Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-09-23 / 39. szám

PÁL LEVELE A BŐMABELIEKHEZ XVI. — 9. rész. — Felséges az Isten. SZERET AZ ISTEN! — hirdette a Római levél 8. fejezetének záró­himnusza. Igen, de — Isten az, aki szeret. És Isten — Isten. Felséges Űr, szent és örökkévaló. Erre fi­gyelmeztet a 9. fejezet. Pillantsunk csak kissé vissza az eddigiekre. Isten gyermekei va­gyunk, örökösök és szeretettek, hal­lottuk az imént. De hát kijének is szól ez az Ígéret? Az .előző fejezet egy különös mondata nyilván már akkor is szemünkbe ötlött: »-Akiket eleve elrendelt, azokat el is hívta...« (8, 30. v.) Kik ezek az elhívottak? Semmi kétség: elsősorban Izrael. Isten elhalmozta őket kiválasztó és elhívó szeretetének jeleivel: övék a fiúság, a szövetségek, a törvényadás, az atyák és — a legnagyobb — kö­zülük származott a Krisztus! (4—5. v.) S mily félelmetes: e nép nagy tömegeiben ellene állott Isten sze- vetetének. Vajon meghiúsítja az em­ber az Isten akaratát? Erre a kér­désre Pál majd később felel (10— 11. fejezetben). Most azt a kérdést veti fel: mi volt Izrael kiválasztá­sának titka? Hátha ebből fény derül a kiválasztás kérdésére általában. A történeti áttekintés Ábrahámtól Mózesig egyet mutat: Könyörülök akin könyörülök ... (6—16. v.) Isten kiválasztó szeretetének nincsen oka és emberi előzménye. Izrael semmi­vel nem dicsekedhetik, amit ne úgy kapott volna — kegyelemből. S mi­vel Izrael mindenek példája, ez áll minden emberre. Isten nem tarto­zik senkinek és semmivel sem adó­sunk. Vele szemben nem lehet kö­vetelőzni s vele nem lehet alkudoz­ni. Csak meghajolni lehet felséges akarata előtt, imádattal és alázattal. EZ A FELELET arra a kínzó kér­désre is, hogy hát vajon nem igaz­ságtalan az Isten? A fazekas és az agyag példája (19—23. v.) ezt mu­tatja. Istennel szemben fel se lehet vetni e kérdést. Az ember lehet igaz­ságtalan, Isten soha. -Épp azért, mert Isten, felséges Űr. Ez a felséges Ür azonban szerető Atya a Krisztusban. Ez az, amit soka, egy pillanatig sem szabad szem elől téveszteni, amikor a Római le­vél 9. fejezetét olvassuk. Sokan meg- bot ánkoztak már benne és sokan próbálták megfejteni titkát. Egy ilyen kísérlet volt az ún. kettős pre- destinációról szóló tanítás is. Hogy t. i. Isten örök végzésével az embe­rek egyik részét eleve üdvösségre, a másikat eleve kárhoozatra rendel­te. Ez a tanítás azonban nincsen benne ebben a fejezetben és az egész Bibliában sincsen benne. Sőt inkább az van benne, hogy Isten mindeneket magához akar vonni a Krisztusban. Öreá kell tekintenünk »aki mindeneknek felette áldandó Isten« (5. v.) s akkor nem tévedünk el. ö az »ablak, akin keresztül e fejezet értelme megnyílik előttünk«, mondotta találóan egyszer valaki. Benne lesz nyilvánvaló az, hogy min­den kegyelem, minden Isten szabad ajándéka (25—29. v.). MÉG EGY KÉRDÉS bukkan fel: az ember felelősségének kérdése. Ha minden Isten kezében van — vajon akkor az ember semmiért sem felelős? Dehogyis nem! Az ember felelős azért, hogy elfogadja-e Isten ajándékát, megragadja-e a ki­nyújtott kezét — hisz-e? Vagy pe­dig »beleütközik a botránkozás kö­vébe«, Krisztusba, akit pedig Isten üdvösségül adott nekünk (30—33. v.). íme, e fejezet is, mint az egész le­vél, azt kiáltja: Egyedül 'hit által — vagyis engedelmesen elfogadva, bi- zodalommal meghajolva — nyerhet­jük el az üdvösséget. ________Groó Gyula RÉZMETSZE T Ólmos-lassan verte a zápor az őszi fák alatt, egy-egy kóbor levél az ágról haja közé akadt, lába nyomát az út porából az álom lopta el, szemén meglibbent még a fátyol, botját úgy dobta el, — mikor kiért a nyílt mezőre, kitárta két kezét s úgy sietett, futott előre, akár a messzeség, egyszerre eltűnt a kanyarban az ázott fák alatt — foga között dúdolta halkan dalát az alkonyat. Vidor Miklós A fóti belmissziói otthonban szeptember 30-án ifjúsági csendes­nap lesz. November 11-én négyhónapos alap­fokú kántorképző tanfolyam kezdő­dik férfiaknak és nőknek. Az ille­tékes lelkésá hivatal útján lehet je­lentkezni október 20-ig. Ehhez lelké­szt ajánlólevelet, orvosi bizonyít­ványt és rövid életrajzot kell mellé­kelni. Részletes felvilágosítást ad a? otthon vezetősége. Gyerekek az utcán evesen gondolnak arra, hogy a gyerekek nemcsak a család­ban és az iskolában nevelődnek, hanem az utcán is. Iskolábamenet, vagy onnét haza, csoportokba ve­rődnek, megbeszélik dolgaikat, a problémáikat, megbírálják egymást és a felnőtteket, terveket szőnek, kalandokat terveznek. Ilyenkor szü­lői és nevelői ellenőrzés nélkül, egy­mást nevelik. Nem egyszer fiatalabb és idősebb gyerekek elegyednek s az idősebbek szinte természetesen es­nek abba a kísértésbe, hogy a na­gyot, a felvilágosodottat, a bölcset játsszák a kisebbek előtt. Ezekről az utakról sok esetben a szülők nem tudnak, akaratuk elle­nére vannak, de az is gyakori, hogy a szülőknek nincs más választásuk, mert munkában vannak s nincs kire bízni a gyerekeket, vagy kicsi a la­kás, a társbérlő nem szereti a gye­rek zsivajt. A z ilyen csatangoiások meglehe- tős sok veszélyt rejtenek ma­gukban. Rendszerint azok lesznek a hangadók, s ebben magukkal ránt­ják a többieket, akik erősebbek és vadabbak s akik fölényesebben tud­ják bizonyítani, hogy nekik nincse­nek gátlásaik, hogy sok olyan titkot ismernek már, amelyekre a többiek csak sóvárognak s nemcsak ismerik őket, hanem gyakorlatuk is van bennük. Sajnos, ezek a gyerekek az emberségben nem tudnak sem ta­nítást, sem példát adni a többiek­nek. Annál többet a felelőtlenség­ben, az ízléstelen beszédben, a hencegésben, jampecségben, gonosz- kcdásban és hasonlókban. Ilii az oka annak, hogy az ifjúság ilyen közösségekbe verődik? Feltétlenül haszontalan, sőt káros ez? A fiatalokban mindig volt, van és lesz kalandvágy, sóvárgás az isme­retlen után, közösségalkotó, csapat­alakító ösztön. Ehhez járul az erős­nek és a hősnek a tisztelete. (Meg kell azonban vallanunk, hogy gyak­ran igazabb erényekben erős hősö­ket is választhatnának egymás kö­zül ...) Kétségtelen, hogy a fiataloknak szükségük van olyan közösségekre is, ahol mamikban vannak. Az ö vi­láguk sok dologban valóban más, mint a felnőtteké s a legmegértőbb, legbarátibb szülő vagy nevelő sem tud egészen eggyé termi velük. A gyerekeknek megvannak a maguk kis eszményei és a maguk módján törekednek a megvalósításukra is. Nem helyes, ha a felnőtt, a szülő, vagy nevelő ráerőszakolja magát a gyerekre és önállóan szinte alig lé­legezhet. A nevelésnek voltaképpen az a célja, hogy mire a gyerek fel­nő, önállóan, vezetés nélkül is böl­csen és igazan tudjon élni. Gyámol­talan lesz az a gyerek, akit gyerek korában fob’ton gyámolítanak. A fiatalok eszményei egyáltalá- ban nem rosszak önmagukban, születéstől kezdve. Még az is helyes, hogy különféle ismeretlenek felé érdeklődéssel és kíváncsian fordul­nak. Ismerjük el, az is gyakori, hogy a szülők meg nem értése, oktalan cinizmusa vagy gúnyolódása tereli rossz irányba a gyermek érdeklődé­sét. »Te még kicsi vagy ehhez« — ez a mondat többet tud rombolni, mintha bölcsen és egyenrangú társ­nak tekintve elbeszélgetnénk a gyerekkel. Arról nem is szólva, hogy amit ilyenformán nem kap meg ott­hon, azt természetesen barátai kö­zött fogja keresni. A z utca lehet a jóra nevelésnek is helye és eszköze. Éppen azért, mert a fiataloknak természe­tes vágyuk és ösztönük, hogy egy­mással és egymás között kis köztár­saságként önálló életet éljenek, ezek az utcai barátságok lehetnek a ba­rátságnak, a meggondoltságnak, az önálló döntésnek is iskoláivá. Ilyes­mi történi Nemecsekéíkkel a Pál ut­cai fiúk grundján, ahol őszinte érzé­sek és igaz eszmények élésében gya­korolják magukat a gyerekek. Miért ne tehetnék ezt meg má­sok is? Miért ne örülhetnének a szülők annak, ha gyermeküknek ilyen társasága van? Miért ne se­gíthetnék elő maguk is, hogy a fia­taloknak ilyen közösségeik legye­nek? Ha a szülő ezt felnőtt-módra, fölényesen, beleegyezően teszi, el­rontotta a dolgot. Elrontja akkor is, ha a kezdődő vagy meglevő rossz csapat vagy közösség felöl a jobb felé erőszakkal, parancsszóval, tilalom­mal és durva beavatkozással igyek­szik terelni a gyereket. Tapintatos szeretetre van itt szükség és arra, hogy a szülő és nevelő át tudja hi­dalni a korkülönbséget közte és a gyerek között. A bibilia mondás: ha olyanok nem lesztek, mint a gyere­kek — erre is vonatkozik. Z. L. GYÜLEKEZETI HÍREK — Rádiós félóra lesz a Petőfi Rá­dióban 1956. szeptember 23-án, fél 9 órakor. Igét hirdet Hafenscher Károly lelkész. — A nagyvelegi egyházközség if­júsága több budapesti gyülekezetét meglátogatott és előadta »Az elve­szett levél« című finn regény szín­padi változatát. Szombaton este Pesthidegkúton, vasárnap délután Zuglóban és vasárnap este a vári gyülekezetben szerepeltek. Mindhá­rom helyen a helyi gyülekezetek nagy érdeklődéssel és szeretettel fo­gadták őket. Az előadások után K a- j o s János nagyvelegi lelkész tar­tott írásmagyarázatot. — A somogydöröcskei anyaegy­házközség zöld oltár- és szószékte- rítőt kapott ajándékba a német- országi evangélikus Gustav Adolf Werk-tői. Az oltárterítőt a magde- burgi diakonissza anyaházban készí­tették el és az Egyházak Világ­tanácsa központi bizottságának ga- lyatetői ülése alkalmából D. Gott­fried Noth drezdai püspök hozta magával. A térítőkét augusztus 19-én, ünnepi istentiszteleten vette használatba a gyülekezet. — Balikó Zoltán diósgyőr-vas- gyári lelkész 1956. április 15-évcl le­mondott gyülekezeti lelkészt állásá­ról. Júniusban a püspökhöz intézett beadványában feltárta lemondása hátterét és felülvizsgálta lemondása körülményeit. A püspökök a nyár folyamán foglalkoztak beadványával. 1956. szeptember 15-én a püspökök hozzájárultak ahhoz és tudomásul vették azt, hogy Balikó Zoltán diós- győr-vasgyári lelkész visszavonja lemo-,dósát és elfoglaló diósgyőr- vasgyái lelkészi állását. Balikó Zol­tán szolgálatát megkezdte. A pesterzsébeti gyülekezet temp­lom?. tatarozásának befejezése alkal­mából háiaadó csendesnapot tart szeptember 23-án. A de. 10 órakor kezdődő istentiszteleten és az este fél 7 órakor kezdődő templomi ünne­pélyen Csepregi Béla sárszenílőrinci lelkész szolgál. — Kun-Kciser József mezőberényi I. kerületi lelkész fegyelmi ügyében a Kelet-békési egyházmegye tör­vényszéke meghozta elsőfokú íté'e- tét. A törvényszék elejtette az E. T. VIII. te. 35. § g) és h) pontjainak alkalmazását és III. fokú ítéletet ho­zott. Az ügyész és a panaszlott az j ítélet ehen fellebbezett. D. Dezséry , László püspök Kun-Kaiser József le'kész felfüggesztését szeptember 8-án megszüntette és őt hivatalába visszahelyezte, mert ügyének egy­házmegyei törvényszéki minősítése után a felfüggesztés nem volna in­dokolt. Fegyelmi üeye a fellebbezé­sek folytán továbbfolyik. Otoktávos harmonium tanuló részére ol­csón eladó; Mózer. Dunakeszi, Rákóczi u. 53. Készülj az ige hallgatására ! 1956. szeptember 23. — Szentháromság után 17. vasárnap. Ef 4, 1—6; JLk 14, 1—11. — Liturgikus szín: zöld 1 Jézus harcol a külsőleges vallásosság ellen. Furcsa vallásosság az, • amelyben a farizeusok élnek! Ragaszkodnak a törvény betűjéhez, előírá­saihoz, de egész magatartásukból hiányzik a szív, a könyörületesség. Kül- söséges ünnepi szabályokat követnek, s közben nem veszik észre az em­berek szenvedését. Hívőknek akarnak mutatkozni, s ugyanakkor hiányzik szívükből a hit, ezért hiányzik életükből a szeretet is. Az ige tanít a másokon való segítés egyes alkalmairól, mélyen bevési, szívünkbe, hogy a másokon való segítésben, a szeretet sugárzásában soha nem szabad megiankadnunk. Sem éjjel, sem nappal, sem hétköznapon, sem vasárnap nem rejtőzhetünk olyan szabályok mögé, amelyek felmen­tenek bennünket a szeretet kötelezettsége alól. De tanít az ige a helyes ünneplésről, az ünnepnap megszenteléséről: Kimondja, hogy nem az ünnep külsőséges megtartása szenteli meg az ün­nepet, hanem a hit. A hit indítja el a keresztyén embert Isten háza felé, a hit tárja fel a Szemtírást, a hit által érthetjük meg a Szentlélek munkáját; De a hit nyitja meg szemünket is, hogy észrevegyük: körülöttünk számta­lan olyan ember él, aki várja, lesi szívünk megnyilatkozását, várja a se­gítést, a vigasztalást az élet küzdelmei között, a bíztatást, az erősítést a hit harcában. A hivő ember hite nemcsak a templomozásból, hanem az em­berek közötti magatartásából is világossá válik Isten és a világ eilőtt egy­aránt. Jézus azonban nem csupán emiatt a bűn miatt harcol az emberrel, ha­nem egy másik bűn miatt is. O Jézus harcol az öntelt magabiztosság ellen. Az önteltség, a gőg rút bűne is rabul ejtette a farizeusok szivét. Ez a bűn vezette az imád­kozó farizeust a templom főhelyére, hogy ott melldöngetve elmondja az ön­maga nagyszerűségéről szóló imát a bűnbánat imádsága helyett. De ez a bűn nemcsak Isten előtt teszi önteltté az embert, hanem megtanítja a többi ember lenézésére is. Akkor, amikor Jézus feltárja a farizeusok bűnét, felfedi a mai keresz­tyének bűnét is. Gyakran mi is úgy állunk Isten előtt, mintha semmi sem terhelné lelkünket, mintha mi lennénk a legbecsületesebb, a leghivőbb em­berek, akiknek arcáról és szívéről teljesen hiányzik a bűn nyoma. Isten előtt azonban így nem lehet megállni most sem, mint ahogy nem találtak kedvességre előtte a farizeusok sem. Isten meghív ugyan bennünket aszta­lához, de a főhelyeket nem azok nyerik el, akik senkivel és semmivel nem törődve törtetnek feléje, hanem azok, akik elnyerték a Krisztusban adott bű n bocsánatot. Nem lehetünk azonban biztosak és önteltek az emberek között sem. Mi sem vagyunk többek a másiknál, a mi hitünk éppen olyan ingatag, mint a másiké, mi is éppen úgy rászorulunk Isten szeretetére, mint a többi bűnös, akivel együtt rójuk a bűnnek és a kegyelemből való megtartásnak az útját. Isten össze akarja törni a bennünk levő hamis vallássosságot és gő­göt, hogy szívünkben a Krisztusban való igaz hit és az emberek iránt való őszinte szeretet legyen úrrá. Harkányi László Közös imádságunk KÜL lüi EGYEZI HÍREK I LUTHER MÁRTON iratait ezú'tal először fordítják le francia nyelvre. A fordítás munkáját teológiai mun­kaközösség végzi, a kiadást egy svájci kiadóvállalat vállalta. Az első kötet 1957 tavaszán fog megjelenni. AZ AMERIKAI Springfieldben, a Wittenberg kollégiumban 1957 augusztusában lutheránus világkon­ferenciát tartanak a szociális felelős­ség kérdéséről. A konferencia prog­ramját a Lutheránus Világszövet­ség belmissziói bizottsága ez év jú­liusában Berlinben tartott ülése szabta meg. A konferencia témája: Krisztus felszabadít és egyesít a fe­lelős szolgálatra. E témán belül alapvető szociális és társadalmi problémákkal foglalkozik majd a konferencia. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, szeptember hó 23-án Deák tér de. 9 (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11 (úrv.) D. Dezséry László, du. 7 Dóka Zoltán. — Fasor de. fél 10 Gyöngyösi Vil­mos, de. 11 Gyöngyösi Vilmos, du. 7 Mezősi György. — Dózsa Gy. út 7. de. fél 10 Sülé Károly. — Üllői út 24. de. fél 10, de. 11. — j Rákóczi út 57/b. de. 10 {szlovák) Szilády Jenő dr., de. háromnegyed 12. — Karácsony I S. u. 31. de. 10. — Thaly K. u. 28. de. 11 i Bonnyai Sándor, du. G Bonnyai Sándor. — Kőbánya de. 10 Korén Emil. — Utász u. 7. de. 9 Fehér Károly. — Vajda Péter u. 33. | de. fél 12 Sülé Károly. — Zugló de. 11 (úrv.) j Muntag Andor, du. G Muntag Andor. — Gyarmat u. 14. de. fél 10 Szuchovszky j Gyula. —- Rákosfalva de. fél 12 Szuchovszky j Gyula. — Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Rimár Jenő, du. 7 Gádor András. — Váci út 129. I de. 8 Rimár Jenő. — Újpest de. 10 Blázy ; Lajos. du. fél 7 Blázy Lajos. — Dunakeszi i de. 9 Maíuz László. — Pesterzsébet de. 10 ! Csepregi Béla. — Soroksár-Üjtelep de. fél 9 ! Csepregi Béla. — Rákosszentmihály de. fél ! 11 Tóth-Szöllős Mihály, du 5 Tóth-Szöllős Mihály ' Bécsikapu tér de. 9 Varady Lajos, de. 11 Várady Lajos. du. 7 Juhász Géza. — Toroczkó tér de. fél 9 Juhász Géza. — Óbuda de. 9 (gyerm.) Komjáthy Lajos. de. 10 (úrv.) Komjáthy Lajos, du. 5 Komjáthy Lajos. — XII., Tarcsay V. u. 11. de. 9 Ruttkay Ele­mír, de. 11 Ruttkay Elemér, du. 7 Danhau­ser László. — Pesthidegkut (Szent István u. 9.) de. fél 11 Groó Gyula. — Kelenföld de. 8 Muncz Frigyes, de. 11 Muncz Frigyes, du. 5 Bottá István. — Németvölgyi út 138. de. 9 Bottá István. — Kelenvölgy de. 9 Vi- sontai Róbert. — Budafok de. 11 Visontai Róbert. -— Csillaghegy de. fél 10 Kaposvári Vilmos. Ef 4, 1—6. — Lk 14, 1—11. Uram, Istenem, ébreszd fel szívemet! Hadd álljak Előtted alázatosan, fegyelmezetten és engedelmesen. Hadd álljak Előtted szolgálatban. Tisztítsd meg szívemet, kezemet és minden érzékemet. Töltsd meg örömöddel. Éb­ressz fel, hogy dicsérjelek és imádjalak. Add, hogy igazán szeressem min­den gyermekedet. Segíts, hogy mindenkihez közel legyek gyülekezetedben. Te magad emeld fel szívünket és kezünket. Köss össze minket egymással a Te színed előtt. Áldd meg és szenteld meg az istentisztelet óráját. Szentelj engem tulajdonoddá. Segíts meg, Istenem, hogy Neked szolgáljak. Ámen. Ritter Károly Bernát 1947, Értelmiségi pályára készülők imádsága. Urunk, Istenünk! Ígéretedért elvárod tőlünk, hogy vidáman végezzük munkánkat, mert jól cselekedtél mindent, mert megbocsátod minden bűnün- | két, mert megkoronázol minket kegyelmeddel és irgalmaddal. Hadd éljünk ebből a Te igédből. Nincs más vigasztalásunk, de a Te igéd örök vigasztalás. I Taníts minket arra, hogy ez egyre inkább elég legyen nekünk. — Könyör- ' günk Hozzád főiskolánkért, a tanárokért és a hallgatókért, hogy egyek le­gyenek abban a közös törekvésben, hogy az igazságot keressék és szolgál­ják. Vezesd őket egyre közelebb Magadhoz, minden igazság Forrásához. Külön is könyörgünk mindazokért, akik kutatással és felfedezéssel fára- ! doznak, hogy hálásan ismerjék fel csodáidat. Add, hogy a becsületesség és az őszinteség szelleme uralkodjék a gondolkodás és a cselekvés minden terü­letén. Add, hogy az értelmi munka kiváltsága el ne szakasszon minket az emberiség nagy közösségétől, hanem még nagyobb és önzetlenebb szolgá­latra ösztönözzön. Könyörgünk Hozzád diáktársainkért: mindazokért, akik nem bírják a munkát, mindazokért, akik elhanyagolják munkájukat, mind- aMkért, akik rettegnek a vizsgától, mindazokért, akik vidáman dolgoznak, hogy alázatosak maradjanak és másokat is megvidámítsanak. Könyör­günk Hozzád mindazokért, akik bajt és szükséget szenvednek, kísértésben és küzdelemben állnak. Könyörgünk az egyedülállókért, a betegekért, a távoli országokból jött hallgatókért. Könyörgünk Hozzád a keresztyén diá­kok szolgálatáért a világ minden részében, hogy a Te országod épüljön azok között, akik vezetésre és felelősségre hívattak el. Könyörgünk, hor­dozd és erősítsd közösségünket, hogy megosszunk egymással örömöt és re- ' ménvséget, bánatot és terhet. Tégy minket a Te örömöd és békességed egy­szerű és őszinte hirdetőivé azok között, akik nem ismernek Téged, de mégiscsak a Tieid. Hálát adunk Neked, Urunk, hogy eléd vihetjük mindezt és bízhatunk abban, hogy máris meghallgattad. Ámen. Barth Károly és Susanne de Die*r!ch 1954. Közli Pröhlc Károly Bibliaolvasó HETI IGE: Megjelentette neked, oh ember, mi légyen a ió cs mit kíván az Ür tetőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot és hogy alázatosan járj a te Isteneddel. Mik. 6, 8. Szeptember 23. Vasárnap — Jer. 7, 21—28. Bármely szent cselekedet, vagy szó haszontalan az Isten előtt, ha az nem őszinte és nem hitből jön. Istent csak tiszta szívvel és lélekkel lehet imádni, tisztelni. S igaz életet csak úgy nyerhetünk, ha igéjére hallgatunk. Szeptember 24. Hétfő — Rm 13, 8—10. Aki szereti felebarátját, embertársát és ebben a szeretetében jót cse­lekszik vele, az megtartja, beteljesíti Isten törvényét. A nagy parancsolat második része kívánja ezt tőlünk: »Szeresd felebarátodat mint tenmaga- dat.« : Szeptember 25. Kedd — Mt 15, 1—9. Isten parancsolatait nem lehet egymás ellen kijátszani. Tehát nem igaz keresztyén az, aki törődik ugyan egyházának dolgaival, de nem becsüli szüleit és nem viseli gondjukat úgy, ahogy ezt a gyermeki szeretet meg­kívánja. Szeptember 26. Szerda — Mt 17, 24—27. Az Istenbe vetett hit szabaddá teszi az embert. Ez a szabadság azon­ban nem jelenti azt, hogy bárki visszaélhet vele s úgy cselekedhet, hogy megbotránkoztat másokat. Ezt mondja el nekünk ez a néhány vers. Szeptember 27. Csütörtök — 1 Kor 9, 19—23. Pál apostol szép példáját nyújtja annak, hogy hogyan kell helyesen viselkednie a keresztyén embernek, ha azt akarja, hogy mások is kövessék Jézus Krisztust. Az emberhez lehajoló krisztusi cselekedet: ez az, amit ez az ige kíván tőlünk. Szeptember 28. Péntek — Gál 5, 1; 4—6; 13—15. A legmélyebb bűnből is van visszatérés Istenhez, van szabadulás, mert Isten kegyelme sokkal nagyobb mint a mi bűneink. Ebben bizakodva állha­tunk oda Isten színe elé, aki a Krisztusért minden bűnünket bizonnyal meg­bocsátja. Szeptember 29. Szombat — Mt 18, 1—11. Jézus Krisztus a gyermekeket állítja oda a tanítványai elé, mint akik­ben megvan az a hit és bizodalom, amelynek be kell töltenie mindazok szívét, akik komolyan veszik a keresztyénségüket és azt hűségesen élik is. V. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents