Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-09-16 / 38. szám

PÁL LEVELE A RÓMABELIEKHEZ

XV — 8, 31—39. — Szeret az Isten.

ISTEN GYERMEKEI VAGYUNK,

ez az örökségünk — hirdette Pál e fejezet első felében. S most egy mozdulattal elsöpri az ellenvetések utolsó kísérletét, eloszlatja a kétely végső árnyait. Isten gyermekei vagyunk — vajon csakugyan így van? Bizonyos ez, nem jöhet mégis valami közbe? Nem, semmi, igazán semmi, kiáltja az apostol, hiszen »ha az Isten velünk van, ki lehetne akkor ellenünk?!«

VELÜNK AZ ISTEN — e bizonyosság a Római levél csúcspontja, az emberi szív hitbeli bizonyosságának legdrágább kincse! S hogy visszaéltünk ezzel is! Hogy tettük ragadománnyá ezt az ajándékot! Hogy hirdettük részeg gőggel: Velünk az Isten! — s jaj ellenségeinknek! S jelszóként véstük ezt a ke- vély mondatot fegyvereinkre, amikkel felebarátaink vérét ontottuk ki! A ma embere sokszor oly természetesnek veszi, hogy vele az Isten és nem ellene. Pedig ez minden, csak nem természetes. Ez a kegyelem, tehát csoda. S ennek egyetlen alapja, oka és bizonyítéka van: Krisztus.

Isten odaadta érettünk egyszülött Fiát: ezzel mutatta meg, hogy nem haragszik, szeret, az Atyánk akar lenni. Isten szívének roppant áldozata az egyetlen kétségtelen és félreérthetetlen bizonyítéka az ő csodálatos szeretetének irántunk. Körülvehetnek az élet gyötrő kérdései, megoldatlan és valóban megoldhatatlan rejtélyei, rettentések és veszedelmek —, egy ezerhangú kórus bizonyíthatja, hogy elhagyott az Isten, nem szeret s elvetett magától — erre a bizonyítékra ügy oszlanak el a kétségek, mint kelő nap sugaraira a hajnali köd. Az élet, a tapasztalat, az emberi és ördögi bölcsesség száz kísértő kérdésére egy a válasz: Immánuel, velünk az Isten

(Mt. 1, 23), annak neve, élete és halála, feltámadása és dicsőséges uralkodása az Atya jobbján, akit örök szerelme zálogul és jeléül adott az Isten s aki most is szót emel érettünk az égi trón előtt.

KICSODA vádolhatna még minket? Ember, ördög, vagy a saját lelkiismeret? Hiszen Isten lezárta már ezt a pert egyszersmindenkor- ra úgy, hogy elítélte és megbüntette érettünk az ártatlant, Krisztust. Benne, általa békét kötött velünk. Kivel hadakozhatnánk még s ki háboríthatná meg elvehetetlen békességünket? Oh, az a felsorolás e fejezet utolsó (35—39.) verseiben, na- 'gyon is valóságos és félelmetes seregszemléje az ember életét és békességét fenyegető földi és földöntúli hatalmaknak. Nyomorúság, l.. szorongattatás, ... éhség, ... fegyver, ... élet, . halál, ... hatalmasságok, ...jelen, ...és jövendő! De ez a seregszemle nem csata előtti parádéja haCrakelt s győzni induló seregnek, hanem inkább ütközet utáni tetemnéző, vert ellenség maradékai felett. Ezért a himnuszba szárnyaló vallomás: Kicsoda sza- kaszthat el minket Isten szerelmétől? Senki és semmi,

Jól figyeljük meg: nem azt mondja az apostol, hogy azért van ez így, mert a mi hitünk ilyen rendíthetetlen, hanem azért, mert Isten hűséges szeretete ilyen állhatatos és mozdíthatatlan. Egy kéz hordoz minket s nem bocsát el — Annak keze, aki a világot formálta. S annak keze ez, aki a Krisztusiban mutatta meg szívét a világnak.

E vallomás Isten szerelméről a Római Levél csúcspontja, mondottuk s bizonyára az egész Űjtesta- mentomé is és a Bibliáé. Hegytető, ahonnét szédítő a kilátás, felséges és feledhetetlen. Amit innen látunk és hallunk, ne is feledjük el sehol, soha. Groó Gyula

Holland egyházi vezetők a magyarországi egyházi életről

G. de Ru, a hollandiai református zsinat elnöke és E. Emmen, akik a magyarországi református egyház vendégeként Magyarországon tartózkodtak, szeptember 7-én hazautaztak. Elutazásuk előtt az egyházi sajtónak nyilatkoztak tapasztalataikról.

Bevezetőben kijelentették: tapasztalataik mindenben felülmúlták várakozásukat. „Boldogok vagyunk, hogy utunkon oly sokat láttunk az egyház életéből. Igét hirdettünk egy- egy nagy gyülekezetben, de kisebb gyülekezeteket is meglátogattunk és szemlélhettük gyülekezeti életüket is” — mondták. Ezután a holland és a magyar református egyház életének közös vonásairól szóltak, majd legfontosabb megfigyeléseiket summázták. Elsőnek az istentisztelet Iránti érdeklődésről, majd a gyülekezetek anyagi áldozatvállalásáról, a továbbiakban a diakóniáról, a két egyház kapcsolatáról szóltak. Az ökumenikus kapcsolatokról szólva hangsúlyozták: „Az egyházak feladata, hogy hídépítők legyenek a népek között".

Személyes élményeikről számoltak be ezután a vendégek, végül üzenetet küldtek a magyarországi keresztyén gyülekezetekhez. Ebben biztosítják a magyarországi keresztyén gyülekezeteket, hogy az ottani egyházakban a szívek melegen dobognak a magyarországi keresztyének és az egész magyar népért. Az imádságban és Krisztus-hitben egységünkről bizonyságot téve, az üzenet áldáskívánással fejeződik be.

Higgyünk a kegyelemben

Ef 3, 17—21.

A kegyelemről azt szeretném mindenekelőtt mondani, hogy az hordozza a világmindenséget és abban mindnyájunk életét. Nem az csupán a kegyelem, hogy Isten gyakran megsegít minket szorongatott helyzetünkben. A kegyelem mindezeket messze megelőzi és követi is, mert nemcsak a kiemelt percekben érvényesül, hanem átfogja egész életünket: akkor is, amikor nem számolunk vele és úgy érezzük, hogy nem szorulunk rá. Amikor nem ébredünk a veszedelem tudatára. Amikor nem gondolkozunk életünk és létünk felett és természetesnek vesszük, hogy életünk folyik, napjaink bizonyos monoton tempóban egyik napról a másikra telnek. A kegyelem azonban nemcsak akkor hordoz minket, amikor nyilvánvalóan kiáltunk utána és SOS-jeleket bocsátunk ki élethajónkról az ég felé. Nemcsak a világot és létünket veszi körül végtelen tengerként és hordozza az emberiség történelmének végtelen távlatait, hanem ott lüktet kis emberi életünk apró szívveréseiben is.

A kegyelem szab irányt, ad értelmet millió szív gondolatának és foglal egységbe millió emberi sorsot, ezért nem hull szét a nagy, sokszínű, érdekei szerint is oly ezerfelé húzó emberi család. Hogy nem bomlik fel az egyensúly a végtelen és a kicsi, a természet hatalmas erői és a múló, törékeny emberi lét között. Kegyelem az, hogy zord tél és forró nyár, napsütés és eső, nappal és éjszaka, egészség és betegség, öröm és bánat, siker és csalódás, jó és rossz napok, kövér és sovány esztendők, ifjúság és öregség, szenvedélyek és tisztultabb felismerések szinte törvényszerű pontossággal váltakoznak életünkben és mi láthatjuk a hit szemével, hogy mindezek mögött Isten végtelen kegyelme áll és végül jóra fordít mindent. Kegyelem^ az, hogy életünkben a fák nem nőnek az égig és Isten kegyelme nagyobb mint a mi bűnünk. Kegyelem, hogy az igazság végül is diadalmaskodik

az igazságtalanság felett, a szeretet a gyűlölet felett. És ebben akkor hihetünk, amikor emberileg legkevésbé látjuk helyzetünket biztatónak. Pál apostol bátorítja az efezusi híveket és Isten kegyelméről, dicsőségéről, szeretetem! beszél akkor, amikor fogságban van. Kegyelem tehát, amikor az igazságért, az emberséges gondolkozás előbbrejutásáért, a békességért, emberek és népek egymásrautaltságának felismeréséért reménységgel tudunk szenvedni és harcolni, tudva, hogy ezek a javak már régtől fogva elkészíttettek számunkra és Jézus Krisztus már helyettünk megharcolta a szeretet nagy harcát. Nekünk csak proklamál- nunk kell az ő győzelmét. Vagyis engednünk kell, hogy Krisztus győzelme mindnyájunk életére rányomja bélyegét. A hivő ember harca egészen másféle harc. A Krisztus szerinti harcának célja nem az ellenség megsemmisítése, hanem megváltása, megmentése. Harc a gonosz ellen, a gonosz rabságában levő ember megmentéséért. Krisztusban a kegyelem barátot és ellenséget egyaránt átölel nagy atyai öleléssel.

Amikor Luther Márton felis- - merte Istennek ezt a végtelen atyai kegyelmét, azt mint az emberiség drága evangéliumát kezdte hirdetni. A kegyelem által világosodott meg előtte Isten igéje és ez adta átütő erejét. Ezt az üzenetet vettük át kezéből és akkor lesz újból diadalmas bizonyságtételünk, ha megszólal szavainkban és életünkben. gondolkozásunkban, vitáinkban, szenvedélyes harcainkban és tanításunkban a mindeneket átölelő atyai kegyelem valósága felőli meggyőződésünk. Ez fogja megvigasztalni a megszomorodott szívűeket, ez fogja lecsillapítani a szenvedélyeket, mértéktartásra, józanságra. Hogy ne magunktól várjunk sokat, hanem attól, aki Krisztusban a világot már régen megváltotta és a hit által az új élet, az öröm, a szeretet, a békesség édes gyökereit a mi szívünkbe is bele akarja plántálni.

Tessényi Kornél

GYÜLEKEZETI HÍREK

■— Riesz György balatonszárszói segédlelkészt dr. D. Vető Lajos püspök október I-i hatállyal átvette a Déli Egyházkerület kötelékéből és Tapolcára osztotta be szolgálattételre.

— Az arnóti egyházközség szeptember 2-án gyülekezeti nap keretében tartotta ez évi aratási hálaadó ünnepét. A gyülekezeti nap összefoglaló témája: »Hálaadó gyülekezet« volt. Igehirdetéssel és előadással szolgáltak Nikodémusz János újesa- nálosl, Solymár András sajókazai, Abaffy Gyula helyi lelkész és Kocsis Sándor ongai református lelkész. Az egyháztanács ülésén elhatározta, hogy bevezeti az áldozati vasárnapok tartását.

— A kelenföldi gyülekezet szeptember 8-án du. szeretetvendégsé- get tartott. Dr. Gyapai Gábor tanár a kiegyezés korának történelméről tartott előadást. Zongoraszámmal és szavalattal közreműködött Faragó Ibolya és Búza Mihályné.

CSALÁDI HlR:

— Nagy Tibor székesfehérvári lelkészeknek augusztus 29-én László nevű első gyermekük született.

— Jeszenszky Tibor ambrózfalvai lekésznek és feleségének, Bócz Klárának negyedik gyermekük született augusztus 30-án, Neve: Tamás, Lajos.

Egyházfit keres az angyalföldi egyházközség Érdeklődni lehet: Budapest, XIII., Fóti út 22, lelkész! hivatal. Telefon: 200-606.

" KIS KRÓNIKA "

A Vers és Dal Színháza Budapesten 1956. őszén megvalósul. Az ifjúság Jókai Színháza esténként a magyar költészet és dalkincs remekeit fogja bemutatni, délutánonként az ifjúságnak fog játszani. így végre állandó pódiumhoz jut a magyar líra és a magyar dal.

A magyar olajmezők mélységrekordját érték el 1956. szeptember 7-én Lovásziban, amikor a 363-as számú olajkút fúrásánál 4016,5 méteres mélysétget értek el. Evvel megdöntötték a közép-európai mélységre- kordot a magyar olajbányászok. A mélységrekordot eddig Románia tartotta.

Gárdonyi Géza kitűnő regényét, az Egri csillagokat, szlovák fordításban jelentették meg Pozsonyban. A fordító J. Niznánsky szlovák író. A könyvet a Szlovák Ifjúsági Könyvkiadó adta kiPetőfi'—Kodály: Nemzeti dalával búcsúzott Budapesttől a Néphadsereg Művészegyüttese. Szeptember 6-án este 8 órakor a Nemzeti Múzeum lépcsőin zengett fel Kodály hatalmas kórusa ezer meg ezer hallgató előtt, akik a Múzeum-kertben hallgatták a nagy művet. A hangversenyen jelen volt Kodály Zoltán, akit viharosan ünnepelt a közönség a kiváló férfikórussal együtt. A művészegyüttes másnap Kínába utazott hangver- senykörútra.

»A magyar irodalom lehetőségeiben még jobban bízom, mint valaha. Csodának tartom, hogy a magyar irodalom ilyen jól kitelelt. Ebben az évben legalább hét-nyolc mű jelent és jelenik meg, amelyből egy-kettő is elég, hogy az öreg tőke sarjadzó erejében bízhassunk. De ennél is fontosabb, hogy a magyarságnak egyre nagyobb rétege látja át, hogy az irodalom nemcsak legnagyobb kincse, de igen fontos szerve is« — mondotta a Művelt Népnek adott nevezetes nyilatkozatában Németh László, akinek nemsokára új regénye jelenik meg s Galilei című drámáját a budapesti Nemzeti- Színház fogja bemutatni ebben az évadban.

ISTENTISZTELETI REND

Budapesten, szeptember Iió 16»án

Deák tér de. 9 (úrv.) Dóka Zoltán, de. 11 (Úrv.) Dóka Zoltán, du. 7 Hafenscher Károly. — Fasor de. fél 10 Mezősi György, de. 11 (úrv.) Gyöngyösi Vilmos, du. 5 szeretet- vendégség, du. 7 Mezősi György. — Dózsa Gy. út 7. de. fél 10 Sülé Károly. — üllői út 24. de. fél 10, de. 11. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Őzilády Jenő dr.. de. háromnegyed 12. — Karácsony S. u. 31. de. 10. — Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyaf Sándor, du. 6 Bonnyaí Sándor. — Kőbánya de. 10 Fehér Károly. — Utász u, 7. tje. 9 Koren Emil. — Vajda Péter u. 33. de. fél 12 Koren Emil. — Zugló de. 11 (úrv.) Scholz László, du. 4 szeretetvendégség: Scholz László. — Gyarmat u. 14. de. fél 10 Muntag Andor. — Rákosfalva de. fél 12 (úrv.) Muntag Andor. — Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Gádor András, du. 7 Gádor András, — Váci út 129. de. 8 Gádor András. — Újpest de. 10 Blázy Lajos, du. fél 7 Blázy Lajos. — Dunakeszi de. 9 Matuz László. — Pesterzsébet de. 10 Madarász István. — Soroksár-Üjtelep de. fél 9 Madarász 'István. — Rákosszentmihály de. fél 11 Tóth-Szöllős Mihály, du. 5. Tóth- Szöllős Mihály.

Bécsikapu tér de. 9 Benes Miklós, de. 11 Várady Lajos, du. 7 Juhász Géza. — Toroczkó tér de. fél 9 Várady Lajos. — Óbuda de. 9 (gyerm.) Komjáthy Lajos, de. 10 (úrv.) Komjáthy Lajos, du. 5 Sárkány Tibor. — XII. Tarcsay V. u. 11. de. 9 Danhauser László, de. 11 Danhauser László, du.

7 Ruttkay Elemér. —* Budakeszi de. fél 10 Ruttkay Llemér. — Pesthidegkut (Szent István u.) de. fél 11 Groó Gyula. — Nagykovácsi du. 3 Groó Gyula. — Kelenföld de.

8 (úrv.) Muncz Frigyes, de. 11 (úrv.) Muncz Frigyes, du. 5 Rezessy Zoltán dr. — Németvölgyi út 138. de. 9 Rezessy Zoltán dr. — Kelenvölgy de. 9 Vlsontaf Róbert. — Budafok de. 11 Visontai Róbert. — Nagytétény du. 3 Visontai Róbert. — Csillaghegy de. fél 10 Kaposvári Vilmos, du. 7 Kaposvári Vilmos.

Készülj az ige hallgatására !

1956. szeptember 16. — Szentháromság után 16. vasárnap.

Ef 3, 13—21.; Lk 7, 11—17. — Liturgikus szín: zöld.

Csodálatos festménynek is beillik ez az igeszakasz. A halálnak és as életnek, a reménytelen sötétségnek és a sugárzó fénynek a találkozását ábrázolja. Jó, hogyha megnézzük mind a kettőt külön-külön, hogy jobban észrevegyük azt, amit a kettő egymással való találkozása jelent.

m

A reménytelen sötétség: a halál menete. Szomorúbb ez a temetési menet minden más temetésnél: mindenétől megfosztott özvegyasz- szony kíséri egyetlen gyermekét a rideg sír felé. Bizonyára láttunk már ilyen menetet, amikor összeszorult a szívünk és szeretett volna felkiáltani fájdalmában.

Sokszor mi is a reménytelen sötétség menetébe tartozunk. Temetjük hozzátartozóinkat, szeretteinket, s minden alkalommal az az érzésünk, hogy szegényebb lett a szívünk. De temetési menettel járjuk az élet útját akkor is, amikor a terveinket, vágyainkat, szárnyalásunkat, fiatalságunkat temetgetjük.

Milyen sok reményvesztett ember él a földön, aki már nem tud az élet szépségeire gondolni, csak a bánatra és fájdalomra, amelynek a végén ott van a halál megváltozhatatlan ténye.

De az ige éppen azért hangzik felénk, hogy észrevegyük: Van másik menete is az életnek.

I a A sugárzó fény: az élet menete, örvendező, boldog csaprí halad át Lé- Nain városának kapuján. Emberek sokasága, akik észrevették, hogy van ragyogás is az életben, hogy az élet lehelete erősebb a halál szelénél: Emberek sokasága, akik nem tudnak betelni azzal a boldogsággal, amit ajándékba kaptak. Ennek a menetnek az élén Jézus Krisztus van, aki maga a feltámadás és az élet, aki világít a bűn világában, aki embereket ujjon- góvá tud tenni a földön is.

Aki meghallotta az ige szavát, aki megtalálta Jézus Krisztust, aki naponként részesül a bűnbocsánat ajándékában, az nem tartozhat máshova, csak ebbe a menetbe. Az ilyen számára nyitva áll az élet kapuja, a szomorúságban is van vigasztalás, a bánatban is bizodalma.

j q I A csodálatos találkozás. A halál és az élet, a szomorúság és a boldog- 1 ' ság, a bűn és Jézus Krisztus állandóan találkoznak egymással. Az öröm, az élet menete soha nem tér ki a halál menete elől. Krisztus nem fordul el a síró, bánattól áztatott arcú emberektől, mert neki szava van az összetört szív felé: Ne sírj! Sőt, Jézus nemcsak vigasztalni akar, hanem segíteni is. Ezért adja vissza az özvegynek egyetlen gyermekét, ezért hajol le minden emberhez.

Nekünk, akik sokszor szomorkodó emberek vagyunk, találkoznunk kell az életet adó Krisztussal, Aki sugárzó fényességével el tudja oszlatni életünk minden baját és homályát. Erre a csodálatos találkozásra hív bennünket Krisztus most is és minden vasárnapon, hogy mi is Vele járjuk az élet útját.

A reménytelen sötétség és a sugárzó fény ilyen csodálatos találkozásának láttára mi sem mondhatunk mást, csak azt, amit a Jézus körül álló sokaság mondott hivő, Istenhez ragaszkodó szívvel: »Az Isten megtekintette az ő népét«. _________________________ Harkányi László

Közös imádságunk

Ef 3, 13—21.

Szentlélek Isten, az ínségesek Vigasztalója és Oltalmazója! Mi gyarló bűnösök kérünk Téged, végy minket gondjaidba irgalmasan. Jöjj és készíts magadnak maradandó lakást szívünkben. Tisztíts és világosíts meg minket, hogy kegyelmed által növekedjünk a hitben és Krisztus ismeretében, és egyre jobban megteljünk szeretettel. Segíts meg kegyelmesen, hogy a Te fegyelmed és vezetésed alá rendeljük életünket, türelemmel és reménységgel hordozzuk szenvedéseinket. Szentelj és tarts meg minket az örök üdvösségre. Tégy minket kegyelmed edényeivé, és add, hogy a Te erőddel legyőzzük a világot és örököljük a mennyet. Ámen. Osnabrück 1606,.

Lk 7, 11—17.

Ür Jézus Krisztus, örök Király! Nagy és dicső a Te neved! Ki érheti fel a Te fölségedet! Ki tárhatja fel isteni hatalmad és kegyelmed gazdagságát! Meghajlunk Előtted és Imádunk Téged. Mert a Te erőd felülmúlja életünk minden erejét, a Te hatalmad legyőzi a halált Is és a Te uralmadtól megrendül a pokol. Semmisítsd meg közöttünk a pokol sötét cselekedeteit. Ma, a Te győzelmed napján nyisd meg az élet kapuját. Jöjj, vigasztalj meg minket. Nyomorultak vagyunk vigasztalás nélkül. Lásd meg hát Tieid ínségét és szorongását. Urunk, fordíts jóra kegyelmesen minden keserűséget. Állítsd szembe igédet a szenvedéssel és a halál hatalmával. Urunk, könyörülj rajtunk és éltess minket. Viselj gondot az özvegyekről és az árvákról. Hiszen Te számon tartasz minden bánatot: magadévá teszed, átérzed és hordozod; Ez a te jó és kegyelmes akaratod. Ámen. Riedel: Gebetbuch, 1954.

Úristen, mennyei Atyánk, aki egyszülött Fiadat odaadtad bűneinkért és feltámasztottad megigazulásunkért, segíts meg minket, hogy testének tagjaiként ragaszkodjunk Hozzá, életünk Fejedelméhez, egykor pedig örvendezve jelenhessünk meg Előtte és bemehessünk örök országába, amelyben minden ellenségét győzelmesen lába alá vetve Veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökké. Ámen; lsenhageni lekcionárium 1940;

Közli; Prőhle Károly,

Bibliaolvasó

HETI IGE: Megjelentetett pedig most a mi Megtartónknak Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki eltörölte a halált, világosságra hozta pedig az életet és halhatatlanságot az evangyéliom által, — 2 Tim 1, 10.

Szeptember 16. Vasárnap — Zsolt 86,

A kegyes ember mindenkor Istenéhez fordul. Köszöntsenek be hozzá jó avagy rossz napok, Istent keresi imádságával. Tőle kéri azt, hogy adjon neki útmutatást az igaz életre és tőle kéri a hitet az üdvösségre.

Szeptember 17. Hétfő — 2. Sám 12, 19—23.

Meg kell tanulnunk azt, hogy mindent Isten kezéből vegyünk. El kell jutnunk arra a hitre, hogy Isten cselekedetei jók és helyesek, mert Ö a mi Mennyei Atyánk. Ha így tudunk bízni és hinni, akkor a miénk az a békesség, amit a Jézus Krisztus által adott Isten nekünk.

Szeptember 18. Kedd — Zsid 12, 4—11.

Az, hogy keresztyének vagyunk, nem jelenti azt, hogy minket nem látogathat meg Isten betegséggel, vagy valami más kisebb-súlyosabb csapással. Sőt az ilyenek sokszor figyelmeztetnek bennünket bűneinkre és azt kívánják szolgálni, hogy közelebb kerüljünk Istenhez.

Szeptember 19. Szerda — Jób 2,1—10.

Az élet nem mindig csupa szépség és boldogság. Van idő, amikor nem találunk benne semmi vonzót, sőt éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk. Ilyen helyzetben mondja ki Jób az igaz szót: »Ha már a Jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennők-é el?«

Szeptember 20. Csütörtök — Ef 6, 18—20.

Pál apostol kéri az efezusbelieket, hogy imádkozzanak érte, hogy igehirdetésének, szolgálatának jó eredményei legyenek. A mi lelkészeink is ezt kérik a gyülekezetek tagjaitól, hogy az ő igehirdetésük is életújító, hatékony legyen Isten áldásával.

Szeptember 21. Péntek — Zsid 10, 35—39.

A keresztyén ember mindenkor az ő hitéből él. Itt a földön ez ad neki lelki csendességet és békességet. S az a hit, amely igazzá teszi őt, megszerezvén számára a Jézus Krisztusban az örökéletet.

Szeptember 22. Szombat — Lk 21, 10—19.

Isten kezdettől fogva elküldte az ö szolgáit, hogy általuk az embert megmentse. Amikor pedig csak nagyon kevesen hallgattak rájuk. Fiát: Jézus Krisztust küldte el hozzánk, akit megfeszítettek. Azóta az <5 megváltói halála tart még minket. Vámos József