Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-10-14 / 42. szám

A keresztyén ember józansága ERDÉLYI ÉTIKÉPEK (II.) Ef 5, 15—21 Jeles közírók tollából nem egy cikk látott mostanában napvilágot, mely felemeli szavát á túlzott mérvű szeszfogyasztás ellen. Ha e világ jó­zanságot tud tanúsítani az alkohol adta kísértések ellen, nyilvánvalóan senkinek sem tűnik úgy az ige apos­toli tanítása ►►meg ne részegedjetek a bortól, melyben kicsapongás van« mint puszta egyoldalú törvényeske­dés, mert a negatívum mellett ott áll az az ige is: — »hanem teljesedjetek be Szentlélekkel« — Más szóval ez azt jelenti, hogy egészen adjuk át magunkat Istennek. Ne cél legyen ez csupán, hanem megszentelt életalap, éle tkezdet, és az egész életünk tükrözze ezt keresztyén józanságában. Az emberi természet a maga bű­nös mivoltában ösztönösen vágyik a vérpezsdítő mámor feledtető, zson- gító, eltakaró állapotára. Nyugodt időben túl csordul a jókedv pohara, ha a napok gonoszak, tetézi azt kicsapongással. Egyszóval bűnt bűn­re halmoz, ha Isten nélkül él. A világosság fiai — romlott és pa­rázna nemzetségek között is tudják, hogy hogyan is kell élniük —»okkal — bölcsen — áron is megvéve az alkalmatosságot«. Ezt még akkor is tudták, amikor a napok olyan gono­szak voltak, mint Róma Néró általi felgyújtása és Jeruzsálem elpusztí­tása előtti időkiben. Sőt ez az idő az azt igazán kihasználó számára csak fokozott alkalom és lehetőség az Isten megismerésére a Jézus Krisztusban. »Annakokáért ne legyetek eszte­lenek, hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akarata.« Az Úr akarata Krisztus megismerése. Ahogyan Krisztus megüresí tette magát (Fii 2, 7) amikor vállalta a mi embersorsunkat, a váltságot, úgy kell nekünk is naponként megüre­sednünk, megszegényednünk, leadni magunkról azt, ami emberi, bűnös és üres edénnyé válnunk, hogy azt azután az Isten töltse be Szentlé­lekkel. Így lesz ez a megszegényedés gazdagodássá, növekedéssé. Embe­rileg ez nehezen érthető bolondság, de hitben ez az alapja a mindenkor, mindenért az Űr Jézus Krisztusnak hálát adó életnek. Az ilyen ember benső készsége olyan mint a pünkösdöt megért ta­nítványoké. Hordozzák a Lélek ün­nepi veretét a hétköznapjaikban is — a Lélek édes borától megré- szegedettek. — Sem küzdés, sem gond, baj, betegség, nehéz idők nem akadály számukra, hogy hittel, jó­zansággal el ne hordozzák azt. Aj­kukon az ige »zsoltára«, életük an­nak illusztrálása, hogy nem száj­jal gályarabként parancsszóra, ha­nem a szívükben énekelnek. Mindenért há’át adnak. * * mint akik megértették, hogy akik az Isten szeretik, minden javukra van. Az így tartalmat nyert ember nem mindenáron való függetlenségre, ön- szeretetre, önórvényesülésre törek­szik, hanem ha kell, engedelmesség­ben alá is tudja magát rendelni embertársainak a Jézus Krisztusban. A meghalás egy formája ez, de egy­úttal a bennünk élő Krisztus növe­kedése is. Az engedelmesség, józanság, áron is megvett okos bölcsesség, hálaadás stb. csupán egy-egy konkrét formá­ban megfogalmazott parancs, egy rész fénynyaláb (más-más színű) ab­ból a szivárványszerűen színes szín­képből, amely a maga sokrétűségé­ben is a Krisztuson át nézve adja a világosság fiai józan, valóságot tük­röző fehér színét — mindennapi életét. Az apostol ennek a keresztyén életnek a propagandistája. »Meglás­sátok — és ti is így járjatok.« * Benkő István PÁL LEVELE A RÓMABELIEKHEZ XIX, — Isten dicsérete: a felebarát szolgálata. 12. rész. »KÉRLEK AZÉRT...« eigy ké­réssel kezdődik a Római levél máso­dik fele. Mintha azt mondaná az apostol: Most pedig, miután elvégez­tük az alapvetést, következhet az építkezés és a ház berendezése. Így is van. Most következik annak a hajléknak a bemutatása; amit úgy hívnak, hogy keresztyén új élet. De ahhoz, hogy ebben a hajlékban va­lóban lakni, élni lehessen, elengedhe­tetlenül szükséges volt az az alapve­tés, amiről eddig hallottunk. »Senki más fundamentumot nem vethet, mint amely vettetett, s amely a Krisztus...« mondja egy másik le­velében (1. Kor. 3, 11) Pál apostol. Keresztyén életet, családot és házas­ságot, nevelést és munkálkodást, hi­vatásban való járást, a közösség, a társadalom, a nép s az állam ügyei­ben való eligazodást, keresztyén mó­don való magatartást elképzelni sem lehet másként, mint ezen az alapon megállva és felépülve: a Krisztusban ingyen, kegyelemből való megiga- zíttatás alapján. Ez a megváltoztat­hatatlan sorrend: kegyelemből — élünk! Hogy ez mit jelent részleteiben, azt bontja most fel és veszi sorra az apostol. A keresztyén erkölcsi taní­tás mérhetetlen gazdag tárházán most épp csak végigpillanthatunk; hiszen ha egy-egy intelméből érde­me szerint elidőznénk, sokára jut­nánk a végére. AZ ELSŐ, amire Pál a keresztyé­neket figyelmezteti: Istené vagytok! Egészen és mindenestül. Ezt jelenti az »áldozzátok oda magatokat« ( 1. v.) Ez logikus, természetes következ­ménye annak, hogy Isten megvásá­rolt bennünket a Krisztus által. Most már egészen az övé vagyunk — ezt jelenti az is, hogy »szentek« vagyunk — s éljünk, is ennek meg­felelőképpen, Ez a mi »istentisztele­tünk«. Istentisztelet: nem az a pár óra, amit időnként a templomban töltünk, hanem az egész élet. S a to­vábbiakból kiderül: ez az élet a fele­barát szolgálatában telik el. Igaza volt annak a nagy teológusnak, aki azt mondotta: Isten dicsérete: a fe­lebarát szolgálata. Persze ennek a helyes módját is magától Istentől kell megtudnunk. Ezért első Isten akaratának keresése. Ez jellegzetesen protestáns magatar­tás: nekem magamnak kell megke­resnem, mi most, éppen reárn nézve az Isten akarata. Az egyház nem szabhatja meg ezt esetenként. Az apostol is csak általános irányelve­ket közöl a továbbiakban. De ezek jól eligazíthatnak az élet kérdései­ben. Útmutatók, amiken tájékozódni lehet. AZ ELSŐ ILYEN ÚTMUTATÓ: mindent a hit mértéke szerint cse­lekedjünk! (3. v.) A hit tehát a dol­gok mértéke. Nem az ember, nem a magam vagy mások bölcsessége, hanem a hit. S ez azt jelenti: Krisz­tusra tekintve találom meg a helyes mértéket. S ez megint azt teszi: a gyülekezetben állva. Mert az egyház: Krisztus teste, s mi annak tagjai va­gyunk. Nem magánosán keresztyón- kedem tehát, hanem a testvérek kö­zösségében. Itt bontakoznak ki a hit gyümölcsei, a keresztyén »erények«, ha így lehet nevezni őket, amiket — éppen nem a teljesség igényével, — az apostol a továbbiakban (9— 21) felsorol. Kegyelmi ajándékokkal való sáfárkodásról van szó itt, vagyis aem magunktól való, tőlünk kitelő teljesítmények ezek sem, hanem a Szentlélekistan bennünk való munkálkodásának jelei. Az élen a szeretet áll. Minden ebből ered s minden egyéb ebben érvényes és értékes. Buzgóság és állhatatos­ság, vendégszeretet és áldozatkész­ség, békeszeretet és irgalmasság, alá­zatosság és megbocsátó nagylelkű­ség —, mind mind a szeretet ben leli gyökerét s csak szeretetben élhető meg képmutatás nélkül. S EZ AZ EGÉSZ KERESZTYÉN ÉLET harc: hadakozás a gonosz el­len, a bennünk lakozó, a kívülről is kísértő bűn ellen. Szép, áldott és re­ményteljes harc. Olyan, amiben miénk lehet a győzelem. Groó Gyula BRASSÓ felé rohan vonatunk. Jó szén fű­ti a mozdonyt, miniket pedig a késő nyári kánikula és az ed­dig szerzett benyomások. Kolozsvár után nemsokára feltűnik távol a Tordai Hasadék. Hosszan elnyúló, fiatal gyümölcsfa telepítvények lát­hatók minduntalan a vonat közelé­ben. Nemsokára Nagyenyedre érünk. Szerényen húzódik meg a lankás dombok, szőlőhegyek között. Egy se­reg név cikázik át emlékezetemen. A történelem láthatatlan hegyóriás­ként áll őrt. Az ősi református kollégium most állami középiskola. Segesváron hosszabban időzött vona­tunk. A csatatér, ahol 1849-ben kö­zös sírba rakták azokat, akik »a szent világszabadságért« haltak, nein látszik ide. Jól látható azonban az állomásról a dombtetőre épült város és a legszebb erdélyi szász erőd-templom zömök tonyával és bástyafalaival. A brassói pályaudvaron a brassói egyházmegye lelkészei fogadtak. A következő napi lelkészi munkaközös­ségi ülésre jöttek össze. Nagy ré­szük már megérkezett és Mezei Ist­ván tatrangi lelkésszel az egyház­megye új esperesével, a múlt évben elhunyt Sipos András esperes utód­jával az élen, kivonult fogadásunkra. Sok ismerős, kedves arc között mi­lyen jó lenne Kiss Béla csemátfa- lusi lelkész, teológiai professzorét is viszontlátni! A Brassó megyei evangélikusságnak ez a kiválósága 1951-ben hirtelen támadt betegség­gel távozott körünkből. Magyaror­szágon a természeti teológiáról írt magántanári disszertációja révén is szélesebb körben vált neve ismere­tessé. A Cenk-hegy régi méltóságában, de kissé kopáran szökik elő háttérül a Fekete-templom (itt van eltemetve a szászok reformátora: Honterus Já­nos) és a hegyek közé szorított vá­ros mögött. Néhány éve erdőtűz égette le hatalmas szál fenyőit. Brassó — most állították vissza is­mét régi nevét — Erdély leginkább megduzzadt városa. Mindenütt sok ember. Az utcákon is, a lakásokban is. A magyar evangélikus gyülekezet temploma is zsúfolásig tele. Pedig hétköznap este van. Raduch György lelkész műgonddal fogalmazott üd­vözlő szavaiban az esti istentisztelet végén arról szól, hogy egyszerűsé­gükben, kicsinységükben a magyar- országi evangélikus egyház számára ajándékot szeretnének átadni — is­tentiszteleti rendjüket, liturgiájukat. Valóban mindenütt azt tapasztaltuk, hogy az erdélyi gyülekezetek számá­ra gazdag liturgiájuk több, mint forma és külsőség. A szép és nem is kicsiny templom közvetlen az evangélikus temető mellett épült. Ide temették Zajzoni Rab István hétfalusi csángó költőt, Petőfi kortársát. Budapesten nem sokkal elindulásunk előtt a szintén Hétfaluból származó 83 éves csán­gó Istók János műtermében láttam Rab István művészi szépségű mell­szobrát. Vajon mikor sikerül a tel­jesen kész agyagmintát bronzba ön­teni s a szobrot a brassói temetőben felállítani...? Istentisztelet után közös vacsora a gyülekezet tanácstermében presbi­terekkel, lelkészekkel. Mennyi ked­vesség, eleven kérdéseket felvető őszinteség. Másnap reggel a lelkészi munkaközösségi ülés úrvacsorái is­tentisztelettel kezdődött. Az ülésen D. Dezséry László püspök előadása belső egyházi fejlődésünket ismer­tette. Az eszmecsere a szocializmust épitő államokban élő egyház szol­gálatának kérdései megvitatása kö­rül alakult ki. Jegyezzük ide most is az egyházmegye lelkészeinek név­sorát: Raduch György (Brassó), Gil- lich Fülöp (Bácsfalu), Antal Márton (Türkös), özv. Kiss Béláné (Cser- nátfalu), Kerekes János (Hosszúfalu- Alszeg), Bíró László (Felszeg), Me­zei István (Tatrang), Lőrincz Sá­muel (Zajzon), Mátyás Béla (Pürke- rec), Kovács László és Moskovici Jancu (Bukarest), Krajcsovitz Tibor (Apáca), Jakab Mihály (Barcaújfalu), Máté János (Krizba), Fejér Katalin (Székelyzombor), Rigó János (Hal- mágy), Jónás László (Oltszakadát). Csütörtökön, augusztus 30-án dél­után elbúcsúztunk Brassótól és fél­órás utazás után KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK — Tito, jugoszláviai államelnök PRODANOV Vikentije szerb orto­dox pátriárkának a szerb zászló­rend elsőosztályú kitüntetését ado­mányozta, abból az alkalomból, hogy az ortodox egyház feje 66. életévét töltötte be. Az érdemrend átadása­kor köszönetét mondott Tito marsall a pátriárkának a népek békés együtt­működése ügyében végzett szolgála- lataiért, valamint, hogy Jugoszlá­via barátságos kapcsolatait más or­szágokkal elősegítette. — Minnesota államban Silver Bay városában nemrégiben felavatták a világ első ökumenikus templomát, amelynek költségeihez szinte az Amerikában élő összes protestáns felekezet hozzájárult. A templom alapkövét egy methodista püspök avatta fel. A felépült templomot a város Egyesült Protestáns Gyüleke­zetének rendelkezésére bocsátják. — Amerikában 1955-ben 2,6 mil­lióval emelkedett az egyháztagok száma. Jelenleg 100 millión felül van az egyháztagok, illetőleg vala­mely vallásfelekezethez tartozók száma, ami az össznépesség 65 szá­zaléka. A protestánsok száma 58.5 millió, a katolikusoké 33.4 millió, a zsidóké 5.5, az ortodox keresztyéne­ké 2,7 millió, az ókatolikusoké 367 ezer, a buddhistáké 63 ezer, a mu- I zulmánoké mintegy 15 ezer. TÜRKÖSRE érkeztünk meg. Ott ahol a Bar- caság termékeny síksága a hir­telen kiemelkedő hegyekkel talál­kozik, a Nagykőhavas aljában hú­zódik el Hétfalu. Ezek a civilizált evangélikus csángó községek szinte egybeépültek. Brassó után elsőnek Bácsfalu utána Türkös következik. Tágas, barátságos papiak. Nagy papi kert. A kertet Antal Márton lelkész testvérünk példásan gondozza. Gyü­mölcsfák, melegágyak. Most készí­tette el az új fűthető melegházat. Itt is, mint mindenütt a presbité­rium fogad. Templombamenet csán­gó ünnepi népviseletbe öltözött leá­nyok állnak az út két szélén. Az egész gyülekezet együtt van. Betéve éneklik a vecsernyét. Oltár előtt a szomszédos Csemátfaiu lelkésze» il­letve lelkésznője, özv. Kiss Béláné áll. Most láttunk el$p ízben luther- kabátban szolgáló női lelkészt oltár előtt. Itt egészen megszokott dolog, senki sem furcsálja. Szombaton reggel a környékbeli lelkészcsaládokkal együtt a Tömösi szoroson át a Nagykőhavas aljába mentünk a híres »Hétlétrához«. 500 méteres bevájt szakadék. A meredek sziklafalak között zuhog le a víz és olykor nyakon fröcsköl, mikor a lét­rákon felkapaszkodunk. Tündérien szép, felséges vidék. Reményik nagy­kőhavasi ciklusának verssorait idézzük gyakorta. (Folytatjuk) Benczúr László Az ambrózfaivi példa í'Vctóber 7-én, vasárnap isten- tisztelet és díszközgyűlés ke­retében adott hálát az ambrózfalvi gyülekezet templomának megújítá­sáért. Az ambrózfalviak templom­renoválása lelkesítő, széf) példa. A hatszáz lelkes gyülekezet nem egé­szen félév leforgása alatt tizennégy­ezer forintot gyűjtött össze és ehhez az összeghez még közel nyolcvanezer forintos munkát végzett el az egy­háznak ajándékozott közmunkával. Kívülről, belülről kifestették a temp­lomot. Üj ablaktokokat építettek be. Az ajtókat és ablaktokokat olajjal festették át, újra festették az oltárt is. Ugyancsak adakozásból új oltár­terítő és egy futószőnyeg díszíti a templomot. Mindez úgy történt, hogy a feladatok megoldására öt­tagú bizottságot létesítettek. A bi­zottság gondoskodott nemcsak az anyag és az állványok beszerzéséről, hanem a gyülekezet tagjainak mun­kába állításáról is. Zoltai Gyula es­peres a díszközgyűlés alkalmával megemlítette, hogy a templom meg­újításának munkája közben meg­újult a templom népe is. A z ünnepi istentisztelet alkalmá- ^ val Dezséry László püspök a gutatütöttről szóló történet alapján hirdette az igét. Arról beszélt, hogy az evangélikus templom életszükség­letet elégít ki, ezért ragaszkodunk hozzá. A templom olyan hely, ahol javul az élet, mert az evangélium letöri a bűn hatalmát. Itt nagyban, széles vonatkozásban történik az, ami a gutaütöttel történt, aki Jézus bűnbocsátó szavára felkelt és járt. Utalt beszédében arra, hogy az ál­lam mai irgalmas cselekedetei mi­lyen felszabadítóan tudnak hatni. Mennyivel inkább Istenünk bűnbo­csátó irgalmassága. Az istentisztelet keretében keresz­telte meg a püspök a gyülekezet lel­készének, Jeszenszky Tibornak ne­gyedik gyermekét, Tamás Lajost. A keresztelés után következő asszony­avatáson helyi szokás szerint az ol­tár előtt térdelt a lelkész, mögötte az oltárlépcsőnél a boldog édesanya, a felesége. Nem a megható helyzet, hanem az egyszerű, őszinte, biblikus imádságnak hatására, melyet a lel­kész édesapa és férj mondott, forrt egybe a lelkészcsaláddal az egész gyülekezet. Istentisztelet után hatalmas pony­vasátor alatt közebéden látta ven­dégül az egyházközség a kerület püspökét. A közös ebéden több mint százan vettek részt. rjélután a közeli Csanádalberti- be ment át a püspök Zoltai Gyula esperessel és Benczúr László püspöki titkárral. Meglátogatta Za­lán Pál lelkészt otthonában és elő­adást tartott a gyülekezetnek. Mindkét gyülekezet több mint egy- harmadára csökkent a világháború utáni szlovák kitelepítések alkalmá­val. Amíg azonban Ambrózfalva erő­sítést kapott a csallóközi Felsőszeli gyülekezetből odatelepített száz evangélikus által, Csanádalberti ilyen erősítésiben nem részesült. A kis gyülekezet mégis hűséges hitében és egyházszeretetében. Dezséry püs­pök előadásában arra mutatott rá, hogy a kis gyülekezetek akkor tud­ják jelentőségüket felismerni és fel­adatukat betölteni, ha Jézus Krisz­tusnak az egész egyház számára adott küldetést tartják szüntelen sze­mük előtt. Grüber prépost a német nép vétkeiről és a megbocsátásról * Mint már régebben közöltük, Grüber berlini evangélikus prépostot és D. Niemöller Márton hesseni egyházkerületi elnököt Prágában az ottani egyetem tiszteletbeli doktorává avatták. E kitüntetéssel kapcsolatban a nyugatnémet sajtóban támadások érték a két egyházi vezetőt. Felrótták nekik, hogy német ember létükre miért fogadták el ezt a csehszlovák ki­tüntetést. E vádakra Grüber prépost Seebohm nyugatnémet miniszterhez intézett nyílt levelében válaszolt. Részletek a levélből: »Igen Tisztelt Miniszter Űr! A sajtóból értesültem arról, hogy ön támadást intézett Niemöller egy­házkerületi elnök ellen és ellenem, mivel a Comenius Teológiai Kar tiszteletbeli doktori kitüntetését el­fogadtuk. Amikor januárban e do­logban kérdést intéztek hozzám, azt feleltem, hogy szíves örömest elfo­gadom ezt a kitüntetést. A világi és az egyházi életben sokszor előfor­dult, hogy a felajánlott kitüntetése­ket elhárítottam. Némelyeket vi­szont örömmel elfogadtam. Meg kell azonban mondanom, hogy egyik sem indított meg annyira, mint a Comenius Teológiai Kar díszdokto­rátusa. Hogy itt egyházi dologról volt szó, azt ön Miniszter Űr, Soucek professzor úr avató beszédé­ből is láthatta, amit ide mellékelek. Ezenfelül azonban nem tudok szebb dolgot elképzelni, mint amikor em­berek és népek megbocsátják és el akarják felejteni azt, amit ellenük népemmel együtt vétettem. Életem legnagyszerűbb pillanatai voltak azok, amikor a megbocsátó szeretet és a megbocsátott vétek nyújtot­tak egymásnak kezet. Mivel népem vétke akkora súllyal nehezedik reám, ezért tartom a meg­bocsátást olyan fontosnak. Nem­csak magam miatt örülök neki, ha­nem amiatt is, aki meg tud nekem bocsátani. Talán nincsen Önnek, Minisz­ter Űr tudomása arról, hogy mit vé­tett a mi népünk a csehszlovák nép ellen. Ajánlom, hogy tegyen egyszer Útmutató a Biblia rendszeres olvasásához az 1957. évre Ara 8,— Ft Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály, Budapest, Vili.. Puskin utca 12. Csekkszámlaszám: 220.278 Kemény Lajos: Bibliai történetek I—II. osztály ára 5,50 Ft III—IV. osztály ára 6,50 Ft Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály, Budapest, VIII., Puskin utca 12. Csekkszámlaszám: 220.278 egy utat a Csehszlovák Köztársaság­ban és meg vagyok róla győződve, hogy ugyanolyan barátsággal fogják fogadni, mint ahogyan engem fogad­tak. S talán még inkább megszégye­nülve fog hazatérni, mint ahogyan én és hozzátartozóim hazatértünk. Amikor az egyház, amelyre az en- gesztelés szolgálata bízatott, itt, és ott hidat akar verni s a gyűlölet és bosszú indulatait megoltani, úgy vé­lem, népemnek a legjobb szolgálatot teszi s e szolgálatot világi körben is megértik azok, akik nem elvakultak és megrögzöttek. Meg kell önnek mondanom, Mi­niszter Űr, hogy a Csehszlovák Köztársaságban az állami hatósá­goknál mindig megértésre találtam kéréseimmel, akár egykori SS-veze- tők megkegyelmezéséről, vagy az egykori birodalmi kormányzó szaba- donbocsátásáról, vagy családok tag­jainak egyesítéséről, vagy bármiféle enyhítésről és könnyítésről esett is szó. Tömegindulatokat felkelteni, irredenta érzelmeket táplálni, gyűlö­letnek és bosszúnak tüzét szítani könnyű, azonban az olcsón szerzett babéroktól eltekintve, ez nem hasz­nál senkinek. A nagy veszedelmet pedig abban látom, hogy a vétket el­viselt szenvedéssel akarják kiegyen­líteni és így a magunk vétkét kiseb­bíteni.« (G.) A LUTHERÁNIA cnek- és zenekara október 14-én du. 6 órakor a Deák téri temp­lomban előadja Bach J. S.: MAGNIFICAT című müvét. Közreműködnek: László Mar­git, Ivánka Irén, Máthé Jolán, dr. Sikolya István, Kiss Zoltán, Orgonái; Zaláníy Aladár Vezényel: Weltler Jenő EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarország» Evangél’kus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest Vili. Puskin u. 12. Telefon: 142-074. Szerkesztésért és kiadásért felel: D. Dezséry László szerkesztő. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft negyedévre !5.— Ft, félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft. Csekkszámla: 20.4I2-VIII. 10 OCX) példányban nyomatott I 2-564080. Athenaeum (F. v. Soproni Béla)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents