bennünket a mostani mámor, ne vakítson el bennünket nemzeti bűneink meglátásában. Tengernyi bűne van a magyarnak, de a bűn tengerénél nagyobb az Úristen kegyelmének a tengerárja. Jézus, Luther után ma én szegény szolga ezt az evangéliumot prédikálom. Abban az ésaiási idézetben, amelyet Jézus felolvasott, az első mondat így hangzik: Az Űr lelke van én rajtam. Isten Szendéikének hatalmával oldozott bűnből embereket. Ez a Lélek volt az, amely a keresztyénséget győzelmes útra bocsátotta el. Ez volt az, amely a reformációt munkálta. Mi a reformációval kapcsolatban sokszor emberi neveket emlegetünk. Jól van ez így. Szabad nekünk hálás szívvel megköszönni, hogy Luthert adta nekünk. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy nem emberek végezték el a reformáció munkáját. Ahol reformáció indul meg emberek, gyülekezetek, népek életében, ott mindig Isten Szentlelke van munkában. \ bibliai történet befejezésénél azt olvastuk, hogy Jézus amikor szólni kezdett, utalt a prófécia szavaira: Ma teljesedett be az írás a ti hallástokra. Isten igéje mindig ma szól hozzánk. Elpusztíthatatlanul és örökké megáll Jézu szava: Ég és föld elmúlnak, de az én beszélem soha el nem múlik Isten ig je mindig a mához szól. Élő és eleven. Keres minket. II a ezt a Lukács evangéliumában feljegyzett történetet végigolvassuk a * negyedi- . :e, . végéig, akkor megtudjuk a szomorú tényt, hogy Názáret lakossága ntértette meg, amit nekik mondott, sőt felháborodtak szavain és kikergetté városukból. Ez Názáret ítélete volt. De amikor ez a történet ma szól hozzánk és amikor Isten igéjével így kerülünk szembe, akkor sajátmagunk, népünk és egyházunk jövőjére gondolva kell döntésünket meghozni. Még néhány rö vid szót. Az elkergetett és meggyilkolt Isten mellett nekünk és egész népünknek nem jut, más, csak vér, könny, borzasztó kétségbeesés. Kivirágzott reménységünk, hitünk csak akkor marad meg, ha megengedjük Is -entlelkének, hogy ő reformálja életünket; Istentisztelet egy budai gyülekezetben 1956. október 28-án AZ EGYHÁZI ESZTENDŐ egy szürke vasárnapja lenne a mai nap reformáció havában. Mégis valami kimagaslóbbá, mássá, borzalmassá, de ugyanakkor íelemelőbbé teszi a többi vasárnapnál. Harangzúgás helyett ágyúk dörgése, fegyverek ropogása hallatszik Budapest utcáin. A Széna-téren vasúti kocsikból, kiégett auitóroncsokból emelt barri- kádok, a környező házak falain hatalmas lyukak tátonganak és az ablakokon úgy lógnak kifelé a tönkrelőtt szobák függönyei, bútordarabjai, mint egy felkoncolt állat belsőrésze. . VAJON TUDUNK-E holnap istentiszteletet tartani — kérdeztük szombaton este egymástól, mikor rádió mellett ültünk és hallgattuk a ki- menési tilalomról szóló rendeletet. Ilyen körülmények között meg tudjuk-e nyitni templomunk ajtaját és lesznek-e hívek, akik eljönnek Isten igéjének hallgatására. Az egy percig sem volt vitás előttünk, hogy istentisztelet lesz, ha máshol nem, a gyülekezeti teremben és ha másnak nem, legalább a házban lakóknak. Hiszen talán soha nem voltunk így rászorulva arra, hogy Isten igéjének vigasztaló és bátorító szava megszólítson bennünket és talán soha nem volt így rászorulva egyházunk, egész magyar népünk arra, hogy a hívők közössége együtt könyörögjön Urához emberekért, szenvedőkért, a kibontakozó új útért, a jövendőért. ÉS VASÁRNAP délelőtt 11 órakor beharangozás nélkül megkezdődött egy budai gyülekezet istentisztelete. Körülbelül negyvenen gyülekeztünk össze. Különös, furcsa és mégis felemelő istentisztelet volt. Fegyverek zajában felcsendült az Istent dicsérő ének és hangzott Jézus szava: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is bocsásd meg felebarátod vétkét. Milyen jó volt hallgatni az Isten bünbocsána- táról szóló üzenetet és milyen bünbánatra indító volt Jézus felhívó szava: Ti is bocsássa- tok meg másoknak! ÍGY TARTOTT Budapesten istentiszteletet október 28-án nemcsak egy gyülekezet, hanem az összes többi is. Megfogyatkozott létszámmal, ostromállapotban, kapualjtól kapualjig szaladva, de mégis együtt volt: egy hittel, egy reménységgel az Urat hallgatva, egy maroknyi evangélikusság. J. G. Grünvalszky Karoly egyetemes főtitkár lemondott Grünvalszky Károly egyetemes fő- nökségének lemondását főtitkári tisz- titkár 1956. október 18-án levélben be- téről, nyújtotta az Egyetemes Egyház elÁz Evangélikus Teológiai Akadémia ifjúsága 1956. október 22-én a következő határozatokat hozta: 1. Az ifjúság kimondja, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően az elkövetkezendő időben fokozottabb mértékben kíván részt venni az Intézet életének ii'anyításában. önkormányzati szervként egy kibővített ifjúsági tanácsot jelöl meg. 2. Az ifjúság kéri egyházunk vezetőségét, hogy tegye lehetővé, hogy végzett hallgatók külföldi tanulmányútra mehessenek. 3. Az ifjúság kéri egyházunk vezetőségét, hogy tegye lehetővé a környező országok teológusaival való csereakciókat a nyári hónapokban. 4. Az ifjúság kéri, hogy egyházunk vezetősége támogassa erkölcsileg azokat a teológusokat, akik egyénileg külföldi útra akarnak menni. 5. Az ifjúság kéri, hogy a megszüntetett kerületi segélyt újból megkapják evenként. 6. Az ifjúság kéri az egyházi vezetőséget, hogy a Lelkésznevelő Intézet számára befolyó összeget (szuplikációk. adományok, költség- vetési hozzájárulások, otthondíjak, stb.) hiánytalanul kapja meg. Amennyiben a költségvetésnél több folyna be, ez az összeg fordíttassék beruházásokra és a hallgatók segélyezésére. A Lelkésznevelő Intézet és a Teológiai Akadémia költség- vetésileg választassák szét. 7. Az ifjúság kéri, hogy az egyházi vezetőség tegye lehetővé a Teológiai Akadémia és Lelkésznevelő Intézet összeköltözését a volt evangélikus gimnázium épületében, mivel itt kellő hely áll rendelkezésre mindkét intézmény céljaira és még egyes professzorok elhelyezésére is nyílik lehetőség (ugyanabban az épületben. Az ifjúság számára rendezettebb elhelyezkedési viszonyok és kellő sportolási lehetőség is biztosítva volna; 8. Az ifjúság kéri, hogy az Aka- I démia hallgatói részére csendesnapok tartassanak minden félévben, mór a mostani félévben is. 9. Az ifjúság kijelenti, hogy csatlakozik a fóti lelkészkonferenciák azon megállapításához, hogy az egyházban felmerült kérdések megoldásában a legrövidebb időn belül összehívott országos lelkészkonferencia döntsön. © KÖZLEMÉNY A Keresztény Ifjúság Szövetsége közli, hogy második tanácskozó gyűlése november 3-án, szombaton 2 órakor lesz. A gyűlés helye: Ráday utca 28., a Református Teológia díszterme. Kérjük, hogy a keresztény ifjúsági szervezetek és csoportok küldjék el megbízottaikat, de a nagy érdeklődés miatt, mivel a terem befogadó- képessége nem túl nagy, a bizottságok létszáma 4—5 főnél ne legyen több. Budapest, 1956. november 2. KERESZTÉNY IFJÚSÁG SZÖVETSÉGE ÚTMUTATÓ a Biblia rendszeres olvasásához az 1957. évre Ára 8,— Ft Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály, Budapest, Vili., Puskin utca 12. Csekkszámlaszám: 220.278 Megjelent a Korálkönyv I. kötete, a Keresztyén Énekeskönyv első részének dallamaival Ára: 55,— Ft Megrendelhető az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztálynál járjatok az Űrhöz méltóan! Az örökkévalóság fénye ráhull földi utunk minden lépésére. Ez ád lépteinknek bizonyosságot és elhatározásainkhoz ékességet és erőt, Az örökkévalóság, színe előtt élünk, vagyis Isten színe előtt. E súlyos és nehéz felelősséggel terhes napokban, mikor annyian néztek szembe a gyors halállal, bizonnyal sok fogadás kelt és komoly elszó- nások születtek a megrendült szí- i vekben. A halál révén Isten színe I elé kerültünk. Vagy talán — néhá- | nyan — inkább tudatára ébredtünk annak, hogy mindig is az ő színe előtt kellene élnünk. Mindazokban a jó gyümölcsökben, amiket itt az apostol oly bőséggel felsorol (10—11; v.). Méltóan az Úrhoz. Groó Gyula Alapfokú kántorkópztf tanfolyam kezdődik Foton november ll-én. A tanfolyam négy hónapig tart. Részt vehetnek férfiak és nők. A tanfolyam elvégzői segédkántori bizonyítványt nyernek. Részletes felvilágosítást ad az érdeklődőknek minden evangélikus lelkészi hivatal; istentiszteleti rend Budapesten, 1956, november hó 4-éw. Deák tér de. 9 (úrv); de. 11 (úrv); du. 6. — Fasor de. fél 10; de. 11, du; 7. — Dózsa Gy. út de. fél 10. — Üllői út 24. de. fél 10, de. 11. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák); de. háromnegyed 12. — Karácsony S. u. 31. de. 10. — Thaly Kálmán u. 33. de. 11; du. 6; — Kőbánya de. 10. — Utász u. 7. de. 9. — Vajda Péter u. 33. de. fél 12. — Zugló de. 9. (gyerm.) de. 11. (úrv); du. 6. — Gyarmat u. 14. de. fél 10. — Rákosfalva de. fél 12. du. 6. — Fóti út 22. de. 11 (úrv); du. 7. — Váci út 129. de. 8. — Újpest de. 10; du. fél 7. — Dunakeszi de. 9. — Pesterzsébet de. 10. du. 6. — Soroksár—Újtelep de. fél 9. — Rákospalota MÁV telep de. fél 9. — Rákospalota de. 10. — Rp. Kis- templom du. 3. — Pestújhely de. 10. — Rákosszentmihály de. fél 11; du. 5; Bécsikapu tér de. 9; de. II; du. 5. — Torockó tér de. fél 9. — Óbuda de. 9; de. 10; du. 5. — XII. Tarcsay V. u, 11. de. 9; de. 11; du. 7. — Budakeszi de. fél 10. — Pesthidegkút (Szent István út) de. fél 11. — Kelenföld de. 8; de. fél 10 (gyerm.); de. 11; du. 5. — Németvölgyi út 138. de. 9. — Kelen- VÖlgy de. 9. — Budafok de. 11. — Nagytétény du. 3. — Csillaghegy de. fél 10; du. 7. Kemény Lajos: Bibliai történetek I—II. osztály ára 5,50 Ft III—IV. osztály ára 6,50 Ft Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály, Budapest, VIII., Puskin utca 12, Csekkszámlaszám: 220.278 EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarország! Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest Vili. Puskin u. 12. Telefon: 142—074. Szerkesztésért és kiadásért felel a Szerkesztőbizottság Előfizetési árak; Egy hóra 5.— Ft negyedévre 15.— Ft. félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft. Csekkszámla: 20.412—VIII. 10 000 példányban nyomatott 2-564706. Athenaeum (P. v. Soproni Béla) Kol 1, 9—14.
